Engloner Attila, a Vízi Ökológiai Intézet kutatója, a VÍZTUDOMÁNYI ÉS VÍZBIZTONSÁGI NEMZETI LABORATÓRIUM vezetőjének szakértő véleményét kérték a Dunai árvíz és a főváros ivóvízellátásának vonatkozásában:
„Az évtized legnagyobb árhulláma érkezik a Dunán. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakértő megnyugtattak mindenkit, hogy a főváros ivóvízellátását egyelőre nem veszélyezteti az árvíz.
Szombatra várják a Duna tetőzését Budapesten a szakemberek. Habár az árvíz a legfrissebb előrejelzések szerint nem fogja elérni a 2013-as 891 centiméteres rekordszintet (várhatóan 850 centiméter körül tetőzik majd a folyó), az árhullám közeledtével felmerül a kérdés, hogy biztonságban van-e a főváros ivóvízellátása. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) elárulta a választ.
A véletlen hozta így, de pont szerencsés időzítés, hogy idén zárult egy ötéves kutatás, a Tiszta Ivóvíz Nemzeti Kiválósági Program, amelynek konzorciumi tagja volt a ÖK is. A kutatás szakmai vezetője, Engloner Attila ismertette, azt is vizsgálták, hogy árvíz esetén biztonságban van-e Budapest ivóvize. Eredményeik szerint a Duna parti szűrési rendszere annyira hatékony, hogy
„egyelőre nem kell attól tartani, hogy veszély fenyegetné a főváros ivóvízellátó rendszerét.” (vg.hu)
Március 22-e a víz világnapja. Célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a mindenki számára elérhető, tiszta víz fontosságára és az édesvízkészletek veszélyeztetettségére. A víz ugyanis nemcsak nem elég, de mára egyértelműen veszélyeztetett is. Dr Lukács Balázs András, az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos főmunkatársa összefoglalója vízeink állapotáról.
A víz értéke és fontossága az elmúlt évek, évtizedek egyre gyakoribb aszályai miatt folyamatosan növekszik. A vízhiány jelentős konfliktusok kirobbanásában játszhat szerepet a közeljövőben, mert a tiszta víz a társadalom számára az egyik legfontosabb környezeti érték. Nem is olyan régen még úgy hittük, hogy Magyarország rendkívül gazdag vízvagyonnal rendelkezik.
Ezt az alábbiakkal támasztották alá:
Magyarország ásványvíz-nagyhatalom.
A Duna vízkészlete gyakorlatilag korlátlan.
A gazdag vízkészletek alkalmassá teszik az országot nagy vízigényű növények termesztésére.
A szigetközi ivóvízkészlet sok millió ember ellátására alkalmas.
Kiemelkedő lehetőségek vannak a termál-turizmusban, ami energetikai hasznosítás szempontjából is kedvező.
Ezzel szemben az utóbbi évek nagy aszályai (különösen a 2022 nyári) egyértelművé tették, hogy a vízbiztonság kérdéseit újra kell értékelni, mert:
A csapadék térbeli és időbeli eloszlása egyenetlen lett, sőt olykor rendkívüli szélsőséget mutat!
Magyarországról több víz folyik ki, mint amennyi befolyik!
2008 és 2013 között 32 felszín alatti víztest mennyiségi állapota romlott (csökkent a vízszintje), ez a víztestek 18 százaléka! Ezek a víztestek a Kis-Alföldön és az Alföldön találhatóak.
Sok helyen a víz mennyisége mellett az elérhető víz minősége sem kielégítő.
Nyári időszakban a felszíni vízfolyásokban mérhető vízhozam akár 20-30 százalékt is elérheti a tisztított szennyvíz aránya!
A folyóvizeink 30 százaléka vált „időszakos víztestté” az elmúlt 5 évben, vagyis az az év jelentős részében kiszárad.
A Homokhátság déli része mára már félsivatag.
