bool(true)
A klímaváltozás következtében egyre több, korábban állandó vizű magyarországi patak szárad ki időszakosan. Boda Pál a Turista Magazinnak adott interjúban arról beszélt, hogyan reagálnak erre a vízi élőlényközösségek, és milyen stratégiákkal próbálják átvészelni a vízhiányos időszakokat.
A patakok időszakos kiszáradása alapvetően alakítja át a bennük élő makroszkopikus vízi gerinctelenek, például a kérészek, szitakötők, poloskák, bogarak, csigák és kisrákok közösségeit. Ezek az állatok a patakok táplálékhálózatának meghatározó szereplői, ezért változásaik az egész vízi ökoszisztéma működésére hatással lehetnek.
Boda Pál, a HUN-REN Vízi Ökológiai Intézete Makroszkopikus Vízi Gerinctelen Kutatócsoportjának vezetője és munkatársai mecseki patakok vizsgálatával kutatják, miként alkalmazkodnak az élőlények a korábban állandó vízfolyások időszakossá válásához.
A túlélési stratégiák két fő típusa különíthető el. A rezisztens tulajdonságokkal rendelkező állatok helyben, például az átnedvesedett mederbe húzódva vagy ellenálló fejlődési alakban vészelhetik át a száraz időszakot. Más fajok elhagyják az élőhelyet, majd a víz visszatérése után igyekeznek újra benépesíteni azt. Utóbbi, reziliens stratégiát többek között a jó repülőképesség segítheti.
A kutatások szerint az időszakos kiszáradás csökkenti a fajok és az egyedek számát, és átalakítja a közösségek összetételét. A rövid, első kiszáradási eseményeket követően elsősorban a helyben maradást és a száraz időszak átvészelését segítő tulajdonságok kerülhetnek előtérbe. Egyelőre azonban nem tudható biztosan, miként változnak majd ezek a közösségek, ha a kiszáradások gyakoribbá és hosszabbá válnak. Ezért különösen fontos a patakok és élőviláguk hosszú távú megfigyelése.
A kutatás eredményeiről és a kiszáradó patakok élővilágának alkalmazkodási lehetőségeiről részletesebben a Turista Magazin Boda Pállal készült interjújában lehet olvasni.
