Hírek

Kultúra – Ökológia – Botanika: a háromdimenziós Nemzeti Botanikus Kert

Az Ökológiai Kutatóközpont tavaly életre hívott egy unikális tudomány-kommunikációs eseménysorozatot, a Kert a köbönt. Kultúra, ökológia és botanika egy kúria teraszán, a Nemzeti Botanikus Kertben.

Éltünk azzal a lehetőséggel, hogy hozzánk tartozik az ország legfajgazdagabb élőnövény-gyűjteménye, egy romantikus tájképi kert, mert úgy gondoltuk, hogy ez a természetes és inspiratív tér a legjobb helyszín lenne arra, hogy az ökológiai tudásunkat átadhassuk a nem szakértő nagyközönségnek, tücsökciripelés és madárcsicsergés közepette, a nagy platánok és kétszáz éves tölgyek alatt.

Fontos küldetésünk, hogy a tudományos kutatás mellett ökológiai érzékenyítést vállaljunk, hiteles szakértők megszólításával valódi tudást adjunk, közben szórakoztassunk és feltöltsük a vendégeinket élményekkel: tudósok beszélgetésével, nagyszerű koncertekkel, kertmozival, könyvbemutatóval, természetművészeti kiállítással, tudományos túrákkal és egy kis ökológus piknikkel.

A tavalyi siker után idén az ihlet, az áltudomány, a bennszülöttek ökológiai tudása, az urbanizáció, a kooperáció, a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások kerülnek a fókuszba. A beszélgetésekben nemcsak biológusok, hanem társadalomtudósok, művészek és más alkotó emberek is megszólalnak keresve a kapcsolódási pontokat egymással.

Ha megtöltöttük a fejünket tudással, akkor a gyomrunknak is kedvezhetünk, végül zenei koncertélménnyel -vagy kertmozival- a lelkünket is feltölthetjük!

Várjuk tavalyi törzsvendégeinket és a leendő köb rajongókat szeretettel:
az Ökológiai Kutatóközpont lelkes kutatói és munkatársai

Hírek

Az aszály a következő évtizedek egyik legnagyobb ökológiai veszélye

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatói a rangos Nature Ecology & Evolution szaklapban megjelent legújabb tanulmányukban a szárazságok következményeit vizsgáló terepkísérletek eredményeit vetették össze a tényleges aszályok megfigyelésekor szerzett adatokkal egy globális szintézis keretében. A kutatók azt találták, hogy noha már a kísérletek is súlyos következményeket jeleznek előre, a megfigyelések adatai azokat lényegesen felülmúlják.

A rohamosan zajló klímaváltozás következményei emberi léptékben mérve viszonylag lassan jelennek meg, és a hatásokat gyakran elfedhetik más folyamatok, ezért az éghajlatváltozás ökológiai hatásainak vizsgálata bonyolult. A kutatók leggyakrabban két megközelítést alkalmaznak: megfigyelik a természetes jelenségeket, és igyekeznek például az élővilág változásait összekötni az éghajlat átalakulásával, vagy terepkísérleteket végeznek, amelyek során megpróbálják a klímaváltozás valamely összetevőjét reprodukálni.

Mindkét módszernek vannak előnyei és korlátai. A kísérletekben mesterségesen fel lehet gyorsítani az éghajlatváltozás folyamatát, így a megfigyeléssel szemben nem kell 50-100 évet várni a hatások megismerésére. A kísérletek további előnye, hogy a klíma különböző elemeinek hatásait egyszerre több forgatókönyv szerint és elkülönülten lehet vizsgálni. A megfigyelések előnye, hogy a valós változásokat mutatják, ugyanakkor nem lehetünk benne biztosak, hogy a megfigyelt változást a változó klíma okozza.

