A klímaváltozás miatt egyre több patak szárad ki időszakosan, miközben egyéb terhelések – például szennyezés vagy medermódosítás – miatt a vízfolyások állapota sem mindig megfelelő a természetes élővilág számára. Egy új tanulmány feltárja, hogyan hatnak ezek a kedvezőtlen körülmények – külön-külön és együtt – a vízben élő makrogerinctelenek életmódjára és túlélési képességeire.
„Kiderült, hogy amikor egy patakban csak időszakosan van víz, az sokkal jobban megnehezíti az élőlények életét, mint az, ha a vízminőség nem megfelelő. A kiszáradás ugyanis megszünteti az élőhelyet, míg a szennyezettebb, de jelen lévő víz még mindig biztosít némi lehetőséget az életre. Bár mindkét terhelés csökkenti az ott élő fajok számát, sőt jelentősen átalakítja a közösséget, hiszen csak azok a fajok maradnak meg, amelyek képesek elviselni ezeket a hátráltató körülményeket.”-összegezte Boda Pál, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Makroszkopikus Vízi Gerinctelen Kutatócsoport vezetője.
A kutatás egyik fontos eredménye, hogy nem minden testi vagy viselkedési jellemző (úgynevezett tulajdonság) reagál azonos módon a környezeti hatásokra. Vannak olyan „semleges” tulajdonságok, amelyek szinte mindenféle környezetben előfordulnak, vagyis nem érzékenyek a kiszáradásra vagy a vízminőség romlására. Ilyen például az apró testméret, a sok petével jellemezhető életmód, vagy a jó repülőképesség. Ezek a jellemzők általában segítik a túlélést – például a kis testű állatok könnyebben elrejtőznek a kiszáradt, de még átnedvesedett mederben, míg a nagy szárnnyal rendelkezők gyorsan vissza tudnak települni, ha újra megjelenik a víz.
Más tulajdonságok viszont nagyon is érzékenyek a környezeti változásokra. Egyes fajok például eltűnnek a vízminőség romlásával, különösen azok, amelyek finom szerves anyagot szűrnek vagy gyűjtenek. Kiszáradás esetén azok a fajok vannak veszélyben, amelyek rövid életűek, vagy a mozgásuk vízhez kötött. Érdekesség, hogy a ragadozó fajok is máshogy reagálnak: jó állapotú, állandó vizű patakokban kiszorulhatnak a konkurencia miatt, míg időszakos vízfolyásokban, ahol kevesebb a versenytárs, jobban érvényesülhetnek.
Az eredmények segítenek jobban megérteni, hogy mire van szüksége a vízi élőlényeknek a túléléshez, és hogyan lehet a jövőben hatékonyabban megóvni a patakokat a kiszáradástól és az állapotromlástól. Az is világossá vált, hogy nem a stresszhatások mennyisége, hanem a típusa a meghatározó: a kiszáradás erőteljesebb környezeti szűrőként működik, mint a vízminőség romlása. Ezért a természetvédelmi intézkedéseknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a vízfolyások vízjárásának fenntartására, mert ez alapfeltétele a változatos és ellenálló élővilág fennmaradásának.
Publikáció:
