A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársainak nemrégiben megjelent tanulmánya feltárja, hogy a gazdag erdei madárvilághoz elengedhetetlenek az öreg és vastag törzsű fák, amelyek a teljes erdei ökosztisztéma egészségét segítik. Európában már alig maradtak nagy kiterjedésű tölgyesek, ezért is olyan fontos a tíz évig tartó Élettel teli tölgyesekért kutatóprogram – amelynek kezdeti eredményeit tartalmazza a most megjelent cikk. A kutatássorozat egyaránt bír alapkutatási jelentőséggel, és a természetes erdőmegújulási események imitálása révén hasznos információkkal szolgálhat a természetvédelem számára is.
Az erdők szerepét a madárvilág fennmaradásában nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen a madárfajok nagyjából 75 százaléka erdőkben él. Ezért is elengedhetetlen, hogy megvédjük az erdei életközösségeket. A tölgyesek kulcsfontosságúak, mert számtalan növény- és állatfaj kizárólag tölgyesekben él – érvel Komlós Mariann, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Erdőökológiai kutatócsoportjának munkatársa. A tölgyesek természetessége azonban szerte Európában csökken, és az igazán idős, őserdőszerű állományok sem élveznek sokszor olyan védelmet, ami megakadályozná a kivágásukat. A magyarországi középhegységekben azonban még viszonylag nagy kiterjedésű tölgyes erdők maradtak fenn, amelyek jó lehetőséget kínálnak a magyar ökológusoknak, hogy feltárják e különleges életközösségeket működtető ökológiai mechanizmusokat.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont részt vesz egy igen hosszú és kiterjedt (tíz évig tartó és számos partner közreműködésével végzett) nemzetközi kutatásban, az Élettel teli tölgyesekért (Life4Oak Forests) projektben. A projekt keretében természetvédelmi erdőkezelési beavatkozásokat hajtanak végre három hazai nemzeti park által kezelt tölgyes élőhelyeken. A beavatkozások révén igyekeznek természetesebbé és egészségesebbé tenni az erdőt, miközben vizsgálják a beavatkozások ökológiai hatásait is. E hosszú kutatás legújabb eredményei jelentek meg nemrégiben a Journal of Forestry Research című folyóiratban. E vizsgálatok során feltárták, hogy az idősebb és nagyobb törzsvastagságú fák alapvető szerepet játszanak a sokszínű erdei madárközösség fenntartásában: szinte minden madárfaj tömegesebben fordult elő azokban az erdőállományokban, amelyekben több vastagabb törzsű (magyarul: öreg) tölgy él. Ezért is rendkívül fontos az öreg erdők védelme.
„A tölgyesek hatalmas ökológiai jelentősége dacára Európában még mindig ritkák az erdők szerkezeti és összefüggésbeli jellemzőivel kapcsolatos vizsgálatok, így még ma is keveset tudunk ezen erdők szerkezetének és biodiverzitásának összefüggéseiről. Ezért igazán különleges és újszerű a vizsgálatunk” – mondja Komlós Mariann, a tanulmány első szerzője. A vizsgálatok alapkutatási jelentősége mellett az Élettel teli tölgyesekért projekt célja a tölgyesek szerkezetének és összetételének javítása, ezáltal a legkülönfélébb erdei élőlények számára nélkülözhetetlen mikroélőhelyek gazdagítása, és az erdő természetes megújulásának elősegítése.
A projekt beavatkozásai a természetes erdődinamikai folyamatokat imitálják, csak ezeket sokkal rövidebb idő alatt valósítják meg – így segítik, gyorsítják az erdő természetes életciklusait. A beavatkozások egyik legfontosabb eleme az úgynevezett holtfagazdagítás, amelynek során álló- és fekvő holtfákat hoznak létre. Ezek mennyisége ugyanis sokkal alacsonyabb a kezelt erdőkben, mint a természetes élőhelyeken, pedig nagyon sok élőlény kötődik hozzájuk. Már beavatkozások visszaszorítják az invazív fajokat, illetve őshonos fafajokat telepítenek. E kezelés hatását folyamatosan nyomon követik, a tapasztalataik alapján pedig széles körben alkalmazható természetvédelmi erdőkezelési módszereket dolgoznak ki.
A most megjelent eredmények feltárják az erdőszerkezet és -összetétel, illetve az erdei madárközösségek közötti összefüggéseket, és ezen eredményekre is alapozzák a későbbi beavatkozásokat. Az ökológusok megvizsgálták, hogy három középhegységi nemzeti park tölgyeseinek 11 különböző területén miben különbözik az ott élő madárközösség szerkezete az ott élő fák törzsvastagságától és más jellemzőitől függően. „A természetes erdők mozaikosak: változatos korú és vastagságú fák alkotják őket, az időnként előforduló bolygatások kisebb-nagyobb lékeket és nyíltabb foltokat hoznak létre bennük – folytatja az ökológus. – Általánosságban elmondható, hogy minél összetettebb és változatosabb az élő rendszer (például vegyes korú fák alkotják, és változatos a lomkorona szerkezete), annál gazdagabb az élővilága.”
A terepi kutatás során az ökológusok – Komlós Mariann szavai szerint – „hallgatóztak az erdőben”, vagyis a madarak hangjai és természetesen a megpillantásuk alapján mérték fel az adott erdőterület madárfaunáját. Emellett az Ökológiai Kutatóközpont más kutatói további erdőökológiai vizsgálatokat is végeztek ugyanott: felmérték a faállományt, valamint a cserje- és a lágyszárú szintet egyaránt. Megvizsgálják, hogy a beavatkozások előtt és után milyen mikroélőhelyek alakultak ki a területen, illetve hogy a madarak mellett milyen egyéb állatközösségek (például bogarak vagy denevérek) élnek ugyanott és hogyan reagálnak a beavatkozásokra.
„A vizsgálatok révén kimutattuk, hogy a tölgyesben az idős és vastag fák jelenléte befolyásolja leginkább a madárközösségek jellemzőit. Különösen a rovarevő madárfajok (például a füzikék és a poszáták), illetve az erdő egészségében nagyon fontos szerepet játszó harkályok száma függött jelentősen a vastag fák számától és sűrűségétől – mondja Komlós Mariann. – A harkályok által készített odúban aztán más odúlakó fajok, például cinegék és légykapók költöznek be. Számukra rendkívül fontos, hogy rendelkezésre álljanak azok a vastag törzsű fák, amelyekbe megfelelő méretű odú fúrható.”
Az öregebb és vastagabb törzsű fák rendszerint durvább felszínű kérge változatosabb rovarközösséget tud fenntartani, ami táplálkozási szempontból ugyancsak fontos a rovarevő madarak számára. Az öregebb fák kiterjedtebb és többszintű lombkoronája is változatos élőhelyeket biztosít a rovarok számára. Ugyanakkor az öreg fák hiányában a fiatalabb, zárt erdő sűrű lombkoronája miatt kevesebb fény jut le az erdő alacsonyabb szintjeire, így e fák sűrűsége negatív hatással bírt a cserjeszintben költő madarak (például a feketerigó) jelenlétére. A tölgyeseket szinte sohasem kizárólag tölgyfák alkotják: mindig van bennük számos más fajú elegyfa is. Az ökológusok ezen elegyfák jelenlétének a madárfauna diverzitásában játszott pozitív szerepét is kimutatták a vizsgálat során.
„Az öreg és vastag fák által kínált sokszínű élőhelyek hatására megjelennek az erdőben a különlegesebb rovarfajok is, amelyeket a rovarevő énekesmadarak is követnek – vélekedik Komlós Mariann. – Az ő szerepük rendkívül fontos, hiszen táplálkozásukkal kártevőszabályozó funkciót töltenek be. Így a hatásuk visszacsatolódik, ezáltal fontos szerepet játszanak a teljes erdei közösség egészségének megőrzésében. Egyértelmű, hogy az ökológiai szempontból egészséges és gazdag erdő, illetve a hasonlóan értékes madárvilág egymást támogatják, nem létezhetnek a másik nélkül.”