Az ÖK kutatói mostani tanulmányukban az aszály hatásait szimuláló terepkísérletek megbízhatóságát vizsgálták, mivel az utóbbi időben egyre elterjedtebb ez a vizsgálati módszer, és az emberi élet és az élővilág szempontjából az aszályos időszakok gyakoribbá válása jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a következő évtizedekben. Arra jutottak, hogy a kísérletek jelentősen alulbecsülik az aszályok hatásait, és kedvezőbbnek tűnő jövőképet mutathatnak. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a terepkísérletek mérete kicsi, valamint hogy a kísérletek csak a csapadék hiányát szimulálják, míg a valódi aszályok során melegebb is van, több a napsütés, és a levegő is szárazabb. A kutatók érvelése szerint a természetes aszályok hatása mutatja jobban a jövőbeni szárazságok várható következményeit.

„Az aszály mezőgazdasági és ökológiai jelentősége is rendkívül nagy. Ha nincs elég csapadék nyáron, akkor kisebb a termés, és a természetes növényzet szénmegkötő képessége is csökken. Az előrejelzések szerint Magyarország területén a csapadék összmennyisége várhatóan nem csökken, de a nyarak szárazabbak lesznek, és a csapadék egyenetlenebbül fog eloszlani az év folyamán. Vagyis ugyanannyi csapadék kevesebb, de intenzívebb esőzések formájában esik le” – mondta Kröel-Dulay György, az ÖK Ökológiai és Botanikai Intézet Kísérletes vegetációökológiai kutatócsoportjának vezetője, a tanulmány első szerzője. Hozzátette: „Dél-Európa szárazabbá, Észak-Európa pedig nedvesebbé válik. Magyarország a két térség határán helyezkedik el, így az itteni éghajlat jövőjét illetően nagyobb a bizonytalanság.”

„Ahogyan ezt a tanulmányban is hangsúlyozzuk, szó sincs arról, hogy a terepkísérletek összességében rosszak, és nem érdemes foglalkozni velük. Én is kísérletező ember vagyok, és jól tudom, hogy ennek a módszernek rengeteg előnye is van” – emelte ki Kröel-Dulay György. „Nagyon fontos ugyanakkor, hogy párhuzamosan többféle módszerrel közelítsünk egy problémához, és ezek eredményeit együtt értékeljük, ahelyett, hogy leszűkítjük a kutatásainkat egy jobbnak tartott megközelítésre. Bár a kísérletek is ugyanazokat a trendeket mutatják, mint a megfigyelések – például hogy a már eleve szárazabb területek érzékenyebbek az aszályra –, egyértelmű, hogy a kísérletek általában alulbecsülik a várható aszály ökológiai következményeit. A változások előrejelzéséhez és hatékony kezeléséhez azonban pontos adatokra van szükségünk” – hangsúlyozta a kutató.

Kapcsolódó link(ek):

Nature.com

Forrás: ELKH

Hírek

MTA30 – A magyar tudományos kutatás kiemelkedő eredményei a rendszerváltástól napjainkig

Eddig még soha nem készült olyan összegzés a magyar tudományos élet teljesítményéről, mint az az immár elérhető, online összeállítás, amelyet több mint két és fél évnyi munkával állított össze a Magyar Tudomány folyóirat szerkesztőbizottságának vezetésével mintegy harminc kutató. Az MTA30 betekintést nyújt a hazai tudományos műhelyek tevékenységébe, egyúttal tükrözi a magyar tudományosság tartalmi sokszínűségét, megőrizve az egyes diszciplínák hagyományait, idézési szokásait és stiláris eltéréseit. Az összeállítás előzményeiről, a munkáról és annak eredményéről Falus András akadémikus, a Magyar Tudomány főszerkesztője beszélt az mta.hu-nak.

Az MTA30(link is external) digitális felületére belépőt rövid összefoglaló után az adott tudományterületet képviselő tudományos osztály „külső” vagy „rövid” tartalomjegyzéke, összefoglalója fogadja, amelyből tájékozódhat a tárgyalt témákról. Majd az itt megadott linkre kattintva jut el az adott osztály honlapján található „belső” vagy „részletes” tartalomhoz, ahol az osztály döntése alapján a további kommunikáció lehetőségeiről, például kontaktszemélyekről is információt kaphat, és kérdéseket is feltehet.

