A jelenlegi helyzet

2025 őszére az aranyszínű sárgaság (Flavescence dorée, FD) fitoplazma által okozott, és az amerikai szőlőkabóca mint vektor által terjesztett betegség gyors, országos terjedést mutat a magyarországi szőlőállományban. A Nébih adatai szerint a 22 hazai borvidék közül 2025 őszén már 21 borvidéken találtak FD tüneteket mutató tőkéket. A helyzet dinamikusan változik, mivel a felderítés folyamatosan bővíti az érintett települések listáját. A leginkább veszélyeztetett térségek közé tartoznak a Zalai és Balaton környéki borvidékek, de járványügyi intézkedéseket jelentettek a Pannonhalma, Somló, Etyek–Budai, Mátra, Eger, Tokaj, valamint Pécs és Szekszárd térségekből is. Jelenleg nincs a nyilvánosan közölt forrásokban információ az országos átlagos fertőzöttségi szintről, a fertőzés lokális intenzitása valószínűleg jelentősen eltérő képet mutat. Fertőzött tőkénként a terméshozam 20–50% -kal eshet vissza, súlyos esetben tartós tőkepusztulás is bekövetkezhet. Ráadásul az alkalmazott vészhelyzeti terv szerint, ha az állomány 30%-a a betegség tüneteit mutatja, akkor azt teljes egészében ki kell vágni. A jelenlegi helyzetkép alapján, már az idén is jelentős károk várhatók a termelési mennyiségre és a bevételekre vonatkozóan.

A járvány várható jövőbeni alakulása

Egyes gazdák a filoxéra járványhoz hasonló jelenséget vizionálnak, mely a hazai bortermelés több mint 50%-os visszaesését és az ágazat átrendeződését vonhatja maga után. Ezen várakozásokat teljes mértékben alátámasztják a nemzetközi (elsősorban spanyol, francia és olasz) példák. A korábbi járványokat követően ezekben az országokban a termelés volumene jelentősen csökkent, a védekezés azóta is folyamatosan szükséges, ami a termelési költségek emelkedésével jár.

A járványökológiai alapokon a 2025-ben tapasztalt fertőzéshullám várhatóan nem tetőzés, hanem egy hosszabb terjedési szakasz kezdete, mely a régiókon belüli fertőzöttségi szint emelkedését jelenti majd. A folyamatot több, egymást erősítő környezeti és társadalmi tényező táplálja:

• A betegség az utóbbi években gyorsan terjed a környező bortermelő országokban is, ahol növekszik a fertőzött területek aránya, miközben Európa-szerte új gócokat jelentettek Olaszország és Franciaország kulcsborvidékein is. A szőlőszaporító anyagok és oltványok nemzetközi kereskedelme révén a fitoplazma újra és újra bejuthat Magyarországra, még akkor is, ha egy-egy területet sikerül lokálisan megtisztítani. A szaporítóanyagok csíramentesítésére vonatkozó protokollok nem kielégítőek. A határokon átnyúló vektor- és szaporítóanyag-áramlás tehát tartós, ökológiai újrafertőződési nyomást jelent.
• Az ország számos pontján találhatók felhagyott, nem művelt ültetvények, ahol a vektor monitoring és a növényvédelmi kontroll gyakorlatilag megszűnt. Ezek a területek ideális szaporodási helyet és menedéket kínálnak mind a fitoplazmának mind a szőlőkabócának, így e gócpontokból könnyen újrafertőződhetnek a szomszédos, kezelt szőlőállományok.
• A kórokozó hosszú ideig tünetmentesen jelen lehet a tőkékben úgy, hogy közben fertőzőképes marad. Az ilyen növények és állományok a tüneti diagnosztika alapján nem kerülnek karantén alá, így jelenleg több ilyen látens gócpont lehet az egyes régiókban. Így a járvány tényleges kiterjedése valószínűleg alulbecsült.
• A fitoplazma nem kizárólag a termesztett szőlőben, hanem bizonyos vad növényfajokban (pl. Enyves éger, Erdei iszalag, Mirigyes bálványfa) is fennmaradhat, amelyek rezervoárként szolgálnak a kórokozó számára. Ezek a fajok gyakran a szőlőültetvények peremén vagy felhagyott területeken nőnek, ezért a szegélyzónákból történő visszafertőződés komoly járványügyi tényező. Az ültetvények közötti átmeneti zónák kulcsfontosságúak a korokozó és vektor populációinak fenntartásában és terjesztésében.
• A jelenlegi védekezési protokollok döntően azon a feltételezésen alapulnak, hogy a szőlőkabóca viszonylag kis távolságra, legfeljebb néhány száz méterre képes aktívan terjedni. A megfigyelések azonban azt mutatják, hogy a fertőzés rövid idő alatt nagy távolságokat képes áthidalni, és olyan ültetvényekben is megjelenik, amelyek között nincs közvetlen kapcsolat. Ez arra utalhat, hogy a kabóca tényleges mobilitása jelentősen nagyobb lehet a korábban feltételezettnél. Ráadásul más kabócafajok is hordozói lehetnek a fitoplazmának, és az ilyen esetleges másodlagos vektorok szerepe is látens hatásként érvényesül, ami a terjedési képesség alulbecsléséhez vezet.
• A hatósági jelentések és helyi agrárszervezetek beszámolói szerint nem minden termelő hajlandó vagy képes végrehajtani a kötelező intézkedéseket (bejelentés, tőkekivágás, rendszeres növényvédőszeres kezelés, elhagyott ültetvények felszámolása). A gazdasági teher, a kártalanítás hiánya, a védekezés költsége, vagy csak a hiányos információk miatt egyes gazdák ellenállnak a hatósági intézkedéseknek, ami tovább növeli a fertőzött források fennmaradását. A járvány elleni küzdelem így nemcsak növényvédelmi kérdés, hanem ugyanúgy fontos az ökológiai tudáson nyugvó társadalmi tájékoztatás és együttműködés is.
• A szőlőkabóca szaporodási és túlélési ciklusa erősen függ a hőmérséklettől. A melegebb telek és a hosszabb vegetációs időszak elősegítik a lárvák áttelelését és az imágók hosszabb aktivitási idejét. Az utóbbi években tapasztalt enyhe telek, száraz nyarak és csapadékhiányos periódusok kedveznek a kabóca populáció fenntartásának és északi irányú terjedésének. Ennek következtében a vektor számára a Kárpát-medence klímája fokozatosan egyre alkalmasabbá válik.

