HUN-REN Centre for Ecological Research (CER) is looking to hire a Postdoctoral Researcher for 18 months (with a possibility of continuation) to work on invasion biology as a part of the Invasion Biology Division (IBD) of the National Laboratory for Health Security.
BACKGROUND:
The establishment and expansion of non-native species is one of the great challenges of our time. Invasive alien species are one of the major drivers of biodiversity loss, which generally negatively affect the economy and human health. The Invasion Biology Division (one of the four pillars of the National Laboratory of Health Security, https://www.eglab.hu/en/) aims to understand the ecological causes and consequences of the establishment and spread of invasive species through a unified approach. Our main goals are to understand the invasion processes, explore its ecological, social and economic consequences, and develop methods of prediction and control based on scientific evidence.
OUR WORK:
Invasion Biology Division (https://invaziobiologia.hu/en/mission/) covers all aspects of invasion biology research with a focus on a broad spectrum of animal and plant taxa. We aim to document and continuously monitor invasion and spread of various target species that play a key role in conservation, economic or social terms by applying various methods, e.g. citizen science mapping, field sampling, taxonomic identification, genetic screening, meta-analysis. We intend to reveal the causes behind the success of invasive species by studying the morphological, physiological and life-history traits and invasion pathways. The Division also aims to explore the ecological, social and economic impacts of invasion, predict invasion processes, and test and develop methods for practical control of invasions.
JOB DESCRIPTIONS:
We are looking for an applicant with a solid background in ecology who demonstrates interest in the research fields of Invasion Biology Division and is keen to work on any of the studied model organisms (see the research topics of different working groups at https://invaziobiologia.hu/en/research-groups/)
Ideally, we expect the candidate to work on her/his own (but with the ability to communicate effectively as a member of a team), and could bring novel concepts/expertise within the research project. As a formal qualification, the candidate must hold a PhD degree (or equivalent), and a considerable publication record.
Salary range will be subject to further negotiations and will depend on professional experience of the candidate as well as on the requirements of the National Laboratory program in Hungary.
The postdoc will be based at the CER (https://ecolres.hun-ren.hu/en), Hungary’s largest ecology and evolution institute, with more than 200 researchers and a diverse array of research topics. The research program is incorporated into a larger National Laboratory platform that establishes strong collaborations with sixteen research institutes along the One Health concept. The postdoc will work in Budapest or in Vácrátót (a beautiful botanical garden) and will interact with members of the other research groups and institutes, but we offer high flexibility with regard to the working routine.
To apply, please just send an email to kiss.orsolya@ecolres.hu with the following pdf documents as attachments: CV (max 2 pages), cover letter specifying the applicant’s motivations (max 1 page), one or max two recommendations suggested. All applications, irrespective of age, gender, disability, race, religion or ethnic background, are welcome. The deadline for applications is 30/06/2024
László Zsolt Garamszegi
Project leader (IBD)
Director general (CER)
2024. június 17-én úttörő jelentőségű döntés született Európa természete, az éghajlatvédelem, a polgárok és a jövő szempontjából. Hosszas vita után az EU Környezetvédelmi Tanácsa végül az Európai Uniós lakosság 66,07%-át képviselő 20 ország többségével elfogadta a természet helyreállításáról szóló rendeletet, ami az utolsó lépés volt ahhoz, hogy ez a régóta várt javaslat végre jogszabállyá váljon. Európa ezzel megmutatta, hogy hajlandó az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség válságának kezelésében élen járni, vállalva globális kötelezettségvállalásait.
A rendelet elfogadása hatalmas előrelépést jelent a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordítására és a leromlott ökoszisztémák helyreállításra tett erőfeszítések irányába. Az új rendelet megkönnyíti a nagyszabású helyreállítási erőfeszítések végrehajtását, ezzel elősegítve az olyan, az emberiség számára fontos ökoszisztéma-szolgáltatások, mint például a víztisztítás, az árvízszabályozás és a szén-dioxid-megkötés fokozását. Ezáltal a rendelet hozzájárul az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség és alkalmazkodás növeléséhez, a fenntartható gazdasági növekedéshez és az európai lakosság jólétéhez.
A tagállamoknak késedelem nélkül meg kell kezdeniük a jogszabály által előírt kötelezettségek végrehajtását az egyes tagországokban. Ehhez elengedhetetlen a felmerülő érdekellentétek feltárása, a reális kompromisszumok megkeresése és megvalósítása. Mindezt érdemben csak az érdekelt felek széles körű, méltányos és hatékony képviseletével és részvételével lehet csak megtenni.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatásai alapján úgy látjuk, hogy a Természet-helyreállítási rendelet célkitűzései összhangban vannak a szükséges hazai beavatkozásokkal, melyek segítségével az élővilág állapota és ezzel az emberi életminőség hosszú távon javulhatna, és egyben a szélsőséges éghajlati és más környezeti események következményei is tompíthatók. Korábbi kutatásaink a hazai ökoszisztémák ökológiai állapotáról és a természetes és természetközeli állapotú területek működőképes hálózatának megőrzéséről és fejlesztéséről fontos alaptudást biztosítanak a rendelet végrehajtásához. A két éven belül esedékes Országos Helyreállítási Terv kidolgozásához és végrehajtásához azonban széles szakmai összefogásra van szükség, hogy a
Kutatóként meggyőződésünk, hogy az EU Természet-helyreállítási rendeletének hazai megvalósulása alapvető fontosságú a nemzeti közös örökség, köztük a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, a honos növény- és állatfajok védelméhez, fenntartásához és a jövő nemzedékek számára való megőrzéséhez, ezáltal a jelenlegi és a jövőbeni nemzedékek jólétének biztosításához.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) kutatói a közelmúltban olyan új modell kiértékelési mérőszámokat fejlesztettek, melyek segítségével biztosabb képet kaphatunk az éghajlatváltozás természetes élővilágra kifejtett várható hatásáról. A kutatást bemutató tanulmány a rangos Ecological Modelling folyóiratban jelent meg.
A globális éghajlatváltozás nem csak a mező- és erdőgazdaságot állítja nagy kihívások elé, hatásaival éppúgy meg kell küzdenie a természetben előforduló növény- és állatfajoknak. Bár némely fajok a változásoknak inkább előnyét látják, a legtöbb fajt az éghajlatváltozás kényszerű alkalmazkodásra vagy akár kipusztulásra ítélheti. Ahhoz, hogy a hatékonyan segíthessük a fajok alkalmazkodását és így a túlélését, végső soron pedig támogathassuk az ökológiai sokféleséget (biodiverzitást), meg kell ismernünk az éghajlatváltozás fajokra kifejtett hatását. Ennek hatékony és napjainkban mind szélesebb körben alkalmazott eszközei a prediktív elterjedési modellek. E modellekkel előre jelezhető, hogy egy faj vagy közösség/élőhely lehetséges elterjedésére az éghajlatváltozás milyen hatást fog gyakorolni, például az általa potenciálisan elfoglalható terület összezsugorodik-e, vagy esetleg északabbra tolódik.
Természetesen modell és modell között jelentős különbség adódhat: némely modell megbízhatóbb a többinél, ezért az általa készített előrejelzésre bátrabban támaszkodhatunk a természetvédelmi, élőhely-helyreállítási (restaurációs) és egyéb, természetet támogató döntések meghozatalánál. Ahhoz, hogy hihessünk egy elterjedési modellnek, ki kell értékelnünk azt, és közben valamilyen mérőszámmal meg kell mérnünk a modell megbízhatóságát (jóságát). Az elterjedési modellek kiértékelésére leggyakrabban alkalmazott mérőszámokat (mint amilyen pl. az AUC és a maxTSS nevű metrika) a szakirodalomban széles körben kritizálják – de jobb híján továbbra is ezeket használják a modellező szakemberek.
A HUN-REN ÖK négy kutatója összefogott, hogy megoldást kínáljon erre az méltatlan helyzetre. A Somodi Imelda és Bede-Fazekas Ákos vezetésével végzett kutatás eredményei az Ecological Modelling című rangos szakfolyóiratban láttak napvilágot tudományos publikációként. A kutatók olyan modelljósági mérőszámot, sőt, pontosabban egész mérőszámcsaládot alkottak, amely – reményeik szerint – kiválthatja az ezidáig használtakat. Ezt elősegítendő, a publikáció mellé egy olyan szoftvercsomagot is fejlesztettek, mely az ökológia, biológia – és számos további tudományág – területén széles körben használt R statisztikai programkörnyezetben végzi el könnyen és gyorsan a modell kiértékelését. Az új mérőszámok a modell előrejelzéseit nem a megszokott, kétféle kategóriába (hibás vagy jó) sorolják, hanem egy harmadik, köztes kategóriát is bevezetnek, amely a bizonytalan előrejelzést tükrözi. Ezáltal az új modelljósági mérőszámok árnyaltabb képet tudnak festeni a modell megbízhatóságáról.
Közleményükben a HUN-REN ÖK kutatói nem csak bemutatták az új mérőszámokat, hanem mind valós adatokon (Magyarország természetes növényzeti típusain), mind virtuális fajokon tesztelték is azokat összehasonlítva a hagyományos metrikákkal. Az eredmények meggyőzőek: az új mérőszámok a modellek olyan jellemzőit tudták feltárni, amelyekre a hagyományos mérőszámok nem voltak képesek. Habár az elvégzett munka erősen elméleti jellegű alapkutatásnak tűnhet (mivel az is), a gyakorlati alkalmazás által kifejtett hatása számottevő lehet. Gondoljunk csak mindazon előrejelzésekre, amelyek az utóbbi években sokkolták társadalmunkat! Például a kávécserje századvégi kipusztulását jelző tudományos közlemények is prediktív elterjedési modellekre támaszkodtak, melyek kiértékeléséhez – valós alternatíva híján – a már említett, AUC nevű hagyományos modelljósági mérőszámot használták. Akkor még nem álltak rendelkezésre a HUN-REN ÖK kutatói által egyszerűen csak megbízhatóságnak (confidence) és következetességnek (consistency) elkeresztelt új metrikák, melyekkel felelősebb döntést hozhatunk arról, hogy e modellek jók-e, és így az általuk készített előrejelzéseknek érdemes-e hinnünk. A HUN-REN ÖK kutatói most azon munkálkodnak, hogy az új mérőszámcsalád bekerüljön a tudományos köztudatba, és az új prediktív elterjedési modellek kiértékelésekor mind szélesebb körben használják.
NYÍLT NAP AZ ELEFÁNTCSONTTORONYBAN, AZAZ A KÖZÖSSÉGI TUDOMÁNY NAPJA
Tudósok és közösségi tudósok piknike, színészek és a közönség közös színházi előadása, közös kutatás a kertben, izgalmakkal teli előadás és beszélgetés a nagy platán alatt.
Program:
15.00-18.00 KÖZÖS KERTTÉRKÉPEZÉS
A botanikus kert élővilágát térképező iNATURALIST kampány, szakértő segítséggel
15.00-15.30
KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ: Fotók a közösségi tudományról/Kállai Márton fotográfus citizen science fotókiállítása
16.00-18.00 KÖZÖSSÉGI TUDOMÁNYOS PROGRAMOK KIÁLLÍTÁSA, JÁTÉKAI
16.00-17.00 TALÁLKOZÓK A KERTBEN
A kutatók és a „civilek” nagykövetei válaszolnak a látogatók kérdéseire, mesélnek az élményeikről.
17.00 KÖZÖSSÉGI ELŐADÁS
NEWTON, DARWIN ÉS MÁS HOBBITUDÓSOK – közösségi előadás a citizen science történetéről egy nagy fa árnyékában (Dr. Vásárhelyi Zsóka, biológus)
18.30-19.45 BESZÉLGETÉS
EGYÜTT CSINÁLTUK! – beszélgetés a közösségi tudományról, kívülről-belülről
Juhász Erika, Orbán Zoltán, Scheuring István, Lajtai László
Melyek napjaink legígéretesebb és legizgalmasabb kutatási témái a fizikában? Erre a kérdésre kaphattak választ az érdeklődők az MTA Fizikai Tudományok Osztálya tanácskozásán. A fizika fejlődési irányai konferencián a 2024. évi Fizikai Fődíjat, a Fizikai Díjakat, az Akadémiai Díjat, valamint a Széchenyi-díjat elnyert kutatók számoltak be élvonalbeli kutatásaikról.
Az MTA 197. közgyűléséhez kapcsolódó tudományos ülésen Fizikai Díjat kapott Szöllősi Gergely PhD, egyetemi adjunktus és a HUN-REN ÖK Nagy Evolúciós Átmenetek Kutatócsoport tudományos főmunkatársa. Az MTA Fizikai Tudományok Osztálya tanácskozásán a díjátadást követően Szöllősi Gergely Genomok mint az evolúciós történelem dokumentumai című előadásában mutatta be kutatási eredményeit.
Fizikai Fődíjban részesült Kürti Jenő, a Fizikai Díjat pedig kollégánkkal együtt Pásztor Gabriella és Asbóth János kapta meg. Gratulálunk!
A kutatóhelyek versenyképességének növelésére elindított Lendület Programot immár több mint egy évtizede évente hirdeti meg a Magyar Tudományos Akadémia. Kiemelkedő fiatal tehetségek és kimagasló teljesítményű kutatók innovatív, eredeti ötleteken alapuló kutatásait támogatja azáltal, hogy forrást biztosít új téma kutatására alakuló kutatócsoportok létrehozására és fenntartására.
A 2024-ben induló kutatócsoportok létrehozására kiírt pályázati felhívására 128 érvényes pályázat érkezett, 29 a bölcsészet- és társadalomtudományok, 43 az élettudományok, 56 pedig a matematikai és természettudományok területéről. A szakértői értékelések és a Lendület Zsűri javaslata alapján a Lendület Bizottság 2024. június 10-én döntött a támogatandó kutatócsoportok kiválósági rangsoráról és a támogatási összegekről.
A nyertesek egyike Lovas-Kiss Ádám, a Vízi Ökológiai Intézet Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa. Munkája során a vízimadarak különböző organizmusok terjedésében betöltött szerepét vizsgálja.
A vizes élőhelyek nagyon összetett élőhelyek, ahol a fajok sokféleképpen léphetnek kölcsönhatásba egymással. Egyik legfontosabb kölcsönhatás a terjedés/terjesztés, amely biztosítja a fajok túlélését az elszigetelt vizes élőhelyeken. A vízimadarak az édesvízi ökoszisztémákban élő valamennyi élőlény számára az egyik legfontosabb terjedési vektorok. A különböző élőlények, vízimadarak általi terjedése során történő kölcsönhatások feltárását egyedi és többrétegű hálózatelemzéssel tervezik megvalósítani. Céljuk, hogy különböző trofikus szinteken vizsgálódjanak: vírusok, mikrobák, magasabb rendű növények, édesvízi gerinctelenek. Ezzel a megközelítéssel azt várják, hogy fényt deríthetnek a vízimadarak által terjesztett organizmusok interakcióinak sokrétű kapcsolatrendszerére. Az éghajlatváltozás és az emberek által okozott élőhelyek pusztulása miatt nagyon fontos a vizes élőhelyek védelme, amihez az ott élő szervezetek kölcsönhatásainak ismerete nélkülözhetetlen.
Sokan építenek a kertjükben néhány négyzetméteres mesterséges tavakat, azzal a talán nem is teljesen tudatosuló céllal, hogy így hozzák el otthonaikba a természetes vizek, illetve a vízi ökoszisztémák megnyugtató közelségét. Bár a tulajdonosok ezt általában nem is sejtik, de tavaikban sokszor értékes vízi életközösségek alakulnak ki, így az esztétikai funkciójukon túl ökológiai szerepet is betölthetnek: szolgálhatják a vízi élőlények fennmaradását és terjedését, akár még a nagyvárosi környezetben is.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai a kerti tavak ökológiai szerepét is vizsgálják. A kutatássorozat első állomásán sok száz kertitó-tulajdonost kérdeztek meg egy kérdőív segítségével arról, hogy milyen céllal építette a tavat, és a tavacska jellemzői hogyan függenek a helyszíntől, az abba telepített élőlényektől, illetve a fenntartás intenzitásától. A vizsgálat eredményei nemrégiben jelentek meg a Urban Ecosystems című folyóiratban.
„A vizsgálat a kerti tavakkal foglalkozó közösségitudomány-projektünk része volt, amellyel a kis tavak fontosságára igyekszünk felhívni az emberek figyelmét. Meg akarjuk mutatni a biodiverzitás megőrzése iránt érdeklődő közösség tagjainak, hogy a kerti tavaik milyen ökológiai funkciót tölthetnek be – mondja Andrew Hamer, a Vízi Ökológiai Intézet munkatársa, a tanulmány vezető szerzője. – A kutatásaink egyik legfontosabb tapasztalata, hogy a kerti tóban akkor alakulhat ki igazán értékes vízi ökoszisztéma, ha nincsenek benne halak, különösen egzotikus halak amelyek elfogyasztják a kisebb állatokat, azok táplálékát és petéit.”
A kutatók által készített online kérdőívet 753-an töltötték ki értékelhető módon. A kérdőívben rákérdeztek a tó méretére, a kert elhelyezkedésére, a tóba telepített élőlényekre, a tó aljzatának típusára, illetve arra, hogy milyen rendszeres munkát végeznek a tó fenntartása érdekében. A válaszokból kiderült, hogy a legtöbben azzal a szándékkal építik a tavat, hogy abba később majd halakat telepítsenek, és e cél határozza meg a víz kezelésének módszereit is. A különleges halak, például az aranyhalak valóban esztétikus látványt keltenek, csakhogy a korábbi kutatásokból kiderült, hogy e halastavak életközössége valójában szegényesebb, mint azoké, ahol a kétéltűek és a gerinctelen fajok nagy ragadozó nélkül élhetnek és szaporodhatnak.
Kiderült az is a válaszokból, hogy a városi kerti tavak átlagos területe nagyjából húsz négyzetméter. Bár ez nem tűnik igazán nagynak, európai összehasonlításban a magyar tavak a nagyobbak közé tartoznak. A vidéki városokban épített tavak rendszerint nagyobbak, mint a budapestiek, amit a fővárosi kertek kisebb mérete indokolhat. A legtöbb tavacska viszonylag fiatal: az utóbbi tíz évben építették. A tulajdonosok rendszerint tófóliával vagy műanyag aljzattal burkolják a meder fenekét. A tavak partjára sokan telepítenek vízparti növényeket, például sást, ami hasznos lehet a tóban élő kisebb állatok számára, hogy búvóhelyre leljenek a halak elől.
„Ideális esetben a kerti tóba nem telepítenek halakat, de el kell fogadnunk, hogy a legtöbb ember éppen a halak miatt kezd bele a tóépítésbe. Ugyanakkor vannak módszerek, amelyek segítségével úgy alakíthatjuk ki a tó jellemzőit, hogy alkalmas élőhelyet teremtsünk a többi állat számára is – vélekedik Andrew Hamer. – A legfontosabb, hogy ültessünk növényeket is a tóba, amelyek között elrejtőzhetnek az őshonos élőlények, így kisebb arányban esnek a halak áldozatául.”
Az ökológusok korábban a kerti tavakban kialakuló ökoszisztémákat a „terepen” is vizsgálták: két évvel ezelőtt mintegy negyven kerti tó élővilágát mérték fel. Mintát vettek a vízből, majd abban megvizsgálták a zooplankton, illetve a különböző makrogerinctelen fajok mennyiségét. Emellett a vízből kimutatható környezeti DNS-t is elemezték, amiből olyan fajok korábbi jelenlétére is következtethetnek, amelyek a mintavétel napján már nem voltak jelen a vízben. Sőt, mintavevő csomagokat is küldtek sok tulajdonosnak, akik így maguk vehettek mintát a vízből, majd azokat visszaküldhették a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontba. Így a közösségi ökológiai kutatás tevékeny részeseivé válhattak. „A kerti tavak vizsgálata során kimutattuk, hogy e mesterségesen létrehozott vizes élőhelyek megfelelő kezelés esetén értékes élőhelyet nyújthatnak a hazai vízi élőlények számára is, és ezzel jelentősen hozzájárulhatnak a vízi ökoszisztémák diverzitásának megőrzéséhez” – mondja Andrew Hamer.
A természetes és természet-alapú megoldásokkal megvalósuló táji szintű vízvisszatartás napjaink aktuális kérdése. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont közös konferenciát szervez, melynek célja, hogy ágazatok közötti párbeszédet kezdeményezzünk a hód általi víz visszatartás jelentőségéről és a hódhatások kezelésével kapcsolatos nemzetközi „jó gyakorlatok” adaptálásáról.
Támogató: Tápióbicske önkormányzata
Időpont: 2024. június 11.
Helyszín: Tápióbicske, Fehér István Művelődési Ház és Könyvtár
Szervezők: Tóth Zsolt (OVF ágazati főerdész) és Juhász Erika (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, kutató, Hódok monitorozása program)
A rendezvény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni a hodokvizgazdalkodasban@gmail.com e-mail címre küldött levéllel lehet.
Az eurázsiai hód őshonos, ökoszisztéma-mérnök állatfajunk, mely a 19. század közepén kipusztult Magyarországról. A nyugatról történő spontán terjedés és egy magyarországi visszatelepítési program eredményeként mára újra elterjedt hazánk valamennyi állandó vizű vízfolyásán. Állománynagysága 2020-ban elérte a 10-11 ezer példányt. Ezzel párhuzamosan a fajjal összefüggő természetes tájátalakító hatások jelentősége is növekedett. Az ártéri területek megváltozott hasznosítása miatt ezen hatások egy része ember-vadvilág konfliktusokhoz vezet.
A hód rágása, kotorékásása, vár- és gátépítése egyaránt konfliktusok forrása. A hódüregek károkat okozhatnak a vízügyi létesítményekben. Az árvízvédelmi töltésekben ásott kotorékok felszámolása, az ismételt üregásás megakadályozása a Vízügyi Igazgatóságokat többletfeladatokkal és jelentős fenntartási költséggel terheli. A hódgátak befolyásolják az árhullámok levonulását és a vizek tájban való szétterülését. Ezen gátak vízkár-megelőzési céllal való elbontását a Vízügyi Igazgatóságok az ország számos területén rendszeresen kérelmezik a természetvédelmi hatóságnál. A hódgátak lokális problémákat okozhatnak például beépített, mélyfekvésű területek szomszédságában vagy hídlábaknál. Ugyanakkor nemzetközi tanulmányok megállapították, hogy a települések között található hódgátrendszerek a víz meglassítása és oldalirányú kivezetése által fékezhetik az árhullámok levonulását, csökkentve az árvízcsúcsokat. A hód általi mederduzzasztás és a medren kívüli, kontrollált elárasztás fontos szereppel bírnak vízkészleteink megőrzésében, az egyre súlyosbodó nyári aszályok mérséklésében. Fontos tehát, hogy a közeljövőben olyan stratégiát alakítsunk ki, melyben nemcsak potenciális kockázatként tekintünk a hódgátakra, hanem azok árvízvédelmi kockázatot mérséklő és vízmegtartást támogató szerepét is figyelembe vesszük. A hódgátak általi elöntés esélyét, helyét és mértékét lokálisan optikai szintezés, vízgyűjtő-szinten felszíndomborzati modellek segítségével lehetne értékelni.
Az elmúlt évtizedek gyakorlata rávilágított arra, hogy a hódgátak elbontása nem kínál hosszútávú megoldást a konfliktushelyzetekre. Ausztriában és Szlovéniában azonban rutinszerűen alkalmaznak a hódok távoltartására és a hódgátak vízszintjének szabályozásra szolgáló eszközöket. Ezek működésével kapcsolatos tapasztalatainkat elsőkézből mutatjuk be a rendezvényen, és párbeszédet kezdeményezünk a nyugati módszerek hazai adaptálási lehetőségeiről.
Konferenciánk kiemelt témája lesz továbbá a patak ártéren, részben a hód tevékenysége révén újból kialakuló időszakosan vízzel borított területek (nedves rétek és mocsarak) megőrzése, ami nemcsak vízgazdálkodási és természetvédelmi, hanem mezőgazdasági kérdés is. Az Európai Unió Közös Agrárpolitika Stratégiai Terve 2024-től támogatja a területek vízzel borított állapotban való megtartását, ami a hóddal összefüggő konfliktusok kezelésének is fontos eszközévé válhat. A patak ártéren a táji adottságoknak megfelelő tájhasználat – tehát intenzív szántóföldi művelés helyett gyep gazdálkodás, a legmélyebb területeken pedig felhagyás – ösztönzésével az ember-hód konfliktusok, így a szükséges beavatkozások száma nagyságrendekkel csökkenthető lehet.
Részletes program
8:30-9:00 Regisztráció 9:00-9:30 Köszöntők: Tóth Zsolt (Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság) Juhász Erika (Ökológiai Kutatóközpont, Hódok monitorozása program) Láng István (Országos Vízügyi Főigazgatóság, főigazgató) Garamszegi László Zsolt (Ökológiai Kutatóközpont, főigazgató) Herczeg Róbert (Tápióbicske polgármestere) Luzsi József (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, Vidékfejlesztésért felelős országos alelnök)
9:30-11:10 Plenáris előadások (20 perc előadás és 5 perc a kérdésekre) 9:30-9:55Czabán Dávid (hódszakértő): A hód helyzete Magyarországon és hódmenedzsment modellek Európában 9:55-10:20Juhász Erika (Ökológiai Kutatóközpont, Hódok monitorozása program): Hódhatások és kezelésük határainkon innen és túl 10:20-10:45Martina Vida (Lutra Intézet, Szlovénia): A hódokkal kapcsolatos konfliktusok menedzsmentje Szlovéniában 10:45-11:10Tóth Zsolt (Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság): Mihez kezdj a hódoddal?
