A HUN-REN Ökológiai és Botanikai Intézet működésének támogatására keresünk tapasztalattal rendelkező és motivált munkatársat, vácrátóti munkavégzéssel az alábbi munkakörbe:
IGAZGATÓI ASSZISZTENS
Amit kínálunk:
inspiratív, nyitott, támogató és családias közeg fogadja nap mint nap
korrekt javadalmazás
béren kívüli juttatás
inspiratív, felkészült csapat Magyarország vezető szakmai intézményében
családias légkör egy gyönyörű kertben
Feledatok:
bejövő és kimenő posta kezelése, szkennelése, iktatása,
adminisztratív feladatok önálló ellátása,
bér-és munkaügyi nyilatkozatok és dokumentumok aláíratása, ennek nyomon követése,
intézetigazgató munkájának adminisztratív támogatása
intézet munkatársai munkájának adminisztratív támogatása
rendezvények és oktatások szervezése, dokumentálása
nyilvántartások vezetése
adatszolgáltatások
Elvárások:
a feladatok ellátásához szükséges angol nyelvtudás külföldi munkavállalókkal
jó kommunikációs készség,
felhasználói szintű számítógépes ismeretek,
pontos, precíz munkavégzés, proaktivitás,
jó probléma – és feladatmegoldó képesség, terhelhetőség,
büntetlen előélet.
Előnyt jelent:
felsőfokú végzettség
tárgyalóképes angol nyelvtudás
egyéb nyelv ismerete
titkársági vagy adminisztrációs munkakörben szerzett tapasztalat
Munkavégzés helye: Vácrátót
Amennyiben ajánlatunk felkeltette érdeklődését, kérjük, küldje el magyar nyelvű önéletrajzát és motivációs levelét 2025. szeptember 30-ig a toborzas@ecolres.hu e-mail címre.
Kutatóközpontunk Gazdasági Hivatala működésének támogatására keresünk tapasztalattal rendelkező és motivált munkatársat, budapesti munkavégzéssel. Munkavégzés helye: HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont – 1113 Budapest, Karolina út 29.
Feladatok
EU-s és hazai finanszírozású (HORIZON, KEHOP, OTKA típusú pályázatok) teljes körű adminisztrációja
Riportok, statisztikák készítése;
Projekt mappa naprakészen tartása, pénzügyi előre haladás felügyelete;
Projektszintű HR és beszerzési terv összeállítása;
Pénzügyi elszámolásokhoz szükséges dokumentációk összeállítása, valamint a pénzügyi beszámoló elkészítése;
A projekt megvalósítása során felmerülő költségek fedezetének és elszámolhatóságának vizsgálata, ellenőrzése
Elvárások
Legalább 3 éves aktív szakmai gyakorlat projektek pénzügyi elszámolásában
Angol nyelvtudás
EPTK/Funding&Tenders/EPR online felületen szerzett tapasztalat
Büntetlen előélet
Elhivatottság, precíz, pontos és hatékony munkavégzés
Önálló és csapatban történő munkavégzésre való képesség
Jó kommunikációs készség
Előnyt jelent
Felsőfokú pénzügyi/számviteli végzettség, vagy OKJ-s képesítés pénzügyi/számviteli területen
K+F, közvetlen EU-s és RRF pályázati tapasztalat
Hazai Lendület és uniós ERC pályázat tapasztalat
Amit kínálunk
Izgalmas, felelősségteljes feladatok várják
Inspiratív, nyitott, támogató és családias közeg fogadja nap mint nap
Teljes munkaidő, kiszámítható munkarend, határozatlan idejű munkaszerződés
Tömegközlekedéssel jól megközelíthető munkavégzési hely
Fontos számunkra a munka és a magánélet egyensúlya
Céginformáció
HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont fő feladata a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák magas színvonalú kutatása, beleértve a vízi és szárazföldi élővilágot.
Nagy erővel dolgozunk az intézetek és a tudományágak integrálásán, hiszen egymástól elszigetelve nehéz a komplex környezeti kihívásokkal szembenézni. A kutatásokon túl elkötelezettek vagyunk a tudomány és társadalom közötti híd építésében, így részt veszünk európai uniós és globális szakpolitikák kidolgozásában.
Jelentkezés módja
A szakmai pályáját bemutató önéletrajzát, a bruttó fizetési igénye megjelölésével az alábbi e-mail címre várjuk: toborzas@ecolres.hu
Az árvaszúnyogok (Chironomidae) rendkívül gyakori, világszerte elterjedt kétszárnyú rovarok, amelyek a vízi és a szárazföldi ökoszisztémákban egyaránt kiemelt ökológiai szerepet töltenek be. A közelmúltban több helyen felmerült az igény az árvaszúnyogok gyérítésére, főként a vízparti településeken, ahol a rajzás időszakában tömeges megjelenésük kellemetlenséget okoz a lakosság számára.
Intézményünk szükségesnek tartja hangsúlyozni az alábbiakat:
1. Ökológiai szerepük és ökoszisztéma-szolgáltatásaik
Az árvaszúnyogok lárvái a vízi üledékben élnek, ahol lebontják a szerves anyagokat, fokozzák az üledék oxigénellátását, és kulcsszerepet játszanak a tápanyagkörforgásban. Kirepülésükkor jelentős mennyiségű nitrogént és foszfort távolítanak el a tavakból, így hozzájárulnak a víz öntisztulásához. A kifejlett egyedek – amelyek nem csípnek – halak, madarak, denevérek és más ízeltlábúak táplálékául szolgálnak, ezért a táplálékháló fenntartásában nélkülözhetetlenek. Az árvaszúnyogok eltávolítása az élőhelyről közvetetten veszélyeztetné a vízi és vízparti élőlények sokaságát, beleértve védett fajokat is.
Amikor a tömeges rajzás okozta kellemetlenségeket mérlegeljük, fontos hangsúlyozni az „érme másik oldalát” is: ezek a fajok számos, az ember és a természet számára is hasznos ökoszisztéma-szolgáltatást biztosítanak.
● Ellátó szolgáltatás: az árvaszúnyogok közvetetten hozzájárulnak a halállomány fenntartásához, ezáltal a halászathoz és a horgászathoz is. Ha csökken az árvaszúnyogok mennyisége, az a halak táplálék ellátását is gyengíti.
● Szabályozó szolgáltatás: lárváik javítják a vízminőséget az üledék oxigénellátásának fokozásával és a szerves anyag lebontásával, így elősegítik a tavak öntisztulását és mérséklik az algásodást.
● Támogató szolgáltatás: bioturbációs tevékenységükkel – az üledék átforgatásával – és a tápanyagkörforgás fenntartásával alapfeltételeket teremtenek más vízi élőlények fennmaradásához.
● Táplálékháló fenntartása: kulcsfontosságú táplálékforrást biztosítanak halak, kétéltűek, vízimadarak, denevérek és számos ízeltlábú számára; eltűnésük így láncreakciószerűen hatna a magasabb rendű fogyasztók állományaira is.
2. Egészségügyi vonatkozások
● Az árvaszúnyogok nem vérszívók, tehát közvetlen egészségügyi kockázatot nem jelentenek.
● Allergiás reakciók ritkán előfordulhatnak (pl. belélegzés esetén), de epidemiológiai szempontból nem tekinthetők közegészségügyi veszélyforrásnak.
3. Jogszabályi és kártevőügyi szempontok
● Az árvaszúnyogok nem minősülnek kártevőknek, így azok irtása jogilag sem értelmezhető.
● Magyarországon jelenleg nincs engedélyezett készítmény az árvaszúnyogok irtására.
● A kártevő-irtás csak olyan szervezetek esetében indokolt és megengedett, amelyek egészségügyi, mezőgazdasági vagy gazdasági kárt okoznak – az árvaszúnyogok azonban ilyen hatással nem bírnak.
4. A gyérítés ökológiai hatásai
● A kémiai vagy biológiai gyérítés nemcsak az árvaszúnyogokat pusztítaná, hanem más, ökológiailag fontos vízi szervezeteket is, így súlyos és tartós ökológiai károkat okozna.
● Az árvaszúnyogok a tápláléklánc alsó szintjén helyezkednek el, így eltűnésük láncreakciót indít el: kevesebb táplálék jut a halaknak, madaraknak, denevéreknek, majd ennek következményeként csökkenhet ezeknek a fajoknak a száma és az ökoszisztéma stabilitása.
● Az ilyen beavatkozások következményeként az ökoszisztéma működése felborulhat, ami hosszú távon több problémát idézhet elő, mint amennyit megold.
5. Ajánlások
● Az árvaszúnyogok gyérítése semmilyen módon nem indokolt és nem megengedett, mivel nem minősülnek kártevőknek, és nincs engedélyezett készítmény az irtásukra.
● A tömeges rajzás kezelésének egyetlen hatékony és fenntartható módja az állóvizeket érintő környezeti terhelés mérséklése, a tápanyagterhelés csökkentése (műtrágya- és szennyvízbemosódás mérséklése, csatornák rehabilitációja).
● Szükséges a part menti nádasok megőrzése és helyreállítása, mert ezek természetes szűrőként gátolják a foszfor és a nitrogén bejutását a tóba, így mérséklik az algásodást és a szúnyoglárvák túlzott elszaporodását.
● A települések számára elsődleges eszköz a településüzemeltetési és környezetrendezési intézkedések alkalmazása (pl. közvilágítás optimalizálása a part mentén, vízparti élőhelyek kezelésének újratervezése).
● A lakossági panaszok hosszú távú kezeléséhez nélkülözhetetlen a szemléletformálás és tájékoztatás, amely kiemeli: az árvaszúnyogok nem csípnek, nem kártevők, és jelentős ökológiai hasznot hajtanak (tápanyagkivonás, táplálékforrás halaknak, madaraknak).
● Lakossági védekezésként javasolható a fizikai megoldások alkalmazása: teraszok, ablakok és nyílászárók szúnyoghálóval való felszerelése, kültéri világítás visszafogása, illetve beltéri légáramlás (ventilátor) használata, amelyek mind csökkentik a kellemetlenséget, de nem avatkoznak be az ökoszisztéma működésébe.
Összegzés:
Az árvaszúnyogok gyérítése ökológiailag és jogilag nem indokolt, sőt, káros következményekkel járhat. Az Ökológiai Kutatóközpont álláspontja szerint a társadalmi kellemetlenségek enyhítése érdekében alternatív, nem-invazív megoldásokat kell keresni, miközben megőrizzük a hazai vizes élőhelyek természetes működését és biodiverzitását.
A Kert a köbön vakációzáró piknik a lótuszt, a bambuszt és más olyan fajokat vesz górcső alá, amelyek Magyarországon nem őshonosak. A platánfa alá leheveredve rövid szórakoztató tudományos stand-up előadásokat hallgathatunk meg arról, hogy valójában mi is a gond az inváziós állatokkal és növényekkel. A gyerekeket egész délután izgalmas kézműves és tudományos programokkal várjuk, este pedig elkezdődik a kerti koncert a réten.
A rendezvény és minden programja a botanikus kert általános belépőjegyeivel látogatható!
Programok
13.30-15.00 Bambusz és lótusz vezetett séta – Sétavezető: Lunk Gergely főkertész (Regisztráció: belépéskor a pénztárnál jelezze, hogy részt kíván venni a sétán és kap egy sétajegyet, max. 35 fő)
Tudományos stand-up előadások
(20 percben, szórakoztatóan, a platánfa alatt)
15.00-15.30 Botta-Dukát Zoltán, ökológus: Jövevény állatok és növények – mi a baj velük?
Miért nem jó, ha újra létrehozzuk a Pangeát? A szomszéd kontinensen jobb nőni? Miért van olyan kevés madár Guam szigetén? Az amerikai szürke mókus okosabb, mint az európai vörös mókus?
15.30-16.00 Weiperth András, ökológus: A hobbi állattartás mint a biológiai inváziók régi-új motorja
Vízfolyások mint inváziós folyósok? Hogyan rúgja fel a márványrák és más inváziós hibrid faj az eddig kőbe vésett szabályokat? Miért állunk ilyen rosszul inváziós halak, rákok, hüllők és kétéltűek szempontjából?
16.00-16.30 Juhász Erika, ökológus: Szőrös jövevények vizeinkben – gyorsan terjedő emlősfajok
Őshonos, de mégis új kihívás: mit kezdjünk a váratlan sikerű hód elfeledett hatásaival? Mi történik, ha egy tájátalakító, őshonos faj inváziós fajokkal találkozik? Mégis kinek ártanak? – A nutria és az amerikai nyérc Magyarországon.
limonádészünet
17.00-17.30 Szabó Krisztina, tájépítész: Jövevény fafajok régen és most
Több évszázada telepítünk idegenhonos növényeket a kertjeinkbe, városi területekre, a jövevények kezdeti felfutása azonban sokszor hanyatlásnak indul. Az eddig biztosnak, jó várostűrőnek tartott fafajok és fajták telepítése a jövőben bizonytalan lehet, részben azért, mert inváziós fajjá válik. Szükség van újabb taxonok felkutatására, amelyek élhető környezetet teremtenek minden városlakó számára.
17.30-18.00 Vásárhelyi Zsóka, ökológus: A legidegesítőbb rovarok és legrandább potyautasaik
Hogyan lehetnek a szúnyogok a legveszélyesebb állatok a Földön? Hogyan élnek, hogyan fejlődnek az általuk terjesztett kórokozók? Mire számíthatunk és mit tehetünk?
18.00-18.30 Lukács Balázs és Lovas-Kiss Ádám, ökológusok: Evés, emésztés, invázió – így segítenek az állatok a világ meghódításában című izgalmas előadása hallható.
Megtudhatjuk, hogyan lesz egy vízimadárból véletlen kertész? Mi történik, ha egy növénymag átsétál a bélcsatornán? Vajon a természet vagy a gyomor dönti el, hogy melyik növény lesz inváziós?
19.00-21.00 VOICE and GUITAR koncert:
Micheller Myrtill és Pintér Tibor ének-gitár duó
14.00-18.00 Egész délutáni programok
A teázás misztikus világa hagyományos bambuszeszközökkel, kóstoló a ‘Virágzó Lótusz’ nevű teából és más, bambuszba préselt teakülönlegességekből, kalligráfia, kínai lótuszcsomó készítés, papírsárkány hajtogatás, valamint játékos kvíz a bambuszról és a lótuszról (az ELTE Konfucius Intézet programja kínai hagyományokkal a lótusz és bambusz jegyében)
Kutatói sátrak pecsétgyűjtéssel és ajándékkal
Repülő tigrisek nyomában a Szúnyogmonitorral
Miért olyan érdekes ez a híres tigrisszúnyog? És egyáltalán a szúnyogok…? Kell-e félnünk a maláriától, más trópusi betegségektől? És mit tehetünk, ha egyszerűen csak utálunk viszketni? Gyere el és tudd meg a választ az összes kérdésre!
Vizeink szőrös jövevényei
Míg egyesek más kontinensekről származnak és számos veszélyt jelentenek a hazai élővilágra, addig mások közülük évmilliókon át itt éltek a Kárpát-medencében, kiirtottuk őket, de mégis visszatértek. Ismerje meg velünk az inváziós amerikai nyércet, nutriát és pézsmapockot, valamint az őshonos eurázsiai hódot!
Kettős ügynökök a Kiskunságban – inváziós növényfajok a helyi ember szemében és szívében
Vajon jó vagy rossz a vaddohány és társaik jelenléte? Valóban a „jövő fája” az ecetfa és életmentő a birkalegelő aszályos nyarakon, vagy éppen „terjedő átok a tájban”? Attól függ, kit kérdezel! Tippeld meg, hogyan vélekedik az inváziós fajokról egy helyi birkapásztor, egy tanyasi nagymama, vagy az ökológiában jártas természetvédelmi szakember. Gyere el, és ismerd meg a saját helyi ökológiai tudásodat, nézz szembe az inváziós fajokhoz fűződő emlékeiddel, érzelmeiddel és motivációiddal!
Folyóvizek parányi betolakodói
Tudtátok, hogy édesvízben is él medúza? És hogy apró, garnéla-szerű rákok élnek a Dunában?
A Lendület Folyóvízi Ökológia Kutatócsoport különös hangsúlyt fektet arra, hogy jobban megismerjük az inváziós és idegenhonos fajokat, valamint pontosítsuk elterjedési adataikat. Bemutatónkon a látogatók az édesvízi fátyolosmedúza polip és medúza formáival, továbbá dunai inváziós rákokkal ismerkedhetnek meg.
Virágról virágra – inváziós virágok beporzó szemmel
Tudtad, hogy eltűnhetnek a lepkék és poszméhek arról a rétről, ahol elterjed az aranyvessző? Gondoltad volna, hogy a különböző beporzó rovarok az évmilliók alatt más-más virágra szakosodtak? Vagy miért lehet az, hogy beporzóként korántsem mindegy, hogy milyen hosszú a nyelved? Az általunk bemutatott játékban a résztvevők kipróbálhatják, hogy az egyes beporzók (például zengőlegyek, háziméhek, poszméhek, lepkék) vajon egy őshonos virágokból álló gyepen vagy egy egyetlen inváziós virággal elözönlött területen laknak jól?
Tudod mit vetettél tavaly nyáron?
Szökik a pozsgás a sziklakertből és átterjedt a bambusz a szomszéd kertbe? Látogatóink tapasztalatot cserélhetnek kutatóinkkal a dísznövények kerteken belüli és kívüli terjedéséről és a növényi inváziókról. Emellett különböző játékokkal mélyíthetik el tudásukat az idegenhonos növények felismerése terén, valamint kíváncsian várjuk megfigyeléseiket a saját kerti növényeik terjedőképességéről.
Őshonos és inváziós kabócák: a növényvilág vérszívói
A legtöbb kabóca olyan a növényeknek, mint nekünk a szúnyogok. Szipókájukkal leszúrnak a növényi szövetek közé, és onnan szívogatják a tápanyagokat, nyálukkal pedig kórokozókat képesek terjeszteni. Sokszor molekuláris módszerekkel kell vizsgálni a fertőzés jelenlétét, amihez magukat a kórokozókat kell górcső alá venni és szétcincálni. Mindenhez komoly, precíz laboreszközök és vegyületek kellenek, fehér köpenyes tudósok, patikamérleg és hatalmas tisztaság… vagy mégsem? Fel lehet építeni egy mozgó labort a szántóföld szélén? Lepörgethetünk-e egy komoly kísérletet egy olyan termoszban, amilyenből korábban a kávénkat szürcsölgettük?
Bajkeverő emlős betolakodók Ugye tudod, hogy egy puha szőrzetű, kedves pofájú állatka is nagy problémák okozója lehet? Tudtad-e, hogy sokszor olyan emlősfajoknak kedvezünk, amik utána nagy károkat okoznak? Gyere és tudd meg, hogy miért baj, hogy mosómedvék, nyestkutyák és nutriák élnek Magyarországon!
Bőröndmúzeum
Hangkeltő eszközök készítése bambuszból – kézműves foglalkozás
Bonsai-kiállítás a Karbonház emeletén
Vászonfestés levelekkel, termésekkel (hozd a pólód, szatyrod és fesd meg)
Amennyiben elővételben szeretné a jegyet megvásárolni, a Jegyvásárlás gombra kattintva, a kert normál belépői közül választhat (Felnőtt jegy, Nyugdíjas/Diák jegy, Nagycsaládos jegy, Gyermek kiegészítő jegy stb.).
Tavainkat és folyóinkat számos olyan terhelés éri, melyek eredményeként növekszik tápanyagtartalmuk, ami a lebegő életmódot folytató mikroalgák, a fitoplankton mennyiségének nemkívánatos növekedésével jár. Az algák tömeges jelenléte megváltoztatja a vizek átlátszóságát, a fény által átvilágított réteg vastagságát, ahol a fotoszintézisre, és ezáltal oxigéntermelésre lehetőség van.
A vizek állapota szempontjából ugyanakkor nem mindegy, hogy a fitoplankton milyen csoportjai veszik fel ezt a tápanyagot és alakítanak ki nagy biomasszát. Azt, hogy az algák tömege milyen mértékben árnyékol, és változtatja meg a vizek említett optikai sajátságait, attól függ, hogy milyen méretű és alakú algasejtek, ill. kolóniák vannak jelen a planktonban. Az algák mérete mikroszkópos mérések és számítások alapján megadható, de arra vonatkozóan, hogy árnyékolás tekintetében mennyiben különböznek az azonos térfogatú, de különböző alakú algák, még becsléseket sem tudtak adni a szakemberek.
