Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai folyamatosan kutatják, hogy hogyan lehet összeegyeztetni a természetvédelmi és ökológiai szempontokat a mezőgazdaság céljaival. E vizsgálatok sorában most arra derítettek fényt, hogy a kaszálókon érintetlenül hagyott úgynevezett búvósávok bizony nagyon jó szolgálatot tesznek a gyep biológiai sokféleségének (és ezen belül az ízeltlábú állatok diverzitásának) megőrzése érdekében.

Száz évvel ezelőtt még több mint másfél millió hektár gyepkezelésű terület volt Magyarországon, de ez mostanra 800 ezer hektár alá süllyedt. Bár előfordul, hogy új gyepek jönnek létre az országban, de ezek természetvédelmi értéke jóval alacsonyabb, mint a helyettük felszántott jó állapotú, természetközeli gyepeké. Ahhoz, hogy megőrizzük gyepeink jó természetvédelmi állapotát, elengedhetetlen, hogy hosszú időn keresztül azonos módon, a természet érdekeivel összhangban kezeljük (például extenzíven kaszáljuk, legeltessük) őket – ez az Ökológiai Kutatóközpontban működő Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoport vizsgálatainak konklúziója.

– A gyepi életközösség csak nagyon nehezen, évtizedek alatt képes helyreállni, ha nem megfelelő módon kezeljük a területet. Ezért nagyon fontos, hogy kiszámítható és hosszú távon is azonos módon bánjunk a gyeppel – vélekedik Gallé Róbert, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet tudományos főmunkatársa, a csoport legújabb eredményeit ismertető, Természetvédelmi Közleményekben megjelent tanulmány vezető szerzője. – Ha egy gyep már leromlott, a természetközeli állapotot nehezen lehet újra létrehozni, még akkor is, hogyha aktívan beavatkozunk. Viszont megfelelő kezeléssel megőrizhetjük a gyep biodiverzitását.

A Kárpát-medence az erdőssztyepp-régió nyugati határán fekszik, így hazánkban – a nyugat-európai állapotokkal összehasonlítva – még ma is hatalmas területeket borít természetes gyep. Míg tőlünk nyugatra a gyepi kutatások kénytelenek néhány hektáros területekre szorítkozni, a magyar ökológusoknak ennél több nagyságrenddel nagyobb területek állnak a rendelkezésükre ahhoz, hogy feltárják az ezen életközösségek összetételét befolyásoló ökológiai mechanizmusokat. A kutatásaik egyik legfontosabb kérdése, hogy a gyepi fauna szempontjából milyen beavatkozások tekinthetők „természetkímélő” kezeléseknek. A gyepeken élő élőlények közül a növényekről és a gerincesekről már viszonylag sokat tudunk, de arról még kevés az adat, hogy az emberi beavatkozás milyen hatást gyakorol az ízeltlábú-közösségre.

A gyepek mezőgazdasági hasznosítása alapvetően az állattartásról szól, hiszen vagy közvetlenül állatokat legeltetnek rajtuk, vagy kaszálóként hasznosítják a területet. Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai korábban már sok vizsgálatot végeztek a legeltetés ökológiai hatásairól, ez alkalommal pedig főként a gépi kaszálás és az ízeltlábú-populációk összefüggéseit kutatták. Pontosabban arra keresték a választ, hogy milyen változtatásokkal lehet jobban megvédeni az ízeltlábúakat a kaszálás veszélyeivel szemben.

– A traktorokra szerelt gépi kaszák elől az ízeltlábúak számára nincs menekvés, akármilyen mozgékonyak is. De azok az állatok sem feltétlenül menekülnek meg, amelyek túlélték a kaszálást – folytatja Gallé Róbert. – A levágott szénát (amelyben a túlélő ízeltlábúak rendszerint menedéket keresnek) ugyanis rendekbe sodorják, majd bálázzák. Eközben pedig újból rengeteg állat elpusztul, illetve elszállítják a területről.