11:10-11:30 Kávészünet
11:30-12:30 Meghívott előadók előadásai (10-12 perc előadás és 3-5 perc a kérdésekre) 11:30-11:45 Tóth Balázs (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság), Szalóky Zoltán (Ökológiai Kutatóközpont), Csipkés Roland (Bükki Nemzeti Park Igazgatóság): A hódok hatásai a kisvízfolyások halközösségére 11:45-12:00Hercsel Róbert (Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság): A Vízügy és a hód találkozása a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság területén 12:00-12:15Gyenes Adrienn (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara): A Közös Agrárpolitika Stratégiai Program „nem termelő beruházásainak” alkalmazási lehetőségei a hóddal kapcsolatos konfliktusok kezelésében 12:15-12:30Hibbey Zsombor (zalai gazdálkodó): Víz a tájban, Táj a vízben – Két év alatt a szántóföldtől a baltáig
12:30-13:30 Szendvicsebéd
13:30-15:30 Meghívott előadók előadásai (10-12 perc előadás és 3-5 perc a kérdésekre) 13:30-13:45Gruber Ágnes (Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság): Hódhatások jelentősége és
kezelése az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság területén 13:45-14:00Silnicki Ádám (Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.): Hódhelyzet alakulása az Alsó Szigetközben az állat megjelenésétől napjainkig 14:00-14:15Szalai Károly (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara): Az eurázsiai hód és az erdőgazdálkodás összefüggései 14:15-14:30 Vági Balázs (Debreceni Egyetem): A hód által létrehozott vizesélőhelyek hozzájárulása a kétéltűfajok szaporodási sikeréhez 14:30-14:45Juhász Lilla (Talpalatnyi Vadon Természetmegőrzési Alapítvány): A perőcsényi hódmocsár – egy hazai konfliktuskezelési mintaprojekt bemutatása 14:45-15:00Szivler Zoltán (Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság): Dinamikus hódok – Áldás vagy átok? 15:00-15:20 Kávészünet 15:20-16:25 Meghívott előadók előadásai (10-12 perc előadás és 3-5 perc a kérdésekre) 15:20-15:35Réder Ferenc (fejlesztéspolitikai szaktanácsadó, Víz Keretirányelv szakterület): Nemzetközi jó gyakorlatok a tudománytól az alkalmazásig: hód-helyreállítás, mint természet-alapú megoldás 15:35-15:50Dukay Igor (Renatur Bt.): A természet-alapú megoldások néhány hazai példája 15:50-16:05Selmeczy Géza (Pannon Egyetem): A hódok hatásai a kisvízfolyások algaközösségére 16:05-16:25Németh András (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazatóság): Hód általi élőhelyrekonstrukciók a Tápió-Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzetben
16:25-16:40 Kávészünet
16:40-17:30 További kérdések az előadókhoz 17:30-17:40 Zárszó Tóth Zsolt Juhász Erika
A 24.hu készített riportot Juhász Erikával, az Ökológiai és Botanikai Intézet kutatójával:
A hódok alkotta mocsárba belépni olyan, mintha a Vízipók-Csodapók mesevilága nyílna meg három dimenzióban: nincs olyan talpalatnyi rész, ahol ne pezsegne az élet. Tápióság külterületén járunk, biológus kutatók segítenek felfedni egy olyan élőhely titkait, amiből egyre kevesebb van Magyarországon – amit az ember elrontott, azt a hódok itt néhány év alatt helyrehozták.
A ligetet alkotó fák alatt látszik, hogy a rét itt már tavacskának adja át a helyét, de az elöntés jó 90 százalékát olyan sűrűn növi be a sás, hogy könnyű elvéteni a határt. Mire az ember lenéz, mi cuppog a talpa alatt, már le is húzta a cipőjét az egyre ragadósabb iszap, másfél méterrel odébb pedig térdig áll a vízben. Megéri. Ez a pár lépés törli a budapesti reggeli csúcs rémségeit a fejünkből:
a Vízipók-Csodapók mesevilágába kerültünk élőben, három dimenzióban.
A Tápióság külterületén fekvő, vízjárta terület önmagában már létezése okán különleges. Vizesélőhely, ami kontinentális klímán az egyik legnagyobb fajgazdagságot nyújtja, miközben a klímaváltozás hatására Magyarországon is szélsebesen tűnnek el ezek a helyek. Másrészt az egészet egy hódcsaládnak köszönhetjük, ezek az ökoszisztéma-mérnökként ismert állatok hozták létre a mocsarat.
Természetvédelmi oltalom alatt álló területről lévén szó, ide nem szabad csak úgy begázolni, mi sem tehetnénk „egyedül”, csupán a magunk örömére. Két biológust, Juhász Erikát, az Ökológiai Kutatóközpont fiatal kutatóját és Dr. Vági Balázst, a Debreceni Egyetem tudományos munkatársát kísértük el egy úgynevezett herpetológiai felmérésre. Erika a hódok, Balázs a kétéltűek szakértője, a herpetológia pedig a kétéltűekkel és hüllőkkel foglalkozó tudományág hivatalos megnevezése.
Az ELTE és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének (HUN-REN ÖK ETI) kutatói a többsejtűség kialakulását vizsgálták az általuk fejlesztett egyedalapú számítógépes modellben. Kétféle sejttípust modelleztek időben változó, térbeli környezetben. Az együttműködő sejtek aggregátumokat, összekapcsolódó sejtek halmazát hozhatják létre, míg a csalók nem termelik az aggregációhoz szükséges anyagot, de élvezik az aggregátum előnyeit. Az eredmények megerősítik, hogy forrásokban gazdag környezetben a kooperátorok lassabb növekedésük miatt hátrányban vannak. Ha azonban a források kifogynak, csak ezek tudnak termőtestet létrehozni és új élőhelyet meghódítani. A csalók csak az együttműködő sejteket kihasználva juthatnak el a következő, forrásokban gazdag élőhelyre. A PLOS Computational Biologyban megjelent eredmények igazolják, hogy a kooperátorok a térbeli aggregáció és a csoportszelekció révén változó környezetben is képesek túlélni minden további mechanizmus, például a ragadozók feltételezése nélkül.
Vajon hogyan és miért alakult ki a többsejtűség sokszor egymástól függetlenül az élővilág különböző ágain, és milyen tényezők járultak hozzá elterjedéséhez? Több elmélet is létezik, hogy miért előnyös többsejtűnek lenni. Az egysejtűek, például a baktériumok aggregációja szempontjából vannak nyilvánvalóan közvetlen előnnyel járó tényezők (például a ragadozók elkerülése), mások azonban, például a sejtek növekedésének térbeli mintázata és az élőhely időbeli változása, közvetett előnyökkel járnak. Ez utóbbiak ‒ csoportszelekcióval kapcsolva ‒ rokonfelismerés vagy ragadozó-nyomás nélkül is biztosíthatják a kooperatív (együttműködő sejtek) tulajdonság fennmaradását. A HUN-REN ÖK ETI és az ELTE kutatói egyedalapú számítógépes modelljükben ezt a hipotézist vizsgálták.
A többsejtűség kialakulása az evolúció egyik jelentős átmenete, amely több mint 25 alkalommal következett be az élővilág különböző ágain, egymástól függetlenül. Az összetett többsejtűek, mint amilyen az ember is, az osztódások során együttmaradó rokon sejtek révén érnek el nagyfokú bonyolultságot. Ezzel szemben a legtöbb egysejtű szervezet nem rendelkezik az ehhez szükséges szabályozási eszközökkel. Számukra többnyire csak egy egyszerűbb út jöhet számításba: időszakosan állnak össze többsejtű formává, például éhezés miatt. Ezek az aggregatív többsejtű fajok, mint például a Dictyostelium nyálkagomba, jellemzően egysejtű életet élnek. Ahogy azonban nevük is mutatja, a többsejtű, nyálkaszerű formák képesek mozogni, megfelelő termőhelyre eljutni és ott nyeles termőtestet növeszteni, amely által a spóráik messzebbre, táplálékgazdag új élőhelyekre is eljuthatnak.
Az ilyen többsejtűség esetében azonban nem-rokon egyedek, vagy akár olyanok is bekerülhetnek a túlélő sejtek közé, akik aktívan nem vesznek részt az együttműködésben, azaz csalnak. Mivel nem segítenek, minden energiájukat táplálkozásra és szaporodásra fordíthatják – az együttműködő sejtek kárára. Ezzel nemcsak az együttműködő sejtek túlélését veszélyeztetik, hanem végső soron a fajét is, hiszen ha túl sok a csaló, akkor nem lesz többsejtű forma, amely szaporíthatná a fajt. De hogyan tud akkor egy aggregatív többsejtű faj mégis túlélni, ha a csalók mindig gyorsabban szaporodnak az együttműködőknél? Különösen fontos kérdés ez az evolúciós átmenetek esetében, ahol kulcsfontosságú az együttműködés fenntartása a csalók ellenében.
