A trópusi erdők, amelyeket gyakran a „Föld tüdejeként” emlegetnek, létfontosságúak a élet fenntartásához bolygónkon. Tiszta levegőt, vizet és páratlan biológiai sokféleséget biztosítanak. Míg a mezőgazdaság, a bányászat és a fakitermelés okozta erdőirtás továbbra is a legnyilvánvalóbb fenyegetés, más, kevésbé látható, de ugyanolyan veszélyes erők is működnek. Egy új tanulmány feltárta, hogy a tápanyagdúsulás – amelyet az emberi tevékenység, például a mezőgazdaság és a fosszilis tüzelőanyagok elégetése idéz elő – komoly veszélyt jelent a trópusi erdők kényes dinamikájára.
A Kaiserlautern-Landaui Egyetem (RPTU), a Göttingeni Alkalmazott Tudományok és Művészeti Egyetem (PFH) és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatóiból álló nemzetközi csapat által végzett kutatás azt vizsgálja, hogy a tápanyaglerakódás hogyan befolyásolja a trópusi facsemeték növekedését és biomassza felhalmozódását. A rangos Current Forestry Reports című folyóiratban közzétett eredményeik azt mutatják, hogy ez a jelenség potenciálisan megzavarhatja az erdők összetételét és ellenálló képességét, különösen a globális éghajlatváltozással együtt.
A kutatók a világ trópusi régióiban végzett 59 tanulmány adatait szintetizálva metaanalízissel tárták fel a tápanyaghatások általános mintáit. Elemzésükből kiderült, hogy a tápanyagok hozzáadása jelentősen fokozta a facsemeték növekedését, a hajtások biomasszája átlagosan 26%-kal, a növekedési ütem pedig 14%-kal nőtt. A legnagyobb hatást a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K) kombinációja fejtette ki, amely akár 27%-os ütemnövekedést is eredményezett. Ezek a hatások különösen kifejezettek voltak a szezonálisan száraz termőhelyeken, ahol a növekedési ütem 38%, a hajtások biomasszája pedig lenyűgöző, 70%-os növekedést mutatott. Dr. Daisy Cárate Tandalla (RPTU), a kutatás első szerzője kifejtette: „Az NPK alapvető tápanyagok a növények fejlődéséhez. Sok trópusi talaj azonban általában tápanyagszegény. Ezeknek a tápanyagoknak a hozzáadása aránytalanul előnyös a gyorsan növő, versenyképes fajoknak, ami potenciálisan megváltoztathatja az erdők összetételét.”
Az emberi tevékenység drámaian megváltoztatja a természetes tápanyagciklusokat. Míg a vulkáni tevékenység és az erdőtüzek hagyományosan hozzájárultak a tápanyaglerakódáshoz, a mezőgazdaság és a fosszilis tüzelőanyagok elégetése felerősítette és kiterjesztette ezt a folyamatot még a legtávolabbi trópusi régiókra is. Ezek a tápanyagbevitelek bizonyos fafajok számára versenyelőnyt jelenthetnek, ami homogenizált, kevesebb fajjal rendelkező erdőkhöz vezet – ez a tendencia veszélyezteti a biológiai sokféleséget és az ökoszisztéma stabilitását. A vezető szerző, Dr. Batáry Péter (HUN-REN ÖK) figyelmeztet: „Ezek a változások csökkenthetik a fajok sokféleségét egész táplálékláncokban, és gyengíthetik az erdők ellenálló képességét az éghajlatváltozással szemben. A sokféleség csökkenése az erdők környezeti stressztényezőkkel szembeni alkalmazkodóképességét is csökkenti.”
A tanulmány rávilágít a trópusi erdők kutatásának összetettségére is. Dr. Jürgen Homeier (PFH) társszerzője megjegyzi: „Az általunk vizsgált terepi és laborvizsgálatok három különböző módszert alkalmaztak – üvegházi cserépkísérletek, átültetési kísérletek és helyszíni műtrágyakezelések. A csemeték fajszintű azonosítása továbbra is jelentős kihívást jelent a fiatal trópusi fák rendkívüli változatossága és hasonlósága miatt.”
Az eredmények hangsúlyozzák, hogy a trópusi régiókban sürgősen figyelmet kell fordítani az erdők tápanyag-gazdálkodására. Bár a tápanyaglerakódás lokális problémának tűnhet, hatásai átgyűrűznek a globális ökoszisztémákon, befolyásolva a biológiai sokféleséget, a szén-dioxid-tárolást és a bolygó általános egészségét. A trópusi erdők a földi élet sarokkövei, és összetettségük és ellenálló képességük megőrzése létfontosságú. Ez a tanulmány épp időben figyelmeztet arra, hogy még a távoli emberi tevékenységnek is messzemenő következményei lehetnek a természetre nézve.
