„Ott vagyunk a férfiak, a férjek mellett, mi is kivesszük a részünket a munkából. Mi ezt nem kényszerből, hanem szeretetből csináljuk. Nem is tudjuk elképzelni másképp az életünket” – mondta a Telexnek Sáfián Lászlóné Ibolya a Nők a pásztorságban csoport alapítója és vezetője. A magyar közösség 2021-ben jött létre spanyol mintára, ma már hetven tagjuk van, akik az ország különböző szegleteiben élnek és gazdálkodnak. A csoportnak hála a tagoknak van kivel megbeszélniük a problémáikat, és ha kell segítséget, tanácsot tudnak kérni egymástól. Legutóbb például azt illetően, milyen babakocsit érdemes vásárolni, ami strapabíró és nem törik a kereke a legelőn.
Sáfián Lászlóné Ibolyával és a közösség tagjaival szombat délután a debreceni MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központban Illés Zsófia Szonja képzőművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktorandusza, az IASK Környezeti Kutatócsoportjának kutatója beszélgetett.
A közönség soraiban ott ült Molnár Zsolt, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoport vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora is, aki a kezdetektől nyomon követi a pásztorságban tevékenykedő női közösség életét.
„Szelektív hulladékgyűjtés, szennyvíz-újrafeldolgozás, műanyagból beton, és még sorolhatnánk. Az emberiség bolygó mentő folyamatai virágkorát élik, és nem véletlenül. Az ember térnyerésével a Föld hatalmas károkat szenvedett, az iparosodás folyamata pedig minden eddiginél jobban felgyorsította a pusztulást. Kevesebbet hallani azonban az egyes élőhelyek helyreállításáról, amelyek sokszor gazdasági érdekekbe ütköznek.
Mostanra már akkora károkat szenvedett a természet, hogy szakembereknek kell beavatkozniuk a folyamatokba. Nincs idő ugyanis megvárni, hogy magától álljon helyre a rendszer. Dr. Halassy Melinda, restaurációs ökológussal beszélgettünk.
Ökológiai Restauráció „Az ökológiai restauráció fogalma sokak számára ismeretlen lehet. A természetközeli élőhelyeket próbáljuk meg helyreállítani. Azt próbáljuk megérteni, hogyan működnek az egyes élőhelyek: milyen élőlények alkotják őket, és köztük milyen kapcsolatok vannak. Milyen kulcselemek tűnhettek el az idők folyamán, vissza lehet-e állítani azokat, és ha igen, milyen eszközökkel. A rendszer egészét szeretnénk látni” – kezdi dr. Halassy Melinda.
Magyarországon – ugyanúgy, ahogyan az egész világon – jelenleg is több helyreállítási folyamat zajlik. Ezek már a hetvenes években elindultak, majd a 2000-es évektől egyre gyakoribbá váltak. Ma már az Európai Unió is biztosít pénzforrást helyreállítási projektekre, amelyekre nemzeti parkok pályázhatnak. Ilyen projekt a Kiskunsági Nemzeti Park területén, Fülöpházán is zajlik.” (Forrás: glamour.hu)
A Glamour+ interjút készített Dr. Halassy Melindával, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Restaurációs Ökológiai Kutatócsoportjának vezetőjével. A cikket ide kattintva olvashatják el.
Hetekig, több mint 160 km2-en égett a Kalifornia állambeli Los Angeles területe, és a tüzeket még most sem sikerült teljesen eloltani. A hatalmas tűzvészben többen életüket vesztették, és a lángok számtalan lakóingatlan mellett az ökoszisztémában is jelentős kárt tettek. Mi történik most a leégett területeken az élővilággal, mennyi idő, mire helyreáll a környezet, milyen intézkedések lennének nélkülözhetetlenek, hogy a jövőben a területen elkerüljék a hasonló pusztításokat, és milyen feladatok várnak az ökológusokra Los Angelesben?
A legfontosabb kérdésekről Valkó Orsolyával a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében működő ’Lendület’ Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport vezetőjével beszélgetett Csik Veronika, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat Kommunikációs Főosztályának munkatársa.
A beszámolók szerint a Los Angeles-i tűzben több mint 10 ezer ingatlan semmisült meg, és több mint 150 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. A pusztítás azonban nemcsak a „felszínen” jelentős, hatalmas kár keletkezett a helyi ökoszisztémában is. Bár Kaliforniában nem ez az első nagyobb tűz az utóbbi években, ami pusztítást végzett, a 2025-ös különösen nagynak számít kiterjedése és valószínűleg a hatása miatt is.
