Hírek

2026. 05. 22. magyar.aniko

A városiasodás hatása az európai énekes madarak énekére

bool(true)

A városiasodás gyorsan alakítja át a természetes élőhelyeket, és egyre nagyobb kihívásokat jelent a vadon élő állatok számára. Ennek egyik kevésbé ismert következménye a madárdalra gyakorolt hatása, amely létfontosságú a madarak kommunikációjában, szaporodásában és a túlélésében. Egy új tanulmányban, amely 65 európai énekesmadár-fajt vizsgált, a kutatók azt találták, hogy a városiasabb környezetben élő madarak hajlamosak voltak a domináns frekvenciák szélesebb tartományát használni a dalaikban. Ugyanakkor a domináns énekfrekvenciában bekövetkező egyértelmű változásokat csak néhány fajnál észlelték. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a városiasodás nem általánosan változtatja meg a madárdalt, de mind a változások bekövetkezte mind az alkalmazkodás hiánya jelentős következményekkel járhat a városi zajban élő madarak számára. A kutatók hangsúlyozzák a további kutatások szükségességét, valamint olyan várostervezését, ami elősegíti a változatos madárközösségek számára megfelelő élőhelyek kialakítását és fenntartását.

A tanulmány azt vizsgálta, hogy az urbanizáció hogyan befolyásolja a madarak hangadását fajok között és fajokon belül. Ez még viszonylag kevéssé kutatott szakterület, annak ellenére, hogy a madárdal alakulása fontos a madarak rátermettsége és az állomány egészsége szempontjából. Ahogy a városok tovább terjeszkednek, egyre fontosabbá válik megérteni, hogyan reagál a vadon élő állatvilág a városi környezetre. Filogenetikai összehasonlító megközelítést alkalmazva, 65 európai énekesmadár faj városiasodáshoz kapcsolódó hangadásbeli különbségeit elemezték a kutatók. A madárfajok Európa-szerte gyűjtött hanganyagát a xeno-canto adatbázisból töltötték le. A kutatók azt is vizsgálták, hogy olyan tényezők, mint a szociális viselkedés, a vonulási minták, a hang komplexitása és a fajok előfordulási gyakorisága a városokban, összefüggésben állnak-e a tapasztalt hangváltozásokkal.

bird song — Az átlagos domináns frekvencia változásai európai énekesmadaraknál a városi felszínborítás függvényében Az ábra azt mutatja, hogyan változott a vizsgált madárfaj énekének domináns frekvenciája a városiasodott terület függvényében. A jelentős változásokat színekkel jelöltük: a negatív piros, a pozitív pedig zöld.

Az eredmények azt mutatták, hogy a városiasabb élőhelyeken élő fajok általában szélesebb domináns frekvenciatartományt használtak dalaikban. Ez arra utalhat, hogy a városokban élő madarak képesek kiterjeszteni a frekvenciatartományukat, így elkerülve a különböző zajforrások általi elfedést. Azonban a domináns frekvencia városiasodással kapcsolatos elmozdulása csak bizonyos fajoknál jelent meg (például a vörösbegy, a csicsörke és a holló), és nem képviselt általános mintázatot. A tanulmány nem várt eredménye volt, hogy bizonyos fajok, amelyeknél korábban találtak a városi környezetben madárdalt érintő változást, mint például a széncinege vagy a feketerigó, nem változtatták meg dalaikat a jelenlegi tanulmány szerint a városiasodottságtól függően. Ez a negatív eredmény kiemeli annak szükségességét, hogy a városiasodás hatását nagyobb térbeli skálán és fajok között is tanulmányozzuk. További eredmény, hogy a vizsgált fajok tulajdonságai közül egyik sem magyarázta a dal tulajdonságaiban megfigyelt különbségeket, és a faj városi előfordulása nem volt összefüggésben a madárhang egyes tulajdonságaival vagy flexibilitásával. Tehát az, hogy hogyan változtatták meg a madarak az éneküket a városi környezetben nem függött a szociális viselkedésüktől vagy a vonulási szokásaiktól, és az énekük frekvenciája nem akadályozta meg őket abban, hogy városi élőhelyen éljenek.

– Összességében a kutatási eredmények azt sugallják, hogy a városiasodásnak nincs egyetlen, általános hatása a madarak énekének frekvenciájára, és hogy önmagában a hangadásbeli különbségek valószínűleg nem határozzák meg, hogy egy faj sikeresen képes-e városi környezetben élni – mondja Jablonszky Mónika, a tanulmány első szerzője. Ennek ellenére a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a zajos városi környezetben a madárdalban mutatkozó alkalmazkodás és az alkalmazkodás hiánya egyaránt hatással lehet a madarakra egyéni és populációs szinten is. Ezért kiemelik a folyamatos kutatás és a madárbarát élőhelyek megőrzésére és létrehozására irányuló természetvédelmi erőfeszítések fontosságát a városiasodott területeken.

Publikáció:

Mónika Jablonszky, László Zsolt Garamszegi; Urbanization-related vocal variation in passerines: a comparative study. Proc Biol Sci 1 May 2026; 293 (2071): 20260487. https://doi.org/10.1098/rspb.2026.0487

https://royalsocietypublishing.org/rspb/article/293/2071/20260487/481783/Urbanization-related-vocal-variation-in-passerines

Kiemelt kép: énekes rigó fotó: Kocsán Gábor

Hírek

2026. 05. 21. magyar.aniko

Honnan jönnek a magyar citizen science adatok?

bool(true)

Az ökológiai és természetvédelmi kutatásokban világszerte egyre nagyobb szerepet kapnak a citizen science (vagy magyarul közösségi tudományos) projektek. Az ilyen programokban a lakosság segíti a kutatókat fotók, hangfelvételek, megfigyelések beküldésével, vagy éppen adatelemzéssel. A Magyarországon működő hasonló kezdeményezések közül nem kevesebb, mint 17 projekt összesítette az adatait egy közös kutatásban.

A szerzők arra voltak kíváncsiak, itthon milyen szocio-ökonómiai és környezeti körülmények befolyásolhatják a részvételi aktivitást. A citizen science adatok földrajzi elhelyezkedését egy független adminisztratív adatbázissal összevetve a kutatók találtak néhány általános, és számos projekt-specifikus összefüggést.

Azt az eredményt kapták például, hogy minél nagyobb a természetvédelmi területek aránya, és minél kisebb a népsűrűség egy járásban, lakosságarányosan annál több bejelentkezés érkezik onnan. Továbbá, Budapestet nem számítva, a diplomások és az idősek aránya is pozitív összefüggést mutatott a részvételi aktivitással. A vagyoni helyzet és a gyerekek arányának tekintetében számos projekt-specifikus összefüggést találtak, de általános szabályszerűség nem mutatkozott.

A kutatás nem csak arra mutat rá, hogy Magyarországon milyen a citizen science adatok eloszlása, hanem újabb robusztus eredményekkel támasztja alá azt a nézetet, hogy a közösségi tudományos adatok elemzésénél figyelembe kell venni a különféle torzításokat. A szerzők azt remélik, eredményeik más országok tudósait is hozzásegítik majd a hatékonyabb projekttervezéshez, illetve a pontosabb elemzések készítéséhez.

Az elmúlt években a citizen science (közösségi tudomány) módszertana jelentős lendületet kapott, és egyre fontosabb szerepet játszik a nagy léptékű ökológiai és természetvédelmi kutatásokban. Az önkéntesek bevonásával olyan térbeli és időbeli lefedettség érhető el, amely hagyományos kutatási keretek között gyakran nem lenne megvalósítható. Ugyanakkor a módszer alkalmazása sajátos kihívásokkal is jár. A citizen science adatokon alapuló kutatásokat például sok kritika éri amiatt, hogy a megfigyelések sűrűsége jelentősen eltérhet térben és időben, ami megnehezíti az adatok közvetlen összehasonlítását a szisztematikus mintavételen alapuló kutatások eredményeivel. Ennek hátterében állhatnak részben valós biológiai különbségek (pl. időszakosan vagy foltokban előforduló fajok megfigyelése esetén), de legalább ilyen fontos szerepe lehet az önkéntesek eloszlásának és viselkedésének.

