Az elkövető ellen a természetkárosítás ügyében büntető eljárás is indult.
„Május elején sajnálatos, egyben felháborító eset történt Pilisszentlászló külterületén, miszerint természetvédelmi oltalom alatt álló növényeket ástak ki az élőhelyükről.
Évek óta jártam fotózni egy kis területen lévő füles kosbor állományt, ahol nagyon szép fehér virágú tövek is voltak. Egy idő után minden tő helyét tudja már az ember. Féltem, hogy lemaradok a virágzásról, ezért ezen a májusi reggelen útnak indultam, hogy megnézem a növényeket. Rossz érzésem volt, mert a bevezető úton széles terepjáró nyom volt. Egyenest a termőhelyhez vezettek. Zavartan néztem körbe, néhány lila tövet már messziről láttam, de fehéret egyet sem. Az első gödörbe majdnem beleléptem. Legalább 6-7 tövet kiástak, köztük mind a három fehéret. Soha nem fogom megérteni. A fotózás elmaradt, elmúlt a varázs – nyilatkozta az esetről Mihályi Ferenc természetfotós a Sokszínű vidék megkeresésére.
Az orchidea pusztításának hírére a területre visszatérő botanikusok a kifosztott élőhelyet elhagyva a visszaúton, az út közelében, egy erdőszéli telek kerítése mentén, döbbenten fedeztek fel sorban ültetve védett orchideákat, köztük fehér színű füles kosborokat.
Orchideák esetében az élőhelyről kiásás és kertbe ültetés szinte biztosan a tövek pusztulását eredményezi. Ezek a virágok erősen kötődnek a velük szimbiózisban élő gombafajokhoz és a gyökérzóna megbolygatása súlyosan károsítja ezt az együttélést.
A természetkárosítás nagy visszhangot keltett a Növényhatározó természetjáróknak Facebook csoportban is, ahol Mihályi Ferenc megosztotta a történteket a fotóival együtt. A posztra reagálók is úgy gondolták, hogy az esetnek kell, hogy legyen következménye és nem maradhat büntetlenül az, aki ezt tette a védett növényekkel.” (forrás: sokszinuvidek.24.hu)
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársainak nemrégiben megjelent tanulmánya feltárja, hogy a gazdag erdei madárvilághoz elengedhetetlenek az öreg és vastag törzsű fák, amelyek a teljes erdei ökosztisztéma egészségét segítik. Európában már alig maradtak nagy kiterjedésű tölgyesek, ezért is olyan fontos a tíz évig tartó Élettel teli tölgyesekért kutatóprogram – amelynek kezdeti eredményeit tartalmazza a most megjelent cikk. A kutatássorozat egyaránt bír alapkutatási jelentőséggel, és a természetes erdőmegújulási események imitálása révén hasznos információkkal szolgálhat a természetvédelem számára is.
Az erdők szerepét a madárvilág fennmaradásában nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen a madárfajok nagyjából 75 százaléka erdőkben él. Ezért is elengedhetetlen, hogy megvédjük az erdei életközösségeket. A tölgyesek kulcsfontosságúak, mert számtalan növény- és állatfaj kizárólag tölgyesekben él – érvel Komlós Mariann, a HUN-REN Ökológiai KutatóközpontErdőökológiai kutatócsoportjának munkatársa. A tölgyesek természetessége azonban szerte Európában csökken, és az igazán idős, őserdőszerű állományok sem élveznek sokszor olyan védelmet, ami megakadályozná a kivágásukat. A magyarországi középhegységekben azonban még viszonylag nagy kiterjedésű tölgyes erdők maradtak fenn, amelyek jó lehetőséget kínálnak a magyar ökológusoknak, hogy feltárják e különleges életközösségeket működtető ökológiai mechanizmusokat.
Komlós Mariann Fotó: Kállai Márton
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont részt vesz egy igen hosszú és kiterjedt (tíz évig tartó és számos partner közreműködésével végzett) nemzetközi kutatásban, az Élettel teli tölgyesekért (Life4Oak Forests) projektben. A projekt keretében természetvédelmi erdőkezelési beavatkozásokat hajtanak végre három hazai nemzeti park által kezelt tölgyes élőhelyeken. A beavatkozások révén igyekeznek természetesebbé és egészségesebbé tenni az erdőt, miközben vizsgálják a beavatkozások ökológiai hatásait is. E hosszú kutatás legújabb eredményei jelentek meg nemrégiben a Journal of Forestry Research című folyóiratban. E vizsgálatok során feltárták, hogy az idősebb és nagyobb törzsvastagságú fák alapvető szerepet játszanak a sokszínű erdei madárközösség fenntartásában: szinte minden madárfaj tömegesebben fordult elő azokban az erdőállományokban, amelyekben több vastagabb törzsű (magyarul: öreg) tölgy él. Ezért is rendkívül fontos az öreg erdők védelme.
„A tölgyesek hatalmas ökológiai jelentősége dacára Európában még mindig ritkák az erdők szerkezeti és összefüggésbeli jellemzőivel kapcsolatos vizsgálatok, így még ma is keveset tudunk ezen erdők szerkezetének és biodiverzitásának összefüggéseiről. Ezért igazán különleges és újszerű a vizsgálatunk” – mondja Komlós Mariann, a tanulmány első szerzője. A vizsgálatok alapkutatási jelentősége mellett az Élettel teli tölgyesekért projekt célja a tölgyesek szerkezetének és összetételének javítása, ezáltal a legkülönfélébb erdei élőlények számára nélkülözhetetlen mikroélőhelyek gazdagítása, és az erdő természetes megújulásának elősegítése.
A projekt beavatkozásai a természetes erdődinamikai folyamatokat imitálják, csak ezeket sokkal rövidebb idő alatt valósítják meg – így segítik, gyorsítják az erdő természetes életciklusait. A beavatkozások egyik legfontosabb eleme az úgynevezett holtfagazdagítás, amelynek során álló- és fekvő holtfákat hoznak létre. Ezek mennyisége ugyanis sokkal alacsonyabb a kezelt erdőkben, mint a természetes élőhelyeken, pedig nagyon sok élőlény kötődik hozzájuk. Már beavatkozások visszaszorítják az invazív fajokat, illetve őshonos fafajokat telepítenek. E kezelés hatását folyamatosan nyomon követik, a tapasztalataik alapján pedig széles körben alkalmazható természetvédelmi erdőkezelési módszereket dolgoznak ki.
A most megjelent eredmények feltárják az erdőszerkezet és -összetétel, illetve az erdei madárközösségek közötti összefüggéseket, és ezen eredményekre is alapozzák a későbbi beavatkozásokat. Az ökológusok megvizsgálták, hogy három középhegységi nemzeti park tölgyeseinek 11 különböző területén miben különbözik az ott élő madárközösség szerkezete az ott élő fák törzsvastagságától és más jellemzőitől függően. „A természetes erdők mozaikosak: változatos korú és vastagságú fák alkotják őket, az időnként előforduló bolygatások kisebb-nagyobb lékeket és nyíltabb foltokat hoznak létre bennük – folytatja az ökológus. – Általánosságban elmondható, hogy minél összetettebb és változatosabb az élő rendszer (például vegyes korú fák alkotják, és változatos a lomkorona szerkezete), annál gazdagabb az élővilága.”
A terepi kutatás során az ökológusok – Komlós Mariann szavai szerint – „hallgatóztak az erdőben”, vagyis a madarak hangjai és természetesen a megpillantásuk alapján mérték fel az adott erdőterület madárfaunáját. Emellett az Ökológiai Kutatóközpont más kutatói további erdőökológiai vizsgálatokat is végeztek ugyanott: felmérték a faállományt, valamint a cserje- és a lágyszárú szintet egyaránt. Megvizsgálják, hogy a beavatkozások előtt és után milyen mikroélőhelyek alakultak ki a területen, illetve hogy a madarak mellett milyen egyéb állatközösségek (például bogarak vagy denevérek) élnek ugyanott és hogyan reagálnak a beavatkozásokra.
Örvös légykapó Fotó: Szabó Gyula – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
„A vizsgálatok révén kimutattuk, hogy a tölgyesben az idős és vastag fák jelenléte befolyásolja leginkább a madárközösségek jellemzőit. Különösen a rovarevő madárfajok (például a füzikék és a poszáták), illetve az erdő egészségében nagyon fontos szerepet játszó harkályok száma függött jelentősen a vastag fák számától és sűrűségétől – mondja Komlós Mariann. – A harkályok által készített odúban aztán más odúlakó fajok, például cinegék és légykapók költöznek be. Számukra rendkívül fontos, hogy rendelkezésre álljanak azok a vastag törzsű fák, amelyekbe megfelelő méretű odú fúrható.”
Vörösbegy Fotó: Szabó Gyula – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
Az öregebb és vastagabb törzsű fák rendszerint durvább felszínű kérge változatosabb rovarközösséget tud fenntartani, ami táplálkozási szempontból ugyancsak fontos a rovarevő madarak számára. Az öregebb fák kiterjedtebb és többszintű lombkoronája is változatos élőhelyeket biztosít a rovarok számára. Ugyanakkor az öreg fák hiányában a fiatalabb, zárt erdő sűrű lombkoronája miatt kevesebb fény jut le az erdő alacsonyabb szintjeire, így e fák sűrűsége negatív hatással bírt a cserjeszintben költő madarak (például a feketerigó) jelenlétére. A tölgyeseket szinte sohasem kizárólag tölgyfák alkotják: mindig van bennük számos más fajú elegyfa is. Az ökológusok ezen elegyfák jelenlétének a madárfauna diverzitásában játszott pozitív szerepét is kimutatták a vizsgálat során.
„Az öreg és vastag fák által kínált sokszínű élőhelyek hatására megjelennek az erdőben a különlegesebb rovarfajok is, amelyeket a rovarevő énekesmadarak is követnek – vélekedik Komlós Mariann. – Az ő szerepük rendkívül fontos, hiszen táplálkozásukkal kártevőszabályozó funkciót töltenek be. Így a hatásuk visszacsatolódik, ezáltal fontos szerepet játszanak a teljes erdei közösség egészségének megőrzésében. Egyértelmű, hogy az ökológiai szempontból egészséges és gazdag erdő, illetve a hasonlóan értékes madárvilág egymást támogatják, nem létezhetnek a másik nélkül.”
Szakmai körökben közismert tény, hogy 20 év alatt ötödére csökkent a fenyvesek területe Magyarországon, tavaly pedig a feketefenyő-állomány tizede elpusztult. Miért pusztulnak az utóbbi években látványosan Magyarországon a fenyvesek? Milyen fafajokat érintenek a klímaváltozás negatív hatásai hazánk területén? Hogyan lehet alkalmazkodni a megváltozott klimatikus viszonyokhoz, és milyen eszközeink vannak a rovarkártevők ellen?
A szakemberek szerint a 20 évvel ezelőtti 2400 négyzetkilométerről mára mindössze 500 négyzetkilométerre csökkent a fenyvesek területe Magyarországon, igaz, az összes hazai erdő mérete ez idő alatt nőtt. A 2000-es évek elején az ország erdősültsége körülbelül 19,2% volt, majd az ezt követő időszakban az erdővel borított területek aránya tovább emelkedett, és jelenleg eléri a 22%-ot.
Az elmúlt két évtizedben azonban Magyarország fenyőerdőinek területe drasztikusan csökkent. A csökkenés okai között több tényező is szerepel, melyekről a Zöld Hang cikkében Dr. Ódor Péter erdőökológust kérdezte.
A teljes cikk és hanganyagitt érhető el. Forrás: zoldhang.hu
„Ott vagyunk a férfiak, a férjek mellett, mi is kivesszük a részünket a munkából. Mi ezt nem kényszerből, hanem szeretetből csináljuk. Nem is tudjuk elképzelni másképp az életünket” – mondta a Telexnek Sáfián Lászlóné Ibolya a Nők a pásztorságban csoport alapítója és vezetője. A magyar közösség 2021-ben jött létre spanyol mintára, ma már hetven tagjuk van, akik az ország különböző szegleteiben élnek és gazdálkodnak. A csoportnak hála a tagoknak van kivel megbeszélniük a problémáikat, és ha kell segítséget, tanácsot tudnak kérni egymástól. Legutóbb például azt illetően, milyen babakocsit érdemes vásárolni, ami strapabíró és nem törik a kereke a legelőn.
Sáfián Lászlóné Ibolyával és a közösség tagjaival szombat délután a debreceni MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központban Illés Zsófia Szonja képzőművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktorandusza, az IASK Környezeti Kutatócsoportjának kutatója beszélgetett.
A közönség soraiban ott ült Molnár Zsolt, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoport vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora is, aki a kezdetektől nyomon követi a pásztorságban tevékenykedő női közösség életét.
Nutria, harlekin katica, vörös mocsárrák, tigrisszúnyog vagy spanyol meztelencsiga – egyre többször találkozhatunk a mindennapjainkban olyan fajokkal, melyek nem őshonosak hazánkban, és a megjelenésük többnyire nem jó hír a helyi ökoszisztémáknak, de sokszor fejfájást okozhatnak a mezőgazdaságban, vagy akár az egészségügyben is. Vajon együtt tudunk élni a ma még betolakodónak számító fajokkal? A jelenségről és az ezzel kapcsolatos ökológiai és gyakorlati feladatokról Garamszegi László Zsolttal, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatójával beszélgetett a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat kommunikációs munkatársa. (Fottás: hun-ren.hu/tudomanyos_hirek)
„Szelektív hulladékgyűjtés, szennyvíz-újrafeldolgozás, műanyagból beton, és még sorolhatnánk. Az emberiség bolygó mentő folyamatai virágkorát élik, és nem véletlenül. Az ember térnyerésével a Föld hatalmas károkat szenvedett, az iparosodás folyamata pedig minden eddiginél jobban felgyorsította a pusztulást. Kevesebbet hallani azonban az egyes élőhelyek helyreállításáról, amelyek sokszor gazdasági érdekekbe ütköznek.
Mostanra már akkora károkat szenvedett a természet, hogy szakembereknek kell beavatkozniuk a folyamatokba. Nincs idő ugyanis megvárni, hogy magától álljon helyre a rendszer. Dr. Halassy Melinda, restaurációs ökológussal beszélgettünk.
Ökológiai Restauráció „Az ökológiai restauráció fogalma sokak számára ismeretlen lehet. A természetközeli élőhelyeket próbáljuk meg helyreállítani. Azt próbáljuk megérteni, hogyan működnek az egyes élőhelyek: milyen élőlények alkotják őket, és köztük milyen kapcsolatok vannak. Milyen kulcselemek tűnhettek el az idők folyamán, vissza lehet-e állítani azokat, és ha igen, milyen eszközökkel. A rendszer egészét szeretnénk látni” – kezdi dr. Halassy Melinda.
Magyarországon – ugyanúgy, ahogyan az egész világon – jelenleg is több helyreállítási folyamat zajlik. Ezek már a hetvenes években elindultak, majd a 2000-es évektől egyre gyakoribbá váltak. Ma már az Európai Unió is biztosít pénzforrást helyreállítási projektekre, amelyekre nemzeti parkok pályázhatnak. Ilyen projekt a Kiskunsági Nemzeti Park területén, Fülöpházán is zajlik.” (Forrás: glamour.hu)
A Glamour+ interjút készített Dr. Halassy Melindával, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Restaurációs Ökológiai Kutatócsoportjának vezetőjével. A cikket ide kattintva olvashatják el.
Hetekig, több mint 160 km2-en égett a Kalifornia állambeli Los Angeles területe, és a tüzeket még most sem sikerült teljesen eloltani. A hatalmas tűzvészben többen életüket vesztették, és a lángok számtalan lakóingatlan mellett az ökoszisztémában is jelentős kárt tettek. Mi történik most a leégett területeken az élővilággal, mennyi idő, mire helyreáll a környezet, milyen intézkedések lennének nélkülözhetetlenek, hogy a jövőben a területen elkerüljék a hasonló pusztításokat, és milyen feladatok várnak az ökológusokra Los Angelesben?
A legfontosabb kérdésekről Valkó Orsolyával a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében működő ’Lendület’ Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport vezetőjével beszélgetett Csik Veronika, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat Kommunikációs Főosztályának munkatársa.
A beszámolók szerint a Los Angeles-i tűzben több mint 10 ezer ingatlan semmisült meg, és több mint 150 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. A pusztítás azonban nemcsak a „felszínen” jelentős, hatalmas kár keletkezett a helyi ökoszisztémában is. Bár Kaliforniában nem ez az első nagyobb tűz az utóbbi években, ami pusztítást végzett, a 2025-ös különösen nagynak számít kiterjedése és valószínűleg a hatása miatt is.
Kép: GettyImages
Bár a tüzeket még nem minden területen sikerült eloltani, a helyreállítással már most el kell kezdeniük foglalkozni az illetékes szerveknek. Azonban fontos kiemelni, és az ökológusok is hangsúlyozzák, a tűz mindig is része volt a szárazföldi ökoszisztémának. „Alapvetően az, hogy valahol van tűz, önmagában még nem katasztrófa az élővilág számára” – hangsúlyozza Valkó Orsolya. Az egyes területek és a helyi életközösségek ugyanis különbözően alkalmazkodtak a tüzekhez, és van olyan terület, ahol teljesen természetes az, hogy akár néhány évente teljesen leég minden.
„Tényleg fontos, hogy úgy értékeljük, hogy ez része a természetnek. Azért viszont, hogy megváltozott a tüzek kiterjedése, erőssége, gyakorisága a Földön, az emberi tevékenység tehető felelőssé 100 %-ban. Ezt a helyzetet rendszerben kellene vizsgálni, és az egész változásnak az alapvető okait kellene kezelni, nem csak a következményeket” – magyarázza az ÖK kutatója.
Az idegenhonos, különösen az inváziós állat- és növényfajok egyre nagyobb problémát jelentenek világszerte. Magyarországon például 3 őshonos tízlábú rákfajra több mint 30 idegenhonos faj jut. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai külföldi és hazai kutatókkal, egyetemi hallgatók közreműködésével vizsgálják a tízlábú rákfajok helyzetét és hatását a Kárpát-medencében, különös tekintettel a vörös mocsárrákra.
Közép-Európában, így Magyarországon sem találni már olyan élőhelyet, ahol ne fordulnának elő idegenhonos fajok. Ezzel a legnagyobb probléma, hogy a nem őshonos fajok számtalan változást okozhatnak, kezdve az őshonos fajok kiszorításával, egészen a mezőgazdasági, erdészeti, természet- és környezetvédelmi, valamint hal- és vízgazdálkodási károkig.
A tízlábú rákok közül napjainkra számos idegenhonos faj sikeresen megtelepedett és terjed hazánk vizeiben. Hazánkban csupán három őshonos faj fordul elő (a folyami rák, a kecskerák és a kövi rák). Mindhárom faj megmaradt állományai mára erőteljesen megfogyatkoztak, veszélyeztetettek és ezért törvényi védelem alatt állnak. A három őshonos tízlábú rákfaj mellett azonban több mint 30 idegenhonos faj előfordulását regisztráltak a kutatók Magyarország vizeiből – ezzel a számmal pedig sajnos a világ „élmezőnyébe” tartozunk.
Vörös mocsárrák Fotó: Weiperth András
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) munkatársai külföldi és hazai kutatókkal, egyetemi hallgatók közreműködésével vizsgálják a tízlábú rákfajok helyzetét a Kárpát-medencében, különös tekintettel a vörös mocsárrákra. A kutatások célja meghatározni a faj valós elterjedését, hatásait és kifejleszteni a meglévő állományokra a leghatékonyabb gyérítési módszereket.
• Vörös mocsárrák – Procambarus clarkii
A faj az Egyesült Államok déli államainak területén és Mexikó északi részén őshonos. Amerika, Afrika és Eurázsia több országába betelepítették, és napjainkra az egyik leggyakoribb tízlábú rákfajjá vált a véletlen és direkt telepítések hatására világszerte. Magyarországi megjelenése és sikeres megtelepedése minden bizonnyal a kevésbé jártas hobbiállattartók illegális kihelyezéseinek köszönhető.
A faj további terjedésének megállítása érdekében a HUN-REN ÖK arra kéri a lakosságot, ha tízlábú rákot talál, azt fotózza le és (a készítés helyszínének megadásával) a képeket küldje el a weiperth@urbanecology.hu e-mail címre.
