37. alkalommal rendezték meg idén a Szent György Napi Juhásztalálkozót Hódmezővásárhelyen, az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok keretében. A kezdetekkor még a szövetkezetek és állami gazdaságok juhászatai képviselték magukat a különféle szakmai versenyeken, de a szakma átalakulásával a rendezvény is sokat változott.
„Nem az a kérdés, hogy a pásztoroltatásnak van-e jövője, hanem hogy a modern ember életmódjának van-e. Nekik van, nekünk ezzel az életmóddal nincs” – vélekedett Molnár Zsolt botanikus, etnoökológus, a vácrátóti ökológiai kutatóközpont munkatársa, akit az a növényzetismeret érdekel, amit az emberek nem könyvből, hanem a legelőn gazdálkodva tanulnak.
Munkatársaival a hagyományos ökológiai tudást kutatják Magyarországon, Szerbiában, Romániában, Mongóliában, Iránban és Kenyában. Összegyűjtik, amit a pásztorok tudnak a legelőről. „A mi célunk, hogy amikor majd újból szükség lesz arra, ami itt-ott terem a tájban – mocsarakban, erdőkben, útszéleken, használaton kívüli parlagokon, legelőkön -, rendelkezésünkre álljon ez a tudás, és a következő generáció hasznosítani tudja. Figyelnünk kell arra, hogy megőrizzünk annyi természetet, ami majd az utódainknak kell, hogy életben tudjanak maradni.”
A kullancsok elszaporodásáról és az ellenük való védekezésről Dr. Földvári Gábor ökológussal, az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársával beszélgettünk.
Érdemes azzal kezdeni, hogy a „kullancsok már mindenhol ott vannak” kijelentés túl általános és szubjektív. Biztos sokan tapasztalnak maguk körül ilyesmit, de tudományos adatok nincsenek sem az ország teljes területét, sem régiókat, de még kisebb körzeteket illetően sem. Nem rendelkezünk az összehasonlítás alapjául szolgáló múltbéli adatokkal, és átfogó kutatásból származó eredmények a jelenben sincsenek, de erről majd később.
Mivel több folyamat segíti a kullancsok terjedését emberi környezetben, nagyon is valószínű az állomány növekedése, legalábbis a városainkban. A legfontosabb ilyen tényező, hogy egyre nagyobb számban alkalmazkodnak vadállatok az emberi településekhez: madarak, sünök, rókák, nyestek, rágcsálók, és még hosszan sorolhatnánk, hány faj egyedei élnek akár észrevétlenül is közöttünk. Állományuk egyre gyarapszik, miként az általuk szállított kullancsoké is, amelyek ráadásul remekül szaporodnak városi környezetben, hiszen a sűrűsödő és változatos állatvilág mindhárom fejlődési stádiumuknak remek táplálkozási lehetőségeket kínál – mondja a 24.hu-nak Földvári Gábor. Hozzáteszi: emellett a hősziget jelenség, azaz, hogy a városok hőmérséklete jóval magasabb a természetesnél, szintén kedvezően befolyásolhatja az urbanizálódó fajok elterjedését.
Az ember szociokulturális evolúciója során a nyelv megjelenése játszotta a kulcsszerepet. E tekintetben kivételesek vagyunk, de civilizációnk rendkívül sérülékeny, és talán az összeomlás szélén áll – erről is beszélt Szathmáry Eörs evolúcióbiológus, az ÖK Evolúciótudományi Intézet Nagy Evolúciós Átmenetek Kutatócsoportjának vezetője a Magyar Narancsnak készült interjúban.
Az Ökológiai Kutatóközpont idén tavasszal indította el a Tudós túra nevezetű programsorozatát és először szervezték meg a kert madarainak viselkedését megfigyelő túrát, Krenhardt Katalinnak és Nagy Gergelynek, az ÖK fiatal ökológus kutatóinak vezetésével. A Tudós túrák célja, hogy a látogatók a szakember által vezetett séta során egy-egy élőlénycsoport, ebben az esetben a kertben élő énekesmadarak viselkedését, tulajdonságait, az ökoszisztémában betöltött szerepét részletesen és az „élő példán” bemutatva ismerhessék meg. A séta kezdetén a látogatók a Berkenyeház előtt kiállított madárodúkat tekintették meg, megtudták milyen típusú odúban milyen madár fészkel. A botanikus kertben 99 odúban fészkelnek széncinegék.
A továbbiakban a széncinegék költésének különböző fázisait sikerült megtekinteni a kerti séta során: olyan odút, amelyben a fészket építik, a tojásrakás, a még nagyon fiatal és a tollas cinege fiókákkal teli odúkat. A szakvezetők segítségével lehetőség volt a fiókákat közelről megnézni és azt is, hogy a kutatók milyen eszközökkel (tolómérő, Pesola) mérik a madarak különböző morfológiai bélyegeit. Parabola és fejhallgató segítségével a látogatók azt is megtapasztalhatták, hogyan gyűjtik és vizsgálják a kutatók az énekes madarak énekét és ennek milyen szerepe van a madarak társas viselkedésében.
A túra interaktív, a szakvezetőkkel folytatott beszélgetésekben kitértek arra, hogy ki milyen madarat ismer a környezetében, etetik-e a madarakat, van-e madárodú a kertjükben. A látogatók részéről főként arról érdeklődtek, hogy az emberek hogyan tudnak segíteni a madaraknak.