E kérdés vizsgálatára a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai által vezetett csapat egy újszerű megközelítést alkalmazott: a citizen science projektekből származó, több mint 300 000 megfigyelést tartalmazó adatbázist vetették össze a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) területi adataival, járási szinten. A citizen science projektek között volt ízeltlábúakra, puhatestűekre, hüllőkre, madarakra, emlősökre, de még vízfolyásokra és kis tavakra fókuszáló is. A megközelítés leegyszerűsítve a következően hangzik: megnézték, hogy a járási lakosság és a környezet tulajdonságainak van-e szisztematikus hatása a beküldött megfigyelések mennyiségére. A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy két egymástól független adatforrást kapcsol össze: míg a citizen science adatok az önkéntesek aktivitását tükrözik, addig a KSH adatok a társadalmi és környezeti háttértényezőket írják le. Ez a függetlenség biztosítja, hogy a kérdőíves vizsgálatokra jellemző torzítások ne befolyásolják az eredményeket. Az alkalmazott meta-analízis során projektenként és általánosságban is azonosíthatók összefüggések, így az eredmények több szinten is hasznosíthatóak.

Az elemzés eredményei azt mutatják, hogy a részvételi aktivitás nem véletlenszerű. Pozitív összefüggés figyelhető meg a természetvédelmi területek arányával: általánosságban minél nagyobb a természetvédelmi területek aránya egy járásban, annál több önkéntes megfigyelés érkezik onnan. Hasonló a helyzet a népsűrűséggel, csak fordítva: általánosságban minél ritkábban laknak egy járást, annál kisebb lesz a részvételi aktivitás. A kutatók olyan elemzést is végeztek, ahol a budapesti járásokat kizárták az adatokból, hogy kiderüljön, az extrém nagy népsűrűségű és más tekintetben is ,,kilógó” főváros mennyire torzítja az eredményeket. Budapest kizárásával a diplomások aránya és az idősebb korosztály aránya is pozitív összefüggést mutatott a citizen science aktivitással, viszont a népsűrűség hatása eltűnt.

A kutatás emellett finomabb léptékű mintázatokat is feltárt. Érdekes módon például a saját kertben végezhető citizen science programok szignifikánsan pozitív összefüggést mutattak a gyerekek arányával, és ilyen összefüggést csak ezeknél a projekteknél találtak. Hasonló érdekes mintázatként emelkedett ki, hogy azok a projektek, amelyek különleges élőhelyekkel foglalkoznak, több megfigyelést kaptak olyan járásokból, ahol alacsonyabb a diplomások aránya és az átlagos jövedelem, ami pedig erősen összefügghet az urbanizáció alacsony mértékével. Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy az eredmények értelmezése mindig kontextus függő. A részvételi aktivitást számos tényező befolyásolhatja, beleértve a vizsgált kutatási témát, a kommunikáció hatékonyságát, valamint az adott projekt mögött álló intézményi és társadalmi hátteret.

Összességében, a tanulmány első szerzője Vásárhelyi Zsóka szerint a kutatás rámutat arra, hogy a citizen science adatok rendkívül értékesek, ugyanakkor nem torzítatlanok. A módszer sikeres alkalmazásához elengedhetetlen, hogy a kutatók tudatosan kezeljék ezeket a torzításokat a projektek tervezése, az adatgyűjtés, az elemzés és az eredmények interpretációja során.

Publikáció:
Zsóka Vásárhelyi, Barbara Barta, Marianna Biró, Zoltán Csabai, Gábor Földvári, Bálint Halpern, Zsófia Horváth, Erika Juhász, Balázs Károlyi, Kornélia Kurucz, Zsuzsanna Márton, László Mezőfi, Péter Lovászi, Barna Páll-Gergely, Bálint Pernecker, Ádám Selmeczi-Kovács, Zoltán Soltész, Éva Szabó, Ágnes Turóci, Vadonleső Group, Judit Vörös, László Zsolt Garamszegi :
Environmental and socio-economic factors behind data provision in 17 citizen science projects

Ábrafelirat: 17 citizen science kutatási projektből származó megfigyelés adatai
Annak ellenére, hogy az egyes projektekben nem véletlenszerű mintavétel történt, a több mint 300 000 helyszínt tartalmazó egyesített adatállomány hatékonyan lefedi az egész országot.

Ábra: Vásárhelyi Zsóka; Stadia Maps; ggplot2

Hírek

2026. 05. 18. magyar.aniko

Elnyújtott lékek segíthetik leginkább a tölgyesek természetes felújulását

bool(true)

A klímaváltozás korában kulcskérdés, hogy hogyan lehet úgy művelni az erdőket, hogy a hatékony faanyagtermelés mellett megőrizzük azok klímaszabályozó szerepét, gazdag élővilágát és ellenállóképességét. Új, korszerű gazdálkodási módok széles körű alkalmazását sürgeti az is, hogy a társadalom erdőkkel szembeni rekreációs igénye és a vágásterületek elutasítottsága egyre fokozottabb.

