Média

Vágott karácsonyfát vegyünk, ha jót akarunk a Földnek!

„Nem bűn, ha valaki valódi fenyőt szeretne karácsonykor az otthonában látni”
– vélekedik két szakember, Dr. Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, fizikus, környezettudós, a CEU professzora és Dr. Aszalós Réka erdőökológus, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa. Mindketten a vágott fenyőre szavaznak.

Nincsenek egyedül: egyre több érvet lehet olvasni a vágott karácsonyfák mellett világszerte, ami elsőre logikátlannak tűnő trend a klímaválság árnyékában. A valódi karácsonyfák ökológiai előnyei miatt sok környezetvédő és klímakutató támogatja ezt a választást a kőolajalapú műfenyőkkel, de még a földlabdás fenyőkkel szemben is. Megnéztük, miért.
A vezérgondolat azonos, a hangsúlyok azonban máshol vannak a két szakembernél; míg Aszalós Réka szívesebben váltaná ki a klasszikus karácsonyfákat DIY megoldásokkal (például, ha valaki alternatív karácsonyfát készít), Ürge-Vorsatz Diána a nagyobb, vágott fenyők mellett érvelt már tavaly is. Idén részletesen is kifejtette nekünk, miért: „Rengeteget szenvedünk, hogy ki fizesse meg azoknak az erdőknek az ültetését, amelyekkel megpróbáljuk kivonni a szén-dioxidot a légkörből, de a klímasemlegesítésre kevesen szánnak pénzt.

„A karácsonyi fenyővásárlás szuper megoldás: az emberek ki sem mondják, hogy klíma, és rengeteg pénzt kifizetnek azért, hogy a fenyőfatermesztők egyre nagyobb erdőket ültessenek, és így egyre több szén-dioxid vonódjon ki a légkörből”

– magyarázza. Minél több karácsonyfát veszünk, annál több karácsonyfa-ültetvény lesz – érvel –, és minél öregebb fákat veszünk, a fák annál több szén-dioxidot vonnak ki a légkörből a kivágás pillanatáig. További érve a vágott fenyők mellett – hacsak nem vegyszerezik a faültetvény talaját, ami azért nem ritka Magyarországon –, hogy minél tovább él minél több fa, annál tovább van a közelében háborítatlan élettér, annál nagyobb gyökérzet alakult ki, ami nemcsak a talajt javítja, de még több szén-dioxidot is megköt.
Ürge-Vorsatz Diána végkövetkeztetése az, hogy jobb, ha vágott karácsonyfát állítunk, mert ha nem, kevesebb területen lesz fenyőültetvény, helyette a legjobb esetben is kukoricaföld várható – ami sokkal károsabb a talajnak, az ökoszisztémának –, rosszabb esetben műanyaggyár, akkugyár vagy összeszerelő csarnok. Szerinte annál, ha a pénzünkkel a vágott karácsonyfára szavazunk, csak egy döntésünk lehet jobb: ha ugyanezt a pénzt természetvédelmi szervezetnek adományozzuk természetes erdőültetési célra.

Magyar fát vegyünk, és az ünnepek után komposztáljuk!

Aszalós Réka erdőökológus szerint karácsonyfánk méreténél még fontosabb, hogy Magyarországon termesztett fenyőt vegyünk, mert a távolról érkező import fenyő karbonlábnyoma sokkal nagyobb, és nem a hazai karácsonyfa-termesztő családokat támogatja.
Ennek az ellenőrzése persze nehézkes, azt viszont mindenképp érdemes megkérdezni az árustól, honnan származnak a fái, a piacokon ugyanis egyre nagyobb arányban fordulnak elő import fenyőfák. Fontos szempont a fenyők szállítása is, és az ezzel járó energia. Emiatt érdemes olyan fát venni, amit a lakóhelyünkhöz minél közelebb eső helyen termesztettek. Nyilvánvaló előnyt élveznek a zalai nagy fenyőültetvények közelében élők, míg hátrányban vannak az Alföld délkeleti régiói.
Legalább ennyire fontos szerinte az is, hogy mi történik a fával az ünnepek után: ma már nem javasolt egyszerűen kihajítani az utcára vagy a kuka mellé dobni, a jelenleg ismert legjobb megoldás ugyanis az, ha feldarabolva komposztáljuk, mulcsnak használjuk vagy elszállíttatjuk (ezt több önkormányzat is bevállalja) olyan helyre, ahol komposztálják vagy eltüzelve villamosenergiát állítanak elő belőle.

Nemrég mutattuk be a Telexen a zalai fenyőtermesztők karácsony előtti hétköznapjait és cikkünkből az is kiderül, hogy a fenyőválasztásnál mennyire fontos a szociális szempont, mivel a karácsonyfa-termesztés sok családnak nyújt megélhetést. Általában erre a célra kialakított területeken termesztik a fenyőt, tehát nem őshonos erdőktől veszik el a területet, mint ahogy azt néhányan gondolják.

„A karácsonyfa-ültetvények valóban természetesebbek, mint a szántóföldi kultúrák. Azonban aki karácsonyfát vesz, az még ne nyugtassa meg magát azzal, hogy csökkentette az ökológiai lábnyomát” – mondja Aszalós Réka erdőökológus. „A klíma- és az élőlények védelme szempontjából az őshonos fafajú, természetes erdők megőrzése, és területük növelése a megoldás.”

A karácsonyfa termesztése szerinte nem lóg ki a többi intenzív erdőültetvény jellegű gazdálkodásból, és ezért alulmarad a természetes lombhullató erdőkkel összehasonlítva. Már csak azért is, mert területük eltörpül a teljes magyar erdőállományhoz képest.

Az abszolút no go: a műfenyő

De vissza a karácsonyfákhoz. Megtévesztő és csábító lehet az éveken át ismétlődő felhasználás ígérete, az összes karácsonyfa-variáció közül mégis a műfenyő a lehető legrosszabb választás. A szakemberek szerint egyenesen tiltott zóna. Ha legalább 10-20 karácsonyon át kiváltja az élő fenyőt, akkor lehet ugyan, hogy kisebb lesz a karbonlábnyoma – szólnak az érvek –, de még így is egy csomó baj van vele.
Például ott van rögtön az anyaga, ami legtöbbször polivinil-klorid (PVC), egy nem lebomló műanyag. Ebből egy idő után szemét lesz, csak előtte még jó sokszor belélegezzük a belőle felszabaduló mikroműanyagot, amelynek egészségkárosító hatásait javában kutatják.

Ürge-Vorsatz Diána korábbi posztjában több pontban foglalta össze a műfenyők terjedésének okait és következményeit:

  • nagy a nyomás a cégektől, akik az olajból való lassú kihátrálás miatt iszonyatos műanyaggyártó kapacitásokba fektettek, hogy minél több műanyag cuccot vásároljunk, mert a megsokszorozódottan termelt műanyagot el akarják adni;
  • a műanyag nemcsak, hogy nem lebomló, nem újrafelhasználható hulladék – Himalájákat hagy a gyerekeinkre –, de már használata alatt hihetetlen mennyiségben szennyezi a szervezetünket mikroműanyagokkal. Az elmúlt két évtized műanyagfelhasználás-robbanása után már a vérünk, az agyunk, a placenta, és az anyatej is tele van mikroműanyaggal, és ezek hormonzavaró hatásúak, például a férfiak spermaszáma ijesztően lecsökkent, de más szörnyű hormonális zavarokat is okoznak a műanyagokban lévő, a szervezetünkbe kerülő vegyszerek. Egy karácsonyfa rengeteg műanyagot tartalmaz, és folyamatosan válnak le róla a mikroműanyag-darabok, amiket aztán belélegzünk, így növeljük a szervezetünk mikroműanyag-terhelését;
  • csak hulladék szempontból: érdemes kiszámolni, hány ezer nejlonzacskó felhasználásának a megtakarítását nullázzuk le egy később műanyag szemétté váló, sok kilós műfenyővel.
    Egyébként a magyar fenyőtermesztők is tisztában vannak mindezzel. A korábban említett cikkünkben az egyik termesztő arról beszél, hogy nagyon környezetszennyezőnek tartja a műfenyőt, és egyebek mellett ő is azzal érvel, hogy a fenyőfákból náluk természetes hulladék keletkezik, amit ledarálnak vagy komposztálnak, ráadásul az őszi kivágások után ők minden tavasszal új fákat ültetnek. Ehhez képest már mellékes, hogy a műfenyő a karácsonyi képeken minden évben ugyanúgy néz ki. Végül felteszi a pontot az i-re:
    „Én azt szoktam mondani, hogy a műfenyő olyan, mint egy guminő. Az mindig ugyanolyan! Nem?”

Álzöld és kétesélyes: a földlabdás karácsonyfa

Az elmúlt egy-két évtizedben terjedt el a földlabdás, kiültethető karácsonyfa. A klímakutató szerint a gyökeres fenyő sem annyira ideális, mint amilyennek a kereskedők feltüntetik, hiszen „a gyökérrész kivételével egy rakás helyi talajt kiveszünk, eltávolítunk. A talaj keletkezése évtizedekig, de inkább évszázadokig tart, hatalmas érték, rettenetesen sok természeti erőforrástól raboljuk ki azt a földet, ahonnan ezeket a fenyőket elhozzák.”
És ha valóban minden gyökeresen vásárolt fát kiültetnénk, az sem biztos, hogy minden esetben jó ötlet lenne.

„Esetleg behurcolunk vele a kertbe invazív fajokat, újabb kártevőket, amiknek nálunk nincs ellensége” – vélekedik Ürge-Vorsatz Diána.

Aszalós Réka szerint:
„A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a földlabdás fenyőknek egy része elpusztul, még akkor is, ha az ünnepek után gyorsan kiültetik. Ráadásul a változó klíma egyre kevésbé kedvez a fenyőféléknek, ezért ha egy ilyen kis fa túl is éli a kiültetést és az első éveket, a hosszútávú túlélése már kérdéses. „A fenyvesek nagyon érzékenyen reagálnak a klímaváltozásra és az abból származó betegségekre. Egyébként nagyon szeretem a fenyőket, csak már nem érzik jól magukat nálunk” – magyarázza az erdőökológus.

Országszerte egyre gyakoribb látvány a szú vagy gomba által elpusztított barnás fenyőcsonk, a tűlevelű fák túlélési esélye csak ott nő meg valamelyest, ahol rendszeresen locsolni tudják őket.

Ne csak a karácsonyfánk legyen klímabarát

A fa mellett másra is érdemes figyelni, ha klímabarát karácsonyban gondolkodunk. Amikor csak lehet, ne tárgyi ajándékot adjunk, hanem szolgáltatást – a környezetnek és a magyar gazdaságnak is jobbat teszünk, mondják a szakemberek. Ha pedig mindenképp tárgyi ajándék mellett döntünk, akkor egyrészt okosan csomagoljunk (ehhez itt adunk tippeket) és legalább ne műanyagból készüljön; Ürge-Vorsatz Diána a poliészter anyagú ruhákat emeli ki (ezekről itt írtunk bővebben).

Súlyos adat, hogy a Greenpeace szerint a jelenleg létező ruhák közel 70 százaléka szintetikusan előállított anyagokból – főleg poliészterből – készül, az pedig, hogy kőolajszármazékkal borítjuk és dekoráljuk testünket, nemcsak a Földnek árt, hanem az emberi egészségnek is. Befedni magunkat poliészterrel ugyanis nagyjából annyira természetes, egészséges és környezettudatos, mint a kertünket beborítani műfűvel – vagy egy műfenyőt állítani a nappalinkba.

Forrás: Telex.hu – ÉLetmód: Vágott karácsonyfát vegyünk, ha jót akarunk a Földnek!   Vincze Barbara – újságíró

telex.hu - Vágott karácsonyfát vegyünk, ha jót akarunk a Földnek!

Hírek

Bombatölcsérek és biodiverzitás – fontos, hogy a kistavakra élőhely-hálózatként tekintsünk

Az élőhelyek fragmentációja egyre növekvő globális fenyegetést jelent a természetes ökoszisztémákra, amelynek mérséklése és visszafordítása napjaink egyik legnagyobb kihívása a biodiverzitás megőrzése tekintetében is. Az 5 hektárnál kisebb tavak apró méretük és egyedi élőlény-közösségeik miatt a legsebezhetőbb ökoszisztémák közé tartoznak. Számuk és kiterjedésük globálisan csökken, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani megőrzésükre. Ha egy kistó elveszti kapcsolatát a szomszédos hasonló élőhelyekkel, akkor elszigetelődik, ami a biodiverzitás csökkenéséhez vezethet. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatóinak új tanulmánya rávilágít a kistavak elhelyezkedésének, a köztük levő távolságoknak a fontosságára az általuk alkotott kisméretű élőhely-hálózatokban, és ezek hatásaira a tavak biodiverzitására.

A Duna-Tisza közi Kiskunság régió változatos táj, területén sokféle vízi és szárazföldi élőhelytípus megtalálható. Az itt előforduló sekély, szikes tavak, mocsarak, a száraz és nedves rétek és homokpusztagyepek egyedi növény- és állatvilággal rendelkeznek, beleértve számos ritka és endemikus fajt. A terület nagy része a Kiskunsági Nemzeti Park és az UNESCO Bioszféra rezervátum része, míg néhány vízi élőhely a Ramsari Egyezmény alá tartozik. A Felső-kiskunsági pusztán 112, bombatölcsérekben kialakult kistó alkot élőhely-hálózatot. A kistavak egymástól eltérő távolságban helyezkednek el, így eltérő számú közvetlen szomszéddal rendelkeznek. Ezt a tóhálózatot valószínűleg a második világháború idején a közeli repülőteret célzó, de célt tévesztett és a szikes pusztát ért bombázások hozták létre.