Kép: GettyImages
Bár a tüzeket még nem minden területen sikerült eloltani, a helyreállítással már most el kell kezdeniük foglalkozni az illetékes szerveknek. Azonban fontos kiemelni, és az ökológusok is hangsúlyozzák, a tűz mindig is része volt a szárazföldi ökoszisztémának. „Alapvetően az, hogy valahol van tűz, önmagában még nem katasztrófa az élővilág számára” – hangsúlyozza Valkó Orsolya. Az egyes területek és a helyi életközösségek ugyanis különbözően alkalmazkodtak a tüzekhez, és van olyan terület, ahol teljesen természetes az, hogy akár néhány évente teljesen leég minden.
„Tényleg fontos, hogy úgy értékeljük, hogy ez része a természetnek. Azért viszont, hogy megváltozott a tüzek kiterjedése, erőssége, gyakorisága a Földön, az emberi tevékenység tehető felelőssé 100 %-ban. Ezt a helyzetet rendszerben kellene vizsgálni, és az egész változásnak az alapvető okait kellene kezelni, nem csak a következményeket” – magyarázza az ÖK kutatója.
Szó szerint az aljzat kavicsáig felzabálja a vízi állatokat és növényeket, meggyengíti a töltéseket, felszabadítja a mérgeket – a vörös mocsárrák valóságos ökológiai atombomba a magyar vizekben. Az emberi felelőtlenség és tudatlanság szabadította hazánkra, a jó hír, hogy lehet ellene sikerrel harcolni.
„Ez az idegenhonos állat egyenlő egy ökológiai atombombával. Szó szerint felzabálja az őshonos állatokat és növényeket a vízben, a békákért akár kimegy a partra, számos fajra halálos kórokozókat, parazitákat terjeszt. Érden megcsúszott miatta vasúti átereszek töltése, tevékenysége visszajuttatja folyóvizeinkbe a mederben csapdázódott szennyező anyagokat, például nehézfémeket”
– nyilatkozta a 24.hu internetes portálnak Dr. Weiperth András hidrobiológus kollégánk, és ezzel még közel sincs vége az Amerikából behurcolt vörös mocsárrák kártételeinek.
A kórokozók átvitelében játszott potenciális szerepük miatt a Magyarországon megjelent három inváziós szúnyogfaj (a tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog) jelentős veszélyt jelent az emberi és állati egészségre. Számos korábbi tanulmány foglalkozott a legfontosabb szúnyogfajok (pl. Aedes aegypti és Ae. albopictus) megtelepedését és terjedését elősegítő ökológiai tényezők azonosításával és előrejelzéseket tett a jövőbeli elterjedésre vonatkozóan.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatócsoportja Gramszegi László Zsolt vezetésével a Journal of Pest Science folyóiratban megjelent tanulmányukban azonban először alkalmaztak közösségi tudomány (citizen science) alapú megközelítést. A szúnyogmonitor – Szúnyogmonitor program 2019-től gyűjti a lakosságtól a tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog hazai előfordulási adatait. A három inváziós szúnyogfaj jelenlegi elterjedési térképeit a Szúnyogmonitor 5 éves felmérési adatsoraiból generálták, majd különböző környezeti tényezők térképeit modellezték, sok tényezőt figyelembe véve például az éghajlatot, az élőhely típust, a táplálék forrást, a közúti forgalmat és a fajok közötti versenyt.
„A nemzetközi irodalomban készültek már hasonló előrejelzések inváziós szúnyogokra, de mi voltunk az elsők, akik ehhez a citizen science-t is felhasználták. A többi tanulmány terepi csapdázási eredményekre épített, és csak néhány kulcsfajra fókuszáltak. A citizen science-nek előnyei és korlátai is vannak. Az jó, hogy könnyen sok adathoz lehet jutni a lakossági bejelentések révén, ami hasznos egy nagy adatigényű modellezés során. Másrészt a gyűjtés nem random mintavétel szerint történik, onnan jön több adat, ahol sokan laknak, vagy ahol valamiért népszerűbb a projektünk, erre a heterogenitásra az elemzésnél és az eredmények értékelésénél figyelni kell. A modellünk lényege, hogy a citizen science alapján rekonstruált elterjedési mintázatokat összevetettük a környezeti feltételeket leíró térképekkel. Ötven olyan változót vettünk figyelembe, amelyek befolyásolhatják a fajok elterjedését, mint például a hőmérséklet, a csapadék, az autóutaktól való távolság vagy az emberi populáció mérete. A mesterséges intelligencián alapuló modell aztán kiválogatta, hogy ezek közül melyik az, amelyik ténylegesen összefügg az egyes fajok elterjedésével. A tigrisszúnyognál például a téli minimum-hőmérséklet kritikus a túlélés szempontjából, de a másik kettőnél vannak más fontos tényezők is” – mondta el módszerükről Garamszegi László Zsolt a telex.hu részére vele készült interjúban.
