Josef SETTELE professzor, az Ökológiai Kutatóközpont Külső Tanácsadó Testületének volt tagja, 2026. október 9-én váratlanul távozott közülünk.
Agroökológus volt, hivatása és szenvedélye volt a biológiai sokféleség és a rovarok kutatása. Tudományos ismeretterjesztőként végzett munkáját meggyőződése és a biológiai sokféleség iránt érzett őszinte aggodalma vezérelte. Emellett nagyszerű személyiség volt, közvetlenségének, humorának és barátságos jellemének köszönhetően öröm volt vele a közös munka.
„Sepp”, ahogy nevezték, az IPBES megalakulása óta végig a szervezet sikerének egyik alappillére volt. A „Beporzás” és az „Ázsia-Csendes-óceáni térség” értékelő tanulmányok koordináló vezetőszerzője, az IPBES első Globális értékelő tanulmányának társelnöke volt.
Settele professzor számos területen dolgozott együtt az Ökológiai Kutatóközpont kutatóival, elsősorban Kovács-Hostyánszki Anikóval és Báldi Andrással. Ilyen közös munka volt többek között az IPBES „Pollinációs” tanulmány elkészítése, három EU Horizon pályázat összeállítása, és az európai beporzó monitorozás kidolgozása is.
Távozása hatalmas veszteség az ökológia számára.
Főkép: Josef Settele a baloldalon az IPBS 2026. évi plenáris ülésén
Josef Settele jobbról a harmadik az asztalnál. IPBS találkozó 2026.
Az egyik sejtnek hulladék, a másiknak táplálék – egy ilyen kapcsolatból akár elválaszthatatlan együttélés is kialakulhat. Az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének kutatói azt vizsgálták, mikor éri meg egy mikrobának a saját felszínéhez kötnie a partnerét. Modelljük a mitokondriumok kialakulásához vezető egyik lehetséges korai lépésre kínál magyarázatot.
A sejtjeink energiatermelésében meghatározó szerepet játszó mitokondriumok ősei egykor önálló baktériumok voltak. Több mint egymilliárd éve egy másik sejt belsejébe kerültek, és az együttélés tartóssá vált. De mi történhetett a beköltözés előtt? Miért érte meg a két félnek egyáltalán közel maradnia egymáshoz?
Az egyik elképzelés szerint a gazdasejt zsákmányként fogta el későbbi társát. Egy másik szerint a kapcsolat anyagcsere-együttműködéssel kezdődött: az egyik mikroba a másik által termelt anyagokat fogyasztotta. Ilyen kapcsolat ma is gyakori a mikrobák között. Azt azonban jóval nehezebb megmagyarázni, hogyan lesz a laza szomszédságból tartós fizikai együttélés.
Ezt a kérdést vizsgálta Nandakishor Krishnan, Zachar István, Kun Ádám és Garay József, az Evolúciótudományi Intézet kutatói, Chaitanya S. Gokhale társszerzővel. A PLOS Computational Biology folyóiratban megjelent tanulmányukban matematikai modellel keresték a választ: milyen körülmények között jár jól a gazdasejt, ha a felszínéhez köti az anyagcseretermékét fogyasztó partnert?
Nagy felbontású pásztázó elektronmikroszkópos felvétel az ektoszimbiotikus Chlorochromatium aggregatum-ról.
Ami az egyiknek teher, a másiknak táplálék
Az ötletet az élesztő példáján lehet szemléltetni. Erjedés közben alkoholt termel, amely felhalmozódva gátolja a saját szaporodását. Ha a közelében él egy másik faj, amely elfogyasztja az alkoholt, azzal az élesztő környezetét is tehermentesíti.
A segítségből azonban a szomszédos sejtek is részesülhetnek. Más a helyzet, ha megjelenik egy olyan élesztőváltozat, amely képes a saját felszínén tartani az alkoholt fogyasztó partnert. Ekkor a partner közvetlenül mellette távolítja el a növekedést gátló anyagot. Az egyik táplálékhoz jut, a másik számára kedvezőbbé válik a közvetlen környezet: mindkét fél nyerhet az együttéléssel.
Ennek a kapcsolatnak ugyanakkor ára is van. A gazdasejt felszínéhez tapadó partnerek helyet foglalnak el, így a gazda kisebb felületen fér hozzá a környezetében lévő tápanyagokhoz. Az összekapcsolódás akkor éri meg, ha a gátló anyag hatásának csökkenése nagyobb előnyt jelent, mint amekkora veszteséget a tápanyagfelvétel korlátozása okoz.
A modellben tehát az öngátlás, vagyis a saját anyagcseretermék növekedést fékező hatása a kulcs. Megfelelő feltételek mellett a felszínhez kötött partner annyira előnyössé teheti az együttélést, hogy a szabadon élő formák eltűnnek a modell rendszeréből, és csak az összekapcsolódott páros marad fenn.
Az együtt maradástól a beköltözésig
A kutatás azt mutatja meg, hogyan alakulhat ki anyagcsere-kapcsolatból ökológiailag stabil, sejtfelszíni együttélés, azaz ektoszimbiózis. Ehhez a gazdának még nem kell bekebeleznie a másik sejtet: a partner a külső felszínén marad.
Ez a kapcsolat a mitokondrium kialakulásának egyik lehetséges előzménye lehetett. A modell szerint az érintkezési felület növelése előnyös lehet, ami magyarázatot kínálhat arra is, miért jelenhettek meg a partnert körülvevő sejtfelszíni gyűrődések vagy nyúlványok.
A tényleges bekebelezés módja továbbra is nyitott kérdés. Érdekes párhuzam ugyanakkor, hogy a sejtmagvas élőlények legközelebbi élő rokonai közé tartozó Asgard archeáknál is megfigyelhetők hasonló nyúlványok. Hogy ezek ugyanilyen szerepet töltenek-e be, egyelőre feltételezés.
A modell eredményei laboratóriumban is tesztelhetők. Így vizsgálhatóvá válhat, milyen feltételek mellett lesz két külön élő mikroba kapcsolatából tartós sejtfelszíni együttélés – egy lehetséges lépés azon az úton, amely a mitokondriumok kialakulásához vezetett.
A tanulmány: Krishnan N., Zachar I., Kun Á., Gokhale C. S., Garay J. (2026): Host-initiated microbial association leads to stable ectosymbiosis in an ecological model. PLOS Computational Biology, 22(9): e1014699. https://doi.org/10.1371/journal.pcbi.1014699
Főkép: Vázlatos kép az ektoszimbiózis modelljéről a tanulmányból. Középen a gazdasejt (piros), mely a sejtfelszínére kihelyezett molekulákkal (Y) köti meg a szabadon úszkáló partnersejteket (kék).
HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont fő feladata a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák magas színvonalú kutatása, beleértve a vízi és szárazföldi élővilágot.
Kutatóközpontunk Vízi Ökológiai Intézetünk budapesti telephelyére keresi munkatársát.
VEGYÉSZ/ LABORATÓRIUMI MUNKATÁRS
Szolgáltató és Környezeti Monitoring Egységén belül a környezetkémiai laboratóriumi csapatunkba vegyész/analitikai laboratóriumi munkatársat keresünk. Olyan kollégát várunk, akit érdekel az analitikai kémia, szívesen dolgozik laboratóriumi környezetben, és érdeklődik ezek ökológiai felhasználása iránt.
Pályakezdők jelentkezését is örömmel várjuk.
Amiért érdemes csatlakozni hozzánk:
stabil hosszútávú munkalehetőség
izgalmas, felelősségteljes feladatok várják
inspiratív, nyitott, támogató és családias közeg fogadja nap mint nap
tömegközlekedéssel jól megközelíthető munkavégzési hely
fontos számunkra a munka és a magánélet egyensúlya
Amivel a pozíciót betöltő munkatárs foglalkozik:
a laboratórium munkák szervezése, asszisztensek koordinálása
minták előkészítése, kalibrációs és minőségellenőrző mérések elvégzése;
klasszikus analitikai vizsgálatok elvégzése (titrimetria, spektrofotometria);
ionkromatográfiás (IC) mérések elvégzése;
összes szerves szén (TOC) és összes nitrogén (TN) meghatározása;
a mérési eredmények kiértékelése, ellenőrzése és dokumentálása;
laboratóriumi műszerek szakszerű kezelése és alapvető karbantartásának, szervizelésének koordinálása;
részvétel analitikai módszerek bevezetésében és fejlesztésében;
laboratóriumi dokumentációk, rendszeres kalibrációk, minőségellenőrzések vezetése.
Amit elvárunk:
vegyész, vegyészmérnök vagy egyéb releváns természettudományos végzettség;
érdeklődés a műszeres analitika és új mérési technikák elsajátítása iránt;
a betanulást követően önállóan képes a laboratóriumi mérések megtervezésére, megszervezésére, elvégzésére és dokumentálására;
képes a napi laboratóriumi munkafolyamatok összehangolására, valamint más laboratóriumi munkatárs szakmai munkájának koordinálására;
felelősséget tud vállalni a rá bízott mérési folyamatokért, a minőségellenőrzésért és a határidők betartásáért;
precízen, megbízhatóan és felelősségteljesen dolgozik;
önállóan hoz operatív döntéseket a saját feladatkörében, ugyanakkor csapatban is jól együttműködik.
Ami a munkakör betöltésénél előnyt jelent:
analitikai laboratóriumban szerzett tapasztalat;
angol nyelvű szakirodalom és műszaki dokumentáció használata;
laboratóriumi minőségirányítási rendszer ismerete.
A szakmai pályát bemutató önéletrajzot, a bruttó fizetési igény megjelölésével, a motivációs levelével együtt 2026.11.08-ig az alábbi e-mail címre várjuk: toborzas@ecolres.hu.
HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont fő feladata a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák magas színvonalú kutatása, beleértve a vízi és szárazföldi élővilágot.
Kutatóközpontunk Vízi Ökológiai Intézetünk budapesti telephelyére keresi munkatársát.
KUTATÁSTÁMOGATÓ MUNKATÁRS
Intézeti szintű kutatástámogató munkatársat keresünk Szolgáltató és Környezeti Monitoring Egységbe, aki az aktuális igények szerint segíti a különböző csoportok terepi, laboratóriumi és kísérletes munkáját.
Amiért érdemes csatlakozni hozzánk:
stabil hosszútávú munkalehetőség;
izgalmas, felelősségteljes feladatok várják;
inspiratív, nyitott, támogató és családias közeg fogadja nap mint nap;
tömegközlekedéssel jól megközelíthető munkavégzési hely;
fontos számunkra a munka és a magánélet egyensúlya;
képzés a hidrobiológiai mintavételi protokollok elsajátítására;
taxonómiai továbbképzési lehetőség;
a munkavégzéshez szükséges technikai továbbképzési lehetőségek biztosítása.
Amivel a pozíciót betöltő munkatárs foglalkozik:
terepi mintavételi feladatok (víz, üledék, és számos vízi élőlénycsoport), és terepi mérések szervezése és elvégzése betanítás alapján;
alapvető laboratóriumi mérések és rutineljárások elvégzése betanítás alapján;
minták terepi és laboratóriumi feldolgozásban való részvétel;
adatok rendezése és jelentések előkészítése;
külső helyszíneken végzett kutatások, monitoringprogramok és felmérések technikai támogatása;
kutatási eszközök előkészítése, karbantartása, nyilvántartása, terepi és laboratóriumi felszerelések kezelése;
fogyóanyagok, terepi és laboratóriumi készletek nyomon követése, beszerzési igények jelzése;
kutatócsoportok közötti eszköz- és gépjárműhasználat gyakorlati koordinációjának támogatása;
intézeti gépjármű (B kat. jogosítvány) és motorcsónak vezetés;
intézeti gépjárművekkel, eszközökkel kapcsolatos adminisztratív feladatok ügyintézése;
szakmai nyílt napok szervezésében és végrehajtásában való részvétel.
Amit elvárunk:
BSc vagy MSc diploma (vagy a megszerzéséhez közel álló), végzettség agrár-, környezet-, vagy természettudományok);
B kategóriás jogosítvány és rendszeres vezetési gyakorlat;
angol nyelv mindennapi, gyakorlati feladatok kommunikációjára alkalmas ismerete;
fizikai munkavégzésre való alkalmasság;
terepi munkavégzés vállalása, esetenként korai indulással vagy egész napos terepi programmal;
önálló, megbízható és precíz munkavégzés;
teljes munkaidős, személyes jelenlétet igénylő munkavégzés a budapesti telephelyen;
jó szervezőkészség, több párhuzamos feladat átlátásának képessége;
rugalmasság és alkalmazkodóképesség a változó kutatási feladatokhoz;
együttműködési készség, több kutatócsoporttal való gördülékeny munkavégzés;
felhasználói szintű számítógépes ismeretek (Excel, Word, adatkezelés);
műszaki érzék és gyakorlati problémamegoldó képesség.
Ami a munkakör betöltésénél előnyt jelent:
motorcsónakvezetői gyakorlat;
valamelyik vízi élőlénycsoport alaposabb ismerete.
A szakmai pályát bemutató önéletrajzot, a bruttó fizetési igénye megjelölésével, a motivációs levelével együtt 2026.11.08.-ig az alábbi e-mail címre várjuk: toborzas@ecolres.hu.
A világ 413 vízgyűjtőjének hosszú távú adatait összegző kutatás szerint Európa számos folyójában csökkent a tápanyagterhelés, de ezt nem minden esetben követte az élővilág helyreállása. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont részvételével készült globális áttekintés arra figyelmeztet, hogy a vízkémiai javulás mellett a folyók biológiai állapotát is hosszú távon kell követni.
Az elmúlt évtizedekben a szennyvíztisztítás fejlődése, valamint a foszfor- és nitrogénterhelés mérséklését célzó intézkedések sok európai folyó vízminőségét javították. A tápanyag-koncentrációk csökkenése, vagyis az oligotrofizáció azonban nem feltétlenül jár együtt a folyami ökoszisztéma korábbi állapotának visszatérésével.
Az Ecological Indicators folyóiratban megjelent tanulmány 118, legalább tízéves idősort feldolgozó kutatást tekintett át. Az elemzés 413 vízgyűjtőt és hat kontinenst fedett le. Ez az első globális szintézis, amely kifejezetten azt vizsgálta, hogy a folyók hosszú távú tápanyagszint-csökkenése mennyiben jelent valódi ökológiai regenerációt.
A kémiai javulás és a biológiai helyreállás nem ugyanaz
A szerzők fontos különbséget tesznek az oligotrofizáció és a biológiai helyreállás között. Az előbbi a nitrogén- és foszforkoncentráció csökkenését jelenti, míg az utóbbi az algák mennyiségének, a közösségek fajösszetételének, a biodiverzitásnak és az ökoszisztéma működésének változását foglalja magában.
A tisztább víz még nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy folyó ökoszisztémája is visszatért korábbi állapotába. A klímaváltozás, a megváltozott vízjárás, az inváziós fajok és a korábbi tápanyagterhelés tartós hatásai miatt a folyók élővilága másképpen reagálhat, mint amit pusztán a vízkémiai adatok alapján várnánk.”
Nguyễn Vũ Đức Thịnh, a tanulmány első szerzője – jóváhagyandó név
A regionális különbségek jelentősek. A tápanyagszintek csökkenését leginkább Nyugat-Európában és Észak-Amerikában dokumentálták, miközben Kelet-Ázsiában és Afrikában továbbra is sok helyen eutrofizáció figyelhető meg. Észak-Amerikában gyakori, hogy a javulás megtorpan, vagy a vízkémiai és biológiai folyamatok eltérő pályát követnek.
A tápanyagterhelés csökkentése tehát szükséges, de önmagában nem elegendő feltétele a helyreállásnak. A felmelegedés, a megváltozott vízhozam, az inváziós fajok, valamint a vízgyűjtőben és az üledékben felhalmozódott korábbi tápanyagterhelés együttesen új ökológiai állapotok felé terelheti a folyókat.
A tanulmány grafikus összefoglalója. Forrás: Nguyễn és munkatársai (2026), Ecological Indicators
A biológiai monitoringban van a legnagyobb adathiány
A kutatás egyik legfontosabb tanulsága, hogy a monitoringrendszerek jóval részletesebben dokumentálják a vízkémiai változásokat, mint a biodiverzitás, a közösségszerkezet és az ökoszisztéma-működés hosszú távú alakulását. A 118 áttekintett tanulmányból mindössze 17 közölt hosszú távú, közösségszintű biológiai adatokat.
A szerzők ezért olyan integrált monitoringot sürgetnek, amely a nitrogén- és foszforkoncentráció mellett az algák, más élőlényközösségek és az ökoszisztéma működésének változásait is követi. Csak így állapítható meg, hogy a jobb vízminőség valóban együtt jár-e a folyó ökológiai regenerációjával.
Az ÖK kutatóinak szerepe
A tanulmány első szerzője Nguyễn Vũ Đức Thịnh, az MTA–ÖK Lendület Folyóvízi Ökológia Kutatócsoport tagja és az ELTE Környezettudományi Doktori Iskola doktorandusza. A kutatás koncepciójának kidolgozásában, az adatok elemzésében és vizualizációjában, valamint a kézirat elkészítésében Thịnh és témavezetője, Abonyi András kutatócsoport-vezető játszott meghatározó szerepet. Tóth Flórián az adatok validálásában és a kézirat szakmai véleményezésében vett részt.
Publikáció:
Nguyễn Vũ Đức Thịnh, Camille Minaudo, Xavier Benito, Flórián Tóth, András Abonyi:
Egy egér a küszöbön, egy gyík a macska szájában – sok gazdinak ismerős helyzet. Ezek a megfigyelések a kutatóknak is értékes információt jelenthetnek. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont MACSKAPRÉDA Projektje a lakosság segítségével vizsgálja, milyen vadon élő állatokat ejtenek el, sebesítenek meg vagy hoznak haza a házimacskák. A kutatáshoz saját fényképes megfigyelésekkel bárki csatlakozhat.
Mit tudhatunk meg a környék élővilágáról egy macska zsákmányából? Akár olyan állatok jelenlétére is fény derülhet, amelyek rejtett életmódjuk vagy éjszakai aktivitásuk miatt ritkán kerülnek a szemünk elé. A MACSKAPRÉDA Projekt ezeket a hétköznapokban észlelt eseteket gyűjti össze, hogy tudományosan is értékelhető információ szülessen belőlük.
A kutatás elsősorban Magyarországra és a környező országokra, tágabban a Kárpát-medencére összpontosít. Kutatóink emlősökről, madarakról, hüllőkről, kétéltűekről és gerinctelenekről egyaránt várnak megfigyeléseket.
Mezei pockot szájában tartó házimacska. Fotó: Szentiványi Tamara.
Egy fénykép is segíthet
A fényképek és az esetek rövid leírásai segíthetnek feltárni, milyen fajok szerepelnek a bejelentett zsákmányállatok között, és hol történtek a megfigyelések. Az adatok a ritkán észlelt fajok előfordulásáról is árulkodhatnak, és hozzájárulhatnak a házimacskák és a vadon élő állatok kapcsolatának jobb megértéséhez.
A bejelentések értékelésekor a kutatók a megfigyelők aktivitását is figyelembe vesszük: több beküldött eset önmagában nem jelenti azt, hogy egy területen gyakoribb a zsákmányolás.
Mi az az iNaturalist?
A megfigyeléseket az iNaturalist felületén várják kutatóink. Ez egy nemzetközi természetmegfigyelő oldal és mobilalkalmazás, ahol bárki megoszthatja az élőlényekről készített fényképeit, a közösség pedig segíthet a fajok azonosításában.
A részvételhez nem szükséges pontosan felismerni a zsákmányállatot: egy megfelelő minőségű fénykép alapján később is lehetséges lehet a meghatározása.
Így lehet bekapcsolódni
Regisztráljon az iNaturalist weboldalán vagy mobilalkalmazásában, és csatlakozzon a MACSKAPRÉDA Projekthez.
Készítsen fényképet a zsákmányállatról, ha macska által elejtett, megsebesített vagy hazahozott vadon élő állatot figyel meg.
Töltse fel a saját megfigyelését, és ellenőrizze a dátumot és a helyszínt. Ha felismeri az állatot, adja meg a faját vagy a lehető legpontosabb állatcsoportot.
Írja le röviden, mi történt. Például a macska hazahozta, a szájában vitte vagy a megfigyelő előtt fogta meg az állatot. Az is fontos információ, hogy a zsákmány élő, sérült vagy elpusztult volt-e.
Adja hozzá a feltöltött megfigyelést a MACSKAPRÉDA Projekthez.
Ha nem sikerül hozzáadni a megfigyelést a projekthez, elegendő a megjegyzésben feltüntetni, hogy „MACSKAPRÉDA Projekt”; a kutatók később hozzáadják a projekthez.
Kizárólag saját megfigyeléseket, amelyeknél a macska szerepe közvetlenül megfigyelhető volt, vagy a körülmények egyértelműen erre utalnak. Egy elpusztult állat megtalálása önmagában még nem elegendő: annak is alátámaszthatónak kell lennie, hogy az eset macskához köthető.
A kutatás a mármegtörténteseményeketdokumentálja
A projekt kedvéért senki ne engedje ki a macskáját, és ne ösztönözze vadászatra! Élő, sérült állatot ne mozgassanak vagy tartsanak vissza pusztán a fényképezésért, és a dokumentálás ne késleltesse a segítségnyújtást.
A cél a házimacskák és a vadon élő állatok kapcsolatának tudományos megismerése, valamint a felelős állattartás és a természetvédelem támogatása. Ehhez egyetlen jól dokumentált megfigyeléssel is hozzá lehet járulni.
Mit keres a mosómedve egy magyar erdőben? Az „Amerikából jöttem – mosómedve gondok” című kisfilm bemutatja, hogyan jelent meg ez az Észak-Amerikából származó ragadozó Európában, és miért adhat okot aggodalomra hazai állományának növekedése.
A mosómedve Észak-Amerikában őshonos, közepes testű ragadozó. Európába az 1930-as években került be: Németországban prémjéért tartották, illetve vadászati céllal engedték szabadon. Rendkívüli alkalmazkodóképességének köszönhetően állományai az elmúlt száz évben jelentősen megnövekedtek, és a faj Európa egyre több területén megjelent.
Magyarországon a mosómedve a 20. század vége óta van jelen, sokáig csak igen kis egyedszámban. Az elmúlt években azonban már szaporodóképes populáció alakult ki, ami természetvédelmi és járványügyi szempontból egyaránt figyelmet érdemel.
A mosómedve változatos táplálkozású faj, ezért számos őshonos állatfajra lehet kedvezőtlen hatással. Emellett több, az emberre is veszélyes kórokozó és parazita gazdája lehet. A faj kezelése és további terjedésének megakadályozása néhány éve megkezdődött a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem vadbiológus kutatói és az Ócsa Természetvédő Vadásztársaság közreműködésével.
Az új kisfilm röviden bemutatja a mosómedve európai és hazai terjedését, valamint azokat a problémákat, amelyeket egy növekvő állomány okozhat.
Az „Amerikából jöttem – mosómedve gondok” szorosan kapcsolódik a szeptember 7-én bemutatott, „Megállíthatatlan természet” című ismeretterjesztő filmhez. A félórás nagyfilm a Magyarországon megjelenő idegenhonos, inváziós állat- és növényfajokat, terjedésük okait és lehetséges következményeit mutatja be.
A Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriuma szakértői értékelések és a kollégiumok javaslatai alapján 29. alkalommal döntött a 2026. évi pályázatokról és ítélte oda az ösztöndíjakat. Idén 766 érvényes pályázat érkezett a kuratóriumhoz, amelyek közül 157 részesült támogatásban.
A Bolyai János Kutatási Ösztöndíj a Magyar Tudományos Akadémia 1997-ben alapított, teljesítményalapú, országos és magas presztízsű ösztöndíja. Célja a fiatal kutatók kiemelkedő kutatás-fejlesztési teljesítményének ösztönzése és elismerése, valamint felkészülésük támogatása az MTA doktora cím megszerzésére. Az akadémiai támogatás hidat képez a Magyar Tudományos Akadémia, az MTA doktorai és a fiatal kutatói generáció tagjai között. A PhD-fokozat megszerzését követő időszakban kiszámítható támogatást nyújt, ezzel segítve az önálló kutatói pálya megalapozását.
2026-ban a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének négy kutatója, Jablonszky Mónika, Török Edina, Kovács Bence és Szigeti Viktor nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíját.
Az oklevelek ünnepélyes átadására 2026. szeptember 16-án került sor az MTA székházában.
Szívből gratulálunk!
Főfotó: balról jobbra haladva: Jablonszky Mónika, Szigeti Viktor, Kovács Bence, Török Edina és Tinya Flóra.
SCCS Europe 2026 konferencia díjazottjai és a zsűri tagjai
Négy, az Ökológiai Kutatóközponthoz kötődő fiatal kutató is díjat kapott a 11. SCCS Europe (Student Conference on Conservation Science) konferencián, amelyet 2026. szeptember 1–5. között rendeztek meg Balatonvilágoson.
Az Ökológiai Kutatóközpont által szervezett nemzetközi, angol nyelvű konferencia a természetvédelmi biológia témakörével foglalkozó egyetemi hallgatóknak és pályakezdő kutatóknak kínált lehetőséget arra, hogy bemutassák kutatási eredményeiket, szakmai kapcsolatokat építsenek, valamint plenáris előadásokon és készségfejlesztő workshopokon vegyenek részt.
Az idei program az állat- és növényökológiai kutatások mellett társadalomökológiai témáknak is teret adott. A Kárpátok Napjához kapcsolódó program a konferenciaszervezők, az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és a Roma Environmental Sustainability & Development Initiative (RESDI) együttműködésében valósult meg, és elsősorban a kárpáti országokban zajló kutatásokra, valamint társadalomökológiai kérdésekre fókuszált. A konferencia másik tematikus napja a Society for Conservation Biology (SCB) európai régiójához kapcsolódott, középpontjában a természet-helyreállítással és az élőhelyek természetességi állapotával.
A konferencia végén idén is díjazták a legjobb előadásokat és posztereket. A Pensoft kiadó a legjobb előadás első helyezettjének ingyenes publikálási lehetőséget ajánlott fel a Nature Conservation folyóiratban, a legjobb poszter első helyezettje pedig könyvjutalomban részesült. További kiemelkedő előadók és poszterbemutatók Molnár Zsolt és Deák Balázs (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont) jóvoltából kaptak könyvjutalmat.
Legjobb előadás – Best Talk Awards
Giulia De Luca (ÖK tudományos segédmunkatárs): “Evaluating the Effect of Soil Tillage Intensity and Land-Cover Change on Arbuscular Mycorrhizal Fungi”
Małgorzata Śliż: “Urban Lawn Management for Insect Conservation: Effects of Different Mowing Regimes on Orthoptera and Bee Communities”
Sarolta Szilágyi (ÖK ökológiai szakértő): “Comparison of the Effects of Continuous Cover Forestry and Rotation Forestry Management on Understorey Vegetation in Hungarian Native Forests”
Sandra Abele: “Factors Influencing the Occurrence of the Red-backed Shrike (Lanius collurio) in Energy Wood Piles in the Vidzeme Region, Latvia”
Bálint Pacsai: “Lessons of Patience – from a Geophyte”
Legjobb poszter – Best Poster Awards
Virág Németh (ÖK tudományos segédmunkatárs): “Flower resources, urban cover, and nesting material drive the use of bee hotels in Budapest”
Attila Bíró (ÖK tudományos segédmunkatárs): “Transition from rotation to continuous cover forestry promotes structural and compositional diversity in European beech and oak-dominated forests”
Emília Illés: “IUCN Green Status assessment of the endemic blind mole rat species of the Pannonian Basin”
Betelepedő homoki prérifű (nagy méretű fűcsomók) a magyar csenkesz kisebb tövei között.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatása szerint a szélsőséges aszályok az őshonos gyepalkotó fajok visszaszorításán keresztül jelentősen felgyorsíthatják a homoki prérifű terjedését. A jelenséget és a prérifű terjedését a Pusztából préri című kisfilm terepi példákon keresztül mutatja be. A kisfilm a Megállíthatatlan természet című, inváziós fajokról szóló ismeretterjesztő nagyfilmhez kapcsolódó tízrészes rövidfilmsorozat egyik epizódja.
Az észak-amerikai eredetű homoki prérifű (Sporobolus cryptandrus) első magyarországi állományait 2016-ban találták meg Kiskunhalas közelében. A faj azóta rohamosan terjed a Duna–Tisza közén, és már vannak olyan területek, ahol a legnagyobb mennyiségben előforduló faj lett, megelőzve az őshonos állományalkotó fajokat, a magyar csenkeszt (Festuca vaginata) és a homoki árvalányhajat (Stipa borysthenica).
Egy friss kutatás arra kereste a választ, hogy az elmúlt évek szélsőségesen száraz időjárása hogyan befolyásolja a homoki prérifű invázióját. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói 2022 és 2024 között vizsgáltak egy homokbuckás területet, ahol a prérifű 2022-ben már jelen volt, de az őshonos magyar csenkesz még jóval nagyobb tömegességben fordult elő.
Intenzíven növekvő homoki prérifű az előző évi aszályban elpusztult csenkeszek között.
A 2022-es extrém aszályos nyár hatására a magyar csenkesz tömegesen pusztult, miközben a prérifű borítása nem változott. A 2023-as csapadékos év után a prérifű borítása 2024-re megduplázódott, míg a magyar csenkesz mennyisége nem változott. A prérifű térnyerése azokban a foltokban volt a legerősebb, ahol a csenkesz az előző évben a leginkább elpusztult. Ez arra utal, hogy az őshonos faj visszaszorulása nyitott teret a prérifű ugrásszerű terjedésének.