Bár a bombatölcsérek csúf sebek a Föld felszínén és komor történelmi örökséget hordoznak, mára élettel teli, nyüzsgő élőhelyekké váltak. A kémiai összetételüket tekintve főként nátrium-karbonát és -hidrogén-karbonát dominálta szikes kistavak különböző környezeti és morfológiai jellemzőket mutatnak. Számos fajnak adnak otthont, beleértve egy endemikus tócsarákot (Chirocephalus carnuntanus), védett kétéltűeket, teknősöket és számos ízeltlábút, például szitakötőket, vízibogarakat és mikroszkópikus méretű rákokat. A bombatölcsér-hálózat emellett egyedülálló lehetőséget nyújt tudományos kérdések vizsgálatához, hiszen olyan, mint egy természetes laboratórium. A tavak kicsik és könnyen mintázhatók, valamint jól körülhatárolható hálózatot alkotnak, távol más hasonló víztestektől. Ezért kiváló modellrendszernek tekinthetők például olyan kérdések megválaszolásához, hogy hogyan tarthatja fenn a kistavak együttese hálózatként működve a biodiverzitást, és miként alkotnak egy metaközösséget, azaz olyan összekapcsolt közösségeket, amelyeket az élőlények diszperziója köt össze.

A kistavak víz útján nincsenek összekötve, így az egyes élőlények terjedése a kistavak között főként a szél vagy az organizmusok aktív mozgása révén történhet. Az eddigi általánosan elterjedt feltételezés szerint az ilyen kis térléptékű élőhely-hálózatokban az élőhelyek egymáshoz képesti helyzete, az egymástól való távolságuk nem befolyásolják jelentősen a biodiverzitásukat. A Barta Barbara vezetésével nemzetközi együttműködés keretében készült tanulmány eredményei vitatják ezt a nézetet. A kutatócsoport megvizsgálta az élőhely-foltok térbeli elhelyezkedésének, valamint a helyi környezeti változók (például a víz tápanyagtartalma, mélysége, sótartalma) hatását a fajgazdagságra és a közösségek összetételére. Ezeket különféle élőlény-csoportokban tesztelték a legkisebb mikroszkopikus organizmusoktól a kétéltűekig.

„Az eredmények azt mutatták, hogy a kistavak környezeti tulajdonságain kívül, amelyek kétségtelenül fontos szerepet játszanak a közösségek összetételének kialakításában, a tavak térbeli elhelyezkedése is fontos, különösen a rosszabbul terjedő szervezetek esetében. Ezeknek az organizmusoknak (mint amilyenek a nagyobb testméretű, passzívan, tehát jobbára pl. széllel terjedő planktonikus szervezetek), előnyt jelent, ha a hálózat közepén vannak, ahol a kistavakat sok másik kistó veszi körül, ahonnan könnyen érkezhetnek társaik. Így ezeknek az élőlénycsoportoknak magasabb a diverzitása a hálózat közepén” – magyarázza a tanulmány vezető szerzője, Barta Barbara. A felfedezés rávilágít a tóhálózatok perifériális-központi összeköttetési gradiensének fontosságára.
„Eredményeink alapján a kistavak kutatása és megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy egy hálózat részeiként tekintsünk rájuk és ne elszigetelt egységekként. Fontos, hogy a teljes hálózatot védjük az összes kapcsolattal együtt, amely egyaránt biztosítja a táj- illetve helyi léptékű biodiverzitás fenntartását.” – összegzi Barta Barbara.

Fotó: Horváth Zsófia

További megjelenések a témában:

alternativenergia.hu - Bombatölcsérek és biodiverzitás – fontos, hogy a kistavakra élőhely-hálózatként tekintsünk - 2024-01-06

agroforum.hu - Hogyan kerüljük el a kistavak elszigetelődését? - 2023-01-05

greenfo.hu - Bombatölcsérek és biodiverzitás – fontos, hogy a kistavakra élőhely-hálózatként tekintsünk - 2024-01-08

tisztajovo.hu - Bombatölcsérek és biodiverzitás – fontos, hogy a kistavakra élőhely-hálózatként tekintsünk - 2024-01-05

agroforum.hu - Hogyan kerüljük el a kistavak elszigetelődését? - 2024-01-06

24.hu- sokszínű vidék - Különösen értékes élőhelyek a kiskunsági bombatölcsérek - 2023-01-12

telex.hu A Kiskunság bombatölcsérei csúf sebek a föld felszínén, de nyüzsgő élőhelyekké váltak - 2024-02-14

baon.hu - A bombatölcsérekben kialakult tavak hálózata fontos szerepet tölt be a Kiskunságon - 2024-02-14

qubit.hu - A kiskunsági bombatölcsérek láncolata tökéletesen modellezi a természetes élőhelyhálózatok működését - 2024-02-14

tudomanyplaza.hu - Bombatölcsértó-hálózat a közép-magyarországi Apaj közelében - 2024-02-14

agrarszektor.hu -Élet a bombatölcsérben? - érdekes felfedezést tettek magyar kutatók -2024-02-18

hvg.hu - A komor történelem mementói, de hasznosak és gazdag élővilágnak is otthont adnak a Kiskunságban található bombatölcsértó-hálózatok - 2024-02-17

hungarytoday.hu - Study Reveals Biological Importance of Bomb-Crater Ponds - 2024-02-16

Hírek

RestPoll projekt: A beporzók élőhelyeinek helyreállítása Európában

A RestPoll projekt célja a beporzók élőhelyeinek tartós helyreállítása és összekapcsolása Európában. A projekt a Freiburgi Egyetem vezetésével 2023 októberében kezdődött és négy évig tart. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Piross Sándor és Demeter Imre tudományos munkatársak vezetésével a projekt hazai kutatási tevékenységeit irányítja. A kutatások a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területein fognak zajlani a következő években. A Restpoll célja, hogy a társadalom számára hatékony eszközöket biztosítson a vadon élő beporzók csökkenésének megfordításához, és Európát a beporzók védelmének terén globális vezető szerephez juttassa.

Atalantalepke – Felix Fornoff

A beporzók élőhelyeinek helyreállítása
A beporzók és az általuk nyújtott beporzási ökoszisztéma-szolgáltatás csökkenésének ellensúlyozásához fontos a virágzó élőhelyek és fészkelőhelyeik helyreállítása. Védelmük nem csak a biológiai sokféleség, hanem a mezőgazdasági terméshozamok és az élelmiszerbiztonság szempontjából is fontos.
A RestPoll a gazdálkodóktól kezdve a kormányokig minden érintett féllel együttműködve arra összpontosít, hogy hatékony intézkedéseket és ágazatközi megközelítéseket alkalmazzon a beporzók és ökoszisztéma-szolgáltatásaik helyreállítása érdekében. A RestPoll központi eleme a beporzó élőhelyek helyreállítását célzó esettanulmányi területek és „Élő Laboratóriumok” hálózatának (Living Labs) létrehozása. Az „Élő Laboratóriumok” Európát átölve közös kutatás, oktatás és tudáscsere egyedülálló központjai lesznek. A tizennégy európai ország tizennyolc esettanulmányi területeinek kezelői már részben meg is kezdték az élőhelyek rehabilitációját a RestPoll kutatóival együttműködve.
A RestPoll konzorcium tizenhat ország szakértelmét egyesíti. A projektpartnerek egy szakértő, szenvedélyes és kreatív csapatban fognak össze, melyet természet- és társadalomtudósok, huszonhárom kutatóintézet, egy civil szervezet, három vállalat, három minisztérium és egy nemzeti park képviselői alkotnak. A projekt különböző társadalmi, ökológiai és politikai szinteken újonnan kidolgozott részvételi módszerekkel vonja be az élelmiszer-ellátási lánc résztvevőit.

Poszmeh – Felix Fornoff

Projektindító találkozó Lundban, Svédországban
Az első találkozót, amelyen minden projektpartner részt vett, november 28-án és 29-én tartották a svédországi Lundban. A találkozón lehetőség nyílt a projekt résztvevői számára, hogy személyesen vitathassák meg, hogyan érhetik el a projekt ambiciózus céljait. A projektpartnerek áttekintést adtak az egyes munkacsomagokról, és megbeszéléseket tartottak az adatgyűjtéssel és a szakpolitikák kialakításával kapcsolatos egyes témákban.
Alexandra-Maria Klein a projekt főkoordinátora, a Lundi Egyetem vendégprofesszora, nagy izgalommal várta a többszereplős rehabilitációs projekt elindítását.

„A projekt Európa-szerte támogatni fogja a földhasználat átalakítását a biológiai sokféleséget támogató és termékeny tájak irányába.”
– Alexandra-Maria Klein

Bundás pihelégy – Felix Fornoff

A RestPoll weboldal elindítása
A lundi projektindító rendezvényen elindult a projekt honlapja is: www.restpoll.eu. A weboldal ösztönzi a tapasztalatcserét, fontos háttéradatokat és friss híreket nyújt a projektről, bemutatja annak további terveit és elért mérföldköveit.
A projekt az Európai Unió Horizont Európa keretprogramja által a 101082102 számú támogatási megállapodás keretében kapott támogatást.

Zizegő comboslégy – Felix Fornoff

További megjelenések a témában:

webradio.hu - Magyar kutatók is részt vesznek a beporzók élőhelyeinek helyreállítását célzó európai projektben - 2024-01-05

agrotrend.hu - Magyar kutatók is részt vesznek a beporzók élőhelyeinek helyreállítását célzó európai projektben - 2024-01-05

origo.hu - Magyar kutatók is részt vesznek a beporzók élőhelyeinek helyreállítását célzó projektben - 2024-01-05

magyarallatvedelem.hu - Magyar kutatók is részt vesznek egy nagyon fontos, a beporzók élőhelyeit érintő európai projektben - Magyar Állatvédelem - 2024-01-05

alternativenergia.hu - RestPoll projekt: A beporzók élőhelyeinek helyreállítása Európában - 2024-01-05

ma.hu - Magyar kutatók is részt vesznek a beporzók élőhelyeinek helyreállítását célzó európai projektben - 2024-01-06

greenfo.hu - Magyar kutatók a beporzók élőhelyeinek helyreállítását célzó európai projektben - 2024-01-06

berek.hu - Átfogó projekt indul a beporzók védelmében - 2024-01-07

Nyomtatott sajtó:
Kertészet és Szőlészet - A beporzók élőhelyeinek védelmében - 2024.01.17. (3. oldal)
Magyar Mezőgazdaság - Beporzók - 2024-01-17. (4. oldal)

Média

Előkerültek a bűnösök, ők terjesztik az inváziós növényeket

Jobban viszik a madarak a magokat, mint a szél.

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) munkatársai a spanyolországi Doñana Biológiai Állomás, a Wildfowl & Wetlands Trust, a Liverpool John Moores Egyetem és a Lincoln Egyetem kutatóival együttműködésben 18 különböző északnyugat-angliai (Merseyside, Greater Manchester és a Lake District) városi és vidéki vizes élőhelyen tanulmányozták a vad vízimadarak szerepét a növények terjesztésében. A kutatás eredményeit bemutató tanulmány az Ecology and Evolution szaklapban jelent meg.
A nagyvárosi parkok tavaiban általában szép számmal élnek tőkés récék, a városi füves területeken pedig gyakran összegyűlnek a ludak. Az Egyesült Királyságban a kanadai lúd például idegenhonos faj, jól ismert arról, hogy ürülékével szennyezi a parkokat, mégis a szigetországban meglepően kevés tanulmány készült eddig a városi környezetben élő vad vízimadarak – kacsák, ludak és hattyúk – szerepéről az őshonos vagy inváziós növények terjedésében.

Pedig az éghajlatváltozás miatt ennek egyre nagyobb a jelentősége.

Jelen vizsgálat keretében összesen 507 ürülékmintát gyűjtöttek a kutatók, és laboratóriumban megvizsgálták, hogy milyen magvakat és más növényi szaporító anyagot – többek között a békalencsék esetében akár teljes növényt is – tartalmaztak. Több mint 900 ép magot találtak, amelyek közül sok ki is csírázott a laboratóriumban, bizonyítva, hogy túlélték a madarak bélcsatornáját.

„Bár már Darwin is felismerte a vonuló vízimadarak szerepét a vízi növények terjesztésében, mégis ez az első részletes tanulmány a kacsák által végzett magterjesztésre vonatkozóan az Egyesült Királyságban, sőt az első európai tanulmány, amely összehasonlítja ebből a szempontból az együtt élő kacsákat és libákat”
– mondta Andy J. Green, a tanulmány társszerzője.

A kutatók több mint 33 – többségében szárazföldi, köztük fákat és négy idegenhonos – növényfajt azonosítottak.

„Azt találtuk, hogy a tőkés récék és a kanadai ludak egymást kiegészítő szerepet töltenek be a növények terjesztésében. Míg a tőkés récék viszonylag több vízi növényt, és főként a nagyobb magvúakat, addig a kanadai ludak több szárazföldi növényt terjesztenek.”
– mondta Lovas-Kiss Ádám, a HUN-REN ÖK tudományos munkatársa, a tanulmány vezető szerzője.

Mind a kacsák, mind a ludak elsősorban olyan növényeket terjesztettek, amelyeknek nincs húsos termése, és amelyekről – tekintve hogy nincs olyan mechanizmusuk, amellyel néhány méternél nagyobb távolságra el tudnának mozdulni – korábban azt feltételezték, hogy nem vagy csak korlátozottan képesek állatok segítségével terjedni. A vadon élő vízimadarak azonban nagy távolságokra repülnek, és ennek köszönhetően tökéletes növényi vektorok. Így segíthetnek a növényeknek új élőhelyekre jutni és fenntartani az elszigetelt növénypopulációk közötti kapcsolatot, beleértve a különböző városi parkokat is.

Még a magokat a szél által terjesztett fák esetében is – mint amilyen az ezüstnyír, amelynek magja mindkét madár ürülékében gyakori volt – a magok sokkal messzebbre jutnak a vadmadarak, mint a szél által.

A tanulmány azt is megállapította, hogy a madarak hónapokkal a magtermés után is képesek tovább terjeszteni a magvakat, így például a vonuló tőkés récék tavasszal észak felé terjeszthetik azokat, ami segíthet a növényeknek abban, hogy az éghajlatváltozás hatásainak megfelelően módosuljon az elterjedési területük. A kanadai ludak viszonylag helyhez kötöttek az Egyesült Királyságban, bár alkalmanként több száz kilométeres mozgásokat is feljegyeztek a vonulásukkal kapcsolatban. Idegenhonos növényeket csak városi területeken találtak a vadmadarak ürülékében, de a tanulmány fontos bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a vadmadarak a városi parkokból a természetes élőhelyekre is átterjeszthetik az idegenhonos fajokat.