A publikáció legfontosabb eredményei, hogy azonosították a három inváziós szúnyog faj magyarországi elterjedését befolyásoló legfontosabb környezeti tényezőket, amely fajonként eltérő környezeti tényező együttest jelent. Bebizonyosodott, hogy a tigrisszúnyog esetében az elterjedési valószínűségeket közvetlen csapdázási adatokkal validálni lehetett. A tigrisszúnyogra vonatkozó előrejelzések felhasználhatók a járványügyi kockázat előrejelzésére és általában az előre jelzett elterjedési térképek hatékonyan felhasználhatók a jövőbeli betegség- és kártevő-előrejelzésben és kontrollban.
A napenergia hasznosítása kulcsfontosságú a jövőnk szempontjából, ám korántsem mellékes, hogy a „tiszta energiát” az élővilág rovására, vagy azzal összhangban állítjuk elő. Magyar tudósok és cégek együttműködése révén „okosabb” napelemparkokkal megőrizhetjük a gyepek bámulatosan gazdag élővilágát.
Fotó: Gallé Róbert
Gallé Róbert PhD, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársának vezetésével végzett kutatás során bizonyításra került, hogy az alacsony természetességű területen kialakított napelempark megfelelő kezelés és karbantartás után természeti értéknövekedés eredményezhet, mert a napelemek körül kialakítható természetközeli gyep fennmaradása hosszabb távon, legalább a napelempark működési idejére biztosított.
„Számos tényező határozza meg együttesen, hogy hová kerüljön egy park. A tényezők között szerepel technológiai (például rendelkezésre áll-e megfelelő középfeszültségű villamos vezeték), gazdasági (jó termőképességű szántóföldekre nem érdemes és nem is szabad napelemparkot telepíteni) és egyre növekvő mértékben természetvédelmi. Természetközeli gyepre ugyanis nem engedélyezhető napelempark telepítése” – fogalmazta meg Gallé Róbert PhD ökológus. (Forrás: zoldhang.hu)
„A kutatók aktív lakossági segítséggel folyamatosan nyomon követik, vadásszák és vizsgálják az idegenhonos szúnyogfajokat: eddig még nem mutatták ki bennük egzotikus betegségek kórokozóit. Az inváziós vérszívók terjeszkedése megállíthatatlan, a tigrisszúnyognak olyan variánsa is megjelenhetett, amely kifejlett felnőtt (imágó) alakban, a lakásokban vészeli át a telet.
Az utóbbi években gyakran felmerülő téma három idegenhonos csípőszúnyogfaj megtelepedése, terjedése és az általuk hordozott kockázatok. Nem azért, mert ezentúl több szúnyogcsípést kapunk a nyáron – bár a tigrisszúnyog itthon szokatlan módon nappal, tűző napsütésben is aktív, támad –, hanem mert olyan súlyos, hazánkban ma még egzotikusnak tekinthető betegségeket terjeszthetnek, mint a zika, a dengue-láz vagy a chikungunya-láz.
A csípőszúnyogok, köztük a három új jövevény – az említett tigrisszúnyog mellett a koreai szúnyog és a japán bozótszúnyog – egyedei úgynevezett vektorszervezetek, vagyis vérszívásuk során emberről emberre vagy állatról emberre adhatnak át bizonyos kórokozókat. A feltételes módot az indokolja, hogy a vektor jelenléte önmagában még nem jelent járványveszélyt, ehhez természetesen szükség van az adott vírusok, baktériumok nagyobb tömegű jelenlétére is. A hazánkban egyelőre jellemző, egyes behurcolt esetek ehhez kevesek.” (Forrás: 24.hu)
Az ázsiai tigrisszúnyog potenciális előfordulási helyeinek előrejelzése – Forrás: HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
Interjú Garamszegi László Zsolttal, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatójával.
A riportot készítette: Bihari Dániel, újságíró – 24.hu A teljes cikk ide kattintva olvasható.
„A párkeresés, riasztás, territóriumjelölés, tájékozódás és kapcsolattartás mind olyan helyzetek, ahol a hangoknak nélkülözhetetlen szerepe van az állatvilágban. Bár egyes helyzetekben akár ösztönösen is fel lehet ismerni a hangok mögött rejlő üzenetet, a mesterséges intelligencia használata teljesen új dimenziót nyitott a dekódolásban, amely mind a precíziós gazdálkodás, mind a természetvédelem területén áttörést és új szolgáltatásokat hozhat.”