Az IUCN elemzése alapján a gazdaság fő szektoraiban különböző bizonyossággal, de már most is érezhetőek azok a vízbiztonsági kockázatok, amelyeket a klímaváltozás és az extrém időjárási jelenségek okoznak:
Mezőgazdaság (magas bizonyossággal)
Energia és ipari termelés (magas bizonyossággal)
Egészségügy (magas bizonyossággal)
Ivóvízellátás (közepes bizonyossággal)
Édesvízi ökoszisztémák (magas bizonyossággal)
A vizek jó mennyiségben és jó állapotban tartása mindenki alapvető érdeke. Nemcsak azért, mert a víz az élet alapja, hanem mert egy sor ökoszisztéma szolgáltatás múlik rajta.
Például:
A versenyképes növénytermesztés egyik alapvető feltétele a termésbiztonság elérése, ez pedig a víz folyamatos biztosításának köszönhető.
A lakossági vízellátás 82 százaléka a felszín alatti vízkészletre (rétegvíz és parti szűrésű kutak) támaszkodik, vagyis pont arra amire az öntözési igény is.
A felszín alatti és felszíni vízkészleteink igen jelentős turisztikai szereppel is rendelkeznek, ami jelentős gazdasági értéket is képvisel.
A vizes élőhelyek kötik meg a legtöbb szenet a légkörből, többet, mint a trópusi esőerdők!
DE MI OKOZZA A VÍZHIÁNYT?
A legfőbb gond a pazarló vízhasználat, a nem összehangolt vízgazdálkodás, az érdekek ütközése és az általunk megszokott (és amire berendezkedtünk) klíma megváltozása okozza.
Néhány szemléltető adat:
Az éves csapadék 90 százaléka 65–70 nap alatt zúdul le, vagyis hozzávetőlegesen 300 napon át egyáltalán nem esik eső.
Az Alföldön, több év átlagában, évente mintegy 500 mm eső esik, de 800 mm párolog el. (A maradék 300 mm-t a talajvízből pótoljuk az öntözéssel.)
A mezőgazdasági területeken megálló vizeket azonnal elvezetjük, ez kifolyik az országból. Ennek becsült mennyisége kb. 1,8 km3/év, ami kb. a Balaton vízmennyisége.
MIT TEHETÜNK ELLENE? Mindenki a maga szintjén takarékoskodjon a vízzel! Becsüljük meg a környezetünkben található vizeket, még akkor is, ha az csak egy pocsolya, vagy csak időszakosan van ott.
Állítsunk helyre minél több vizes élőhelyet, minél több helyen és minél természetesebb állapotba: kicsit, nagyot, folyóvizet és állóvizet egyaránt. Ezt a célt szolgálná az EU Természet-helyreállítási rendelete is.
A HUN-REN Vízi Ökológiai Intézete is azért dolgozik, hogy megértsük a vizeink, vizes élőhelyeink működését, hogy feltárjuk azokat a folyamatokat, amelyek a vizeinket veszélyeztetik, valamint hogy megoldást találjunk ezekre a hatásokra.
Az Intézet kutató csak 2023-ban 30 hazai és 3 nemzetközi finanszírozású projekten keresztül végeztek kutatásokat hazai vizekben, 98 tudományos cikket írtak hazai és nemzetközi folyóiratokba, 84 tudományos előadást és 148 ismeretterjesztő előadást tartottak itthon és külföldön.
Tegyen Ön is a vizek védelme érdekében:
Ha segíteni szeretné a vizekkel kapcsolatos kutatásainkat, legyen aktív részese, és vegyen részt az alábbi vizes kutatásokat segítő Citizen Science programjainkban:
Szalóky Zoltán, Maroda Ágnes és Sály Péter, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) halökológusai immár harmadik éve végeznek halállomány-felmérést a kutatóközpont Közcélú Monitorozási projektje keretében, Tóth Balázs (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság) és Mórocz Attila (Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság) szakmai közreműködésével. Június végén Mohácsnál számos, idei szaporulatból származó, 32–42 mm közötti testhosszú magyar bucó-ivadékot fogtak a kutatók. Ez örömteli meglepetésnek számít, ugyanis a hazánkban fokozottan védett őshonos halfaj csak ritkán kerül szem elé.