A HUN-REN ÖK Vízi ökológiai Intézetében folyó kutatások eredményeként, mára pontos adatokkal rendelkezünk a vizeinkben előforduló algafajok döntő részének erről a hidrobiológia és vízminőségi szempontból meghatározó tulajdonságáról. A Funkcionális Algológiai Kutatócsoport tagjai több mint 800 algafaj 3dimenziós digitális modelljét készítették el, és kidolgoztak egy matematikai és informatikai eljárást, mely során a modelleket egy virtuális térben mozgatva lehetővé válik az árnyékolt területük pontos megadása. A fajok vetületének adatbázisa immár lehetővé teszi meglévő kutatási és vízminőségi fitoplankton adatok újraértelmezését, és olyan beavatkozások tervezését, melyek segítik a megfelelő plankton kialakulását és ezzel a vizek minőségének javulását.
A kutatók eredményeiket a víztudományok legrangosabb szaklapjában a Water Research -ben közölték.
A klímaváltozás miatt egyre több patak szárad ki időszakosan, miközben egyéb terhelések – például szennyezés vagy medermódosítás – miatt a vízfolyások állapota sem mindig megfelelő a természetes élővilág számára. Egy új tanulmány feltárja, hogyan hatnak ezek a kedvezőtlen körülmények – külön-külön és együtt – a vízben élő makrogerinctelenek életmódjára és túlélési képességeire.
„Kiderült, hogy amikor egy patakban csak időszakosan van víz, az sokkal jobban megnehezíti az élőlények életét, mint az, ha a vízminőség nem megfelelő. A kiszáradás ugyanis megszünteti az élőhelyet, míg a szennyezettebb, de jelen lévő víz még mindig biztosít némi lehetőséget az életre. Bár mindkét terhelés csökkenti az ott élő fajok számát, sőt jelentősen átalakítja a közösséget, hiszen csak azok a fajok maradnak meg, amelyek képesek elviselni ezeket a hátráltató körülményeket.”-összegezte Boda Pál, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, Makroszkopikus Vízi Gerinctelen Kutatócsoport vezetője.
A kutatás egyik fontos eredménye, hogy nem minden testi vagy viselkedési jellemző (úgynevezett tulajdonság) reagál azonos módon a környezeti hatásokra. Vannak olyan „semleges” tulajdonságok, amelyek szinte mindenféle környezetben előfordulnak, vagyis nem érzékenyek a kiszáradásra vagy a vízminőség romlására. Ilyen például az apró testméret, a sok petével jellemezhető életmód, vagy a jó repülőképesség. Ezek a jellemzők általában segítik a túlélést – például a kis testű állatok könnyebben elrejtőznek a kiszáradt, de még átnedvesedett mederben, míg a nagy szárnnyal rendelkezők gyorsan vissza tudnak települni, ha újra megjelenik a víz.
Más tulajdonságok viszont nagyon is érzékenyek a környezeti változásokra. Egyes fajok például eltűnnek a vízminőség romlásával, különösen azok, amelyek finom szerves anyagot szűrnek vagy gyűjtenek. Kiszáradás esetén azok a fajok vannak veszélyben, amelyek rövid életűek, vagy a mozgásuk vízhez kötött. Érdekesség, hogy a ragadozó fajok is máshogy reagálnak: jó állapotú, állandó vizű patakokban kiszorulhatnak a konkurencia miatt, míg időszakos vízfolyásokban, ahol kevesebb a versenytárs, jobban érvényesülhetnek.
Az eredmények segítenek jobban megérteni, hogy mire van szüksége a vízi élőlényeknek a túléléshez, és hogyan lehet a jövőben hatékonyabban megóvni a patakokat a kiszáradástól és az állapotromlástól. Az is világossá vált, hogy nem a stresszhatások mennyisége, hanem a típusa a meghatározó: a kiszáradás erőteljesebb környezeti szűrőként működik, mint a vízminőség romlása. Ezért a természetvédelmi intézkedéseknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a vízfolyások vízjárásának fenntartására, mert ez alapfeltétele a változatos és ellenálló élővilág fennmaradásának.
Az éghajlatváltozás problémája nem oldható meg olyan egyszerű intézkedésekkel, mint a fák ültetése. A Nature Geoscience című folyóiratban közzétett új kutatás szerint a természetes szárazföldi élőhelyek helyreállítása (restaurációja) sokkal kevesebb szén-dioxidot képes eltávolítani a levegőből, mint azt a korábbi modellek sugallták. A hangsúlyt át kell helyeznünk a kibocsátás gyors csökkentésére és annak biztosítására, hogy a kezdeményezések méltányosak legyenek és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra törekedjenek.
Bede-Fazekas Ákos, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatója, a tanulmány meghatározó szerzője kiemeli, hogy a döntéshozóknak holisztikus megközelítést kell alkalmazniuk, amikor az ökoszisztéma helyreállítását fontolgatják: a biológiai sokféleségre és a természetnek az emberekhez való hozzájárulására érdemes összpontosítani inkább, mint a szén-dioxid-megkötésre. Az elmúlt 10 évben az élőhelyek helyreállítására egyre inkább az éghajlatváltozás mérséklésének eszközeként tekint a társadalom, amely kulcsfontosságú elem mind az éghajlati, mind biológiai sokféleséget érintő válság leküzdése szempontjából. Visszatérően hallhatjuk, hogy az élőhelyek helyreállítása ellensúlyozhatja az emberi szén-dioxid-kibocsátás jelentős részét. Ezt a nézetet korábbi modellezési eredmények is támogatni látszottak, de ezek a „ültessünk fákat, ahová csak lehetséges!” elvét követték. Az ökoszisztéma-helyreállítás egy komplexebb és nagyobb átgondolást igénylő folyamat, mint egyszerűen féltermészetes erdők létrehozása vagy, rosszabb esetben, faültetvények telepítése.
A nemzetközi tudóscsoportot Tölgyesi Csaba, a Szegedi Tudományegyetem kutatója vezette, aki kiemelte: „a szén-dioxid-megkötés modellezéséhez olyan megközelítésre van szükség, amely figyelembe veszi az összes lehetséges természetes ökoszisztéma-típust. Az erdők a szén-dioxidot főként biomasszában, a gyepek pedig a talajban tárolják. Minden ökoszisztéma jó ott, ahová való.”
A rendelkezésre álló modellek és előrejelzések tartalmaztak néhány megkérdőjelezhető feltételezést és helytelen bemeneti adatot, amelyeket a kutatók ki akartak javítani, hogy tisztább képet kapjanak az ökoszisztéma-helyreállítás lehetséges szerepéről az éghajlatváltozás mérséklésében. Ezért sokkal reálisabb modellt készítettek, mint az előzőek. Például modelljük nem kényszeríti az erdők helyreállítását minden olyan helyen, ahol az előrejelzések szerint a környezet alkalmas lenne számukra – beleértve a magas szén-dioxid-megkötési potenciállal rendelkező, már kialakult gyepeket vagy a termékeny mezőgazdasági területeket. Az új becslés nem csak kissé kiigazította a korábban számolt szén-dioxid-megkötési értékeket, hanem jelentős eltérést adott. A kutatók megállapították, hogy az ökoszisztéma-helyreállítás a légköri szén-dioxid-koncentrációra mérhető, de korlátozott hatással bír, ha összehasonlítjuk a korábbi előrejelzésekkel. 2100-ra a legzöldebb éghajlati forgatókönyv szerinti emberi kibocsátások 17 százaléka nyerhető vissza, míg a jelenlegi gazdasági folyamatok változatlanságát valló (legpesszimistább) forgatókönyv szerintinek kevesebb mint 4 százaléka.
Az éghajlatváltozás ökoszisztéma-helyreállításon keresztül történő mérséklésére vonatkozó modellek előrejelzései arra utalnak, hogy sürgősen irányváltásra van szükség a politikában az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás érdekében.
A tanulmány társszerzője, Caroline Lehmann, az Edinburgh-i Királyi Botanikus Kert munkatársa hozzátette: „mivel rövid és középtávon korlátozott a valószínűsége annak, hogy globális ökoszisztéma-helyreállítás révén jelentősen mérsékelhető legyen az éghajlatváltozás, a helyreállítási tevékenységeket a veszélyeztetett közösségek és a biológiai sokféleség javára kell priorizálni, hogy támogassák a természet és az emberiség éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét.”
Történelmileg az ökológiai helyreállítás terhe a Globális Dél országaira hárult, míg a szén-dioxid-kibocsátás kompenzálásának és a megkötésnek a programját a Globális Észak országai vezették. Azok a közösségek viselik az éghajlatváltozás megoldásának terhét, amelyek nem a probléma okozói. Azon túl, hogy ez igazságtalan, a tanulmány rámutatott, hogy a Globális Észak országaiban is számos olyan terület található, amely kiemelten alkalmas a szén-dioxid-megkötés érdekében végzett ökoszisztéma-helyreállításra.
Az elmúlt évek rendszeressé váló szélsőséges aszályaiban a Kiskunság nyílt homokpusztagyepjein nagyon sok olyan évelő fű is elpusztult, amelyek a „normális” szárazsághoz alkalmazkodtak, tapasztalták a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatói. Némi reményre adhat okot, hogy a buckák északi lejtőin, illetve a facsoportok közelében élő fű egyedek nagyobb eséllyel éltek túl.
A magyar csenkesz és a homoki árvalányhaj a szárazságot legjobban tűrő fűfajaink közé tartoznak. Ezért is vizsgálták őket a 2022-es nagy aszály után a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének munkatársai.
Az ökológusok a kiskunsági Fülöpháza melletti homokpusztagyepen már sok éve monitorozzák a helyi élővilág változásait több száz állandó mintavételi pont segítségével. Amikor 2022-ben még a mostanában megszokotthoz képest is kevés eső esett, miközben forróság volt, a kutatók elhatározták, a következő évben felmérik, hogy ezt a szélsőséges időjárást hogyan képesek átvészelni az őshonos füveink. Az eredmények, amelyek nemrég jelentek meg a Global Ecology and Conservation című folyóiratban, rendkívül aggasztó képet mutattak.
Az ökológusok kétszáz darab véletlenszerűen elhelyezett 4×4 méteres négyzetben mérték fel a halott és az élő füvek arányát. Emellett rögzítették, hogy az adott négyzet a homokbuckák kissé hűvösebb északi, vagy a forróbb déli lejtőin helyezkedik-e el, illetve hogy van-e a környezetében fa- vagy cserjecsoport. A kutatók hipotézise az volt, hogy az északi kitettségű és a facsoportok közelében élő füvek nagyobb eséllyel vészelik át a szélsőséges szárazságot.
A kétszáz mintavételi négyzet közül 85-ben a füvek több mint 95 százaléka elpusztult, gyakorlatilag nem maradt életben egy egyed sem. 167 négyzetben a füvek legalább fele pusztult el. „Bár ezek elvileg szárazságtűrő fűfajok voltak, rendkívül drasztikus volt a pusztulás, a 2022-es aszály már az ő tűrőképességüket is meghaladta” – mondta Csecserits Anikó, a kutatás vezetője.
A facsoportok környékén, illetve a buckák északi kitettségű lejtőin sokkal kisebb mértékű volt a fűpusztulás. Míg a teljesen fátlan területeken a füvek nagy része elpusztult, ha a vizsgált négyzet tíz méteres környezetében a talaj legalább húsz százalékát fás szárú növények borították, akkor a füvek 80-90 százaléka életben maradt. Tehát ez a hatás egészen jelentős.
Ha az állandósuló aszályt már a leginkább szárazságtűrő őshonos évelő fűfélék sem lesznek képesek elviselni, ott marad a nyílt terület, amelyet szabadon elfoglalhatnak a még szárazságtűrőbb idegenhonos inváziós növényfajok, például a homoki prérifű vagy kaktuszfajok. Emellett elterjedhetnek az egyéves fűfajok is, amelyek télen, illetve a csapadékosabb időszakokban aktívak, majd „nyári álomra” vonulnak, azaz elpusztulnak és mag alakjában vészelik át a szárazságot. Az őshonos fajok pusztulása hatalmas lehetőséget kínál a biológiai invázió számára, figyelmeztetnek a ökológusaink.
A Fizikai Díjat az Magyar Tudományos Akadémia Fizikai Tudományok Osztálya adományozza. A Fizikai Díjból egy évben legfeljebb három adhat ki. A díjat egy elméleti, egy kísérleti és egy alkalmazó fizikusnak ítélhetik oda, lehetőség szerint úgy, hogy az egyiket kutatóközpont/kutatóintézet kutatója, a másikat egyetemi tanszék, intézet oktatója, kutatója, a harmadikat pedig a profitérdekelt kutatási-fejlesztési területen dolgozó kapja.
Nagy Máté kollégánk a „Csoportos viselkedés fizikus szemmel – Állati interakciók, mesterséges intelligencia és robotika” témában nyújtott kutatásait díjazták eme kiemelkedő elismeréssel.
Nagy Máté fizikus – ELTE Biológiai Fizika Tanszék és HUN-REN Ökológiai kutatóközpont, Evolúciótudományi Intézet, az MTA-ELTE Lendület Csoportos Viselkedés Kutatócsoport vezetője.
Kutatásai az élőlények csoportos viselkedésének fizikai alapjait vizsgálják, különös hangsúllyal az állatok egymás közötti és környezetükkel való kölcsönhatásaira, valamint ezek robotikai alkalmazásaira. Kollégaival közösen halak és robothalak együttúszását vizsgálva új hipotézist, elméleti modellt és adatvezérelt elemzést dolgozott ki (Nature Communications 2020), patkányokon végzett kísérletekkel pedig a kollektív keresés hatékonyságát demonstrálta (Current Biology 2020).
Vadlovak drónos követésével sikerült feltárnia a társas szerkezet időbeli dinamikáját (Nature Communications 2023), míg új kísérleti eszközt terveztek és hoztak létre sok, akár különböző fajhoz tartozó egyed együttes vizsgálatára a rovaroktól az emberekig tartó méretskálán, többféle szenzoros modalitás szinergikus előnyeinek felhasználásával (Science Advances 2023).
A „közös” virtuális valóság segítségével zebrahalakon vizsgálta a csoportos mozgás szenzori-motoros szabályozását (Nature Communications 2024), az így feltárt követési algoritmusokat robotikai rendszerekben is alkalmazta (Science Robotics 2025).
Az elmúlt öt évben 9 cikke jelent meg tíznél magasabb impaktfaktorú folyóiratban – ezek többségében első, utolsó vagy levelező szerzőként, – és korábban a Science, Nature folyóiratokban is publikált. Elhivatott oktató, több TDK-, BSc-, MSc- és PhD-hallgatót is sikeresen témavezetett, és aktívan részt vesz a tudományos ismeretterjesztésben is, például videóabsztraktok készítésével.
Hogyan hatnak a mezőgazdasági tájakon létrehozott vadvirágos parcellák a megporzó rovarokra?
Erre a kérdésekre kereste a választ pályamunkájában Bihaly Áron Domonkos, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont fiatal kutatója, akinek az eredményét Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjjal ismerte el idén a Magyar Tudományos Akadémia.
Bihaly Áron Domonkos nyertes pályamunkaként benyújtott cikkének címe: Landscape-wide floral resource deficit enhances the importance of diverse wildflower plantings for pollinators in farmlands (Science Direnct, Agriculture, Ecosystems and Environment, 2024)
A pályamű az első tudományos publikáció Kelet-Közép-Európából, amely mezőgazdasági tájakon létrehozott vadvirágos parcellák megporzórovarokra gyakorolt hatásával kapcsolatos eredményeket mutat be. A publikáció legkiemelkedőbb eredménye, hogy a virágkínálat táji szintű hiánya felerősíti e parcellák jelentőségét, amely a táji környezet és a vadvirágos parcellák közötti virágkínálatbeli kontraszttal magyarázható. Ez az eredmény felhívja a figyelmet a vadvirágos parcellák létrehozásának jelentőségére, különösen virágszegény szezonális és táji körülmények között. Eredményeink alapján gyakorlati ajánlásokat fogalmaztunk meg diverz és folyamatos virágkínálatot biztosító parcellák kialakítására, ami hozzájárulhat a megporzók hatékony védelméhez és a tudományosan megalapozott agrárdöntésekhez.
Bihaly Áron terepen dolgozik. Helyszín: Újsolt. Fotó: Kállai Márton
A díjat minden esztendőben három 35 év alatti kutató nyerheti el. A pályázatra olyan öt évnél nem régebbi, folyóiratban közölt, környezetvédelmi témájú pályamunkával lehet jelentkezni, amely jelentős tudományos értéket képvisel.
Az elismerést – dr. Mohar Lászlóné Sóti Borbála magánszemély hagyatéki intézkedése alapján – 2010-ben hozta létre a Magyar Tudományos Akadémia a tudományos élet területén dolgozó fiatal kutatók környezetvédelmi kutatási eredményeinek elismerésére. A pályadíj célja, hogy a tudomány eszközeivel és lehetőségeivel elősegítse a lokális és globális emberi környezet megóvását, a biológiai sokszínűség védelmét, környezetbarát technológiák kifejlesztését, meghonosítását.
A díjat Szathmáry Eörs evolúcióbiológustól, az MTA rendes tagjától, az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság elnökétől vehették át június 13-án a díjazottak.
Beszedics-Jäger Bettina Szimonetta, Prof. Szathmáry Eörs és Bihaly Áron Domonkos Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás
Bihaly Áron Domonkos mellett Mészáros Boglárka (HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet) és Beszedics-Jäger Bettina Szimonetta (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) volt a díjazottak között.
A Biológiai Tudományok Osztálya 2025. június 10-i ülésén 104/2025. (VI. 10.) számú osztályhatározatában 96,7 %-os támogatottság mellett (30 igen, 1 nem szavazat leadásával) elfogadta az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény módosítási tervezetével kapcsolatos állásfoglalást.
A kormány 2025.04.22-én benyújtott T/11681 számú törvényjavaslatának 186-188§-a változtatásokat javasol az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény szövegében. Ennek értelmében a tarvágás alkalmazásának bővítésére kerülhet sor őshonos fafajú, elsődlegesen természetvédelmi rendeltetésű erdeinkben.
Az MTA Biológiai Osztályának álláspontja, hogy amennyiben természetvédelmi és Natura 2000 elődleges rendeltetésű, őshonos fafajú erdeinkben gazdasági hasznosítás zajlik, akkor az csak ökológiailag fenntartható erdőgazdálkodás keretében történjen. Az erdőgazdálkodás szabályozását ezért csak ennek előmozdítása érdekében lehet változtatni. Ez alapvetően olyan gazdálkodási módokat jelent, amelyek a faanyagtermelés mellett fenntartják az erdei ökoszisztéma integritását, biztosítják az erdők ökoszisztéma szolgáltatásait, megőrzik az erdei biodiverzitást, fenntartják az erdők stabilitását és alkalmazkodó képességét. Ezt leginkább a folyamatos erdőborítást biztosító üzemmódok (örökerdő és átmeneti üzemmód) keretében lehet biztosítani, amely során a faanyagtermelés mellett a védelmi funkciókat is integrálják a gazdálkodásba (kíméleti területek, holtfa, habitatfák visszahagyása, elegyesség, cserjeszintkímélete, változatos korszerkezet). A vágásos üzemmód bizonyos típusai (szálalóvágás, fokozatos felújító vágás) keretében ezek a célok még megvalósíthatók, de a tarvágás alapvetően nem tekinthető ökológiailag fenntartható gazdálkodási módnak.
Számos kutatás bizonyítja, hogy a tarvágások kedvezőtlen termőhelyi viszonyokat hoznak létre, megbontják az erdei mikroklímát, csökkentik az erdős táj klímakiegyenlítő hatását, kedvezőtlenül hatnak a talajviszonyokra, megváltoztatják az erdei életközösségeket. Ezen kedvezőtlen hatások egy része tartósan megmarad, még évszázadok múlva is kimutatható. Mivel a törvényjavaslat kiterjeszti a tarvágás alkalmazásának lehetőségeit a védett és magas természeti értékkel bíró erdőkben, ezért nem segíti elő a természetvédelmi rendeltetés megvalósulását, az erdők fenntartható használatát.
A törvényjavaslatban kiterjesztett sarjaztatás alkalmazásának lehet természetvédelmi szempontból létjogosultsága, de a védett erdőkben ezt sem a tarvágás keretében kell megvalósítani. A tarvágás lehetőségének kiterjesztése különösen a síkvidékeken még megtalálható utolsó, védett erdőssztyepp foltjaink esetében jelent fokozott veszélyt. Ezekben az erdőkben nem a tarvágás lehetőségének a bővítése, hanem a gazdasági célú hasznosítás megszüntetése lenne indokolt természetvédelmi erdőkezelés keretében.
A fenti szempontok miatt az MTA Biológiai Tudományok Osztálya a törvénytervezetet nem támogatja.
A vegetációtüzek már nem csupán a mediterrán térség gondját jelentik: a klímaváltozás, az emberi tevékenység és a tájhasználat változásai együttesen olyan környezetet teremtettek, amelyben Közép-Európa is egyre inkább kockázati zónává válik. Erre figyelmeztet az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) legfrissebb, Changing Wildfires: Policy Options for a Fire-literate and Fire-adapted Europe című tanulmánya. A dokumentum hangsúlyozza: elengedhetetlen, hogy Európa – benne Magyarország is – felismerje a tűz új szerepét és kockázatát, és aktívan készüljön fel a változásokra.
A projektben összesen 22 nemzetközi kutató vett részt, a projekt menedzser Thomas Elmqvist volt, a munkacsoport egyik vezetője pedig Valkó Orsolya, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója.
A tanulmány ünnepélyes bemutatójára 2025. május 19-én került sor Brüsszelben – előadásokkal és a témához kapcsolódó érdekes panelbeszélgetésekkel a tudomány és a szakpolitika képviselőivel közösen. A bemutatón az ÖK kutatói is részt vettek Báldi András, az EASAC Environmental Panel elnöke volt a levezető elnök, Valkó Orsolya pedig a tanulmányt bemutató egyik előadást tartotta és a kerekasztalbeszélgetésen vett részt.
A tanulmány aktualitását mutatja, hogy a világon évente közel 780 millió hektárnyi terület ég le – ez akkora terület, mint egész Ausztrália. Noha nem minden térségben nő a leégett területek aránya, a tüzek pusztító ereje és intenzitása aggasztóan fokozódik. A tűzesetek egészségügyi, társadalmi és ökológiai hatásai jelentősek: a közvetlen életveszélyt jelentő tűzön túl a füst belélegzése is súlyos következményekkel jár.
Az éghajlati változások – a forróbb nyarak, hosszabb hőhullámok és gyakoribb aszályos időszakok – ideális feltételeket teremtenek a tüzek kialakulásához. A kiszáradt biomassza lényegében „üzemanyagként” viselkedik, amely könnyen lángra lobban, akár egy eldobott csikk miatt is. A tanulmány szerint az emberi tevékenység közvetlenül és közvetetten is felerősíti ezeket a kockázatokat.
„A déli országok – elsősorban Spanyolország, Portugália, Olaszország és Görögország – régóta küzdenek a nyári erdőtüzekkel. Az újdonság azonban az, hogy Észak- és Közép-Európában is egyre gyakoribbak a súlyos tűzesetek” – mondja Valkó Orsolya. Skandináviában például a hőhullámokat követő száraz időszakok miatt már szintén tapasztalhattunk pusztító tüzeket a közelmúltban. Magyarország sem kivétel: míg egy átlagos évben néhány száz hektárt érintenek a vegetációtüzek, 2022-ben – az extrém aszály következtében – már több mint 7000 hektár égett le.
A hazai vegetációtüzek túlnyomó többsége (kb. 99%) emberi tevékenységre vezethető vissza. Az okok ismertek: gondatlan tarlóégetés, eldobott cigarettacsikk, tűzgyújtás a természetben, technológiai hibák vagy akár szándékos gyújtogatás. Mindez arra utal, hogy nem elegendő a tűzoltásra koncentrálni – tudatos megelőzésre és társadalmi szemléletformálásra is szükség van.
A tanulmány rámutat: nemcsak a klímaváltozás tehető felelőssé a fokozódó tűzveszélyért, hanem a tájhasználat változása is. A felhagyott mezőgazdasági területeken meginduló cserjésedés, a kezelés nélküli gyepterületek, vagy az idegenhonos fajok (például fenyők, eukaliptusz) telepítése mind növelik a gyúlékonyságot.
Kiemelt kockázatot jelentenek a wildland–urban interface (WUI) zónák – azok a területek, ahol a természetes vegetáció közvetlenül határos a lakott településekkel. Európa területének kb. 7%-a ilyen, és ezekben a térségekben fokozott figyelemre van szükség a tűzvédelemben és várostervezésben egyaránt.
A természetes ökoszisztémák egy része alkalmazkodott a tűzhöz – különösen a nyílt gyepterületek, amelyek esetében az ellenőrzött, természetvédelmi célú égetés elősegítheti a fajgazdagságot és a regenerációt. „A probléma ott kezdődik, amikor az emberi hatás miatt a tűzrendszerek megváltoznak: a tüzek gyakorisága, időzítése és intenzitása nem illeszkedik már az adott ökoszisztéma ritmusához” – mondja Valkó Orsolya. Előfordulhat az is, hogy egy pusztító tűzeset visszafordíthatatlan természeti károkat okoz. Erre tragikus példa a 2024-es madeirai tűzvész, amely a sziget babérerdeinek nagy részét és sok kizárólag ott élő faj élőhelyét pusztította el.
Ma még a legtöbb ország reaktívan védekezik: a hangsúly a kialakult tüzek eloltásán van, nem a megelőzésen. Ez azonban nem fenntartható megközelítés. Az integrált tűzkezelés ezzel szemben proaktív stratégiákat is alkalmaz: ilyen például a kontrollált égetés, az éghető biomassza mennyiségének csökkentése, vagy a tájszintű tervezés. A tűz utáni helyreállítási beavatkozásoknak is kulcsszerepe van: ezek célja az ökoszisztémák ellenálló képességének növelése és a természetes regeneráció támogatása.
Mit tehetünk? Három javaslat az EASAC jelentéséből
1. Megelőzés és természetvédelem összehangolása:
Az EU klíma- és természetvédelmi stratégiáinak gyors végrehajtása kulcsfontosságú. A Természethelyreállítási Rendelet keretében például a tőzeglápok helyreállítása nemcsak a szénmegkötést, hanem a tűzmegelőzést is szolgálja. A felhagyott vidéki területek extenzív kezelése csökkentheti a gyúlékony biomasszát, miközben támogatja a helyi gazdaságot is.
2. Erdősítés, de okosan:
A globális 30×30 cél (a természetes területek 30%-ának védelme 2030-ig) csak akkor érhet el sikert, ha az erdőtelepítéseket a tűzveszély szempontjából is átgondoljuk. Fontos a helyi ökológiai viszonyokra szabott fajösszetétel, a változatos tájszerkezet és a kontrollált égetés lehetőségének megfontolása.
3. Tűztudatos társadalom építése:
A lakosság tájékoztatása, különösen a fiatalok oktatása, kulcsfontosságú a megelőzésben. Csak egy „tűzben jártas” (fire-literate) társadalom képes kezelni a jövő kihívásait: amely ismeri a kockázatokat, tudatosan viselkedik a természetben, és támogatja a természetbarát tűzkezelési megközelítéseket.
Lengyel Szabolcs 2025. május 8-án vette át egyetemi tanári kinevezését Dr. Sulyok Tamás köztársasági elnöktől.
A kinevezés a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság teljeskörű eljárása alapján, Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium minisztere javaslatára történt. Az egyetemi tanári kinevezés a Debreceni Egyetemre szól, ahol Szabolcs az egyetem Biodiverzitás, Vízgazdálkodás és Klímaváltozás Kompetencia Központot irányítja részmunkaidőben. Feladata a Központ biodiverzitás-monitorozással kapcsolatos tevékenységének szervezése, irányítása, a biodiverzitással kapcsolatos és konzervációökológiai kutatások szervezése, irányítása, részvétel az „MSc in Conservation Biology” angol nyelvű mesterképzési szak elindításában és oktatásában, a Központ tevékenységével kapcsolatos egyéb szakmai feladatok (regionális kutatások integrációja, környezeti nevelés) ellátása. Kollégánk kinevezéséhez ezúton is gratulálunk!
„Ha így folytatódik a klímaváltozás, Petőfi Kiskunságában az árvalányhajat és a kék szamárkenyeret távoli tájak melegkedvelő, egzotikus növényei szoríthatják ki, írta a Másfélfok.
Erdős László és Kröel-Dulay György, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársai kollégáikkal a Homokhátság nyílt évelő homoki gyepterületeinek változásait követték közel két évtizeden keresztül.
Erre gyeptípusra jellemző, hogy kevéssé függ a talajvíztől, ha megváltozik a növényzete, az jelentős részben a globális éghajlatváltozásnak tulajdonítható.” (Forrás: telex.hu)
Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai a legkülönfélébb életközösségeket vizsgálva tárják fel az ökoszisztémák törvényszerűségeit, illetve követik nyomon a magyar természeti tájak folyamatait. Veres Katalin, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet Erdőökológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa a zuzmókat kutatja. A zuzmók a Föld legérdekesebb élőlényei közé tartoznak, hiszen se nem gombák, se nem algák, viszont a legextrémebb környezeteket is elviselik, ugyanakkor az emberi bolygatást nem bírják. Általuk modellezni lehet a klímaváltozás hatásait, de a természetvédelmi erdőkezelések hatásai is ellenőrizhetővé válnak.
Veres Katalin Fotó: Kállai Márton
Veres Katalin már gimnazista korában eldöntötte, hogy a zuzmókat szeretné kutatni. „Nagyon szerettem a természetben járni, sokat túráztunk a Tátrában, ahol a magasabban fekvő régiókban rengeteg zuzmót láttam. És akkor valamilyen sugallatnak engedve elhatároztam, hogy magashegységi zuzmókutató leszek – mondja a lichenológus. – E gondolat aztán jó időre feledésbe merült, mígnem egyszer láttam az egyetemi faliújságon, hogy zuzmókkal foglalkozó speciális kollégiumot hirdetnek. Ekkor kerestem fel a leendő témavezetőmet – Dr. Farkas Editet, és attól kezdve zuzmókkal, illetve zuzmóökológiával foglalkozom. Megfogott a zuzmók színes, érdekes világa, illetve legfőképpen az extrém tűrőképességük.”
A zuzmókról legtöbbünk legfeljebb annyit tud, hogy északon gyakoriak, így a tundrán élő növényevő állatok gyakran kizárólag zuzmókkal táplálkozhatnak. A jól értesültebbek talán arról is hallottak már, hogy a zuzmókat gombák és algák szimbiotikus együttesei alkotják. Pedig a zuzmók világa ennél sokkal gazdagabb. Bár valóban a hideg éghajlatú térségekben feltűnőbbek, valójában szó szerint mindenhol elterjedtek a szárazföldeken (sőt néhány faj a víz alatt is előfordul). A legfőbb tulajdonságuk, hogy a legszélsőségesebb körülményekhez is képesek alkalmazkodni – ez az oka annak, hogy sokszor csak ott vesszük észre őket, ahol a növények már nem képesek megélni. Gyakran látni fák elhalt ágain a sárga falizuzmót, amit sokan (tévesen) kártevőnek hisznek. A zuzmók nem nőnek bele a fakéregbe, nem károsítják a fákat, hiszen már csak akkor telepednek meg egy ágon, ha azt nem borítja levél, elhalt – hívja fel a figyelmet a lichenológus.
áltölgyfa-zuzmó
A zuzmók nem növények. Gombák és fotoszintetizáló élőlények (rendszerint algák és/vagy cianobaktériumok) szimbiózisa alkotja őket. A zuzmóalkotó algák önállóan is élhetnek, de a gomba partnerek hosszú távon kizárólag a zuzmókban képesek életben maradni, hiszen végletesen függenek a napfény energiáját hasznosító társuk által szolgáltatott cukortól. A zuzmót alkotó két élőlénycsoport együttműködése olyannyira hatékony, hogy alig van olyan élőhely, ahol a zuzmók ne jelennének meg. „A zuzmók az egész világon elterjedtek, a sarkvidéktől egészen a trópusokig. Mindenféle természetes környezetben, még a sivatagokban is jelen vannak, és a városokban is megtalálhatjuk őket” – folytatja Veres Katalin.
kavalkád egy faágon
Az biztos, hogy a gomba jól jár az algák által biztosított cukorral, de az már sokkal nagyobb kérdés, hogy vajon az alga számára valóban előnyös-e minden esetben ez az együttélés. A lichenológusok (zuzmókutatók) ma is vitatkoznak azon, hogy a zuzmók mutualista (kölcsönösen előnyös) kapcsolatban léteznek-e, vagy a gombák csak kihasználják az algákat. Akik szerint az algák számára is hasznos az együttélés, azzal érvelnek, hogy a gombák vízzel, ásványi anyagokkal és a fonalaikból álló szerkezet és kéreg védelmével látják el az algákat. Emellett a gomba által termelt speciális zuzmóanyagok (többségük sehol máshol nem található meg) is védhetik az algát a kórokozók, a túl erős napfény vagy a zuzmókat fogyasztó élőlények ellen. A zuzmók számos módon alkalmazkodtak az extrém körülményekhez. Rendszeresen kiszáradnak például, és ezzel védik a fotoszintetikus rendszerüket a károsodástól. Ezt segítik azok a speciális zuzmóanyagaik is, amelyek a napsugárzástól védenek: a mérések szerint ötös fényvédő faktorú naptejnek felel meg a hatásuk, tehát rendkívül hatékony fényvédelemnek számítanak a természetben.
virágos szakállzuzmó
Veres Katalin és munkatársai a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontban főként a természetes élőhelyek zuzmótársulásait és környezeti viszonyaikat hasonlítják össze egymással. Azt kutatják, hogy mi teszi alkalmassá a különböző ökoszisztémákban élő zuzmófajokat arra, hogy az adott környezetben sikeresek lehessenek. A kutatóközpont más erdőökológiai projektjeihez kapcsolódva többek között azt is vizsgálják, hogy az eltérő, faanyagtermelést szolgáló erdőgazdálkodási módok – és a hatásukra kialakult faállomány-szerkezet – milyen hatást gyakorolnak az ott élő zuzmóközösségekre. Arra a kérdésre is keresik a választ, hogy a tölgyesekben végrehajtott természetvédelmi célú, erdőszerkezetet gazdagító beavatkozások hatására létrejövő új zuzmóközösség milyen gyorsan alakul ki, és mennyire lesz természetes.
Az egyik legösszetettebb vizsgálatukban Fülöpháza környékén és Bugacon hasonlították össze a homokbuckák eltérő kitettségű oldalain létrejött mészkedvelő nyílt homoki gyepekben élő zuzmóközösségeket. E talajon élő zuzmóközösségek európai léptékben is igen ritkák. A buckák délnyugati oldala általában több napfényhez jut, mint az északkeleti oldal, vagyis eltérő mikroklíma alakul ott ki. Az eltérő helyeken kialakult zuzmóközösségek összetétele közötti különbségek feltárásával akár a klímaváltozás hatásait is modellezni lehet. Megvizsgálták továbbá, hogy hogyan alkalmazkodnak a fajok (hiszen meglepően sok, több mint húszféle különböző zuzmófajt találtak) a körülményekhez, hogyan változik a fotoszintetikus aktivitásuk, illetve évszakosan különböznek-e az élettani folyamataik. Az eredmények szerint a különböző zuzmófajok egyedi stratégiákat követnek, amikor az extrém környezeti körülményekkel kell megküzdeniük és rendkívül jól képesek alkalmazkodni a körülményekhez. Vagyis úgy tűnik, a zuzmók meg fognak birkózni a klímaváltozás várható hatásaival.
Az is fontos kérdésük, hogy a Life 4 Oak Forests tölgyerdőprojekt keretében zajló erdőrestaurációs erőfeszítések hatására visszatelepülő zuzmók között milyen arányban települnek meg az úgymond „jó” erdei fajok.
tüdőzuzmó
„Azokat a zuzmókat (például a specialista tűzuzmókat) nevezzük jó erdei fajnak, amelyek jelenléte az erdő jó ökológiai állapotára utal. Ezek a zuzmók azért jó indikátorai a közösség ökológiai állapotának, mert nagyon lassan fejlődnek, stabil felszínre és mikroklímára van szükségük, emiatt pedig nagyon érzékenyek a környezetük megváltozására és a zavarásra, – mondja Veres Katalin. – Nagyon érdekes, hogy miközben a zuzmók a legextrémebb természetes környezetekben is képesek megélni, eközben a káros emberi tevékenységgel járó zavarást, a bolygatást rosszul tűrik. A zuzmók hihetetlenül lassan, évente néhány millimétert nőnek, és sérülés után nagyon lassan regenerálódnak. Sok faj közülük lassan jut el egyik élőhelyről a másikra. Emiatt rendkívül fontos a védelmük és élőhelyeik természetes állapotának megőrzése.
A legtermészetközelibb képekért természetközeli hétvégét nyernek a díjazottak!
Kapd lencsevégre a természet csodáit és oszd meg velünk a legszebb pillanatokat, melyek szerinted a természet valódi szépségét örökítik meg a Kárpát-medencében! Legyen szó egy harmatos reggeli rétről, egy vízparti sziesztáról vagy egy erdei sétáról – várjuk a legtermészetesebb pillanatokat! Mutasd meg, hogy számodra mit jelent: Vissza a természethez!
Részvételi feltételek
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont által kiírt fotópályázat nyilvános. Amatőr fotósok nevezhetnek bármilyen fényképezőgép típussal készített digitális felvételekkel. Kizárólag saját készítésű, címmel ellátott pályaművekkel lehet nevezni!
A képek mellé egy rövid (legfeljebb 500 karakteres) leírást is várunk, amely azt is megfogalmazza, hogy miért természetes számodra a megörökített látvány.
Beküldés
Egy résztvevő maximum öt pályaművet nyújthat be. Pályázni az eredeti képről készített kisméretű, JPEG formátumú másolattal lehet, amelyet e-mailben kell a megadott címre elküldeni. A beküldött kép tetszőleges formátumú lehet, hosszabbik oldala minimum 1000, maximum 1400 pixel.
Az alkotásokat a fotopalyazat@ecolres.hu címre várjuk 2025. május 31. 23:59-ig.
A levél tárgymezőjében kérjük feltüntetni: Vissza a természethez! fotópályázat.
A fotópályázatra 1127 db kép érkezett be, amelyet nagyon köszönünk minden pályázónak!
Az elbírálandó fotók mennyisége okán a zsűrinek elég nehéz dolga van, ezért a döntőbe került fotók tulajdonosait június 18-án, szerdán tudjuk értesíteni. Köszönjük megértésüket!
A kiállításon való részvétel feltétele, hogy a pályaművet nagy felbontásban is megküldje a pályázó 2025. június 22-ig.
Kiállítás
A pályázatra beküldött felvételekből a zsűri válogatása alapján kiállítást rendezünk 2025. június 29-én, amit egy tárlatvezetés során bemutatunk a látogatóknak a KERT A KÖBÖN: Vissza a természethez! rendezvényen Vácrátóton, a Nemzeti Botanikus Kertben (2163 Vácrátót, Alkotmány út 2-4.).
Zsűri
A zsűri tagjai a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai: Halassy Melinda restaurációökológus, Fráter Erzsébet, a Botanikus Kert vezetője, Aszalós Réka erdőökológus, Horváth Zsófia közösségi ökológus
A zsűri elnöke: Kállai Márton, dokumentarista fotográfus, aki munkájának központjában elsősorban természeti, környezeti és társadalmi témák állnak.
A kiállított fotók alapul szolgálnak majd a tárlatvezetést követő beszélgetéshez, amelyen dr. Halassy Melinda és dr. Ódor Péter ökológusokon kívül Rostás Árpád, Magyar Örökség díjas cigány restaurátor, műbútorasztalos, valamint Schäffer Erzsébet, Pulitzer-emlékdíjas újságíró, író, publicista is részt vesz.
A KERT A KÖBÖN eseményen kiállított pályaművek közül a zsűri és a közönség döntése alapján kerülnek ki a díjazott pályázók.
Díjak:
Első helyezett: két főre szóló botanikus kerti hétvége, két éjszaka szállással és egy élménysétán való részvétel lehetőségével. Második helyezett: két fős botanikus kerti hétvége, egy éjszaka szállással és egy élménysétán való részvétel lehetőségével. Harmadik helyezett: két fős botanikus kerti hétvége, egy éjszaka szállással Közönségdíj: Fráter Erzsébet dedikált könyveiből összeállított könyvcsomag
Az eredményhirdetést 2025. június 29-én 17:30-tól tarjuk a Nemzeti Botanikus Kertben (2163 Vácrátót, Alkotmány út 2-4.), amire – ahogy a rendezvény egyéb programelemeire is – várjuk a kiállított művek készítőit. (A rendezvényen való részvétel nem kötelező a pályázóknak / nem feltétele a pályázaton való részvételnek. Azon pályázóknak, akik pályaműveit kiállítjuk, a rendezvényre való belépést ingyen biztosítjuk egy kísérővel együtt.)
A résztvevők hozzájárulnak ahhoz, hogy a beküldött felvételeiket bemutassuk a Kert a köbön rendezvény honlapján (kert3.hu), a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont valamint Nemzeti Botanikus Kert közösségi média felületein, illetve a Nemzeti Botanikus Kertben 2025. június 29-én megrendezett kiállításon.
Vissza a természethez! Fotópályázat díjazottak:
I. helyezett: Molnár István – Meseerdő
II. helyezett: Mészáros István – Fényes tanösvény
III. helyezett: Udvarházi Irén – Hazafelé
Közönségdíj: Porkoláb Jakab – Miniatűr gombaerdő
I. helyezett: Molnár István – MeseerdőII. helyezett: Mészáros István: Fényes tanösvényIII. helyezett: Udvarházi Irén: Hazafelé
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársainak nemrégiben megjelent tanulmánya feltárja, hogy a gazdag erdei madárvilághoz elengedhetetlenek az öreg és vastag törzsű fák, amelyek a teljes erdei ökosztisztéma egészségét segítik. Európában már alig maradtak nagy kiterjedésű tölgyesek, ezért is olyan fontos a tíz évig tartó Élettel teli tölgyesekért kutatóprogram – amelynek kezdeti eredményeit tartalmazza a most megjelent cikk. A kutatássorozat egyaránt bír alapkutatási jelentőséggel, és a természetes erdőmegújulási események imitálása révén hasznos információkkal szolgálhat a természetvédelem számára is.
Az erdők szerepét a madárvilág fennmaradásában nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen a madárfajok nagyjából 75 százaléka erdőkben él. Ezért is elengedhetetlen, hogy megvédjük az erdei életközösségeket. A tölgyesek kulcsfontosságúak, mert számtalan növény- és állatfaj kizárólag tölgyesekben él – érvel Komlós Mariann, a HUN-REN Ökológiai KutatóközpontErdőökológiai kutatócsoportjának munkatársa. A tölgyesek természetessége azonban szerte Európában csökken, és az igazán idős, őserdőszerű állományok sem élveznek sokszor olyan védelmet, ami megakadályozná a kivágásukat. A magyarországi középhegységekben azonban még viszonylag nagy kiterjedésű tölgyes erdők maradtak fenn, amelyek jó lehetőséget kínálnak a magyar ökológusoknak, hogy feltárják e különleges életközösségeket működtető ökológiai mechanizmusokat.
Komlós Mariann Fotó: Kállai Márton
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont részt vesz egy igen hosszú és kiterjedt (tíz évig tartó és számos partner közreműködésével végzett) nemzetközi kutatásban, az Élettel teli tölgyesekért (Life4Oak Forests) projektben. A projekt keretében természetvédelmi erdőkezelési beavatkozásokat hajtanak végre három hazai nemzeti park által kezelt tölgyes élőhelyeken. A beavatkozások révén igyekeznek természetesebbé és egészségesebbé tenni az erdőt, miközben vizsgálják a beavatkozások ökológiai hatásait is. E hosszú kutatás legújabb eredményei jelentek meg nemrégiben a Journal of Forestry Research című folyóiratban. E vizsgálatok során feltárták, hogy az idősebb és nagyobb törzsvastagságú fák alapvető szerepet játszanak a sokszínű erdei madárközösség fenntartásában: szinte minden madárfaj tömegesebben fordult elő azokban az erdőállományokban, amelyekben több vastagabb törzsű (magyarul: öreg) tölgy él. Ezért is rendkívül fontos az öreg erdők védelme.
„A tölgyesek hatalmas ökológiai jelentősége dacára Európában még mindig ritkák az erdők szerkezeti és összefüggésbeli jellemzőivel kapcsolatos vizsgálatok, így még ma is keveset tudunk ezen erdők szerkezetének és biodiverzitásának összefüggéseiről. Ezért igazán különleges és újszerű a vizsgálatunk” – mondja Komlós Mariann, a tanulmány első szerzője. A vizsgálatok alapkutatási jelentősége mellett az Élettel teli tölgyesekért projekt célja a tölgyesek szerkezetének és összetételének javítása, ezáltal a legkülönfélébb erdei élőlények számára nélkülözhetetlen mikroélőhelyek gazdagítása, és az erdő természetes megújulásának elősegítése.
A projekt beavatkozásai a természetes erdődinamikai folyamatokat imitálják, csak ezeket sokkal rövidebb idő alatt valósítják meg – így segítik, gyorsítják az erdő természetes életciklusait. A beavatkozások egyik legfontosabb eleme az úgynevezett holtfagazdagítás, amelynek során álló- és fekvő holtfákat hoznak létre. Ezek mennyisége ugyanis sokkal alacsonyabb a kezelt erdőkben, mint a természetes élőhelyeken, pedig nagyon sok élőlény kötődik hozzájuk. Már beavatkozások visszaszorítják az invazív fajokat, illetve őshonos fafajokat telepítenek. E kezelés hatását folyamatosan nyomon követik, a tapasztalataik alapján pedig széles körben alkalmazható természetvédelmi erdőkezelési módszereket dolgoznak ki.
A most megjelent eredmények feltárják az erdőszerkezet és -összetétel, illetve az erdei madárközösségek közötti összefüggéseket, és ezen eredményekre is alapozzák a későbbi beavatkozásokat. Az ökológusok megvizsgálták, hogy három középhegységi nemzeti park tölgyeseinek 11 különböző területén miben különbözik az ott élő madárközösség szerkezete az ott élő fák törzsvastagságától és más jellemzőitől függően. „A természetes erdők mozaikosak: változatos korú és vastagságú fák alkotják őket, az időnként előforduló bolygatások kisebb-nagyobb lékeket és nyíltabb foltokat hoznak létre bennük – folytatja az ökológus. – Általánosságban elmondható, hogy minél összetettebb és változatosabb az élő rendszer (például vegyes korú fák alkotják, és változatos a lomkorona szerkezete), annál gazdagabb az élővilága.”
A terepi kutatás során az ökológusok – Komlós Mariann szavai szerint – „hallgatóztak az erdőben”, vagyis a madarak hangjai és természetesen a megpillantásuk alapján mérték fel az adott erdőterület madárfaunáját. Emellett az Ökológiai Kutatóközpont más kutatói további erdőökológiai vizsgálatokat is végeztek ugyanott: felmérték a faállományt, valamint a cserje- és a lágyszárú szintet egyaránt. Megvizsgálják, hogy a beavatkozások előtt és után milyen mikroélőhelyek alakultak ki a területen, illetve hogy a madarak mellett milyen egyéb állatközösségek (például bogarak vagy denevérek) élnek ugyanott és hogyan reagálnak a beavatkozásokra.
Örvös légykapó Fotó: Szabó Gyula – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
„A vizsgálatok révén kimutattuk, hogy a tölgyesben az idős és vastag fák jelenléte befolyásolja leginkább a madárközösségek jellemzőit. Különösen a rovarevő madárfajok (például a füzikék és a poszáták), illetve az erdő egészségében nagyon fontos szerepet játszó harkályok száma függött jelentősen a vastag fák számától és sűrűségétől – mondja Komlós Mariann. – A harkályok által készített odúban aztán más odúlakó fajok, például cinegék és légykapók költöznek be. Számukra rendkívül fontos, hogy rendelkezésre álljanak azok a vastag törzsű fák, amelyekbe megfelelő méretű odú fúrható.”
Vörösbegy Fotó: Szabó Gyula – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
Az öregebb és vastagabb törzsű fák rendszerint durvább felszínű kérge változatosabb rovarközösséget tud fenntartani, ami táplálkozási szempontból ugyancsak fontos a rovarevő madarak számára. Az öregebb fák kiterjedtebb és többszintű lombkoronája is változatos élőhelyeket biztosít a rovarok számára. Ugyanakkor az öreg fák hiányában a fiatalabb, zárt erdő sűrű lombkoronája miatt kevesebb fény jut le az erdő alacsonyabb szintjeire, így e fák sűrűsége negatív hatással bírt a cserjeszintben költő madarak (például a feketerigó) jelenlétére. A tölgyeseket szinte sohasem kizárólag tölgyfák alkotják: mindig van bennük számos más fajú elegyfa is. Az ökológusok ezen elegyfák jelenlétének a madárfauna diverzitásában játszott pozitív szerepét is kimutatták a vizsgálat során.
„Az öreg és vastag fák által kínált sokszínű élőhelyek hatására megjelennek az erdőben a különlegesebb rovarfajok is, amelyeket a rovarevő énekesmadarak is követnek – vélekedik Komlós Mariann. – Az ő szerepük rendkívül fontos, hiszen táplálkozásukkal kártevőszabályozó funkciót töltenek be. Így a hatásuk visszacsatolódik, ezáltal fontos szerepet játszanak a teljes erdei közösség egészségének megőrzésében. Egyértelmű, hogy az ökológiai szempontból egészséges és gazdag erdő, illetve a hasonlóan értékes madárvilág egymást támogatják, nem létezhetnek a másik nélkül.”
Az esemény szervezői a LIFEforBUGSandBIRDS projekt, a Debreceni Egyetem és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság voltak. A konferencián az ország legjelentősebb természetvédelmi szervezeteinek képviselői gyűltek össze, mellettük külföldi szakemberek is képviselték magukat egy-egy prezentáció erejéig. Az előadások az innovatív természetvédelem állatokkal tematika köré épültek, ezen belül szó esett a regeneratív mezőgazdaságról, a természetvédelmi célú legeltetésről és a területek visszavadításról. Az előadók között jelen volt a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont LIFEforBUGSandBIRDS természetvédelmi projektje, az előadásuk témája a projekt egyik fő tevékenységébe tartozó rovarbarát legeltetés volt.