„Tévedtünk, amikor azt feltételeztük, hogy az európai virágos növényeknek csak a húsos terméssel rendelkező 8 százaléka terjed a madarak belében. Tanulmányunk azt mutatja, hogy sok más növényt is madarak terjesztenek, és hogy a terjedés vektoraként működő kacsák és libák szerepére a városi ökológiában és a természetes ökoszisztémákban sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Még az idegenhonos ludak is fontos szolgálatot tehetnek az őshonos növények szétszórásával.” – emelte ki Lovas-Kiss Ádám.

economix.hu - 2023-12-14

Hírek

Globális futóverseny: a klímaváltozás és a fajok elterjedési határainak eltolódása

A klímaváltozás egyik hatása, hogy eltolódnak egyes fajok élőhelyei, például felmelegedés hatására a magashegységekben feljebb tolódik az erdőhatár. Kérdés, hogy a faj terjedőképessége elég gyors-e, hogy követni tudja a neki megfelelő élőhelyeket. Ennek vizsgálatára dolgozott ki egy új módszert munkatársaival Dr. Oborny Beáta az ÖK Evolúciótudományi Intézetében és az ELTE Biológiai Intézetében. Zimmermann Dániellel írt új közleményük az Ecography folyóiratban „a hónap cikke” címet nyerte el.

A klímaváltozás nem minden fajra egyformán hat. Vannak olyan fajok, melyek földrajzi elterjedési területe beszűkül; mások stabilan tudják tartani eddigi állásaikat, sőt, esetleg terjeszkedésbe is kezdenek. Az előbbi eset, a területszűkülés számos védendő fajt veszélyeztet napjainkban. Az utóbbi akkor válik a legtöbb ember számára feltűnővé, ha egy kártevő (pl. gyomfaj) vagy egy betegség kórokozója jelenik meg új területeken. Pedig ilyen area-mozgások a teljes bolygón zajlanak a legkülönbözőbb növény-, állat- és egyéb fajoknál, ráadásul a klímaváltozás előre haladtával egyre jelentősebb mértékben. Akár teljes ökoszisztémák fennmaradása kerülhet veszélybe a kipusztulások és az újonnan beérkező jövevényfajok miatt. A jelenség immár bolygó-léptékben jelent természetvédelmi és gazdasági kihívást.

Akár területszűkülésről, akár kiterjedésről van szó, mindenképp fontos, hogy pontosan meg tudjuk húzni a fajok jelenlegi elterjedési határait, hiszen ehhez tudjuk hasonlítani a jövőbelit. A feladat nem magától értetődő, mert az elterjedési területek szegélye gyakran bonyolult mintázatú. Ezt szemlélteti a képen látható erdőhatár. Tovább nehezíti a feladatot, hogy a meglévő egyedek halála és az újak születése és mozgása (növényeknél a magszórás) miatt időben is változik egy faj által elfoglalt helyek mintázata. Tehát egy bonyolult mintázatban a véletlen ingadozásokat kellene elkülöníteni a trend-jellegű eltolódásoktól, mégpedig minél rövidebb idő alatt. A feladat fontosságának ellenére jelenleg nincs általános, bevett módszer az elterjedési terület körülhatárolására.

Dr. Oborny és munkatársai egy olyan új módszerre tesznek javaslatot, melynek segítségével az elterjedési terület pontosan körülhatárolható, és az eltolódások jobban észlelhetők. Lényege, hogy nem érdemes a faj legkülső, elszigetelt előfordulásaival foglalkozni, ellentétben a legtöbb ma használatos módszerrel. Bármennyire fontosak is más tekintetben ezek az elszigetelt előfordulások, az eltolódás észleléséhez nem jól használhatóak, mert statisztikailag kevéssé megbízhatóak. Ehelyett egy másik határt érdemes figyelni: az egybefüggő és a fragmentált előfordulás közöttit. E frontvonalat a képen piros vonal jelzi. Itt már nagyobb az előfordulás sűrűsége, s kisebbek a véletlen ingadozások. Az elterjedés mindenkori határát e populációs front középvonalában érdemes meghúzni, s ennek mozgását követni.

Törpefenyves határa az Alacsony-Tátrában. A kisebb kép pillanatfelvétel egy szimulációból. A piros vonal a sötétzölddel jelölt, egybefüggő terület frontvonala. Ezeken kívül még szigetszerű előfordulásokat találunk (világosszöld).
Fotó: Lájer Konrád, szimulált kép: Oborny Beáta.

