Ezzel a címmel jelent meg a HUN-REN Ökológiai és Botanikai Intézetének meghatározó szerzőségével egy friss tanulmány a D1-es Journal of Environmental Management folyóiratban, amelyben egy terepi kísérlet révén arra mutattak rá, hogy közepes vadsűrűség mellett az erdőgazdálkodási beavatkozások fásszárú újulat-növekedésre gyakorolt hatása erősebb, mint önmagában a vadkizárásé. Az idő előrehaladtával a fényigényes kocsánytalan tölgy felújulását a kerítéseken belül a gyorsabban növő, árnyéktűrőbb versenytársak, mint a gyertyán akadályozzák, míg a kerítésen kívül – mérsékelt vadnyomás mellett – a fajok közötti verseny kisebb mértékű lehet. A hét éves vizsgálat, amelyet Tóth Bence biológia-kémia tanárszakos hallgató (ELTE) és Kovács Bence (HUN-REN ÖK ÖBI Erdőökológiai Kutatócsoport) kezdett el, majd Szabó Eszter Lilla doktorandusz hallgató (ELTE Biológia Doktori Iskola) folytatott Ódor Péter témavezetésével, kihangsúlyozza az erdészeti és vadgazdálkodási gyakorlatok harmonizációjának fontosságát az erdők természetes megújulóképességének biztosítása érdekében.

A gyertyános-kocsánytalan tölgyes állományok felújulási sikere a szükséges fényviszonyok megteremtésétől, valamint a fajok közötti versengés és a nagyvad fajok általi rágási nyomás optimális szinten tartásától függ. Bár a kerítések alkalmazását gyakran nélkülözhetetlennek tartják a tölgy újulatának védelmében, a hét éves kísérlet eredményei azt mutatják, hogy a vad teljes kizárásának fontosságát (kerítések létesítését) sokszor túlbecsülik. Az erdészeti beavatkozások, különösen az olyan fahasználatok, amelyek jelentősen megváltoztatják a lombkoronazáródási viszonyokat, erősebben befolyásolják a magoncok korai/középtávú növekedését, mint önmagában a bekerítés. Ugyanakkor a vizsgálat azt is hangsúlyozza, hogy az alacsony vagy közepes vadsűrűség fenntartása döntő fontosságú – nemcsak a hosszú távú felújulási siker szempontjából, hanem azért is, hogy a jövőbeni fahasználatokat hatékonyan lehessen a természetes újulatra alapozni.
A kutatók a Pilis Üzemmód Kísérlet infrastruktúráját használták a vadkizárás és az erdészeti kezelések együttes, újulat növekedésére gyakorolt hatásának vizsgálatára. A 2014-ben indított kísérlet keretében a hagyományos vágásos üzemmód (mikro-tarvágás, hagyásfacsoport, egyenletes bontás) és a folyamatos erdőborítást biztosító örökerdő üzemmód (léknyitás) kezeléseit hasonlították össze zárt, kétszintes gyertyános-tölgyesek felújulási viszonyaira a Pilisben (Hosszú-hegy). Hét éven át követték nyomon a 2014 őszén kiválasztott és állandósított bekerített-vadnak kitett újulati egyedpárok rágottságát, túlélését és növekedését.

 

Az erdészeti kezelések erősebben hatnak az újulati egyedek korai növekedésére, mint a vadhatás – de csak akkor, ha a vadlétszám nem túl nagy

Az alkalmazott (mikro)tarvágások (amik tulajdonképpen a véghasználati területeket reprezentálják) és a mesterséges lékek eredményezték a legnagyobb hajtás- és lombfelület-növekedést minden fafaj esetében. Ennek hátterében elsődlegesen a megnövekedett fény- és talajnedvesség-viszonyok állnak. Ezekben a kezelésekben a rágottság és a vadhatás mértéke átmenetileg megnőtt – ahogy az a megnövekedett táplálék-kínálat következtében várható volt –, ám az állandósított egyedek túlélése stabil maradt, mert a vizsgált tájban a vadsűrűség, a Pilisi Parkerdő Zrt. átfogó vadgazdálkodási tevékenysége következtében, mérsékelt. Alacsony-mérsékelt vadnyomás mellett a kerítésen kívüli egyedek nagyobb eséllyel kerülhetnek ki „a vad szájából”.

Kovács Bence, a cikk levelező szerzője, szerint fontos hangsúlyozni azonban, hogy „ez az egyensúly törékeny. Az az eredmény, hogy az erdőgazdálkodási kezelések erősebben hatottak az egyedek növekedésére, feltételezi a kontrollált vadállományt.” Nagyobb vadsűrűség és az itt megfigyeltnél (kb. 60%) magasabb rágottsági arány mellett már erősen gátolt felújulást vagy akár hiányzó újulatot tapasztalhatunk. „Így az, hogy a kezelések hatása ebben a vizsgálatban erősebb volt, nem azt jelenti, hogy a jelenlegi tájszerkezet és vadnyomás mellett a tölgy felújulása jobb a kerítés nélkül, hanem inkább azt bizonyítja, hogy a rágás kezelhetővé válik, ha a vadsűrűség az ökológiailag elfogadható tartományban marad” – teszi hozzá a kutató.

