Projektek
Természetes mozaikos élőhelyek fragmentációjának hatása a biodiverzitásra az északi és déli féltekén
Megvalósítás alatt lévő/Futó projekt
Összefoglaló:
Az egyre intenzívebbé váló mezőgazdasági tájhasználat miatt a szárazföldi élőhelyek biodiverzitása jelentős mértékben csökkent. A művelés alá nem kerülő szárazföldi élőhelyek is átalakulnak, területük csökken, egymástól távoli, izolált élőhelyfoltokként maradnak fent. Számos kutatás vizsgálta már a tájszerkezet biodiverzitásra gyakorolt hatását homogén fragmentumok esetén, viszont mozaikos élőhelyfoltokra vonatkoztatva ez a hatás alig ismert. A Magyarországon még fennmaradt, természetesnek tekinthető mozaikos élőhely a homoki erdőssztyepp. Száraz gyepek és borókás-nyaras foltok mozaikjából áll, így ritka és magas természeti értékű élőhelyek. Ehhez hasonlóan a dél-afrikai ködövhöz tartozó gyepek is magas biodiverzitás értékkel bírnak otthon adva ritka és endemikus fajoknak. Itt a savanyú gyepeket Podocarpus fák alkotta kisebb erdőfoltok tarkítják, így szintén mozaikos élőhely-fragmentumokat alkotnak. Kutatásunk során, madarakat és pókokat vizsgálva arra keressük a választ, hogy eltér-e kis- és nagyméretű, illetve izolált és kevésbé izolált élőhelyfoltok fajdiverzitása, továbbá hogyan hat az erdőszegélyek pókközösséginek diverzitására az erdőfoltok kitettsége a két földrajzi és klimatikus régióban. Ez egy Dr. Chevonne Reynoldsszal, a Witwatersrandi Egyetem kutatójával közös kutatási projekt.