A legelők megőrzését, a pásztorok döntésekbe való érdemi bevonását, tudásuk elismerését és a következő pásztorgeneráció lehetőségeinek javítását sürgeti a Magyar Pásztorok Nyilatkozata. A 27 pontos dokumentumot 2026. október 17-én mutatták be a Néprajzi Múzeum A Hortobágy Budapesten című programján; elkészítését a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont koordinálta.
A Magyar Pásztorok Hálózata és a Nők a Pásztorságban Csoport által megfogalmazott Nyilatkozat a legeltető állattartás, a hazai gyepek és a ma is élő pásztortudás jövőjét állítja a középpontba. A dokumentum arra hívja fel a figyelmet, hogy a pásztorság egyszerre munka, kultúra és tájhasználat, a pásztorok gyakorlati tudása pedig a természet mindennapos megfigyelésére épül. Ez a tapasztalat az aszályokkal, a szárazodó tájakkal és a változó éghajlathoz való alkalmazkodásban is fontos.
Legelő nélkül nincs pásztorság
A Nyilatkozat egyik központi üzenete, hogy a pásztorság fennmaradásához biztonságos és kiszámítható hozzáférésre van szükség a legelőkhöz. A pásztorok azt kérik, hogy a hagyományosan legeltetett gyepek használatáról szóló döntésekben a természetvédelmi és a gazdálkodási szempontokat együtt vegyék figyelembe.
Ennek természetvédelmi jelentősége is van. Magyarországon mintegy félmillió hektárnyi olyan gyepterület található, amelynek természeti értékei fennmaradásához legeltetésre is szükség van. E területek közül sok más mezőgazdasági módon csak nehezen vagy egyáltalán nem hasznosítható; a legeltető állattartás ugyanakkor élelmiszert termel rajtuk, és hozzájárul a gyepek állapotának fenntartásához.
A pásztorok tudása a döntésekben is fontos
A dokumentum hangsúlyos kérése, hogy a pásztorokat érdemben vonják be az őket érintő agrár-, természetvédelmi, állategészségügyi és tájhasználati döntésekbe. A tájjal és az állatokkal való mindennapi együttélés során felhalmozott helyi tudásból nemcsak más pásztorok, hanem kutatók, természetvédők és döntéshozók is tanulhatnak.
„A pásztor az, aki nem a füvet viszi a jószághoz, hanem a jószágot a fűhöz, és ezzel a táj olyan zeg-zugaiban is tud legeltetni, amelyeket kerítéses rendszerekkel nem lehetne – pásztorosan szólva – tisztán tartani. A jó pásztor tehát egyféle tájgondnok, mert kezeli, kézben tartja a tájat, például korlátozza a tájidegen inváziós fajok terjedését, megakadályozza a becserjésedést, vagy a mediterránban megelőzi a nagy bozóttüzeket” – mondta Molnár Zsolt botanikus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoportjának vezetője, etnoökológus, az ENSZ-év fő hazai szervezője.
Legyen, aki továbbviszi a pásztortudást
A pásztortudás akkor maradhat élő, ha a fiatalok valódi életpályaként választhatják a pásztorságot. A Nyilatkozat ezért gyakorlati pásztorképzést, valamint a földhöz, az állatállományhoz, a finanszírozáshoz és a piachoz való jobb hozzáférést is fontosnak tartja. Kiemeli továbbá a legeltetett állatokból származó hús- és tejtermékek értékének megismertetését, valamint a helyi termelés, feldolgozás és tisztességes piacra jutás erősítését.
„Ezzel a nyilatkozattal azt is kérjük, hogy engedjenek minket alkalmazkodni a változó világhoz, az aszályos évek kihívásaihoz. Például segítsenek, hogy legeltethessünk télen is, vagy legeltethessünk gabona- és kukoricatarlókon. Ha a gazdák nem szántanák meg a tarlóikat, nemcsak legelőhöz jutnánk, hanem több víz is maradna a talajban, több humusz is képződne, ami szintén jó a földnek” – mondta Sáfián Lajos hajdúsámsoni juhász, aki a hazai pásztorokat képviselte a 2026. augusztusi mongóliai pásztor-világtalálkozón.
Élő tudás és jelen idejű örökség
A Magyar Pásztorok Nyilatkozatának bemutatása a Néprajzi Múzeum egész napos A Hortobágy Budapesten programjának egyik kiemelt eseménye volt. Pásztorok, pásztornők, kutatók és más szakemberek mutatták be, hogyan kapcsolódik össze a pásztorkultúrában hagyomány és jelen, ember és állat, gazdálkodás és természetvédelem.
A program a pásztorkultúra több mai kérdését is körbejárta. A Nők a Pásztorságban Csoport tagjai a pásztorközösségekben élő nők szerepét és tudását tették láthatóvá; a Társaság a Komondorért Egyesület a fajta genetikai értékeinek és hagyományos munkaképességének megőrzésére hívta fel a figyelmet; az Eleven Örökség Munkacsoport pedig a kulturális és genetikai örökséget hordozó hagyományos haszonállat- és munkakutya-állományok megőrzését állította középpontba. A napot filmvetítések, könyvbemutatók, pásztorkutya-bemutató és szakmai beszélgetések egészítették ki.
A rendezvény az ENSZ Legelők és Pásztorok Nemzetközi Évéhez kapcsolódott. Közös üzenete szerint a pásztorkodás nem lezárt múlt, hanem ma is élő és változó tudás, amelynek megőrzése és továbbadása közös érdek.
Kapcsolódó linkek
A teljes Magyar Pásztorok Nyilatkozata: https://ecolres.hun-ren.hu/wp-content/uploads/2026/10/Magyar-pasztorok-nyilatkozata.pdf
A Hortobágy Budapesten program a Néprajzi Múzeum honlapján: https://www.neprajz.hu/programok/kozossegi-programok/2026/a-hortobagy-budapesten-1017.html
Kiemelt kép: Magyarország, Hortobágy Kiállítás – Hermann Ottó Intézet 2023 Fotó: Paragi Dénes