A vörös mocsárrák főként a lassúfolyású és állóvizeket, mocsarakat kedveli, de nagyon jól érzi magát az időszakosan kiszáradó vízelvezető árkokban, csatornákban is. Azaz nem csak a természetes élőhelyeken, de urbanizált környezetben is otthonosan mozog. A 2015 óta tartó kutatások igazolták a faj tömeges előfordulását számos fővárosi, a Duna hazai középső vízrendszeréhez tartozó befolyókban, mellékágakban. Emellett sikerült megtalálni Demjén, Gyula, Miskolctapolca, valamint 2024 őszén a Péti-Séd vízrendszerében, valamint a Balatonban, majd 2024 telén a Velencei-tóban és egy befolyójában. A faj territoriális és agresszív. Nemcsak az őshonos, hanem más idegenhonos rákfajok táplálék-konkurense, valamint kisebb testű állatfajok – szitakötők, rákok, halak, kétéltűek – egyedeinek elfogyasztásával közvetlenül károsítja a meghódított élőhelyek eredeti élővilágát. A hínárnövényzet elfogyasztásával pedig algavirágzásokat okoz, hozzájárulva a vízminőség gyors romlásához, mondták a kutatók.
Fotó: Weiperth András
A HUN-REN kutatóinak sikerült igazolniuk, hogy a vörös mocsárrák Budapesten és térségében található állományai aktívan terjesztik a rákpestist. Azonban nemcsak ezzel, hanem az általa hordozott egyéb kórokozókkal is megtizedeli – az őshonos tízlábú rákfajok mellett – mind a hal-, mind a kétéltű állományokat is. A legújabb kutatási eredmények alapján pedig halakra és kétéltűekre veszélyes patogéneket is sikerült kimutatni vörös mocsárrák egyedekben. Mivel kiváló aljzatfúró, ezért az árvízvédelmi töltések, dísztavak szigeteléseit, a zárt felszíni és felszín alatti csatornahálózatokat, egyéb közműveket is képes gyengíteni, ezzel nagy gazdasági károkat tud okozni.
„A vörös mocsárrák ahová beteszi az ollóit, ott nem kíméli sem a természeti, sem az épített környezetet, emiatt a hazai állományok visszaszorítása, kezelése több ágazat összefogásával lehetséges” – fogalmaztak a kutatók.
A hazai és a nemzetközi példák is azt mutatják, hogy a vörös mocsárrák további terjedésének elkerülése érdekében a lakosságnak, és elsősorban a hobbiállattartóknak van a legjelentősebb szerepe és felelőssége. Ezt igazolják azok a HUN-REN ökológusainak legújabb vizsgálatai, mellyel kimutatták, hogy a faj genetikai diverzitása Európán belül, hazánkban a legnagyobb. Vagyis szinte minden egyes populációnak az eredete eltér. “A vörös mocsárrák által okozott problémák kiváló példái, hogy semmilyen akváriumi növény- és állatfajt ne helyezzünk ki se természetes vizeinkbe, se saját tulajdonunkba lévő halastavunkba, illetve kerti tavunkba” – hangsúlyozták a HUN-REN ÖK kutatói.
Szó szerint az aljzat kavicsáig felzabálja a vízi állatokat és növényeket, meggyengíti a töltéseket, felszabadítja a mérgeket – a vörös mocsárrák valóságos ökológiai atombomba a magyar vizekben. Az emberi felelőtlenség és tudatlanság szabadította hazánkra, a jó hír, hogy lehet ellene sikerrel harcolni.
„Ez az idegenhonos állat egyenlő egy ökológiai atombombával. Szó szerint felzabálja az őshonos állatokat és növényeket a vízben, a békákért akár kimegy a partra, számos fajra halálos kórokozókat, parazitákat terjeszt. Érden megcsúszott miatta vasúti átereszek töltése, tevékenysége visszajuttatja folyóvizeinkbe a mederben csapdázódott szennyező anyagokat, például nehézfémeket”
– nyilatkozta a 24.hu internetes portálnak Dr. Weiperth András hidrobiológus kollégánk, és ezzel még közel sincs vége az Amerikából behurcolt vörös mocsárrák kártételeinek.
A kórokozók átvitelében játszott potenciális szerepük miatt a Magyarországon megjelent három inváziós szúnyogfaj (a tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog) jelentős veszélyt jelent az emberi és állati egészségre. Számos korábbi tanulmány foglalkozott a legfontosabb szúnyogfajok (pl. Aedes aegypti és Ae. albopictus) megtelepedését és terjedését elősegítő ökológiai tényezők azonosításával és előrejelzéseket tett a jövőbeli elterjedésre vonatkozóan.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatócsoportja Gramszegi László Zsolt vezetésével a Journal of Pest Science folyóiratban megjelent tanulmányukban azonban először alkalmaztak közösségi tudomány (citizen science) alapú megközelítést. A szúnyogmonitor – Szúnyogmonitor program 2019-től gyűjti a lakosságtól a tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog hazai előfordulási adatait. A három inváziós szúnyogfaj jelenlegi elterjedési térképeit a Szúnyogmonitor 5 éves felmérési adatsoraiból generálták, majd különböző környezeti tényezők térképeit modellezték, sok tényezőt figyelembe véve például az éghajlatot, az élőhely típust, a táplálék forrást, a közúti forgalmat és a fajok közötti versenyt.
„A nemzetközi irodalomban készültek már hasonló előrejelzések inváziós szúnyogokra, de mi voltunk az elsők, akik ehhez a citizen science-t is felhasználták. A többi tanulmány terepi csapdázási eredményekre épített, és csak néhány kulcsfajra fókuszáltak. A citizen science-nek előnyei és korlátai is vannak. Az jó, hogy könnyen sok adathoz lehet jutni a lakossági bejelentések révén, ami hasznos egy nagy adatigényű modellezés során. Másrészt a gyűjtés nem random mintavétel szerint történik, onnan jön több adat, ahol sokan laknak, vagy ahol valamiért népszerűbb a projektünk, erre a heterogenitásra az elemzésnél és az eredmények értékelésénél figyelni kell. A modellünk lényege, hogy a citizen science alapján rekonstruált elterjedési mintázatokat összevetettük a környezeti feltételeket leíró térképekkel. Ötven olyan változót vettünk figyelembe, amelyek befolyásolhatják a fajok elterjedését, mint például a hőmérséklet, a csapadék, az autóutaktól való távolság vagy az emberi populáció mérete. A mesterséges intelligencián alapuló modell aztán kiválogatta, hogy ezek közül melyik az, amelyik ténylegesen összefügg az egyes fajok elterjedésével. A tigrisszúnyognál például a téli minimum-hőmérséklet kritikus a túlélés szempontjából, de a másik kettőnél vannak más fontos tényezők is” – mondta el módszerükről Garamszegi László Zsolt a telex.hu részére vele készült interjúban.
A publikáció legfontosabb eredményei, hogy azonosították a három inváziós szúnyog faj magyarországi elterjedését befolyásoló legfontosabb környezeti tényezőket, amely fajonként eltérő környezeti tényező együttest jelent. Bebizonyosodott, hogy a tigrisszúnyog esetében az elterjedési valószínűségeket közvetlen csapdázási adatokkal validálni lehetett. A tigrisszúnyogra vonatkozó előrejelzések felhasználhatók a járványügyi kockázat előrejelzésére és általában az előre jelzett elterjedési térképek hatékonyan felhasználhatók a jövőbeli betegség- és kártevő-előrejelzésben és kontrollban.
A napenergia hasznosítása kulcsfontosságú a jövőnk szempontjából, ám korántsem mellékes, hogy a „tiszta energiát” az élővilág rovására, vagy azzal összhangban állítjuk elő. Magyar tudósok és cégek együttműködése révén „okosabb” napelemparkokkal megőrizhetjük a gyepek bámulatosan gazdag élővilágát.
Fotó: Gallé Róbert
Gallé Róbert PhD, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársának vezetésével végzett kutatás során bizonyításra került, hogy az alacsony természetességű területen kialakított napelempark megfelelő kezelés és karbantartás után természeti értéknövekedés eredményezhet, mert a napelemek körül kialakítható természetközeli gyep fennmaradása hosszabb távon, legalább a napelempark működési idejére biztosított.
„Számos tényező határozza meg együttesen, hogy hová kerüljön egy park. A tényezők között szerepel technológiai (például rendelkezésre áll-e megfelelő középfeszültségű villamos vezeték), gazdasági (jó termőképességű szántóföldekre nem érdemes és nem is szabad napelemparkot telepíteni) és egyre növekvő mértékben természetvédelmi. Természetközeli gyepre ugyanis nem engedélyezhető napelempark telepítése” – fogalmazta meg Gallé Róbert PhD ökológus. (Forrás: zoldhang.hu)
„A kutatók aktív lakossági segítséggel folyamatosan nyomon követik, vadásszák és vizsgálják az idegenhonos szúnyogfajokat: eddig még nem mutatták ki bennük egzotikus betegségek kórokozóit. Az inváziós vérszívók terjeszkedése megállíthatatlan, a tigrisszúnyognak olyan variánsa is megjelenhetett, amely kifejlett felnőtt (imágó) alakban, a lakásokban vészeli át a telet.
Az utóbbi években gyakran felmerülő téma három idegenhonos csípőszúnyogfaj megtelepedése, terjedése és az általuk hordozott kockázatok. Nem azért, mert ezentúl több szúnyogcsípést kapunk a nyáron – bár a tigrisszúnyog itthon szokatlan módon nappal, tűző napsütésben is aktív, támad –, hanem mert olyan súlyos, hazánkban ma még egzotikusnak tekinthető betegségeket terjeszthetnek, mint a zika, a dengue-láz vagy a chikungunya-láz.
A csípőszúnyogok, köztük a három új jövevény – az említett tigrisszúnyog mellett a koreai szúnyog és a japán bozótszúnyog – egyedei úgynevezett vektorszervezetek, vagyis vérszívásuk során emberről emberre vagy állatról emberre adhatnak át bizonyos kórokozókat. A feltételes módot az indokolja, hogy a vektor jelenléte önmagában még nem jelent járványveszélyt, ehhez természetesen szükség van az adott vírusok, baktériumok nagyobb tömegű jelenlétére is. A hazánkban egyelőre jellemző, egyes behurcolt esetek ehhez kevesek.” (Forrás: 24.hu)
Az ázsiai tigrisszúnyog potenciális előfordulási helyeinek előrejelzése – Forrás: HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
Interjú Garamszegi László Zsolttal, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatójával.
A riportot készítette: Bihari Dániel, újságíró – 24.hu A teljes cikk ide kattintva olvasható.
„A párkeresés, riasztás, territóriumjelölés, tájékozódás és kapcsolattartás mind olyan helyzetek, ahol a hangoknak nélkülözhetetlen szerepe van az állatvilágban. Bár egyes helyzetekben akár ösztönösen is fel lehet ismerni a hangok mögött rejlő üzenetet, a mesterséges intelligencia használata teljesen új dimenziót nyitott a dekódolásban, amely mind a precíziós gazdálkodás, mind a természetvédelem területén áttörést és új szolgáltatásokat hozhat.”
Az innovációban rejlő lehetőségekről Dr. Zsebők Sándor, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakértője beszélt az Agrárszektornak.
A mesterséges intelligencia a hazai ökológiában és természetvédelemben – adatok és algoritmusok
„Napjainkra, az antropocén hajnalán világossá vált, hogy a földi bioszféra hatalmas nyomás alatt áll. Ez olyan mértékű változásokat okozhat, amelyek talán az élővilág jelenleg ismert formájának fennmaradását és az emberiség további fejlődését is veszélyeztetik. E változások ellen csak a folyamatok pontosabb ismeretében vehetjük fel a siker reményében a harcot, ehhez azonban pontos és nagy mennyiségű adatra van szükség a környezeti változókról, a fajok elterjedéséről, populációméretéről, az ökoszisztémában betöltött szerepéről. Az adatok gyűjtése a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre gyorsabb, viszont feldolgozásuk egyre nehezebb. Ennek oka kettős lehet. Egyrészt hatalmas adatmennyiség generálódik. Másrészt – az előzőektől nem függetlenül – az adatok összetettsége is hatványozódik. Korunk egyik jelentős innovációja, a mesterséges intelligencia talán lehetőséget teremt e problémák hatékony kezelésére. Ezt a kérdéskört járja körül az MTA VIII. Biológiai Tudományok Osztálya által szervezett szimpózium.” (Forrás: mta.hu)
Az MTA által készített videóban a 2024. november 21-én elhangzott előadások a következő sorrendben láthatóak:
Mesterséges intelligencia a természetvédelemben és az ökológiában: múlt, jelen
Barta Zoltán, az MTA doktora (Debreceni Egyetem); Garamszegi László Zsolt, az MTA doktora (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont)
Az élőlények eddig soha nem látott ütemben tűnnek el a Földről. Ahhoz, hogy megpróbáljuk legalább lassítani ezt a folyamatot a biodiverzitás változásainak hatékony monitorozására van szükség. Napjaink technikai fejlődése hatékony eszközöket kínál (pl. kamera csapdák, digitális hangrögzítők, műholdképek, szociális média) az adatok gyűjtésének felgyorsítására. Sajnos, az ezen eszközök által szolgáltatott nyers adatok feldolgozása fájdalmasan lassú. Egy új számítógépes technológia, a mély tanulás alapú mesterséges intelligencia, azonban megoldást kínálhat. Az előadásunk első részében röviden áttekintjük az adatgyűjtés új technikai eszközeit, felvillantjuk a nyers adatok feldolgozását hátráltató problémákat, röviden bemutatjuk a mély tanulást és ismertetjük alkalmazásának néhány természetvédelmi esetét.
További előadások:
Mesterségesintelligencia-módszerek alapjai és tudományos alkalmazásai
Csabai István, az MTA levelező tagja (Eötvös Loránd Tudományegyetem)
Biológiai adattömegek kezelése
Bán Miklós PhD (Debreceni Egyetem)
Állathangok és a mesterséges intelligencia Zsebők Sándor PhD (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont)
Az inváziós csípőszúnyogok monitoringja citizen science és mesterséges intelligencia segítségével Garamszegi László Zsolt, az MTA doktora (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont)
Faji elterjedési térképek prediktálása műholdképek alapján
Barta Attila PhD (Debreceni Egyetem)
Mesterséges intelligencia a természetvédelemben és az ökológiában: jövő Garamszegi László Zsolt, az MTA doktora (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont); Barta Zoltán, az MTA doktora (Debreceni Egyetem)
2024. november 21.
Humán Tudományok Kutatóháza – Nagyterem
„A mesék hangulatát idézik elénk az erdők talajszintjén fel-felbukkanó, fákhoz kötődő kis víztestek, és nem is járunk messze a valóságtól: egy miniatűr világ rejtőzik bennük. A tündérkutak, hivatalosan dendrotelmák a szárazföld apró vízszigetei rendkívül sokszínű és speciális élővilággal, ráadásul a környezetükre is hatást gyakorolnak.
Erdőben sétálva a kevésbé szemfüles látogatónak is feltűnnek a talajszinten, egy-egy fa tövében csillogó apró víztestek. Az ember megáll, rácsodálkozik, beindul a képzelete: apró lények, manók, törpék, tündérek járnak ide fürdeni és szomjukat oltani, mókusok, sünök, egerek kísérik őket. Ha a mesevilág szereplőit kivesszük a képből, akkor nem is járunk messze az igazságtól, sőt: ezek a jelentéktelennek tűnő kis vizek elképesztően gazdag, speciális élővilágnak adnak otthont, és még közvetlen környezetük mikroklímáját is befolyásolják.”
A 24.hu újságírója, Bihari Dániel készített interjút a tündérkutakról Dr. Kovács Bence ökológussal, az HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos munkatársával.
„Kröel-Dulay György, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Kísérletes Vegetációökológiai Kutatócsoportjának vezetője kollégáival idestova tíz éve folytat kísérleteket a Duna–Tisza közén, Fülöpháza mellett. Az ExDRain (Extreme Drought and Rain Manipulation Experiment) projektben több, kisebb egymás melletti parcellán különböző klíma-forgatókönyveket modelleznek. A szárazságot, a rövid idő alatt lehulló, nagy mennyiségű csapadékot éppúgy képesek „lejátszani” ebben a kísérletben, ahogyan a következményeket is, például a növénytakaró lassú vagy éppen radikális megváltozását. Hiszen ez is olyasmi, amivel meg kell barátkoznunk: a táj és a növényzet sem marad olyan, amilyennek ismertük.” – qubit.hu
Nagy Gergely, a Qubit riportere készített interjút Kröel-Dulay György PhD kutatóval a magyar táj megváltozásáról, az ExDRain projekt kutatások eredményeiről.
Fűből húst és tejet tudnak csinálni! Valaha tíz-húszezer pásztornak megvolt ez a tudása hazánkban, ma alig néhány száznak. A megújult Hortobágyi Pásztormúzeumban az újragondolt kiállítás egész évben eme különleges tudású szakemberek, a természetvédelem fontos szereplői előtt tiszteleg.
Dr. Molnár Zsolt, az MTA doktora, botanikus, etnoökológus a HUN-REN Ökológiai és Botanikai Intézetének keretében működő Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoport vezetője nyitotta meg a megújult múzeum kiállítását.
Bővebben a itt olvashatnak az eseményről.
Forrás: szbadfold.hu Fotó: Kállai Márton/ szabadfold.hu
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Evolúciótudományi Intézete kutatói Czárán Tamás, Scheuring István, Zachar István és Számadó Szabolcs és az ELTE evolúcióbiológusai friss kutatásukban számítógépes szimulációkkal vizsgálták a baktériumok között kimutatható együttműködés, és az ehhez kapcsolódó kommunikáció evolúciós hátterét. Az eredeti publikáció itt olvasható.
Az első szerzőt, Dr. Czárán Tamással, az ÖK tudományos tanácsadójával készített interjút a 24.hu munkatársa.
A cikk itt olvasható: 24.hu/tudomany – Hazudnak egymásnak a baktériumok Bihari Dániel újságíró tollából
„Még a matematikában is van bizonytalanság, főleg, ha például közösségenként szabályozzák a műveleti sorrendet. Az egri természettudományos konferencián szó volt az elsivatagosodásról, a felszín alatti vizek védelméről, de arról is, mitől függ, hogy rothad, vagy aszúsodik a szőlőszem.”
„A Magyar Természettudományi Társulat „Bizonyosságok és bizonytalanságok a tudományban című konferenciasorozatának harmadik állomása az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) volt. A konferencia a természettudományok széles skáláját ölelte föl a matematikától a biológián, földrajzon, hidrogeológián át a genetikáig.”
(…) Sok felszín alatti vizet fogyasztunk Dr. Boros Emil, az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézet, állatökológiai kutatócsoport osztályvezetője a vizes élőhelyekről beszélt. Ismertette, Magyarországon évente két köbkilométernyi vizet fogyasztunk. (…)
„Magyarország hosszú évek óta áll a világranglista élén azzal a komoly kockázatot jelentő ténnyel, hogy természetes vizeinkben immár 31 idegenhonos tízlábú rákfaj előfordulását sikerült igazolni. A hazai ökoszisztémát és az infrastruktúrát egyaránt veszélyeztető fajok száma legutóbb a COVID-járvány idején ugrott meg, de megállíthatatlanul terjednek a régebb óta itt lévő fajok is.
Hogy egy ember által véletlenül vagy szándékosan behurcolt faj okoz-e galibát az új élőhelyen vagy sem, az sok tényezőn múlik. Az mindenesetre tény, hogy 2023-ig világszerte több mint 37 000 idegenhonos fajt regisztráltak a kutatók, melyek az élőhelyek egyensúlyát és a táplálékláncot megbolygatva káros hatást gyakorolnak a természetes ökoszisztémára, sőt olykor még az épített környezetre is. Ehhez hasonló problémákat okoznak azok az ázsiai, amerikai és ausztrál eredetű tízlábú rákfajok is, melyek közül a legfrissebb felmérések szerint már 31 jelent meg hazánk természetes és mesterséges vizeiben.” /agronaplo.hu – 2024-10-6 Farkas Alexandra – újságíró/
Az agronaplo.hu cikkében Weiperth Andrással, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont külső munkatársával készített interjút. A teljes cikk ide kattintva olvasható.
