bool(true)
Először készült Magyarországon olyan kontrollált terepi vizsgálat, amely egyszerre értékelte a jelenleg alkalmazott földi kémiai szúnyoggyérítés hatékonyságát és annak ökológiai következményeit. Kutatóközpontunk kutatóinak eredményei szerint a kezelés rövid távon átlagosan közel felére csökkentette a csípőszúnyogok számát, ugyanakkor jelentős mértékben érintette a nem célszervezeteket, köztük a beporzó rovarokat is.
A csípőszúnyogok elleni védekezés minden nyáron kiemelt közegészségügyi és lakossági kérdés. Magyarországon ennek egyik legelterjedtebb eszköze a földi ULV (ultra low volume) technológiával végzett kémiai szúnyoggyérítés. Arról azonban eddig nem álltak rendelkezésre hazai, kontrollált tudományos adatok, hogy ez a módszer egyszerre mennyire hatékony a célfajok ellen, illetve milyen hatással van más repülő rovarokra.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói ezt a hiányt pótolták elsőként egy több helyszínen végzett terepi vizsgálattal.
Az inváziós szúnyogokra is hat
A kutatás egyik fontos kérdése az volt, hogy a jelenlegi földi kémiai kezelések mennyire hatékonyak az inváziós szúnyogfajokkal – például az ázsiai tigrisszúnyoggal (Aedes albopictus) és a koreai szúnyoggal (Aedes koreicus) – szemben.
Korábban széles körben elterjedt feltételezés volt, hogy ezek a fajok kevésbé érzékenyek a hagyományos esti permetezésre, mivel nappal aktívabbak, kisebb mozgásterűek és gyakran védettebb mikroélőhelyeken tartózkodnak.
A vizsgálat eredményei azonban azt mutatták, hogy az inváziós és az őshonos szúnyogfajok rövid távon hasonló mértékben reagáltak a kezelésekre.
Átlagosan 45 százalékos csökkenés, jelentős helyszíni különbségekkel
A kutatók a kezelt területeken átlagosan mintegy 45 százalékos csökkenést mértek a szúnyogok egyedszámában. A kezelés hatékonysága azonban jelentős eltéréseket mutatott az egyes helyszínek között: voltak területek, ahol erős csökkenést tapasztaltak, míg máshol alig volt kimutatható hatás.
Az eredmények alapján a kezelés sikerességét több tényező is befolyásolja, különösen a kiinduló szúnyogegyedszám és a szélviszonyok.
A nem célszervezetek is jelentősen érintettek
A kutatás másik fontos eredménye, hogy a földi ULV-kezelések nem kizárólag a szúnyogokra hatnak.
A malaise csapdákkal végzett mintavételek alapján más repülő rovarok egyedszáma is jelentősen visszaesett a kezelések után. A legerősebb negatív hatás a kisebb és közepes testméretű rovarokat érte, vagyis azokat a csoportokat, amelyek méretükben a szúnyogokhoz hasonlóak.
A kutatók a beporzó rovarok – köztük a zengőlegyek, méhek és lepkék – együttes egyedszámában is szignifikáns csökkenést mutattak ki.
Tudományos alap a jövő döntéseihez
A kutatás újdonsága, hogy valós hazai körülmények között, a jelenleg alkalmazott gyérítési gyakorlat mellett adott számszerű képet a módszer hatékonyságáról és ökológiai következményeiről. Magyarországon korábban nem készült olyan tudományos vizsgálat, amely egyszerre értékelte volna a cél- és nem célszervezetekre gyakorolt hatásokat.
A kutatók szerint a vizsgált ULV-alapú gyérítés ökológiai kompromisszumot jelent: miközben rövid távon mérsékelten csökkenti a szúnyogok számát, számottevő hatással lehet más repülő rovarokra is.
Éppen ezért a kutatás nem azt vizsgálta, hogy szükség van-e szúnyoggyérítésre, hanem azt, hogy a jelenleg alkalmazott módszer milyen eredménnyel és milyen ökológiai költségekkel jár. Az eredmények hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a jövőben a döntéshozók minél több tudományos bizonyíték alapján alakítsák ki a hazai szúnyoggyérítési gyakorlatot, nagyobb hangsúlyt adva az integrált védekezési módszereknek, például a tenyészőhelyek felszámolásának, a biológiai védekezésnek és a célzott beavatkozásoknak.
A kutatás részletes eredményeit tartalmazó, megjelenés előtt álló publikáció az alábbi linkre kattintva érhető el:
