A nemzeti ünnep alkalmából Csák János kulturális és innovációs miniszter állami kitüntetéseket, művészeti díjakat adott át a Pesti Vigadóban. A miniszter összesen 72 állami kitüntetést adott át; a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét 14-en, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét 34-en, az Érdemes Művész kitüntetést 15-en, a Kiváló Művész elismerést hatan, a Magyarország Babérkoszorúját pedig hárman kapták meg.
Az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenysége elismeréseként Magyar Érdemrend Tisztikereszt kitüntetést vehetett át DR. MOLNÁR ZSOLT botanikus, etnoökológus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója.
Molnár Zsolt terepen
Molnár Zsolt iskolateremtő botanikus, etnoökológus, feltárta a Magyar Alföld növényzetének elmúlt 250 éves történetét, irányította hazánk természetes növényzeti örökségének feltérképezését és új megvilágításba helyezte a hortobágyi és mongol pásztorok hagyományos ökológiai tudását.
Az Akadémiai Ifjúsági Díjat a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) főtitkára alapította 1972-ben, az akadémiai tudományos kutatóhelyen dolgozó 30 év alatti fiatal kutatók szakmai munkájának ösztönzésére és a kiemelkedő tudományos eredmények elismerésére.
Az Akadémiai Ifjúsági Díj tehát nem kis számú „győztes” érmes helyezését megállapító díj, célja elsősorban a pályamunkájuk alapján arra érdemes fiatal kutatók minél nagyobb számának elismerése, tudományos munkájuk ösztönzése, támogatása.
A 2024 évi díjakat február 28-án adták át az MTA székházában. Az idei év egyik díjazottja Lovas-Kiss Ádám a HUN-REN ÖK Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa.
Pályaművének címe: Vízimadarak endozoochór magterjesztése, mint ökoszisztéma szolgáltatás. Témájának aktualitását az adja, hogy a klímaváltozás következtében fellépő élőhely eltolódások miatt az élő szervezetek terjedésének kutatása egyre fontosabb. Jelenleg a természetes élőhelyek zsugorodása, elvesztése az édesvízi ökoszisztémákban a leggyorsabb. A korábbi publikációkban a madarak szerepét a növények terjesztésében leginkább a gyümölcsöt fogyasztó madarakra fókuszálták, annak ellenére, hogy például a vízimadarak is olyan fontos ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújtanak, mint a magok terjesztése. A vízimadarak hosszútávú vándorlása és hatalmas populációi tökéletes növényterjesztővé teszi őket.
Lovas-Kiss Ádám fiatal kutatóként számos magasan jegyzett nemzetközi publikációt jelentetett meg a vízimadarak elsődleges és másodlagos szerepéről a növényi propagulumok terjesztésében. Megjelent egy nagyfokú nemzetközi érdeklődést kiváltó, magasan citált tanulmánya és tavaly egy szemle-cikkben összegezték a jelenlegi tudásunkat és a jövőbeni irányokat a vízimadarak általi propagulum-terjesztésről. Az Akadémiai Ifjúsági Díjjal a nemzetközi szinten is kiemelkedő, a szakterületén az élvonalba tartozó munkásságát ismerték el.
Magyar hidrobiológusok tíz éven keresztül vizsgálták a makroszkopikus vízi gerinctelen közösségek regenerációját a 2010-ben bekövetkezett ajkai vörösiszap katasztrófát követően. A katasztrófa során a környező patakokba jutott erősen lúgos vörösiszap (pH >13) különböző mértékben kipusztította a vízfolyások élővilágát. Az évtizedes vizsgálat kimutatta, hogy a zavarás súlyosságának döntő szerepe van a makrogerinctelen közösség hosszú távú regenerációjának dinamikájában. A rangos Science of The Total Environment folyóiratban megjelent publikációjuk újdonsága egy olyan átfogó elméleti keret megalkotása, amely feltárja a zavarást követő regeneráció mögött álló eseményláncot, a folyamat egymást követő fázisait és így lehetővé teszi a jelentős mértékű és súlyos zavarások következményeinek vizsgálatát.
A kisebb és gyakran előforduló zavarások (pl: kotrás, tisztított szennyvízbevezetés, tájhasználat) vízi élőlényközösségekre gyakorolt hatását és az ökoszisztémák regenerációját az ökológusok régóta vizsgálják. A jelentős mértékű és súlyos zavarások (ipari katasztrófák, erdőtüzek) utáni regenerációról azonban keveset tudunk. Ennek több oka van, egyrészt hogy ezek bekövetkezése nem jósolható előre, másrészt hatásuk nyomon követésére hosszabbtávú vizsgálat kell, és a rekolonizáció időbeli alakulásának (dianamikájának) nincs leírt terminológiája és elméleti keretrendszere. Ennek megoldására a kutatók egy olyan elméleti keretet dolgoztak ki, amely egymást követő fázisokat ír le, mint a fellendülési (Ramp-up), túllövési (Overshoot) és oszcillációs fázisok, amellyel számszerűsíthető és értékelhető a vízi közösségek jelentős mértékű és súlyos zavarás utáni regenerációs dinamikája.
2010-ben történt a rendszerváltás utáni Magyarország legsúlyosabb ipari katasztrófája. Az Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tározójának gátja átszakadt és több mint egymillió köbméternyi maró hatású ipari folyadék öntötte el a környező településeket és a patakokat, vízfolyásokat is. A Torna és Marcal patakrendszer vízfolyásaiban eltérő mértékű volt a terhelés, a szennyezés beömléséhez közel a vörösiszap teljesen kipusztította az élővilágot (a Torna patakon), míg lentebb haladva a hígulás miatt a hatás egyre kevésbé volt érzékelhető (a Marcalon). A kutatók a katasztrófát követően 10 éven át tanulmányozták a makrogerinctelen közösségek regenerációját az érintett vízi ökoszisztémában, összehasonlítva a szennyezéshez közeli szakaszokon tapasztalt durva és a távolabbi szakaszokat ért finom léptékű zavarások utáni regenerációs mintázatokat.
A tanulmány a különböző intézményekben dolgozó hidrobiológus kutatók sikeres együttműködésének példája, a Pannon Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, a HUN-REN-PE Limnoökológiai Kutatócsoport és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatóinak együttműködésében valósult meg – emelte ki Boda Pál, a tanulmány egyik vezető szerzője.
Fotók a vizsgált patak szakaszokról, 2010 november. T1: A Torna-pataknak a szennyezéshez legközelebbi szakasza. A kép a folyómeder, a víznyelő és a környező területek megtisztítása után készült, a visszamaradt vörösiszap ezen a területen kb. 50-100 cm magas volt. T2: A Torna-patak a szennyezéstől távolabb. Ezen a szakaszon csak a part alsó részét tisztították meg. M1: A Marcal folyó a Torna-patak beömlése után. Ezt a szakaszt a kép készítése után tisztították meg. M2: A Marcal folyónak a szennyezéstől legtávolabbi szakasza. Ezen a szakaszon a parton nem volt üledék, a mederben és a növényzetben vékony üledékréteg képződött.
„Adataink azt mutatják, hogy egy évtizeden belül a makrogerinctelen közösség mind szerkezetileg, mind funkcionálisan sikeresen helyreállt mind a durva, mind a finom léptékű zavarások után. Megállapítottuk, hogy a zavarás súlyossága kulcsfontosságú szerepet játszik a hosszú távú helyreállási dinamikában. Ez azt jelenti, hogy a helyreállás dinamikája és mintázata is aszerint változik, hogy a nagy intenzitású, súlyos zavarás teljesen vagy részben pusztította ki az állatvilágot”. – mondta Boda Pál.
A vizsgálat kimutatta, hogy a kezdeti helyreállási szakasz meredek volt, és 4-9 hónapig tartott, a zavarás súlyosságától függetlenül. A durva léptékű zavarások valamennyi közösségi mérőszám átmeneti kilengését okozták a végső egyensúlyi értékekhez képest, ezt a jelenséget a kutatók „túllövésnek” (Overshoot) nevezik. Ezzel szemben a finom léptékű zavarás által érintett közösségeknél nem volt megfigyelhető figyelemre méltó túllövés. Ott ahol a szennyezés teljesen elpusztította az élőlényeket, a visszatelepülési folyamat során több faj próbálta volna meg rekolonizálni az élőhelyeket, melyek közül végül a környezet végül kiszelektálta azokat, melyek végül a stabilabb közösséget alkotják.
„Minél súlyosabb volt a zavarás, annál később éri el a makrogerinctelen közösség az egyensúlyi állapotot”.
A tanulmány hangsúlyozza, hogy az ökoszisztémák regenerálódását követő felméréseknek legalább 2,5-3 évet kell átfogniuk, hogy a teljes helyreállási folyamatot rögzíteni tudják, függetlenül a zavarás súlyosságától. Ezek az eredmények hozzájárulnak az ökoszisztémák ellenálló képességének megértéséhez, és segítik a hatékony természetvédelmi stratégiák kidolgozását.
Brüsszel, 2024.02.27. – Az Ökológiai Helyreállítási Társaság (SER Europe), egy dinamikus hálózat, amely több mint 500 tudományos és gyakorlati szakembert tömörít Európa-szerte, üdvözli, hogy az Európai Parlament ma elfogadta a természet helyreállításáról szóló uniós rendeletet (természet helyreállításáról szóló törvény, NRL). Ez a világszerte egyedülálló és előremutató jogszabály bátor és proaktív lépéseket tesz a biológiai sokféleség csökkenése, az éghajlatváltozás és az ökoszisztémák pusztulása jelentette kihívások ökoszisztéma- és ökológiai helyreállítással történő kezelése érdekében. A jogszabályban foglalt széles körű ambíciók és jogilag kötelező erejű célok által a tagállamok készen állnak arra, hogy jelentős lépéseket tegyenek előre a természethez való megromlott kapcsolataink helyreállítása iránti közös elkötelezettségünkben.
A rendelet elfogadása jelentős mérföldkő az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a biológiai sokféleség védelme érdekében tett globális erőfeszítésekben. A természet helyreállításának előmozdításával az EU nemcsak az ökoszisztémák ellenálló képességét növeli, hanem hozzájárul az emberiség és a földi élet általános jóllétéhez is.
A természet helyreállításáról szóló uniós rendelet erősségei közé tartoznak:
Jogilag kötelező erejű és mérhető célkitűzések az EU szárazföldi és tengeri ökoszisztémáinak 20%-ának helyreállítására 2030-ig, valamint az összes helyreállításra szoruló ökoszisztéma helyreállítására 2050-ig.
Holisztikus megközelítés, amely hangsúlyozza a természetalapú megoldások fontosságát az éghajlati kihívásokra, a környezetromlásra és a környezeti kockázatokra (aszály, szélsőséges hőmérsékletek, erdőtüzek, árvizek) adott integrált módon.
Aktív bevonás és együttműködés a földterületek és tengerek kezelését végző társadalmi szereplők között, beleértve a gazdálkodókat, az erdőtulajdonosokat, a helyi hatóságokat, a vállalkozásokat, a nem kormányzati szervezeteket és a helyi közösségeket. Ez az inkluzív megközelítés létfontosságú a természet helyreállítására irányuló kezdeményezések sikeres megvalósításához, amely a természet és az emberek számára egyaránt előnyös.
Pénzügyi támogatás állami és magánforrásokból a fenntarthatóbb gyakorlatokra való áttérés és a helyreállítási célok elérésének megkönnyítése érdekében.
A nemzeti természet-helyreállítási terveket a tagállamok két éven belül fogadják el, hogy a szükséges intézkedések szisztematikus végrehajtását megkezdhessék területükön. A SER Europe kéri, hogy ezek a tervek a társadalmi részvétel folyamatán alapuljanak, és a siker elérésének érdekében szigorú szabványokon és tényeken alapuljanak. Tudósok, környezetvédelmi szervezetek és több mint 1 millió érintett polgár állt a javasolt rendelet mögé, sürgős és határozott fellépést követelve.
Jordi Cortina-Segarra, a SER Europe igazgatótanácsának elnöke elmondta: „Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság eredeti javaslatánál jóval kevésbé ambiciózus rendeletet fogadtak el, és ellentmondásos ellenzéki kampányba ütköztek, az uniós jogalkotók megértették, hogy a helyreállítás sürgős feladat az éghajlati és biológiai sokféleséggel kapcsolatos válság megoldására. A természet iránti elkötelezettségük pozitív hatással lesz életünkre és bolygónk egészségére”.
A környezetvédelem és a helyreállítás elkötelezett szószólójaként a SER Europe továbbra is elkötelezett a természet helyreállításáról szóló uniós rendelet végrehajtásának támogatása mellett. Örömmel várjuk a hasonlóan gondolkodó szervezetekkel, kormányokkal és közösségekkel való együttműködést a rendelet célkitűzéseinek sikere érdekében.
Szentiványi Tamara egy új-kaledóniai és egy brit kutatóval közösen elsőként vizsgálta Citizen Science módszer alkalmazásával a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat, illetve a potenciális kórokozó-átterjedési események előfordulását a lakosság által gyűjtött adatok felhasználásával. A kutatás rávilágít arra, hogy a szabadon élő házi macskák a zoonotikus kórokozók potenciális forrásai és egyben a veszélyeztetett vadon élő állatok természetvédelmi kockázati tényezői is. Az eredményeket bemutató tanulmány a Mammal Review tudományos folyóiratban jelent meg.
A háziállatok – leginkább a vadon élő állatokkal és az emberekkel való szoros, közvetlen és közvetett kapcsolataik miatt – alkalmasak arra, hogy zoonotikus fertőzések, vagyis embert fertőzni képes kórokozók közvetítőiként működjenek. A házi macskák jelentős ragadozói a kistestű vadállatoknak, például rágcsálóknak, denevéreknek és madaraknak, amelyek fertőzéshordozók lehetnek, ennek ellenére egyre több az arra utaló bizonyíték, hogy a zoonotikus betegségek megjelenésében játszott szerepüket nem ismerjük eléggé.
Szentiványi Tamara elsőszerzőségével megjelent tanulmányban a kutatók elsőként vizsgálták a házi macskák és a denevérek közötti interakciókat, valamint a potenciális kórokozó-átterjedési események előfordulását. Munkájuk során az iNaturalist nevű Citizen Science platform adatait használták fel. A Citizen Science módszer azt jelenti, hogy a lakosság szolgáltat általa gyűjtött megfigyelési adatokat, legyen szó elektronikus anyagok – például fénykép, videó – feltöltéséről, minta beküldéséről vagy akár kérdőív kitöltéséről. A kutatók ezeket az adatokat számos tudományágban – úgymint az ökológiában, a konzervációbiológiában, az invázióbiológiában vagy a köz- és állategészségügyi kutatásokban – tudják hasznosítani.
A tanulmány szerint világszerte elterjedt és megfigyelhető, hogy a házi macskák denevéreket zsákmányolnak, de Európában és Észak-Amerikában – feltehetőleg a Citizen Science platformok népszerűsége miatt – gyakrabban jelentik ezeket. Számos megfigyelés védett és veszélyeztetett denevérfajokra vonatkozik, ami feltételezhető természetvédelmi problémára utal, leginkább olyan területeken, ahol jelentős a védett fajok száma, mint például hazánkban is, ahol mindegyik denevérfaj természetvédelemi oltalom alatt áll. A macskák által zsákmányolt különböző denevérfajok zoonotikus betegségek ismert gazdái is lehetnek, erre példa az afrikai szelindekdenevér-faj, a Mops pumilus, amely a nemrégiben leírt bombali Ebola-vírus gazdája. Európában, beleértve hazánkat is, jelentős lehet a denevérek macskák általi predációja, ami akár a veszettség terjedéséhez is hozzájárulhat.
Fotó: Shutterstock
A tanulmány rávilágít arra, hogy a szabadon élő házi macskák a zoonotikus kórokozók potenciális forrásai és egyben a veszélyeztetett vadon élő állatok természetvédelmi kockázati tényezői is, kritikus szerepüket mégis gyakran alábecsülik. A kutatók kiemelik, hogy a házi macskák jelentős köz- és állategészségügyi veszélyforrást jelenthetnek bizonyos körülmények között. Hangsúlyozzák, a legjobban úgy védekezhetünk a kórokozók ellen, ha nem engedjük ki a szabadba macskáinkat, kiküszöbölve ezzel a vadon élő állatokkal való találkozásukat és így csökkentve a kórokozók terjedésének kockázatát. Továbbá javasolják, ha házi kedvenceinken betegségre utaló jeleket látunk, azonnal forduljunk velük állatorvoshoz. Így védhetjük leginkább a környezetünkben vadon élő állatokat, önmagunkat és kedvenceinket, és így csökkenthetjük a macskák által okozott jelentős természetvédelemi károkat.
A tanulmány végén a kutatók részletes útmutatóval szolgálnak a Citizen Science programok résztvevőinek adatszolgáltatási készségeik fejlesztéséhez annak érdekében, hogy adataik később felhasználhatók legyenek az állat- és közegészségügyi kutatásokra fókuszáló tudományos projektekben.
Ezekre példa:
A zsákmányállatfajok azonosítása:
• Készítsen több fényképet a zsákmányállat testéről, az arc és a profil tiszta, részletes képeire összpontosítva.
• Ha lehetséges, a méretarányok érzékeltetése érdekében a fényképen szerepeljenek referenciaelemek, például egy ismert méretű tárgy (vonalzó, pénzérme, telefon stb.).
• Kerülje a sötét háttér előtti fényképezést, mivel az ronthatja az állat vonásainak tisztaságát.
• +1 Kerülje az állat közvetlen érintését, szabad kézzel soha ne nyúljon elpusztult vagy láthatóan beteg, haldokló állathoz. Egészségesnek tűnő vadállathoz se nyúljon soha.
A ragadozási esemény kontextusának megadása:
• Szánjon időt arra, hogy leírja a körülményeket és a látott esemény részleteit.
• Ha lehetséges, adjon információt a ragadozó macskáról, különösen annak meghatározására törekedve, hogy házi, kóbor vagy elvadult macska volt-e.
