Planetáris egészség a polikrízis idején. Összekapcsolt rendszerek és komplex válságok – új irányok a planetáris egészség kutatásában

A klímaváltozás és az ökológiai lábnyomunk mellett, a gazdasági bizonytalanságok, a társadalmi egyenlőtlenségek és a közegészségügyi kihívások egyre inkább egymással összefonódva jelentkeznek – ezt az összetett jelenséget nevezzük polikrízisnek, amely globális mértékű probléma. Erre a sürgető helyzetre keresett válaszokat a „Polikrízis konferencia”, amely a planetáris egészség szemléletén keresztül vizsgálta a 21. század legnagyobb válságát.

A szakmai rendezvény teret biztosított a különböző tudományterületek képviselői számára – többek között az egészségügy, a környezettudomány, a gazdaság és a társadalomtudomány szakértőinek a probléma különböző szemszögből való megvilágítására. A konferencia szervezői, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és a Magyar Népegészségügy Megújításáért Egyesület a résztvevőkkel közösen arra keresték a választ, miként érthetők meg és kezelhetők az egymást erősítő válságok, és milyen új, rendszerszintű megközelítésekre van szükség a jövőben. A konferenciát március 19-én rendezték meg az egy éve átadott HUN-REN Kutatási Hálózat székházában.

A planetáris egészség koncepciója arra épít, hogy az emberi egészség elválaszthatatlan a természeti, a gazdasági és a társadalmi rendszerek állapotától. Az előadók hangsúlyozták: a polikrízis nem kezelhető elszigetelt intézkedésekkel, mivel ezek kölcsönösen hatnak egymásra, formálva a globális és helyi folyamatokat. E kölcsönhatások rendszerszintű megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a döntéshozatal, a tudomány és a közpolitikák a tüneti kezelések helyett tartós megoldásokat dolgozzanak ki.

A konferencia előadói azonos álláspontot képviseltek abban, hogy az emberi egészség csak a társadalmi és környezeti hatások összességében értelmezhető. A planetáris egészség szerinti gondolkodásmódhoz rendszerszemlélet szükséges, ami annyit jelent: a társadalmi és környezeti hatások összekapcsolódnak, ok-okozati viszonyban működnek és egymásra épülve, egymást erősítve hatnak az emberiségre. Nyitó előadásában Mihók Barbara és Kelemen Eszter, a sikeres hazai környezeti társadalomkutató csoport (ESSRG) két vezető kutatója kiemelte, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek és az igazságosság kérdése sem választható el a planetáris jóllét rendszerétől. A távolság ellenére is hatással vannak ránk a világ másik felén zajló válságok, pl. egy klímaválság Indiában, hiszen a gazdasági és élelmezési rendszereink már globális szinten, ezer szálon összefűződtek.

A válságok nem különálló jelenségek – magyarázta Mihók Barbara -, hanem egymással összefonódó, egymást erősítő folyamatok. Ezt egy kötélsodrony példáján érthetjük meg leginkább, amelynek közepében az ember áll: a különböző rendszerek (társadalom, gazdaság, természet) állapota, egymásba fonódásának erőssége adja a kötél stabilitását és a társadalmi jóllét minőségét. Ha a sodronyt alkotó kötélszálak közül csak egy is gyengének mutatkozik, csökken a szakítószilárdság.

A természet és az egészség kapcsolatáról szóló szekcióban Szentiványi Tamara, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa elmondta: nem az a kérdés, hogy a globális egészségügyi válságok – mint például a trópusi szúnyogok által terjesztett Dengue-járvány – elérnek-e bennünket, hanem az, hogy mikor. Az elmúlt években már megjelent ez az influenzaszerű tünetekkel járó, de esetenként életveszélyes állapotot okozó betegség Olaszországban, így a szakértők becslése szerint kb. 6 év múlva biztosan hozzánk is megérkezik. A hangsúlynak tehát az alkalmazkodásra és a felkészülésre kell helyeződnie, mert megállítani már nem tudjuk a folyamatot. Ebben kulcsszerepe van a lakosság tájékozottságának is, hogy tudják, hogyan tehetnek egyénenként a betegséget terjesztő szúnyogok szaporodása ellen. Csupán ezzel lassíthatjuk a járvány hirtelen begyűrűzését.

A globális polikrízis gazdasági dimenzióit tárgyaló szekcióban Köves Alexandra, a Budapesti Corvinus Egyetem Ökológiai Közgazdaságtan Intézet vezetője rámutatott: a jelenlegi gazdasági berendezkedés teljes mértékben feléli az ökológiai és társadalmi erőforrásokat, s eközben a fejlődés mérésére használt mutatók – mint például a GDP – nem tükrözik a valós emberi jóllétet, csupán a gazdasági növekedést. Becsapjuk magunkat, ha azt gondoljuk, a GDP növekedésével a társadalom jólléte is nő. Ahogy Garamszegi László, a HUN-REN Ökológiai Központ főigazgatója hangsúlyozta, kizsaroljuk a természetet, amikor egyre több és több természetes élőhelyet alakítunk át a gazdasági és élelmezési célok érdekében. Ez a tájátalakítás már olyan mértékeket öltött globális szinten, amely a bioszféra állapotromlásában már a klímaváltozásnál is nagyobb hatással bír.

A humán egészségügyi szekció rámutatott: az egészség egyszerre elszenvedője és alakítója a válságoknak. Ahogy Kardos Gábor, a Debreceni Egyetemen működő Planetáris Egészség Tanszék vezetője elmondta, az európai lakosság körében a magyarok használják a legtöbb széles spektumú antibiotikumokat, oly annyira, hogy az már a környezetünkben is kimutathatóvá vált. A vízi élőlényekben, madarakban, de még a talajvízben is kimutathatók antibiotikum maradványok, amelyek közül van, amelyiknek felezési ideje akár 10 év is lehet. Ez annyit jelent, hogy ha elejtünk egy szem antibiotikumot a kertben, a szer jelenléte 10 év múlva is kimutatható. Az egészségünk megőrzésével tehát szépen lemérgezzük a környezetünket, amely aztán visszahat ránk.

De nem csak a humán egészségügyben használt szerek mérgezik a környezetünket. Az állategészségügyben használt ivermectin-t, amely egy széles spektrumú parazitaölő szer, a szarvasmarhák esetében használják férgek és paraziták ellen. Amikor ezeket az állatokat kihajtják a legelőre, mérgezett trágyát ürítenek. Ennek az a következménye, hogy a trágya, ami alapesetben a talaj tápanyagkészletének dúsítását szolgálná, éppen a természetes folyamatok ellen hat, mivel a trágyában lévő méreg, amely csak 6 hét alatt bomlik le, számos talajlakó faj pusztulását okozza – magyarázta Lengyel Szabolcs, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatója.

Na jó, de mégis mit kellene tenni?

A konferencia előadói kiemelték: a változás kulcsa a közösségekben rejlik. A polikrízis kezelése csak együttműködéssel lehetséges, amelyben fontos szerepet kapnak a helyi kezdeményezések és a közösségi koalíciók. A jóllét, ami nem egyenlő az anyagi jóléttel, hanem többek között magában foglalja a fizikai és mentális egészséget, a környezeti és szociális közeg stabilitását, közös célként és erős mozgósító erőként kell hatnia a társadalmi szereplőkre.
A konferencia egyik visszatérő gondolata volt, hogy újra kell gondolnunk a fejlődésről alkotott képünket, és el kell szakadnunk azoktól a gondolkodási mintáktól, amelyek a jelenlegi válságokat létrehozták. Ehhez szemléletváltásra, rendszerszintű megközelítésre és széles körű együttműködésre van szükség.

A szervezők szerint a következő lépés a tudományos és szakpolitikai párbeszéden túl a közösségi cselekvés erősítése és egy szélesebb társadalmi mozgalom építése lehet. A cél olyan kapcsolódási pontok megtalálása, amelyek mentén a különböző szereplők együtt tudnak dolgozni egy fenntarthatóbb és igazságosabb jövő érdekében.