A folyamatos erdőborítást fenntartó, ún. örökerdő gazdálkodás a konvencionális vágásos gazdálkodásnál jobban eleget tesz ezeknek az igényeknek, mivel a természetes erdődinamikát utánozva finom térléptékben bontja csak meg az erdő lombozatát, egyenletes gyérítések vagy néhány száz négyzetméteres lékek nyitása révén. Ezáltal az erdő mint élőhely hosszú távon fennmarad, megőrizve a hűvös, párás mikroklímát és az ehhez kötődő élővilágot.

Tölgyesek esetében azonban a finom léptékű beavatkozásokra alapozó gazdálkodás számos gyakorlati kérdést vet fel, mivel a tölgyek fényigényes fafajok: zárt erdőben nehezen újulnak fel, ugyanakkor a túl nagy lékekben gyorsan elszaporodhatnak azok a nagyobb versenyképességű fás- és lágyszárú fajok, amelyek elnyomják a fiatal tölgycsemetéket. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Erdőökológiai Kutatócsoportjának új kutatása ezért azt vizsgálta, milyen méretű és alakú lékek biztosítják leginkább a tölgy természetes felújulását folyamatos erdőborítás mellett.

– Az erdész szakma hosszú ideje, nagy rutinnal alkalmazza a vágásos gazdálkodást, így nem könnyű átállni egy teljesen más szemléletű erdőművelési módra. Ahhoz, hogy az erdészek széles körben áttérjenek az ökológiai szempontból kíméletesebb gazdálkodási módokra, tudományosan megalapozott ismeretekkel kell segítenünk őket az új technológiák kidolgozásában – mondja Tinya Flóra, a Kutatócsoport tudományos munkatársa, a cikk első szerzője. – A kutatást a Pilisi Parkerdő Zrt. munkatársaival kollaborációban végeztük. Csépányi Péter, a Parkerdő erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese több évtizedes tapasztalatot gyűjtött már tölgyesek folyamatos erdőborítás melletti felújításával kapcsolatban, így az együttműködés révén a kutatás irányvonalát a gyakorlatban felmerülő kérdésekhez tudtunk igazítani.

A vizsgálat a pilisi Hosszú-hegy gyertyános-tölgyesében zajló Pilis Lék Kísérlet részeként valósult meg. A kutatók két különböző méretű és kétféle – kör és elnyújtott – alakú lék hatását vizsgálták. Korábbi kutatásaik igazolták, hogy a lékek alakja és mérete nagyban befolyásolja a létrejövő mikroklimatikus viszonyokat, és ezáltal az aljnövényzet alakulását. A most megjelent publikációjukban pedig azt elemezték, hogy hogyan fejlődnek a tölgycsemeték a kialakult fény- és talajnedvességi viszonyok között, illetve, hogy hogyan hat rájuk a más növényfajokkal való versengés.

A kutatók azt találták, hogy a tölgy felújítása minden vizsgált léktípusban megindítható, de a csemeték fejlődése és a szükséges ápolás mértéke léktípusonként eltérő. A legkedvezőbb fény- és talajnedvességi viszonyokat kezdetben a nagy, kör alakú lékek biztosították: itt növekedtek leggyorsabban az ápolt, versenytársaktól megtisztított tölgycsemeték. A jobb környezeti feltételek azonban nemcsak a tölgyeknek kedveztek. A gyertyán, a veresgyűrű som és vadszeder is erőteljes terjedést és növekedést mutatott ezekben a lékekben, és idővel egyre inkább elnyomta a fejlődő tölgycsemetéket. A kialakult sűrű növényzet néhány év alatt a lékek fény- és nedvességtöbbletét is jelentősen csökkentette. A kör alakú lékekben emiatt a tölgy felújítása csak a versenytársak intenzív visszaszorításával volt biztosítható.

1 kerek lek — A nagy, kerek lékekben a tölgy csemeték gyorsan fejlődnek, de erős verseny helyzetbe kerülnek a kőris és más gyorsan növő fajok miatt.