Az innovációban rejlő lehetőségekről Dr. Zsebők Sándor, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakértője beszélt az Agrárszektornak.
A mesterséges intelligencia a hazai ökológiában és természetvédelemben – adatok és algoritmusok
„Napjainkra, az antropocén hajnalán világossá vált, hogy a földi bioszféra hatalmas nyomás alatt áll. Ez olyan mértékű változásokat okozhat, amelyek talán az élővilág jelenleg ismert formájának fennmaradását és az emberiség további fejlődését is veszélyeztetik. E változások ellen csak a folyamatok pontosabb ismeretében vehetjük fel a siker reményében a harcot, ehhez azonban pontos és nagy mennyiségű adatra van szükség a környezeti változókról, a fajok elterjedéséről, populációméretéről, az ökoszisztémában betöltött szerepéről. Az adatok gyűjtése a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre gyorsabb, viszont feldolgozásuk egyre nehezebb. Ennek oka kettős lehet. Egyrészt hatalmas adatmennyiség generálódik. Másrészt – az előzőektől nem függetlenül – az adatok összetettsége is hatványozódik. Korunk egyik jelentős innovációja, a mesterséges intelligencia talán lehetőséget teremt e problémák hatékony kezelésére. Ezt a kérdéskört járja körül az MTA VIII. Biológiai Tudományok Osztálya által szervezett szimpózium.” (Forrás: mta.hu)
Az MTA által készített videóban a 2024. november 21-én elhangzott előadások a következő sorrendben láthatóak:
Mesterséges intelligencia a természetvédelemben és az ökológiában: múlt, jelen
Barta Zoltán, az MTA doktora (Debreceni Egyetem); Garamszegi László Zsolt, az MTA doktora (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont)
Az élőlények eddig soha nem látott ütemben tűnnek el a Földről. Ahhoz, hogy megpróbáljuk legalább lassítani ezt a folyamatot a biodiverzitás változásainak hatékony monitorozására van szükség. Napjaink technikai fejlődése hatékony eszközöket kínál (pl. kamera csapdák, digitális hangrögzítők, műholdképek, szociális média) az adatok gyűjtésének felgyorsítására. Sajnos, az ezen eszközök által szolgáltatott nyers adatok feldolgozása fájdalmasan lassú. Egy új számítógépes technológia, a mély tanulás alapú mesterséges intelligencia, azonban megoldást kínálhat. Az előadásunk első részében röviden áttekintjük az adatgyűjtés új technikai eszközeit, felvillantjuk a nyers adatok feldolgozását hátráltató problémákat, röviden bemutatjuk a mély tanulást és ismertetjük alkalmazásának néhány természetvédelmi esetét.
További előadások:
Mesterségesintelligencia-módszerek alapjai és tudományos alkalmazásai
Csabai István, az MTA levelező tagja (Eötvös Loránd Tudományegyetem)
Biológiai adattömegek kezelése
Bán Miklós PhD (Debreceni Egyetem)
Állathangok és a mesterséges intelligencia Zsebők Sándor PhD (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont)
Az inváziós csípőszúnyogok monitoringja citizen science és mesterséges intelligencia segítségével Garamszegi László Zsolt, az MTA doktora (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont)
Faji elterjedési térképek prediktálása műholdképek alapján
Barta Attila PhD (Debreceni Egyetem)
Mesterséges intelligencia a természetvédelemben és az ökológiában: jövő Garamszegi László Zsolt, az MTA doktora (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont); Barta Zoltán, az MTA doktora (Debreceni Egyetem)
2024. november 21.
Humán Tudományok Kutatóháza – Nagyterem
„A mesék hangulatát idézik elénk az erdők talajszintjén fel-felbukkanó, fákhoz kötődő kis víztestek, és nem is járunk messze a valóságtól: egy miniatűr világ rejtőzik bennük. A tündérkutak, hivatalosan dendrotelmák a szárazföld apró vízszigetei rendkívül sokszínű és speciális élővilággal, ráadásul a környezetükre is hatást gyakorolnak.
Erdőben sétálva a kevésbé szemfüles látogatónak is feltűnnek a talajszinten, egy-egy fa tövében csillogó apró víztestek. Az ember megáll, rácsodálkozik, beindul a képzelete: apró lények, manók, törpék, tündérek járnak ide fürdeni és szomjukat oltani, mókusok, sünök, egerek kísérik őket. Ha a mesevilág szereplőit kivesszük a képből, akkor nem is járunk messze az igazságtól, sőt: ezek a jelentéktelennek tűnő kis vizek elképesztően gazdag, speciális élővilágnak adnak otthont, és még közvetlen környezetük mikroklímáját is befolyásolják.”
