Az Ökológiai Kutatóközpont Kert a köbön tudomány-kommunikációs eseménysorozata májusban folytatódik, ezúttal a beszélgetés az inváziós fajok által okozott problémák kialakulásának folyamatát és kezelési lehetőségeit járja körül. Az est hangulatát a Budapest Gipsy Swing kellemes francia jazz manouche zenéje emeli tetőfokára.
Az idegenhonos fajok megjelenése, megtelepedése Magyarországon is számtalan ökológiai, gazdasági és társadalmi konfliktus forrása. A betelepülő fajok sok esetben invázióra és az őshonos rendszerek gyors megváltoztatására is képesek lehetnek. A beszélgetés az inváziós fajok által okozott problémák kialakulásának folyamatát, kezelési lehetőségeit járja körül, bemutatva azok széles tárházát többek között a gerinctelen, a vadászható madár- és emlős-, valamint a különböző növényfajok példáin keresztül.
Program
Gyerekfoglalkozások és kutatói programok: 15.00-18.00
– Hódos sátor
– Magbemutató sátor
– Vadbiológia sátor
– Virológia sátor
– Szúnyogos sátor
– Kullancsos sátor
– Vízipók és barátai sátor – vízi makrogerinctelen bemutató program
– Viráginvázió beporzó szemmel (beporzós játék)
– Méz-ízbogozó sátor (Kislépték Egyesület és Szabó Adrienn méhész)
– Gyermekeknek GYIK Műhely és Mesetérkép foglalkozás
– Kötéltechnikai bemutató és játék a Dzsindzsa Nindzsa alpinistáival (korhatár: 8-18 év)
– Betekintés a kulisszák mögé: vezetett túra a szabadföldes kísérleti rendszerbe. A túra indulási időpontjai május 13-án: 12:30; 14:30; 16:30. A részvételhez előzetes regisztráció szükséges erre a linkre kattintva.
Tudós beszélgetés 18.00-19.00
Katona Krisztián, PhD – habilitált egyetemi docens Samu Ferenc – az MTA doktora Molnár Zsolt – az MTA doktora Moderátor: Élő Anita – újságíró
Gulyás Balázs orvost, neurobiológust nevezte ki a miniszterelnök az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnökének 2023. május 1-jei hatállyal.
Gulyás Balázs 42 év után tér vissza Magyarországra, hogy ezentúl ő irányítsa az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot. Kutatóként és tudományszervezőként óriás teljesítmény áll mögötte – hangsúlyozta Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter a kinevezési okirat átadásakor a Karmelita kolostorban.
Gulyás Balázs 2012 óta a szingapúri Nanyang Technológiai Egyetem (NTU) Lee Kong Chian Orvostudományi Karán (LKCMedicine) a transzlációs idegtudományok egyetemi tanára, valamint az NTU Kognitív Neuroképalkotó Központjának (CoNiC) igazgatója.
Megbízása kapcsán az új elnök elmondta: „Nagy örömömre szolgál, hogy a jövőben az ELKH kutatóhelyek vezetőivel, tehetséges és elkötelezett kutatóival és az őket segítő munkatársakkal dolgozhatok együtt. Hiszem, hogy közös munkával, ötleteink megosztásával és együttes szakértelmünk kihasználásával kiemelkedő eredményeket érhetünk el, amivel közvetlen hatást gyakorolhatunk hazánk jövőjére, honfitársaink jólétére, egészségére, kultúrájára, és teljesítményünk hozzájárul az egyetemes tudomány további fejlődéséhez.”
Azelőtt, hogy az LKCMedicine egyik alapító professzoraként és az orvoskaron indított neurológiai és mentális egészség-program első vezetőjeként dolgozott, tudományos pályafutása nagy részét a svédországi Karolinska Intézetben, Stockholmban töltötte, ahol a Klinikai Idegtudományi Intézet Pszichiátriai Részlegén jelenleg is professzor.
Orvosi tanulmányait a Semmelweis Egyetemen végezte szülővárosában, Budapesten, ahol 1981-ben szerezte orvosi diplomáját, miközben párhuzamosan vendéghallgatóként fizikát is tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A Leuveni Katolikus Egyetemen BA- és MA-diplomát szerzett filozófiából (1982, 1984), majd ugyanitt a neurobiológia terén PhD-fokozatot szerzett 1988-ban. Ezt követően posztdoktori tanulmányokat végzett a Karolinska Intézet Klinikai Neurofiziológia Tanszékén és az Oxfordi Egyetem Kísérleti Pszichológia Tanszékén. Karrierje során több vezetői és vezetőfejlesztési képzési programban is részt vett a Londoni Egyetemen, az Oxfordi Egyetemen és a Harvard Business Schoolon. Emellett a Londoni Egyetem Heythrop College-ben BD címet (teológia, 2020), a Milton Keynes-i The Open Universityn CHEMS címet (matematika, 2022) szerzett, valamint a Leuveni Katolikus Egyetemen (1988), a Karolinska Intézetben (1997) és a Debreceni Egyetemen (1999) habilitált az orvostudomány terén.
Karrierje elején úttörő megfigyelésekkel járult hozzá a látásneurológia és az emberi agy funkcionális feltérképezése terén pozitronemissziós tomográfia (PET) alkalmazásával végzett kutatások fejlődéséhez. Később az érdeklődése a PET-alapú molekuláris neuro-képalkotás felé fordult, különös tekintettel a neurológiai és pszichiátriai betegségekre és ezek „humanizált” állati betegségmodelljeire. E tevékenység részét képezte a biomarkercélpontok azonosítása, valamint a gyógyszeres és diagnosztikai képalkotó eljárások fejlesztésére irányuló vizsgálatok. Az utóbbi időben többek között a neurológia, a pszichiátria, az alap- és kognitív idegtudományok és neuro-képalkotás területein végez kutatásokat, legújabban különös figyelmet fordít az emberi agy rendkívüli képességei neurobiológiai alapjainak vizsgálatára.