A kutatókkal való kommunikáció megkönnyítése:
• Tegye lehetővé a kutatók számára, hogy kapcsolatba lépjenek Önnel a megfigyelésre vonatkozó további információkért.
• Maradjon kapcsolatban a megfigyelései megosztására használt eszközzel vagy platformmal, és rendszeresen jelentkezzen be, hogy ellenőrizze a frissítéseket vagy a további kérdéseket.
Gödöllőn, a MATE Szent István Campuson tartották meg a XIV. „Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében” című nemzetközi konferenciát. A konferencia szervezői a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézete és a Magyar Ökológusok Tudományos Egyesülete voltak.
Az „Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében” konferenciasorozat 1997-ben indult, s ezalatt a hazai botanikus és természetvédő közösség egyik legfontosabb, az utóbbi években egyre inkább nemzetközi kitekintésű rendezvényévé vált. A konferencia célja, hogy átfogó képet adjon a legfrissebb kárpát-medencei terepbotanikai kutatásokról és elősegítse a kárpát-medencei flóra és vegetáció kutatói közötti szakmai diskurzust.
A konferencia programjában helyett kaptak az aktuális taxonómiai, vegetációtani, ökológiai és a növények természetvédelméhez kapcsolódó kutatási eredmények mellett például az éghajlatváltozás és az özönnövények elterjedésének hatásai a hazai vegetációra. Vitafórumokat tartottak „Az európai természet-helyreállítási rendelet és a zöldülő agrártámogatások” és a „Közösségi tudomány a hazai botanikában” témában. Külön szekció foglalkozott azzal, hogyan látják a külföldi kutatók a pannon vegetációt, illetve milyen kapcsolódási pontok vannak a pannon vegetáció és az eurázsiai erdős-sztyepp régió között. A konferencia két fő szervezője a HUN-REN ÖK kutatói, Lengyel Attila és Molnár Zsolt voltak, akiknek meghatározó szerepük volt a konferencia szakmai programjának kialakításában.
Németh Csaba a Boros Ádám-díj egyik díjazottja. Gratulálunk az elismeréshez!
Hagyományosan a kétévente megrendezésre kerülő „Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében” konferenciákon adják át a Boros Ádám-díjat, amely a hazai botanikusok és vegetációkutatók egyik legrangosabb szakmai díja. Az idei alkalommal Németh Csaba kollégánk, az Ökológiai és Botanikai Intézet kutatója is Boros Ádám-díjban részesült a hazai berkenyefajokkal, valamint mohákkal és gombaélősködőikkel kapcsolatos eredményeinek elismeréseként.
Fotók: Kovács Balázs
Szakmai közösségünk mély fájdalommal értesült a hírről, hogy meghalt Jakab Ferenc virológus, egyetemi tanár, a Pécsi Tudományegyetem innovációs rektorhelyettese, a Nemzeti Virológiai Laboratórium vezetője.
Az 1977-ben született nemzetközi hírű kutató a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a magas patogenitású vírusok okozta humán fertőzések és a vírusfertőzések molekuláris járványtanának kiemelkedő szakértője volt.
Jakab Ferenc dolgozott az ÁNTSZ pécsi virológiai laboratóriumában, külföldi egyetemeken, kutatóközpontokban, hosszabb időt töltött Hollandiában és az Egyesült Államokban. Vezetője lett a koronavírus-járvány kitörése után felálló hazai Koronavírus-kutatási Akciócsoportnak. Mindenekelőtt azonban megálmodója, létrehozója és vezetője volt a pécsi Virológia Nemzeti Laboratórium keretein belül működő legmagasabb biztonsági besorolású (BSL-4) laboratóriumnak. Ehhez hasonló labor az egész világon kevés van, és Jakab Ferenc munkatársaival világszínvonalú kutatási eredményeket ért el a SARS-CoV-2, Nyugat nílusi láz vírusa, Krími-Kongói vérzéses láz vírusa és még sok más kórokozó szerteágazó vizsgálatával. Számos nemzetközi és hazai kutatási együttműködés aktív, meghatározó közreműködője volt.
Az Ökológiai Kutatóközponttal több szálon is futottak vele és csoportjával közös projektek. Az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Járványökológiai és Invázióbiológiai Divízióján belül is dolgoztunk együtt az inváziós szúnyogok és a klímaváltozás hatására terjedő kullancsok által terjesztett, felbukkanó vírusokkal kapcsolatban.
Hiánya jelentős és fájdalmas űrt hagy bennünk emberi és szakmai értelemben egyaránt.
2024. január 29-31. között a világszerte elismert nemzetközi kutatókat is tagjai között tudó értékelési bizottság, valamint a kutatóközpont és intézetei vezetőinek, illetve kutatóinak részvételével megtörtént a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) és a hozzá tartozó három intézet tudományos tevékenységének helyszíni áttekintése, amely az átfogó értékelés fontos része.
A HUN-REN ÖK-t értékelő bizottság tagjai:
Prof. Alexander J.B. Zehnder, a szingapúri Nanjang Technológiai Egyetem (NTU) vendégprofesszora, a svájci ETH Zürich professor emeritusa, a HUN-REN Tanácsadó Testületének elnöke
Szabó István PhD, a HUN-REN stratégiai tanácsadója
Prof. Dr. Ricard Guerrero, a Barcelonai Egyetem mikrobiológia professor emeritusa, a Spanyol Mikrobiológiai Társaság elnöke, az Academia Europaea Barcelona Knowledge Hub korábbi igazgatója (Spanyolország)
Prof. Dr. Jörg Müller, a Würzburgi Egyetem állatökológia-professzora, a Müncheni Műszaki Egyetem (TU München) egyetemi docense és posztdoktori előadója, a Bajor-erdő Nemzeti Park helyettes vezetője (Németország)
Prof. Dr. Székely Tamás PhD, a Bathi Egyetem biodiverzitás-professzora (Egyesült Királyság), a Debreceni Egyetem tiszteletbeli professzora, a Pekingi Normal Egyetem és a Sun Yat-Sen Egyetem vendégprofesszora (Kína)
Prof. Dr. Nagy Péter, az Országos Onkológiai Intézet tudományos igazgatója és Molekuláris Immunológia és Toxikológia Osztályának vezetője, a Debreceni Egyetem Kémia Koordinációs Intézetének megbízott igazgatója
A HUN-REN 49 kutatóintézetének átfogó értékelése Gulyás Balázs HUN-REN elnök kezdeményezésére indult el idén januárban. Célja, hogy pártatlan és őszinte képet adjon a HUN-REN kutatóintézeteinek helyzetéről a nemzetközi színtéren és a lehetséges kitörési pontokról. Az értékelés eredményeire építve – a nemzetközi jó példák és jógyakorlatok beépítésével – a kutatóhelyekkel közösen alkotják meg a célokat támogató új kutatási stratégiát.
A Magyar Tudományos Akadémia Vendégkutatói Programja keretében tíz nemzetközi hírű vendégprofesszor érkezik a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat kutatóhelyeire és támogatott kutatócsoportjaihoz 2024-ben. A pályázati felhívásra a három nagy tudományterület – bölcsészet- és társadalomtudományok, élettudományok, valamint matematikai és természettudományok – mindegyikéről érkeztek pályázatok. A 100 millió forint támogatási keretösszegből 4,7 millió forinttól 9 millió forintig terjedő támogatást nyertek el a sikerrel pályázók.
Mauro Santos professzor, az Autonomous University of Barcelona kutatója a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetéhez érkezik. A vendégkutató programja szerint a közös kutatás célja annak feltárása, hogy az evolválódó egy- és többváltozós adaptív fenotípusos plaszticitás milyen potenciállal növeli a perzisztencia valószínűségét a környezet folyamatos, irányított változására ‒ például az éghajlat felmelegedésére ‒ adott válaszként, amelyet generáción belüli véletlenszerű környezeti ingadozások kísérnek. Az eredmények tájékoztatást adnak majd arról, milyen empirikus bizonyítékok szükségesek ahhoz, hogy robusztus következtetéseket vonjunk le a fenotípusos plaszticitásnak az evolúcióban betöltött szerepéről. Cél továbbá, hogy első elvekből kiindulva, elméleti modellrendszerek keretében feltárják a különböző típusú ‒ szinergisztikus illetve antagonisztikus ‒ episztázisok a korai genetikai rendszerek evolúciójában betöltött szerepét.
Mauro Santos professzor már korábban is dolgozott együtt az Ökológiai Kutatóközpont evolúcióbiológusaival. Ennek során számítógépes modellek segítségével megmutatták, hogy meghatározott körülmények között az öregedés elősegítheti az irányító szelekcióra adott választ, vagyis a megváltozott környezeti körülményekhez való evolúciós alkalmazkodást. Ezzel a kutatók fontos és új szemponttal gazdagították az öregedés kérdéskörét, ami több mint másfél évszázada az evolúcióbiológia egyik nehezen magyarázható és kevéssé értett jelensége.