Fotó: Idei szaporulatból származó magyar bucó-ivadékok a testhossz-mérő tálcán Fotó: Szalóky Zoltán
A magyar bucó (Zingel zingel) a Duna és a Dnyeszter vízgyűjtőjén őshonos, hazánkban fokozottan védett fenéklakó sügérféle halfaj. Teste hosszan elnyúlt orsó alakú, szája alsó állású, pikkelyei a bőrében mélyen ülő, úgynevezett fésűs pikkelyek, ezért kézbe véve – a többi sügérféléhez hasonlóan – érdes tapintású. A felnőtt egyedek testhossza jellemzően 20–30 cm. A nagy folyók kavicsos, homokos aljzatú, gyors sodrású mederfenekén gerinctelenekkel és kisebb halakkal táplálkozik. Szaporodása a vizek tavaszi melegedésével márciusban, áprilisban történik. Mivel jellemzően a parttól távolabbi mederfenéken tartózkodik, a Duna parti életterében végzett tudományos halállomány-felmérések során csak néha kerül szem elé, ha mégis, akkor többnyire növendék, illetve felnőtt példányokkal lehet találkozni.
Növendék magyar bucók Fotó: Szalóky ZoltánMagyar bucó (nagyobb példány) és közeli rokona, a német bucó (kisebb példány). Az éjszaka aktív életmódot élő bucók szemének ezüstös fénylését a szem ideghártyájához kapcsolódó fényvisszaverő réteg (tapetum lucidum) okozza. Fotó: Maroda ÁgnesFotó: Mélységi elektromos keceháló leengedés előtt (Fotó: Szalóky Zoltán)
Ritka előfordulása okán örömteli meglepetést okozott, hogy június végén Mohácsnál számos, idei szaporulatból származó, 32–42 mm közötti testhosszú magyar bucó-ivadékot fogtak a kutatók.
Szalóky Zoltán, Maroda Ágnes és Sály Péter, az ÖK halökológusai immár harmadik éve végeznek halállomány-felmérést a kutatóközpont Közcélú Monitorozási projektje keretében, Tóth Balázs (Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság) és Mórocz Attila (Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság) szakmai közreműködésével.
A kutatók a Duna főágában éjjel a parti, nappal a mélységi életteret mintázták. A mélységi mintákban nagy számban fogták a magyar bucó közeli rokonának, a szintén fokozottan védett német bucónak (Zingel streber) a felnőtt egyedeit is. Továbbá, a magyar bucó mellett előkerültek a védett selymes durbincs (Gymnocephalus schraetser) idei ivadékai is. E faj élőhelye és életmódja hasonlít a bucófajokéhoz, de jobban kötődik a homokos aljzathoz és a mérsékeltebb áramláshoz.
Fotó: Éjszakai mintavétel a parti élettérben Fotó: Maroda Ágnes
Óriási megdöbbenést keltett Ausztriában, hogy egy Bécshez közeli kikötőben medúzák lepték el a Dunát – írta meg nemrégiben lapunk is. Az osztrák lapok siettek mindenkit megnyugtatni, hogy nincs ebben semmi szokatlan, léteznek édesvízi medúzafajok, melyek Közép-Európában is honosak. Abonyi Andrást, az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos főmunkatársát az eset kapcsán arról kérdeztük, hogy valóban megszokott jelenségről van-e szó, Magyarországon is találkozhatunk–e ilyen látvánnyal, és egyáltalán honnan jött ez a faj?
– Mennyire megszokott vagy éppen szokatlan, hogy medúzák élnek a Dunában?
– Fontos kiemelni, hogy a Dunában, vagyis a Duna főágában nem élnek medúzák. A hazai előfordulások kizárólag egyetlen édesvízi fajra, a Craspedacusta sowerbii (Lankaster, 1880) vonatkoznak, ami felhagyott kavicsbányatavakban, folyók holtmedreiben, vagyis minden esetben állóvízben fordul elő. Ez alól nem kivétel a mostani bécsi előfordulás sem, ami dunai kikötőt, vagyis állóvizet említ.