Az Ökológiai Kutatóközpont kutatói kulcsszerepet játszottak A magyar ökológia eredményei és A biológiai sokféleség kutatásában elért főbb eredmények létrehozásában.

Forrás: MTA30

Hírek

Bayes és Darwin: Miként valósítanak meg replikátor populációk bayesiánus számításokat

A statisztikus következtetés mind az állati viselkedés, mind a mesterséges intelligencia algoritmusainak egyik alapvető összetevője. Két fő feladatra fókuszál: a múltból tanult es a jelenben észlelt információ egyesítésével megpróbálja a jövőt jósolni (csapattársunk nekünk passzolja a labdát, hogyan mozogjunk hogy elkapjuk, ismerve a csapattársunkat es látva a labda ívét), valamint a rengeteg különféle múltbeli tapasztalatot megpróbálja a legjobban felhasználhatóvá tenni ezen jósláshoz.

Az ETI kutatóinak új tanulmánya arra mutat rá, hogy az evolúció alapegységeinek, a magukat másoló replikatoroknak populációja képes pontosan ezen számítások elvégzésére. Ezen analógia alapja, hogy a replikatorok versengésére mint a jövőről alkotott hipotézisek versenyére tekintünk.

A bayesi tanuláselmélet és az evolúciós elmélet egyaránt az adaptív versenydinamikát formalizálja a sokdimenziós, változó és zajos környezetben. A tanulmányban a strukturális és dinamikai analógiákat és azok korlátait tárgyaljuk, mind számítási, mind algoritmikus-mechanikai szinten. Rámutatunk az alapvető dinamikai egyenleteik közötti matematikai ekvivalenciákra, általánosítva a Bayes-féle következtetés és a replikátor dinamika közötti izomorfizmust. Megvitatjuk, hogy ezek a mechanizmusok hogyan adnak analóg válaszokat a több időskálán sztochasztikusan változó környezethez való alkalmazkodás kihívására. Megvilágítjuk a mintavételes közelítés, a részecske szűrők (particle filters) és a populációgenetika Wright-Fisher-modellje közötti algoritmikus ekvivalenciát. Ezek az ekvivalenciák azt sugallják, hogy a replikátor-populációkban a típusok gyakorisági eloszlása optimálisan kódolja a sztochasztikus környezet szabályszerűségeit a jövőbeli környezetek előrejelzésére, anélkül, hogy a többszintű szelekció és az evolválhatóság ismert mechanizmusaira hivatkoznánk. Látótérbe kerül a tanulás és az evolúció elméleteinek egységes szemlélete.

Ez az elméleti kapocs közelebb vezethet a biológiai evolúció sokszínű adaptációinak jobb megértéséhez azáltal, hogy egy új, a populáció és nem ez egyed szintjén megjelenő adaptációs célt mutat meg. Másrészt, ezen pontos matematikai analógia felhasználásával mesterséges evolúciós rendszerek az intelligencia egy alapvetőbb építőkövévé válhatnak.

Czégel Dániel, Hamza Giaffar, Josh Tenenbaum és Szathmáry Eörs
Bioessays. 2022 Feb 25: e2100255

Hírek

Honnan érkezhet a koronavírus utódja – és hogyan készüljünk fel rá?

Mit tehetünk annak elkerülésére, hogy a koronavírus után egy újabb, gyorsan terjedő jövevénnyel kössünk nem várt szorosabb ismeretséget? E kérdésekre is válaszolt Kemenesi Gábor és Földvári Gábor biológus. Tudományünnepi előadásuknak az MTA YouTube-csatornáján közzétett felvétele az mta.hu cikkében elérhető.

A járványok korát emlegetni mára már nem számít túlzó kijelentésnek. A jelenlegi koronavírus-járványt a tudomány előre jelezte, ám a vírusok sora, amelyek jegyet váltottak a következő járványra, még nem ért véget. Kemenesi Gábor előadásban szó esik a felbukkanó fertőző betegségek kutatásával kapcsolatos alapvető ismeretekről, és arról is képet kaphatunk, melyek lehetnek a jövő járványainak lehetséges okozói, és hol számíthatunk a felbukkanásukra.