Gulyás Balázs szerzőként vagy szerkesztőként tizennégy könyvet, mintegy negyven könyvfejezetet és több mint 290 tanulmányt publikált tudományos folyóiratokban (forrás: Scopus és ORCID), továbbá hét szabadalom létrejöttéhez járult hozzá. Többek között az Academia Europaea (Európa Akadémiája, ahol az Élettani és Idegtudományi Szakosztály elnöke), a Magyar Tudományos Akadémia, a Belga Királyi Orvostudományi Akadémia és az Európai Kutatási Tanács „Advanced Grants Panel”-jének tagja és az Imperial College London Orvostudományi Kara Agytudományok Tanszékének tiszteletbeli professzora.
Tudományos munkásságát számos díjjal és címmel ismerték el, ezek közül a legjelentősebbek: Marie Curie-díj (2001, 2005, 2009, European Association for Nuclear Medicine), Arany János-érem (2005, Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság), Hevesi György-díj (2005, Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság), Guilleme Budé-emlékérem (2006, College de France), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2007), Dr. Szabó György-díj (2012), a Debreceni Egyetem díszdoktora.
Új növényházi kísérleti rendszert építettek az Ökológiai Kutatóközpont kutatói Vácrátóton a botanikus kerthez tartozó kísérleti területen, az ún. Tízholdban. Az polikarbonát növényházak egy olyan újonnan kialakított kutatási infrastruktúra fejlesztés részei, mely alkalmas nagy ismétlésszámú magbank ökológiai, csírázásbiológiai és fitométeres vizsgálatok kontrollált körülmények közötti megvalósítására. A növényházi rendszer mellett pedig a Tízhold kísérleti terében vízi ökológiai rendszerekben (mezokozmoszokban) is folytathatók majd ökológiai kérdéseket célzó kísérletek.
Az ELKH Infrastruktúra fejlesztés pályázatának és az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójának támogatásával összesen 5 új, 2,5 m X 10 m-es növényház készül el.
Az első kísérletek egyikében különböző élőhelyek talajainak magbank készletét hasonlítják össze, illetve a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatóival közösen azt vizsgálják, hogy a vaddisznó túrásoknak milyen hatása van a talajokban található magkészletre. A vaddisznó, bár őshonos állat, de spontán terjeszkedése hasonlít az invazív fajokéhoz. Fontos kérdés, hogy túrásaival hogyan befolyásolja az őshonos és invazív növényfajok terjedését, tehát a megfelelő kísérletek tervezésével fontos invázióbiológiai kérdésekre adható válasz. Egy másik most induló kísérlet sorozatban különböző növényi jellegek változását fogják vizsgálni kísérletes körülmények között.
Az üvegházakat a kutatók saját erőből építették fel a mintegy 1,5 tonna össztömegű, dobozokban leszállított elemekből, hasonlóan az IKEA bútorok összeállításához. A nagy munkához 15-20 fő lelkes, összehangolt munkája kellett, amely egyúttal csapatépítő tréningnek is megfelelt.
Az új kísérletes infrastruktúrával mintegy 125 m2-nyi szabályozott kísérletekre alkalmas terület jött létre, amely lehetővé teszi több kutatócsoport szinkronizált munkáját.
Az emberiség végre fellélegzett a koronavírusból, gondolhatnánk, ám a veszély nem múlt el. Az emberi terjeszkedés nyomán bármikor előfordulhat, hogy nagy pusztításra képes kórokozókkal kerülünk kapcsolatba. Ezen terjeszkedések egyik legkockázatosabb területe a legutóbbi időkig még háborítatlan erdők és barlangok világa, hiszen olyan gazdafajokat és mikrobákat rejtenek, amelyekre nem vagyunk felkészülve. Dr. Földvári Gáborral, az Ökológiai Kutatóközpont csoportvezetőjével beszélgetett partneroldalunk a Greendex, ahol szóba kerültek az újonnan felbukkanó kórokozók, valamint, hogy Magyarország mennyire veszélyeztetett általuk.
Az ELKH-hoz tartozó Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) és Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatói a mezőgazdaságban hasznos szerepet betöltő pókok állományainak hosszú távú változását tanulmányozták egy 23 évvel ezelőtti kétéves vizsgálat megismétlésével. A vizsgálatok eredményeinek összevetése azt mutatta, hogy a pókállomány jelentősen, mintegy 50 százalékkal csökkent a hazai mezőgazdasági területeken a közel negyed évszázados időtávban. Bár az összfajszám csak minimálisan változott, számos korábban gyakori mezőgazdasági faj létszáma drasztikusan lecsökkent. A pókok esetében világviszonylatban is egyedülálló átfogó kutatást bemutató publikáció a rangos Scientific Reports tudományos folyóiratban jelent meg.
Hat éve sokkolták a közvéleményt azok a német kutatások, amelyek kimutatták, nem véletlen, hogy ritkábban kell autóablakot mosni egy hosszú úton, ugyanis a repülő rovarok egyedszáma 27 év alatt 75 százalékkal csökkent a németországi védett területeken. A „rovarapokalipszisnek” is nevezett jelenség valódiságát sajnos több további vizsgálat is megerősítette. A rovarok és más ízeltlábúak éppen óriási biomasszájuk és fajgazdagságuk miatt kulcsszerepet játszanak a földi bioszféra működésében, és különféle ökoszisztéma-szolgáltatások révén az emberiség létének biztosításában is, elég csak a beporzásra vagy a lebontásban, talajképződésben játszott szerepükre gondolni. A kutatók ismeretei azonban a téma fontossága ellenére is hézagosak maradtak. A korábbi kutatások ugyanis néhány gyakori, látványosabb rovarcsoportra koncentráltak, és az okokat illetően is sokszor ellentmondó eredményre jutottak, például azzal kapcsolatban, hogy mennyiben magyarázat erre a globális klíma- és tájhasználat-változás, vagy inkább helyi tényezők, így az intenzív peszticidhasználat és élőhely-átalakítás lehet a jelenség oka.
Az ATK Növényvédelmi Intézetének (NÖVI) Samu Ferenc vezette kutatócsoportja az ÖK Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportja munkatársainak bevonásával pókok állományainak hosszú távú változását tanulmányozták. A pókok különféle mezőgazdasági kultúrákban számos rovarkártevő fontos természetes ellenségei. Ugyanakkor az ízeltlábúak e csoportjának populációváltozásai más rovarokhoz képest világviszonylatban is alulkutatottak, és ebben az esetben sem egyértelmű, hogy a változások a globális klímaváltozásra vagy a helyi tényezők megváltozására vezethetők-e vissza. E kérdés megválaszolásához a kutatók egy 23 évvel ezelőtti, két évig tartó vizsgálatot ismételtek meg egy peszticidekkel nem kezelt lucernaföldön és füves szegélyében, a helyi változások hatásainak kiküszöbölésére törekedve. A gyűjtési időszak, a módszerek és a mintavételi erőfeszítés tekintetében az akkor alkalmazott protokollt reprodukálták.
1. ábra. A pókok egyedszámának csökkenése lucernatáblában és füves szegélyében (Fotó: Lengyel Attila)
A vizsgálatok eredményeinek összevetése a pókállomány drasztikus fogyatkozását mutatta: a lucernában 45 százalékkal, míg a földet övező természetközeli füves szegélyben 59 százalékkal kevesebb pókegyedet találtak. Ugyanakkor a fajgazdagságot illetően csak minimális csökkenést, inkább egyes fajok kicserélődését és sok gyakori faj állományának megtizedelődését tapasztalták. E folyamat eredményeként a természetközeli és az agrárélőhelyek korábban markánsan elkülönült pókközösségei mára hasonlóbbá váltak, ami a változatosság csökkenését jelzi, különösen a hálóépítő mezőgazdasági pókfajok esetében. A vizsgálat nemcsak a hasznos pókok visszaszorulásának veszélyére hívja fel a figyelmet, hanem egyúttal arra is rámutat, hogy a jelenség nem vezethető vissza esetleges lokális változásokra, hanem nagyobb léptékű folyamatok leképeződésével állunk szemben. A klímaváltozás, az intenzív tájhasználat és a természet visszaszorulásának problémaköre jól ismert, a mostani kutatás azonban újabb érvekkel támasztja alá, hogy e kedvezőtlen folyamatok megállításához sürgős cselekvésre van szükség.
2. ábra. A természetközeli szegély és a lucernatábla 23 éve még jól elkülönülő pókfajösszetétele mára jól láthatóan hasonlóbbá vált egymáshoz
A természettel összhangban élő népcsoportok a generációk során kialakult, extenzív tájhasználat révén sok esetben hozzájárulnak az ökológiai rendszerek és a hozzájuk kötődő biodiverzitás fenntartásához. Az azonban csak egyedi esetekben fordul elő, hogy a hajdanvolt civilizációk eltűnésük után több ezer évvel, akár kontinentális léptékben is jelentős hatással lennének a tájra és a tájban található élővilágra. E jelenséget leginkább a „kunhalmok” vagy más néven „halmok”, „kurgánok” példáján lehet megismerni. Deák Balázs és Valkó Orsolya: „Kunhalmok” – évezredek történelme és a biológiai sokféleség találkozása című írása A Földgömb című folyóirat áprilisi számában jelent meg.
Nem kell erdőbe menni ahhoz, hogy kullanccsal találkozunk A vérszívók az enyhe idő beköszöntével a városokban is egyre aktívabbak, mondja Földvári Gábor, az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Nagyon sokan nem tudnak róla. Azt mondja, hogy nemcsak a erdeink (itt nagyon), vagy a parkokban le lehet kullancsokkal találkozni, hanem a saját kertünkben is A kutatásban bárki segíthet. Részletek a Kullancsfigyelő | (kullancsfigyelo.hu) és Kullancs a kertben oldalon..
Talán sokan nem is gondolnák, de a ma kétes hírnévnek örvendő hódok igen sokat tesznek a kétéltűek megmentéséért, még akkor is, ha nem is ez a céljuk. Vági Balázs Juhász Erikával, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont kutatójával együtt a hódok által létrehozott élőhelyek kutatásával is foglalkozik, ezek kétéltű közösségeit tárja fel: „Nagyon kellemes, pozitív meglepetés volt ezekkel a hód élőhelyekkel találkozni. Rendkívül sokszínűek. A hód munkája nem pusztán annyi, hogy épít egy gátat – ez csak a kezdet, amivel felduzzasztja a vízfolyást. De kétéltű szempontból az igazán jelentős dolog az, hogy utána ez a víz kilép a mederből. Akár a főmederrel párhuzamosan, akár a gátakon kívül jelentős mennyiségű víz kerülhet szántóföldekre, rétekre és egyéb helyekre. Itt nagyon rövid idő alatt meglepően jól kinéző vizes élőhelyek tudnak létrejönni, pont olyan jellegűek, amilyenek a kétéltűeknek kedvezőek. Különösen amiatt, hogy a sok kétéltűfajra veszélyt jelentő halak nem nagyon jutnak el ide, mivel annyira frissen keletkeztek.”
Fráter Erzsébet a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert kurátora, a Rendszertani gyűjtemény vezetője, a Debreceni Egyetem tiszteletbeli docense, egyebek mellett A Biblia növényei és A Biblia ételei című könyvek szerzője. A szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai kérdezték őt hitről, bibliai növényekről, saját bibliai kert létesítéséről.
Európában elképesztően sokféle rovar él, amelyek beporozzák a termesztett és a vadon élő növényeket. Ez a sokféleség elengedhetetlen az egészséges természet és a jó minőségű emberi élet szempontjából. A termesztett növények háromnegyedének, a vadon élő növények 87%-ának termés- és magképzéséhez szükség van a beporzókra. Az elmúlt évtizedekben azonban a mézelő méhek, vadméhek, zengőlegyek, lepkék, bogarak száma és sokfélesége globálisan csökken, melyben nagy szerepe van a fészkelő helyeik és táplálékforrásaik elvesztésének. Sok faj a kihalás szélén áll.
Az Ökológiai Kutatóközpont új szakmai ismeretterjesztő kiadványt jelentetett meg Beporzó-barát városok – a beporzó rovarok támogatásának lehetőségei települési környezetben címmel, amely az ÖK honlapján elérhető és letölthető. A kiadvány a települési környezetben kínálkozó lehetőségeket veszi számba, melyek a beporzók védelmét, a beporzás fenntartását segíthetik.
Ezen célokat többek között az Európai Unió 2018-ban elfogadott Beporzó Stratégiája is megfogalmazta, szorgalmazva a beporzók megfogyatkozásának hátterében álló okok megértését és hanyatlásuk megállítását a társadalom bevonásával. A városok és falvak sok beporzó rovar menedékei lehetnek, táplálékot és fészkelő helyet nyújthatnak számukra. Megfelelő tervezéssel és odafigyeléssel a települések igazi beporzó paradicsommá alakíthatók. A segítség pedig azonnal megtérül, hiszen a gazdag rovarközösségek termesztett növényeink, virágaink, fáink megfelelő beporzásáról gondoskodnak. A kiadvány áttekinti a magkeverékekkel vetett ágyások, területek kialakításának és fenntartásának gyakorlati lépéseit, hangsúlyozva az őshonos növényfajok fontosságát. Tanácsot ad a kertészeti virágok, cserjék, fák körében ajánlott növények kapcsán, melyek a településeket nem csak széppé, de beporzó-barátabbá is tehetik. Az összefoglalt gyakorlatok hazai és nemzetközi ökológiai kutatások eredményei, nemzetközi tapasztalatok alapján kerültek megfogalmazásra a gyakorlati beporzó védelem megvalósítása érdekében.
A Győri Törvényszék 2022. december 5-én hozott ítéletében elutasította a Greenpeace Magyarország Egyesület, mint felperes keresetét, és ezáltal hatályban tartja a Fertő tavon létesítendő, nézetünk szerint nemcsak gigantomán, hanem egyszersmind súlyosan környezetkárosító beruházással kapcsolatos közigazgatási határozatot, miszerint az építkezés folytatódhat. Az ítélet jogerős, a döntés ellen „fellebbezésnek helye nincs”.
Az ítélet indokolását a bíróság 18 oldalon, 110 számozott bekezdésben foglalta össze. Az indokolás szakmailag nem meggyőző, sőt nézetünk szerint kimondottan megalapozatlan, ezért továbbra is irányadónak tartjuk az MTA VIII. Osztályának 138/2021. (XII.14) számú határozatát a Fertő tavat és a nemzeti parkot károsan befolyásoló beruházással kapcsolatban.
A felperes keresetét elutasító ítélet részletesebb kritikájával nem kívánunk foglalkozni, mert ez az ügyvédek és a környezetvédelmi szakjogászok feladata. Az ítélet indokolása azonban tartalmaz egy olyan érvelést, amelyet a szaktudományok képviselőiként nem fogadhatunk el, és amely ráadásul nemcsak természettudományos, hanem nézetünk szerint jogi szempontból is tarthatatlan. Az ítélet 103. bekezdéséről van szó, amelyet teljes terjedelmében, betű szerint idézünk:
„Fontos azt hangsúlyozni, hogy a Natura 2000-rendelet perben irányadó rendelkezései alapján a fajok, illetve azok élőhelyének a fenntartása a cél. Különbséget kell tehát tenni a fajok és annak egyes egyedeinek védelme között. Nem vitás, a tó medrét érintő kotrás hatással lehet a jelenlévő állatfajok egyedeire, azonban jogsérelmet ezzel kapcsolatban megállapítani akkor lehet, ha a módosítással érintett tevékenység a fajokra, mint az egyedek összességére, egészre, illetve a területen jelenlévő fajok élőhelyének egészére jelent veszélyt. Az, hogy egyes a perrel érintett területen egyes egyedek előfordulhatnak, illetve az emberi beavatkozás következtében elpusztulhatnak, nem áll összhangban azzal a Natura 2000 rendeleti szabállyal, mely szerint az élőhelyek, illetve a fajok fenntartása a cél. Mivel megállapítható volt, hogy a területet élőhelyként és szaporodási helyként az érintett egyedek általában nem használják, az egyes, a kotrás ellenére is csak feltételezhetően jelen lévő egyedek védelme a beruházással szemben aránytalan korlátozás lenne. Ugyanígy aránytalan korlátozás [sic!] jelentene a kotrási időszak kérelemben foglaltak szerinti bővítése iránti kérelem elutasítása is.”
