Hírek

2026. 06. 25. magyar.aniko

Nemzetközi biodiverzitási szakértők tanácskoztak Budapesten a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szervezésében

bool(true)

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és a franciaországi Muséum National d’Histoire Naturelle szervezésében, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium támogatásával rendezték meg Budapesten a CO-OP4CBD regionális workshopját. A június 8–10. között zajló eseményen 17 országból 43 résztvevő vett részt, köztük a Biológiai Sokféleség Egyezmény nemzeti kapcsolattartói és biodiverzitási szakértők.

A háromnapos szakmai találkozó célja az volt, hogy erősítse a közép- és kelet-európai országok részvételét a Biológiai Sokféleség Egyezményhez kapcsolódó nemzetközi folyamatokban, támogassa a régió szakmai együttműködését, valamint naprakész információkat és gyakorlati segítséget nyújtson a biodiverzitási célok hatékony megvalósításához.

A workshop középpontjában a végrehajtása állt. A 2022-ben elfogadott nemzetközi megállapodás 2030-ig négy átfogó célt és 23 konkrét célkitűzést határoz meg a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása és visszafordítása érdekében. A célok között szerepel többek között a védett területek kiterjesztése, az ökoszisztémák helyreállítása, a természeti erőforrások fenntartható használata, valamint a megfelelő pénzügyi források biztosítása.

A rendezvény különös aktualitását adta, hogy 2026 februárjában rekordnak számító 125 ország, köztük Magyarország is határidőre benyújtotta a Biológiai Sokféleség Egyezményhez kapcsolódó 7. nemzeti jelentését. Ezek a jelentések fontos alapot adnak ahhoz, hogy a nemzetközi közösség értékelni tudja, milyen előrehaladás történt a globális biodiverzitási célok megvalósításában. Az országok közös teljesítményének első átfogó értékelésére a következő ENSZ Biodiverzitás-csúcson, a Biológiai Sokféleség Egyezmény 17. Részes Felek Konferenciáján, vagyis a COP17-en kerül sor 2026 októberében, Örményországban.

„A biodiverzitási célok eléréséhez kulcsfontosságú a globális biodiverzitás-szakpolitikai folyamatokban való összehangolt részvétel. Az Ökológiai Kutatóközpont háromnapos rendezvénye fórumot biztosított a közép- és kelet-európai szakértők együttműködéséhez és tapasztalatcseréjéhez, miközben ráirányította a figyelmet a hagyományos tudás őrzőinek érdemi bevonására” – mondta Öllerer Kinga, a workshop főszervezője, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársa.

A budapesti workshopot Kőrösi Levente, a biológiai sokféleségért felelős államtitkár, a CBD magyar nemzeti kapcsolattartója, valamint Báldi András, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatóprofesszora, az MTA levelező tagja nyitotta meg. A program célkitűzéseit az Ökológiai Kutatóközpont részéről Macskásy Éva ismertette.

A háromnapos program során a résztvevők előadásokat hallgattak meg a CBD Titkárság munkatársaitól, majd az Örményországban megrendezendő COP17 feladatairól, a 7. nemzeti jelentés tapasztalatairól, a Szubregionális Technikai és Tudományos Együttműködési Támogató Központok szerepéről, valamint a szakértők bevonásának lehetőségeiről egyeztettek. A harmadik napon a helyi közösségek és a hagyományos ökológiai tudás őrzőinek szerepe került fókuszba, a HUN-REN ÖK kutatói, Molnár Zsolt és Öllerer Kinga előadását követő beszélgetésen.

A rendezvény a CO-OP4CBD projekt keretében valósult meg, amely a Biológiai Sokféleség Egyezmény végrehajtásához kapcsolódó nemzetközi együttműködést támogatja. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont projektpartnerként járul hozzá ahhoz, hogy a régió szakértői közösségei hatékonyabban kapcsolódjanak be a globális biodiverzitási folyamatokba.

Ollerer — Előadás a kunming–montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégia végrehajtásának előrehaladásáról. Előadó: Jorge L. Ventocilla, Belga Királyi Természettudományi Intézet. Fotó: Öllerer Kinga

Kapcsolódó linkek:

A rendezvény programja és az előadások elérhetősége

A Biológiai sokféleség egyezmény hazai honlapja

Korábbi rendezvény: Workshop a biológiai sokféleségről szóló egyezmény gyakorlati működéséről

Címfotó:
Műhelybeszélgetés a hagyományos ökológiai tudás őrzőinek szerepéről. A képen Karen Khachatrian, az örmény Környezetvédelmi Minisztérium képviselője, valamint Öllerer Kinga és Molnár Zsolt, a HUN-REN ÖK kutatói.
Fotó: Macskásy Éva

Hírek

2026. 06. 23. magyar.aniko

Az MTA doktora lett Dr. Lukács Balázs András

bool(true)

Június 18-án sikeresen megvédte „Invázióbiológiai és jelleg alapú növényökológiai kutatások felszíni vizekben” című értekezését Dr. Lukács Balázs András, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének megbízott igazgatója, tudományos főmunkatársa és a Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoport kutatója. A sikeres védést követően elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet.

Az értekezés a felszíni vizek növényi invázióbiológiai és ökológiai folyamatait vizsgálja. A kutatások a fajok terjedésének, versengésének és alkalmazkodásának mechanizmusait elemezték, valamint a növényi közösségek működését és a magbank szerepét is feltárták. A bírálók kiemelték a téma jelentőségét, a kutatások komplexitását, magas szakmai színvonalát, valamint az eredmények nemzetközi és természetvédelmi relevanciáját.

„A vizeink állapota sokszor (ha nem mindig) azon múlik, milyen növények élnek bennük, és hogyan változik ezeknek a közösségeknek az összetétele. Kutatásaim azt mutatják meg, hogy az inváziós fajok terjedése nem véletlenszerű folyamat: ökológiai mechanizmusok, fajok közötti versengés és a növények alkalmazkodóképessége egyaránt alakítja. Az MTA doktora cím számomra annak megerősítése, hogy ezeknek a folyamatoknak a megértése nemcsak természetvédelmi szempontból fontos, hanem jelentős tudományos kérdések is egyben” – mondta Dr. Lukács Balázs András.

A Magyar Tudományos Akadémia doktora cím a hazai tudományos élet egyik legrangosabb tudományos elismerése. Olyan kutatók nyerhetik el, akik hosszú időn keresztül kiemelkedő tudományos teljesítményt nyújtanak, eredményeik nemzetközi szinten is jelentősek, és érdemben hozzájárulnak szakterületük fejlődéséhez.

Dr. Lukács Balázs András kutatásai a felszíni vizek ökológiai folyamatainak jobb megértéséhez járulnak hozzá, különös tekintettel az inváziós növényfajok terjedésére és a növényközösségek működésére. Eredményei nemcsak az ökológiai alapkutatások számára fontosak, hanem a természetvédelmi gyakorlatban is hasznosíthatók.

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont közössége ezúton is szívből gratulál Dr. Lukács Balázs Andrásnak a rangos tudományos elismeréshez, és további sikeres kutatómunkát kíván.

Mezokovesd 1

Hírek

2026. 06. 17. magyar.aniko

Báldi Andrást az MTA Biológiai Tudományok Osztálya elnök-helyettesévé választották

bool(true)

Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya 2026. június 9-i osztályülése keretében lebonyolított tisztújítás során az Osztály Buday Lászlót, az MTA rendes tagját osztályelnöknek, Báldi Andrást, és Deli Máriát, az MTA levelező tagjait pedig osztályelnök-helyetteseknek választotta.

Gratulálunk Báldi Andrásnak a megválasztásához, és sok sikert kívánunk neki osztályelnök-helyettesi munkájához!

Hírek

2026. 06. 02. magyar.aniko

„Mindig kövérebb az a jószág, amit legeltetnek”. Elindult a Zöld Legelő podcastsorozat

bool(true)

A Zöld Legelő podcastsorozatban Sándor Bálint és Molnár Zsolt kollégáink beszélgetnek a pásztorló legeltetésről pásztorokkal, agrár- és természetvédelmi szakemberekkel a hazai pásztorkodás és gyepgazdálkodás szerepéről, kihívásairól és jövőjéről.