A természetes élőhelyek zsugorodása és a klímaváltozás olyan ökológiai helyzeteket teremt, amelyek elősegítik számos kórokozó új helyeken és új gazdaszervezetekben való megtelepedését, így serkentve a járványok felbukkanását emberekben és háziállatokban. Mivel nem tudjuk megállítani vagy visszafordítani a jelenséget, létfontosságú, hogy mindent megtegyünk a megelőzés érdekében, felkészüljünk jelentősebb hatásaira, és védekezési stratégiát dolgozzunk ki. A jelenleg elterjedt, utólagos döntéshozói, orvosi vagy technológiai megoldások (korlátozó intézkedések, vakcina, gyógykezelés) nem elegendők, hiszen evolúciós, ökológiai és járványtani jelenségek bonyolult hálózatai állnak a háttérben. Földvári Gábor előadása ezek összefüggéseit mutatja be, és olyan preventív gyakorlati megoldásokat vesz sorra, amelyek lehetővé teszik a jelenlegihez hasonló járványok megfékezését még a kitörésük előtt.

Névjegyek:

Földvári Gábor biológus, PhD-fokozatát a kullancsok és az általuk terjesztett kórokozók járványtani és ökológiai vizsgálataiban elért eredményeiért kapta. Szakterülete a parazitológia, a járványtan és a kórokozó-ökológia. Kutatási érdeklődése újabban arra irányul, hogy hogyan hat az emberi tevékenység és a klímaváltozás a kórokozók új helyen és új gazdában való felbukkanására.

Kemenesi Gábor biológus, virológus kutató, emellett egyetemi adjunktusként oktató. A felbukkanó fertőző betegségek egyik hazai szakértője, doktori fokozatát denevérvirológia témakörben szerezte meg. Ezenkívül az újonnan megjelenő fertőző betegségek más vetületeit is kutatja, így a csípőszúnyogok vagy a rágcsálók által terjesztett vírusokat is. Számos földrészen folytat úttörő kutatásokat a témában.

Hírek

Biodiverzitás és klímavédelem panel a Budapest Climate Summit-on

Második alkalommal rendezték meg a Budapest Climate Summit konferenciát 2021. október 7-8-án, ahol Földvári Gábor az Evolúciótudományi Intézet Felbukkanó Kórokozók Ökológiája Kutatócsoport vezetője előadóként vett részt a Biodiverzitás és klímavédelem panelben. A panel beszélgetésben a terület szakértői az egymással szorosan összefonódó klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenése válságok megoldását járták körül.

A Budapest Climate Summit egy egyedülálló és exkluzív fórum, ahol Magyarország és a régió meghatározó vállalatainak vezetői, magasrangú kormányzati és európai uniós tisztviselők, pénzügyi- és tanácsadó vállalatok topmenedzserei, innovatív technológiai megoldások fejlesztői, valamit a terület elismert kutatói vitatják meg a fenntartható fejlődés hazai és nemzetközi vonatkozásait a 2050-es klímacélok tükrében. A konferencián személyesen 180-an vettek részt, több mint 80 vállalat és intézmény képviseletében a világ 25 országából, online több száz néző követte.

Forrás: Budapest Climate Summit

Hírek

Nyitóelőadás: A szép, a rossz és a fenntartható – milyen legyen, milyen lehet az új világ?

Szathmáry Eörs, az MTA rendes tagja, az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság elnöke tartotta a nyitóelőadást a 2021. évi Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozatában, A szép, a rossz és a fenntartható – milyen legyen, milyen lehet az új világ? címmel. Az előadás az MTA YouTube-csatornáján érhető el.

Az emberiség története során számos civilizáció összeomlott, sokszor a saját hibájából. A mai, globalizált civilizáció összeomlása pedig globális lehet. Nem is annyira az emberiség puszta túlélése, mint inkább a technikai civilizáció összeomlása a tét, amely beláthatóan katasztrofális következményekkel járna az életminőségünkre nézve – mindent meg kell tennünk hát, hogy ezt elkerüljük.

