bool(true)
Nemzetközi kutatócsoport vizsgálta, hogy a zsákmányszerzés és a ragadozók elleni védekezés miként befolyásolhatja a viperamérgek összetételét.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és a Bangor Egyetem kutatói által vezetett vizsgálat nem talált bizonyítékot arra, hogy a tesztelt európai viperamérgek közvetlenül aktiválnák a fájdalomérző idegsejteket. Az eredmények szerint e mérgek evolúcióját elsősorban a zsákmányszerzés követelményei alakíthatták, nem pedig a ragadozók gyorsan jelentkező fájdalommal történő elrettentése.
A kígyóméreg egyszerre szolgálhatja a zsákmány megbénítását és elejtését, illetve a ragadozók elleni védekezést. Ez felveti azt az evolúcióbiológiai kérdést, hogy a két funkció eltérő irányba alakítja-e a méreg összetételét. A Functional Ecology folyóiratban megjelent tanulmányban európai és ausztrál kutatók több európai viperafaj mérgét vizsgálták ennek tisztázására.
A kutatók azt feltételezték, hogy a viszonylag könnyen elejthető zsákmánnyal, például rovarokkal táplálkozó viperafajok mérgében nagyobb szerepet kaphattak a ragadozókat gyors fájdalommal elriasztó összetevők. Ezt olyan fajokkal vetették össze, amelyek nehezebben legyűrhető zsákmányt, például rágcsálókat is fogyasztanak. A terepen gyűjtött méregminták hatását a fájdalomérzékelésben részt vevő idegsejteken és receptorokon tesztelték.
A mérgek közvetlenül nem aktiválták a fájdalomérző sejteket
A vizsgált mérgek összetétele jelentősen különbözött, mégsem aktiválta egyikük sem közvetlenül a tesztelt fájdalomérző idegsejteket, és az eredmény nem függött a fajok étrendjétől sem. A vizsgálat így nem támasztotta alá azt a feltételezést, hogy az európai viperák mérgében a gyors fájdalomkeltést szolgáló védekező alkalmazkodás alakult volna ki.
„Ez megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a védekező és a zsákmányszerző funkciók eltérő irányba befolyásolnák a kígyóméreg evolúcióját. Eredményeink szerint, az általunk vizsgált fajoknál a méregösszetételt alakító fő hajtóerő a zsákmányszerzés lehet.”
Dr. Üveges Bálint, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa, a tanulmány első szerzője.
Fontos pontosítás: az eredmény nem jelenti azt, hogy a viperamarás fájdalommentes. A marás után jelentkező fájdalom kialakulhat a méreganyagok közvetett hatásai révén is, pl. szövetkárosodás következtében és másodlagosan jelentkező gyulladás révén is; a tanulmány azt vizsgálta, hogy a méreg közvetlenül aktiválja-e a tesztelt fájdalomérző idegsejteket (ami a védekező jellegű mérgek közös jellemzője).
Mit árul el mindez a kígyómérgek sokféleségéről?
A kígyómérgek összetétele fajok, populációk, sőt egyedek között is jelentősen eltérhet. Annak feltárása, hogy milyen evolúciós erők hozzák létre ezt a változatosságot, alapvető fontosságú a méreg biológiájának megértéséhez. Hosszabb távon ez az tudás ahhoz is hozzájárulhat, hogy a kutatók jobban megértsék a különböző marások tüneteinek hátterét és az ellenmérgek hatékonyságát befolyásoló tényezőket.
„Arra számítottunk, hogy egyes viperák mérgében megtaláljuk a ragadozók elleni védekezésselz kapcsolatos gyors fájdalomkeltés nyomait. Ehelyett nem találtunk bizonyítékot a fájdalomérző idegsejtek közvetlen aktiválására, ami arra utal, hogy az európai viperamérgek evolúcióját túlnyomórészt a zsákmány legyűrésének szükségletei alakíthatják.”
Prof. Wolfgang Wüster, Bangor Egyetem, a tanulmány utolsó szerzője
A nemzetközi együttműködésben a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont részéről Üveges Bálint és Mizsei Edvárd vett részt. A kutatásban a Bangor Egyetem (Wales, Egyesült Királyság), a Queenslandi Egyetem (Brisbane, Ausztrália), valamint számos európai kutatóintézet, egyetem, múzeum és természetvédelmi szervezet szakemberei működtek közre.
Támogatás
A kutatást a Leverhulme Trust, a Bangor Fund, a Bangor Egyetem Környezet- és Természettudományi Karának kutatási támogatási alapja, valamint a walesi kormány Taith kutatási mobilitási programja támogatta.
A tanulmány
Üveges, B. et al. (2026): No gain from pain: lack of nociceptor activation suggests no adaptation for defence in the evolution of European viper venoms. Functional Ecology. DOI: 10.1111/1365-2435.70414