Korábbi aszályos időszakokban még más volt a kép. A kutatók 2003-ban is megfigyeltek csenkeszpusztulást, akkor azonban kezdetben a homoki árvalányhaj szaporodott fel, később pedig a csenkesz is regenerálódott. A most megfigyelt gyors prérifű-terjedés viszont nagy eséllyel megnehezíti, vagy akár meg is akadályozhatja az őshonos fajok regenerációját.
Zöldellő idegenhonos növények az aszálytól kiszáradó növényzetben: selyemkóró, bálványfa és kisvirágú csodatölcsér.
Fontos hangsúlyozni, hogy a homoki prérifű nem a klímaváltozás miatt jelent meg Magyarországon, és valószínűleg klímaváltozás nélkül is terjedne. A kutatás eredményei azonban azt mutatják, hogy a szélsőséges időjárási események az őshonos fajok pusztulásán keresztül segíthetik és felgyorsíthatják az inváziós folyamatot.
A kutatás jól dokumentált példát ad arra, hogyan erősítheti egymást a klímaváltozás és a biológiai invázió. A rendkívül meleg, csapadékhiányos időszakokban egyes idegenhonos fajok akkor is zöldek és aktívak maradhatnak, amikor a környező őshonos növényzet már elsárgul vagy kiszárad – ez pedig előrevetítheti a jövő növényzeti változásainak egy lehetséges irányát.
Kapcsolódó kisfilm: Pusztából préri
A kutatási eredményekhez kapcsolódó rövidfilm terepi felvételeken és kutatói magyarázatokon keresztül mutatja be a homoki prérifű terjedését, az aszály szerepét és azt, miért fontos a korai felismerés és a monitorozás.
Kapcsolódó kisfilm és filmsorozat
A Pusztából préri a Megállíthatatlan természet című ismeretterjesztő nagyfilmhez készült tízrészes kisfilmsorozat egyik epizódja. A rövidfilmek egy-egy inváziós fajra, kutatási témára vagy ökológiai folyamatra fókuszálnak. A további epizódok a következő hetekben, heti rendszerességgel jelennek meg a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont YouTube-csatornáján.
Mojzes, Andrea; Ónodi, Gábor; Rigó, Attila; Szitár, Katalin; Kröel-Dulay, György (2026): Extreme drought facilitates shift to non-native C4 perennial grass dominance in a temperate grassland in Central Europe. Biological Invasions 28:6, Paper 137.
DOI: https://doi.org/10.1007/s10530-026-03851-1
A PragmaTick alkalmazással pillanatok alatt be tudjuk jelenteni a környezetünkben felbukkanó kullancsokat. Fotó: Kállai Márton
Hatodik éve fut a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézet Kullancsfigyelő programja, melynek célja a Magyarországon nem őshonos Hyalomma kullancsok lakossági bejelentések útján történő monitorozása. Ezek a kullancsok leginkább arról ismertek, hogy példányaik képesek terjeszteni a kiugró, akár 30%-os halálozási aránnyal bíró krími-kongói vérzéses láz vírusát. Az ide tartozó fajok alapvetően a tőlünk délebbre fekvő területekhez alkalmazkodtak, viszont a klímaváltozás hatására egyre gyakrabban jelennek meg a mi régiónkban is. A csoport egyedeit eddig is észleltük az országban, ám ezek gyaníthatóan egyedi, egyszeri behurcolások eredményei, például vándormadarak útján érkeztek hozzánk. A kutatás egyik célja viszont éppen a Hyalomma-k stabil megtelepedésének vizsgálata, ez vezethetne el ugyanis potenciálisan a csoport sokkal általánosabb elterjedéséhez, ami akár a krími-kongói vérzéses láz hazai megjelenését is magával hozhatja. Épp ezért figyelemre méltó az eddigi, 2026-os beküldések földrajzi mintázata – öt találatból négy olyan helyről érkezett, ahol a korábbi években is volt észlelés. Ez a mintázat lehet véletlen egybeesés is, lehetséges például, hogy ezeken a területeken nagy számban fordulnak elő vándormadarak, viszont az is megeshet, hogy már itt áttelelő Hyalomma populációk egyedeit sikerült elcsípni. Az esély Magyarországon egy Hyalomma által okozott krími-kongói vérzéses lázas megbetegedésre szerencsére továbbra is rendkívül alacsony, viszont a veszély felméréséhez és a hatékony tájékoztatáshoz elengedhetetlen a Hyalomma-k hazai monitorozása. Emiatt az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai továbbra is arra kérik a lakosságot, hogy figyeljék a környezetükben felbukkanó, szokatlan megjelenésű és viselkedésű kullancsokat. A Hyalomma-k könnyen felismerhetők sávozott lábaikról, nagy méretükről, sötét, egyszínű pajzsukról, valamint gyors mozgásukról. A leírásnak megfelelő vérszívók bejelentése pár kattintással elvégezhető akár e-mailben, akár a 2025 óta működő PragmaTick alkalmazás segítségével, mindkét esetben a beküldő visszajelzést kap a talált fajról a program szakértőitől. További információ és elérhetőségek a www.kullancsfigyelo.hu weboldalon találhatóak.
Néhány pénzérme mellett még jobban látszik, hogy a Hyalomma kullancsok nagyobbak a Magyarországon megszokott fajoknál. Forrás: Szabó Éva
Mit jelenthet ez a mintázat, és miért különösen fontos most a lakossági bejelentés?
Az ilyen ismétlődő felbukkanásokból még nem tudunk messzemenő következtetéseket levonni egy esetleges hazai populációra nézve, ezért mindenképp érdemes tovább vizsgálni a mostani mintázat mögött rejlő okokat. Ebben tudnak sokat segíteni a lakosságtól érkező bejelentések – ez kora ősszel különösen aktuális, a jelenlegi száraz, meleg időjárás kedvez a Hyalomma kullancsoknak, ilyenkor számítunk leginkább a felbukkanásukra.
Egy Hyalomma példány két Magyarországon gyakori kullancsfaj egyede mellett. Jól látható a méretbeli különbség, ahogy az is, hogy a Hyalomma kullancsok sötétebbek, lábaik pedig világosak, sávozottak. Forrás: www.kullancsfigyelo.huA lakosság által beküldött Hyalomma találatok térképe. Forrás: Szabó Éva
2026. augusztus 28-án családtagok, kollégák, egykori munkatársak és tanítványok körében köszöntöttük Prof. Dr. Záray Gyulát nyugdíjba vonulása és 80. születésnapja alkalmából.
Az eseményre sokan érkeztek, hogy közösen idézzék fel az együtt töltött évek emlékeit, és megköszönjék Gyula több évtizedes kutatói, oktatói és közösségépítő munkáját. Az ünnepségen régi fényképek segítségével elevenedtek meg pályájának fontosabb állomásai, és korábbi kutatócsoportjának tagjai is újra összegyűltek.
Az Ökológiai Kutatóközpont nevében a Vízi Ökológiai Intézet igazgatója, Lukács Balázs András, valamint Dobosy Péter – aki Gyula témavezetésével végezte PhD-kutatását, később pedig munkatársaként folytatta kutatásait, majd átvette a kutatócsoport vezetését – ajándékkal köszöntötte az ünnepeltet.
A találkozó egyszerre szólt egy gazdag tudományos pálya eredményeiről, az évtizedek alatt kialakult szakmai és emberi kapcsolatokról, valamint arról a tudásról és szemléletről, amely tanítványokon és kollégákon keresztül tovább él. Ezt különösen szépen jelzi, hogy Gyula pályája során 22 PhD-hallgató munkáját vezette sikeresen, közülük a huszonkettedik éppen az ünnepség délelőttjén védte meg sikeresen doktori értekezését.
Nagyon köszönjük az együtt töltött éveket, és jó egészséget, sok örömet kívánunk a nyugdíjas évekhez!
Fotók: a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai
Vadvirágos sáv egy nem ökológiai módon művelt búzatábla mellett, Opperhausen térségében, Németországban. Fotó: Costanza Geppert
Egy magyar, német és olasz kutatókból álló nemzetközi csoport összehasonlította a vadvirágos sávok és az ökológiai gazdálkodás természetvédelmi és gazdasági teljesítményét. A vizsgálatot Batáry Péter, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatócsoport-vezetője vezette. Az eredmények szerint mindkét intézkedés 20–30%-kal növelte a fajgazdagságot a vadvirágos sáv nélküli, nem ökológiai módon művelt búzatáblákhoz képest, de részben eltérő fajokat támogatott.
Nem egymás alternatívái
Az Európai Unió agrár-környezetgazdálkodási programjai többféle módon próbálják összehangolni a mezőgazdasági termelést a biodiverzitás védelmével. Ezek közé tartozik az ökológiai gazdálkodás és a szántóföldek mellett kialakított vadvirágos sávok támogatása. Egy új nemzetközi kutatás azt vizsgálta, hogy a két megoldás közül melyik jár nagyobb ökológiai és gazdasági előnnyel. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy nem feltétlenül érdemes választani közöttük.
A vizsgálat kilenc, Göttingen környéki mezőgazdasági tájra terjedt ki. Mindegyikben háromféle őszi búzaterületet hasonlítottak össze: olyan, nem ökológiai módon művelt búzatáblát, amely mellett vadvirágos sávot alakítottak ki, ökológiai módon művelt búzatáblát, valamint vadvirágos sáv nélküli, nem ökológiai módon művelt búzatáblát, amely összehasonlítási alapként szolgált.
A kutatók két éven át vizsgálták a növényeket, a futóbogarakat, a pókokat, a holyvákat, a vadméheket és a zengőlegyeket. A gazdálkodók a bevételekre, a költségekre és a nyereségre vonatkozó adatokat is megosztották velük.
Ökológiai módon művelt búzatábla a németországi Asche térségében. Fotó: Costanza Geppert
Más-más fajoknak kedveztek
Az ökológiai módon művelt táblákon találták a legtöbb vadon élő szántóföldi növényfajt. Ha a vetett növényeket is figyelembe vették, a vadvirágos sávok növényfajgazdagsága hasonló volt. A vadvirágos sávokat háromszor annyi méhfaj látogatta, mint az ökológiai táblákat, ugyanakkor mindkét intézkedés több méhfajt támogatott, mint azok a táblák, ahol egyiket sem alkalmazták.