„A téli madáretetés fontos, de kevésbé ismert annak a fontossága, hogy a madáretetést tavasszal, március elején be kell fejezni, mert ha a madár a fiókákat eteti az etetőről származó maggal, akkor a fiókák elpusztulnak. Legalább ennyire fontos, ha törődni akarunk a környezetünkben élő madarakkal, a nyári itatás, hogy egy megfelelő itatóban folyamatosan legyen víz számukra végig a meleg időszakban. Az emlősállatokkal szemben a madaraknál nem jelent problémát, ha a fiókát megfogja az ember, emiatt nem hagyják el a szülők, ellentétben az emlősökkel pl. őzgidák. Ezért lehetséges az odúból kivett fiókákat megmérni majd visszatenni. Tavasszal gyakran találkozhatunk a fészket éppen elhagyó, gyámoltalannak tűnő fiókákkal, főleg rigókkal. A rigóknál a fészek sokkal kevésbé biztonságos, mint pl. egy odú, ezért a fiókák korán elhagyják a fészket, de a szülők továbbra is etetik. A legjobb, ha semmit nem teszünk az ilyen fiókákkal, legfeljebb egy bokorba lehet feltenni, ha veszélyes helyen van. Az ember nem tudja átvenni a madárszülő szerepét” – mondta el Krenhardt Katalin.
Az első madaras Tudós túra teltházas volt, mintegy 30 fő résztvevővel, családokkal, idősebbekkel. A kellemes hangulatú interaktív sétán a látogatók közvetlen ismereteket kaphattak környezetünk madarairól és hiteles válaszokat a hétköznapokban is felmerülő kérdésekre.
Az inváziós szúnyogok számos betegség kórokozóját hordozhatják, melyek terjesztésével közegészségügyi és állategészségügyi kockázatot jelentenek. A fajok elterjedésének vizsgálata mellett az ökológusok kiemelt feladata, hogy a befogott példányok szűrésével felmérjék ezeknek a populációknak a fertőzöttségét. E cél érdekében az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) 2019-ben indította el a Szúnyogmonitor projektjét az emberre és háziállatokra is veszélyes kórokozókat terjesztő inváziós csípőszúnyogfajok hazai terjedésének felmérésére. A kutatók több ezer befogott egyedet vizsgáltak meg genetikai módszerekkel, komoly járványügyi fenyegetettségre utaló jeleket azonban nem találtak.
Az erdőkre a szomszédos fátlan területekhez képest kiegyenlített és jellegzetes mikroklíma jellemző. Az árnyékot adó zárt lombozat alatt a hőmérséklet és a páratartalom ingadozása mérsékelt, a törzsek között a szél sebessége alacsony, és a lombkoronákon áthaladva kevesebb csapadék éri el a talaj felszínét. Egy adott erdőállományra jellemző mikroklimatikus viszonyokat meghatározza a faállomány szerkezete: az erdőt alkotó fafajok, a faegyedek kor- és térbeli eloszlása, a cserjeszint gazdagsága, és legfőképpen a lombkorona borítás mértéke.
Gazdasági erdőkben ezeket a tényezőket az erdészeti beavatkozások nagymértékben alakítják. A gazdálkodás így közvetlenül befolyásolja az erdei mikroklímát, és áttételesen a kiegyenlített erdei viszonyokhoz alkalmazkodott élőlények életfeltételeit is. A beeső napfény mennyisége, a léghőmérséklet, a páratartalom, a talaj hőmérséklete és nedvességtartalma, valamint ezek változásai mind hatással vannak a lágyszárúakra, a fás szárú fajok újulatára, az ízeltlábúakra, a talajlakó gerinctelen és mikrobiális közösségekre.
A környezeti tényezők átlagértékei és szélsőségei meghatározzák, hogy mely élőlények, élőlénycsoportok népesítik be a fahasználatok előtt és után a beavatkozással érintett állományrészeket. Egy vágásterületen a végvágást követően például jelentősen átalakul és az erdeitől eltérő lesz a mikroklíma, nyomában pedig az aljnövényzet is. A nagy véghasználati területeket kialakító vágásos üzemmóddal szemben a finomabb térléptékű lékvágásos beavatkozások helyén azonban kiegyenlítettebb, de a zárt erdőhöz képest fény- és talajnedvesség többletet biztosító környezeti viszonyok jönnek létre, amik például változatos erdei növényközösségeknek nyitnak teret.
Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai terepi kísérletekkel vizsgálják különböző erdőgazdálkodási módok környezeti és biológiai hatásait hegyvidéki gyertyános-tölgyesekben. A Pilisi Parkerdő Zrt-vel együttműködésben kialakított két erdőökológiai kísérletük, a Pilis Üzemmód Kísérlet és a Pilis Lék Kísérlet egyaránt Pilisszántó mellett találhatóak. A 2018-ban indult Pilis Lék Kísérletben a lombkoronaborítás folyamatos fenntartása melletti, hazánkban egyre inkább teret nyerő erdőgazdálkodási mód, az örökerdő üzemmód jellemző beavatkozásait vizsgálják. Ehhez különbözőképpen kialakított lékvágásokat vetnek össze egymással és a zárt erdővel. A mintegy tízhektáros kísérleti erdőterületen összesen 30 db lékben vizsgálják, hogy a lékméret, a lékalak és a lékek kialakításának időbelisége hogyan hat az erdei mikroklímára, talajra és különböző élőlénycsoportokra. A kísérletben két különböző lékméretet (150 m2 és 300 m2) kombinálnak kétféle lékalakkal (kör alakú és elnyújtott), valamint az egy- és több lépésben történő léknyitás hatását is vizsgálják.
A kísérleti lékek kialakítását követő első év vegetációs időszakában a kutatók folyamatosan nyomon követték a zárt erdei kontroll területeken és a lékek középpontjában a beérkező közvetlen és szórt fény mennyiségét, a levegő, a talajfelszín és a talaj hőmérsékletét, a levegő páratartalmát és a talaj nedvességtartalmát. Emellett a lékek teljes területéről is gyűjtöttek adatokat a talaj nedvességtartalmáról és a fény mennyiségéről. Az adatgyűjtés után összevetették a környezeti tényezők lékekre és a zárt erdőre jellemző átlag- és szélsőértékeit, valamint térképezték a lékeken belül az újulat és a lágyszárúak számára legjelentősebb tényezők térbeli eloszlását is. Eredményeikről a Science of the Total Environment című nemzetközi szakfolyóiratban számoltak be.
