„A Földnek egy jó része egyszerűen élhetetlenné válhat és annak az lesz az eredménye, hogy akár a jelenleg élő populációnak nagyjából a fele el fog tűnni.” – Prof. Szathmáry Eörs, az MTA tagja.
A fenti mondat a december 5-én megjelent Friderikusz Podcastban hangzott el, melynek vendége Prof. Szathmáry Eörs, a HUN-REN Evolúciótudományi Intézet kutató professzora volt.
A 2024-es XI. World Science Forum (WSF) ünnepélyes megnyitóját november 20-án, Budapesten tartották, melyen Szathmáry Eörs kutató professzor nyitó előadást tartott.
A rendezvény célja a tudományos közösség és a társadalom közötti párbeszéd elősegítése, fő témája az “Innovációk és a fenntartható jövő” volt, amely különböző globális kihívásokra keresett megoldásokat. Az eseményen vezető tudósok, politikusok és szakértők osztották meg gondolataikat és javaslataikat a tudomány jövőbeli szerepéről.
Prof. Szathmáry Eörs két beszédet mondott a XI. Tudományos Világfórumon. Az elsőt a november 20-i nyitóünnepségen (Synthesis of Artificial Life), a másodikat (Evolvable AI as an existential threat to humanity) a november 21-i „Kockázatok” szekción.
Opening ceremony: Synthesis of Artificial Life
Risk session: Evolvable AI as an existential threat to humanity
Az öregedésről szóló Qubit Live #7 eseményen az evolúcióbiológia, az etológia és a fejlődésgenetika eredményeinek tükrében járta körbe azt, hogy meg lehet-e úszni a halált, lehet-e javítani az életvégi életminőséget, és hogy megelőzhetők-e az időskori betegségek. A napokban az elhangzott előadásokat és a kerekasztal-beszélgetést osztották meg, hogy azok is meghallgathassák, akik nem tudtak részt venni az esten.
A kronológiai idővel a túlélőképességünk csökken, nő a halálozási valószínűségünk, öregszünk. Bár az élővilágban jószerével mindenre és annak ellenkezőjére is van példa, így akadnak olyan is fajok, amik nem, vagy csak alig öregszenek. És az is előfordulhat, hogy néhány egyed nem mutatja az öregedés jeleit a halála előtt, azonban a balesetek őket sem kerülhetik el – és nem is fogják. A 7. Qubit Live eseményen Szathmáry Eörs akadémikus, Széchenyi-díjas evolúcióbiológus, A földi élet regénye című tudományos bestseller szerzője arról beszélt, hogyan keres az evolúcióbiológia válaszokat a halál és az öregedés miértjeire.
Bár ma még nincsenek olyan modelljeink, amelyekkel az öregedés univerzálisan leírható, Szathmáry előadásban igyekezett feltárni a lehetséges magyarázatokat és irányokat, sőt bemutatott egy olyan megközelítést is, ami nagyrészt már jól magyarázza a folyamat komplex természetét. Az öregedés ezek alapján nem pusztán evolúciós mellékterméknek, de a populáció szintjén már egyenesen hasznos jelenségnek látszik. Az továbbra is egyértelmű, hogy a fiatalabb egyedek jobban alkalmazkodnak a változó környezethez, de ehhez részben az idősektől szerzett gének is hozzájárulnak.
Küzdhetünk-e a biológia ellen, van-e értelme az örök életről ábrándozni? Mi az öregedés az egyén, a társadalom és a faj szintjén? A természetes szelekció vagy a szaporodás és az önfenntartás közti versengés felelős a halálért? Milyen modell lehet alkalmas az öregedési folyamat leírására és megértésére, ha az eddig ismertek kudarcot vallottak? Szathmáry Eörs októberi előadásában ezekre és további hasonló kérdésekre kereste és adta meg a válaszokat.