A magyar kutatócsoportok nemzetközi versenyképességét erősítő akadémiai program támogatásával újabb tizenöt nemzetközi hírű vendégprofesszor vehet majd részt a hazai kutatóközpontokban, kutatóintézetekben és felsőoktatási intézményekben működő kutatócsoportok munkájában. Az MTA Vendégkutatói programja 3-6 hónapos magyarországi kutatásra való meghívást tett lehetővé. A pályázat keretében legfeljebb havi bruttó 2,5 millió forintnyi támogatást lehetett elnyerni.
A pályázati felhívásra a három nagy tudományterület – bölcsészet- és társadalomtudományok, élettudományok, valamint matematikai és természettudományok – mindegyikéről érkeztek pályázatok.
A benyújtott pályázatokról az adott tudományterületek szakértőiből álló, héttagú zsűri döntött a beérkezett pályamunkák alapos szakmai értékelése és összevetése után. A 131 millió forint támogatási keretösszegből a zsűri döntése nyomán 6,3 millió forinttól 14,28 millió forintig terjedő támogatást nyertek el a sikerrel pályázók.
Az Ökológiai Kutatóközpontba érkező vendégkutatók programja:
A dániai Aarhus Egyetemről érkező Lövei Gábor professzoraz ökoszisztéma-szolgáltatások és a biodiverzitás felmérésének és védelmének kutatásába kapcsolódik be az Ökológiai Kutatóközpontban. Ez a kutatási téma nemzetközi prioritássá vált, az útjában álló akadályok két legfontosabbja a funkció helyett a szerkezeti jellemzők használata, illetve a pozitív hatású szolgáltatások túlhangsúlyozása. Az első helyettesítés problematikus, a második pedig a természet értekéinek túlhangsúlyozásaként üthet vissza a természetvédelemre. A vendégkutató három területen működik majd együtt a vendéglátó csoporttal: 1. ökoszisztéma-szolgáltatások és károk direkt kvantifikálására szolgáló, szemléletileg egységes rendszerének kifejlesztése; 2. az ökoszisztéma-károk értékelésének elméleti kidolgozása; 3. integrált, multifunkcionális értékelési módszer kidolgozása, mely ökoszisztémák okozta hasznok és károk együttes értékelését teszi lehetővé.
Herbert C. Wagner professzor a grazi Institute for Animal Ecology and Landscape Planning kutatója. Az Ökológiai Kutatóközpontban vele közösen vizsgált téma az emberi terjeszkedés és az ezzel együtt járó környezetátalakító tevékenység, amely a fajok tömeges kihalásához és a biológiai sokféleség elszegényedéséhez vezet. Fajok sokasága tűnik el a Föld színéről, mielőtt felfedezhetnénk őket. Ez az ún. biodiverzitás-krízis Földünk minden területét érinti. A természeti környezet és a fajok sokaságának védelmét a biológiai sokféleség megismerésével kell kezdeni; tudni kell, mit kell megőrizni. Ezért tehát a biológiai sokféleség ismerete, a fajok leírása és listába vétele napjaink tudományának egyik legégetőbb problémája. Egyes fajok morfológiailag annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy még tapasztalt szakértők sem tudják megkülönböztetni őket, leírásuk teljesen új megközelítést igényel. Ezen ún. kriptikus fajok felismerése és megkülönböztetése azonban kulcsfontosságú, mivel – bár alakilag hasonlóak – ökológiai igényeiket, ökológiai rendszerekben betöltött szerepüket tekintve alapvetően eltérhetnek egymástól. A kutatás a mediterrán gyepihangyafajok (Tetramorium nemzetség) egyedülálló és nagyrészt feltáratlan sokféleségét az integrált rendszertannak nevezett modern koncepció segítségével vizsgálja, amely ötvözi a különböző tudományágak új módszereit és adatait. Az Evolúciós Ökológia Kutatócsoport ebben az együttműködésben végzett kutatással is szeretne hozzájárulni a hangyák sokszínűségének jobb megismeréséhez.
A Torontói Egyetem professor emeritusa, Daniel Rusk Brooks az Ökológiai Kutatóközpont Felbukkanó Kórokozók Ökológiája Kutatócsoport munkájához csatlakozva, a magyar és más külföldi kollégákkal együttműködve két egymást kiegészítő kutatást is végez majd Az első megmutatja, hogy valószínűtlen, hogy a kórokozók erős koevolúciós fegyverkezési versenyben vagy a Vörös Királynő dinamikában viszonyulnak gazdájukhoz. Mindkét koncepció javasolható annak alátámasztására, hogy a gazdaváltások ritkák, és így a kialakuló fertőző betegségek kockázati tere kicsi. A modellező, koncepcionális és empirikus vizsgálatok azt sugallják azonban, hogy a kialakulóban lévő betegségek kockázati tere meglehetősen nagy, ami a kórokozóknak óriási túlélési potenciált biztosít, és azt jelzi, hogy a felbukkanó fertőző betegségek válsága csak most kezdődik. A közös kutatómunka elősegíti a Stockholm-paradigma erejének szemléltetését hagyományos modellekkel. A második kutatás egy előzetes modellezési eredményt használ, amelyet dobbantó (stepping-stone) dinamikának neveznek. Ez azt sugallja, hogy a kórokozó elsődleges terjesztője gyakran nem az a gazda, amelyben a kórokozó kialakult, hanem inkább az egyik olyan gazda, amelyben a kórokozó megtelepedett, és amely képes arra, hogy a kórokozót más fogékony gazdaszervezeteknek adja át. Különös hangsúlyt helyeznek annak vizsgálatára, hogy ennek alapján az emberek a COVID elsődleges szuperterjesztői-e világszerte, és felelősek-e a vadon élő állatok széles körének megfertőzéséért, amelyek most az újrafertőzés forrásai, és fenntartják a SARS-CoV-2-t az emberek közegészségügyi problémájaként világszerte. Az MTA Vendégkutatói Programja által biztosított három hónap kiváló alkalmat nyújt a fenti kutatási terv hazai kutatócsoporttal való közös megvalósítására.
Az Ökológiai Kutatóközpont Nagy Evolúciós Átmenetek Kutatócsoportja látja vendégül Mauro Santos professzort, az Universitat Autònoma de Barcelona kutatóját. Az együttműködés célja a genetikai evolúció modellezése dinamikus faji interakciós mintázatokkal annak tanulmányozására, hogy hogyan változik és fejlődik a közösség. Mennyire lehet sikeresen alkalmazni a közösségi szintű mesterséges szelekciót a kívánt mennyiségi bélyegekre? Az e kérdésre adott válaszok segítenek előrelépni a modern biológia egyik fő törekvésében, amely a mikrobiális közösségek kiaknázására összpontosít, és hatással van különböző területekre, beleértve az orvostudományt, a biotechnológiát és a mezőgazdaságot is.
Forrás: MTA