Eredményeik alapján a lékek mérete határozta meg a beérkező fény mennyiségét is: a nagyobb lékekben, a léknyitás hatására jelentősebb fénytöbblet alakult ki. A cserjeszint hőmérsékletét leginkább a lékméret határozta meg: ebben a szintben a legmelegebbek a nagyméretű lékek voltak, de a hőmérséklet a léknyitások hatására a kisebb lékekben is nőtt. Az aljnövényzet szintjében és a talaj felszínén azonban már a lékalak volt a kulcstényező. Ebben a szintben a léknyitás hatására a kör alakú lékekben az elnyújtott lékeknél, sőt még a zárt erdőnél is alacsonyabb volt a hőmérséklet. Elsősorban a lékalak határozta meg a talajnedvességet is: a kerek lékekben jelentős talajnedvességtöbblet alakult ki mind az elnyújtott lékekhez, mind a zárt erdőhöz képest. Ez a többlet talajnedvességtartalom a párologtatás hűtőhatásán keresztül járult hozzá a kör alakú lékek aljnövényzetére jellemző hűvösebb viszonyokhoz. A lékekben a levegő páratartalom-viszonyai a zárt erdőkhöz hasonlóak maradtak.
A mikroklíma műszereket és a zárt kontroll állományokat, illetve a nagy kerek lékeket illusztráló fényképek
A fényképek készítői: Horváth Csenge Veronika (bal lent és fent), Tinya Flóra (jobb fent és lent)
Egy zárt erdei mintaterület (fent) és egy nagy kerek lék (lent) a mikroklíma adatgyűjtőkkel, valamint a mintapontok középpontjában készített halszemoptikás fényképek.
A lékek teljes területére kiterjedő mérések segítségével a kutatók minden vizsgált léktípusban fel tudták tárni a fény és a talajnedvesség mintázatát, amely a fás- és lágyszárú fajok lékeken belüli környezeti igényeinek meghatározásában lehet hasznos. A direkt fény elsősorban a lékek északi részén növekszik meg, míg a beérkező szórt fény a lékek középponti zónájában – a zárt állomány felé csökkenő módon. A talajnedvesség a lékek középső, és a középponttól enyhén délre eső részein a legmagasabb, és a zárt állomány, és különösen észak felé haladva csökken. E három változó térbeli kombinációja változatos forráseloszlást biztosít a lékek területén belül – a leginkább a nagy kerek lékekben – amelyre várhatóan a lágyszárú és fásszárú növényzet és hozzájuk kapcsolódva más élőlénycsoportok is válaszolni fognak. A botanikai és zoológiai válaszok kimutatása és összevetése azonban az elkövetkező évek feladata.
A direkt és a szórt fény, valamint a talajnedvesség lékeken belüli általános mintázatának térképe léktípusonként
A kutatók eredményeikkel szeretnének hozzájárulni a tudományosan megalapozott, természetvédelmet és faanyagtermelést egyaránt szolgáló erdőgazdálkodáshoz, valamint a hazai hegyvidéki tölgyes állományokban a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás módszereinek fejlődéséhez. Vizsgálatukkal arra hívják fel a figyelmet, hogy annak ellenére, hogy a léknyitások változásokat idéznek elő az erdei mikroklímában, a nagyobb térléptékű vágásokhoz képest a változások mértéke csekély. Eredményeik alapján a legfeljebb egy fahossznyi átmérőjű lékek az aljnövényzet szintjében mind képesek fenntartani az erdőkre jellemző hűvös, párás, kiegyenlített környezeti viszonyokat. A klímaváltozás hatására egyre gyakoribbá és szélsőségesebbé váló nyári hőhullámok és aszályok nem csak az erdei élőlényeket veszélyeztetik, hanem az erdészeti szempontból jelentős és értékes tölgycsemeték növekedését is visszavethetik. Megfelelő gazdálkodási módszerek alkalmazása mellett azonban a (makro)klimatikus szélsőségeket a mikroklíma bizonyos mértékig mérsékelni tudja. A kutatási eredmények felhasználása pedig segítheti a gazdálkodókat a változó környezeti viszonyokhoz való minél gyorsabban alkalmazkodó gazdálkodási módok kialakításában.
Ahogy a mesterséges madárodúk és etetők kihelyezése általános gyakorlattá vált hazánkban, ugyanúgy azzá kell váljon a békák és egyéb vízi élőlények tudatos segítése, támogatása is a kertjeinkben, mert ezek azok az élőlények, amelyek napjainkban leginkább a segítségünkre szorulnak. Annyi kárt okoztunk a természet működési folyamataiban, hogy – fura módon – emberi közbenjárás nélkül a kétéltűek valószínűleg már nem menthetőek meg Magyarországon, ezért a kis kerti tavacskák pozitív ökológiai hatása ma már nem kérdőjelezhető meg. Világszerte komoly kutatások, felmérések zajlanak e tekintetben. Magyarországon az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Ökológiai Kutatóközpontja végzi ezt a munkát a lakosság bevonásával. (Kántás Zoltán cikke)
Az Ökológiai Kutatóközpont Kert a köbön tudomány-kommunikációs eseménysorozata májusban folytatódik, ezúttal a beszélgetés az inváziós fajok által okozott problémák kialakulásának folyamatát és kezelési lehetőségeit járja körül. Az est hangulatát a Budapest Gipsy Swing kellemes francia jazz manouche zenéje emeli tetőfokára.
Az idegenhonos fajok megjelenése, megtelepedése Magyarországon is számtalan ökológiai, gazdasági és társadalmi konfliktus forrása. A betelepülő fajok sok esetben invázióra és az őshonos rendszerek gyors megváltoztatására is képesek lehetnek. A beszélgetés az inváziós fajok által okozott problémák kialakulásának folyamatát, kezelési lehetőségeit járja körül, bemutatva azok széles tárházát többek között a gerinctelen, a vadászható madár- és emlős-, valamint a különböző növényfajok példáin keresztül.