Szathmáry Eörs előadásában sorra veszi a civilizációnkat egyre inkább fenyegető tényezőket, a küszöbön álló klímakatasztrófát, a mind fenntarthatatlanabb gazdasági és társadalmi folyamatokat, a történelemben példa nélküli természetpusztítást, a ránk szabaduló világjárványokat, valamint a megoldás útjában álló legnagyobb akadályt,
a növekedési dilemmát.

Az okok feltárását követően az előadás arra keresi a választ, hogy mely döntési helyzetekben lehetne a közgondolkodást egyfajta globális együttműködés felé terelni, amely segítene letéríteni civilizációnkat az összeomlás felé vezető útról egy fenntartható világ felé.

Forrás: MTA Youtube csatornája

Névjegyek:

Szathmáry Eörs evolúcióbiológus, az MTA rendes tagja, az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság elnöke. Kutatásai során az élet keletkezésétől kezdve az emberi nyelvkészség kialakulásáig számos evolúciós folyamatot vizsgált és modellezett. John Maynard Smithszel közösen írt könyvét, az Az evolúció nagy lépéseit a modern evolúcióbiológia alapműveként tartják számon.

Hírek

Szathmáry Eörs kutatóprofesszor a BBC dokumentum film sorozatában

A BBC dokumentumfilm sorozatában A Geochemical History of Life on Earth, a Föld geokémiai történetét tárja fel Justin Rowlatt, benne az ember szerepével. A 4. The great chemistry experiment epizód harmadik részében Szathmáry Eörs kutatóprofesszor beszél arról, hogy az éghajlatváltozás miként lehet a végső próbája annak, hogy az emberek képesek-e végrehajtani a következő nagy ugrást a földi élet evolúciójában.

Forrás: A Geochemical History of Life on Earth

Média

Miért lesz egy állat rákos?

Az már most látszik, hogy az emlősöket fogyasztó ragadozók szenvednek a leggyakrabban daganatoktól, legkevésbé pedig a párosujjú patások. Miben segíthetik ezek és a további eredmények a humán rákgyógyítást és –megelőzést vagy a természetvédelmet? Dr. Vincze Orsolya evolúcióbiológussal, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársával, a Nature hasábjain frissen megjelent tanulmány első szerzőjével beszélgettünk.

24.hu

Hírek

Látogatás Dániában, Prof. Lövei Gábornál az Aarhus University, Fjakkebjerg Institute of Agroecology-ban

Az ÖBI Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportból Deák Balázs és Valkó Orsolya ellátogatott Dániába Prof. Lövei Gáborhoz 2022 februárjában. A kiküldetés egyik célja az intézet üvegházi kísérleti rendszerének meglátogatása volt. Az üvegházi rendszer három komponensből áll, moduláris szerkezetű, kialakítása lehetővé teszi a kísérleti egységek egymástól független klimatizálását és a keresztfertőzések elkerülését. Sok ötletet, ihletet merítettünk az ÖBI-ben kiépülő rendszer kialakításával és jövőbeli fejlesztési lehetőségeivel kapcsolatban. Az utazás másik célja dániai őskori temetkezési halmok felkeresése volt, ezek az ősi emberkéz alkotta képződmények sok szempontból hasonlóak a Magyarországtól Mongóliáig előforduló kurgánokhoz (kunhalmokhoz). A halmok meredek lejtői megóvták a rajtuk levő gyepi élőhelyeket a beszántástól, ezek a kis élőhelyszigetek igen fontos szerepet töltenek be az agrártájakban. A jövőben tervezzük ezen értékes élőhelyek biodiverzitás-megőrző potenciáljának vizsgálatát a magyarországi, bulgáriai és kazahsztáni halmokon kidolgozott mintavételi protokoll alapján. Nagyon köszönjük Prof. Lövei Gábor vendégszeretetét, sok inspirációval és ötlettel tértünk haza a látogatásról.

Kép: Dániában több mint 8000 ősi temetkezési halom maradt meg napjainkig. A halmok kiemelkedő tájképi értékkel bírnak és gyepi élőhely szigetként működnek az agrártájban.