A 24.hu újságírója, Bihari Dániel készített interjút a tündérkutakról Dr. Kovács Bence ökológussal, az HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos munkatársával.
„Kröel-Dulay György, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Kísérletes Vegetációökológiai Kutatócsoportjának vezetője kollégáival idestova tíz éve folytat kísérleteket a Duna–Tisza közén, Fülöpháza mellett. Az ExDRain (Extreme Drought and Rain Manipulation Experiment) projektben több, kisebb egymás melletti parcellán különböző klíma-forgatókönyveket modelleznek. A szárazságot, a rövid idő alatt lehulló, nagy mennyiségű csapadékot éppúgy képesek „lejátszani” ebben a kísérletben, ahogyan a következményeket is, például a növénytakaró lassú vagy éppen radikális megváltozását. Hiszen ez is olyasmi, amivel meg kell barátkoznunk: a táj és a növényzet sem marad olyan, amilyennek ismertük.” – qubit.hu
Nagy Gergely, a Qubit riportere készített interjút Kröel-Dulay György PhD kutatóval a magyar táj megváltozásáról, az ExDRain projekt kutatások eredményeiről.
Fűből húst és tejet tudnak csinálni! Valaha tíz-húszezer pásztornak megvolt ez a tudása hazánkban, ma alig néhány száznak. A megújult Hortobágyi Pásztormúzeumban az újragondolt kiállítás egész évben eme különleges tudású szakemberek, a természetvédelem fontos szereplői előtt tiszteleg.
Dr. Molnár Zsolt, az MTA doktora, botanikus, etnoökológus a HUN-REN Ökológiai és Botanikai Intézetének keretében működő Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoport vezetője nyitotta meg a megújult múzeum kiállítását.
Bővebben a itt olvashatnak az eseményről.
Forrás: szbadfold.hu Fotó: Kállai Márton/ szabadfold.hu
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Evolúciótudományi Intézete kutatói Czárán Tamás, Scheuring István, Zachar István és Számadó Szabolcs és az ELTE evolúcióbiológusai friss kutatásukban számítógépes szimulációkkal vizsgálták a baktériumok között kimutatható együttműködés, és az ehhez kapcsolódó kommunikáció evolúciós hátterét. Az eredeti publikáció itt olvasható.
Az első szerzőt, Dr. Czárán Tamással, az ÖK tudományos tanácsadójával készített interjút a 24.hu munkatársa.
A cikk itt olvasható: 24.hu/tudomany – Hazudnak egymásnak a baktériumok Bihari Dániel újságíró tollából
„Még a matematikában is van bizonytalanság, főleg, ha például közösségenként szabályozzák a műveleti sorrendet. Az egri természettudományos konferencián szó volt az elsivatagosodásról, a felszín alatti vizek védelméről, de arról is, mitől függ, hogy rothad, vagy aszúsodik a szőlőszem.”
„A Magyar Természettudományi Társulat „Bizonyosságok és bizonytalanságok a tudományban című konferenciasorozatának harmadik állomása az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem (EKKE) volt. A konferencia a természettudományok széles skáláját ölelte föl a matematikától a biológián, földrajzon, hidrogeológián át a genetikáig.”
(…) Sok felszín alatti vizet fogyasztunk Dr. Boros Emil, az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézet, állatökológiai kutatócsoport osztályvezetője a vizes élőhelyekről beszélt. Ismertette, Magyarországon évente két köbkilométernyi vizet fogyasztunk. (…)
„Magyarország hosszú évek óta áll a világranglista élén azzal a komoly kockázatot jelentő ténnyel, hogy természetes vizeinkben immár 31 idegenhonos tízlábú rákfaj előfordulását sikerült igazolni. A hazai ökoszisztémát és az infrastruktúrát egyaránt veszélyeztető fajok száma legutóbb a COVID-járvány idején ugrott meg, de megállíthatatlanul terjednek a régebb óta itt lévő fajok is.
Hogy egy ember által véletlenül vagy szándékosan behurcolt faj okoz-e galibát az új élőhelyen vagy sem, az sok tényezőn múlik. Az mindenesetre tény, hogy 2023-ig világszerte több mint 37 000 idegenhonos fajt regisztráltak a kutatók, melyek az élőhelyek egyensúlyát és a táplálékláncot megbolygatva káros hatást gyakorolnak a természetes ökoszisztémára, sőt olykor még az épített környezetre is. Ehhez hasonló problémákat okoznak azok az ázsiai, amerikai és ausztrál eredetű tízlábú rákfajok is, melyek közül a legfrissebb felmérések szerint már 31 jelent meg hazánk természetes és mesterséges vizeiben.” /agronaplo.hu – 2024-10-6 Farkas Alexandra – újságíró/
Az agronaplo.hu cikkében Weiperth Andrással, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont külső munkatársával készített interjút. A teljes cikk ide kattintva olvasható.
