ÖKOLÓGIAI SZEMPONTBÓL AZ ÉDESVÍZI ÖKOSZISZTÉMÁK LEGALÁBB OLYAN ÉRTÉKESEK, MINT AZ AFRIKAI NAGYVADAK

Laskai Csilla, az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézet Biodiverzitás és Metaközösség-ökológia Kutatócsoportjának asszisztense. Dél-Afrikában született, Angliában járt egyetemre, és Madagaszkáron folytatta a diplomamunkájához szükséges kutatásai. Jelenleg főként a környezetből vett minták elemzése a feladata, de a kutatás minden fázisából kiveszi a részét.

Laskai Csilla saját bevallása szerint is „kacskaringós” úton jutott el az Ökológiai Kutatóközpontba. Szülei még a születése előtt kiköltöztek Dél-Afrikába, így Csilla ott született, és 12 éves koráig ott élt. A család 2002-ben költözött vissza Magyarországra, mert Dél-Afrika egyre veszélyesebb kezdett lenni, „és a szüleim azt akarták, hogy szabadon tudjunk felnőni” – emlékszik vissza. De sokáig nem szakadt el Afrikától. – „Én mindig tudtam, hogy szafari túravezető akarok lenni Afrikában, így a gimnázium után vissza akartam menni Dél-Afrikába, hogy ott tanuljak tovább. De anyukám nagyon bölcsen azt mondta, hogy semmiképpen sem mehetek (főként a rossz közbiztonság miatt), és mindenképp európai egyetemre kell járnom”.

Így került a Szent István Egyetem vadgazdamérnöki szakára, ahol a kötelező féléves gyakorlatát az állatkertben töltötte, a gorillák és az orangutánok között. „Annyira szerettem, hogy amikor befejeztem az egyetemet, ott maradtam önkénteskedni. Mégis mesterdiplomára vágytam, hogy megfelelő tudást szerezzek az állatokkal való munkához – folytatja Laskai Csilla. – Azt akartam, hogy az állatkertben ne csak működtessem a folyamatokat, hanem értsem is, hogy mit miért csinálok, és esetleg javíthassak is rajtuk.” Így jutott el az angliai Nottingham Trent Egyetemre, ahol a veszélyeztetett állatok fenntartása és környezetvédelem elnevezésű mesterképzést végezte el. Közben pedig megtanult búvárkodni, ami „hatalmas szerelmévé vált”.

Az MSc-szakdolgozatához már Madagaszkáron végzett kutatásokat szifakák és más makifajták viselkedésével kapcsolatban. Azt vizsgálta, hogy hogyan hat az ember jelenléte a makik fajösszetételére és viselkedésére a falvakhoz közel, illetve távol az emberi településektől. „Nem volt éppen kényelmes környezet: sátraztunk, nem volt ivóvíz, mindig forralni kellett a vizet. Elektromosság sem volt, generátorok termelték az áramot. Telefonról, internetről szó sem lehetett. De nem egyedül voltam, hiszen egy nemzetközi kutatóhálózat tagjaként vettem részt a vizsgálatban, így biztonságban éreztem magam. De volt egy ijesztő pillanat, amikor az egyik este arra ébredtem, hogy egy veszett kutya ólálkodik a sátron kívül. Ettől az incidenstől függetlenül Madagaszkár az egyik legcsodálatosabb ország, ahol eddig jártam.”

Az angliai egyetem elvégzése után Laskai Csilla visszatért a budapesti állatkertbe, és több mint egy évig dolgozott ott. Ekkor azonban adódott egy lehetőség, hogy három hónapos felsőfokú búvártanfolyamon vegyen részt Balin. Így hát felmondott az állatkertben, és már épp felszállt volna a repülőre 2020 elején, amikor beütött a covid pandémia. A határokat lezárták, a repülőjáratokat leállították, így nem tudott elutazni, viszont az állatkertbe sem tudott visszatérni. Végül rátalált egy állásra a tihanyi Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben, de először nem akart jelentkezni, hiszen nem voltak az édesvízi ökológiával kapcsolatos szakmai tapasztalatai. Végül azonban, miután több barátja is elküldte neki az álláslehetőséget, mint olyasmit, amit neki találtak ki, mégis jelentkezett, és elnyerte az állást.

Ma már a Vízi Ökológiai Intézetben dolgozik, és fő feladata a környezeti minták feldolgozása. „Az intézet munkatársai rengeteg környezeti DNS-mintát vesznek a legkülönbözőbb projektekben, és én az időm nagy részében ezek feldolgozásával foglalkozom. Két éve elkezdtük a My Pond projektet, amelyben az épített kerti tavacskák vízi ökoszisztémák megőrzésében játszott szerepét vizsgáljuk. A tótulajdonosokat kértük meg, hogy küldjenek mintákat a tavaikból, és ebből mára Magyarország egyik legnagyobb ökológiai citizen science (közösségi tudományos) kezdeményezése lett. Ez azt jelenti, hogy ebből a kutatásból is hatalmas mennyiségű minta jött hozzánk. Ez zseniális, és nagyon örülünk neki, viszont a feldolgozása igen munkaigényes. De nincs két ugyanolyan nap, mindig újat tanulhatok. Részt veszünk az ökológiai kutatás minden részében, a mintavételezéstől a terep- és laboratóriumi munkán át a logisztikáig, az adminisztrációig. Igazából hihetetlenül változatosak a mindennapok.”

Laskai Csilla alapvetően a Biodiverzitás és Metaközösség-ökológia Kutatócsoport munkatársa, de rendszeresen közreműködik más kutatócsoportok, például a planktonökológiai vagy a környezetkémiai csoport munkájában is. „Ez egy nagyon-nagyon változatos munkakör, és meglepő, hogy mennyi ismeret kell a kutatáshoz és a minőségi munkához, még asszisztensként is.” Csilla időnként még visszavágyik Afrikába, hogy szafarikat vezessen a szavannán, de az afrikai veszélyekkel (az orvvadászattal, a polgárháborúkkal, a rossz közegészségügyi állapotokkal) is tisztában van. Természetesen az afrikai nagyvadak mindig is népszerűbbek lesznek a hazai életközösségeknél, pedig ökológiai szempontból az édesvízi ökoszisztémák legalább olyan értékesek.

„A mostani munkám rendkívül hálás feladatokat tartogat. Úgy érzi az ember, hogy tényleg van értelme a tevékenységének, hiszen hozzájárulhat, hogy jobban megértsük és megóvjuk a környezetünket – vélekedik Laskai Csilla. – Célunk az ökológiai tudás gyarapítása, és e tudás átadása az embereknek. Ezáltal változhat az emberek természetes vizek iránti hozzáállása, és én is része vagyok ennek. Ez szerintem nagyon szép dolog.”