„A kutatók aktív lakossági segítséggel folyamatosan nyomon követik, vadásszák és vizsgálják az idegenhonos szúnyogfajokat: eddig még nem mutatták ki bennük egzotikus betegségek kórokozóit. Az inváziós vérszívók terjeszkedése megállíthatatlan, a tigrisszúnyognak olyan variánsa is megjelenhetett, amely kifejlett felnőtt (imágó) alakban, a lakásokban vészeli át a telet.
Az utóbbi években gyakran felmerülő téma három idegenhonos csípőszúnyogfaj megtelepedése, terjedése és az általuk hordozott kockázatok. Nem azért, mert ezentúl több szúnyogcsípést kapunk a nyáron – bár a tigrisszúnyog itthon szokatlan módon nappal, tűző napsütésben is aktív, támad –, hanem mert olyan súlyos, hazánkban ma még egzotikusnak tekinthető betegségeket terjeszthetnek, mint a zika, a dengue-láz vagy a chikungunya-láz.
A csípőszúnyogok, köztük a három új jövevény – az említett tigrisszúnyog mellett a koreai szúnyog és a japán bozótszúnyog – egyedei úgynevezett vektorszervezetek, vagyis vérszívásuk során emberről emberre vagy állatról emberre adhatnak át bizonyos kórokozókat. A feltételes módot az indokolja, hogy a vektor jelenléte önmagában még nem jelent járványveszélyt, ehhez természetesen szükség van az adott vírusok, baktériumok nagyobb tömegű jelenlétére is. A hazánkban egyelőre jellemző, egyes behurcolt esetek ehhez kevesek.” (Forrás: 24.hu)
Az ázsiai tigrisszúnyog potenciális előfordulási helyeinek előrejelzése – Forrás: HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
Interjú Garamszegi László Zsolttal, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatójával.
A riportot készítette: Bihari Dániel, újságíró – 24.hu A teljes cikk ide kattintva olvasható.
Habár a hazánkban megjelent ázsiai tigrisszúnyogot cikkek tucatjai állítják be „halálos veszélyt” jelentő kórokozók hordozójának, a kutatók a vizsgált példányok egyikében sem találták meg egyelőre a nyugat-nílusi lázat terjesztő kórokozót. Garamszegi László Zsolt biológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, a Szúnyogmonitor program vezető kutatója portálunknak ugyanakkor arról is beszélt, hogy idén már januárban kaptak bejelentést inváziós szúnyogok feltűnéséről.
– 2019 óta működik a szunyogmonitor.hu oldal. A beérkezett adatok, illetve a helyszíni vizsgálatok alapján tudnak-e előrejelzést adni az inváziós szúnyogfajok hazai elterjedésével kapcsolatban? – Arról talán már sokan hallottak, hogy a hazánkban élő félszáz őshonos szúnyogfaj mellett mintegy tíz évvel ezelőtt három inváziós faj is megjelent az országban. Ezek az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog. A Szúnyogmonitor programban, a lakosság által beküldött fotók és minták segítségével nyomon tudjuk követni, hogy az ország melyik részén alakulnak ki stabil populációk. Ez önmagában persze nem elég, ezért igyekszünk minél több helyről példányokat begyűjteni, és genetikai módszerekkel szűrni a különböző kórokozókra. A három faj elterjedési mintázata különböző, nem szabad őket „egy kalap alá venni”. A program célja az is, hogy a kutatók meghatározzák, mik a legfontosabb környezeti igényei e rovaroknak, s ezek ismeretében azt is meg tudják mondani, hogy az ország mely területein melyik faj megjelenése várható.
– Hogyan ismerjük fel?
– A tigrisszúnyogot viszonylag könnyen el lehet különíteni a többi csípőszúnyogtól, ugyanis ez a faj igen kontrasztos színezetű: testét és lábait egyaránt fekete alapon hófehér vagy ezüst pikkelyekből álló foltok, csíkok szegélyezik. Mivel a hazai lakosság immunológiailag nincs felkészülve a tigrisszúnyog csípésére, előfordul, hogy a csípés helyén hevesebb immunreakció indul be, a szokásosnál jobban begyullad a bőrfelület. Ez azonban nem jelenti azt, hogy „fertőzött” szúnyogról van szó.