Többféle elképzelés is van, amely magyarázatot adhat arra, miért látunk mégis sikeres aggregatív többsejtű fajokat. Az egyik elmélet szerint az aggregáció előnyös a ragadozókkal szembeni védekezésben: minél több egysejtű kapaszkodik össze, annál kevésbé tud egy mikrobiális ragadozó fogást találni rajtuk. Egy másik, szintén széles körben elfogadott feltételezés szerint a rendszeres éhezés miatt szükséges az új élőhelyek meghódítása, amihez nélkülözhetetlenek az együttműködő sejtek, így tehát a csalók is rájuk vannak utalva.
A HUN-REN ÖK ETI és az ELTE kutatói ezt a két feltételezést vizsgálták meg, azaz hogy milyen hatása van az aggregációnak és a kolonizációnak egyedi szelekció, illetve csoportszelekció esetén. Egyedalapú, térbeli számítógépes modellt fejlesztettek, amelyben egy nyálkagombaszerű egysejtű élőlény életciklusát modellezték. A modellben az együttműködő sejtek termelik az összeálláshoz szükséges „ragasztóanyagot”, a csalók nem. A számítógépes szimulációk egyértelműen igazolták, hogy időben folytonos környezetben, azaz ahol mindig van elegendő táplálék, a ragadozók elleni védekezés elengedhetetlen az együttműködő sejtek fennmaradásához. Azonban ha a környezetben időről időre forráshiány lép fel, a ragadozók okozta szelekció nemhogy nem elégséges, de nem is szükséges a kooperáció és a többsejtű forma fenntartásához – ekkor szükség van új élőhelyek kolonizálására.
Dictyostelium discoideum nyálkagomba életciklusa, amelyet a kutatók a modell megalkotásához alapul vettek (Képek forrása: wikipedia, wikimedia)
A kutatók többféle kolonizációs mechanizmust is megvizsgáltak (diszperzió, fragmentáció, aggregatív spóraképzés stb.), és azt találták, hogy csak az aggregatív szaporító mechanizmusok képesek hosszú távon és robusztusan fenntartani a kooperációt ilyen változó környezetben. Vagyis változó környezetben a csoportszelekció fontosabb az egyedi szelekciós hatásoknál a kooperáció fenntartásában. Az eredmények azt sugallják, hogy ezeknek a mechanizmusoknak kulcsszerepe lehetett az aggregatív többsejtűek evolúciós kialakulásánál.
Nem változó környezetben ragadozás vagy bármilyen méretfüggő szelekció esetén elegendő lehetőséget adni a kooperátoroknak (jobbra fent), ragadozás nélkül azonban mindig a csalók győznek (balra fent). Ha új élőhelyek kolonizálására van szükség, a véletlenszerű szétszóródás csökkenti az együttműködők esélyét az aggregációk megbontása által (középen). Az aggregáció és az aggregáción alapuló kolonizáció azonban ragadozás nélkül is képes fenntartani a kooperátorokat a csalókkal szemben (balra lent).
Az Ökológiai Kutatóközpont programja a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával.
Mesterséges intelligenciával kapcsolatos interaktív bemutatók, videó előadás a kastélyteremben, tudós beszélgetés, borpiknik a nagy platán alatt és kertmozi a fűben ülve.
16.00-18.00 AZ ÖREGEDÉS-KUTATÁSTÓL A ROBOTKAR TANÍTÁSIG
Délutáni interaktív kutatói programok a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium, HUN-REN SZTAKI és a HUN-REN ATK közreműködésével:
Öregedés-kutatás: Dacára az egészségügyi és gazdasági jelentőségének, az öregedés molekuláris alapjai még mindig kevéssé ismertek. Az élet alapegysége a sejt, amelyben az információ feldolgozás különböző molekulák fizikai interakciói által történik, amelyek együtt interakciós hálózatokat alkotnak. Ezen hálózatok fokozatosan leromolhatnak az életkor előrehaladtával, amely fontos szerepet játszhat az időskori betegségek kialakulásában. Kutatásainkban feltárjuk a sejten belüli interakciós hálózatok időbeli változásait, rekonstruáljuk a sejten belüli interakciós hálózatokat a különálló sejtek (illetve sejt-típusok) szintjén. Eredményeink között megtalálhatók a sejtek megfiatalodásának vizsgálatai az embriógenezis során, a sport, illetve a stressz hatásának vizsgálata az öregedés folyamatára, valamint génregulációk, fehérjék öregedésben betöltött szerepének elemzései. (Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium)
Holografikus Mikroszkóp: A környezetvédelemnek, az ivóvíziparnak és a biotechnológia különböző ágainak mint például a manapság feltörekvő mikroalga tenyésztésnek, folyamatos mikroszkópos mérési igénye van, amihez jelenleg képzett biológusok monoton laboratóriumi munkája szükséges. Ezt a feladatot tudják automatizálni a MILAB támogatásával a HUN-REN SZTAKI-ban kidolgozott Digitális Holografikus Mikroszkópok, amelyek képesek a minták automatikus – emberi beavatkozást nem igénylő – mérésére és mesterséges intelligencia alapú szoftvereikkel a mért adatok kiértékelésére, a fajok felismerésére és az egyedszámok meghatározására. (Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium)
LIDAR érzékelés: A közvetlen geometriai információt nyújtó LIDAR távolságérzékelők jelentős előnyöket kínálnak az intelligens biztonsági rendszerek számára, a hagyományos optikai kamerák kiegészítő megoldásaként. Demonstrációnkban bemutatunk egy napjainkban már széleskörben elérhető LIDAR szenzorra épülő valós idejű 3D videofelügyeleti alkalmazást, ami a HUN-REN SZTAKI-ban került kifejlesztésre. Megoldásunkban a megfigyelt dinamikus jelenet mozgó objektumai pontosan felismerhetők és követhetők a megfigyelés teljes ideje alatt, olyan esetekre is gondolva, amikor a megfigyelt személyek egymás útpályáját keresztezik, vagy időlegesen eltűnnek a kamerák látóteréből. A LIDAR-os méréseket összeillesztve kameraképekkel multimodális érzékelésre, a különböző szenzorok által rögzített információ pontosítására és maga szintű ötvözésére nyílik lehetőség. (Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium)
Energia hálózatok előrejelzése: Magyarázó modelleket mutatunk a hazai elektromos hálózat publikus adatainak előrejelzésére, a korábbi fogyasztások és a meteorológiai információk alapján. (Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium)
Robotkar tanítása: Egy oktatási célú robotkaron bemutatjuk, hogyan kell egy robotkart feladatok elvégzésére betanítani. (Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium)
Mesterséges Intelligencia a növénynemesítésben és a szántóföldi növénytermesztésben (HUN-REN ATK, Mezőgazdasági Intézet)
Talajzoológia: MI a talajfauna monitoringban (HUN-REN ATK Talajtani Intézet)
Digitális talajtérképezés: Térbeli modellezés adatbányászati és gépi tanulási módszerek segítségével (HUN-REN ATK Talajtani Intézet)
Ott lesz Benczúr András, aki az MIT-n alkalmazott matematikából doktorált, az adattudományt, hálózatokat és gépi tanulást kutatja. A HUN-REN SZTAKI-ban számos ipari projekt, hazai és nemzetközi pályázat témavezetője, a Mesterséges Intelligencia Koalíció Adatipar munkacsoportjának vezetője. A „Big Data” kutatási témájában MTA „Lendület” kutatócsoportot vezet, valamint a Mesterséges Intelligencia Nemzeti Laboratórium szakmai vezetője.
16.00-16.30 SZATHMÁRY EÖRS AKADÉMIKUS VIDEÓ ELŐADÁSA: A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA MINT ÚJ EVOLÚCIÓS FAJ
18.00-19.00 TUDÓS BESZÉLGETÉS: MÉGSEM JÖN A TERMINÁTOR?
ORVOSLÁS, NYELV, MŰVÉSZET ÉS A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA
Az eszmecserét moderálja: Stumpf András, a Válasz Online újságírója
A témát övező tavalyi hisztéria lecsengésével végre módunk nyílik arra, hogy szakértőkkel, tudósokkal vitassuk meg a mesterséges intelligencia veszélyeit és a benne rejlő lehetőségeket, immár tapasztalatok birtokában. Veszélyes az emberiségre, vagy csak egyes szakmákra az? Tudatára ébredhet-e valaha? Miben használjuk már most is sikerrel? Mi a magyar hozzáadott érték?