Program
Gyerekfoglalkozások és kutatói programok: 15.00-18.00
– Hódos sátor
– Magbemutató sátor
– Vadbiológia sátor
– Virológia sátor
– Szúnyogos sátor
– Kullancsos sátor
– Vízipók és barátai sátor – vízi makrogerinctelen bemutató program
– Viráginvázió beporzó szemmel (beporzós játék)
– Méz-ízbogozó sátor (Kislépték Egyesület és Szabó Adrienn méhész)
– Gyermekeknek GYIK Műhely és Mesetérkép foglalkozás
– Kötéltechnikai bemutató és játék a Dzsindzsa Nindzsa alpinistáival (korhatár: 8-18 év)
– Betekintés a kulisszák mögé: vezetett túra a szabadföldes kísérleti rendszerbe. A túra indulási időpontjai május 13-án: 12:30; 14:30; 16:30. A részvételhez előzetes regisztráció szükséges erre a linkre kattintva.
Tudós beszélgetés 18.00-19.00
Katona Krisztián, PhD – habilitált egyetemi docens Samu Ferenc – az MTA doktora Molnár Zsolt – az MTA doktora Moderátor: Élő Anita – újságíró
Gulyás Balázs orvost, neurobiológust nevezte ki a miniszterelnök az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnökének 2023. május 1-jei hatállyal.
Gulyás Balázs 42 év után tér vissza Magyarországra, hogy ezentúl ő irányítsa az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot. Kutatóként és tudományszervezőként óriás teljesítmény áll mögötte – hangsúlyozta Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter a kinevezési okirat átadásakor a Karmelita kolostorban.
Gulyás Balázs 2012 óta a szingapúri Nanyang Technológiai Egyetem (NTU) Lee Kong Chian Orvostudományi Karán (LKCMedicine) a transzlációs idegtudományok egyetemi tanára, valamint az NTU Kognitív Neuroképalkotó Központjának (CoNiC) igazgatója.
Megbízása kapcsán az új elnök elmondta: „Nagy örömömre szolgál, hogy a jövőben az ELKH kutatóhelyek vezetőivel, tehetséges és elkötelezett kutatóival és az őket segítő munkatársakkal dolgozhatok együtt. Hiszem, hogy közös munkával, ötleteink megosztásával és együttes szakértelmünk kihasználásával kiemelkedő eredményeket érhetünk el, amivel közvetlen hatást gyakorolhatunk hazánk jövőjére, honfitársaink jólétére, egészségére, kultúrájára, és teljesítményünk hozzájárul az egyetemes tudomány további fejlődéséhez.”
Azelőtt, hogy az LKCMedicine egyik alapító professzoraként és az orvoskaron indított neurológiai és mentális egészség-program első vezetőjeként dolgozott, tudományos pályafutása nagy részét a svédországi Karolinska Intézetben, Stockholmban töltötte, ahol a Klinikai Idegtudományi Intézet Pszichiátriai Részlegén jelenleg is professzor.
Orvosi tanulmányait a Semmelweis Egyetemen végezte szülővárosában, Budapesten, ahol 1981-ben szerezte orvosi diplomáját, miközben párhuzamosan vendéghallgatóként fizikát is tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A Leuveni Katolikus Egyetemen BA- és MA-diplomát szerzett filozófiából (1982, 1984), majd ugyanitt a neurobiológia terén PhD-fokozatot szerzett 1988-ban. Ezt követően posztdoktori tanulmányokat végzett a Karolinska Intézet Klinikai Neurofiziológia Tanszékén és az Oxfordi Egyetem Kísérleti Pszichológia Tanszékén. Karrierje során több vezetői és vezetőfejlesztési képzési programban is részt vett a Londoni Egyetemen, az Oxfordi Egyetemen és a Harvard Business Schoolon. Emellett a Londoni Egyetem Heythrop College-ben BD címet (teológia, 2020), a Milton Keynes-i The Open Universityn CHEMS címet (matematika, 2022) szerzett, valamint a Leuveni Katolikus Egyetemen (1988), a Karolinska Intézetben (1997) és a Debreceni Egyetemen (1999) habilitált az orvostudomány terén.
Karrierje elején úttörő megfigyelésekkel járult hozzá a látásneurológia és az emberi agy funkcionális feltérképezése terén pozitronemissziós tomográfia (PET) alkalmazásával végzett kutatások fejlődéséhez. Később az érdeklődése a PET-alapú molekuláris neuro-képalkotás felé fordult, különös tekintettel a neurológiai és pszichiátriai betegségekre és ezek „humanizált” állati betegségmodelljeire. E tevékenység részét képezte a biomarkercélpontok azonosítása, valamint a gyógyszeres és diagnosztikai képalkotó eljárások fejlesztésére irányuló vizsgálatok. Az utóbbi időben többek között a neurológia, a pszichiátria, az alap- és kognitív idegtudományok és neuro-képalkotás területein végez kutatásokat, legújabban különös figyelmet fordít az emberi agy rendkívüli képességei neurobiológiai alapjainak vizsgálatára.
Gulyás Balázs szerzőként vagy szerkesztőként tizennégy könyvet, mintegy negyven könyvfejezetet és több mint 290 tanulmányt publikált tudományos folyóiratokban (forrás: Scopus és ORCID), továbbá hét szabadalom létrejöttéhez járult hozzá. Többek között az Academia Europaea (Európa Akadémiája, ahol az Élettani és Idegtudományi Szakosztály elnöke), a Magyar Tudományos Akadémia, a Belga Királyi Orvostudományi Akadémia és az Európai Kutatási Tanács „Advanced Grants Panel”-jének tagja és az Imperial College London Orvostudományi Kara Agytudományok Tanszékének tiszteletbeli professzora.
Tudományos munkásságát számos díjjal és címmel ismerték el, ezek közül a legjelentősebbek: Marie Curie-díj (2001, 2005, 2009, European Association for Nuclear Medicine), Arany János-érem (2005, Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság), Hevesi György-díj (2005, Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság), Guilleme Budé-emlékérem (2006, College de France), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2007), Dr. Szabó György-díj (2012), a Debreceni Egyetem díszdoktora.
Új növényházi kísérleti rendszert építettek az Ökológiai Kutatóközpont kutatói Vácrátóton a botanikus kerthez tartozó kísérleti területen, az ún. Tízholdban. Az polikarbonát növényházak egy olyan újonnan kialakított kutatási infrastruktúra fejlesztés részei, mely alkalmas nagy ismétlésszámú magbank ökológiai, csírázásbiológiai és fitométeres vizsgálatok kontrollált körülmények közötti megvalósítására. A növényházi rendszer mellett pedig a Tízhold kísérleti terében vízi ökológiai rendszerekben (mezokozmoszokban) is folytathatók majd ökológiai kérdéseket célzó kísérletek.
Az ELKH Infrastruktúra fejlesztés pályázatának és az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójának támogatásával összesen 5 új, 2,5 m X 10 m-es növényház készül el.
Az első kísérletek egyikében különböző élőhelyek talajainak magbank készletét hasonlítják össze, illetve a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatóival közösen azt vizsgálják, hogy a vaddisznó túrásoknak milyen hatása van a talajokban található magkészletre. A vaddisznó, bár őshonos állat, de spontán terjeszkedése hasonlít az invazív fajokéhoz. Fontos kérdés, hogy túrásaival hogyan befolyásolja az őshonos és invazív növényfajok terjedését, tehát a megfelelő kísérletek tervezésével fontos invázióbiológiai kérdésekre adható válasz. Egy másik most induló kísérlet sorozatban különböző növényi jellegek változását fogják vizsgálni kísérletes körülmények között.
Az üvegházakat a kutatók saját erőből építették fel a mintegy 1,5 tonna össztömegű, dobozokban leszállított elemekből, hasonlóan az IKEA bútorok összeállításához. A nagy munkához 15-20 fő lelkes, összehangolt munkája kellett, amely egyúttal csapatépítő tréningnek is megfelelt.
Az új kísérletes infrastruktúrával mintegy 125 m2-nyi szabályozott kísérletekre alkalmas terület jött létre, amely lehetővé teszi több kutatócsoport szinkronizált munkáját.
Az emberiség végre fellélegzett a koronavírusból, gondolhatnánk, ám a veszély nem múlt el. Az emberi terjeszkedés nyomán bármikor előfordulhat, hogy nagy pusztításra képes kórokozókkal kerülünk kapcsolatba. Ezen terjeszkedések egyik legkockázatosabb területe a legutóbbi időkig még háborítatlan erdők és barlangok világa, hiszen olyan gazdafajokat és mikrobákat rejtenek, amelyekre nem vagyunk felkészülve. Dr. Földvári Gáborral, az Ökológiai Kutatóközpont csoportvezetőjével beszélgetett partneroldalunk a Greendex, ahol szóba kerültek az újonnan felbukkanó kórokozók, valamint, hogy Magyarország mennyire veszélyeztetett általuk.
Az ELKH-hoz tartozó Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) és Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatói a mezőgazdaságban hasznos szerepet betöltő pókok állományainak hosszú távú változását tanulmányozták egy 23 évvel ezelőtti kétéves vizsgálat megismétlésével. A vizsgálatok eredményeinek összevetése azt mutatta, hogy a pókállomány jelentősen, mintegy 50 százalékkal csökkent a hazai mezőgazdasági területeken a közel negyed évszázados időtávban. Bár az összfajszám csak minimálisan változott, számos korábban gyakori mezőgazdasági faj létszáma drasztikusan lecsökkent. A pókok esetében világviszonylatban is egyedülálló átfogó kutatást bemutató publikáció a rangos Scientific Reports tudományos folyóiratban jelent meg.
Hat éve sokkolták a közvéleményt azok a német kutatások, amelyek kimutatták, nem véletlen, hogy ritkábban kell autóablakot mosni egy hosszú úton, ugyanis a repülő rovarok egyedszáma 27 év alatt 75 százalékkal csökkent a németországi védett területeken. A „rovarapokalipszisnek” is nevezett jelenség valódiságát sajnos több további vizsgálat is megerősítette. A rovarok és más ízeltlábúak éppen óriási biomasszájuk és fajgazdagságuk miatt kulcsszerepet játszanak a földi bioszféra működésében, és különféle ökoszisztéma-szolgáltatások révén az emberiség létének biztosításában is, elég csak a beporzásra vagy a lebontásban, talajképződésben játszott szerepükre gondolni. A kutatók ismeretei azonban a téma fontossága ellenére is hézagosak maradtak. A korábbi kutatások ugyanis néhány gyakori, látványosabb rovarcsoportra koncentráltak, és az okokat illetően is sokszor ellentmondó eredményre jutottak, például azzal kapcsolatban, hogy mennyiben magyarázat erre a globális klíma- és tájhasználat-változás, vagy inkább helyi tényezők, így az intenzív peszticidhasználat és élőhely-átalakítás lehet a jelenség oka.
Az ATK Növényvédelmi Intézetének (NÖVI) Samu Ferenc vezette kutatócsoportja az ÖK Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportja munkatársainak bevonásával pókok állományainak hosszú távú változását tanulmányozták. A pókok különféle mezőgazdasági kultúrákban számos rovarkártevő fontos természetes ellenségei. Ugyanakkor az ízeltlábúak e csoportjának populációváltozásai más rovarokhoz képest világviszonylatban is alulkutatottak, és ebben az esetben sem egyértelmű, hogy a változások a globális klímaváltozásra vagy a helyi tényezők megváltozására vezethetők-e vissza. E kérdés megválaszolásához a kutatók egy 23 évvel ezelőtti, két évig tartó vizsgálatot ismételtek meg egy peszticidekkel nem kezelt lucernaföldön és füves szegélyében, a helyi változások hatásainak kiküszöbölésére törekedve. A gyűjtési időszak, a módszerek és a mintavételi erőfeszítés tekintetében az akkor alkalmazott protokollt reprodukálták.