A módszer használhatóságát számítógépes szimulációk segítségével tesztelték. Különböző környezeti körülmények közt, különböző tulajdonságú fajoknál tanulmányozták a populációs frontvonal kialakulását és mozgását. Azt találták, hogy a frontvonalnak jellegzetes térbeli szerkezete van (fraktál, melynek dimenziója 7/4). Ha klímaváltozás következik be, s ennek hatására elmozdul a front, akkor ez a szerkezet megmarad, feltéve hogy a front visszavonulóban van, vagy előrehaladóban, de utóbbi estben nem túl gyorsan mozog. Gyors előrehaladás esetén torzul a front, s ezt onnan látjuk, hogy csökken a fraktáldimenziója. Így észlelhetjük, ha a faj számára már nem követhető le az élőhely elmozdulása, „lemarad a versenyfutásban”.

Összességében az új módszer célja, hogy hatékonyan monitorozhassuk a fajok elterjedési területeinek változását. Előnye, hogy a populációk terjedésének néhány általános tulajdonságára épül, így segítségével különböző fajok, különböző földrajzi helyek is összehasonlíthatók. Ez hozzásegíthet minket ahhoz, hogy globális léptékben is jobban átláthassuk a fajok mozgásait a változó klímában. További vizsgálatok pedig ötleteket adhatnak arra, hogy hogyan segítsük elő vagy gátoljuk hatékonyabban egy adott faj terjedését.

Fotó: Lájer Konrád

További megjelenések a témában:

tisztajovo.hu - Globális futóverseny: a klímaváltozás és a fajok elterjedési határainak eltolódása - 2024-01-03

alternativenergia.hu - Globális futóverseny: a klímaváltozás és a fajok elterjedési határainak eltolódása- 2024-01-04

fataj.hu - Globális futóverseny – erdőhatár eltolódás - 2024-01-15

greenfo.hu - Globális futóverseny: a klímaváltozás és a fajok elterjedési határainak eltolódása - 2024-01-17

innoteka.hu - Új módszer a fajok elterjedésének vizsgálatára - 2024-04-08

Média

Összefügg víz elérhetősége, a luxus és a biológiai sokféleség

Egy új tanulmány szerint a nagyvárosok jómódú negyedeiben gazdagabb a biológiai sokféleség, mint a szegényebb környékeken. A feltárt mintázatot a kutatók „luxushatásnak” nevezték el. A tanulmányt egy nemzetközi – az olaszországi Torinói, a Fokvárosi és a Dél-afrikai Witwatersrand Egyetem, valamint a magyar Ökológiai Kutatóközpont kutatóiból álló – csoport készítette. Megállapításaik a Global Ecology & Biogeography című nemzetközi tudományos folyóiratban jeletnek meg.

A beszámoló szerint a kutatók a világ nagyvárosaiban végzett 96 különböző tanulmányt felhasználva állapították meg, hogy a jómódú környékeken nagyobb a biodiverzitás, vagyis a növények, a madarak, a hüllők és a rovarok sokfélesége. Ugyanakkor az eredményekből az is kiderült, hogy a különbség a szegényebb és gazdagabb negyedek között a világ szárazabb régióiban sokkal jelentősebb; a csapadékos vidékeken szinte eltűnik.

A víz és a luxus

Ezek alapján a kutatók arra következtetnek, hogy a „luxushatás” valószínűleg a víz elérhetőségével áll összefüggésben. A száraz területeken élő vagyonos emberek többet áldoznak a vízi elemekre, például kerti tavakra, medencékre vagy akár öntözésre kertjeikben és parkjaikban. Mint írják, egy másik magyarázat lehet, hogy a jómódú környékek a száraz tájakon belül a vizesebb területekhez köthetőek. A tavak, folyók és más vizes elemek közelében az ingatlanárak is magasabbak.

A tanulmány szerint az ország általános jóléte meglepő módon nem befolyásolta a „luxushatás” előfordulásának valószínűségét.

„Tanulmányunk rámutat arra, hogy a városokban, különösen a világ száraz területein a gazdag emberek nagyobb mértékben részesülnek a biológiai sokféleségből. Ez azért fontos, mert bár a biodiverzitás a városi életminőség kulcsfontosságú eleme, nyilvánvalóan egyenlőtlenül oszlik meg a társadalom különböző rétegei között. Ráadásul ez az egyenlőtlenség a jövőben egyre hangsúlyosabb lesz, mivel az éghajlatváltozás várhatóan sok városban vezet egyre nagyobb szárazsághoz” – mondta a cikk első szerzője, Dan Chamberlain, a torinói egyetem professzora.

Az egyik magyar résztvevő is elmondta a véleményét

A tanulmány vezető kutatója, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója, Batáry Péter szerint Dél-Afrikában a nagy szélsőségek és a szárazság miatt különösen súlyos a luxushatásból eredő környezeti igazságtalanság.

„Annak megértése, hogy ezek a mintázatok miből alakulnak ki, a jövőben igazságosabb/méltányosabb városok létrehozását segítheti elő” – magyarázta a kutató.

A szerzők azt remélik, hogy az eredmények előmozdítják a városi területek igazságosabb kezelését, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a városi biodiverzitás előnyei a gazdagok és a szegények számára egyaránt elérhetők legyenek.