A minket körülvevő természet, az élővilág, az ökoszisztémák nyújtják számunkra az élelmiszertermelés lehetőségét, jelentős szerepük van az éghajlat szabályozásában a szén-dioxid elnyelése és a szén tárolása által, vagy például a talaj erózió elleni védelmében és az árvízkockázat csökkentésében. Az utóbbi évtizedekben az ökoszisztéma-szolgáltatások koncepció alkalmazása egyre nagyobb teret nyert (bővebben az ökoszisztéma szolgáltatásokról: 6-7 oldal). Elterjedése annak köszönhető, hogy lehetőséget ad a természeti‒társadalmi‒gazdasági rendszerek szerteágazó kapcsolatainak feltárására. Rávilágít arra, hogy a társadalom és a gazdaság az ökológiai rendszereken alapul, valamint arra, hogy az emberi tevékenység hogyan módosítja a természetes környezetet. Egyértelmű kapcsolat mutatható ki az ökoszisztémák állapota és az emberek jólléte, egészsége, boldogsága között az ökoszisztéma-szolgáltatásokon keresztül.
2023 augusztusában elfogadták Magyarország jelenleg hatályos, 2030-ig szóló Nemzeti Biodiverzitás Stratégiáját (3. Nemzeti Biodiverzitás Stratégia). A stratégia célkitűzései között szerepel a védett természeti területek koherens hálózatának kialakítása, a különböző védett területek állapotának javítása valamint a leromlott ökoszisztémák helyreállítása. A fenti célkitűzéseket csak megfelelő információkra és helyzetértékelésre lehet alapozni, és ennek érdekében átfogóan ismernünk kell az élőhelyeink jelenlegi állapotát.
Az elmúlt öt évben széleskörű együttműködés jött létre ágazati szakemberek és közel 250 kutató valamint természetvédelmi szakember között egy, az Agrárminisztérium koordinációjával megvalósult projekt keretében (KEHOP-4.3.0.-VEKOP-15-2016-00001). A projekt egyik eleme a Nemzeti Ökoszisztéma-Szolgáltatás Térképezés és Értékelés Projekt; (NÖSZTÉP) az ökoszisztémák kiterjedése, az ökoszisztémák állapota és az ökoszisztéma-szolgáltatások országos értékelését és térképezését tűzte célul. A széleskörű összefogás eredményeként 2400 oldalnyi tanulmány készült el, melyek legfontosabb eredményeit emeli ki a Hazai ökoszisztéma-szolgáltatások értékelése és térképezése című kötet.
„Az egyik vállalt feladat az ökoszisztémák állapotfelmérése volt, ugyanakkor nagyon változatos lehet az, hogy pontosan ki mit ért egy terület, vagy élőhely állapota alatt” – mondja Tanács Eszter a projekt egyik kutatója, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa. „Egy terület minden használója a saját szempontjából ítéli meg, mi a jó állapot – általában olyan tényezőkre figyel kiemelten, amelyek az ő szempontjából fontos élőlénycsoport vagy élőhely jó állapotát közvetlenül befolyásolják. Ilyen lehet például a növények (legyenek azok fák, vagy valamilyen termesztett növények) egészségi állapota. Ha ez nincs rendben, mindenki felkapja a fejét. Ugyanakkor lehetnek olyan, közvetett összefüggések, amiket nehezebb felismerni. Egy terület élővilágának változatossága például szorosan összefügghet az állapottal és így közvetve azzal, hogy milyen szolgáltatásokat és milyen minőségben képes nyújtani az adott ökoszisztéma típus.”
„Az egész országra vonatkozó döntések megalapozásához olyan térképeket kell készíteni, amelyek a környezet, az élőhelyek állapotát országos léptékben próbálják visszaadni. Ez különleges kihívást jelent, mert a nagy léptékű térképek „jósága” nagyban függ attól, hogy milyen adatokra tudjuk őket alapozni. Azonban térben és időben sokszor esetleges, hogy adott területről mennyire részletes adatokkal rendelkezünk. A különböző típusú élőhelyekről nem egyformán áll rendelkezésre információ. Az erdők esetében, ahol a kezelési tapasztalatoknak köszönhetően eleve évtizedekben, évszázadokban kell gondolkodni, országos szinten sok adat áll rendelkezésre. A mezőgazdaságról szintén sok adat érhető el, részben a különféle támogatások rendszere miatt. A gyepekről és a vizes élőhelyekről viszont országos szinten kevés a méréseken alapuló, pontos információ, holott több ágazat is jól tudná ezeket hasznosítani. Általában igaz, hogy több információ érhető el a nagyon értékes, védett területekről, de ezek az ország területének csak kis részét fedik le” – fejtette ki a feladat nehézségeit Tanács Eszter.
„Ahol nincs elegendő információforrás, azaz kevés a mért adat, ott a környezeti terhelés mértékét próbálták a kutatók közvetve megbecsülni, és ezt térképezték. Olyan korábbi kutatásokra és ismeretekre építettek, amelyek az ilyen terhelésre adott válaszokat vizsgálták. Az ilyen kapcsolatok alapján készült térképek is alkalmasak arra, hogy becsüljük a jelenlegi állapotot, az élővilág számára való alkalmasságot, de viszonylag nagy a bizonytalanságuk, hiszen valójában a veszélyeztetettséget ábrázolják. Vannak esetek, amikor csak durva becslések adhatók több lépcsős elemzéseken át – például a virág-ellátottság alapján becsülik a beporzók jelenlétét, a virág-ellátottságot pedig az alapján, hogy milyen élőhelyről beszélünk. Az ilyen térképek használhatósága korlátozottabb, mint azoké, amelyek mért adatokon alapulnak. Ezért a kutatásaink egyik fontos eleme, hogy megvizsgáljuk, mennyire jól adják vissza az ilyen jellegű térképek a részletesebb, finomabb léptékű adatok szerint tükrözött állapotot ott, ahol rendelkezésre állnak ilyenek. Ez alapfeltétele annak, hogy idővel egyre jobb és pontosabb térképeket állítsunk elő”- mondta el Tanács Eszter.
A 2019-ben elkészült Ökoszisztéma-alaptérkép jelentős mérföldkő volt a projekt megvalósításában. Noha egyes térképeknél jelentkeztek jelentős adathiányok, egy olyan részletes felszín borítási adatbázist sikerült kialakítani, ami Magyarországra vonatkozóan jelenleg az elérhető legjobb felbontású állomány mind geometriai, mind tematikai szempontból.
A természetszerű élőhelytípusok (Ökoszisztéma-alaptékép alapján) aránya (%) a pont 300 m sugarú környezetében
A HUN-REN ÖK Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport kutatói a hazai tapasztalatokat felhasználva az európai ökoszisztéma-szolgáltatás térképezés projekteket tekintették át egy frissen megjelent rangos nemzetközi publikációjukban. Az Ecosystem Services folyóiratban megjelent tanulmány Vári Ágnes első szerzőségével 13 európai ország ökoszisztéma térképezés folyamatát tekint át, a projektek résztvevőivel készült felmérés eredményeit bemutatva. A publikáció az alkalmazott módszerek típusait, az értékelt ökoszisztéma-szolgáltatásokat, valamint az észlelt problémákat és a lehetséges továbblépést tekinti át európai szinten.
Publikáció
Ágnes Vári, Cristian Mihai Adamescu, Mario Balzan, Kremena Gocheva, Martin Götzl, Karsten Grunewald, Miguel Inácio, Madli Linder, Grégory Obiang-Ndong, Paulo Pereira, Fernando Santos-Martin, Ina Sieber, Małgorzata Stępniewska, Eszter Tanács, Mette Termansen, Eric Tromeur, Davina Vačkářová, Bálint Czúcz: National mapping and assessment of ecosystem services projects in Europe – Participants’ experiences, state of the art and lessons learned Ecosystem Services, Vol.65, 2024
2024. januárjában az Ökológiai Kutatóközpont életre hívta a hazai természetvédelmi és ökológiai témájú közösségi tudományos projektek hálózatát. A január 18-19-én Tatán rendezett SEEN, azaz Social Engagement in Ecology Network Konferencia elsődleges célul azt tűzte ki, hogy élő kapcsolatot teremtsen a hazai közösségi tudományos projektek, illetve a projekteken dolgozó kutatók között.
De mi is az a közösségi tudomány?
A természetvédelmi és ökológiai kutatások egyik alapvető követelménye, hogy a szakemberek naprakész információkkal rendelkezzenek a különböző fajok elterjedéséről, az egyes populációk létszámáról, állapotáról. Könnyű belátni, hogy ez a cél korlátlan mennyiségű munkatárssal és idővel is ambiciózusnak tekinthető, ráadásul a valóságban munkatársból és időből is korlátos áll csak rendelkezésre. Az ilyen helyzetekben a kutatók óriási segítséget kaphatnak a társadalom többi részétől, azoktól a civilektől, akiknek fontos az élő környezetük, és akik szívesen hozzájárulnak a tudományhoz. Ma már több tucat olyan kezdeményezés létezik Magyarországon, ahol a kutatók meghatározott rend szerint fogadnak adatokat, megfigyeléseket a segítséget nyújtó civilektől. Ezeknek a megfigyeléseknek hála ma már a kutatók nagyobb mennyiségű, részletesebb térbeli lefedettségű adat birtokában végezhetik számításaikat. A másik oldalon a társadalom elkötelezett tagjai nem csak lehetőséget kapnak, hogy hozzájáruljanak egy kutatáshoz, de naprakész, első kézből származó információkat is szerezhetnek az őket érintő, érdeklő tudományos kérdésekben. A közösségi tudomány ily módon hidat képez a tudomány és a társadalom között, és ereje éppen ebben a kétoldalú kapcsolatban rejlik.
