Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Biológiai Intézetének munkatársai legújabb kutatásukban arra keresték a választ, hogy mit láthatnak a lárvaként vízben fejlődő, majd kifejlett példányként a vizet elhagyó kérészek, és hogyan határozza ez meg a viselkedésüket. A kutatók elektroretinográfiával végzett vizsgálataik során kimutatták, hogy a hazánkban védett kérészfaj, a dunavirág látórendszere a fejlődés során a fényviszonyok változásához igazodik. Az eredményeiket bemutató tanulmány a rangos Proceedings of the Royal Society B folyóiratban jelent meg.
Az egyéves életciklusú dunavirág petéiből április környékén kelnek ki a lárvák, amelyek szerves törmelékkel, élőbevonattal táplálkoznak, és egészen a késő nyári rajzási időszakig fejlődnek. A rajzás sötétedés után kezdődik, ekkor a lárvák felúsznak a felszínre, ahol szárnyas rovarrá vedlenek. A hímek újabb vedlése után megtörténik a párzás, majd a megtermékenyített nőstények a folyó folyásirányával szemben repülnek néhány kilométert, hogy a vízbe rakott peték nagyjából ugyanoda kerüljenek, ahol az őket lerakó nőstények is kifejlődtek.
A dunavirág rajzása viszonylag rövid idő alatt zajlik le az alkonyati órákban, amikor az emberi szem számára már sötét van, a nap szórt fénye azonban még dominál az égen. Az égboltfényben ilyenkor a legnagyobb a kék és ultraibolya fénynek a hosszabb hullámhosszú fénykomponensekhez viszonyított aránya. Ez az időszak követi a fényképészek által kék órának nevezett rövid időablakot.
Legújabb vizsgálatukban a kutatók elektroretinográfiával mérték a dunavirág összetett szemének spektrális érzékenységét lárva és kifejlett állapotú egyedekben, és e csoportok között jelentős különbségeket találtak. „A lárvák szeme a zöld spektrális tartományra volt érzékenyebb, míg a kifejlett kérészeké az ultraibolya fényre” – mondta el Egri Ádám, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének munkatársa, a tanulmány első szerzője.
A dunavirág a víz alatt fejlődik, ahol az olykor zavaros, barnás színű környezetben a spektrum hosszabb hullámhosszú tartománya dominál, és a fényintenzitás is kisebb, mint a felszínen. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb arányban a zöld, sárga és vörös hullámhosszak vannak jelen, a lárva számára tehát előnyösebb, ha szeme elsősorban a zöld spektrális tartományra érzékeny.
A kutatók budapesti webkamerák felvételeinek segítségével meghatározták, hogy a dunavirág jellemzően a horizont alatti tizennégy és hét fokos napállás között rajzik tömegesen, amikor az égbolt fényében az ultraibolya fotonok zöld komponensekhez viszonyított aránya a legnagyobb. A kifejlett kérészek elsődlegesen ultraibolya-érzékeny szeme tehát a rajzási időablakhoz való alkalmazkodásra utal.
„Korábban kimutattuk, hogy a dunavirág az ultraibolya és a kék fényhez vonzódik a legerősebben, ez összhangban áll a mostani laborkísérleteink eredményeivel” – mondta Kriska György, az ELTE docense, aki 2012-ben kezdte el a kérészek pusztulásával kapcsolatos vizuális ökológiai kutatásait.
Jól ismert jelenség a dunavirág közvilágítási lámpáknál megfigyelhető tömeges pusztulása, amely a kültéri lámpák spektrumának helyes megválasztásával csökkenthető. A többségében rövid hullámhosszú fényforrások, mint a kékes színű, hideg fehér LED, sokkal több kérészt vonzanak, mint amelyeknek a spektrumában elsősorban a hosszabb hullámhosszak vannak jelen, például a sárgás, meleg fehér LED.
A dunavirág példája is erősíti tehát azt az elméletet, amely szerint a mesterséges fényforrások közül a hosszabb hullámhosszú, meleg fehér fények okozzák a legkevesebb kárt az élővilágban, így célszerű ilyeneket alkalmazni.
Forrás: elte.hu
Kép: Potyó Imre felvétele
Forrás: elkh.org