A tölgycsemeték számára megfelelő környezeti feltételek és a szükséges ápolási munka mennyisége között jó kompromisszumot jelenthetnek az elnyújtott lékek. Ezekben a fény mennyisége hasonló, mint az azonos területű kör alakú lékekben, a talajnedvesség-többlet azonban mérsékeltebb, így a versenytárs fajok itt kevésbé törnek előre.

2 hosszukas lek — Az elnyújtott lékek megfelelő fényviszonyokat biztosítanak a tölgyfelújulás számára, míg a mérsékelt talajnedvesség többlet korlátozza a versengő fajok terjedését. A kutatók a vizsgált lékekben a biodiverzitás és a környezeti változók széles skáláját is figyelemmel kísérték, beleértve a levegő hőmérsékletét és páratartalmát.

– A lékek mérete is számít: az elnyújtott lékek közül a kisebb lékekben a mérsékeltebb fény miatt kisebb a versengés, ezért itt van szükség a legkevesebb ápolásra – mutat rá Tinya Flóra. – Emiatt ugyan a tölgycsemeték is lassabban növekednek a kis elnyújtott lékekben, de ha ahhoz viszonyítunk, hogy ezek a fák jóval 100 éves koruk felett kerülnek majd kitermelésre, nem sokat számít, ha a kezdeti években valamivel lassabb a fejlődésük.

A vizsgálat ugyanakkor azt is kimutatta, hogy néhány év elteltével a kis, elnyújtott lékek már nem elégítik ki a tölgyek növekvő fényigényét, így 5-6 év után szükség lehet a tágításukra. A kutatók feltételezése szerint – amelyet az elkövetkező években fognak tesztelni – addigra a csemeték már megerősödnek annyira, hogy sikeresebben versenyezzenek más fajokkal. A kis, elnyújtott lékek további előnye, hogy a környező tölgyfák makktermése itt eljut a lékek belsejébe is, így az új magoncok megtelepedése több éven keresztül is biztosított lehet.

Az eredmények alapján tehát megfelelő léktípusok alkalmazásával a tölgyesek felújítása megvalósítható az erdőborítás folyamatos fenntartása mellett is. A kutatók részletes ajánlásokkal segítik a felújítás sikeres kivitelezését, hozzájárulva olyan művelési módok széles körű alkalmazásához, amelyek egyszerre segítik az erdei mikroklíma és biodiverzitás megőrzését, valamint az erdők klímaváltozással szembeni ellenállóképességének növelését. A szerzők mindemellett hangsúlyozzák: hosszú távon valószínűleg nem a vágásos gazdálkodás során jellemző, szinte elegyetlen tölgyesek fenntartása a célravezető, hanem a változatosabb, elegyes erdők kialakítása, amelyek ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt stabilabbak lehetnek.

3 terepmunka — Margaret Gathoni Gitau, az egyik társszerző, jegyzeteket készít a terepmunka során. A tölgyfelújítás számos aspektusát felmérték, nemcsak a versenytől mentesített tölgycsemeték túlélését és magasságnövekedését — amely tükrözi az eltérő típusú lékek által eredményezett környezeti feltételeket —, hanem a természetes módon regenerálódó tölgy csemeték gyakoriságát is a versengő körülmények között.

Publikáció:
Tinya, F., Csépányi, P., Gitau, M. G., Horváth, Cs. V., Kovács, B., Németh, Cs., Ódor, P. (2026): Elongated gaps provide a good compromise between abiotic and
competitive conditions for sessile oak regeneration. Forest Ecosystems, 16: 100472. https://doi.org/10.1016/j.fecs.2026.100472

Kiemelt fotó: Nagy, hosszúkás lék hemiszférikus lombkorona fényképe. A kutatók ilyen képeket használnak annak kiszámítására, hogy mennyi beeső fény éri el az erdő talaját.

Hírek

2026. 05. 18. magyar.aniko

Új tudománynépszerűsítő filmpremier a YouTube-on: Ezer arcú víz – Kérészek nyomában

bool(true)

2026. május 17-én 9 órától, egy Telex.hu cikk megjelenésével egyidőben megtekinthető az „Ezerarcú víz – Kérészek nyomában (75 perc)” című új tudománynépszerűsítő film a YouTube-on.

plakat

Kriska György munkatársunk, az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézet tudományos tanácsadójának filmje különösen aktuális napjainkban. Ezt igazolja a héten megrendezett két nívós szakmai esemény is, melyek homlokterében az ökológiai szempontú vízmegtartás és az élő vizek védelme állt.

A Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Víztudományi Programja keretében valósult meg a „Vízvisszatartás: megoldások a fenntartható vízgazdálkodásért” című szakmai rendezvény, melyen a víztudomány neves képviselői közösen tekintették át a vízmegőrzés legújabb kutatási eredményeit és gyakorlati lehetőségeit. Emellett lezajlott a Rákos-patak Szövetség alakuló ülése is 8 szakmai előadás megtartásával. A Szövetség célja, hogy javítsa a Rákos-patak és környezetének állapotát.

Bízunk abban, hogy az „Ezerarcú víz – Kérészek nyomában” című új film a trilógia már megjelent első részével együtt hatékonyan fogja támogatni a vizes élőhelyekkel kapcsolatos környezettudatos szemléletformálást és a fenntartható vízgazdálkodásért folytatott erőfeszítéseket.

A film az NKFI Tudományos Mecenatúra programjának (MEC_2024) támogatásával készült.

NULL

A szántóföldi területeken telepített vadvirágos sávok nemcsak a beporzó rovarok azonnali támogatását szolgálják, hanem idővel egyre természetesebb, fajgazdag élőhelyekké is alakulhatnak. Ebben a folyamatban a vetett növényfajok mellett a spontán betelepülő fajok is kulcsszerepet játszanak – derül ki egy új, többéves kutatásból.

A beporzók, köztük a vadméhek állománya az elmúlt évtizedekben világszerte jelentősen csökkent. Ennek egyik fő oka a mezőgazdaság intenzifikációja: a permetezőszerek használata közvetlenül hozzájárul a beporzók pusztulásához, miközben a nagy, homogén szántóföldek térnyerése és a természetes élőhelyek visszaszorulása jelentősen átalakítja az agrártájak szerkezetét. Ennek következtében a mezőgazdasági területek egyre kevésbé képesek fenntartani a beporzó közösségeket, hiszen egy átlagos mezőgazdasági parcella ma már sem nektárforrást, sem búvóhelyet, sem szaporodóhelyet nem kínál a beporzó rovarok számára. Ez nemcsak természetvédelmi szempontból jelent problémát: a beporzók számos termesztett növény terméshozamában és minőségében is kulcsszerepet játszanak, így csökkenésük közvetlen hatással lehet az élelmiszer-termelésre is. Erre a problémára kínálnak megoldást az agrár-környezetgazdálkodási programokban egyre szélesebb körben alkalmazott vadvirágos sávok, amelyek virágzó növényekkel gazdagítják a tájat, és így kulcsfontosságú forrásokat biztosítanak a beporzóknak. A legtöbb ilyen beavatkozás azonban rövid távú hatásokra fókuszál, és kevéssé ismert, hogyan alakul ezeknek az élőhelyeknek a növényzete és ökológiai működése többéves időtávon.

Ezt a kérdést vizsgálta a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportja a Kiskunságban, Harta és Újsolt térségében egy nagyléptékű és hosszútávú ökológiai kísérlet részeként. A kutatáshoz a területet és a parcellák gondozását az Állampusztai Mezőgazdasági és Kereskedelmi Kft. biztosította, így a projekt a gazdálkodók és a kutatók közötti együttműködésnek is szép példája. A kutatási program célja újtípusú vadvirágos élőhelyek létrehozása és azok többszempontú – többek között növényzeti és beporzóközösségi – vizsgálata. A kutatás különlegessége, hogy a vadvirágos parcellákat nemcsak telepítették, hanem több éven keresztül megfigyelték a növényzet változásait. A kísérlet során kizárólag őshonos növényfajokat vetettek (összesen 32-t), és a magkeverékből szándékosan kihagyták a füveket. Ez megakadályozta a gyors záródást, és „nyitott ablakot” hagyott a spontán, a talaj magbankjából vagy a környező élőhelyekről betelepülő fajok számára. Így egy olyan egyedi rendszer jött létre, ahol a célzott vetés és a természetes ökológiai folyamatok egyszerre formálták a közösséget, lehetővé téve, hogy a vetett és spontán fajok hosszú távon, egymással kölcsönhatásban formálják az élőhely fejlődését. A vizsgálat öt éven át követte a növényzet alakulását különböző táji környezetben, eltérő természetes élőhelyaránnyal rendelkező mezőgazdasági tájakban. A kutatók a borítást, a fajszámot, a diverzitást és a fajösszetétel időbeli változását elemezték.