A projekt 2021-ben indult a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság területéhez tartozó Miklapusztán, azzal a céllal, hogy az ott megszűnt legeltetést újrakezdje, a rövid füvű gyepeket kedvelő fajok állományainak növelésére, valamint a trágyalebontó ízeltlábúak állományainak vizsgálatára és megerősítésére. Több kutatás is igazolja, hogy az ivermektin alapú féreghajtószerek a trágyában felhalmozódva a hasznos ganéjtúró fajok petéit és lárváit is elpusztítják. Ennek megállítására dolgozták ki a projektben a rovarbarát legeltetés módszereit, amelyben több megoldás is beletartozhat. Az egyik döntés, hogy nem használunk ivermektint, helyette más féreghajtószert helyezünk előtérbe, másik megoldás, ha az oltások időpontját változtatjuk meg, tehát nem a kihajtáskor adjuk be az állatoknak, hanem a lebomlási időt kivárva februárban vagy március elején, esetleg a behajtás után novemberben. Így a szermaradvány nem kerül ki a legelőkre. Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy mesterséges élőhelyeket helyezünk ki a gyepekre, ezek lehetnek féreghajtószermentes trágyakupacok, farakások, és rovarhotelek. A fent említett módszerekkel jelentősen segíthetjük a legelők ízeltlábú faunáját, így hatékonyabbá téve az ökológiailag nélkülözhetetlen szerepüket. A ganéjtúró fajok ugyanis nemcsak, hogy gyorsan eltakarítják a trágyakupacokat, hanem azok felaprózásával és leásásával a talaj tápanyagtartalmát is növelik, javítva a fűhozamot is. Eltűnésük esetén a trágya lassabban vagy egyáltalán nem bomlik le, felhalmozódik, kórokozók táptalajává válik, és foltokban kiégetheti a legelőket is. A lebontást végző bogárfajok megóvása a legeltetéssel foglalkozó gazdálkodók érdeke is.
A LIFEforBUGSandBIRDS projekt célul tűzte ki a trágyalebontó bogarak védelmét, és tevékenységük népszerűsítését, a gazdálkodók felvilágosítását. Folyamatosan járják az országot mezőgazdasági kiállításokon, gazdafórumokon, konferenciákon igyekeznek bemutatni az ivermektin bogarakra gyakorolt negatív hatását, Miklapuszta természeti értékeit és az ott végzett pozitív példaként említhető természetvédelmi kezeléseket. A rovarfajok állományainak növekedése magával hozza majd a gyepen fészkelő madárfajok állománynövekedését is, és egy egészségesebb gyepi életközösség kialakulását eredményezheti.
A Kazahsztáni és magyarországi szikes és sós vizek táplálékhálózatát, planktonösszetételét, illetve a vízimadarak táplálékláncra gyakorolt kettős szabályozását hasonlították össze a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) munkatársai kazak kollégáikkal közösen. Az eredményeikből kiderül, amint a kiszáradás miatt időszakossá válik a tó – ami sajnos globálisan egyre több természetes vizet is fenyeget –, a vízimadarak hatása egyre erősebbé válik. Így ezt a jelenséget figyelembe kell venni a természetvédelmi erőfeszítések tervezése során is.
Magyarország Európa szikes vizekben leggazdagabb országa (a Fertő tó pedig Európa legnagyobb szikes tava). Így a magyar ökológusok az évtizedek során hatalmas tudást halmoztak fel e vizes élőhelyek életközösségeinek működéséről. E tudás révén pedig – a szikes tavakat más, ugyancsak magas sótartalmú vizekkel összehasonlítva – olyan általános érvényű következtetéseket tudnak levonni, amelyek a világ minden vízi ökoszisztémájára igazak, és ilyen módon alapvető jelentőséggel bírnak e veszélyeztetett közösségek megóvásában.
E törekvéseket szolgálja az Al-Farabi Kazah Nemzeti Egyetemmel folytatott együttműködés is, amelynek keretében a Kazahsztánban rendkívül gyakori sós tavak közösségeit hasonlítják össze a szikesek élővilágával. A sós és szikes vizek között vízkémiai értelemben az a különbség, hogy míg előbbiekben a nátrium-klorid adja a sótartalom nagy részét, addig az utóbbiakban a sziksó (nátrium-karbonát) a domináns. Kazahsztán a világ legnagyobb tengerekkel nem összefüggő állóvize, a Kaszpi-tenger (valójában tó) keleti partján fekszik, de sok más sós tó is található az országban. Talán a leghíresebb közülük az Aral-tó, amely az éghajlatváltozás és az ember felelőtlen vízhasználata következtében korábbi kiterjedésének töredékére zsugorodott, de a vízfelülete európai léptékkel mérve még mindig jelentős.
A kazah sós tavak ezért ideális helyszínt kínálnak a magyar szikes vizekkel való összevetésre, hiszen e kutatások révén az ökológusok jobban megérthetik, hogy e tavak és vizes élőhelyek környezeti feltételei hogyan befolyásolják az élővilágukat. E tudományos együttműködés legújabb eredményei néhány hete jelentek meg az Ecological Indicators című folyóiratban.
„Kutatásunkban összehasonlítottuk e két különböző víztípus táplálékhálózatának rendszerét. Csaknem száz vízteret vizsgáltunk meg a két országban, és feltártuk, hogy ezek életközösségei nemcsak a kémiai összetétel miatt különböznek, de erősen hat rájuk az, hogy időszakosan kiszáradnak-e vagy sem” – mondta Boros Emil, a HUN-REN ÖK Vízi Ökológiai Intézet Állatökológiai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa, a kutatás vezetője. „Kimutattuk, hogy a vízimadarak ökoszisztémákra gyakorolt szabályozóhatása annál erősebb, minél gyakrabban szárad ki a víztest” – tette hozzá a kutató.
Az időszakosan kiszáradó vizekben gyakorlatilag nem élnek halak, hiszen képtelenek átvészelni a száraz időszakokat. Így a kiszáradó tavak táplálkozási hálózata jelentősen leegyszerűsödik, mivel a vízben úszkáló piciny állatkákból (például apró rákokból) álló zooplankton és a vízimadarak között kiesik egy táplálkozási szint (a halak). A plankton állatai emiatt az időszakos vizekben jobban felszaporodhatnak, ugyanis kisebb a rájuk nehezedő predációs nyomás (bár a madarak is fogyasztják őket). A madarak planktonfogyasztása adja a már említett „kettős” kontroll egyik elemét, a felülről lefelé irányuló szabályozást. Csakhogy amint Boros Emil és munkatársai feltárták, a madarak másik, alulról felfelé irányuló hatása is jelentős: ez a guanotrofizáció. Amint az elnevezésből sejthető, a guanotrofizáció a madarak ürülékének tápanyagtartalom-növelő („trágyázás”) hatását jelenti.
„A madarak táplálkozni, pihenni és szaporodni keresik fel az állóvizeket. E célokra a sekélyebb, időszakosan kiszáradó vizek megfelelőbbek a számukra, mivel a part menti régiókban leér a lábuk az aljzatra, ami energiamegtakarítást jelent nekik. Eközben a vízben lebegő szervezetek is feldúsulnak a fogyatkozó vízben, így könnyebb őket elkapni” – tette hozzá Boros Emil. A kutatás vezetője még elmondta, az emiatt kiszáradó vizekben erősödik a madarak predációs nyomása, miközben a vízben elhullatott ürülékük miatt a tápanyagtartalmat is növelik. E guanotrofizáció a mi időszakos szikes vizeinkben is nagyon jelentős, hiszen (Kazahsztánhoz hasonlóan) a hatása nálunk is összefügg a természetes vizek zsugorodásával.
Ahogy a tavak egyre inkább kiszáradnak, úgy erősödik a vízi madarak kettős szabályozószerepe. Az ökológus szavaival „az alulról és a felülről ható kettős kontroll rövidre zárja a tavi életközösségeket”. Ez a hatás az egész világon terjedőben van, hiszen a klímaváltozás és az emberi vízhasználat miatt a korábban állandó vizek közül is egyre több válik időszakossá, és a vízborítottságot hosszabb-rövidebb kiszáradó időszakok szakítják meg. A vízimadarak befolyását csak tovább erősíti, hogy röpképességük miatt igen mobilisak, nagy távolságokat hidalhatnak át rövid idő alatt. Így ha egy tó kiszárad, és már nem találnak ott fogyasztható vízi szervezeteket, átköltöznek a szomszéd tóra.
„A kiszáradó tavak ökológiai változásai talán a legaktuálisabb vízi ökológiai téma Magyarországon is. Alig van olyan tavunk és vizes élőhelyünk, amelyet ne fenyegetne a zsugorodás, végül pedig a kiszáradás. E folyamat itt zajlik a szemeink előtt. Így nagyon fontos, hogy minél jobban megértsük e folyamat életközösségekre gyakorolt hatását” – hangsúlyozta Boros Emil, a HUN-REN ÖK ökológusa.
A telex.hu Garamszegi László Zsoltot kérdezte a hazánkban terjedő járvánnyal kapcsolatban:
„A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója, Garamszegi László szerint a Magyarországon újra megjelenő száj- és körömfájásjárvány is intő jel arra, hogy sokkal jobban kell figyelni az inváziós jelenségekre. Egy jó monitoringrendszer, ha nem is szúr ki mindent, alkalmas arra, hogy megelőzze a nagyobb károkat, és beindítsa a több ágazatot érintő riadóláncot.
„A mostani ragadós száj- és körömfájásjárványt nyugodtan tekinthetjük inváziónak, még akkor is, ha volt már ilyen nálunk. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy a legutóbbi, ötven évvel ezelőtti járvány óta látens módon itt maradt volna az akkori vírustörzs. A genetikai vizsgálatok azt mutatják, hogy egy 2017–2018-ban Pakisztánban izolált vírustörzzsel rokon a most felbukkanó törzs. Az eredetét nem lehet pontosan rekonstruálni, de biztosan egy újonnan behurcolt vírusról van szó” – mondta Garamszegi László.”
(Forrás: telex.hu – Fehér János)