Az éghajlatváltozás nemcsak a hőmérséklet emelkedését okozza, a hőmérséklet és a csapadék éven belüli eloszlásában is komoly átalakulást hozhat a jövőben – állapította meg a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont két kutatója, Bede-Fazekas Ákos és Somodi Imelda.
A HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat az MTI-hez szerdán eljuttatott közleményében azt írták, a hőmérséklet és a csapadék éven belüli eloszlásának változása várhatóan a fajok és más ökológiai jelenségek elterjedésére is hatással lesz. Az éghajlati jellemzők éven belüli alakulása olyan rejtett módokon is hat, amelyek eddig elkerülték a modellezők figyelmét. Az eddig ismert modellek az éven belüli hőmérséklet- és csapadékeloszlás megváltozása miatt félrevezető tudományos eredményeket adhatnak. (Forrás: hirtv.hu)
Korányi Dávid kollégánkat – a HUN-REN Ökológiai és Botanikai Intézet kutatóját – az erdei csótányok elterjedésével kapcsolatban kérdezték:
Az erdei csótány szerencsére minden szempontból ártalmatlan rovar, ettől függetlenül nem túl bizalomgerjesztő jelenség.
Az elmúlt hetekben a magyar nagyvárosokban – de főleg Budapesten – sokan jelezték a kertes házakban élők közül, hogy egyre több csótánnyal találkoznak, mely rovar előszeretettel eszi be magát a lakásokba is – figyelmeztet cikkében a Greenfo. A zöld portál megjegyzi, szerencsére ezek a látogatók „csak” erdei csótányok és nem a betegségek terjesztésére is képes német csótányok. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakembere szerint nincs is szükség ellenük olyan fellépésre, mint a szúnyogoknál, hiszen amellett, hogy ártalmatlanok, a lakásban pár nap alatt elpusztulnak. [ ………………..]
Itt élnek az erdeicsótányok
„Az egyik leggyakoribb, idegenhonos faj, a kertvárosi erdeicsótány (Ectobius vittiventris) Olaszországtól a Balkánig, Törökországon keresztül a Kaukázusig előfordul, hazánkban először 2005-ben észlelték, főleg a fővárosban és környékén a kertes, parkos élőhelyeken” – fejtette ki Korányi Dávid, a HUN-REN Ökológiai Központ kutatója. ………
A fajok és más ökológiai jelenségek (pl. növényzeti típusok) elterjedésére az éghajlatváltozás hatást gyakorolhat, mely hatást prediktív elterjedésmodellekkel szokás vizsgálni és előre jelezni. E modellek meghatározó összetevői az ún. bioklimatikus változók. A modellek által előre jelzett, várható elterjedések a bioklimatikus változók értékeitől (pl. az év legcsapadékosabb negyedévének hőmérsékletétől) függenek. Eközben a változó számításának alapjául szolgáló időszak (pl. a legcsapadékosabb negyedév) az éven belül eltolódhat, és ez az eltolódás könnyen rejtve maradhat, pedig a bioklimatikus változók ökológiai jelentése nagymértékben függ az időszaktól. Példának okáért a legcsapadékosabb negyedév a közelmúltban esetleg a május-június-július időszakra esett (ez Magyarország jelentős részére igaz), de ez az elkövetkező évtizedekben akár az őszi vagy téli hónapokra is átcsúszhat. Nem nehéz belátni, hogy ez nehézségek elé állítja az elterjedésmodellező szakembereket, hiszen míg a közelmúltban a legcsapadékosabb negyedév hőmérsékletét leíró bioklimatikus változó valójában a kora nyári időszakot jellemezte, addig a jövőben ugyanez a változó az év egy teljesen más (a példánkban egy jóval hűvösebb) időszakának hőmérsékletét írja majd le. Márpedig azoknak a modelleknek a tanításához, amelyekkel a jövőbeli elterjedést jelezzük előre (esetünkben az őszi-téli hőmérséklet segítségével), a közelmúlt kora nyári hőmérsékletét használtuk fel.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont két kutatója, Bede-Fazekas Ákos és Somodi Imelda korábbi tanulmányukban már bemutatták, hogy a bioklimatikus változók számításához használt ún. jellegzetes éghajlati időszakok, mint amilyen a legcsapadékosabb negyedév is, nem csak elméletben csúszhatnak el éven belül akár több hónapnyit is, hanem ez Magyarország területének egy részén az éghajlatmodellek szerint a jövőben ténylegesen megvalósulhat. A jellegzetes éghajlati időszakok elcsúszása az elterjedésmodellek megbízhatóságát csökkenti, ezért a modellezőnek fel kell ismernie a problémát és kezelnie kell.
„Vajon csak Magyarország kerül ilyen – modellezéstechnikai szempontból – szerencsétlen helyzetbe a jövőben? Vagy ez a probléma a Föld egészét érinti, esetleg néhány régióját kiemelten is? Mennyire értenek egyet a különböző globális klímamodellek ebben a kérdésben? És a klímamodellek mögött meghúzódó forgatókönyvek?” – sorolja azokat a kutatási kérdéseket Bede-Fazekas Ákos, amelyek nem hagyták nyugodni a két kutatót.
„A bennünket foglalkoztató kérdések adottak voltak, ahogy a szükséges éghajlati adatok is. Továbbá azt is tudtuk, hogy az eredmény – bármi lesz is – nem csak minket érdekel, hanem az elterjedésmodellezők népes táborának is fontos információt szolgáltat majd. Már csak egyvalami volt hátra: valahogyan az irdatlan adatmennyiséget és a belőle kihámozható eredményeket szintetizálnunk kellett, hogy befogadható formában tárjuk a tudományos közösség elé. Azt hiszem, ez jelentette a legnagyobb kihívást számunkra.”
A kutatás legfőbb lépései folyamatábrán szemléltetve, a bemeneti adatoktól a jellegzetes éghajlati időszakok számításán át a szintetizáló elemzésekig
Végül a kutatók sikerrel jártak, és a Föld egészét felölelő, négy klímamodellt, négy forgatókönyvet és négy jövőbeli időszakot feldolgozó elemzésüket a rangos Global Change Biology című tudományos lapban publikálták. A tanulmány bemutatja azokat a területeket, amelyek a jellegzetes éghajlati időszakok eltolódásával leginkább érintettek.
A csapadék (fölül) és a hőmérséklet (alul) éven belüli változatosságának térképén kék poligonok ábrázolják azon területeket, amelyek leginkább ki lesznek téve a csapadékkal, illetve a hőmérséklettel összefüggő jellegzetes éghajlati időszakok eltolódásának
A térképes eredményeken túl a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont két kutatója azt is feltárta, hogy azon három fontos döntés közül, amelyet az elterjedés modellező szakembernek meg kell hoznia, ha jövőbeli elterjedést szeretne előre jelezni, melyek a fontosabbak, s melyek a kevésbé fontosak. E döntések a globális klímamodell kiválasztása, a forgatókönyv kiválasztása és a jövőbeli időszak kiválasztása.
„Úgy találtuk, hogy az elterjedésmodellező globális klímamodellre vonatkozó döntése volt a legkevésbé fontos, míg a jövőbeli időszak kiválasztása jellemzően fontosabb volt, mint a forgatókönyv kiválasztása” – számol be az eredményekről Bede-Fazekas Ákos. „A jellegzetes éghajlati időszakok eltolódása az idő előrehaladtával és a mind pesszimistább forgatókönyvek figyelembevételével egyre hangsúlyosabbá válik. Viszont a globális klímamodelleket e tekintetben nem lehetett egyértelmű sorrendbe állítani. Modellezéstechnikai szempontból az eredményt némiképp megnyugtatónak tartom, hiszen éppen a klímamodellek kiválasztása szokta a legnagyobb fejtörést okozni az elterjedésmodellezőknek, de úgy tűnik, e döntésnek van a legkisebb jelentősége.”
Sajnos az ökológia és a természetes életközösségek sokszínűsége szempontjából már közel sem ilyen megnyugtató az eredmény. A kutatók számos példát találtak a jellegzetes éghajlati időszakok két hónapot meghaladó eltolódására, és hat hónapos – vagyis az elképzelhető legnagyobb – várható eltolódásról is beszámoltak. Márpedig az éghajlati jellemzők éven belüli eloszlásának ilyen jelentős átrendeződését félő, hogy sok faj nem fogja tudni lekövetni. Példánknál maradva ez azt jelenti, hogy a hosszú évezredek alatt a nyár eleji, kellemes melegben lehulló csapadékhoz alkalmazkodott növény- és állatfajokat jelentős próbatétel elé állíthatja, ha a csapadék nagy része inkább az őszi-téli hónapokban hullik majd le, amikor már életciklusuk következtében e csapadékot hasznosítani nemigen tudják. A próbatétel pedig fajok elvándorlásához, rosszabb esetben pusztulásához vezethet.