A futóbogarak, a pókok és a zengőlegyek fajgazdagságára szintén kedvezően hatott mindkét intézkedés: ezekből a csoportokból 20–30%-kal több fajt mutattak ki, mint az összehasonlítási alapként szolgáló táblákon. A holyváknál nem találtak statisztikailag kimutatható különbséget a művelési módok között.
A fajösszetétel ugyanakkor egyértelműen eltért: a vadvirágos sávokban a fajok 28%-a, az ökológiai táblákon 12%-a, a két intézkedés nélkül művelt táblákon pedig 3%-a kizárólag az adott területtípusban fordult elő.
A jövedelmezőséget a támogatási és piaci környezet is alakítja
A vizsgált német gazdaságokban az ökológiai táblák bizonyultak a legjövedelmezőbbnek. Bár búzatermésük 50%-kal alacsonyabb volt az összehasonlítási alapként szolgáló táblákénál, hektáronkénti profitjuk több mint 150%-kal meghaladta azokét. Ebben a kedvezőbb értékesítési lehetőségek és az agrár-környezetgazdálkodási támogatások is szerepet játszottak.
A virágsávval rendelkező táblák nyeresége a támogatások figyelembevételével csak kissé maradt el az összehasonlítási alapként szolgáló táblákétól. Amikor azonban kizárólag a búzatermő területet hasonlították össze, az összehasonlítási alapként szolgáló táblák terméshozama 5%-kal, profitja pedig 21%-kal volt magasabb. Ez arra utal, hogy a gazdálkodók a virágsávokat gyakran a gyengébb adottságú, kevésbé termelékeny táblarészeken alakították ki. A gazdasági eredmények a vizsgálat németországi piaci és támogatási környezetét tükrözik, ezért más országokra csak a helyi feltételek figyelembevételével alkalmazhatók.
Hallgatók növényfelmérés közben egy ökológiai módon művelt búzatáblában, Németországban. Fotó: Sinja Zieger
A kombináció adhat sokoldalúbb agrártájat
„A vadvirágos sávval rendelkező táblák búzatermő részének profitját az összehasonlítási alapként szolgáló táblákéval is összehasonlítottuk. Érdekes módon az összehasonlítási alapként szolgáló táblák 21%-kal nagyobb nyereséget hoztak, ami arra utal, hogy a gazdák a vadvirágos sávokat inkább a gyengébb adottságú, kevésbé produktív területeken alakították ki” – mondta Batáry Péter, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetében működő Lendület Táj- és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoport vezetője, a tanulmány vezető és levelező szerzője.
„Az olyan agrár-környezetgazdálkodási intézkedések, mint az ökológiai gazdálkodás és a vadvirágos sávok, jól kiegészítik egymást a biodiverzitás megőrzésében, mivel részben eltérő fajokat támogatnak. A különböző intézkedések kombinálása fontos lépés a többfunkciós mezőgazdasági tájak felé” – tette hozzá Teja Tscharntke, a Göttingeni Egyetem professzora.
A kutatásban magyar, német és olasz intézmények munkatársai vettek részt. Az eredmények a Journal of Applied Ecology folyóiratban jelentek meg.
Publikáció
Batáry, P., Geppert, C., Földesi, R., Gallé, R., Szitár, K., Török, E., Fischer, C., Musshoff, O. & Tscharntke, T. (2026). Comparing ecological and economic benefits of organic farming and annual flower strips. Journal of Applied Ecology. https://doi.org/10.1111/1365-2664.70534
Hogyan változtatják meg Magyarország élőhelyeit azok a fajok, amelyeket sokszor észre sem veszünk? A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Megállíthatatlan természet című ismeretterjesztő filmje terepi és laboratóriumi kutatásokon keresztül mutatja be, hogyan érkeznek, terjednek és alakítják át környezetünket az inváziós fajok – és miért számít annyira a korai felismerés és a megelőzés.
Terepi kutatás a Megállíthatatlan természet forgatásán. Fotó: Filmdzsungel Stúdió / Bilek Ferenc
Egy mosómedve, egy szúnyog, egy akváriumi garnéla vagy egy dísznövény története elsőre egymástól távolinak tűnhet. A film mégis ugyanahhoz a kérdéshez vezeti vissza őket: hogyan kerülnek új fajok olyan élőhelyekre, ahol korábban nem voltak jelen, mi segíti a terjedésüket, és milyen következményekkel járhat mindez a természet és az ember számára?
A közel 30 perces film a biológiai invázió folyamatát követi végig a fajok megérkezésétől és megtelepedésétől az ökológiai és társadalmi hatásokon át a monitorozásig és védekezési lehetőségekig. Közben azt is megmutatja, hogy az inváziós fajok története sokszor rólunk szól: utazásainkról, kereskedelmünkről és mindennapi döntéseinkről.
Terepen és laborban: így vizsgálják az inváziós fajokat
A film nem pusztán fajokat sorol fel. A néző a kutatók munkájába is betekintést kap: terepi mintavételek, megfigyelések és laboratóriumi vizsgálatok segítségével követheti végig, hogyan gyűlnek azok az adatok, amelyekből pontosabb kép rajzolódhat ki az idegenhonos fajok terjedéséről és hatásairól.
Terepi forgatás: a film a kutatókat saját munkakörnyezetükben követi. Fotó: Filmdzsungel Stúdió / Bilek Ferenc
A filmben megjelenő példák azt is érzékeltetik, mennyire sokféle lehet a biológiai invázió: nem egyetlen látványosan terjedő állatról vagy növényről van szó, hanem egymástól nagyon különböző fajokról és ökológiai helyzetekről. Közös bennük, hogy új környezetben megtelepedve és elterjedve képesek átalakítani az élőhelyeket, és hatásuk ökológiai, gazdasági vagy társadalmi szinten is jelentkezhet.
Miért fontos a korai felismerés?
A terepi megfigyelések mellett a laboratóriumi vizsgálatok is fontos részei az invázióbiológiai kutatásoknak. Fotó: Filmdzsungel Stúdió / Bilek Ferenc
Az inváziós fajok terjedését a legtöbb esetben nem lehet megállítani, ezért különösen fontos a korai észlelés, a folyamatos monitorozás és a megelőzés. Minél korábban derül ki, hogy egy idegenhonos faj megjelent vagy terjedni kezdett, annál több lehetőség marad a célzott beavatkozásra és a káros hatások mérséklésére.
És ezzel még nincs vége: tíz rövid epizód is érkezik
A Megállíthatatlan természethez tíz rövidebb film is kapcsolódik. Ezek egy-egy fajra, kutatási témára vagy ökológiai folyamatra fókuszálnak, és a következő hetekben, heti rendszerességgel jelennek meg a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont YouTube-csatornáján.
Nézd meg a Megállíthatatlan természet című filmet!
A Megállíthatatlan természet című filmet a Filmdzsungel Kft. készítette a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont koordinálásával, az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójának projektje keretében.
Rendező, producer: Tóth Zsolt Marcell Operatőr: Bilek Ferenc Riporter: Böhm Alexandra Szakmai koordinátorok: Garamszegi László Zsolt, Molnár Zsolt Támogató: NKFIH – Nemzeti Laboratóriumok Program Projektazonosító: RRF-2.3.1-21-2022-00006 A teljes stáblista a film végén olvasható.
Sarah Hasnain ERA Fellowship támogatással érkezik a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontba. Kétéves FunTraits projektjében azt vizsgálja, hogyan befolyásolják a klímaváltozással összefüggő hőhullámok az édesvízi planktonközösségeket, a biodiverzitást és az ökoszisztémák működését.
Sarah Hasnain, a FunTraits projekt kutatója. Fotó: Georgina Cepeda
Ritka uniós kutatási támogatás érkezik az ÖK-ba
Sarah Hasnain elnyerte az Európai Unió Horizont Európa programjának ERA Fellowship támogatását. A kutató 2026. szeptember 15-én csatlakozik a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének Plankton-ökológiai Kutatócsoportjához. A kétéves FunTraits projekt 182 743,92 euró uniós támogatásból valósul meg.
Az ERA Fellowship program célja az úgynevezett “widening” országokban transznacionális projektet megvalósító kutatók támogatása. A program a Marie Skłodowska-Curie Actions (MSCA) posztdoktori ösztöndíjprogramra épül. Olyan magas pontszámú projekteket támogat, amelyek az MSCA keretéből költségvetési korlátok miatt nem részesültek finanszírozásban, és “widening” országban működő befogadó intézményben valósulnak meg.
A 2025-ös ERA Fellowship felhívásra 1758 pályázat érkezett be, amelyek közül 41 kapott támogatást. A 2025-ös felhívásokban mindössze két projekt nyert magyar befogadó intézménnyel: egy MSCA Postdoctoral Global Fellowship a HUN-REN Természettudományi Kutatóközpontban, valamint a FunTraits ERA Fellowship a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontban.
Miért reagálnak eltérően az édesvízi közösségek a hőhullámokra?
Az emberi tevékenység okozta környezeti változások nyomán csökkenő biodiverzitás veszélyezteti az ökoszisztémák működését és ellenálló képességét. Arról azonban még mindig keveset tudunk, hogy az élőlények funkcionális jellegeiben mutatkozó változatosság miként befolyásolják az ökoszisztéma-folyamatokat, különösen a vízi élőhelyeken.
„A FunTraits projektben azt vizsgáljuk, hogy a planktonközösségeket alkotó szervezetek funkcionális jellegeiben mutatkozó különbségek hogyan alakítják a hőhullámokra és más környezeti stresszorokra adott válaszokat. A jellegek eloszlásának vizsgálatával a projekt hozzájárulhat annak megértéséhez, hogy egyes édesvízi közösségek miért lehetnek ellenállóbbak a környezeti stresszhatásokkal szemben, míg mások sérülékenyebbek” – mondta Sarah Hasnain, a FunTraits projekt kutatója.