A sorozat célja, hogy szélesebb körben is láthatóvá és érthetővé tegye a pásztorság és a gyepek ökológiai, gazdasági és társadalmi jelentőségét a hagyományos tudás és a modern tudomány eredményeinek összekapcsolásával. A podcast kiemelt célja továbbá, hogy hidat építsen a tudomány, a különböző szakterületek és a mindennapi gyakorlat között, erősítse a társadalmi párbeszédet, valamint felhívja a figyelmet a gyepekhez kapcsolódó hagyományos ökológiai tudás és az azt birtokló szakmák és emberek értékére.

A Legelők és Pásztorok Nemzetközi Évének tematikáját és a hazai legeltető jószágtartás aktuális kérdéseit tárgyaló témakörök áttekintéséhez olyan szakmájukban kiemelkedő szakértőket kívánunk meghívni, akiknek mondanivalóját korábban nem hallhattuk, vagy éppen olyan aspektusban kérjük ki a véleményüket, amely újabb megvilágítást adhat egy-egy kérdésnek. Ugyanebből az okból kifolyólag a szakértők mellé minden epizódba meg fogunk hívni szakmájukban valamilyen módon kimagasló pásztor embereket. Célunk, hogy számos kiváló pásztort megismertessünk a nyilvánossággal, így minden adásba más pásztor vendéget/vendégeket kérünk fel, akik az adott témakörben magas szintű tudásuk és tapasztalatuk szerint kapcsolódhatnak be a beszélgetésbe és reagálhatnak a különböző szakmai nézőpontokra és javaslatokra.

A sorozat megalkotásának kiemelt szempontja, hogy rávilágítson a felmerülő, akár egymással ütköző, vagy más érdekeket akaratlanul is figyelmen kívül hagyó szakmai nézőpontokra, konstruktívan és konfliktusmentesen bemutatva a sok esetben akár kimondatlan, valós helyzetképet. Bízunk benne, hogy ezzel hozzájárulhatunk a pásztoroló legeltetéssel kapcsolatos érdemi párbeszéd és szakmai szempontok összehangolásának elindításához.

Hírek

2026. 06. 01. magyar.aniko

Gyakorlatorientált nyári egyetemre hívunk, amely átfogó képet ad a kétéltű- és hüllőkutatás módszereiről

bool(true)

A HerpEgyetem egy újonnan induló, herpetológiai tematikájú nyári egyetem, amelyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya szervez 2026 nyarán. A program a HerpTábor szakmai folytatásaként jött létre, elsősorban egyetemi hallgatók, pályakezdő kutatók és a herpetológia iránt érdeklődő felnőtt korosztály számára.

A résztvevők a képzés során korszerű kutatási és természetvédelmi módszerekkel ismerkedhetnek meg, beleértve a terepi monitorozást, populációmodellezést, térinformatikai alkalmazásokat, genetikai módszereket, valamint a természetvédelmi adatgyűjtés és adatkezelés gyakorlati kérdéseit. A programban az előadások mellett adatgyűjtési és adatfeldolgozási foglalkozások, valamint terepi gyakorlatok is helyet kapnak.

A HerpEgyetem szakmai programjának kialakításában az Ökológiai Kutatóközpont több kutatója is részt vesz. Az oktatók között szereplő ÖK-s munkatársak saját kutatási területeiken keresztül mutatják be az aktuális ökológiai és természetvédelmi vizsgálatokat, nagy hangsúlyt helyezve a biodiverzitás-monitorozásra, populációökológiára, citizen science alkalmazásokra és természetvédelmi döntéstámogatásra.

A herpetológiai továbbképzésnek különös jelentősége van, mivel Magyarországon kevés olyan gyakorlatorientált program érhető el, amely átfogó képet ad a kétéltű- és hüllőkutatás módszereiről. A HerpEgyetem célja a szakmai utánpótlás támogatása, valamint a kutatók, természetvédelmi szakemberek és hallgatók közötti kapcsolatok erősítése.

Az oktatásban több kollégánk is kiveszi a részét:
Dr. Lengyel Szabolcs – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
Dr. Mizsei Edvárd – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
Dr. Szabolcs Márton – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont
Dr. Üveges Bálint – HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont

Itt lehet jelentkezni: HerpEgyetem 2026 – Herpetológiai náyri egyetem

Add tovább, hogy eljusson az érintettekhez, és legyen utánpótlás!

Hírek

2026. 06. 01. magyar.aniko

Az elhagyott horgászzsinórok és horgok nem szándékolt módon számos állatfaj sérülését, pusztulását is okozzák

bool(true)

Az elhagyott, elveszített, vagy eldobott halász és horgászeszközök (angol betűszóval ALDFG, „abandoned, lost or other discarded fishing gear”) világszerte jelentős szennyezői a vizes ökoszisztémáknak, az elveszített vagy használatban lévő horgászeszközök által okozott járulékos fogás (angolul „bycatch”) pedig a biodiverzitás csökkenésének egyik lehetséges oka a glóbuszon. Bár a horgászfelszerelések élővilágra gyakorolt hatását világszerte kutatják az elmúlt években, a nemzetközi szakirodalom tanulsága alapján a tengeri ökoszisztémákkal szemben az édesvízi élőhelyekre kisebb fókusz összpontosul. Annak érdekében, hogy hazánkban is elkészüljön az első átfogó leltár arról, mely élőlénycsoportokra jelenthetnek természetvédelmi kockázatot az elveszített vagy aktívan használt horgászfelszerelések, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának vezetésével a kutatók egy összesen negyven évet felölelő médiaelemzést végeztek. Az eredményeket bemutató tanulmány a közelmúltban jelent meg a brit Scientific Reports nemzetközi tudományos folyóiratban.

„Ökológusként vagy természetjáróként ugyan alkalmanként belefut az ember egy-egy horgászfelszerelés által csapdába esett, esetleg elpusztult élőlénybe, de az érintett élőlényekkel kapcsolatos adatgyűjtést nehezíti, hogy tematikus terepi kutatások a témában kifejezetten nehezen tervezhetőek, megvalósíthatóak. Szerencsére a közelmúltban már több ízben is bebizonyosodott, hogy a közösségi és egyéb média felületekre feltöltött tartalmak között tudatosan tallózva a kutatók viszonylag kis erőfeszítéssel gyűjthetnek releváns adatsorokat, többek között az elveszített vagy a használatban lévő horgászfelszerelések vizekre, és élővilágra gyakorolt hatásait illetően is” – nyilatkozta Dr. Löki Viktor, a kutatás ötletgazdája.

A projekt során a résztvevő kutatók összesen négy média-platformra támaszkodó kutatást végeztek az országban: munkájuk során 1984 és 2024 között összesen 200 olyan esetet dokumentáltak, amikor horgászeszközök halakon kívül egyéb állatokkal kerültek kölcsönhatásba. Az adatgyűjtés során rögzítették az érintett fajokat, egyedszámaikat, valamint ha az a feltöltött tartalomból kiolvasható volt, az események helyszíneit is.

„A tartalomelemzés során kiderült, hogy hazánkban összesen legalább 64 különböző állatfaj képviselői bizonyíthatóan érintettek a járulékos és aktív horgászfelszerelések által bekövetkező nem szándékolt fogásban: a leggyakrabban madarak estek csapdába, őket követték a hüllők, míg más állatcsoportok együttesen az esetek kicsit több, mint 10 %-át tették ki. A leggyakoribb áldozat 32 esettel a madarak közül a bütykös hattyú (Cygnus olor) volt, míg a hüllők közül a mocsári teknős (Emys orbicularis) esett legtöbbször, 18 alkalommal bajba, többnyire a horogra szúrt horgászpellet bekapása, lenyelése következtében. Az összesen érintett 226 egyed többsége, több mint 70 %-a olyan taxonokhoz tartozott, amelyek Magyarországon jogi védelem alatt állnak. Hogy összehasonlítsam ezt a leltárt egy nemzetközi példával: Gunasekaran és mtársai 2024-ben egy egész Indiát átfogó hasonló médiaelemzés során mindössze 90 esetet dokumentáltak, 35 állatfaj összesen 144 csapdába esett vagy elhullott példányát. Mivel a tanulmányuk az elveszített halászeszközök természetvédelmi kockázatára összpontosított, a mi kutatásunk jól megvilágítja, hogy a horgászfelszerelések természetvédelmi kockázata nem lebecsülendő még egy Indiánál jóval kisebb országban sem. ” – összegezte Dr. Löki Viktor.