Kialakulóban egy újfajta kutatói hálózat
A SEEN kezdeményezés azért jött létre, mert a hazai közösségi tudományos projektek egymástól többnyire elszigetelten működnek. Szinte minden projekt hasonló stratégiai kérdéseket latolgat, hasonló nehézségekkel küszködik, és hasonló célért dolgozik: a hazai élővilág védelméért. Ezért nem meglepő, hogy sokakban felmerült az igény az együttműködésre és a tudás megosztására.
A konferencia első napján 23 tudományos előadás hangzott el. A bemutatott projektek némelyike hazai fajok, más része éppen idegenhonos fajok megfigyelését tűzte ki célul. Egyes projektek otthon, akár az ablakban vagy a kertben tett megfigyeléseket várnak, mások az ország bármely pontjáról fogadnak megfigyeléseket ugyanattól a személytől. A természet védelmén túl a témák közt megjelent a lakosság védelme, azaz a kórokozók és terjesztőik monitorozása. Végül, már az előadások során is számtalanszor felmerültek módszertani és kommunikációs kérdések.
A konferencia második napján két párhuzamos workshop-szekció során négy workshop közül választhattak a résztvevők. A workshopok fő konklúziói között említhetjük, hogy a közösségi tudományos kutatásoktól éppúgy elvárható a tudományos folyamat minden követelménye, mint más kutatásoktól. Az ilyen projektek körüli kommunikáció alapvető fontosságú mind a tudománnyal kapcsolatos általános közvélekedés, mind az egyes projektekkel kapcsolatos eredmények szempontjából. A projekteket vezető kutatók közötti kapcsolatok sokat segíthetnek a hatékony és minőségi munkában. Megfontolandó a kutatásokban résztvevő civileket a tudományos folyamat sokféle fázisába bevonni, az elkötelezett ,,közösségi tudósoknak” komolyabb felelősséget adni. Végül, több workshop konklúziói között is szerepel, hogy az egyes projektekre az együttműködések ellenére továbbra is külön-külön érdemes tekinteni, hiszen minden egyes kezdeményezés más-más környezetben, közönségnek, céllal és módszerrel jött létre.
Ez utóbbi megfigyelést támasztja alá az első olyan kutatás is, ami számos projekt együttműködésével jött létre. A 17 közösségi tudományos adatbázist összevető elemzés talált általános trendeket, például hogy otthonából a magasan képzett, vagyonosabb réteg feltehetően rendszeresebben küld megfigyeléseket. Ennek ellenére ez az átfogó elemzés is azt sugallja, hogy minden egyes kezdeményezés külön egységként tekintendő, minden projektnek saját kommunikációs stratégiát, saját tudományos módszertant érdemes követnie még akkor is, ha végül ezek egymáshoz hasonlóan alakulnak.
Hogyan tovább?
A konferenciát a hálózat jövőjéről tartott ötletbörze zárta. A résztvevők szinte egy emberként voksoltak az együttműködés megerősítése mellett. Ennek mikéntjéről még egyeztetések zajlanak az ország szegleteiben, de egy dolgot megígérhetünk: a párbeszéd folytatódik, Magyarország 2024-ben sem marad közösségi tudományok nélkül, sőt, talán minden eddiginél többen vehetnek részt ebben a felemelő együttműködésben!
Boross Gábor a HUN-REN Hazahívó és Külföldi Kutatókat Toborzó Programja keretében az Amerikai Egyesült Államokból tér haza, ahol a Stanford Egyetemen posztdoktori kutatóként a tüdőrák evolúcióját kutatta egerekben. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetében az általa létrehozandó új kutatócsoporttal azt fogja vizsgálni, hogy a rákbetegséget okozó úgynevezett „driver” mutációk hogyan hatnak egymásra, hogy végül rákos tumorok növekedését okozzák.
Boross Gábor a Stanford egyetemen az ott kifejlesztett Tuba-seq technológiát alkalmazta. Ennek lényege, hogy a CRISPR genommérnöki technikával specifikus mutációkat hoznak létre egér tüdőepitélium-sejtekben, és az ezekből növekedésnek induló tumorokat úgynevezett DNS-vonalkódokkal jelölik meg. E rövid DNS-szakaszok szekvenálásával megállapítható a tumorok mérete, ezáltal meghatározható, hogy adott mutációk hogyan hatnak a tumorok növekedésére, vagy akár hogyan befolyásolják a különböző terápiákra adott választ.
Mivel az emberi tumorokban szinte kivétel nélkül egyszerre több mutáció okozza a rákos növekedést, az USA-ban töltött kutatómunkája során a fiatal kutató a Tuba-seq technológiát továbbfejlesztette. Ennek célja az volt, hogy a rendszert mutációk kombinációinak kezelésére is alkalmassá tegye jól skálázható módon, azaz kevés kísérlettel, olcsón, sok mutánst lehessen lemérni. Ezt a technológiát hozza most haza a HUN-REN pályázatának segítségével, és használja fel nagy lefedettségű interakciós térképek, valamint a rák progresszióját meghatározó adaptációs tájképek leírásához.
A HUN-REN Központ által 2023-ban első alkalommal meghirdetett HUN-REN Hazahívó és Külföldi Kutatókat Toborzó Program keretében a nemzetközi élvonalhoz tartozó hat magyar és egy külföldi kutató érkezik Magyarországra, hogy a hálózaton belül kutatócsoportot alakítva megvalósítsa a nyertes pályázatban vállalt kimagasló tudományos projektjét.
Az élővilág változatossága bolygónkon eddig nem tapasztalt mértékben hanyatlik, amit nemzetközi tudományos felmérések, értékelések és tanulmányok sora támaszt alá. A folyamatok felismerésével, a károk mérséklésével nemzetközi egyezmények sora foglalkozik, amelyből a legjelentősebb az 1992-es Rio de Janeiró-i Föld-csúcstalálkozón elfogadott Biológiai Sokféleség Egyezmény – Convention on Biological Diversity (CBD). A Biológiai Sokféleség Egyezmény jelentősége, hogy a legmagasabb nemzetközi politika szintjén foglal állást az emberi társadalom és az élővilág, a biológiai sokféleség viszonyáról. Az egyezmény nem csupán alapelveket és feladatokat definiál, de intézkedéseket tartalmaz a végrehajtás funkcionális, szervezeti és finanszírozási kérdéseire vonatkozóan is.
Mivel globális egyezményről van szó, az intézkedések végrehajtása rendkívül bonyolult. A CO-OP4CBD – Cooperation for the Convention on Biological Diversity (Együttműködés a biológiai sokféleségről szóló egyezmény érdekében) projekt célkitűzése, hogy javítsa az Európai Unión (EU) belüli koordinációt az egyezmény végrehajtásában, megtalálja az egyes szakkérdések megfelelő tudásbázisát és azt megfelelően és hatékonyan használja fel. Az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) mint projekt partner egy kétnapos szakértői workshop-ot szervezett az Agrárminisztérium Biodiverzitás- és Génmegőrzési Főosztályának együttműködésével. Az eseményre 2024. január 15-16-án került sor Budapesten, az Agrárminisztériumban.
A szakmai találkozónak 7 országból 56 résztvevője volt, akik különböző kormányzati szervek, kutatóintézetek, egyetemek, nemzeti parkok, természetvédelmi nem kormányzati szervezetek képviseletében voltak jelen.
Az első nap a Biológiai Sokféleség Egyezmény (CBD) technikai folyamataira fókuszált, nemzetközi, Európai Uniós, illetve nemzeti szinten. A workshop célkitűzéseit az ÖK részéről Öllerer Kinga ismertette, Pierre Spielewoy (Francia Nemzeti Természettudományi Múzeum – MNHN) a CO-OP4CBD projekt közép- és kelet-európai szakembereknek szánt további képzéseinek tervezetét mutatta be, Greguss Ditta (Agrárminisztérium, Biodiverzitás- és Génmegőrzési Főosztály) pedig Magyarország kötelezettségeiről beszélt, különös tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2024. július–december közötti magyar elnöksége alatt szervezendő CBD Részes Feleinek 16. döntéshozó ülésére (COP 16). Didier Babin (Nemzetközi Együttműködési Központ a Mezőgazdasági Kutatás a Fejlesztésért – CIRAD, Franciaország) és Hendrik Segers (Belga Királyi Természettudományi Intézet – RBINS) a Biológiai sokféleség egyezmény működését, döntéshozatali és szakmai folyamatait mutatta be, Eliška Rolfová (Cseh Környezetvédelmi Minisztérium) az Európai Unió szemszögéből mutatta be a CBD működését.
