Az ökológiailag (is) fenntartható tájhasználati rendszerek irányába történő elmozduláshoz és az ökológiailag leromlott tájak helyreállításának felgyorsításához társadalmunknak lényegi változásokon kell átmennie. Ahhoz, hogy a tudomány hasznosabbá váljon e folyamatban, kellően mély és etikus tudáspartnerségekre és transzdiszciplináris, azaz tudományon túli tudást is bevonó kutatásokra van szükség. A tervezett kutatás ugyan alapkutatás, de egyértelmű célja, hogy az eredmények a fenti célokat a gyakorlatban is szolgálhassák.

Kutatásaink fő célja, hogy egy kontinenseken átívelő összefoglalót készítsünk arról, hogy a helyiek, például a pásztorok és a hagyományos gazdálkodók hogyan érzékelik a tájváltozást, milyen indikátorokat használnak, milyen hajtóerőket érzékelnek, és hogyan alkalmazkodnak a változásokhoz.

Két fő hipotézisünk van: 1) a hagyományos tájhasználók megbízhatóan érzékelik a tájváltozást, annak hajtóerőit, valamint a lehetséges tájhasználati megoldásokat, de 2) a külső mozgatórugók és a társadalmi-politikai hatások lassítják, torzítják vagy akár meg is akadályozzák az adaptív megoldásokat.

A kutatáshoz a kutatócsoportunk által eddig, illetve a projekt megvalósítása során készített 16 részletes európai, ázsiai és afrikai esettanulmányon és a nemzetközi szakirodalom áttekintésén túl újszerű kutatási megközelítéseket is alkalmazunk, pl. kultúra-közi dialógus-műhelyeket és ún. közös tudásalkotást.

Másik célunk egy módszertani áttekintés elkészítése a transzdiszciplináris, több helyszínen végzett, dekolonizált tájváltozás-kutatás előnyeiről és kihívásairól.

Harmadik célunk, hogy aktívan segítsük a velünk dolgozó pásztorok és gazdálkodók nemzetközi beágyazódását, és tudományos eredményeikkel hozzájáruljunk az ENSZ Legelők és Pásztorok Nemzetközi Évéhez (2026).

Címfotó: A pásztorok sokat tudnak a táj változásáról és ennek hatásairól: egy pásztor a szemközti domboldalon legelő kecskéit legelteti Azerbajdzsánban Fotó: Molnár Zsolt