– Tulajdonképpen készítettek egy szúnyog-előrejelzési térképet?
– Igen, nemrég elkészült az egész országot lefedő térképünk. Ezen nagyon jól látszik, hogy a délnyugati területen a tigrisszúnyog határozottan jelen van, az északkeleti országrészben viszont kicsi a felbukkanásának valószínűsége az ott uralkodó, számukra kevésbé ideális környezeti tényezők miatt. A másik két faj elterjedése szempontjából viszont nem lehet ilyen tájegységeket elkülöníteni az előfordulási gyakoriságuk kapcsán. Ennek a szórtabb megjelenésnek az lehet az oka, hogy a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog állományai még terjedőben vannak, az éves elterjedési mintázatok még drasztikusabban változnak. Ráadásul úgy néz ki, hogy a két faj verseng is egymással, mert amíg öt évvel ezelőtt a japán bozótszúnyogról érkezett több bejelentés, mostanában a koreai szúnyogból van több. Saját terepi vizsgálataink azt mutatják, hogy a csapdázási helyeken vagy az egyik fajt fogjuk meg, vagy a másikat, de a kettőt együtt soha, ami arra utal, hogy kiszorítják egymást e helyeken.
Garamszegi László Zsolt: „Attól, hogy egy veszélyesnek tartott szúnyogfaj itt él velünk, még nem biztos, hogy a kórokozókat terjeszti is” Fotó: ÖK
– Miként segíti ez a térkép az ellenük folytatott küzdelmet?
– Például hasznos lehet abban, hogy a szúnyogirtással foglalkozó szervek a térképek alapján szervezzék a gyérítési programjukat. Abban is segít, hogy járványügyi megfontolásból a gyérítést ott és akkor „vessük be”, ahol és amikor tényleg probléma van, és ne az egész országot „fújjuk tele” környezetszennyező irtószerekkel.
– Számos cikk ecseteli azt, hogy igen komoly veszélyt jelentenek ezek a szúnyogok. De van-e bármilyen adat arról, hogy Magyarországon bárki meghalt volna egy tigrisszúnyog csípésének következtében? – Én nem tudok ilyen adatról. Évente több ezer inváziós egyedet fogunk be az ország számos pontjáról, majd virológiai vizsgálatokat végzünk rajtuk. Eddig még egyetlen példányban sem találtuk meg például a nyugat-nílusi láz vírusát, míg az őshonos dalos szúnyog egyedeiben többször azonosítottuk e kórokozót. Valószínűleg az utóbbi faj felelős az emberi megbetegedéssel járó hazai esetekért. Erre figyelni kell, mert például 2018-ban lezajlott egy több mint 200 embert érintő fertőzési hullám, amelyben sajnos volt néhány halállal végződő eset is. Jelen van tehát egy kórokozó, amelytől tényleg tartani kell, csak éppen azt a jelenlegi ismereteink szerint nem az inváziós, hanem az őshonos fajok terjesztik Magyarországon. Attól tehát, hogy egy veszélyesnek tartott szúnyogfaj itt él velünk, még nem biztos, hogy a kórokozókat terjeszti is. Erre a legjobb példa a maláriaszúnyog, amelynek több faja is él nálunk: A malária (mocsárláz) régen Magyarországon is közismert betegségnek számított, ugyanakkor az 50-es évekre sikerült kiirtani, s ma egyáltalán nincs maláriaveszély.
– Ha megerősödik egy új faj populációja, az növeli annak valószínűségét, hogy kórokozó-terjesztővé váljon?
– Nagyon sok lépésből áll ez a folyamat, és minden egyes pont sajátos valószínűséggel jellemezhető a kórokozó átadása szempontjából, ezeket kell összeszorozni ahhoz, hogy egy járvány kialakulásának rizikóját megbecsüljük. A nyugat-nílusi láz esetében a kórokozó elsődleges gazdái a madarak. Először tehát a szúnyognak meg kell csípniük egy fertőzött madarat, majd egy embert. Itt tehát egy olyan szúnyogra „van szükség”, amely madarat és embert is támad, s viszonylag gyakran találkozik mindkettővel. A tigrisszúnyog viszont többnyire emlősöket csíp, így csekély a valószínűsége annak, hogy éppen egy olyan példány csíp meg minket, amely korábban egy vírushordozó madárból táplálkozott.
– Ha ilyen kicsi az inváziós szúnyogok okozta kockázat, miért van szükség a folyamatos megfigyelésükre?
– Azért, mert az említett folyamatban az egyes átadási lépésekhez tartozó valószínűségek kiszámolásához adatok kellenek, ezeket pedig a mi szűrési adataink alapján tudjuk megbecsülni. Ráadásul e valószínűségek változhatnak, így egy valós idejű, a szúnyogokra, a madarakra és az emberekre egyaránt kiterjedő monitoringra van szükség. Ráadásul potenciális veszély az is, hogy az inváziós szúnyogok olyan kórokozók terjesztésében játszhatnak majd úttörő szerepet, amelyek még nincsenek „bent” Magyarországon, s amelyek terjesztésére az endemikus szúnyogfajok nem fogékonyak. Manapság turisztikai tevékenységeink során könnyen behurcolhatunk olyan kórokozókat, mint a dengue-, a chikungunya- vagy a Zika-vírus, amelyeknek potenciális terjesztői a tigrisszúnyogok. A kérdés az, hogy a behurcolt esetekből mikor indulnak el fertőzési körök az inváziós szúnyogok közvetítésével az itthoni környezetben. A valós idejű elterjedési térképek és a virológiai szűrések eredményei segítenek e folyamatok megértésében, az érzelmi alapon kialakuló pánik helyett tényleges adatokra kell támaszkodnunk egy járvány előrejelzéséhez. Ezt a kiemelt feladatot látjuk el az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium programjában is.
– Elég enyhe volt a tél, sok lesz idén a szúnyog?
– A sikeres áttelelés önmagában nem feltétlenül jelenti azt, hogy szúnyoginvázió lesz, ezt ugyanúgy szabályozza a tavaszi-nyári időszak hőmérsékleti értékeinek és a csapadék mennyiségének összjátéka is. A szúnyogok „mennyiségét” tehát nehéz előre jelezni. Az viszont érdekes, hogy a Szúnyogmonitor programban idén már januárban kaptunk bejelentést tigrisszúnyogról, míg főszezonjuk eddig a késő nyár-kora ősz környékére esett.
– Hogyan tudunk védekezni az inváziós fajok ellen?
– A tigrisszúnyogok nem kötődnek nagy vízfelülethez, ugyanis „konténerköltők”, azaz a ház körüli edényekben, hulladékban, játékokban felgyűlt esővízben szaporodnak. A leghatékonyabb védekezés, ha ezeket a potenciális tenyészhelyeket megszüntetjük, ugyanakkor ma már a kereskedelemben is kaphatók hatékony biológiai alapú irtószerek. A napnyugta környékén jellemző szervezett szúnyogirtás egyébként az inváziós szúnyogok ellen nem hatékony, mivel egész nap aktívak.
A szakértő szerint a lakosság is tehet azért, hogy minél kevesebb rovar legyen Magyarországon Több tucat, összesen 100 fölötti dengue-lázról szóló esetet jelentettek Olaszországban és Franciaországban is idén október végéig – számolt be nemrég a Nature folyóirat. A vírus európai terjedése szoros összefüggésben áll az ázsiai tigrisszúnyog jelenlétével, de vajon mennyire kell aggódnunk amiatt, hogy a rovarok már Magyarországon megtalálhatók? Dr. Soltész Zoltán biológust, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársát kérdeztük.
Rettegni nem kell, de észben kell tartani az ázsiai tigrisszúnyog jelenlétét – hangsúlyozta Soltész
Zoltán. Míg ugyanis a hazai csípőszúnyogok nem kompatibilisek az olyan kórokozókkal, mint például a
dengue-láz, a zika vírus vagy a sárgaláz, vagyis nem tudják azokat terjeszteni, addig a tigrisszúnyogok
képesek erre. Ám ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az említett vírusok valamelyike már eleve a
tigrisszúnyogok testében lenne. Amíg a szúnyogokat a szállítmányozások során juttatja el az emberi
tevékenység a világ különböző országaiba, addig a vírusokat a nyaralások után hozzuk haza. Vagyis ha
valaki például a külföldi vakáció közben megfertőződött valamelyik egzotikus betegséggel, majd
hazatért Magyarországra, és itt megcsípi a tigrisszúnyog, amely ezt követően újabb emberek vérét
szívja, akkor már beindulhat egy hazai fertőzési láncolat.
– Bár nyáron hír volt, hogy ahol megjelent a tigrisszúnyog, ott nem lehetett vért adni a nyugat-nílusi
vírus miatt, ez nem igaz – szögezte le a kutató kérdésünkre. Elmondta, míg a nyugat-nílusi lázzal
kapcsolatos emberi megbetegedések már 2003 óta jelen vannak hazánkban, ázsiai tigrisszúnyogot
először csak 2014-ben fogtak Magyarországon. Sőt, ezt a vírust azóta sem mutatták ki az itteni
tigrisszúnyogokból, csak a hazai csípőszúnyogok egyes fajaiban, vagyis nem volt szükség új inváziós
fajra a betegség megjelenéséhez. Ha egy-egy régióban megjelenik a nyugat-nílusi vírus, nem javasolják
a véradást néhány hétig azoknak, akiknek szúnyogcsípése van, akár tigrisszúnyog okozta azt, akár hazai
csípőszúnyog. Azt egyébként, hogy az inváziós szúnyogok mekkora számban terjesztenek egzotikus
betegségeket hazánkban, a kutatócsoport által működtetett Szúnyogmonitor nevű honlapon is
követhető több más adattal együtt. Így arról is képet kaphatunk, Magyarország mely pontjain
találkoztak az emberek ázsiai tigrisszúnyogokkal az elmúlt években. Igaz, az picit torzítja a képet, hogy
általában Budapestről küldik be a legtöbb adatot, így bár a fővárosban van a legtöbb tigrisszúnyog-
észlelés, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy ténylegesen is itt fordul elő a legtöbb ilyen rovar.
Mit tegyünk, ha megcsípett minket egy ázsiai tigrisszúnyog? Soltész Zoltán szerint jelenleg nem kell
aggódni, ugyanis a kutatók még nem találtak a hazai példányokban veszélyes kórokozókat. Ha
valamilyen panasz lép fel a csípés után, akkor persze forduljunk orvoshoz, és jelezzük a problémát. Azt
ugyanakkor érdemes tudni, hogy az inváziós fajok csípései nagyobb duzzanatot okozhatnak, ám ez
egyáltalán nincs összefüggésben azzal, hogy a szúnyogban van-e vírus. A duzzanat mértéke csak attól
függ, hogy az adott ember immunrendszere milyen hevesen reagál arra a fehérjére, amelyet az idegen
csípőszúnyog a nyálával együtt a szervezetbe juttat. Ha az egyéni érzékenység nagyobb a
tigrisszúnyogra, mert például még nem találkozott vele a szervezet, akkor hevesebb lehet a duzzanat,
és tovább is tarthat.
Azért, hogy minél kevesebb tigrisszúnyoggal találkozzunk, mi magunk is sokat tehetünk. Míg az
inváziós fajok lárvái nem kelnek ki olyan víztestekben, amelyek a talajjal érintkeznek – például a
pocsolyákban –, addig esővízgyűjtő hordókban, eldugult ereszcsatornákban már megélnek, tehát
bármiben, amiben felgyűlhet a víz. Már fél deci is elég belőle ahhoz, hogy pár száz szúnyoglárvának
otthont adjon. A nyári melegben a szúnyogok tojásából akár egy hét alatt is kifejlődhet az imágó,
vagyis az ivarérett rovar, amely néhány hétig, maximum egy hónapig él. Ezért eső után célszerű a ház
környékén kialakuló víztesteket megszüntetni, míg az esővízgyűjtőt szúnyoghálóval letakarni.