Az eredmények szerint a spontán fajok már az első évben meghatározó szerepet játszottak: borításuk magasabb volt, és mindvégig nagyobb fajszámot és diverzitást mutattak, mint a vetett növények. Öt év alatt összesen mintegy 240 spontán faj jelent meg a parcellákban.

A harmadik évre a vetett fajok borítása elérte csúcsát, majd a negyedik és ötödik évre kiegyenlítődött a spontán fajokéval. Eközben a növényközösség összetétele folyamatosan változott, a legnagyobb különbség az első és az ötödik év között volt megfigyelhető. Míg a vetett fajok a közösség stabil szerkezeti vázát adták, a spontán fajok nagyfokú változatosságot vittek a rendszerbe.

„Egészen csodálatos látni, hogy az egykori szántóföldek, ahová 32 vadvirágfajt telepítettünk, mostanra virágba borultak, és összességében mintegy 270 növényfajnak adnak otthont” – mondta Báldi András, a kutatás vezetője.

Érdekes módon a táji környezet hatása a vártnál gyengébbnek bizonyult. A növényzet alapvető jellemzőit, mint például a fajszámot vagy a borítást, közvetlenül nem befolyásolta, és a fajösszetétel alakulásában is csak mérsékelt szerepet játszott. Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy a helyi tényezők, például a talajmagbank, a korábbi földhasználat öröksége és a finomléptékű élőhelyi különbségek ebben a korai szukcessziós szakaszban erősebben határozzák meg a növényközösségek fejlődését, mint a tágabb táji környezet.

A kutatás arra is rámutat, hogy a közép-európai agrártájak még mindig jelentős „rejtett” biodiverzitási potenciállal rendelkeznek. A régió gazdag talajmagbankja és a környező élőhelyekből érkező fajok lehetővé teszik a spontán regenerációt – ellentétben Nyugat-Európa számos területével, ahol a hosszabb ideje tartó intenzív földhasználat már jelentősen kimerítette ezt a potenciált.

A kutatás egyik legfontosabb üzenete, hogy a vadvirágos sávok tervezésekor érdemes nemcsak a vetett fajokra, hanem a természetes betelepülés lehetőségére is építeni. Hiszen a spontán módon megjelenő növények jelentős mértékben hozzájárulnak a közösség alakulásához, növelik a fajgazdagságot és a diverzitást, valamint folyamatos változást hoznak a fajösszetételben.

„Eredményeink azt mutatják, hogy a tervezett és spontán folyamatok integrálása kulcsfontosságú lehet.
Ez a megközelítés hidat képez az agrár-környezetgazdálkodási beavatkozások és a természetközeli gyeprekonstrukció között” – hangsúlyozta Bereczki Krisztina, a tanulmány vezető szerzője.

Az eredmények azt mutatják, hogy a hosszútávon fenntartott fajgazdag, virágos élőhelyek egyszerre képesek biztosítani a vetett fajok által nyújtott előnyöket, miközben teret adnak a spontán betelepülésnek és a természetes közösségfejlődésnek. Ez a megközelítés hozzájárulhat ahhoz, hogy a vadvirágos sávok ne csak rövidtávú, beporzókat segítő eszközök legyenek, hanem idővel egyre ellenállóbb és többfunkciós élőhelyekké váljanak az agrártájban.

A kutatás egy nagyobb, hosszú távú program része, amely nemcsak a növényzet, hanem a beporzó rovarok és más élőlénycsoportok változásait is vizsgálja. A jövőbeni eredmények segíthetnek jobban megérteni, hogyan járulnak hozzá ezek az élőhelyek az agrártájak ökológiai működéséhez és a beporzási szolgáltatások fenntartásához, így hozzájárul a Természethelyreállítási Rendelet sikeres megvalósításához.

Publikáció:
Krisztina Bereczki, Viktor Szigeti, Csaba Molnár, András Máté, Áron Domonkos Bihaly, Anikó Kovács-Hostyánszki, László Somay, Gabriella Süle, András Báldi:
Newly established wildflower patches in agricultural landscapes: Temporal dynamics and spatial factors of sown and spontaneous plant species over five years of succession
https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0167880926001635

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Intézetek