– Találkozhatunk ezzel fajjal a magyarországi szakaszon is?
– Az édesvízi medúza első hazai írásos említése 1959-es, egy őrtilosi, valamint egy szegedi állóvízből. A medúza hazai előfordulása tehát korántsem új, viszont újabb és újabb helyekről jelzik. Ezek között Duna menti állóvizek is szerepelnek.
– Mi lehetett az oka a cikkünk fotóján szereplő tömeges megjelenésnek?
– A rövid válasz az, hogy jól érzik magukat, vagyis minden ideális a tömeges előfordulásukhoz. A tényleges miértek nem pontosan ismertek, ugyanakkor a faj érzékeny a vízhőmérséklet, a pH és víztisztaság paramétereire. A kiváltó okok között mind pozitívak, mind negatívak feltételezhetők. Pozitív ok lehet a vízminőség javulása, ami a Dunára is igaz.
Negatív indok lehet a terjedés mesterséges segítése, például nem megfelelően tisztított sportfelszereléseken keresztül.
De ide tartoznak a globális felmelegedés hatásai is, ami a Duna esetében melegebb vizet és gyakoribb kisvizes időszakokat jelent. A medúza előfordulásának komplex ökológiai hatásai – vagyis hogy mit okoz a táplálékhálózatban – nem teljes mértékben ismertek. Annyi bizonyos, hogy jelenléte teljesen átalakítja a vízi táplálékhálózatot, például a válogatást nélkülöző táplálkozása révén. Az összetettebb vizsgálatokat nehezíti, hogy kísérletes körülmények között a medúzaforma nehezen és csak rövid ideig tartható életben.
Abonyi András, az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos főmunkatársa. Fotó: Matthias Pilecky/Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézet
– Mit kell ezekről az állatokról tudni: például hogy kerültek ide, mivel táplálkoznak, hogyan szaporodnak és veszélyes-e az emberre?
– A Craspedacusta sowerbii feltehetően Kínából származó, mára invazív faj. A legelterjedtebb csalánozó, ami az Antarktisz kivételével az összes kontinensen előfordul.
Első európai leírása Londonból a Regent’s parkból származik. Az édesvízi medúzák (vagyis nem egyetlen faj) – a parazita életmódúakon kívül – ragadozók. Nem válogatósak: méretük függvényében fogyasztanak lebegő életmódú zooplanktont, vagyis apró állatokat, halikrát, tubifexet. Szaporodásuk ivarosan – váltivarú medúza – és ivartalanul – bimbózással, osztódással, sarjadzással – történhet. Az irodalmak ritkán számolnak be mind a polip, mind a medúza alak együttes megjelenéséről, valamint a legtöbb esetben fellelt medúzaforma csak az egyik ivar előfordulását konstatálja. A faj hazai előfordulása feltehetően sokkal elterjedtebb a polipforma révén, mint amire az időnként tömegesen felbukkanó medúza formából következtetni tudunk.
Az emberre nézve teljes mértékben ártalmatlanok, a medúza nyugodtan kiemelhető a vízből és közelről kézből is megtekinthető.
– Az idén nyáron is tapasztalható tartós hőhullámok hatással vannak folyóvizeink élővilágára is?
– A hőhullámok is, mint minden környezeti hatás, befolyásolják a folyóvizek élővilágát. A hőhullámok ugyanakkor nem önmagukban hatnak. A felmelegedő víz, a csökkenő tápanyag, a gyakoribb kisvizes periódusok átalakítják a Duna lebegtetettélőlény-közösségeit, azokon keresztül pedig a teljes táplálékhálózatot. A lebegő életmódú algák, vagyis a fitoplankton esetében ez az összes mennyiség hosszú távú csökkenésén túl az algák sejtméretének csökkenését is okozza, valamint átalakul a közösség összetétele és sokfélesége. Erre vonatkozóan az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének munkatársai is végeznek kutatásokat, valamint működtetik a Duna közcélú, hosszú távú ökológiai monitoringját.