A második napon az ÖK két csoportvezetője, Molnár Zsolt tudományos tanácsadó és Báldi András akadémikus kutatóprofesszor kutatói szempontból mutatta be a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások értékelésével foglalkozó kormányközi platform (IPBES) és a CBD működését, Joachim Töpper (Norvég Természetkutató Intézet – NINA) pedig a kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégiájának indikátorairól beszélt.
A 2000-es évek végének egyik nagyon fontos eseménye volt, hogy a városlakók és vidéklakók aránya megfordult a városlakók javára, és ma már hazánkban is a lakosság 70%-a városi környezetben él. Bár a városi élet számos előnnyel jár, természetkapcsolatunkat erősen korlátozza. Az emberek többsége ritkán hagyja el a települést a mindennapok során, így a zöldfelületek válnak a hétköznapi természetélmények fő forrásává. A városi zöldfelületek fontossága különösen nyilvánvaló akkor, amikor a lakóhely kiválasztásáról van szó. A zöldfelületek nemcsak az életminőséget javítják, hanem a városok vonzerejét is növelik, mint lakó- és üzleti helyszínek. Német felmérések szerint az emberek kétharmada a zöldfelületeket és a tájképet döntő tényezőnek tekinti a lakóhely kiválasztásakor, és a családok többsége fontosabbnak tartja, hogy a közelben megfelelő zöldfelületek legyenek, mint az iskolák, óvodák közelségét . Mindezek miatt a zöldfelületek a közterület részeként a városfejlesztés kulcsfontosságú tényezői.
Az egyre súlyosabb mértéket öltő klímaváltozás a biodiverzitást sem kíméli, amelyet az ember élőhelyromboló tevékenysége szintén erősen csökkent. A természetvédelem nem támaszkodhat kizárólag a védett területekre. A városi zöldfelületek rekreációs és szociális funkciójuk mellett az állatok és növények élőhelyeként is nagyon fontosak lehetnek. Számos gyakorlattal hozzájárulhatunk a biodiverzitás településeinken való megőrzéséhez. Ilyenek az őshonos, virággazdag növényfajok telepítése a beporzók számára, a ritkábban történő kaszálás, az avar talajon hagyása télen vagy akár a hagyományos, vegyszermentes veteményeskert fenntartása. Mindezek a gyakorlatok nem igényelnek különösebb erőfeszítést, de rengeteget jelenthetnek sok faj számára, amelyek az intenzív tájhasználat következtében kiszorultak természetes élőhelyeikről, és a településeken keresnek menedéket.
Fontos kérdés, hogy a települések zöldfelületei a kezeléstől függően mekkora részét tudják megőrizni a biológiai sokféleségnek, és hogy vajon milyen természetvédelmi potenciál rejlik még bennük a környező, településen kívüli tájhasználat függvényében? E kérdések megválaszolására a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportja a Debreceni Egyetem Pszichológiai Intézetével közösen egy különleges, komplex kutatást indított, amelyben párhuzamosan vizsgálják a Kárpát-medence településeinek élővilágát és a helyi lakosság véleményét. A vizsgálatok során arra keresik a választ, hogy a különböző tájakban levő falvak és városok mennyire képesek menedéket nyújtani a különböző élőlénycsoportoknak. Előzetes eredményeik alapján a falvak szegélyein általában magasabb a biodiverzitás, mint a faluközpontokban és ez a különbség leginkább ott érvényesül, ahol természetközeli élőhelyek szegélyezik a falvakat. Azt is kimutatták, hogy a városokhoz közeli, agglomerációs zónában az urbanizáció negatív, fajszámcsökkentő hatásai jobban érvényesülnek, mint a városoktól távolabb eső falvakban.
A kérdőíves felmérés során a települések lakóinak véleményét is felmérik a zöldfelületek kapcsán. Arra szeretnének a kutatók választ kapni, hogy mi az összefüggés egy-egy település lakosságának természettel való kapcsolata, környezettudatossága, valamint a település tájökológiája és biodiverzitása között. A felmérés támogatást nyújt a települések zöldterületeinek tervezéséhez, hogy megteremtse a jövőbeli önkormányzati intézkedések alapját, mivel segíthetnek olyan környezetbarát politikák kialakításában és fenntartható tervezési döntések meghozatalában, amelyek a lakosság és a biodiverzitás számára egyaránt előnyösek. Kérjük, segítse a kutatócsoport munkáját a 10 percet igénybe vevő kérdőív kitöltésével.
Az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Európai Unió Life programja által támogatott Life for Bugs and Birds kutatási projektje a pannon szikes sztyeppék és löszpusztagyepek innovatív kezelésének kidolgozását célozza. Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy kifejlesszék a legeltetett állatok ivermektin féreghajtó nélküli tartásának feltételeit, hiszen ez a hatóanyag a természetbe kikerülve hatalmas veszélyt jelent a helyi rovar- és madárvilágra. Lezárult a projekt második éve, és Lengyel Szabolcs, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója és a projekt vezetője szerint már ez idő alatt is jelentős eredményeket értek el.
Az ízeltlábúak drasztikus mértékben fogyatkoznak az egész világon. Ez rengeteg, régiónként eltérő okra vezethető vissza, de sok esetben szerepet játszik benne az élőhelyeket megváltoztató emberi tevékenység. A legeltetett területeken ilyen káros emberi beavatkozás a legeltetett állatok féreghajtó szerekkel történő kezelése is. Nagyon sok helyen alkalmaznak ivermektin féreghajtó szereket, amelyek a környezetbe kijutva károsíthatják a helyi élővilágot. Az Ökológiai Kutatóközpont kutatási projektje e veszély csökkentését tűzte ki célul.
„A projekt fő célja, hogy kidolgozza, megvalósítsa és elterjessze a rovar- és madárbarát legeltetés módszereit – mondja Lengyel Szabolcs. – A legeltetett állatokat kora tavasszal kihajtják a legelőre, és ezzel a trágyájuk révén kijutnak oda a féreghajtó szerek is. A trágyába belepetéznek a trágyabogarak vagy elhajtják a ganéjtúrók, és a féreghajtó elpusztítja a petéiket vagy a kikelő lárváikat. Egyértelműen kimutatható, hogy ha ivermektinnel kezelt állatokat legeltetünk a területen, akkor a szaporulat hiányában az ízeltlábúak állománya mindössze öt év alatt akár harmadával-felével csökkenhet.”
Tehát a Life projekt célja e probléma kiküszöbölése. Ennek érdekében meg kell akadályozni az ivermektinek kijutását a természetbe. Természetesen ennek legegyszerűbb módja az lenne, ha beszüntetnék e hatóanyag használatát az állattartásban. Ez azonban irreális elvárás a jelenlegi helyzetben, hiszen nagyon hatékony szerről van szó, ami nélkül szinte elképzelhetetlen a modern és gazdaságilag fenntartható állattartás. Vagyis az ökológusoknak olyan módszereket kell találniuk, amelyek révén együtt lehet élni az ivermektin állategészségügyi használatával, miközben biztosítható a természetes élővilág megóvása is.
Viszont már az ivermektin kezelés időzítésének változtatásával is sokat tehetünk a környezetszennyezés csökkentése érdekében. A szer ugyanis viszonylag gyorsan, hat hét alatt lebomlik és kiürül az állat szervezetéből, így ha a legeltetési szezont hat héttel megelőzően vagy a szezon után, pl. novemberben kezelik vele az állatokat, akkor a legeltetés idején nem fognak féreghajtó szert üríteni a trágyájukkal. Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai által vizsgált legelőterületen is vannak olyan gazdálkodók, akik a novemberi behajtás után kezelik ivermektinnel az állatállományt. Így nem viszik be a téli szállásra a legelőn összeszedett parazitákat, viszont amikor a következő tavasszal újra kihajtják őket a legelőre, már „tiszták” lesznek, tehát nem ürítenek ivermektint.
„Tehát nem jelentős változtatásokkal jelentős természetvédelmi előnyt érhetünk el, hiszen a legyek, bogarak és más ízeltlábú fajok igen jelentős szerepet játszanak a trágya lebontásában – folytatja Lengyel Szabolcs. – A rovarok lyukakat fúrnak a trágyába, ezzel megnövelve a felületét, és teret biztosítanak a lebontó baktériumoknak. Ha nincs a legelőn rovarközösség, akkor a trágya lebontása is ellehetetlenülhet. Az ivermektines állatok legelőin előfordul, hogy az előző évi trágya még a következő tavasszal is kint van a területen, ami jelentősen rontja a legelő értékét.” Vagyis a gazdálkodók elemi érdeke is, hogy egészséges maradjon a legelő rovarközössége. A rovarbarát legeltetés kidolgozása során az ökológusok pontosan e célt igyekeznek megvalósítani. A projekt immár két éve tart, és mára elindult a rovarbarát legeltetés a vizsgált területen, vagyis a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó Miklapusztán, Harta és Akasztó között. A magterületen juhlegeltetés folyik, jelenleg mintegy háromszáz anyajuh tartásával. Ehhez kapcsolódóan a terület északi részén kiépült a legeltetési infrastruktúra (felépült a nyári szállás és a hozzá kapcsolódó pásztorszállás). A területen július vége óta folyamatosan legeltetnek.
