A sirályok rendkívül okos és alkalmazkodóképes madarak. Mindent megesznek, és remekül érzik magukat a városokban. Viszont hatalmas távolságokat tudnak repülve megtenni, így begyükben messzi földre elszállíthatják az idegenhonos növények magjait, állatok petéit. Lovas-Kiss Ádám, az Ökológiai Kutatóközpont kutatója spanyol kollégáival együttműködve vizsgálta a Barcelonában kikelt sirályfiókák béltartalmát, és megállapította, hogy bizony e tengeri madarak jelentős szerepet vállalnak az agresszíven terjedő, és a helyi ökoszisztémákban zavart okozó fajok szállításában.
A sárgalábú sirályok mára szinte megszállták Barcelona belvárosát. Immár egészségügyi problémát is okoznak, mert az antibiotikumokra rezisztens E. coli baktériumokat is terjeszthetnek több más kórokozó, például a madárinfluenza mellett. E népegészségügyi kockázat miatt gyérítik a sirályokat a városban: felkutatják a sirályfészkeket, és leölik a fiókákat. Ez a körülmény azonban kivételes alkalmat kínál a kutatók számára, hogy többet megtudjanak a sirályok táplálkozásáról, illetve jelen esetben konkrétan a gyomrukban szállított növényi magvak, termések, hajtások összetételéről. Az ökológusok nem vettek részt a fiókák gyérítésében, ők csak a béltartalommintákat kapták meg a közegészségügyi hatóságoktól.
„Arra voltunk kíváncsiak, hogy a fiókákat etető felnőtt sirályok milyen növényfajok magvait viszik a Barcelona belterületén élő fiókáiknak. De azt is megvizsgáltuk, hogy e magok életképesek-e, hiszen ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a sirály a faj terjesztésében szerepet játsszon – mondja Lovas-Kiss Ádám, az Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet, Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoport munkatársa. – A kutatás másik ágában felnőtt madarakra erősítettünk GPS-jeladókat, amiből megtudtuk, hogy a sirályok hova járnak ki enni, és hova szállíthatják el a növények és állatok terjedésére alkalmas magokat, petéket.”
Lovas-Kiss Ádám tehát azt kutatja, hogy a vízimadarak milyen szerepet játszanak a különféle élőlények szállításában. A fiókák béltartalmának elemzésekor megállapították, hogy az általuk elfogyasztott (és a szüleik által gyűjtött) növények általában Barcelona környékén honos gyomfajok voltak. Viszont találtak közöttük egészen veszélyes invazív fajokat is. Az egyik faj, a Solanum elaeagnifolium annyira új faj Európában, hogy magyar neve még nincs is (hiszen – egyelőre – nem jelent meg nálunk), de a csucsorfélék közé tartozik. Apró pirosodó termései vannak, amit az állatok elfogyasztanak, majd az élőhelyétől messze kiürítik, és ott a növény kicsírázhat, és rögtön versenyelőnybe kerül az ott élő fajokkal szemben.
A GPS-nyomkövetéses vizsgálatokból kiderült, hogy a növényszállítás kétirányú: a sirályok új növényfajok magvait viszik be a városba, de az ott elterjedt invazív fajok magvait ki is viszik Barcelonából, sokszor olyan természetes élőhelyekre, ahol azok a növények még nem voltak honosak. „Az inváziós fajok többsége az új élőhelyén először a városokban jelenik meg, hiszen általában az ember közreműködésével érkeznek, akár egy másik kontinensről – folytatja Lovas-Kiss Ádám. – Majd, miután a növény már megtelepedett a városi környezetben, a sirály (másodlagos vektorként) ezt a városi invazív növényt viszi ki a természetes ökoszisztémákba.”
Természetesen nem csupán a sirályok felelősek az invazív növények terjesztéséért, más madarak is részt vesznek ebben. A sirály életmódja azonban nagyon alkalmassá teszi őt erre a kevésbé hasznos ökológiai szolgáltatásra. Gyakorlatilag minden ehetőt elfogyasztanak a városokban, előszeretettel túrják föl (sőt a nagyobbak borogatják föl) a kukákat. Teljesen mindenevők, legyen az növény, állat, emberi hulladék, mindent megesznek, így minden lehetőségük megvan arra, hogy a városi környezetbe kikerülő inváziós növények szaporítódarabjait kebelezzék be, majd szállítsák messzire.
Az ökológus szerint a sirályok intelligenciája és mozgásképessége is ideális terjesztővé teszi őket. Magyarországi kutatási tapasztalataiból tudja, hogy ha egy élőhelyen hálóval-csalival egyszer sikerült elkapni egy sirályt (ami egyébként rendkívül nehéz művelet a madarak ravaszsága miatt), akkor ott soha többé nem lehet megfogni utána még egyet, mert a többi sirály pontosan tudni fogja, hogy ott veszély fenyeget. Az egyik madár, amelyet a Hortobágyon szereltek fel nyomkövetővel, egyetlen nap leforgása alatt elrepült Budapestre, ott körülnézett, majd ellátogatott a Fertő-tóhoz, majd szinte az egész országot körülrepülve tért vissza a Hortobágyra. Ebből is látszik, hogy bármit is szállítanak a sirályok a bélrendszerükben, az egyik napról a másikra egy másik országban találhatja magát.
Fotó: Simay Gábor