1. ábra. A pókok egyedszámának csökkenése lucernatáblában és füves szegélyében (Fotó: Lengyel Attila)
A vizsgálatok eredményeinek összevetése a pókállomány drasztikus fogyatkozását mutatta: a lucernában 45 százalékkal, míg a földet övező természetközeli füves szegélyben 59 százalékkal kevesebb pókegyedet találtak. Ugyanakkor a fajgazdagságot illetően csak minimális csökkenést, inkább egyes fajok kicserélődését és sok gyakori faj állományának megtizedelődését tapasztalták. E folyamat eredményeként a természetközeli és az agrárélőhelyek korábban markánsan elkülönült pókközösségei mára hasonlóbbá váltak, ami a változatosság csökkenését jelzi, különösen a hálóépítő mezőgazdasági pókfajok esetében. A vizsgálat nemcsak a hasznos pókok visszaszorulásának veszélyére hívja fel a figyelmet, hanem egyúttal arra is rámutat, hogy a jelenség nem vezethető vissza esetleges lokális változásokra, hanem nagyobb léptékű folyamatok leképeződésével állunk szemben. A klímaváltozás, az intenzív tájhasználat és a természet visszaszorulásának problémaköre jól ismert, a mostani kutatás azonban újabb érvekkel támasztja alá, hogy e kedvezőtlen folyamatok megállításához sürgős cselekvésre van szükség.
2. ábra. A természetközeli szegély és a lucernatábla 23 éve még jól elkülönülő pókfajösszetétele mára jól láthatóan hasonlóbbá vált egymáshoz
A természettel összhangban élő népcsoportok a generációk során kialakult, extenzív tájhasználat révén sok esetben hozzájárulnak az ökológiai rendszerek és a hozzájuk kötődő biodiverzitás fenntartásához. Az azonban csak egyedi esetekben fordul elő, hogy a hajdanvolt civilizációk eltűnésük után több ezer évvel, akár kontinentális léptékben is jelentős hatással lennének a tájra és a tájban található élővilágra. E jelenséget leginkább a „kunhalmok” vagy más néven „halmok”, „kurgánok” példáján lehet megismerni. Deák Balázs és Valkó Orsolya: „Kunhalmok” – évezredek történelme és a biológiai sokféleség találkozása című írása A Földgömb című folyóirat áprilisi számában jelent meg.
Nem kell erdőbe menni ahhoz, hogy kullanccsal találkozunk A vérszívók az enyhe idő beköszöntével a városokban is egyre aktívabbak, mondja Földvári Gábor, az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. Nagyon sokan nem tudnak róla. Azt mondja, hogy nemcsak a erdeink (itt nagyon), vagy a parkokban le lehet kullancsokkal találkozni, hanem a saját kertünkben is A kutatásban bárki segíthet. Részletek a Kullancsfigyelő | (kullancsfigyelo.hu) és Kullancs a kertben oldalon..
Talán sokan nem is gondolnák, de a ma kétes hírnévnek örvendő hódok igen sokat tesznek a kétéltűek megmentéséért, még akkor is, ha nem is ez a céljuk. Vági Balázs Juhász Erikával, az ELKH Ökológiai Kutatóközpont kutatójával együtt a hódok által létrehozott élőhelyek kutatásával is foglalkozik, ezek kétéltű közösségeit tárja fel: „Nagyon kellemes, pozitív meglepetés volt ezekkel a hód élőhelyekkel találkozni. Rendkívül sokszínűek. A hód munkája nem pusztán annyi, hogy épít egy gátat – ez csak a kezdet, amivel felduzzasztja a vízfolyást. De kétéltű szempontból az igazán jelentős dolog az, hogy utána ez a víz kilép a mederből. Akár a főmederrel párhuzamosan, akár a gátakon kívül jelentős mennyiségű víz kerülhet szántóföldekre, rétekre és egyéb helyekre. Itt nagyon rövid idő alatt meglepően jól kinéző vizes élőhelyek tudnak létrejönni, pont olyan jellegűek, amilyenek a kétéltűeknek kedvezőek. Különösen amiatt, hogy a sok kétéltűfajra veszélyt jelentő halak nem nagyon jutnak el ide, mivel annyira frissen keletkeztek.”
Fráter Erzsébet a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert kurátora, a Rendszertani gyűjtemény vezetője, a Debreceni Egyetem tiszteletbeli docense, egyebek mellett A Biblia növényei és A Biblia ételei című könyvek szerzője. A szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum diákjai kérdezték őt hitről, bibliai növényekről, saját bibliai kert létesítéséről.
Európában elképesztően sokféle rovar él, amelyek beporozzák a termesztett és a vadon élő növényeket. Ez a sokféleség elengedhetetlen az egészséges természet és a jó minőségű emberi élet szempontjából. A termesztett növények háromnegyedének, a vadon élő növények 87%-ának termés- és magképzéséhez szükség van a beporzókra. Az elmúlt évtizedekben azonban a mézelő méhek, vadméhek, zengőlegyek, lepkék, bogarak száma és sokfélesége globálisan csökken, melyben nagy szerepe van a fészkelő helyeik és táplálékforrásaik elvesztésének. Sok faj a kihalás szélén áll.
Az Ökológiai Kutatóközpont új szakmai ismeretterjesztő kiadványt jelentetett meg Beporzó-barát városok – a beporzó rovarok támogatásának lehetőségei települési környezetben címmel, amely az ÖK honlapján elérhető és letölthető. A kiadvány a települési környezetben kínálkozó lehetőségeket veszi számba, melyek a beporzók védelmét, a beporzás fenntartását segíthetik.
Ezen célokat többek között az Európai Unió 2018-ban elfogadott Beporzó Stratégiája is megfogalmazta, szorgalmazva a beporzók megfogyatkozásának hátterében álló okok megértését és hanyatlásuk megállítását a társadalom bevonásával. A városok és falvak sok beporzó rovar menedékei lehetnek, táplálékot és fészkelő helyet nyújthatnak számukra. Megfelelő tervezéssel és odafigyeléssel a települések igazi beporzó paradicsommá alakíthatók. A segítség pedig azonnal megtérül, hiszen a gazdag rovarközösségek termesztett növényeink, virágaink, fáink megfelelő beporzásáról gondoskodnak. A kiadvány áttekinti a magkeverékekkel vetett ágyások, területek kialakításának és fenntartásának gyakorlati lépéseit, hangsúlyozva az őshonos növényfajok fontosságát. Tanácsot ad a kertészeti virágok, cserjék, fák körében ajánlott növények kapcsán, melyek a településeket nem csak széppé, de beporzó-barátabbá is tehetik. Az összefoglalt gyakorlatok hazai és nemzetközi ökológiai kutatások eredményei, nemzetközi tapasztalatok alapján kerültek megfogalmazásra a gyakorlati beporzó védelem megvalósítása érdekében.