Javaslatok a védekezés és döntéshozatal ökológiai megalapozására

A 2025-ben kialakult járványhelyzet kezelése csak akkor lehet sikeres, ha a védekezés tudományos bizonyítékokra, ökológiai modellekre és társadalmi együttműködésre épül. A környezeti kockázatok csökkentése, a gazdák bevonása, az adatalapú döntéshozatal és az átlátható koordináció együttesen teremthetik meg a feltételeit annak, hogy a magyar borágazat hosszú távon is fenntarthatóan tudjon alkalmazkodni az aranyszínű sárgaság kihívásaihoz. A teendők nem csak a következő tenyészidőszakra terjednek ki, hanem az elkövetkező téli hónapokat is ki kell aktívan használni a felkészülésre.

1. A hatástalan őszi légi permetezések leállítása és a monitoringhoz kötött beavatkozás

Az ismert nemzetközi példák azt mutatják, hogy a járvány elleni egyetlen hatékony védekezés, a szőlőkabóca lárváinak monitorozáson alapuló, kötelező irtása. Az imágók elleni, rosszul időzített légi védekezés hatástalan a járvány megfékezésében, főleg ha az a szaporodási ciklus lezártával történik. Ennek egyik oka, hogy a kabócák a lepermetezett növényeken még képesek a háncsrészből táplálkozni, mielőtt elpusztulnak, ezáltal a permetezés dacára megtörténik a fitoplazma átvitel. Amennyiben a beavatkozás a szaporodási perióduson túl történik, az már nem hat a tojásalakra, és a következő generáció fertőzése ellen sem nyújt védelmet. Ilyenkor a beavatkozás ökológiai kockázata — a rovarölőszerek kiterjedt, nem szelektív hatása — meghaladja a várható előnyt, és feleslegesen terheli a környezetet. A védekezések időzítését minden esetben adat-alapú, helyi megfigyelésre kell építeni, és elsősorban a lárvastádiumban történő (ismételt) beavatkozásokra kell koncentrálni.

2. Adatintegráció és járványökológiai elemzések

A vegetációs időszak lezárultával a 2025-ös felderítési és bejelentési adatok gyűjtése, integrálása és feldolgozása sürgető feladat. A jelenlegi fragmentált információkat – hatósági mintavételek, gazdák bejelentései, laboreredmények – egységes adatbázisba kell integrálni. A gazdálkodók önkéntes, akár anonim bevallásai is hasznosíthatók az ökológiai és járványmatematikai modellezéshez, illetve a predikciós térképekhez, amelyek a 2026-os védekezési szezon stratégiai tervezésének alapját képezhetik.