Abból a 103. bekezdés első mondatában foglalt vitathatatlan megállapításból, miszerint a 275/2004. sz. Korm. rendelet („Natura 2000-rendelet”) egyik célja „a fajok, és azok élőhelyének a fenntartása”, természetesen nem következik az a második mondatban foglalt megállapítás, miszerint különbséget kell tenni a fajok és azok egyes egyedeinek védelme között. A „tehát” szócska beszúrása a második mondatba azt a hamis benyomást kelti, mintha a fajok és azok élőhelyének megvédése függetleníthető lenne a fajok egyedeinek megvédésétől.
Egy faj védelme főszabályszerűen a fajt képviselő összes egyed megvédésével valósítható csak meg, mint ahogy a faj élőhelyének védelme is főszabályszerűen az összes egyed védelmét magában foglalja. A Magyarországon védettnek nyilvánított fajok minden egyede védettséget élvez, és jogsértés valósul meg akkor is, ha valaki akár egyetlen egyet elpusztít. A szabálysértésekről szóló törvény értelmében a fokozottan védett növény- és állatfajok egyetlen példányának elpusztítása is pénzbüntetéssel járó szabálysértés, súlyosabb esetben bűncselekmény. A védett fajokhoz tartozó egyedek elpusztításának jogellenességén nyilvánvalóan nem változtat az, hogy a Natura 2000-rendelet szövege kifejezett formában nem utal az egyedek elpusztításának tilalmára.
Különösen visszásnak látjuk az indokolás 103. bekezdésének azon kitételét, amely szerint az alperes által végzett tevékenység jogsérelmet csak akkor valósítana meg, ha a területen jelen lévő fajok egyedeinek összességére, az élőhely egészére nézve jelentene veszélyt. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a bíróság a Natura 2000-rendelet vélt hézagaiból, nevezetesen a szankcióra való közvetlen utalás hiányából arra a következtetésre jutott, hogy a természetkárosítás az adott esetben ne lenne megállapítható.
A fentieken túl hivatkozhatunk a természet védelméről szóló törvény 42. és 43. §-aira is, amelyek kimondják a védett növény- és állatfajok egyedeinek védelmét, és ezt a védelmet nem relativizálják olyan utalással, hogy az egyedek védelme nem aránytalan-e más érdekekkel összehasonlítva.
A szóban forgó ítéletet a természetvédelmi törvény imént említett rendelkezéseivel összeegyeztethetetlennek, és ezáltal megalapozatlannak látjuk. Hogy egy abszurd példával is megvilágítsuk az ítélet indokolásában kifejezésre jutó jogi érvelés tarthatatlanságát: egy lopást sem lehetne azzal mentegetni, hogy bár a sértettől elloptak 10 000 forintot, az illetőnek még mindig van 1 millió forintja.
Mindezek után a kérdés már csak költői lehet: vajon jogszerűvé válik-e egy védett faj számos egyedének önös érdekekből történő elpusztítása azon az alapon, hogy az adott fajnak másutt maradnak még egyedei.
Báldi András biológus, az MTA levelező tagja Földi András jogász, az MTA levelező tagja Padisák Judit biológus, az MTA levelező tagja Podani János biológus, az MTA rendes tagja Szathmáry Eörs, biológus, az MTA rendes tagja Vida Gábor biológus, az MTA rendes tagja Vörös Imre jogász, az MTA rendes tagja
A természetvédelem jeles napjainak sorában február 2-a a Vizes Élőhelyek Világnapja. Az iráni Ramsar városában 1971-ben ugyanis ezen a napon írták alá a vizes élőhelyek védelméről szóló nemzetközi egyezményt, amely a legrégibb természetvédelmi államközi megállapodás. 2023-ban a világnap központi témája a vizes élőhelyek rekonstrukciója. Ebből az alkalomból szervezett 2023. február 2-án, Dömsödön ünnepi előadóülést az Agrárminisztérium, közös szervezésben a Szomor Ökofarmmal és a Ramsari Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottsággal.
Az Ökológiai Kutatóközpontot Dr. Boros Emil az ÖK Vízi Ökológiai Intézet tudományos főmunkatársa és a Ramsari Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottság tagja képviselte. Szomor Dezső ökogazdálkodóval, a Szomor Ökogazdaság vezetőjével (aki szintén tagja a Ramsari Bizottságnak) közösen tartott előadásában a Kiskunsági Nemzeti Park részét képező, ramsari-területként nyilvántartott, nemzetközi jelentőségű apaji szikes vizes élőhely-rekonstrukciót értékelte az elmúlt 30 évre vonatkozóan, valamint bemutatta az ehhez kapcsolódó LIFE Nature pályázatot.
Az ökológus szakértő az általa végzett több évtizedes vizsgálatok alapján részletesen bemutatta az Apaj-puszta területén található Alsó-Szúnyogi-rét területén a Szomor Ökogazdaság által létrehozott és működtetett 500 ha kiterjedésű kísérleti szikes vizes élőhely-rekonstrukció eredményeit.
„A lényege az ennek a rendszernek, hogy az ősi Dunavölgyi-síkság ártéri vizes élőhely rendszerének működését rekonstruálja a jelenlegi tájhasználati körülményekhez igazodva, ahol a fenntarthatóságot a vízrendszerhez kapcsolódó, a Szomor Ökogazdaság által üzemeltetett halastórendszer biztosítja. A vízrendszer természetvédelmi-ökológiai különlegessége az, hogy a Duna vizével táplált halastavak és természetszerű mocsarak közvetlen vízpótlása a felszín alatti helyi gravitációs áramlási rendszereken keresztül történik, ez közvetetten biztosítja a szikes vizes élőhelyek megfelelő minőségű és mennyiségű vízellátását is. A globális léptékben is különleges sziki élőhelyek helyreállítása szempontjából ezért az Apaj-pusztai vizes élőhely-rekonstrukció lényeges referencia területnek tekinthető a régióban. Az időszakos vizes élőhely természetvédelmi kezelését a Szomor Ökogazdaság az árasztás mellett bivaly és magyar szürkemarha állomány extenzív legeltetésével valósítja meg” – mondta el Boros Emil.