Hírek

A hímek is válogatósak, kivéve, amikor a dolgok nehezebbre fordulnak

Az Ökológiai Kutatóközpont kutatói által végzett tanulmány szerint a madarak udvarlási intenzitása egyedre jellemző, sajátos tulajdonság.
Az Animal Behaviour folyóiratban megjelent tanulmányuk eredményei azt mutatták egy kistermetű vándormadár vizsgálatakor, hogy a hímek vehemensebben udvarolnak a vonzóbb tojóknak, illetve ha megnő annak a kockázata, hogy nem találnak párt maguknak a költési időszak előrehaladtával. Vagyis, a hímek képesek a pillanatnyi körülményekhez igazítani az udvarlási viselkedésüket.

Rövid összefoglaló
Az Ökológiai Kutatóközpont kutatócsoportja egy kis vándormadár udvarlási viselkedését vizsgálva megállapította, hogy a madarak udvarlási intenzitása egyedre jellemző, sajátos tulajdonság, illetve, hogy a hímek az udvarlás intenzitását a pillanatnyi körülményekhez igazítják. A kutatócsoport tagjai azt találták, hogy a hímek vehemensebben udvarolnak a vonzóbb tojóknak, illetve ha megnő annak a kockázata, hogy nem találnak párt maguknak a költési időszak előrehaladtával.

A párválasztás mindenki számára legalább annyira bonyolult, mint amennyire fontos Nem csak az emberek, hanem az állatok világában is,. Minél szerencsésebb a párválasztás, annál nagyobb az esélye annak, hogy az egyednek több utóda születik és a genetikai állománya tovább öröklődik. Sok állatnak, mint például a madaraknak, színes tollazata vagy látványos viselkedésformája van, amelyek vonzóvá teszik őket a párválasztás során. Azonban e jellegzetességek kifejezése és fenntartása költséges lehet, mivel, például a ragadozók ezen feltűnő jellegzetességek miatt könnyebben észrevehetik őket. A legvonzóbbak általában a legjobb fizikai és genetikai adottságokkal rendelkező egyedek, akik így több és életképesebb utódot képesek létrehozni.

Hagyományosan a nőstényeket tartják a válogatósabb nemnek, míg a hímekről azt feltételezik, hogy válogatás nélkül bármely nősténnyel párba állnak. Ez a feltételezés azon a tényen alapul, hogy a legtöbb faj hímje a nőstényekhez viszonyítva kevesebb időt és energiát fektet olyan folyamatokba, mint az ivarsejtek előállítása (a petesejt előállítása költségesebb, a spermiumok előállításához képest), az utódok kihordása és/vagy felnevelése. Tehát a hímek számára a szaporodás kisebb a költséggel járhat, és akár több nősténnyel is párba állhatnak egy szaporodási időszak során. Ez a feltételezés azonban megkérdőjelezhetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a hímek is ugyan úgy kivehetik a részüket a szaporodás terheiből, mint a nőstények. Például a hímek valószínűleg több időt és energiát fordíthatnak az udvarlásra, a territóriumuk megtartására (vagy új területek megszerzésére), illetve az utódaik fajtársaktól vagy ragadozóktól való védelmére, mint a nőstények. Ez alapján a hímek energiabefektetése egyensúlyba kerülhet a nőstények ráfordításával, így a hímek miért ne részesíthetnék előnyben a jobb minőségű nőstényeket, vagy miért ne igazítanák az udvarlási intenzitásuk a pillanatnyi körülményekhez? Ezekre a kérdésekre próbált választ adni az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciós Ökológia kutatócsoportja.

