Hírek

Vizesélőhely-rekonstrukciók a kétéltűek szolgálatában

beka DSC 1691 1200x800 scaled

A vizesélőhely-rekonstrukciók kétélűekre gyakorolt hatásairól szóló vizsgálatukban a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a kétéltűek hogyan használják a kialakított láptavakat a természetes vizesélőhelyekhez és mesterséges csatornákhoz képest, valamint arra, hogy a szénaterítés és iszapáthordás milyen hatással van a kétéltűekre.

Jelenleg a kétéltűek az egyik legveszélyeztetettebb élőlénycsoport a Földön, fajaik több mint 40%-át a kihalás fenyegeti. Számos egyéb tényező (pl. fertőző betegségek) mellett élőhelyeik és szaporodóhelyeik elvesztése jelenti az egyik legnagyobb veszélyt ezen állatokra. A magyar Alföldön a 20. század intenzív lecsapolásainak következtében számos, a kétéltűek számára is fontos vizesélőhely elveszett, a fennmaradókat tovább fenyegeti a klímaváltozás, valamint a helytelen vízgazdálkodás miatti kiszáradás és a rövidebb hidroperiódus (az az időszak, amikor az időszakos vizesélőhelyeket víz borítja).

A klímaváltozás miatti vízhiány ellensúlyozásának, valamint a lápi élőhelyek kiterjedésének növelése érdekében a jelenleg zajló „A rákosi vipera természetvédelmi helyzetének javítása a Pannon régióban” nevű LIFE projekt keretei között összesen 23 láptó lett létrehozva 13 helyen a Felső-kiskunsági turjánvidék Natura 2000 területen a Kiskunsági Nemzeti Parkban. A tavak szegélyében létrejövő láprétek növelik a füves élőhelyek diverzitását, ami várhatóan kedvezően hat majd a füves élőhelyekhez kötődő rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) állományaira. Ezen túl azonban a tavak számos egyéb élőlénynek is új otthont jelenthetnek. A láptavak korábbi rekettyefüzesek helyén lettek kialakítva kotrással; egyes láptavak esetében természetközeli állapotú vizesélőhelyekről történő iszap- és/vagy szénaáthordással segítették elő az őshonos lápi vegetáció regenerációját. Jelen vizsgálatukban a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a kétéltűek hogyan használják a kialakított láptavakat a természetes vizesélőhelyekhez és mesterséges csatornákhoz képest, valamint arra, hogy a szénaterítés és iszapáthordás milyen hatással van a kétéltűekre. Emellett azt is vizsgálták, hogy a vizesélőhelyek milyen jellemzői befolyásolják a kétéltűek élőhelyválasztását.

montazs 1 s2.0 S235198942500438X gr1 lrg 1200x800 scaled

A kétéltűek élőhelyfoglaltsága (jelenlétük valószínűsége) a három vizsgált élőhelytípus közül a rekonstruált láptavakban volt a legmagasabb, valamint a mesterséges csatornákban is magasabb volt az ezeknél hamarabb kiszáradó természetes vizesélőhelyekez képest. Egyes későn szaporodó kétéltűfajok, mint a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) szinte csak a hosszabb ideig vizet megtartó csatornákban és vizesélőhely-rekonstrukciókban maradtak fenn, fennmaradásukhoz nélkülözhetetlenek a hosszabb hidroperiódusú víztestek. Mind az iszapáthordás, mind a szénaterítés pozitív hatással volt a kétéltűekre. Bár a növényzeti borítás és a növényi fajgazdagság terén az egyes kétéltűfajok preferenciái eltértek, a vízmélység a legtöbb kétéltűfaj élőhelyfoglaltságára pozitív hatással volt. A vízmélység pozitív hatásai feltehetően a hosszabb hidroperiódusra vezethetőek vissza, a mélyebb víztestek hosszabb ideig tartják meg a vizet, ezzel esélyt adva a kétéltűlárváknak az átalakulásra. Ezen vizsgálat kiemeli a vizesélőhely-rekonstrukciók fontosságát a kétéltűek védelmében, valamint betekintést enged az egyes kétéltűfajok élőhely-preferenciáiba.

Publikáció:
Wenner B, Lestyán BB, Móré A, Vadász C, Kelemen A, Mizsei E 2025. Effectiveness of wetland restoration on amphibians in a drying grassland habitat losing its breeding sites. Global Ecology and Conservation. 62: e03837.