Közel két évtizedes elmaradást pótolva megjelent az első átfogó, minden állatrendszertani egységet tárgyaló összefoglaló kötet a Magyarországon megjelent özönállatfajokról. Az Özönállatfajok Magyarországon a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Rosalia kézikönyvek sorozatában érhető el.
Annak ellenére, hogy az inváziós állatok térhódítása mára az élővizeink, erdeink életközösségeit fenyegető legnagyobb veszéllyé vált, a mai napig nem volt olyan kötet, amely összefoglalta volna az egyes fajcsoportok kutatóinál rendelkezésre álló tudást, sőt még a fajok egyszerű felsorolása is hiányzott. Ezt a hatalmas munkát 36 szakember, az egyes rendszertani csoportok szakavatott képviselői végezték el. Az Ökológiai Kutatóközpont több kutatója is társszerzője a kötetnek, Borza Péter az Erszényes rákok fejezetet, a Kétszárnyúakat Soltész Zoltán, Garamszegi László Zsolt és Török Edina jegyzi.
Inváziós vagy özönállat (és növény) fajoknak azokat nevezzük, amelyek emberi hatásra eredeti elterjedési területüktől nagy távolságra kerültek, és az ottani új környezetben nemcsak hogy megtalálták életfeltételeiket, hanem számukra kedvező körülményekre leltek. Eredeti élőhelyükön egy olyan természetes rendszer részét képezik, amelyben számos más fajjal kell együtt élniük, a fajok közötti versengésben fennmaradniuk, miközben fogyasztóik, ragadozóik és kórokozóik folyamatosan gondoskodnak arról, hogy állományaik ne tudjanak egyeduralkodóvá válni. Új helyükön általában ezek a korlátozó tényezők nem hatnak rájuk, ezért képesek ott elszaporodni, tömegessé válni.
A kötetben a szerzők olyan állatfajokat mutatnak be, amelyek új élőhelyükön elsődlegesen ökológiai problémát jelentenek, de mint az a leírásokban látható, kevés közöttük az olyan faj, amelynek ne lenne kisebb-nagyobb vagy akár katasztrofális mértékű gazdasági hatása is.
A könyv a Magyarországon már megtelepedett vagy rövidesen elkerülhetetlenül megjelenő 118 állatfaj részletes bemutatását, továbbá négy kétéltűfaj és 32 szárazföldi csigafaj rövid ismertetését tartalmazza. A kötet egyik fontos tanulsága, hogy vizeink különösen veszélyeztetettek, ugyanis a tárgyalt fajok több mint fele azokban fordul elő.
Hazánk élővilága számára a tél jelenti a legnagyobb kihívást, ám a klímaváltozással a fagyos évszak is átalakul – nem biztos, hogy az őshonos állatok előnyére. Hogyan alkalmazkodnak az állatok a télhez? Milyen kihívást jelent számukra, ha enyhül az időjárás, és sokasodnak a szélsőségek? Dr. Földvári Gábor biológussal, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének főmunkatársával készült riport a 24.hu számára.
Az állatvilág alapvetően három stratégiát követ: egyesek helyben maradva aktívan alkalmazkodnak a hideghez és a kevesebb táplálékhoz, mások jobb körülményeket keresve vándorolnak, a harmadik csoport pedig dermedtségbe, »téli álomba« merül– mondja a 24.hu-nak Földvári Gábor. Az evolúció igen keményen méri az alkalmazkodás lehetőségét, ez nem valami aktív, tudatos cselekvés, hanem szelekció eredménye: azok az egyedek éltek túl és tudtak tovább szaporodni, amelyek életben maradtak a szűkös és egysíkú téli diéta mellett is.
Az Alföldön számos erdőssztyepp-folt és kunhalom védi szigetként a hajdani élővilágot. Az Ökológiai Kutatóközpont egyik legújabb kutatásában e fragmentált élőhelyek biodiverzitását térképezték fel, és azt találták, hogy kis méretük ellenére is hatalmas természetvédelmi értékkel bírnak. Ezek az élőhelyek például legalább százötven pókfajnak adnak otthont, amelyek között van olyan is, amit már több mint száz éve nem látott senki, sőt a tudomány számára teljesen ismeretlen faj is.
Az Ökológiai Kutatóközpont Lendület Táj- és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoport kutatói e kutatásukban két, erősen fragmentált (vagyis csak kis foltokban létező) élőhelytípust vizsgáltak. Az egyik a kiskunsági erdős sztyepp volt, amelyet száraz gyepek és a bennük álló kisebb erdőfoltok alkotnak. Az erdők elsősorban nyárfákból állnak, illetve galagonya- és borókabokrok találhatók a cserjeszintben, de az ökológusok ez alkalommal a társulás gyepi összetevőjére fókuszáltak. A másik vizsgált élőhelytípus a kurgánokon vagy kunhalmokon található gyepek. A kunhalmok sztyeppi népekhez kötődő ősi temetkezési helyek. Sokszor több ezer évesek, és főképpen az Alföldön találhatók nagy tömegben.