A kutatási projekt nemcsak a legeltetés rovarközösségekre gyakorolt hatását, de a rovarokat fogyasztó madárállományok folyamatait is vizsgálja. Négy partimadár-fajt (a széki lilét, a gulipánt, az ugartyúkot és a gólyatöcsöt) kiemelten is vizsgálnak. „A program nagy eredménye, hogy az ivermektin mentes magterületen hosszú évek óta most először fészkelt széki lile – mondja a projektvezető. – A két pár sikeresen ki is keltette a tojásait, bár később a fiókáikat elpusztították a dolmányos varjak. Ettől függetlenül, mindenképpen bizakodásra ad okot, hogy az általunk előkezelt (szarvasmarhával legeltetett, illetve kaszált) magterületen jelentek meg e madarak ismét.”
A vizsgált legelők más területein konvencionális legeltetés zajlik, vagyis használnak az állatoknál ivermektint és más féreghajtó szereket. E területeken az ökológusok mesterséges élőhelyeket – például farakásokat, trágyakupacokat és rovarhoteleket – alakítottak ki az ízeltlábúak számára az áttelelés kezdetét megelőzően, ahol azok elbújhatnak, szaporodhatnak és táplálkozhatnak. A kutatók azt remélik, hogy e mesterséges élőhelyek elősegítik majd a rovarok áttelelését, illetve a jövő évi szaporodásukat.
Fotó: Lengyel Szabolcs A pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae) a kiskunsági szikesek bennszülött alfaja és a projekt egyik fontos célfaja is
Az élőhelyek fragmentációja egyre növekvő globális fenyegetést jelent a természetes ökoszisztémákra, amelynek mérséklése és visszafordítása napjaink egyik legnagyobb kihívása a biodiverzitás megőrzése tekintetében is. Az 5 hektárnál kisebb tavak apró méretük és egyedi élőlény-közösségeik miatt a legsebezhetőbb ökoszisztémák közé tartoznak. Számuk és kiterjedésük globálisan csökken, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani megőrzésükre. Ha egy kistó elveszti kapcsolatát a szomszédos hasonló élőhelyekkel, akkor elszigetelődik, ami a biodiverzitás csökkenéséhez vezethet. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatóinakúj tanulmánya rávilágít a kistavak elhelyezkedésének, a köztük levő távolságoknak a fontosságára az általuk alkotott kisméretű élőhely-hálózatokban, és ezek hatásaira a tavak biodiverzitására.
A Duna-Tisza közi Kiskunság régió változatos táj, területén sokféle vízi és szárazföldi élőhelytípus megtalálható. Az itt előforduló sekély, szikes tavak, mocsarak, a száraz és nedves rétek és homokpusztagyepek egyedi növény- és állatvilággal rendelkeznek, beleértve számos ritka és endemikus fajt. A terület nagy része a Kiskunsági Nemzeti Park és az UNESCO Bioszféra rezervátum része, míg néhány vízi élőhely a Ramsari Egyezmény alá tartozik. A Felső-kiskunsági pusztán 112, bombatölcsérekben kialakult kistó alkot élőhely-hálózatot. A kistavak egymástól eltérő távolságban helyezkednek el, így eltérő számú közvetlen szomszéddal rendelkeznek. Ezt a tóhálózatot valószínűleg a második világháború idején a közeli repülőteret célzó, de célt tévesztett és a szikes pusztát ért bombázások hozták létre.
Bár a bombatölcsérek csúf sebek a Föld felszínén és komor történelmi örökséget hordoznak, mára élettel teli, nyüzsgő élőhelyekké váltak. A kémiai összetételüket tekintve főként nátrium-karbonát és -hidrogén-karbonát dominálta szikes kistavak különböző környezeti és morfológiai jellemzőket mutatnak. Számos fajnak adnak otthont, beleértve egy endemikus tócsarákot (Chirocephalus carnuntanus), védett kétéltűeket, teknősöket és számos ízeltlábút, például szitakötőket, vízibogarakat és mikroszkópikus méretű rákokat. A bombatölcsér-hálózat emellett egyedülálló lehetőséget nyújt tudományos kérdések vizsgálatához, hiszen olyan, mint egy természetes laboratórium. A tavak kicsik és könnyen mintázhatók, valamint jól körülhatárolható hálózatot alkotnak, távol más hasonló víztestektől. Ezért kiváló modellrendszernek tekinthetők például olyan kérdések megválaszolásához, hogy hogyan tarthatja fenn a kistavak együttese hálózatként működve a biodiverzitást, és miként alkotnak egy metaközösséget, azaz olyan összekapcsolt közösségeket, amelyeket az élőlények diszperziója köt össze.
A kistavak víz útján nincsenek összekötve, így az egyes élőlények terjedése a kistavak között főként a szél vagy az organizmusok aktív mozgása révén történhet. Az eddigi általánosan elterjedt feltételezés szerint az ilyen kis térléptékű élőhely-hálózatokban az élőhelyek egymáshoz képesti helyzete, az egymástól való távolságuk nem befolyásolják jelentősen a biodiverzitásukat. A Barta Barbara vezetésével nemzetközi együttműködés keretében készült tanulmány eredményei vitatják ezt a nézetet. A kutatócsoport megvizsgálta az élőhely-foltok térbeli elhelyezkedésének, valamint a helyi környezeti változók (például a víz tápanyagtartalma, mélysége, sótartalma) hatását a fajgazdagságra és a közösségek összetételére. Ezeket különféle élőlény-csoportokban tesztelték a legkisebb mikroszkopikus organizmusoktól a kétéltűekig.
„Az eredmények azt mutatták, hogy a kistavak környezeti tulajdonságain kívül, amelyek kétségtelenül fontos szerepet játszanak a közösségek összetételének kialakításában, a tavak térbeli elhelyezkedése is fontos, különösen a rosszabbul terjedő szervezetek esetében. Ezeknek az organizmusoknak (mint amilyenek a nagyobb testméretű, passzívan, tehát jobbára pl. széllel terjedő planktonikus szervezetek), előnyt jelent, ha a hálózat közepén vannak, ahol a kistavakat sok másik kistó veszi körül, ahonnan könnyen érkezhetnek társaik. Így ezeknek az élőlénycsoportoknak magasabb a diverzitása a hálózat közepén” – magyarázza a tanulmány vezető szerzője, Barta Barbara. A felfedezés rávilágít a tóhálózatok perifériális-központi összeköttetési gradiensének fontosságára.
„Eredményeink alapján a kistavak kutatása és megőrzése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy egy hálózat részeiként tekintsünk rájuk és ne elszigetelt egységekként. Fontos, hogy a teljes hálózatot védjük az összes kapcsolattal együtt, amely egyaránt biztosítja a táj- illetve helyi léptékű biodiverzitás fenntartását.” – összegzi Barta Barbara.
A RestPoll projekt célja a beporzók élőhelyeinek tartós helyreállítása és összekapcsolása Európában. A projekt a Freiburgi Egyetem vezetésével 2023 októberében kezdődött és négy évig tart. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Piross Sándor és Demeter Imre tudományos munkatársak vezetésével a projekt hazai kutatási tevékenységeit irányítja. A kutatások a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területein fognak zajlani a következő években. A Restpoll célja, hogy a társadalom számára hatékony eszközöket biztosítson a vadon élő beporzók csökkenésének megfordításához, és Európát a beporzók védelmének terén globális vezető szerephez juttassa.
Atalantalepke – Felix Fornoff
A beporzók élőhelyeinek helyreállítása
A beporzók és az általuk nyújtott beporzási ökoszisztéma-szolgáltatás csökkenésének ellensúlyozásához fontos a virágzó élőhelyek és fészkelőhelyeik helyreállítása. Védelmük nem csak a biológiai sokféleség, hanem a mezőgazdasági terméshozamok és az élelmiszerbiztonság szempontjából is fontos.
A RestPoll a gazdálkodóktól kezdve a kormányokig minden érintett féllel együttműködve arra összpontosít, hogy hatékony intézkedéseket és ágazatközi megközelítéseket alkalmazzon a beporzók és ökoszisztéma-szolgáltatásaik helyreállítása érdekében. A RestPoll központi eleme a beporzó élőhelyek helyreállítását célzó esettanulmányi területek és „Élő Laboratóriumok” hálózatának (Living Labs) létrehozása. Az „Élő Laboratóriumok” Európát átölve közös kutatás, oktatás és tudáscsere egyedülálló központjai lesznek. A tizennégy európai ország tizennyolc esettanulmányi területeinek kezelői már részben meg is kezdték az élőhelyek rehabilitációját a RestPoll kutatóival együttműködve.
A RestPoll konzorcium tizenhat ország szakértelmét egyesíti. A projektpartnerek egy szakértő, szenvedélyes és kreatív csapatban fognak össze, melyet természet- és társadalomtudósok, huszonhárom kutatóintézet, egy civil szervezet, három vállalat, három minisztérium és egy nemzeti park képviselői alkotnak. A projekt különböző társadalmi, ökológiai és politikai szinteken újonnan kidolgozott részvételi módszerekkel vonja be az élelmiszer-ellátási lánc résztvevőit.