A FunTraits a planktonközösségeket modellrendszerként használva nemcsak a fajok számát vagy a közösségre jellemző egy-egy jelleg átlagos értékét vizsgálja. A projekt azt is elemzi, hogyan változik az élőlények funkcionális jellemzőinek – például testméretének, élettani sajátosságainak, viselkedésének és stressztűrésének – közösségen belüli eloszlása.
Laboratóriumi és mezokozmosz-kísérletek segítik a kutatást
A kutatás laboratóriumi és mezokozmosz-kísérleteket kapcsol össze korszerű képalkotási, lipid- és anyagcseretermék-vizsgálati, valamint bioinformatikai módszerekkel. A molekuláris vizsgálatok a kanadai Université du Québec à Rimouski kutatójával, Piero Calosi professzorral együttműködésben valósulnak meg. Sarah Hasnain a projekt során kutatási időszakot is tölt majd a partnerintézményben.
„A FunTraits projekt nagyszerűen illeszkedik kutatócsoportunk munkájához, mert összekapcsolja a jellegalapú ökológiát, a táplálékhálózatok kutatását és a kísérletes vízi ökológiát. Az ÖK mezokozmosz-rendszere és kutatócsoportunk kísérletes vízi ökológiai tapasztalata ideális hátteret ad ahhoz, hogy a természeteshez közeli körülmények között vizsgáljuk a klímaváltozáshoz kapcsolódó stresszorok vízi közösségekre gyakorolt hatásait” – mondta Dr. Vad Csaba, a Plankton-ökológiai Kutatócsoport vezetője.
A projekt célja olyan mechanisztikus keret kialakítása, amely összekapcsolja az élőlények jellemzőinek változatosságát az ökoszisztémák működésével. Az eredmények pontosabbá tehetik annak előrejelzését, hogy az édesvízi ökoszisztémák miként reagálnak a hőhullámokra és más, emberi eredetű környezeti terhelésekre.
Kiemelt kép:A FunTraits laboratóriumi és mezokozmosz-kísérletekre is épít. A képen a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont mezokozmosz-rendszere látható. Fotó: Fierpasz Ádám
A kerti tavak gyakori elemei a budapesti és környékbeli magán kerteknek. Méretüktől függetlenül meglepően változatos vízi életközösségeket képesek fenntartani.
Fotó: My Pond (https://mypond.hu/summary/)
A városok növekedésével és az urbanizáció folyamatos előrehaladtával a mesterségesen létrehozott tavak lassan átveszik a természetes vizes élőhelyek szerepét. Az ilyen területeken többféle mesterséges víztest van jelen, melyek közül sok ezer magánkertekben található kerti tó. Ezek más városi tóhálózatokhoz hasonlítva kevésbé tanulmányozottak. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatóinak új tanulmánya elsőként nyújt betekintést ezeknek a kis tavaknak a zooplankton-közösségeibe. A kutatók megállapították, hogy még a legkisebb tavak is hozzájárulnak a városi édesvízi biodiverzitáshoz, ezzel kiegészítve a nagyobb, városi tavak élővilágát.
A zooplanktont alkotó élőlények (a vízoszlopban sodródó kerekesférgek, vízibolhák és evezőlábú rákok) „ökológiai munkagépekként” működnek és kulcsfontosságú szerepet töltenek be a vízi táplálékláncban. A zooplankton az energiát az elsődleges termelőktől (algák) a halakhoz és a gerinctelen ragadozókhoz juttatja, így táplálkozásuk szabályozza az algavirágzást. Bár a városi közparkok tavai egyre nagyobb tudományos figyelmet kapnak, a magánkézben lévő kerti tavakban zajló életet eddig még kevesen figyelték meg.
Testudinella patina, az egyik kerekesféreg, amelyet a felmért kerti tavakban találtak. Ez a széles körben elterjedt, sótűrő faj gyakori a növényekben gazdag édesvizekben, de előfordul sótartalmú és sós vizekben is. Fotó: Thu-Hương Huỳnh
Ezt a kevéssé tanulmányozott kutatási területet célozta meg a kutatócsoport 2022 tavaszán, a MyPond citizen science (közösségi kutatás) projekt keretében 90 tavat vizsgált Budapesten és környékén, köztük 38 magánkertben és 52 nyilvános területen épült nagyobb városi tavat. Meghatározták és dokumentálták az összes jelenlévő zooplankton fajt, összehasonlították a két tó típust a zooplankton közösségek összetétele és fajgazdagsága szempontjából, valamint tesztelték, hogyan reagálnak ezek a kis lények a városiasodás mértékére és a halak jelenlétére.
A tanulmány legfontosabb megállapításai
A 90 tóban a kutatócsoport összesen 95 zooplankton faj előfordulását dokumentálta, többek között két Magyarországon új kerekesféreg-faj előfordulását mutatta ki (Lecane tudicola és Monommata arndti), amelyek mind a kerti, mind a városi tavakban megjelentek. Három nem őshonos faj is felbukkant, amelyek csak a városi tavakban fordultak elő.
A fajok több mint fele (58%) mindkét típusú élőhelyen megtalálható.
A városi tavakban a városi beépítettség mértéke csökkentette a kisrákok egyedsűrűségét, viszont növelte a kerekesférgekét, míg a kerti tavakban ilyen összefüggést nem mutattak ki, vélhetően a kerti tavak körüli zöldterületek által nyújtott védettség révén.
A zooplankton összetételét mindkét tó típusban a halak befolyásolták legnagyobb mértékben, hatásuk pedig erősebb volt a kerti tavakban. A kerti tavak kisebb mérete miatt a zooplankton apró élőlényei nehezebben rejtőznek el a ragadozóik, a halak elől.
„A kerti tavakat könnyű figyelmen kívül hagyni, mert túl kicsinek vagy mesterségesnek tűnhetnek ahhoz, hogy számítsanak, de eredményeink azt mutatják, hogy jelentősen hozzájárulnak a városi vízi biodiverzitáshoz” – mondta Thu-Hương Huỳnh, a tanulmány vezető szerzője. „Bár kevesebb kisrákfajnak adnak otthont, mint a nagyobb közparkokban található tavak, mégis nagymértékben hozzájárulnak a zooplankton közösségek regionális szintű biodiverzitásához. Azt is világosan látjuk, hogy a halak a tényleges hajtóerők, amelyek módosítják, alakítják ezeket a zooplankton közösségeket. Ez a hatás a kisebb kerti tavaknál a legbefolyásosabb, ahol a zooplanktonnak olyan kevés búvóhelye van, hogy a halak az egész közösséget át tudják alakítani.”
„Egy kis kerti tó talán nem tűnik többnek egy díszes vízfelületnél. Mivel sok ilyen tavat díszhalakkal telepítenek be, a legtöbben nem számítanak arra, hogy jelentős mikroszkopikus élet található benne” – mondta a projekt vezetője, Dr. Horváth Zsófia. „Mégis a felszín alatt egy eddig figyelmen kívül hagyott mikroszkopikus állatközösséget találtunk. Bár a díszhalak erősen befolyásolják ezeket a közösségeket, mégis két olyan kerekesféreg-fajt is találtunk, amelyeket Magyarországon mi találtunk meg először. Ez azt jelzi, hogy még a kis városi tavak is meglepő biodiverzitást rejthetnek.”
A tanulmány során először készült szisztematikus felmérés a zooplankton közösségekről magán kerti tavakban; eddig kevéssé tanulmányozott élőhelyen, ahol két új kerekesféreg-fajt azonosítottak. Emellett megállapították, hogy a zooplankton közösségeket kevésbé érinti az urbanizáció. Ezért kis méretük ellenére a kerti tavak különösen értékesek a városi biodiverzitás szempontjából.
A kutatást a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetében végezték, a résztvevő kutatók: Thu-Hương Huỳnh, Vad Csaba, Barta Barbara, Szabó Beáta, Buttyán Bence, Andrew J. Hamer, Irene Tornero, Márton Zsuzsanna, Uhrin Márton és Horváth Zsófia.
Publikáció:
Huỳnh, T.-H., Vad, C.F., Barta, B., Szabó, B., Buttyán, B., Hamer, A.J., Tornero, I., Márton, Z., Uhrin, M. and Horváth, Z. (2026), Zooplankton communities and their responses to fish presence and urban cover across garden and other urban ponds. Limnol Oceanogr, 71: e70464. https://doi.org/10.1002/lno.70464
Kiemelt kép: A kerti tavak gyakori elemei a budapesti és környékbeli magán kerteknek. Méretüktől függetlenül meglepően változatos vízi életközösségeket képesek fenntartani. Fotó: My Pond (https://mypond.hu/summary/)
A vérszívó ízeltlábúak vizsgálata közvetett információt adhat a gazdaállatokról és a kórokozók jelenlétéről. Fotó: Kállai Márton.
Környezeti DNS, vérszívó ízeltlábúak vizsgálata, kameracsapdák, lakossági megfigyelések és prediktív modellek is segíthetik a vadon élő állatok parazitáinak és kórokozóinak kutatását. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont három kutatója a Trends in Parasitology folyóiratban publikálta mire alkalmasak ezek a kíméletesebb módszerek, és melyek a vizsgálat korlátai.
A vadon élő állatok parazitáinak és kórokozóinak vizsgálata gyakran az állatok befogásával, kezelésével vagy biológiai mintavétellel jár. Különösen ritka és védett fajok esetében fontosak ezért azok az eljárások, amelyek csökkentik az állatok zavarását és a mintavétellel járó terhelést.
Szentiványi Tamara, Vásárhelyi Zsóka és Garamszegi László Zsolt, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói a Trends in Parasitology folyóiratban megjelent szakmai kutatásukban a nem invazív megfigyelés új lehetőségeit és korlátait foglalták össze. A bemutatott eszköztár a molekuláris módszerektől a lakossági adatgyűjtésen át a digitális járványtani megközelítésekig terjed.
„A vadon élő állatok kórokozóinak kutatásában egyre kevésbé kell választanunk az értékes adatok megszerzése és az állatok megóvása között. Az új molekuláris módszerek, a citizen science és a digitális technológiák együttes alkalmazása hatékonyabbá, etikusabbá és fenntarthatóbbá teheti a kórokozók és paraziták megfigyelését, miközben csökkenti a gazdaállatok befogásával és mintavételével járó stresszt” – mondta Szentiványi Tamara, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa, a publikáció első szerzője.
