A világ 413 vízgyűjtőjének hosszú távú adatait összegző kutatás szerint Európa számos folyójában csökkent a tápanyagterhelés, de ezt nem minden esetben követte az élővilág helyreállása. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont részvételével készült globális áttekintés arra figyelmeztet, hogy a vízkémiai javulás mellett a folyók biológiai állapotát is hosszú távon kell követni.
Az elmúlt évtizedekben a szennyvíztisztítás fejlődése, valamint a foszfor- és nitrogénterhelés mérséklését célzó intézkedések sok európai folyó vízminőségét javították. A tápanyag-koncentrációk csökkenése, vagyis az oligotrofizáció azonban nem feltétlenül jár együtt a folyami ökoszisztéma korábbi állapotának visszatérésével.
Az Ecological Indicators folyóiratban megjelent tanulmány 118, legalább tízéves idősort feldolgozó kutatást tekintett át. Az elemzés 413 vízgyűjtőt és hat kontinenst fedett le. Ez az első globális szintézis, amely kifejezetten azt vizsgálta, hogy a folyók hosszú távú tápanyagszint-csökkenése mennyiben jelent valódi ökológiai regenerációt.
A kémiai javulás és a biológiai helyreállás nem ugyanaz
A szerzők fontos különbséget tesznek az oligotrofizáció és a biológiai helyreállás között. Az előbbi a nitrogén- és foszforkoncentráció csökkenését jelenti, míg az utóbbi az algák mennyiségének, a közösségek fajösszetételének, a biodiverzitásnak és az ökoszisztéma működésének változását foglalja magában.
A tisztább víz még nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy folyó ökoszisztémája is visszatért korábbi állapotába. A klímaváltozás, a megváltozott vízjárás, az inváziós fajok és a korábbi tápanyagterhelés tartós hatásai miatt a folyók élővilága másképpen reagálhat, mint amit pusztán a vízkémiai adatok alapján várnánk.”
Nguyễn Vũ Đức Thịnh, a tanulmány első szerzője – jóváhagyandó név
A regionális különbségek jelentősek. A tápanyagszintek csökkenését leginkább Nyugat-Európában és Észak-Amerikában dokumentálták, miközben Kelet-Ázsiában és Afrikában továbbra is sok helyen eutrofizáció figyelhető meg. Észak-Amerikában gyakori, hogy a javulás megtorpan, vagy a vízkémiai és biológiai folyamatok eltérő pályát követnek.
A tápanyagterhelés csökkentése tehát szükséges, de önmagában nem elegendő feltétele a helyreállásnak. A felmelegedés, a megváltozott vízhozam, az inváziós fajok, valamint a vízgyűjtőben és az üledékben felhalmozódott korábbi tápanyagterhelés együttesen új ökológiai állapotok felé terelheti a folyókat.
A biológiai monitoringban van a legnagyobb adathiány
A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a monitoringrendszerek jóval részletesebben dokumentálják a vízkémiai változásokat, mint a biodiverzitás, a közösségszerkezet és az ökoszisztéma-működés hosszú távú alakulását. A 118 áttekintett tanulmányból mindössze 17 közölt hosszú távú, közösségszintű biológiai adatokat.
A szerzők ezért olyan integrált monitoringot sürgetnek, amely a nitrogén- és foszforkoncentráció mellett az algák, más élőlényközösségek és az ökoszisztéma működésének változásait is követi. Csak így állapítható meg, hogy a jobb vízminőség valóban együtt jár-e a folyó ökológiai regenerációjával.
Az ÖK kutatóinak szerepe
A tanulmány első szerzője Nguyễn Vũ Đức Thịnh, az MTA–ÖK Lendület Folyóvízi Ökológia Kutatócsoport tagja és az ELTE Környezettudományi Doktori Iskola doktorandusza. A kutatás koncepciójának kidolgozásában, az adatok elemzésében és vizualizációjában, valamint a kézirat elkészítésében Thịnh és témavezetője, Abonyi András kutatócsoport-vezető játszott meghatározó szerepet. Tóth Flórián az adatok validálásában és a kézirat szakmai véleményezésében vett részt.
Publikáció:
Nguyễn Vũ Đức Thịnh, Camille Minaudo, Xavier Benito, Flórián Tóth, András Abonyi:
River oligotrophication under global change: A systematic review of long-term nutrient trends and biological responses
doi: https://doi.org/10.1016/j.ecolind.2026.115456
Kiemelt kép: A Duna Budapesten. Fotó: Nguyễn Vũ Đức Thịnh