„Eurázsiában több százezer kurgán létezik, és mivel e dombok oldala meglehetősen meredek, magasságuk pedig általában néhány méter, rendszerint alkalmatlanok voltak mezőgazdasági művelésre. Emiatt sokszor a mai napig őrzik az ősi gyepek flóráját és faunáját – mondja Gallé Róbert, Ökológiai Kutatóközpont Lendület Táj- és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoport munkatársa, a Basic and Applied Ecology folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője. – Mindkét vizsgált élőhelyünk, az erdőssztyepp és a kurgánokat borító sztyeppvegetáció, hazánkban már csak viszonylag kis területen léteznek, és ők adják az eredeti állat- és növényvilág egyik utolsó menedékét.”
A kutatás fő kérdése az volt, hogy e kis élőhelyfoltok mennyire képesek megőrizni az ősi, különleges élővilágot. A legtöbb esetben egészen speciális közösségek alakulnak ki e fragmentumokban. Az erdőssztyeppek esetén a nyár forró (és a klímaváltozással csak egyre forróbb lesz), a tél viszont kifejezetten hideg, vagyis az évi (és napi) hőingás szélsőségesen nagy. E területek faunája tehát az extremitásokhoz alkalmazkodott. Ezen élőhelyeken – a kurgánokkal ellentétben –nem a mezőgazdasági művelés, sokkal inkább a faültetvények jelentik az emberi zavarás leggyakoribb formáit. Ahogy nyugat felé haladunk, azt látjuk, hogy az eredeti erdőssztyepp helyét egyre jobban átveszik a telepített nyár- és fenyőerdők, és ezek között egyre kisebb, manapság már csak néhány hektáros foltokban található még meg az eredeti élővilág.
„Azt vizsgáltuk, hogy a tájszerkezet hogyan hat ezen élőhelyfoltok élővilágára. A tájszerkezetet befolyásolja az ültetett erdők kiterjedése, a szomszédos erdőssztyepp-foltok távolsága, illetve e foltok mérete, és mindez hatással van a fragmentumok biodiverzitás-megőrző képességére – folytatja Gallé Róbert. – Ezek az élőhelyek azért értékesek ökológiai szempontból, mert egy részükön sohasem történt olyan beavatkozás, például szántás, ami teljes egészében megszüntette volna az életközösséget.”
E vizsgálatban harminc-harminc erdőssztyepp-foltot és kunhalmot választottak ki, és felmérték, hogy milyen növények és ízeltlábúak (azon belül pókok, poloskák, méhek és darazsak) élnek rajtuk. Az eredmények szerint más-más hatás érvényesül a különböző élőlénycsoportokra, máshogy reagálnak például a generalista ízeltlábúak (amelyek többféle élőhelyen is megtalálhatók) és a specialista fajok (amelyek kizárólag e társulásokban fordulnak elő).
A kutatók általános tapasztalata szerint mindkét vizsgált élőhelytípusban nagy a fajgazdagság: ki gondolná például, hogy e kicsi erdőssztyepp-foltokban 150 pókfaj él. Az egyik foltban találtak olyan pókfajt, amit több mint száz évvel ezelőtt leírtak, és azóta sem találták meg sehol, most viszont húsz egyedet is gyűjtöttek belőle. Sőt, olyan is pókot is találtak, amely valószínűleg új a tudomány számára, mivel még senki sem írta le korábban, annak ellenére, hogy a pókok meglehetősen jól ismert állatcsoportnak számítanak. „Ezek a ritka, sőt ismeretlen fajok is azt jelzik, hogy oly sok minden nem tudunk még ezekről az élőhelyekről, szinte mindig találunk meglepetést is. Sok itt élő faj csak az ázsiai sztyepprégióból ismert (hiszen Magyarországon található a sztyeppek nyugati határa)” – mondja Gallé Róbert.
Az eredmények bizonyították, hogy e kisméretű és meglehetősen elszigetelt elhelyezkedésű élőhelyfoltok is jelentős biodiverzitást képesek megőrizni, ezért szükséges e fragmentumokat kiemelt természetvédelmi értékekként kezelni. A hatékony védelmüket azonban hátráltatja, hogy egy-egy ilyen folt nagyon kicsi, és szétszórtan találhatók, miközben e térségekben intenzív emberi hatás éri őket folyamatosan. A megőrzésükhöz a lehető legkisebb mértékre kellene csökkenteni az emberi beavatkozást.
A Gamma Analcont Kft. által megépített víztisztító berendezés két jelenség kombinációjával készült. Egyrészt a kavitációs jelenség roncsoló hatását, másrészt a biocidos kezelés fertőtlenítő hatását alkalmazták.
A fejlesztett berendezést az ELTE Mikrobiológiai Tanszékének közreműködésével aprobálták az általuk előkészített szennyezett minták kísérleti vizsgálatával. A mikrobális élő szennyeződések (alga, stb.) degradációjának vizsgálatát az MTA Sztaki illetve a Duna Kutató Intézet, valamint az ELTE Mikrobiológiai Tanszék bevonásával végezték.
A Szigma, a holnap világa 2022. december 20-ai adásában Báldi András ökológus, az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság tagjának a Magyar Tudományos Akadémia Tudományünnep programsorozatán tartott, a fajkihalásokról szóló előadásának szerkesztett változatát hallhatják.
Dr. Záray Gyula, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója és az ELTE Kémiai Intézet professzor emeritusa 2022. december 15-én Budapesten vette át a „Chinese Government Friendship Award”-ot, melyet a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségén adtak át. Az ünnepségen az Eötvös Loránd Tudományegyetem és az Ökológiai Kutatóközpont vezetősége is képviseltette magát. A Kínai Kormány Barátság Díja a Kínai Népköztársaság legmagasabb kitüntetése azoknak a külföldi szakembereknek, akik kiemelkedő teljesítményükkel hozzájárulnak Kína gazdasági és társadalmi fejlődéséhez.