Társaság a köbön:
Dr. Horváth Péter
a Szegedi Biológiai Kutatóközpont Biokémia Intézetének igazgatója, a Lendület Mikroszkópos Képfeldolgozó és Gépi Tanulási Csoport vezetője. Kutatócsoportjával két gyorsan fejlődő technikai terület határmezsgyéjén végez úttörő kutatásokat. A nagy áteresztőképességű fénymikroszkópia fejlődésének következtében rengeteg adatot képesek a kutatók a laboratóriumban előállítani, ennek elemzéséhez pedig a mesterséges intelligencia módszertanának felhasználása és fejlesztése szükséges. A mikroszkópos képek gépi tanulással történő feldolgozása többek között gyógyszerek fejlesztésében és az egyénre szabott terápiák fejlesztésében is kulcsszerepet játszik.
Dr. Prószéky Gábor
a magyar mesterségesintelligencia-alapú nyelvmodellt, a PULI rendszert létrehozó HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont főigazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára, a több mint 30 éve működő számítógépes nyelvészeti vállalkozás, a MorphoLogic alapítója, a számítógépes nyelvészet, a gépi szövegelemzés, az intelligens szótárak és a számítógépes fordítás szakértője. A nyelvtechnológia hazai kialakításának Dr. Prószéky Gábor korai úttörője, megalapítója.
Bencsik Barnabás
művészettörténész, a METU tanára, aki számos kiemelkedő kortárs képzőművészeti intézményt vezetett, köztük a Trafó Galériát, a MEO-t, a Ludwig Múzeumot, illetve főkurátora volt a Műcsarnoknak. Kutatási területe a kortárs képzőművészet, mostanában pedig kimondottan a mesterséges intelligencia.
20.00-22.00 KERTMOZI:
Her – A nő. Amerikai romantikus dráma, 2013, 126 perc.
A film készítésekor nem túl távoli jövőben – és az azóta mindennapjainkat átszövő mesterséges intelligencia-alapú technológiák világában – szemtanúi lehetünk egy válófélben lévő, magányos férfi és egy női hangon megszólaló, érző és gondolkodó operációs rendszer közötti szerelem valamennyi stációjának. A két főszereplő – egy hús-vér férfi és egy test nélküli nő – között pedig hamar mély barátság, majd kölcsönös szerelem szövődik.
A sajátos hangulatú, megható és időtálló film, amely egyszerre szól jelenünk áttechnologizáltságáról, valamint a szerelem ősiségéről és kiszámíthatatlanságáról, öt Oscar-jelölést és legjobb eredeti forgatókönyvért járó Golden Globe-díjat kapott.
Jegyárak:
Kert a köbön esemény belépőjegy 1 főre Ár: 2.500 Ft/db
Kert a köbön esemény Páros jegy 2 főre Ár: 4.000 Ft/db
Tizenkét új tag a Fiatal Kutatók Akadémiájában, és bővül az FKA-alumni
A Magyar Tudományos Akadémia által 2019-ben alapított Fiatal Kutatók Akadémiája (FKA) idén áprilisban tizenkét új taggal bővült, az élettudományok területéről Vad Csaba, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Plankton-ökológiai Kutatócsoport vezetője csatlakozott az FKA tagjai közé.
Az FKA-tagságra beérkezett 75 érvényes pályázatból a 45 év alatti köztestületi tagok szavazatai, a jelöltek tudományos eredményei és az FKA célkitűzései iránti elkötelezettsége, valamint tudományterületi, nemi és földrajzi diverzitás alapján az FKA tagválasztási munkabizottsága tizenkét új tagot választott.
Ennek alapján 2024. május 1-től 2029. április 30-ig az FKA tagjai lesznek:
Barta Veronika (HUN-REN Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet)
Bíró Kinga (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem)
Havasi Dávid (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem)
Hegyi Eszter (Pécsi Tudományegyetem)
Kaló Zsuzsa (Eötvös Loránd Tudományegyetem)
Kolossváry Márton (Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet)
Koltai Júlia (HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont)
Kutus Bence (Szegedi Tudományegyetem)
Modrián-Horváth Bernadett (Szegedi Tudományegyetem)
Ruppert Tamás (Pannon Egyetem) Vad Csaba (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont)
Zsila Ágnes (Pázmány Péter Katolikus Egyetem)
Habár a hazánkban megjelent ázsiai tigrisszúnyogot cikkek tucatjai állítják be „halálos veszélyt” jelentő kórokozók hordozójának, a kutatók a vizsgált példányok egyikében sem találták meg egyelőre a nyugat-nílusi lázat terjesztő kórokozót. Garamszegi László Zsolt biológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, a Szúnyogmonitor program vezető kutatója portálunknak ugyanakkor arról is beszélt, hogy idén már januárban kaptak bejelentést inváziós szúnyogok feltűnéséről.
– 2019 óta működik a szunyogmonitor.hu oldal. A beérkezett adatok, illetve a helyszíni vizsgálatok alapján tudnak-e előrejelzést adni az inváziós szúnyogfajok hazai elterjedésével kapcsolatban? – Arról talán már sokan hallottak, hogy a hazánkban élő félszáz őshonos szúnyogfaj mellett mintegy tíz évvel ezelőtt három inváziós faj is megjelent az országban. Ezek az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog. A Szúnyogmonitor programban, a lakosság által beküldött fotók és minták segítségével nyomon tudjuk követni, hogy az ország melyik részén alakulnak ki stabil populációk. Ez önmagában persze nem elég, ezért igyekszünk minél több helyről példányokat begyűjteni, és genetikai módszerekkel szűrni a különböző kórokozókra. A három faj elterjedési mintázata különböző, nem szabad őket „egy kalap alá venni”. A program célja az is, hogy a kutatók meghatározzák, mik a legfontosabb környezeti igényei e rovaroknak, s ezek ismeretében azt is meg tudják mondani, hogy az ország mely területein melyik faj megjelenése várható.
– Hogyan ismerjük fel?
– A tigrisszúnyogot viszonylag könnyen el lehet különíteni a többi csípőszúnyogtól, ugyanis ez a faj igen kontrasztos színezetű: testét és lábait egyaránt fekete alapon hófehér vagy ezüst pikkelyekből álló foltok, csíkok szegélyezik. Mivel a hazai lakosság immunológiailag nincs felkészülve a tigrisszúnyog csípésére, előfordul, hogy a csípés helyén hevesebb immunreakció indul be, a szokásosnál jobban begyullad a bőrfelület. Ez azonban nem jelenti azt, hogy „fertőzött” szúnyogról van szó.
– Tulajdonképpen készítettek egy szúnyog-előrejelzési térképet?
– Igen, nemrég elkészült az egész országot lefedő térképünk. Ezen nagyon jól látszik, hogy a délnyugati területen a tigrisszúnyog határozottan jelen van, az északkeleti országrészben viszont kicsi a felbukkanásának valószínűsége az ott uralkodó, számukra kevésbé ideális környezeti tényezők miatt. A másik két faj elterjedése szempontjából viszont nem lehet ilyen tájegységeket elkülöníteni az előfordulási gyakoriságuk kapcsán. Ennek a szórtabb megjelenésnek az lehet az oka, hogy a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog állományai még terjedőben vannak, az éves elterjedési mintázatok még drasztikusabban változnak. Ráadásul úgy néz ki, hogy a két faj verseng is egymással, mert amíg öt évvel ezelőtt a japán bozótszúnyogról érkezett több bejelentés, mostanában a koreai szúnyogból van több. Saját terepi vizsgálataink azt mutatják, hogy a csapdázási helyeken vagy az egyik fajt fogjuk meg, vagy a másikat, de a kettőt együtt soha, ami arra utal, hogy kiszorítják egymást e helyeken.
Garamszegi László Zsolt: „Attól, hogy egy veszélyesnek tartott szúnyogfaj itt él velünk, még nem biztos, hogy a kórokozókat terjeszti is” Fotó: ÖK
– Miként segíti ez a térkép az ellenük folytatott küzdelmet?
– Például hasznos lehet abban, hogy a szúnyogirtással foglalkozó szervek a térképek alapján szervezzék a gyérítési programjukat. Abban is segít, hogy járványügyi megfontolásból a gyérítést ott és akkor „vessük be”, ahol és amikor tényleg probléma van, és ne az egész országot „fújjuk tele” környezetszennyező irtószerekkel.