3. Tájékoztatás, szemléletformálás és társadalmi együttműködés erősítése

A járvány terjedésének megfékezése nemcsak szakmai, hanem társadalmi kérdés. Elengedhetetlen a borászok és gazdák pontos tájékoztatása a betegség természetéről, a vektor biológiájáról és a védekezési fegyelem fontosságáról. Közérthető kommunikációval és jó gyakorlatok (best practice-ok) nemzetközi összegyűjtésével, adaptálásával és átadásával csökkenteni lehet a hatósági intézkedésekkel szembeni bizalmatlanságot. A gazdákat anyagi és technikai támogatásban kell részesíteni, hogy a kötelező beavatkozások (tőkekivágás, kezelések) ne jelentsenek ellehetetlenítő terhet.

4. A monitoringrendszer kritériumainak felülvizsgálata

A jelenlegi védekezési logika elsősorban a kabócák egyedszámához köti a beavatkozásokat. Ezzel szemben a nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szőlőkabóca detektálására épülő, fejlődési fázisaihoz igazított és akár már egy egyed észlelése esetén kötelező, tájegységi szinten összehangolt védekezés a siker kulcsa. A monitoringnak a populáció-dinamika finomabb időzítését kell követnie, hogy a permetezések valóban a legérzékenyebb fejlődési stádiumokat célozzák meg. Ez kevesebb vegyszerfelhasználást, de nagyobb hatékonyságot eredményezhet.

5. A 2014-es cselekvési terv sürgős felülvizsgálata

A jelenlegi magyar FD-készenléti terv (Nébih, 2014) mára elavult: nem tükrözi a 2020-as évek változó klíma és ökológiai viszonyait, sem a ma engedélyezett növényvédőszerek körét. A tervet aktualizálni kell az EU-s tagállamok legújabb szabályzataival (Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Portugália 2023–2025-ös verziói alapján), és be kell építeni az éves felülvizsgálat kötelezettségét, hogy a rendszer rugalmasan alkalmazkodjon az új helyzetekhez.

6. Integrált védekezési stratégia és környezeti hatás-vizsgálat

Olyan integrált védekezési rendszert kell kialakítani, amelyben a monitoring adatok, a biológiai ismeretek és a hatóanyag-hatékonysági vizsgálatok egyaránt szerepet kapnak, és amiben a jól időzített megelőző kezeléseken van a hangsúly. A kiválasztott növényvédőszerek környezeti kockázatait folyamatosan értékelni kell, a lehető legkisebb ökológiai terhelés elve mentén. Az integrált védekezés magában foglalja a kabóca tojások olajos lemosó permetezését, a szaporítóanyagok szigorúbb ellenőrzését és kezelését, és a levágott ágak megfelelő megsemmisítését is. További ökológia vizsgálatokra van szükség annak megértésére, hogy a felhagyott szegélyzónák flórájának és faunájának fajösszetétele milyen szerepet játszik a betegség terjedésében. Tudományos ismereteinket bővíteni kell a szőlőkabóca terjedési mintázataira és az alternatív vektorok szerepére vonatkozólag is. Ígéretes fejlesztési irány a kártevő természetes biológiai ellenségeire építő védekezés: virágos sorköztakaró sávok létrehozásával segíthetjük a szőlőkabóca gyérítésében szerepet játszó ragadozók elszaporodását. Így a vektorfaj egyedszáma visszaszorítható, és a biodiverz környezet létrehozásával sokkal ellenállóbb lehet a szőlő a monokultúrás termeléssel szemben.

7. Átlátható irányítási és finanszírozási struktúra létrehozása

Javasolt egy állandó operatív törzs felállítása, amely az érintett szektorok – borászok, ökológusok, hatóságok, növényegészségügyi szakemberek és a növényvédelmi vállalkozások – képviselőit integrálja. Ez a testület koordinálhatja az adatgyűjtést, az intézkedéseket és a kommunikációt. Emellett létre kell hozni egy átlátható finanszírozási és kompenzációs rendszert, amely képes kezelni a védekezés megnövekedett költségeit, a gazdák kárát, és ösztönzi a szabálykövető együttműködést.

Amennyiben a fenti lépések eredményeképpen sikerülne a jelenlegi helyzetet mérsékelni és a járvány eszkalációját megállítani, az nem jelentené azt, hogy a korokozót vagy a vektort teljes mértékben eradikáltuk. E szervezetek teljes kiirtása irrealisztikus cél, a velük való együttélésre kell felkészülni. Az aranyszínű sárgaság betegség ökológiai feltételei megmaradnak Magyarországon, a hosszútávú védekezés alapja az marad, hogy a fitoplazma és az azt terjesztő kabócafaj populációméreteit kontrollálható szinten tartjuk. Ennek kulcsa a szisztematikus monitoring és a többkomponensű megelőző intézkedések fenntartása az egész ország területén.

Címfotó: Jacqueline Macou by Pixabay