„A trópusokon számos helyen várható mind a hőmérséklettel, mind a csapadékkal összefüggő jellegzetes éghajlati időszakok eltolódása, de a csapadékkal összefüggő eltolódások a mérsékelt és a sarkvidéki égövben is számos területen várhatóak” – összegzi a térképes elemzéseket Somodi Imelda. „Az Egyenlítő környékén bekövetkező, együttes eltolódások megerősítik annak a valószínűségét, hogy ott máshonnan nem ismert (analógia nélküli) éghajlat fog kialakulni a jövőben. Márpedig ennek az élőlényekre kifejtett hatását még megbecsülni sem tudjuk, hiszen nincs hozzá kellő eszközünk!”
Tanulmányuk záró gondolataként a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói leszögezik, hogy a későbbiekben a prediktív elterjedésmodelleknek figyelembe kell venniük a jellegzetes éghajlati időszakok eltolódását és a jelenséget be kell építeniük a modellezési munkákba, ha megbízható előrejelzésekkel kívánnak szolgálni.
Engloner Attila, a Vízi Ökológiai Intézet kutatója, a VÍZTUDOMÁNYI ÉS VÍZBIZTONSÁGI NEMZETI LABORATÓRIUM vezetőjének szakértő véleményét kérték a Dunai árvíz és a főváros ivóvízellátásának vonatkozásában:
„Az évtized legnagyobb árhulláma érkezik a Dunán. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakértő megnyugtattak mindenkit, hogy a főváros ivóvízellátását egyelőre nem veszélyezteti az árvíz.
Szombatra várják a Duna tetőzését Budapesten a szakemberek. Habár az árvíz a legfrissebb előrejelzések szerint nem fogja elérni a 2013-as 891 centiméteres rekordszintet (várhatóan 850 centiméter körül tetőzik majd a folyó), az árhullám közeledtével felmerül a kérdés, hogy biztonságban van-e a főváros ivóvízellátása. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) elárulta a választ.
A véletlen hozta így, de pont szerencsés időzítés, hogy idén zárult egy ötéves kutatás, a Tiszta Ivóvíz Nemzeti Kiválósági Program, amelynek konzorciumi tagja volt a ÖK is. A kutatás szakmai vezetője, Engloner Attila ismertette, azt is vizsgálták, hogy árvíz esetén biztonságban van-e Budapest ivóvize. Eredményeik szerint a Duna parti szűrési rendszere annyira hatékony, hogy
„egyelőre nem kell attól tartani, hogy veszély fenyegetné a főváros ivóvízellátó rendszerét.” (vg.hu)
Hogy értsük, mi történik a klímában és a vízmérlegben, a VÁLASZ Online portál alapvető kérdéseket tett fel kutatóknak.
„Az alábbiakban Szabó Péter éghajlatkutató, az ELTE Meteorológiai Tanszékének doktorandusza, Ungvári Gábor közgazdász, a REKK Vízgazdasági Csoport vízgazdasági elemzője és Lukács Balázs biológus, ökológus, az Ökológiai Kutatóközpont főmunkatársa válaszol….
Lukács Balázs biológus, ökológus: Idén látszik igazán a csapadékszinteken, hogy durván elválik az Alföld az ország többi részétől. Az év első fele a nyugati országrészben és a hegyvidékeken „jól sikerült”, vagyis átlagos vagy átlag feletti csapadék hullott. Az Alföldön viszont csak a január volt átlagos, utána az elmúlt 20 év átlagához képest minden hónapban kevesebb eső esett. És még erre jött rá az aszályos július-augusztus. Ha az elmúlt 15-20 év csapadék- és hőmérsékleti adatait nézzük, kirajzolódik a trend: ritkán és nagy zuhéban jön az eső, nyáron pedig súlyos aszályok vannak. A csapadék időbeli eloszlása kiegyenlítetlen, ráadásul a víz java átmegy az országon.
Kedvező fejlemény, hogy a hullámtéri – vagyis gáton belüli – holtmedrek megtelnek, a kiszáradó kisebb medrek, morotvák életre kapnak, de összességében a fő trend a szárazodás.
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság folyamatosan figyeli a talajvízszinteket. A kutakból vett adatsorok térképre vetítésén látszik, hogy ez a szint folyamatosan csökken: az eltérés a 30 éves átlagtól néhol 150, 200 cm vagy még több. Vagyis ennyivel „ereszkedett” mélyebbre a talajvíz szintje. (Lásd a térképet lent!) Főleg a Nyírség és a Duna–Tisza köze érintett ebben. Hiába zúdul le időnként sok csapadék, annak időre lenne szüksége, hogy elszivárogjon. Ráadásul az aszály miatt jellemző lett a talajvízből származó öntözés; ez is nagy mértékben apasztja a talajvizet.”