A Győri Törvényszék 2022. december 5-én hozott ítéletében elutasította a Greenpeace Magyarország Egyesület, mint felperes keresetét, és ezáltal hatályban tartja a Fertő tavon létesítendő, nézetünk szerint nemcsak gigantomán, hanem egyszersmind súlyosan környezetkárosító beruházással kapcsolatos közigazgatási határozatot, miszerint az építkezés folytatódhat. Az ítélet jogerős, a döntés ellen „fellebbezésnek helye nincs”.
Az ítélet indokolását a bíróság 18 oldalon, 110 számozott bekezdésben foglalta össze. Az indokolás szakmailag nem meggyőző, sőt nézetünk szerint kimondottan megalapozatlan, ezért továbbra is irányadónak tartjuk az MTA VIII. Osztályának 138/2021. (XII.14) számú határozatát a Fertő tavat és a nemzeti parkot károsan befolyásoló beruházással kapcsolatban.
A felperes keresetét elutasító ítélet részletesebb kritikájával nem kívánunk foglalkozni, mert ez az ügyvédek és a környezetvédelmi szakjogászok feladata. Az ítélet indokolása azonban tartalmaz egy olyan érvelést, amelyet a szaktudományok képviselőiként nem fogadhatunk el, és amely ráadásul nemcsak természettudományos, hanem nézetünk szerint jogi szempontból is tarthatatlan. Az ítélet 103. bekezdéséről van szó, amelyet teljes terjedelmében, betű szerint idézünk:
„Fontos azt hangsúlyozni, hogy a Natura 2000-rendelet perben irányadó rendelkezései alapján a fajok, illetve azok élőhelyének a fenntartása a cél. Különbséget kell tehát tenni a fajok és annak egyes egyedeinek védelme között. Nem vitás, a tó medrét érintő kotrás hatással lehet a jelenlévő állatfajok egyedeire, azonban jogsérelmet ezzel kapcsolatban megállapítani akkor lehet, ha a módosítással érintett tevékenység a fajokra, mint az egyedek összességére, egészre, illetve a területen jelenlévő fajok élőhelyének egészére jelent veszélyt. Az, hogy egyes a perrel érintett területen egyes egyedek előfordulhatnak, illetve az emberi beavatkozás következtében elpusztulhatnak, nem áll összhangban azzal a Natura 2000 rendeleti szabállyal, mely szerint az élőhelyek, illetve a fajok fenntartása a cél. Mivel megállapítható volt, hogy a területet élőhelyként és szaporodási helyként az érintett egyedek általában nem használják, az egyes, a kotrás ellenére is csak feltételezhetően jelen lévő egyedek védelme a beruházással szemben aránytalan korlátozás lenne. Ugyanígy aránytalan korlátozás [sic!] jelentene a kotrási időszak kérelemben foglaltak szerinti bővítése iránti kérelem elutasítása is.”
Abból a 103. bekezdés első mondatában foglalt vitathatatlan megállapításból, miszerint a 275/2004. sz. Korm. rendelet („Natura 2000-rendelet”) egyik célja „a fajok, és azok élőhelyének a fenntartása”, természetesen nem következik az a második mondatban foglalt megállapítás, miszerint különbséget kell tenni a fajok és azok egyes egyedeinek védelme között. A „tehát” szócska beszúrása a második mondatba azt a hamis benyomást kelti, mintha a fajok és azok élőhelyének megvédése függetleníthető lenne a fajok egyedeinek megvédésétől.
Egy faj védelme főszabályszerűen a fajt képviselő összes egyed megvédésével valósítható csak meg, mint ahogy a faj élőhelyének védelme is főszabályszerűen az összes egyed védelmét magában foglalja. A Magyarországon védettnek nyilvánított fajok minden egyede védettséget élvez, és jogsértés valósul meg akkor is, ha valaki akár egyetlen egyet elpusztít. A szabálysértésekről szóló törvény értelmében a fokozottan védett növény- és állatfajok egyetlen példányának elpusztítása is pénzbüntetéssel járó szabálysértés, súlyosabb esetben bűncselekmény. A védett fajokhoz tartozó egyedek elpusztításának jogellenességén nyilvánvalóan nem változtat az, hogy a Natura 2000-rendelet szövege kifejezett formában nem utal az egyedek elpusztításának tilalmára.
Különösen visszásnak látjuk az indokolás 103. bekezdésének azon kitételét, amely szerint az alperes által végzett tevékenység jogsérelmet csak akkor valósítana meg, ha a területen jelen lévő fajok egyedeinek összességére, az élőhely egészére nézve jelentene veszélyt. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a bíróság a Natura 2000-rendelet vélt hézagaiból, nevezetesen a szankcióra való közvetlen utalás hiányából arra a következtetésre jutott, hogy a természetkárosítás az adott esetben ne lenne megállapítható.
A fentieken túl hivatkozhatunk a természet védelméről szóló törvény 42. és 43. §-aira is, amelyek kimondják a védett növény- és állatfajok egyedeinek védelmét, és ezt a védelmet nem relativizálják olyan utalással, hogy az egyedek védelme nem aránytalan-e más érdekekkel összehasonlítva.
A szóban forgó ítéletet a természetvédelmi törvény imént említett rendelkezéseivel összeegyeztethetetlennek, és ezáltal megalapozatlannak látjuk. Hogy egy abszurd példával is megvilágítsuk az ítélet indokolásában kifejezésre jutó jogi érvelés tarthatatlanságát: egy lopást sem lehetne azzal mentegetni, hogy bár a sértettől elloptak 10 000 forintot, az illetőnek még mindig van 1 millió forintja.