Genetikai nyomok segíthetik a kórokozók kimutatását
A vízből, talajból vagy más környezeti mintából kinyerhető örökítőanyag, vagyis a környezeti DNS és RNS segítségével úgy lehet egyes paraziták, kórokozók, vektorok vagy gazdaszervezetek jelenlétére következtetni, hogy közvetlenül nem vesznek mintát a vadon élő állattól.
A módszer ritka vagy nehezen megfigyelhető fajok esetében is hasznos lehet. Az eredmények értelmezésekor ugyanakkor figyelembe kell venni többek között a környezeti szennyeződés és a genetikai anyag lebomlásának lehetőségét.
A vérszívó ízeltlábúak, például szúnyogok vagy kullancsok vizsgálata szintén információt adhat arról, milyen gazdaállatból táplálkoztak, illetve milyen paraziták vagy kórokozók örökítőanyagát vették fel. Az ilyen kimutatás azonban önmagában nem bizonyítja, hogy az ízeltlábú képes továbbadni a kórokozót, vagy hogy a gazdaállat aktív fertőzésben szenvedett.
Kameracsapdák és lakossági megfigyelések
A kameracsapdák és a fényképes megfigyelések nagy területre kiterjedő, ismételt adatgyűjtést tesznek lehetővé. Segíthetnek például külsőleg látható betegségtünetek felismerésében, de a képi megfigyelés nem minden esetben helyettesíti a laboratóriumi diagnózist.
A közösségi tudományban, vagyis a citizen science projektekben a természetjárók és kerttulajdonosok fényképekkel, megfigyelésekkel vagy minták beküldésével bővíthetik a kutatások térbeli és időbeli lefedettségét.
Ilyen elven működik a hazai Szúnyogmonitor program is. A programban a lakossági bejelentéseket célzott csapdázással, szakértői azonosítással és molekuláris vizsgálatokkal egészítik ki az inváziós csípőszúnyogok nyomon követése érdekében.
Mesterséges intelligencia és előrejelző modellek
Az internetes keresések időbeli és térbeli mintázatai, valamint a mesterséges intelligencián és gépi tanuláson alapuló modellek további közvetett információforrásokat jelenthetnek.
Többféle ökológiai, genetikai és környezeti adat együttes elemzése segíthet kijelölni azokat a fajokat vagy területeket, ahol intenzívebb terepi megfigyelésre lehet szükség. A modellek előrejelzéseit azonban független adatokkal és terepi vizsgálatokkal is ellenőrizni kell.
Kiegészítik a hagyományos vizsgálatokat
A szerzők szerint a nem invazív módszerek legnagyobb értéke, hogy csökkenthetik a vadon élő állatokra nehezedő terhelést, miközben nagyobb terület vagy hosszabb időszak megfigyelését teszik lehetővé. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy ezek az új módszerek nem minden esetben helyettesítik teljes mértékben a hagyományos vizsgálatokat. A legmegbízhatóbb eredményt több, egymást kiegészítő módszer, szabványosított eljárások és megfelelő validáció biztosíthatja.
A tanulmány szerint a nem invazív vizsgálati módszerek elterjedése egyszerre szolgálja a természetvédelmet, az állategészségügyet és az emberi egészség védelmét. Az ilyen innovatív eszközök segítségével gyorsabban felismerhetők a felbukkanó fertőzések, pontosabban feltárhatók a kórokozók és paraziták terjedési útvonalai, miközben a kutatás etikusabbá és fenntarthatóbbá válik.
Számos molekuláris módszer, köztük a környezeti DNS (eDNA) vizsgálata, alkalmazható a paraziták kimutatására és elterjedésük feltérképezésére (Fotó: Kállai Márton).
Publikáció: Szentiványi, T., Vásárhelyi, Z. és Garamszegi, L. Z. (2026): Emergingmethods in noninvasiveparasitesurveillance in wildlifediseaseecology. Trends in Parasitology. https://doi.org/10.1016/j.pt.2026.07.006
Kiemelt kép: A vérszívó ízeltlábúak, mint a szúnyogok, felhasználhatók kórokozó-monitorozásra és táplálék-elemzésre, amelyek segítségével feltárható a kórokozók cirkulációja és a táplálkozási mintázatok (Fotó: Kállai Márton).
Európa tíz országának 639 mintavételi helyét vizsgáló szintézis szerint a védett területeken alkalmazott beporzóbarát kezelések hatása többnyire semleges, és csak kisebb részben pozitív. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont vezetésével készült kutatás arra hívja fel a figyelmet, hogy a beavatkozásokat az adott élőhelyhez, táji környezethez és a beporzók konkrét igényeihez szükséges igazítani. Az eredmények a Conservation Biology folyóiratban jelentek meg.
A beporzó rovarok alapvető szerepet töltenek be az ökoszisztémák működésében és számos növény szaporodásában. Miközben a mezőgazdasági és városi területeken alkalmazott beporzóbarát beavatkozások hatásáról egyre több ismeret áll rendelkezésre, a védett területeken végzett kezelések eredményességét eddig jóval kevesebb adat alapján lehetett megítélni.
Ezt a hiányt pótolja a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont vezetésével, 30 európai intézmény együttműködésében készült új szintézis. A 46 szerző 34 eredeti adatsort elemzett, amelyek tíz ország 639 mintavételi helyéről származtak. A vizsgálatok gyepeket, erdőket, nádasokat és homokbányákat, valamint többféle kezelést fogtak át: többek között a kaszálást, legeltetést, mulcsozást, virágvetést, lékvágást és egyes területek kezelésének felhagyását.
Extenzív legeltetés magyar szürke marhával, mint példa a beporzóbarát gyepgazdálkodásra. Fotó: Süle Gabriella
A legtöbb hatás semleges volt
Az összevont elemzésben a beporzóbarát kezelések a növényzetre, a virágkínálatra és a beporzókra többnyire semleges volt, kisebb részben volt csak pozitív, negatív hatást pedig nem mutattak ki. Az egyes adatsorok szintjén a vizsgált hatások 15 százaléka volt pozitív és 3 százaléka negatív; a többség itt is semleges maradt. Összességében a kezelések kis mértékben növelték a beporzók egyedszámát és fajgazdagságát, különösen a lepkék és a vadméhek esetében. A semleges eredmény nem azt jelenti, hogy a természetvédelmi kezelés felesleges.
„Szintézisünk arra mutat rá, hogy a beporzókat segítő kezelések megvalósítása a védett területeken összetettebb feladat, mint a mezőgazdasági vagy városi élőhelyeken. Lehetséges, hogy ezek a területek eleve jobb minőségű élőhelyeket biztosítanak, de az is, hogy az általánosan alkalmazott beporzóbarát beavatkozások itt nem elégségesek” – mondta Süle Gabriella, a tanulmány első szerzője, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoportjának tudományos munkatársa.
Extenzív kaszálás egyik példája a búvósávok, amelyek nemcsak a madaraknak, hanem a beporzóknak is számos előnyt nyújtanak. Fotó: Szigeti Viktor
Helyi megoldások és hosszú távú monitoring szükséges
A kutatók szerint a természetvédelmi kezelések tervezésekor nemcsak a virágforrásokra kell figyelni. A beporzók számára megfelelő fészkelőhelyekre, változatos növényzetszerkezetre és térben-időben eltérő erőforrásokra is szükség van. A jó megoldás az élőhely típusától, a táji környezettől, a korábbi földhasználattól, a helyi ökológiai folyamatoktól és attól is függ, mely beporzócsoportok védelme a cél.
„Az általános mintázatok mögötti részletek meghatározók: a beporzócsoportok, az élőhelyek, a kezelési módok, valamint a térbeli és időbeli különbségek egyaránt befolyásolják a beavatkozások eredményességét. Ezért helyi adottságokra épülő, hosszú távú stratégiákra van szükség, amelyek változatos élőhelyeket tartanak fenn” – hangsúlyozta Szigeti Viktor, a tanulmány utolsó szerzője, a kutatócsoport tudományos munkatársa.
Az Európai Unió természet-helyreállítási rendelete új lehetőséget teremt a beporzók védelmére, de a sikeres megvalósításhoz gondosan kiválasztott célterületek, helyspecifikus beavatkozások és rendszeres monitoring szükséges. A kutatók a nemzeti parkok munkatársai, gazdálkodók, pásztorok és más helyi szereplők bevonását is kulcsfontosságúnak tartják, mert a visszajelzések alapján a kezeléseket folyamatosan hozzá kell igazítani a helyi tapasztalatokhoz.
Publikáció és projekt Süle, G. és mtsai (2026): Synthesis of Pollinator-Friendly Management in European Protected Areas. Conservation Biology. DOI: https://doi.org/10.1111/cobi.70366
A kutatás az Európai Unió Horizon 2020 programjának Safeguard – Safeguarding European wild pollinators projektjében, a 101003476. számú támogatási megállapodás keretében valósult meg. Projektoldal: safeguard.biozentrum.uni-wuerzburg.de
Kiemelt kép: Ökológusok beporzókat és virágkínálatot mintavételeznek egy őshonos vadvirágokkal bevetett területen. Az őshonos virágvetés egy aktív élőhely-helyreállítási intézkedés a védett területeken, amely táplálkozó és fészkelő helyeket biztosít a beporzóknak. Fotó: Süle Gabriella
Őshonos fajok vetőmagjának elérhetősége és nyomon követhető, évekkel előre megtervezett ellátási lánc nélkül a nagy léptékű természet-helyreállítás nem lehet tartósan sikeres. Erre hívja fel a figyelmet a Biodiversa+ új szakpolitikai összefoglalója, amelynek kidolgozásában a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói is közreműködtek. Az anyag az Európai Unió tagállami természet-helyreállítási terveinek elkészítéséhez ad tudományos alapú gyakorlati javaslatokat.
Miért kellenek őshonos fajok vetőmagjai a természet-helyreállításhoz?
