Gallé-Szpisjak Nikolett, az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoport mérnök biológusa a pókok szakértője. A kutatóközpont munkatársai által gyűjtött összes pók hozzá fut be, mert az összes Európában élő pókot jól ismeri (csak Magyarországon 800 faj él). Nikolett már számos pókfajt fedezett fel először Magyarországon, sőt van olyan faj is, amit még senki sem írt el előtte a világon.

– Mivel foglalkozik ön az Ökológiai Kutatóközpontban?

– A Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportban dolgozom, ahol a terepi és laboratóriumi munkában, illetve az adatfeldolgozásban is részt veszek. Alapvetően azonban a pókokkal foglalkozok. A pókok meghatározása rendkívül nehéz feladat, hiszen egyes fajok között nagyon kicsik a különbségek. Én 2012-ben kezdtem ezt tanulni, és kellett öt-hat év, mire magabiztossá váltam. Ma már gyakorlatilag minden Európában előforduló pókról meg tudom mondani, hogy milyen fajba tartozik, így a kollégák nyugodtan dolgozhatnak tovább az általam szolgáltatott adatokkal.

– Ez a munka mikroszkóp alatt zajlik?

– Igen, a pókok meghatározása 99 százalékban mikroszkópos munka. A legtöbb fajt csak úgy lehet elkülöníteni a rokon fajoktól, ha kipreparáljuk az ivarszerveiket, mert sok határozóbélyeg csak ott látható. A hím pókok ivarszervei egyébként az első tapogatólábak végén találhatók, a nőstényeké pedig az utótestük hasi oldalán. Egyes családoknál a két nem nagyon különbözik egymástól (nagy náluk a szexuális dimorfizmus), ez igaz az anatómiájukra és a viselkedésükre egyaránt. A talajban tárnákat készítő pókok, például a bikapókok vagy a szongáriai cselőpók nőstényei egy üregben üldögélnek, és sokkal nagyobbak, mint a mozgékonyabb hímek. De a keresztespókoknál is látványos, ahogy a nagytestű nőstény üldögél a háló közepén, mellette pedig esetleg megpillanthatjuk a tized akkora, jelentéktelen kinézetű hímet.

– Miért a pókokat választotta szakterületéül?

– Nagyon korán, már négyéves koromban felkeltették az érdeklődésemet. Mindenki utálta a pókokat, mindenki félt tőlük, én viszont sajnáltam őket ezért, hiszen úgy gondoltam, hogy olyan szépek és nagyon különlegesek. Mindenhol ott vannak, bárhol lehet találni belőlük, még egy gyerek is könnyen megfigyelheti őket. Azt is izgalmasnak találtam bennük, hogy ragadozók. Nagyon szerettem megfigyelni, ahogy összefogdosták a szobámban a szúnyogokat. Sok pókot fogtam gyerekkoromban, és befőttesüvegben tartottam őket.

– Ebből a szempontból részben hasonló feladatai vannak ma is.

– Valóban sok pókot fogunk a természetben. Gyakorlatilag egész nyáron kint vagyunk a terepen, és a kutatócsoport kutatási projektjeihez gyűjtünk és határozunk pókokat. De hozzám kerül az összes olyan pók is, amelyeket a kollégák gyűjtöttek. A munkaidőm nagy részét az ő vizsgálatuk tölti ki, bár tervezőgrafikus is vagyok, így közreműködök a kutatóközpont publikációihoz szükséges ábrák elkészítésében is.

– A kutatás terepi vagy laboratóriumi részét szereti jobban?

– Éppen az a jó benne, hogy nagyon változatos a munka. Teljesen más világ a terepi adatgyűjtés és az állatok befogása, illetve a laboratóriumi mikroszkópozás. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Amikor az ember belenéz a mikroszkópba, egészen más világ tárul fel előtte, hiszen a legapróbb struktúrák is láthatóvá válnak. Alapvetően taxonómusnak tartom magam, főként a fajok érdekelnek. A munkánknak pedig az a legizgalmasabb része, amikor új fajt találunk, amelyet még soha nem írtak le Magyarországon, vagy akár sehol a világon. Már mindkettőre volt példa a pályafutásom során. Minthogy rengeteg pókot gyűjtünk össze, és döbbenetesen sok pókfaj létezik, nagyon gyakran előfordul, hogy mi találunk meg egy fajt először az országban.

– Mit kell tudnunk arról a fajról, amit ön fedezett fel, és a tudomány számára korábban ismeretlen volt?

– Mivel nagyon sokáig bujkált, szinte gúnyt űzött belőlünk, ezért a betyár nevet adtuk neki, így Sernokorba betyar lett a tudományos neve (hivatalos magyar neve még nincs). Rajta kívül ugyancsak mi találtuk meg először a Spiracme lendli nevű pók nőstény egyedét (tőle eddig csak hímek voltak ismertek). Sok póknak nincs köznapi magyar neve, inkább csak azokat nevezték el magyarul, amelyek látványosabbak, a laikusok is találkozhatnak velük, vagy valamilyen szempontból különlegesek. Csak Magyarországon mintegy 800 pókfaj él, a legtöbbjüknek csupán tudományos nevük van. Közéjük tartozik egy száz évvel ezelőtt leírt karolópók (az előbb említett Spiracme lendli), amelyből a Kiskunságban többet is találtunk. E faj annyira ritka, hogy még a múzeumi holotípust sem sikerült fellelnünk, így a faj összes ismert példánya itt van a szekrényben. Ezeken kívül még sok olyan pókot őrzünk kis dobozkákban, amelyek nagy valószínűséggel ugyancsak ismeretlenek még a tudomány számára, de ennek bizonyításához még sokat kell dolgoznunk.

– Milyen érzés, amikor ön fedez fel egy addig ismeretlen állatot?

– Egészen fantasztikus. Minden kisgyerek álma, amikor eldönti, hogy biológus lesz, hogy majd ő lát meg valamit először, amit még soha senki nem látott előtte. Csodálatos érzés, hogy ez tényleg meg is valósulhat.