Egyébként nem az ázsiai tigrisszúnyog az egyetlen inváziós faj Magyarországon, jelen vannak már a
japán bozótszúnyogok és a koreai szúnyogok is. Bár utóbbi fajok is terjeszthetnek olyan vírusokat,
amelyeket a hazaiak nem, de csak jóval kevesebb félét, mint amennyit a tigrisszúnyogok. Mint Soltész
Zoltán elmondta, kutatócsoportja továbbra is várja a lakosságtól az inváziós szúnyogokkal kapcsolatos
adatokat, akár a rovarokról készült fényképeket e-mailen vagy mobilapplikáción keresztül, akár úgy,
hogy elküldik a konkrét példányokat postai úton.
Magyar Hang – 2023.11.17. (6. oldal) Szerző: Hutter Marianna
Genetikailag módosított szúnyogokkal irtják a természetes szúnyogállományt Zágrábban. A módszernek vannak előnyei, de a hatékonysága hosszú távon még nem bizonyított – mondta az InfoRádiónak Soltész Zoltán, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa.
Elmondása szerint a szúnyogokat jelenleg kétféle sterilizációs módszerrel is hatékonyan lehet irtani. Az egyik a génmanipulációs módszer, amikor genetikailag módosítják a hím szúnyogokat, amelyek aztán a természetben élő nőstényekkel párosodva életképtelen utódokat hoznak létre.
A másik módszer pedig a kémiai eljárásos, amikor valamilyen külső beavatkozással, például besugárzással sterilizálják úgy a hímeket, hogy azok annak következtében csak életképtelen utódokat legyenek képesek létrehozni az egészséges nőstényekkel – mondta Soltész Zoltán.
Az InfoRádiónak nyilatkozva az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa kiemelte, hogy mind a két módszerre érvényes az a technológiai korlát, hogy az
csak egyetlen fajra működik.
Ha tehát egyszerre több szúnyogfaj ellen akarunk velük védekezni, akkor mindegyikre új eljárást kell kidolgozni.
Soltész Zoltán arról is beszélt, hogy egyelőre nem lehet hitelesen megmondani, hogy a génmanipulációs szúnyogirtási módszer milyen veszélyekkel járhat, illetve hogy hosszú távon mennyire hatékony.
„Az, hogy mennyire fog működni, illetve hogy az idő elteltével ki tudják-e majd játszani ezt a génmanipulált rendszert a természetben élő állatok, még a jövő kérdése” – mondta a kutató, hozzátéve, hogy a génmanipulált irtási módszer például pár év után már egyáltalán nem működött Brazíliában.
Megjegyezte: nem lehet tudni, hogy ha a természetben szabadon engedünk egy gént, az hol fog kikötni, ezért nem veszélytelen ez a módszer.
Itthon biológiai és kémiai eljárást használnak a szúnyoggyérítésre. A magyar kutató szerint egyébként a biológiai jobban működik. Annak során ugyanis a lárvák pusztulnak el, amelyekből már nem tudnak kifejlődni az emberek számára a csípéseik és a kórokozók terjesztése miatt a legkomolyabb problémát jelentő imágók. A kémiai irtásnál az imágókat célozzák, ezért ha még a tenyészőhelyen van jelentősebb mennyiségű lárva, azok kikelve még okozhatnak kellemetlenségeket.
Információk, kutatás
Akiket a szúnyogokkal kapcsolatos tudnivalók részletesebben érdekelnek, azok számára Soltész Zoltán javasolja az Ökológiai Kutatóközponthoz tartozó szunyogmonitor.hu felkeresését, ahol az általános, szúnyogokkal összefüggő információk mellett az inváziós szúnyogokkal kapcsolatos tudnivalók, elterjedési térképek is elérhetőek.
Ezen a honlapon keresztül a kutatásba is be lehet kapcsolódni, mivel ha valaki egy ilyen inváziós fajba tartozó szúnyog fotóját, vagy magát a példányt elküldi az intézetnek, akkor az az észlelés automatikusan bekerül az adatbázisba és felkerül a honlapra is.
