A városi parkok, amelyek legtöbbször erősen átalakított városi szerkezetbe ágyazódnak, sok esetben az egyetlen természetes élőhelytípusok az emberi településeken. Fontosságuk a városlakók és a biodiverzitás szempontjából már jól ismert, ugyanakkor a Kelet- és Közép-európai városok parkjai még mindig számos kutatási lehetőséget kínálnak. Például, hogyan befolyásolja elhelyezkedésük a városi mátrixban az élővilágot, és mely funkcionális jellegek segítik vagy éppen korlátozzák egyes fajok fennmaradását. Egy új tanulmány feltárta, hogy a városi parkok milyen mértékben képesek megőrizni madárfajok sokféleségét a városokat körülvevő tájakhoz képest.
A kutatást a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatócsoportja végezte, hazai és romániai intézmények közreműködésével. Az Urban Forestry & Urban Greening folyóiratban megjelent tanulmány azt vizsgálta, hogy a tájszerkezet összetétele és a városi parkok térbeli elhelyezkedése városon belül miként hat a madárközösségek összetételére és funkcionális jellegeinek változatosságára. „Azt találtuk, hogy a városi parkok madárfajgazdagsága alacsonyabb az erdőszélekhez képest, de hasonló a mezőgazdasági élőhelyekéhez” magyarázza a tanulmány vezető szerzője, Lakatos Tamás. „Ez azt jelenti, hogy bár a parkok nem tudják teljesen helyettesíteni a természetes élőhelyeket, mint amilyenek a városiszéli erdők, viszont így is fontos elemei maradnak a városi ökoszisztémáknak.”
A kutatók 72 városi parkban végeztek madárfelméréseket 9 közepes méretű városban Magyarországon és Romániában. Városonként nyolc mintavételi helyet jelöltek ki: két parkot a városközpontban, kettőt a külvárosban, valamint négy referenciahelyet a kevésbé urbanizált, úgynevezett periurbán térségekben. A referenciahelyek vagy erdőszegélyek voltak, vagy mezőgazdasági művelés alatt álló területek. A felméréseket pontszámlálással végezték a költési időszak csúcsán (április–május), a kora reggeli órákban, két ismétléssel. A kutatók több mint 3000 madarat figyeltek meg, amelyek 72 fajt képviseltek, majd funkcionális jellegeik szerint kategorizálták őket, például étrend, táplálkozási mód, fészkelési stratégia, vonulási viselkedés és testméret. Ez a megközelítés lehetővé tette, hogy a kutatók feltárják, miként befolyásolják ezek a jellegek a madarak városi környezethez való alkalmazkodását.
Az eredményeik szerint a rovarevő madarak kevésbé tudtak megtelepedni a városi parkokban, mivel ott kevés az ízeltlábúak számára megfelelő élőhely. Ezzel szemben a magasabb helyeken, például épületeken fészkelő fajok előnyt élveztek, mert biztonságos fészkelőhelyeket találtak olyan potenciális ragadozók elől, mint a macskák és a kutyák. „A talajon fészkelő madarak különösen nagy gondokkal szembesülnek a városokban, mivel a fészekaljpredáció és az emberi zavarás magasabb ezeken a helyeken” – hangsúlyozza a kutatás vezetője és utolsó szerzője, Batáry Péter. „Ezzel szemben az odúlakó fajok, például a cinegék, kifejezetten jól boldogulhatnak, ha elegendő odvas fa vagy mesterséges odú áll rendelkezésükre.” A mezőgazdasági területek inkább a nagyobb testű madaraknak kedveztek, amelyek nagyobb táplálkozóterületet igényelnek, míg az olyan generalista fajok, mint a feketerigó vagy a házi veréb, a parkokhoz is képesek voltak jól alkalmazkodni. Ugyanakkor a parkok térbeli elhelyezkedése, legyen szó belvárosi vagy külvárosi parkról, nem játszott szerepet: fontosságuk mindenhol azonosnak bizonyult. A specialista fajok, mint például a citromsármány vagy a búbos banka, viszont nehezebben találtak megfelelő élőhelyet a városi környezetben.
A tanulmány kiemeli, hogy a városi parkok önmagukban nem képesek fenntartani kiemelkedő madárfaj-gazdagságot, de tudatos területkezelés mellett jelentősen hozzájárulhatnak a biodiverzitás megőrzéséhez. Az olyan intézkedések, mint a fűnyírás ritkítása, őshonos cserjék és fák ültetése, az idős és elhalt fák meghagyása, valamint mesterséges odúk kihelyezése, mind növelhetik a parkok ökológiai értékét a madarak számára. „Eredményeink hangsúlyozzák, hogy a városi zöldfelületek nem elszigetelt foltok, hanem egy nagyobb ökológiai hálózat részei” – mondja Lakatos Tamás. „A fenntartható várostervezésnek a tájléptékű szemléletet kell követnie, integrálva a parkokat, a mezőgazdasági területeket és az erdőket egy olyan mozaikba, amely biztosítja a legtöbb madárfaj fennmaradását és az általuk biztosított ökoszisztéma-funkciók megőrzését.”
A tanulmány megjelent:
T. Lakatos, A. Báldi, R. Gallé, D. Korányi, I. Kovács, Z. László, E. Papp, J. J. Purger, K. Sándor, G. Seress, K. Szitár, E. Török, I. Urák, P. Batáry (2025). Functional trait filtering and decline in species richness in urban parks hinder ground-breeding and insectivorous birds. Urban Forestry & Urban Greening, 112: 128988. https://doi.org/10.1016/j.ufug.2025.128988
Címfotó: Erdőszegély Tatabánya mellett, Magyarország