Poszmeh – Felix Fornoff
Projektindító találkozó Lundban, Svédországban
Az első találkozót, amelyen minden projektpartner részt vett, november 28-án és 29-én tartották a svédországi Lundban. A találkozón lehetőség nyílt a projekt résztvevői számára, hogy személyesen vitathassák meg, hogyan érhetik el a projekt ambiciózus céljait. A projektpartnerek áttekintést adtak az egyes munkacsomagokról, és megbeszéléseket tartottak az adatgyűjtéssel és a szakpolitikák kialakításával kapcsolatos egyes témákban.
Alexandra-Maria Klein a projekt főkoordinátora, a Lundi Egyetem vendégprofesszora, nagy izgalommal várta a többszereplős rehabilitációs projekt elindítását.
„A projekt Európa-szerte támogatni fogja a földhasználat átalakítását a biológiai sokféleséget támogató és termékeny tájak irányába.” – Alexandra-Maria Klein
Bundás pihelégy – Felix Fornoff
A RestPoll weboldal elindítása
A lundi projektindító rendezvényen elindult a projekt honlapja is: www.restpoll.eu. A weboldal ösztönzi a tapasztalatcserét, fontos háttéradatokat és friss híreket nyújt a projektről, bemutatja annak további terveit és elért mérföldköveit.
A projekt az Európai Unió Horizont Európa keretprogramja által a 101082102 számú támogatási megállapodás keretében kapott támogatást.
A klímaváltozás egyik hatása, hogy eltolódnak egyes fajok élőhelyei, például felmelegedés hatására a magashegységekben feljebb tolódik az erdőhatár. Kérdés, hogy a faj terjedőképessége elég gyors-e, hogy követni tudja a neki megfelelő élőhelyeket. Ennek vizsgálatára dolgozott ki egy új módszert munkatársaival Dr. Oborny Beáta az ÖK Evolúciótudományi Intézetében és az ELTE Biológiai Intézetében. Zimmermann Dániellel írt új közleményük az Ecography folyóiratban „a hónap cikke” címet nyerte el.
A klímaváltozás nem minden fajra egyformán hat. Vannak olyan fajok, melyek földrajzi elterjedési területe beszűkül; mások stabilan tudják tartani eddigi állásaikat, sőt, esetleg terjeszkedésbe is kezdenek. Az előbbi eset, a területszűkülés számos védendő fajt veszélyeztet napjainkban. Az utóbbi akkor válik a legtöbb ember számára feltűnővé, ha egy kártevő (pl. gyomfaj) vagy egy betegség kórokozója jelenik meg új területeken. Pedig ilyen area-mozgások a teljes bolygón zajlanak a legkülönbözőbb növény-, állat- és egyéb fajoknál, ráadásul a klímaváltozás előre haladtával egyre jelentősebb mértékben. Akár teljes ökoszisztémák fennmaradása kerülhet veszélybe a kipusztulások és az újonnan beérkező jövevényfajok miatt. A jelenség immár bolygó-léptékben jelent természetvédelmi és gazdasági kihívást.
Akár területszűkülésről, akár kiterjedésről van szó, mindenképp fontos, hogy pontosan meg tudjuk húzni a fajok jelenlegi elterjedési határait, hiszen ehhez tudjuk hasonlítani a jövőbelit. A feladat nem magától értetődő, mert az elterjedési területek szegélye gyakran bonyolult mintázatú. Ezt szemlélteti a képen látható erdőhatár. Tovább nehezíti a feladatot, hogy a meglévő egyedek halála és az újak születése és mozgása (növényeknél a magszórás) miatt időben is változik egy faj által elfoglalt helyek mintázata. Tehát egy bonyolult mintázatban a véletlen ingadozásokat kellene elkülöníteni a trend-jellegű eltolódásoktól, mégpedig minél rövidebb idő alatt. A feladat fontosságának ellenére jelenleg nincs általános, bevett módszer az elterjedési terület körülhatárolására.
Dr. Oborny és munkatársai egy olyan új módszerre tesznek javaslatot, melynek segítségével az elterjedési terület pontosan körülhatárolható, és az eltolódások jobban észlelhetők. Lényege, hogy nem érdemes a faj legkülső, elszigetelt előfordulásaival foglalkozni, ellentétben a legtöbb ma használatos módszerrel. Bármennyire fontosak is más tekintetben ezek az elszigetelt előfordulások, az eltolódás észleléséhez nem jól használhatóak, mert statisztikailag kevéssé megbízhatóak. Ehelyett egy másik határt érdemes figyelni: az egybefüggő és a fragmentált előfordulás közöttit. E frontvonalat a képen piros vonal jelzi. Itt már nagyobb az előfordulás sűrűsége, s kisebbek a véletlen ingadozások. Az elterjedés mindenkori határát e populációs front középvonalában érdemes meghúzni, s ennek mozgását követni.
Törpefenyves határa az Alacsony-Tátrában. A kisebb kép pillanatfelvétel egy szimulációból. A piros vonal a sötétzölddel jelölt, egybefüggő terület frontvonala. Ezeken kívül még szigetszerű előfordulásokat találunk (világosszöld). Fotó: Lájer Konrád, szimulált kép: Oborny Beáta.
A módszer használhatóságát számítógépes szimulációk segítségével tesztelték. Különböző környezeti körülmények közt, különböző tulajdonságú fajoknál tanulmányozták a populációs frontvonal kialakulását és mozgását. Azt találták, hogy a frontvonalnak jellegzetes térbeli szerkezete van (fraktál, melynek dimenziója 7/4). Ha klímaváltozás következik be, s ennek hatására elmozdul a front, akkor ez a szerkezet megmarad, feltéve hogy a front visszavonulóban van, vagy előrehaladóban, de utóbbi estben nem túl gyorsan mozog. Gyors előrehaladás esetén torzul a front, s ezt onnan látjuk, hogy csökken a fraktáldimenziója. Így észlelhetjük, ha a faj számára már nem követhető le az élőhely elmozdulása, „lemarad a versenyfutásban”.
Összességében az új módszer célja, hogy hatékonyan monitorozhassuk a fajok elterjedési területeinek változását. Előnye, hogy a populációk terjedésének néhány általános tulajdonságára épül, így segítségével különböző fajok, különböző földrajzi helyek is összehasonlíthatók. Ez hozzásegíthet minket ahhoz, hogy globális léptékben is jobban átláthassuk a fajok mozgásait a változó klímában. További vizsgálatok pedig ötleteket adhatnak arra, hogy hogyan segítsük elő vagy gátoljuk hatékonyabban egy adott faj terjedését.
A 2023. november 25-én lezajlott Biológus Tudományos Diákköri konferencián (BTDK-n) öt szekcióban 29 előadást hallgathatott meg az eseményre ellátogató több mint 124 résztvevő. Az Ökológiai Kutatóközpontot érintő eredmények:
Rendszertan, ökológia és természetvédelmi biológia szekció
1. helyezés: Gergácz Bence (témavezetői: Lovas-Kiss Ádám és Vad Csaba) A vízimadarak általi endozoochória szerepe a zooplankton tartóspeték diszperziójában
2. helyezés: Marcsó Soma (témavezető: Oborny Beáta) A ramet mortalitás növekedéssegítő hatása klonális növényekben
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont különdíját Buttyán Bence (témavezetője Horváth Zsófia) nyerte el, Az urbanizáció hatása a budapesti városi tavak zooplankton közösségeire című előadásával.
Etológia és viselkedésökológia szekció
Az Etológia és viselkedésökológia szekcióban a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont különdíját pedig Vig Eszter Aletta (témavezetője Pipoly Ivett) nyerte el, A széncinege (Parus major) emberrel szembeni kockázatvállaló viselkedésének genetikai háttere című előadásával.
Miklós Máté, az ETI Felbukkanó Kórokozók Ökológiája Kutatócsoport tudományos munkatársa doktori dolgozatával elnyerte „Az év kiemelkedő szünbiológiai témájú egyetemi doktori értekezése” díjat.
A Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottság és az Ökológiai Tudományos Bizottság kezdeményezésére alapított díj a szünbiológiai témában adott naptári évben egyetemi doktori (PhD) értekezésüket megvédő fiatal kutatók közül a legkiválóbbak elismerésére szolgál. A díj átadására az alapító okirat értelmében a Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódó előadóülés keretében kerül sor.
2023. november 14-én került sor a 2022. évi „Az év kiemelkedő szünbiológiai témájú egyetemi doktori (PhD) értekezése” díjak átadására egy előadóülés keretében, az MTA székházában. A rendezvényen köszöntötték Pócs Tamás akadémikust 90. születésnapja alkalmából. A pályázók közül előadást tartott Bozó László, Fülöp Attila, Miklós Máté, Mizsei Edvárd, Süle Gabriella, Vajna Flóra és Veres Katalin.
Az idén 3 díjat osztottak ki, Miklós Mátén kívül Fülöp Attila és Mizsei Edvárd is a díjazottak között volt. Mindhárom dolgozat a Debreceni Egyetem Juhász-Nagy Pál Doktori Iskolájában készült.