– Számos cikk ecseteli azt, hogy igen komoly veszélyt jelentenek ezek a szúnyogok. De van-e bármilyen adat arról, hogy Magyarországon bárki meghalt volna egy tigrisszúnyog csípésének következtében? – Én nem tudok ilyen adatról. Évente több ezer inváziós egyedet fogunk be az ország számos pontjáról, majd virológiai vizsgálatokat végzünk rajtuk. Eddig még egyetlen példányban sem találtuk meg például a nyugat-nílusi láz vírusát, míg az őshonos dalos szúnyog egyedeiben többször azonosítottuk e kórokozót. Valószínűleg az utóbbi faj felelős az emberi megbetegedéssel járó hazai esetekért. Erre figyelni kell, mert például 2018-ban lezajlott egy több mint 200 embert érintő fertőzési hullám, amelyben sajnos volt néhány halállal végződő eset is. Jelen van tehát egy kórokozó, amelytől tényleg tartani kell, csak éppen azt a jelenlegi ismereteink szerint nem az inváziós, hanem az őshonos fajok terjesztik Magyarországon. Attól tehát, hogy egy veszélyesnek tartott szúnyogfaj itt él velünk, még nem biztos, hogy a kórokozókat terjeszti is. Erre a legjobb példa a maláriaszúnyog, amelynek több faja is él nálunk: A malária (mocsárláz) régen Magyarországon is közismert betegségnek számított, ugyanakkor az 50-es évekre sikerült kiirtani, s ma egyáltalán nincs maláriaveszély.
– Ha megerősödik egy új faj populációja, az növeli annak valószínűségét, hogy kórokozó-terjesztővé váljon?
– Nagyon sok lépésből áll ez a folyamat, és minden egyes pont sajátos valószínűséggel jellemezhető a kórokozó átadása szempontjából, ezeket kell összeszorozni ahhoz, hogy egy járvány kialakulásának rizikóját megbecsüljük. A nyugat-nílusi láz esetében a kórokozó elsődleges gazdái a madarak. Először tehát a szúnyognak meg kell csípniük egy fertőzött madarat, majd egy embert. Itt tehát egy olyan szúnyogra „van szükség”, amely madarat és embert is támad, s viszonylag gyakran találkozik mindkettővel. A tigrisszúnyog viszont többnyire emlősöket csíp, így csekély a valószínűsége annak, hogy éppen egy olyan példány csíp meg minket, amely korábban egy vírushordozó madárból táplálkozott.
– Ha ilyen kicsi az inváziós szúnyogok okozta kockázat, miért van szükség a folyamatos megfigyelésükre?
– Azért, mert az említett folyamatban az egyes átadási lépésekhez tartozó valószínűségek kiszámolásához adatok kellenek, ezeket pedig a mi szűrési adataink alapján tudjuk megbecsülni. Ráadásul e valószínűségek változhatnak, így egy valós idejű, a szúnyogokra, a madarakra és az emberekre egyaránt kiterjedő monitoringra van szükség. Ráadásul potenciális veszély az is, hogy az inváziós szúnyogok olyan kórokozók terjesztésében játszhatnak majd úttörő szerepet, amelyek még nincsenek „bent” Magyarországon, s amelyek terjesztésére az endemikus szúnyogfajok nem fogékonyak. Manapság turisztikai tevékenységeink során könnyen behurcolhatunk olyan kórokozókat, mint a dengue-, a chikungunya- vagy a Zika-vírus, amelyeknek potenciális terjesztői a tigrisszúnyogok. A kérdés az, hogy a behurcolt esetekből mikor indulnak el fertőzési körök az inváziós szúnyogok közvetítésével az itthoni környezetben. A valós idejű elterjedési térképek és a virológiai szűrések eredményei segítenek e folyamatok megértésében, az érzelmi alapon kialakuló pánik helyett tényleges adatokra kell támaszkodnunk egy járvány előrejelzéséhez. Ezt a kiemelt feladatot látjuk el az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium programjában is.
– Elég enyhe volt a tél, sok lesz idén a szúnyog?
– A sikeres áttelelés önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy szúnyoginvázió lesz, ezt ugyanúgy szabályozza a tavaszi-nyári időszak hőmérsékleti értékeinek és a csapadék mennyiségének összjátéka is. A szúnyogok „mennyiségét” tehát nehéz előre jelezni. Az viszont érdekes, hogy a Szúnyogmonitor programban idén már januárban kaptunk bejelentést tigrisszúnyogról, míg főszezonjuk eddig a késő nyár-kora ősz környékére esett.
– Hogyan tudunk védekezni az inváziós fajok ellen?
– A tigrisszúnyogok nem kötődnek nagy vízfelülethez, ugyanis „konténerköltők”, azaz a ház körüli edényekben, hulladékban, játékokban felgyűlt esővízben szaporodnak. A leghatékonyabb védekezés, ha ezeket a potenciális tenyészhelyeket megszüntetjük, ugyanakkor ma már a kereskedelemben is kaphatók hatékony biológiai alapú irtószerek. A napnyugta környékén jellemző szervezett szúnyogirtás egyébként az inváziós szúnyogok ellen nem hatékony, mivel egész nap aktívak.
Az MTA nagy presztízsű, Lendület Programjának idei pályázati felhívására több mint 100 pályázat érkezett. A szakértői értékelések, a Lendület Zsűri és a Lendület Bizottság javaslata alapján az Akadémia elnöke döntött a támogatandó kutatócsoportok kiválósági rangsoráról és a támogatási összegekről. Az eredményeket az MTA 2023. június 7-én tette közzé. A nyertesek között, egyetlen ökológuskent szerepel Abonyi András, aki a „Folyóvízi plankton ökoszisztéma működése: egy folyó-holtág gradiens megközelítés a közösségszerveződés-működés kapcsolatának megértéséhez” c. pályázatával nyert jelentős támogatást kutatócsoport alakítására.
A Lendület Folyóvízi Plankton-ökológiai Kutatócsoport Abonyi András vezetésével a plankton biológiai sokféleségének szerepét vizsgálja majd az emberi tevékenységekre adott válaszban, beleértve a globális felmelegedés hatásait, nagy folyókban és holtágaikban. A globális felmelegedés fajvesztéshez vezet, ami a biodiverzitás-ökoszisztéma-működés (BEF) kapcsolatnak megfelelően gyengíti az ökoszisztémák működési hatékonyságát és stabilitását. A plankton biológiai sokfélesége kulcsfontosságú a folyóvízi ökoszisztémák stabil működéséhez, ugyanakkor a BEF összefüggés folyóvízi planktonra alulkutatott. A Duna planktonjának példáján a Lendület csoport tagjai a BEF kapcsolatot több trofikus szinten kutatják majd, valamint a lebegő algák és fogyasztóik közötti trofikus kapcsolat mentén a BEF hosszú távú trendjeit globális nagy folyó adatsorokon. A csoport további vállalása, hogy hazai holtmedrek példáján kutatják az emberi hatások következményeit a plankton közösség-szerveződésére és működésére a vertikális környezeti heterogenitás (hőmérsékleti rétegződés), mint mechanizmuson keresztül, valamint kísérletesen a plankton biológiai sokféleségének szerepét a megváltozott környezeti viszonyokra adott közösségi válaszban. A Lendület csoport várható eredményei növelik majd a folyóvízi kutatás láthatóságát a Duna középső szakaszáról, és evidenciát szolgáltatnak a biológiai sokféleség ökoszisztéma-működésben és szolgáltatások fenntartásában betöltött szerepére, így a köz javát szolgálva.
Fotó: Extrém alacsony Duna vízállás, Szentendrei-sziget, Kisoroszi, 2018. augusztus, készítette: Abonyi András
A Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete és az Ökológiai Kutatóközpont szervezésében (szervezők: Ódor Péter és Gallé Róbert) 2022. április 26-án (kedden) tartották a 7. Kvantitatív Ökológiai Szimpóziumot (KÖSZI), Vácrátóton az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében. A szimpóziumot Bede-Fazekas Ákos „Térinformatika R-ben” című kurzusa előzte meg 2021. április 25-én. A KÖSZI-n 33 kutató vett részt, 23 tudományos előadás hangzott el a kvantitatív ökológia változatos témaköreiből. A KÖSZI plenáris előadását Garamszegi László Zsolt tartotta ” A szemétből nem lesz, csak szemét: a statisztikai alapfeltételek megsértésének hatása és a modelldiagnosztika” címmel. A 25-i kurzuson 12 kutató vett részt részben személyesen, részben online. A KÖSZI alatt tartotta meg a MÖTE az éves közgyűlését is, 2022. április 26-án.
Az Ökológiai Kutatóközpont szervezésében zajlott a H2020 AQUACOSM-plus projekt első nemzetközi tavaszi iskolája. Az április 25-29. között Budapesten megrendezett eseményen 55 kutató vett részt 17 országból. Ezen belül 20 fiatal számára a projekt biztosított ingyenes részvételi lehetőséget. A programban egyaránt fontos szerepet kaptak az édesvizeket és tengereket veszélyeztető legfontosabb globális problémák, a modern elméletek gyakorlati (kísérletek) alkalmazhatósága ezen problémák vizsgálatához, és a gyakorlati workshopok is. Ennek során a fiatal kutatók számára lehetőség volt elmélyedni egy-egy statisztikai módszerben, vagy akár tippeket kapni ahhoz, hogy építsenek mezokozmoszt.