Mindezek után a kérdés már csak költői lehet: vajon jogszerűvé válik-e egy védett faj számos egyedének önös érdekekből történő elpusztítása azon az alapon, hogy az adott fajnak másutt maradnak még egyedei.
Báldi András biológus, az MTA levelező tagja Földi András jogász, az MTA levelező tagja Padisák Judit biológus, az MTA levelező tagja Podani János biológus, az MTA rendes tagja Szathmáry Eörs, biológus, az MTA rendes tagja Vida Gábor biológus, az MTA rendes tagja Vörös Imre jogász, az MTA rendes tagja
A természetvédelem jeles napjainak sorában február 2-a a Vizes Élőhelyek Világnapja. Az iráni Ramsar városában 1971-ben ugyanis ezen a napon írták alá a vizes élőhelyek védelméről szóló nemzetközi egyezményt, amely a legrégibb természetvédelmi államközi megállapodás. 2023-ban a világnap központi témája a vizes élőhelyek rekonstrukciója. Ebből az alkalomból szervezett 2023. február 2-án, Dömsödön ünnepi előadóülést az Agrárminisztérium, közös szervezésben a Szomor Ökofarmmal és a Ramsari Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottsággal.
Az Ökológiai Kutatóközpontot Dr. Boros Emil az ÖK Vízi Ökológiai Intézet tudományos főmunkatársa és a Ramsari Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottság tagja képviselte. Szomor Dezső ökogazdálkodóval, a Szomor Ökogazdaság vezetőjével (aki szintén tagja a Ramsari Bizottságnak) közösen tartott előadásában a Kiskunsági Nemzeti Park részét képező, ramsari-területként nyilvántartott, nemzetközi jelentőségű apaji szikes vizes élőhely-rekonstrukciót értékelte az elmúlt 30 évre vonatkozóan, valamint bemutatta az ehhez kapcsolódó LIFE Nature pályázatot.
Az ökológus szakértő az általa végzett több évtizedes vizsgálatok alapján részletesen bemutatta az Apaj-puszta területén található Alsó-Szúnyogi-rét területén a Szomor Ökogazdaság által létrehozott és működtetett 500 ha kiterjedésű kísérleti szikes vizes élőhely-rekonstrukció eredményeit.
„A lényege az ennek a rendszernek, hogy az ősi Dunavölgyi-síkság ártéri vizes élőhely rendszerének működését rekonstruálja a jelenlegi tájhasználati körülményekhez igazodva, ahol a fenntarthatóságot a vízrendszerhez kapcsolódó, a Szomor Ökogazdaság által üzemeltetett halastórendszer biztosítja. A vízrendszer természetvédelmi-ökológiai különlegessége az, hogy a Duna vizével táplált halastavak és természetszerű mocsarak közvetlen vízpótlása a felszín alatti helyi gravitációs áramlási rendszereken keresztül történik, ez közvetetten biztosítja a szikes vizes élőhelyek megfelelő minőségű és mennyiségű vízellátását is. A globális léptékben is különleges sziki élőhelyek helyreállítása szempontjából ezért az Apaj-pusztai vizes élőhely-rekonstrukció lényeges referencia területnek tekinthető a régióban. Az időszakos vizes élőhely természetvédelmi kezelését a Szomor Ökogazdaság az árasztás mellett bivaly és magyar szürkemarha állomány extenzív legeltetésével valósítja meg” – mondta el Boros Emil.
Közel két évtizedes elmaradást pótolva megjelent az első átfogó, minden állatrendszertani egységet tárgyaló összefoglaló kötet a Magyarországon megjelent özönállatfajokról. Az Özönállatfajok Magyarországon a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Rosalia kézikönyvek sorozatában érhető el.
Annak ellenére, hogy az inváziós állatok térhódítása mára az élővizeink, erdeink életközösségeit fenyegető legnagyobb veszéllyé vált, a mai napig nem volt olyan kötet, amely összefoglalta volna az egyes fajcsoportok kutatóinál rendelkezésre álló tudást, sőt még a fajok egyszerű felsorolása is hiányzott. Ezt a hatalmas munkát 36 szakember, az egyes rendszertani csoportok szakavatott képviselői végezték el. Az Ökológiai Kutatóközpont több kutatója is társszerzője a kötetnek, Borza Péter az Erszényes rákok fejezetet, a Kétszárnyúakat Soltész Zoltán, Garamszegi László Zsolt és Török Edina jegyzi.
Inváziós vagy özönállat (és növény) fajoknak azokat nevezzük, amelyek emberi hatásra eredeti elterjedési területüktől nagy távolságra kerültek, és az ottani új környezetben nemcsak hogy megtalálták életfeltételeiket, hanem számukra kedvező körülményekre leltek. Eredeti élőhelyükön egy olyan természetes rendszer részét képezik, amelyben számos más fajjal kell együtt élniük, a fajok közötti versengésben fennmaradniuk, miközben fogyasztóik, ragadozóik és kórokozóik folyamatosan gondoskodnak arról, hogy állományaik ne tudjanak egyeduralkodóvá válni. Új helyükön általában ezek a korlátozó tényezők nem hatnak rájuk, ezért képesek ott elszaporodni, tömegessé válni.
A kötetben a szerzők olyan állatfajokat mutatnak be, amelyek új élőhelyükön elsődlegesen ökológiai problémát jelentenek, de mint az a leírásokban látható, kevés közöttük az olyan faj, amelynek ne lenne kisebb-nagyobb vagy akár katasztrofális mértékű gazdasági hatása is.
A könyv a Magyarországon már megtelepedett vagy rövidesen elkerülhetetlenül megjelenő 118 állatfaj részletes bemutatását, továbbá négy kétéltűfaj és 32 szárazföldi csigafaj rövid ismertetését tartalmazza. A kötet egyik fontos tanulsága, hogy vizeink különösen veszélyeztetettek, ugyanis a tárgyalt fajok több mint fele azokban fordul elő.
