Az éghajlatváltozás problémája nem oldható meg olyan egyszerű intézkedésekkel, mint a fák ültetése. A Nature Geoscience című folyóiratban közzétett új kutatás szerint a természetes szárazföldi élőhelyek helyreállítása (restaurációja) sokkal kevesebb szén-dioxidot képes eltávolítani a levegőből, mint azt a korábbi modellek sugallták. A hangsúlyt át kell helyeznünk a kibocsátás gyors csökkentésére és annak biztosítására, hogy a kezdeményezések méltányosak legyenek és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra törekedjenek.
Bede-Fazekas Ákos, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatója, a tanulmány meghatározó szerzője kiemeli, hogy a döntéshozóknak holisztikus megközelítést kell alkalmazniuk, amikor az ökoszisztéma helyreállítását fontolgatják: a biológiai sokféleségre és a természetnek az emberekhez való hozzájárulására érdemes összpontosítani inkább, mint a szén-dioxid-megkötésre. Az elmúlt 10 évben az élőhelyek helyreállítására egyre inkább az éghajlatváltozás mérséklésének eszközeként tekint a társadalom, amely kulcsfontosságú elem mind az éghajlati, mind biológiai sokféleséget érintő válság leküzdése szempontjából. Visszatérően hallhatjuk, hogy az élőhelyek helyreállítása ellensúlyozhatja az emberi szén-dioxid-kibocsátás jelentős részét. Ezt a nézetet korábbi modellezési eredmények is támogatni látszottak, de ezek a „ültessünk fákat, ahová csak lehetséges!” elvét követték. Az ökoszisztéma-helyreállítás egy komplexebb és nagyobb átgondolást igénylő folyamat, mint egyszerűen féltermészetes erdők létrehozása vagy, rosszabb esetben, faültetvények telepítése.
A nemzetközi tudóscsoportot Tölgyesi Csaba, a Szegedi Tudományegyetem kutatója vezette, aki kiemelte: „a szén-dioxid-megkötés modellezéséhez olyan megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi az összes lehetséges természetes ökoszisztéma-típust. Az erdők a szén-dioxidot főként biomasszában, a gyepek pedig a talajban tárolják. Minden ökoszisztéma jó ott, ahová való.”
A rendelkezésre álló modellek és előrejelzések tartalmaztak néhány megkérdőjelezhető feltételezést és helytelen bemeneti adatot, amelyeket a kutatók ki akartak javítani, hogy tisztább képet kapjanak az ökoszisztéma-helyreállítás lehetséges szerepéről az éghajlatváltozás mérséklésében. Ezért sokkal reálisabb modellt készítettek, mint az előzőek. Például modelljük nem kényszeríti az erdők helyreállítását minden olyan helyen, ahol az előrejelzések szerint a környezet alkalmas lenne számukra – beleértve a magas szén-dioxid-megkötési potenciállal rendelkező, már kialakult gyepeket vagy a termékeny mezőgazdasági területeket. Az új becslés nem csak kissé kiigazította a korábban számolt szén-dioxid-megkötési értékeket, hanem jelentős eltérést adott. A kutatók megállapították, hogy az ökoszisztéma-helyreállítás a légköri szén-dioxid-koncentrációra mérhető, de korlátozott hatással bír, ha összehasonlítjuk a korábbi előrejelzésekkel. 2100-ra a legzöldebb éghajlati forgatókönyv szerinti emberi kibocsátások 17 százaléka nyerhető vissza, míg a jelenlegi gazdasági folyamatok változatlanságát valló (legpesszimistább) forgatókönyv szerintinek kevesebb mint 4 százaléka.
Az éghajlatváltozás ökoszisztéma-helyreállításon keresztül történő mérséklésére vonatkozó modellek előrejelzései arra utalnak, hogy sürgősen irányváltásra van szükség a politikában az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás érdekében.
A tanulmány társszerzője, Caroline Lehmann, az Edinburgh-i Királyi Botanikus Kert munkatársa hozzátette: „mivel rövid és középtávon korlátozott a valószínűsége annak, hogy globális ökoszisztéma-helyreállítás révén jelentősen mérsékelhető legyen az éghajlatváltozás, a helyreállítási tevékenységeket a veszélyeztetett közösségek és a biológiai sokféleség javára kell priorizálni, hogy támogassák a természet és az emberiség éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét.”
Történelmileg az ökológiai helyreállítás terhe a Globális Dél országaira hárult, míg a szén-dioxid-kibocsátás kompenzálásának és a megkötésnek a programját a Globális Észak országai vezették. Azok a közösségek viselik az éghajlatváltozás megoldásának terhét, amelyek nem a probléma okozói. Azon túl, hogy ez igazságtalan, a tanulmány rámutatott, hogy a Globális Észak országaiban is számos olyan terület található, amely kiemelten alkalmas a szén-dioxid-megkötés érdekében végzett ökoszisztéma-helyreállításra.