Öt év intenzív munkájának eredményéről számoltak be az Ökológiai Kutatóközpont kutatói az Agrárminisztériumban. „A Közösségi jelentőségű természeti értékek hosszú távú megőrzését és fejlesztését, valamint az EU Biológiai Sokféleség Stratégia 2020 célkitűzéseinek hazai szintű megvalósítását megalapozó stratégiai vizsgálatok” című KEHOP projekt zárókonferenciáját 2022. április 12-én tartották.
Az ÖK, mint egyik konzorciumi partner tevékenységéről Török Katalin tartott rövid ismertetőt a konferenciát megelőző sajtótájékoztatón. A beszámoló kiemelte a hazai ökoszisztéma-szolgáltatások felmérését és térképezését szolgáló projektelemben végzett szerteágazó kutatások innovatív megoldásait és ágazati integrációs szerepét. Az ÖK kutatói meghatározó munkát végeztek a zöldinfrastruktúra felmérés és fejlesztés ökológiai alapjainak biztosításában és a fejlesztési célok és módszerek meghatározásában. Az eredmények alapot biztosítanak a területhasználat és a tervezés terén a biodiverzitás és ökoszisztéma-szolgáltatás alapú paradigmaváltáshoz. A várható folytatásban a tervezési szempontok jogszabályokba való ültetése is valószínűsíthető, így eredményeink hozzájárulhatnak a biodiverzitás stratégia mellett a zöldinfrastruktúra fejlesztés ágazatokon átívelő vállalásainak megvalósításához. A sajtótájékoztató eredményeképpen az InfoRádió 2022. 04. 12-én és 13-án interjút közölt Török Katalinnal.
Az idei enyhe tél kedvez a csípőszúnyogoknak. A hideg évszak átvészelése mindig okoz némi veszteséget, a hidegebb tél esetén kevesebb áttelelő egyed éli meg a tavaszt. Csípőszúnyogoknak többféle stratégiája van arra, hogy milyen állapotban vészelik át ezt a rizikós időszakot. Vannak, amelyek imágóként (kifejlett), lárvaként vagy tojás alakban. Azokkal a fajokkal találkozhatunk legkorábban az évben, amelyek imágóként telelnek. Néhány bátrabb egyed egy-egy napsütéses napon kirepülhet a védelmet nyújtó rejtekhelyéről (pincéből, barlangból, fészerből, kisemlős járatokból stb.). Ahogy egyre melegszik az idő, úgy annál több ilyen áttelelt imágóval találkozhatunk. A csípőszúnyog szezon csak akkor kezdődik el igazán, ha a felmelegedéshez csapadék is társul. Az eső vagy a kiáradó folyóvizek elárasztják azokat a területeket, ahol a telelő tojások vannak. Idén március végéig gyakorlatilag nem volt számottevő csapadék. A csípőszúnyog lárvák fejlődéséhez két dolog kell: legyen megfelelő vizes élőhely, és magasabb hőmérséklet. Az április-májusi esőzések ha meleg is társul hozzájuk robbanásszerűen beindítják a csípőszúnyogok fejlődését.
Az inváziós állatok is tojás alakban telelnek át. A nőstények olyan helyeket keresnek, ami némiképp hasonló egy faodúhoz és ahol nem érintkezik a víz a talajjal (esővízgyűjtő hordó, eldugult ereszcsatorna, eldobott szemét stb.). Ha kiszáradnak ezek a tojásrakó helyek, a tojásoknak ez nem okoz problémát, és védettebb helyen akár a telet is túlélhetik. A tavaszi esőzések során ezek az üregek megtelnek esővízzel, és ha elég meleg van a lárvák kikelnek és fejlődésnek indulnak.
Felhívásunkban (www.szunyogmonitor.hu) idén is arra kérjük a lakosságot, hogy amennyiben inváziós csípőszúnyoggal találkoznak a fogás helyének és idejének megjelölése mellett küldjék el nekünk a példányt vácrátóti címünkre (Dr. Soltész Zoltán, Ökológiai és Botanikai Intézet,Ökológiai Kutatóközpont 2163 Vácrátót, Alkotmány u 2-4.), vagy küldjenek egy fényképet az állatról a szunyog@ecolres.hu címre, vagy használhatják erre a MosquitoAlert magyar nyelvű mobiltelefonos applikációt is. Az elektronikus és a fizikai levelekre nagyon rövid időn (néhány napon) belül, az applikációban küldött adatokra – bonyolultabb validáció miatt – egy kicsit később, de minden esetben visszajelzést adunk, hogy melyik fajt sikerült megfigyelni. Továbbá, ha véletlenül nem inváziós csípőszúnyogot sikerült fogni, akkor részletesen kitérünk arra, hogy miben különbözik a beküldött példány a inváziósoktól.
2021-ben 1160 adatot kaptunk melyből 407 ázsiai tigrisszúnyognak, 86 Ázsiai bozótszúnyognak, és 54 koreai szúnyognak bizonyult. Az ázsiai tigrisszúnyogot legtöbbször Budapestről és környékéről jelentették és szórványosan a Dunántúlról.
A legtöbb koreai szúnyogot Budapestről és a várostól észak-keleti irányba lévő településekről kaptuk, valamint elszórtan a nyugati országrészből jelentették
Fontos a három fajjal foglalkozni, mert opportunisták vagyis aktívan csípik az embert, házi- és vadállatokat, kétéltűeket, hüllőket és madarakat, így terjeszthetnek állatról emberre kórokozókat. Számos olyan kórokozót terjeszthetnek, amit a hazai csípőszúnyog fajaink nem. Azonban fontos azt tudni, hogy egy veszélyes inváziós csípőszúnyog által terjesztett kórokozó magyarországi megtelepedésének feltétele, hogy a vektorokból (azaz az inváziós fajokból) nagy egyedszámú stabil populációi legyenek Magyarországon. Ennek a vizsgálatnak egyik fő célja, az inváziós fajok elterjedését nyomon kövessük.
Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC), a Magyar Tudományos Akadémia és az Academia Europaea Budapest Knowledge Hub közös szervezésében nyilvános szimpózium keretében mutatják be az EASAC legújabb, „Regenerative Agriculture in Europe” című jelentését április 6-án az MTA Székházban.
A regeneratív mezőgazdaság koncepciója a fenntartható, rugalmas, egészséges, méltányos és éghajlatbarát élelmiszerrendszerek létrehozására irányul. Olyan gazdálkodási elvek és gyakorlatok rendszereként határozható meg, amely a mezőgazdasági termelékenység fenntartása mellett törekszik a biológiai sokféleség növelésére, a talaj gazdagítására, a vízgyűjtők helyreállítására és az ökoszisztéma-szolgáltatások javítására, a szénmegkötési potenciál növelését is beleértve.
Erről a szerteágazó kérdéskörről készítette el az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC) a jelentését, amelyet 2022. április 5-én hoznak nyilvánosságra, majd április 6-án, szerdán Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Székházában, április 7-én, csütörtökön pedig Stockholmban, a Svéd Királyi Mezőgazdaságtudományi Akadémián mutatnak be nyilvános rendezvény keretében.
A jelentést egy külön e célra létrehozott szakértői munkacsoport készítette, az EASAC Környezetvédelmi Irányító Panelja (Environment Steering Panel) keretében. A 26 fős munkacsoport, amelynek tagjait az EASAC tagakadémiái jelölték, egy éven keresztül dolgozott a témán. Az EASAC szakértői munkacsoportjaiba az MTA mint EASAC-tagakadémia rendszeresen jelöl magyar szakértőket, így a regeneratív mezőgazdasággal foglalkozó munkacsoportba is bekerült magyar kutató, Valkó Orsolya (Ökológiai Kutatóközpont) személyében. Valkó Orsolya a munkacsoport társelnökeként vett részt a munkában, a másik társelnök Lars Walloe, az EASAC Környezetvédelmi Irányító Paneljének elnöke volt.
A Stépán Gábor Széchenyi-díjas magyar akadémikus elnökletével zajló nyilvános ülésen az MTA nevében Balázs Ervin, az Agrártudományi Osztály elnöke mond köszöntőt, majd akadémikusok és kutatók –Lars Walloe, Valkó Orsolya, Thomas Elmquist, Anders Wijkman, Ürge-Vorsatz Diána – tartanak előadásokat, amelyek nemcsak a jelentés szűken vett bemutatását, hanem a szakpolitikai vonatkozások, illetve a klímapolitikával való összefüggések megvilágítását is célozzák. Az akadémiai rendezvényt az MTA Youtube-csatornáján élőben is követhetik az érdeklődők.
A Kullancsfigyelő ismertetője szerint Hyalomma fajok a gyakori magyarországi kullancsok lesből támadó stratégiájával ellentétben aktívan vadásznak, akár több méteren át képesek követni a kiszemelt gazdát.