A cserjék esetében azonban az erdészeti kezelések és a vadkizárás egyforma hatáserősségű volt, ami egyrészt jelzi rágással szembeni érzékenységüket (jelentős hossznövekedésbeli különbség kerítésen belül és kívül) és szerepüket a fafajok közötti regenerációs dinamika alakításában.

Fajspecifikus válaszok: az erőforrásokért folytatott versengés domináns tényező

A tölgy és a virágos kőris eleinte profitált a vad elleni védelemből és intenzívebb növekedést produkáltak a kerítéseken belül, ám ezek az előnyök az idő előrehaladtával eltűntek a gyorsabban növő, általában árnyéktűrő fafajok – különösen a gyertyán – fokozott konkurenciája miatt.
A gyertyán azonnal meginduló gyors növekedése és alaki plasztikussága következtében a lékekben és a tarvágásokban egyaránt túlnőtte a tölgyeket és a kőrist, és a fajok közötti versengés (kompetíció) hatása a bekerített területeken még erősebbé vált. Az elkerített térrészeken ennek következtében, ha a tölgy felújulása-felújítása fontos cél, szükség van a kompetítor fajok egyedeinek visszaszorítására – amiben a Pilis Parkerdő Zrt. már jelentős gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik. A fajok közötti versengés kezelése ez alapján ugyanolyan fontos, mint a vadnyomás szabályozása, a tölgy hosszú távú felújulási sikeréhez a kerítések alkalmazása önmagában, megfelelő ápolás nélkül nem elegendő a folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódokban.

A vad által preferált (ezáltal a legnagyobb valószínűséggel rágott) cserjék reagáltak legerősebben a vadkizárásra, esetükben volt a legjelentősebb a hossznövekedésbeli különbség kerítésen belül és kívül. Ezáltal jelenlétük nagymértékben hozzájárulhat az erdészetileg fontos célfafajokra irányuló vadnyomás mérsékléséhez a kerítéseken kívül, – kontrollált vadsűrűség mellett – közvetve segítve a tölgy regenerációját.

A kocsánytalan tölgy felújulása a lékekben a véghasználati területekhez hasonlóan sikeres lehet

A kísérletben használt közepes méretű (egy fahossznyi átmérőjű) lékek olyan mikroklimatikus feltételeket teremtettek, amelyek a tölgy túlélését és növekedését a tarvágásokéhoz hasonlóvá tették. Ez megkérdőjelezi azt a feltételezést, hogy a tölgy felújítása csak nagy és bekerített vágásterületeken lehetséges, az eredmények alapján örökerdő üzemmódban is kivitelezhető. Ugyanakkor a lék-alapú felújítás vagy egyéb folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás melletti sikere is feltételezi a kellően alacsony, az adott terület ökológiai eltartóképességéhez igazodó vadsűrűséget.

Időbeli dinamika: a rágottság okozta gátlástól a versengés korlátozó mértéke felé

A hét év során egyértelműen kirajzolódott a növekedést korlátozó tényezők időbeli átrendeződése:

• az 1–4. évben a vadhatás és a fényviszonyok határozzák meg a hossznövekedést.
• az 5. évtől viszont a fajok közötti versengés – különösen az árnyéktűrő fajok mint a gyertyán– válik domináns hátráltató tényezővé, különösen az elkerített területeken.

Ez megerősíti, hogy a vadkizárás önmagában nem elegendő; a felújulás sikere és időtartama végső soron a versengés kezelésétől függ, és abban rejlik, hogy az újulati egyedek elérjék azt a magasságot, amikor már kevéssé hat rájuk a vadfajok rágása.

Javaslatok a gyakorlat számára

A vizsgálat integrált, adaptív erdőfelújítási stratégiák szükségességét támasztja alá, amelyek lényeges elemei a következők:

• A vadlétszám szabályozása alapvető fontosságú. Csak a jelenleginél alacsonyabb egyedsűrűség mellett biztosítható a tölgy sikeres felújulása örökerdő üzemmódban, csak így érvényesülhetnek a lékek újulati egyedek növekedésére gyakorolt pozitív hatásai.
• Mérsékelt lékméretek alkalmazása, amelyek elegendő fényt adnak, de nem vonzzák túlzott mértékben a vadat és nem fokozzák jelentősen a tölgyek kompetíciós hátrányát.
• A kerítések stratégiai és ideiglenes használata, elsősorban a korai fejlődési szakaszok támogatására.
• Célzott ápolás alkalmazása az árnyéktűrő konkurensek ellen.
• A cserjeszint megtartása vagy támogatása, amely hozzájárul a célfafajokra irányuló vadnyomás mérsékléséhez és növeli az erdő szerkezeti komplexitását.

„Összességében vizsgálatunk tehát azt mutatja, hogy bár a vadkizárás nem a Szent Grál, a természetes felújulás sem lehet sikeres hatékony vadállomány-szabályozás nélkül. Az erdészeti kezelések erősebb hatást gyakoroltak a fásszárú újulat növekedésére a felújulás kezdeti szakaszában, de ez feltételezhetően csak olyan állományokra igaz, ahol a vadnyomás mérsékelt. A kocsánytalan tölgy sikeres felújulását csak a vadlétszám-szabályozás, a lombkoronaszint záródásviszonyainak optimális alakítása és a fajok közötti versengés kezelése integráltan képes biztosítani a közép-európai folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodási módok mellett.” véli Kovács Bence.

Fotók: Tóth Bence