A Biodiversa+, a Water JPI és partnereik szakpolitikai összefoglalókat készítettek az Európai Unió természet-helyreállítási rendeletének végrehajtásáról. Az anyagok európai kutatási projektek tudományos eredményeit és gyakorlati tapasztalatait foglalják össze. Céljuk, hogy segítsék a tagállamokat a nemzeti természet-helyreállítási tervek kidolgozásában és későbbi megvalósításában. Az európai kommunikációs kampányt a tervek 2026. szeptember 1-jei benyújtási határidejéhez időzítették.
A sorozat egyik darabja, a Need for seeds: securing a safe supply chain for successful nature restoration című szakpolitikai összefoglaló a helyreállítás egyik alapvető, mégis gyakran háttérbe szoruló feltételével, az őshonos fajok magvainak biztonságos ellátási láncával foglalkozik. A növényzet adja az ökoszisztémák szerkezeti alapját, ezért a helyreállítás kezdetén meghozott rossz döntések hosszú távon is kedvezőtlen következményekkel járhatnak.
Sok leromlott vagy feldarabolódott élőhelyen a természetes regeneráció önmagában már nem elegendő. Ilyenkor magok, növények vagy kaszálék bevitelére van szükség. Nem mindegy azonban, honnan származik ez a növényi anyag. Az adott területhez rosszul alkalmazkodó vagy ismeretlen eredetű magok gyengén csírázhatnak és telepedhetnek meg, csökkenthetik a helyi genetikai változatosságot, elősegíthetik idegenhonos fajok terjedését, és végső soron a helyreállításra fordított közpénzek hatékonyságát is ronthatják.
Magtranszfer-zónák: honnan származzon a vetőmag?
A szakpolitikai összefoglaló egyik központi javaslata a magtranszfer-zónák alkalmazása. Ezek olyan, biogeográfiai és éghajlati szempontok alapján kijelölt területek, amelyeken belül a növényi anyag áttelepítése várhatóan kisebb alkalmazkodási kockázattal jár. A megközelítés a fajonkénti genetikai vizsgálatoknál – melyek feltárnák a helyi adaptációs mintázatokat – gyorsabban és szélesebb körben alkalmazható, ugyanakkor ritka vagy bennszülött fajok esetében különös óvatosság szükséges.
A helyi eredet önmagában sem old meg minden problémát, hiszen az éghajlati viszonyok gyorsan változnak. Ezért a magforrás kiválasztásánál egyszerre kell figyelembe venni a jelenlegi ökológiai alkalmazkodást, a genetikai sokféleség megőrzését és a várható jövőbeli körülményeket. Nincs minden helyzetre egyetlen megfelelő megoldás: a beszerzési stratégiát az élőhelyhez és a helyreállítás céljához kell igazítani.
Vetőmag-ellátást évekkel előre kell tervezni
A szükséges mennyiségű, megfelelő minőségű és igazolt eredetű őshonos faj magjából jelenleg szűk a keresztmetszet Európában. A nagy léptékű helyreállítási programokhoz a vetőmagigényt már a tervezés kezdetén fel kell mérni, és az ellátási láncot három-négy évvel a tényleges beavatkozás előtt el kell kezdeni felépíteni. Ehhez a gyűjtés, a szaporítás, a tisztítás, a tárolás, a minőségellenőrzés, a tanúsítás és a helyszíni monitorozás összehangolására van szükség.
A szakpolitikai összefoglaló azt javasolja, hogy a nemzeti tervek egyértelműen rögzítsék a felhasznált növényi anyag eredetét; támogassák a nyomon követhető őshonos fajok magjait biztosító ágazat fejlődését; ösztönözzék a kutatók, botanikus kertek, termelők, kivitelezők és hatóságok együttműködését; valamint segítsék elő közös európai minőségi követelmények kialakítását.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatóinak hozzájárulása
A szakpolitikai összefoglaló kulcsfontosságú tudományos eredményeinek kidolgozásában és validálásában Török Katalin, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos főmunkatársa vett részt. Az anyaghoz külső szakértőként Deák Balázs tudományos tanácsadó, valamint Valkó Orsolya tudományos tanácsadó, a Tudományos Titkárság vezetője és a Lendület Magökológiai Kutatócsoport vezetője járult hozzá, ugyancsak az Ökológiai és Botanikai Intézetből.
„A természet-helyreállítási rendelet vállalásainak teljesítéséhez megbízható származású, őshonos fajok vetőmagjaira van szükség. A Biodiversa+ nemzetközi szakértői munkája keretében olyan stratégia készült a honos fajok vetőmag-ellátó hálózatának kialakításához, amely a nem megfelelő magok alkalmazásának kockázatait jelentősen csökkenteheti” – mondta Török Katalin.
Nemzetközi sajtóvisszhang:
A Biodiversa+ természet-helyreállítási szakpolitikai összefoglalói nemzetközi sajtóvisszhangot is kaptak. A Euronews részletes cikkben mutatja be a tagállami természet-helyreállítási tervek jelentőségét, valamint a megvalósításhoz szükséges finanszírozás kérdését.
Az angol nyelvű cikk a Euronews oldalán olvasható.
Karsztvipera (Vipera ursinii macrops) természetes élőhelyén. Fotó: Antonio Gandini.
Nemzetközi kutatócsoport vizsgálta, hogy a zsákmányszerzés és a ragadozók elleni védekezés miként befolyásolhatja a viperamérgek összetételét.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és a Bangor Egyetem kutatói által vezetett vizsgálat nem talált bizonyítékot arra, hogy a tesztelt európai viperamérgek közvetlenül aktiválnák a fájdalomérző idegsejteket. Az eredmények szerint e mérgek evolúcióját elsősorban a zsákmányszerzés követelményei alakíthatták, nem pedig a ragadozók gyorsan jelentkező fájdalommal történő elrettentése.
Dr. Üveges Bálint, a tanulmány első szerzője moldáv pusztai viperával (Vipera ursinii moldavica). Fotó: Budai Mátyás
A kígyóméreg egyszerre szolgálhatja a zsákmány megbénítását és elejtését, illetve a ragadozók elleni védekezést. Ez felveti azt az evolúcióbiológiai kérdést, hogy a két funkció eltérő irányba alakítja-e a méreg összetételét. A Functional Ecology folyóiratban megjelent tanulmányban európai és ausztrál kutatók több európai viperafaj mérgét vizsgálták ennek tisztázására.
A kutatók azt feltételezték, hogy a viszonylag könnyen elejthető zsákmánnyal, például rovarokkal táplálkozó viperafajok mérgében nagyobb szerepet kaphattak a ragadozókat gyors fájdalommal elriasztó összetevők. Ezt olyan fajokkal vetették össze, amelyek nehezebben legyűrhető zsákmányt, például rágcsálókat is fogyasztanak. A terepen gyűjtött méregminták hatását a fájdalomérzékelésben részt vevő idegsejteken és receptorokon tesztelték.
A mérgek közvetlenül nem aktiválták a fájdalomérző sejteket
A vizsgált mérgek összetétele jelentősen különbözött, mégsem aktiválta egyikük sem közvetlenül a tesztelt fájdalomérző idegsejteket, és az eredmény nem függött a fajok étrendjétől sem. A vizsgálat így nem támasztotta alá azt a feltételezést, hogy az európai viperák mérgében a gyors fájdalomkeltést szolgáló védekező alkalmazkodás alakult volna ki.
„Ez megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy a védekező és a zsákmányszerző funkciók eltérő irányba befolyásolnák a kígyóméreg evolúcióját. Eredményeink szerint, az általunk vizsgált fajoknál a méregösszetételt alakító fő hajtóerő a zsákmányszerzés lehet.” Dr. Üveges Bálint, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa, a tanulmány első szerzője.
Fontos pontosítás: az eredmény nem jelenti azt, hogy a viperamarás fájdalommentes. A marás után jelentkező fájdalom kialakulhat a méreganyagok közvetett hatásai révén is, pl. szövetkárosodás következtében és másodlagosan jelentkező gyulladás révén is; a tanulmány azt vizsgálta, hogy a méreg közvetlenül aktiválja-e a tesztelt fájdalomérző idegsejteket (ami a védekező jellegű mérgek közös jellemzője).
Méregkinyerés felnőtt karsztviperától (Vipera ursinii macrops). Fotó: Radovics Dávid.
Mit árul el mindez a kígyómérgek sokféleségéről?
A kígyómérgek összetétele fajok, populációk, sőt egyedek között is jelentősen eltérhet. Annak feltárása, hogy milyen evolúciós erők hozzák létre ezt a változatosságot, alapvető fontosságú a méreg biológiájának megértéséhez. Hosszabb távon ez az tudás ahhoz is hozzájárulhat, hogy a kutatók jobban megértsék a különböző marások tüneteinek hátterét és az ellenmérgek hatékonyságát befolyásoló tényezőket.
„Arra számítottunk, hogy egyes viperák mérgében megtaláljuk a ragadozók elleni védekezésselz kapcsolatos gyors fájdalomkeltés nyomait. Ehelyett nem találtunk bizonyítékot a fájdalomérző idegsejtek közvetlen aktiválására, ami arra utal, hogy az európai viperamérgek evolúcióját túlnyomórészt a zsákmány legyűrésének szükségletei alakíthatják.” Prof. Wolfgang Wüster, Bangor Egyetem, a tanulmány utolsó szerzője
A nemzetközi együttműködésben a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont részéről Üveges Bálint és Mizsei Edvárd vett részt. A kutatásban a Bangor Egyetem (Wales, Egyesült Királyság), a Queenslandi Egyetem (Brisbane, Ausztrália), valamint számos európai kutatóintézet, egyetem, múzeum és természetvédelmi szervezet szakemberei működtek közre.
Támogatás
A kutatást a Leverhulme Trust, a Bangor Fund, a Bangor Egyetem Környezet- és Természettudományi Karának kutatási támogatási alapja, valamint a walesi kormány Taith kutatási mobilitási programja támogatta.
A tanulmány
Üveges, B. et al. (2026): No gain from pain: lack of nociceptor activation suggests no adaptation for defence in the evolution of European viper venoms. Functional Ecology. DOI: 10.1111/1365-2435.70414