E kérdések megválaszolásának érdekében a szerzők egy kis vándormadárra, a Pilis-Visegrádi-hegység erdeiben gyakori örvös légykapóra (Ficedula albicollis) összpontosítottak. Miután április közepén megérkeznek a vonulásból, a hím örvös légykapók kiválasztanak egy odút maguknak, és feltűnő udvarlási viselkedéssel, például énekkel és egyéb hívójelekkel próbálják magukhoz csalogatni a nőstényeket. Eme faj esetében, számos tulajdonságról tudjuk, hogyan jelzik az egyedek minőségét, ilyen például a testméret, a kor, a hímek feltűnő fekete tollazata a költési időszak során, vagy a fehér szárnyfolt, amely mindkét ivarnál megtalálható. Ezek a jellegzetes tulajdonságok teszik az örvös légykapót alkalmas modellállattá a hímek változatos udvarlási viselkedését befolyásoló külső és belső tényezők vizsgálatára.

A párválasztás időszakában, a kutatók előre befogott örvös légykapó tojókat helyeztek kalitkákban a hímek által elfoglalt költőodúk tetejére, ezzel szimulálva a tojók érdeklődését a hímek iránt, illetve ezzel mérve a hímek udvarlási viselkedését. Minden hímet több különböző tojóval teszteltek, és ugyanazt a tojót több különböző hímnek mutatták be. A kutatók 11 éven át több mint 630 viselkedési teszt elvégzése után három izgalmas eredményre jutottak. Először is, egyes hímek következetesen gyorsan és lelkesen udvaroltak a tojóknak, míg mások kevésbé intenzíven reagáltak a tojók jelenlétében, ami arra utalhat, hogy az udvarlás intenzitása egyedre jellemző, sajátos tulajdonság ebben a madárfajban. „Mivel a párválasztási időszakban gyakran több tojó is felkeresi az udvarló örvös légykapó hímeket, a jó minőségű hímek következetesen alacsonyabb udvarlási intenzitást mutathatnak, ha úgy érzékelik, hogy vonzóbbak a tojók számára, és az udvarlás más tevékenységektől vesz el energiát. Ezzel szemben a rosszabb minőségű hímek, akiknek a párba állási valószínűsége alacsonyabb, következetesen határozottabb udvarlási stratégiát választhatnak” – magyarázza David Canal, a tanulmány vezető szerzője.

Másodszor, a kutatók azt is megfigyelték, hogy egyes tojók rendre nagyobb érdeklődést váltottak ki a hímekből, mint más tojók, ami arra utalhat, hogy a hímek párválasztása is tudatos. Nem sikerült azonban azonosítani azokat a tojóra jellemző tulajdonságokat, amelyek meghatározzák a hímek viselkedési válaszának intenzitását. „Lehetséges azonban, hogy az udvarlási viselkedésben tapasztalt változatosságot olyan, a tanulmányunkban nem mért tulajdonságok befolyásolják, mint például az énekkel kapcsolatos jellemzők, az agresszivitás, vagy a tollazat egyes jellemzői (pl.: az ultraibolya komponensei), amelyeket a madarak jelzésként használnak a párválasztás során ” – állítja David Canal. Utoljára, de nem utolsó sorban, a kutatók azt is kimutatták, hogy a hímek a szezon előrehaladtával és a párba állásra való esély csökkenésével fokozták az udvarlási intenzitásukat, függetlenül a kihelyezett tojó minőségétől. Ez azt mutatja, hogy a hímek kevésbé válogatósak, ha nő annak a kockázatnak a valószínűsége, hogy nem találnak maguknak párt. „Ez az eredmény ismét megerősíti azt az elképzelést, hogy a hímek nem csak „egyszerű, érzéketlen önmagukat másoló gépek”, hanem a hímek képesek viselkedésüket az fennálló körülményekhez, például a még párba nem állt tojók vagy a konkurens hímek jelenlétéhez igazítani” – fejti ki David Canal.

Összességében ez a munka rávilágít az udvarlási intenzitás fontosságára, amely megbízhatóan jelzi a hím minőségét a párválasztás során. Fontos megjegyezni, hogy a hímek a lehetséges párjuk minőségéhez igazíthatják udvarlásuk intenzitását, ami azt jelzi, hogy válogatósak is lehetnek, egészen addig, amíg a körülmények el nem kezdenek rosszabbra fordulni, és akkor egy rossz minőségű tojóval való párba állás is jobb választás, mint egyedül maradni.