Mit tehetünk e károkozás ellen? A megoldás egyszerű: nem kaszált területeket, például úgynevezett búvósávokat kell kialakítanunk. A Natura 2000-es területeken törvény is előírja, hogy a kaszált terület bizonyos hányadát érintetlenül kell hagyni. E területek rendszerint sávos elrendezésűek, hiszen ez a legpraktikusabb a traktor számára. A kaszálást túlélő ízeltlábúak behúzódhatnak e védett sávokba, és itt találhatnak menedéket a további veszélyeket tartogató rendek helyett. Amint az az Ökológiai Kutatóközpont vizsgálatainak eredményeiből is kirajzolódott, a megmaradó növényzet árnyékol és megakadályozza, hogy a légmozgás folyamatosan szárítsa a talajt. Így e búvósávokban a nyári perzselő hőséget is könnyebben átvészelhetik a gerinctelenek.

– Kimutattuk, hogy a búvósávok területén magasabb a páratartalom, mint a kaszált területeken. Első hallásra furcsa módon, a hőmérséklet is magasabb volt a nem kaszált búvósávokban. Ennek oka az, hogy a növényzet megakadályozza az éjszakai légmozgást, így nem hűl le annyira a terület, és kiegyenlítettebb marad a hőmérséklete – érvel Gallé Róbert. – De az a legfontosabb, hogy e sávokban megmarad az élőhely struktúrája: túlélnek az ízeltlábúak által fogyasztott, illetve búvóhelyül használt növények, és ezek lehetővé teszik az ízeltlábúak életben maradását is.

Felmerülhet, hogy e sávok úgynevezett ökológiai csapdaként működnek, vagyis magukhoz vonzzák az életben maradt növényevőket, amelyekből aztán könnyűszerrel lakmározhatnak a ragadozók – és így összességében akár még negatív hatása is lehet e sávoknak az ízeltlábú-populációk méretére. Az eredmények azonban nem igazolták ezeket az aggodalmakat, hanem egyértelműen beigazolódott, hogy a búvósávok jótékony hatást gyakorolnak az ízeltlábú-közösségek tömegességére és diverzitására is. De a növényzetre ugyanilyen pozitív hatásai vannak, hiszen máskülönben gyakran előfordulna, hogy egy késő nyáron virágzó növény soha nem jutna el a virágzásig, hiszen addigra már lekaszálnák a hajtásait.

A gyakorlatban persze a gazdálkodók igyekeznek a kaszáló azon részein kialakítani a búvósávokat, amelyek egyébként is értéktelenek a számukra (hiszen például nehézkes lenne lekaszálni). Ha a kaszáló egy részéről nem takaríthatják be a szalmát, az bevételkiesést jelent a számukra, ugyanakkor ezt befektetésnek kell tekinteniük, hiszen abból ők is profitálnak majd, ha javul a terület ökológiai állapota és biodiverzitása, és ezáltal nőhet a betakarítható széna mennyisége. Ráadásul, ha gazdag a kaszáló flórája és faunája, akkor akár a túzok vagy más magas természetvédelmi értékű faj is megtelepedhet rajta, ami több támogatást fialhat a gazdának.
Bár a nem megfelelő kezelés sok kárt okozhat a gyepeken, Gallé Róbert hangsúlyozza, hogy az ökológiai szemléletű gazdálkodás ezzel szemben pozitív hatást gyakorol a gyepi ökoszisztémákra.

– A megfelelő kaszálás vagy legeltetés elengedhetetlen a gyep fenntartásában. A felhagyott legelő hamar becserjésedik. Természetesen a mérsékelt mennyiségű cserje (például galagonya) sem ártalmas, hiszen ez is sokszínűbbé teszi az élőhelyet, de ennek határt kell szabni, amit a kaszálás vagy a legeltetés biztosít – mondja az ökológus. – A túlzottan becserjésedett gyep biodiverzitása, természeti értéke lecsökken, az életközösségei megváltoznak. A természetvédelmi szempontokat figyelembe vevő extenzív művelés hosszú távon is megtartja a gyepeket, és így szükség van rá.