Az elismeréshez az Ökológiai Kutatóközpont nevében gratulálunk!
Mi lehet az összekötő kapocs olyan, első hallásra abszurdnak és feleslegesnek tűnő tudományos megfigyelések között, mint hogy a szitakötőket a fekete sírkövek vonzzák és a fehér színű lovakat gyötrik legkevésbé a bögölycsípések? A fenti megfigyelésekről megjelent publikációkkal 2016-ban (nemzetközi kutatócsoportban) magyar kutatók nyerték el a fizikai Ig Nobel díjat, amelyet a nyerteseknek a valódi Nobel díjasok nyújtanak át az adott év legmeghökkentőbb, humoros, de komoly továbbgondolást igénylő kutatásáért.
Dr. Kriska György az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója és az ELTE Biológiai Intézet docense már 25 éve kutatja együtt Horváth Gáborral, az ELTE Fizikai Intézet egyetemi tanárával, hogy egyes felületek miért vonzzák a rovarokat. Évekig tartó intenzív kutatásuk során kiderült, hogy a megoldás kulcsa a visszavert fény polarizációs mintázatában rejlik, mely az emberi szem számára alig észlelhető, de a különböző rovarok számára látható. Sok esetben például a rovarok a polarizációs jelet használják vizes élőhelyeik felismerésére.
Közös munkáikról, az elért eredményekről egyórás filmet forgattak, amelynek december 27-én lesz a YouTube premierje és aznap egy tudományos ismeretterjesztő blogot is indítanak Poláros világ címmel.
A polarizációs jelek érzékelése több millió évig segítette a rovarok túlélését, de a mai, ember által átalakított környezetben az optikai környezetük is átalakult, így az állatok egyre több hamis és gyakran halálos jelzést kapnak. A mesterséges felületekről, például napelemekről, aszfalt utakról, ablakokról, autókról, alapvetően minden fényes tárgyról származó fénytükröződések, napi szinten több milliárd állat ökológiai csapdáit jelentik. Így válik a látszólag ártalmatlan sírkő tömegpusztító fegyverré és ezernyi élőlény temetőjévé.
A poláros fénycsapdaként működő objektumok természetkárosító hatása ma már globális szinten veszélyezteti a vizes élőhelyeket, amelyek a biológiai sokféleség legnagyobb tárházai a Földön. Ezért is lenne fontos, hogy erről az egész világot érintő újonnan felismert jelenségről, a poláros fényszennyezésről a témával foglalkozó biofizikus és ökológus kutatók szűk köre mellett minél többen tudomást szerezzenek. A jelenség iskolapéldáit a becsapott rovarok szemszögéből mutatják be a kutatók tudományos ismeretterjesztő filmjükkel és blog bejegyzéseikkel.
A „Poláros világ” című egyórás filmjük betekintést nyújt a fent leírt jelenségekbe. Kalandozásaik nyomán egyértelművé válik, hogyan válhatott rendkívül fontossá egy látszólag nevetséges és marginális felfedezés. A film végére megtanuljuk, hogyan lehet megmenteni a veszélyeztetett vízirovarokat, megváltoztatni a városképet, biztonságosabb hidakat és kikötőket építeni, haszonállatainkat megvédeni a vérszívóktól – és még azt is megérthetjük, miért vannak csíkok a zebrán.
A Poláros világ című blog a 2022. december 27-én bemutatásra kerülő, azonos című film tudományos alapjaival és egyes témáival foglalkozik látványos képi és filmes szemléltetéssel. A blog bejegyzések végén interaktív teszt található, mely a poláros világról megszerzett ismeretek rögzítését segíti. A blog szakmai alapját az alábbi könyv adja: Horváth Gábor, Farkas Alexandra, Kriska György: A poláros fény környezetoptikai és biológiai vonatkozásai
A kutatócsoport az elmúlt 20 évben igazolta, hogy egyes globálisan elterjedt mesterséges objektumok (pl. aszfalt utak, üvegépületek, napelemek, kivilágított hidak) optikai sajátságaik folytán jelentős mértékű vízi rovar pusztulások okozói lehetnek. A Nature-ben és a Science-ben többször is méltatott eredményeik hozzájárultak az ökológiai csapda fogalmának meghatározásához és lehetőséget adtak arra, hogy leírják az ökológiai fényszennyezés egy új típusát a poláros fényszennyezést. Kutatásaikba már a kezdetektől fogva bevontak civil közreműködőket, akik aktuális terepi információk megadásával, kísérleti helyszínek biztosításával segítik munkájukat.
A „Poláros világ” című film az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a MEC_N_21 pályázati program finanszírozásában készült el.
Szomorúan adott hírt az Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete Dr. Kereszty Zoltán, a Nemzeti Botanikus Kert korábbi vezetőjének haláláról.
A Nemzeti Botanikus Kert honlapjáról:
“Intézetünk nyugalmazott tudományos főmunkatársa 1937-ben született Szolnokon. Budapesten, 1961-ben, az ELTE TTK biológia-kémia szakán diplomázott. 1975. decemberében Ujvárosi Miklós, a Botanikus Kert akkori vezetőjének hívására került Válról, az akkor már 4 gyermekes tanár a Botanikus Kertbe. Jövetelét érdekes találkozás kísérte, együtt érkezett az Intézménybe ugyanis Kósa Gézával, aki később tőle vette át a Kert vezetését. Ezen kerttörténetünkben oly fontos momentumot rá jellemző derűvel írta le a tavalyi, Kósa Gézáról szóló visszaemlékezésében. Kereszty Zoltán 1976-1995 a Rendszertani gyűjtemény kurátora, 1991-től 2002-es nyugdíjazásáig a Botanikus Kert vezetője volt.”