Az esetek túlnyomó többsége (n = 192; 96,0%) mindössze kétféle eszközhöz kapcsolódott: horgászzsinórhoz és/vagy horoghoz. Az elveszett horgászeszközök okozták az esetek többségét (n = 111; 55,5%), ugyanakkor az aktívan használt felszerelések is hasonló nagyságrendben voltak felelősek az érintett esetekért (n = 86; 43%). A kutatás során összesen 132 esetben volt azonosítható az érintett élőhely típusa. Ezek részletes elemzése során az is kiderült, hogy a járulékos fogásokkal kapcsolatos esetek nagyobb arányban származtak természetes vízi élőhelyekről (n = 78; 59,1%), mint mesterségesekről (n = 43; 32,6%): az azonosított élőhelytípusok közül a járulékos fogás által érintett állatokat leggyakrabban folyók mentén találták (n = 36; 27,3%), ezt követték a természetes tavak (n = 27; 20,5%), a horgásztavak (n = 15; 11,4%), a mesterséges tavak (n = 12; 9,1%) és a bányatavak (n = 11; 8,3%).

A szerzők a kutatás során a járulékos fogás által érintett egyedek kevesebb, mint 10%-át jegyezték fel elhullottként. Bár ez az arány alacsonynak tűnhet, valószínűleg alábecsüli a tényleges pusztulási rátát, mivel a megfigyelők vélhetően gyakran kiszabadították a belegabalyodott állatokat, és nem történt után követés annak megállapítására, hogy azok hosszú távon életben maradtak-e. A fel nem ismert járulékos fogások esetében – különösen a távoli vagy kevésbé ellenőrzött területeken – a túlélési arány feltehetően jóval alacsonyabb. Emellett a késleltetett elhullás, vagy a nem halálos, de káros következmények, például a sérülések, a mozgásképesség romlása vagy a ragadozóknak való fokozott kitettség sem jelennek meg az adatokban.

„ A témát feltétlenül érdemes tovább vizsgálni, ugyanis a legtöbb horgásznak van hasonló élménye, melyekről minden esetben nem készül dokumentáció, vagy ha készül is, legtöbbször nem elérhető online. Mikor a tanulmány illusztrálása kapcsán felvettem a kapcsolatot az egyik újsághírben szereplő horgásszal, megosztotta velem, hogy a cikkben érintett, lefényképezett fajt, a kercerécét egy évvel később ugyanott megfogta bojlival, melyet elmondása szerint a tárgyévben több példány szárcsa is követett. A tanulmány logikus folytatása így egy a témában készített online kérdőív lenne, ahol a horgászok válaszait és elküldött offline tartalmait értékelve még közelebb juthatnánk ahhoz, a halakon kívül a hazai élővilág mely tagjai és milyen mértékben vannak kitéve ennek a természetvédelmi kockázatnak” – hangsúlyozta Dr. Löki Viktor.

Publikáció:

Viktor Löki, Neményi Zsolt, Hagyó Attila, Nagy András, Vitál Zoltán, Malkócs Tamás, Lukács Balázs András, Mozsár Attila és Vincze Orsolya :
Médiaelemzés feltárja az elveszett és aktív halászeszközök természetvédelmi kockázatát Magyarország édesvízi ökoszisztémáiban
https://www.nature.com/articles/s41598-026-43420-z

Hírek

2026. 05. 28. magyar.aniko

Géneket cserélgető lebontószervezetek

bool(true)

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézet kutatója és kollégái rengeteg evolúciós törzsfa elemzésével feltárták, hogy a törzsfán egymástól távol eső lebontószervezetek (például a gombák) hogyan birtokolhatnak nagyon hasonló tulajdonságokat biztosító géneket. Kiderült, hogy nagyjából egymilliárd évvel ezelőtt e szervezetek ősei, bár már akkor sem voltak rokonai egymásnak, géneket cseréltek egymással. Ez a jelenség a baktériumoknál gyakori, de a valódi sejtmaggal rendelkező lények (az eukarióták) körében ritka.

Táplálkozásuk szerint három nagy csoportba sorolhatjuk az élőlényeket. A termelők képesek szervetlen anyagokból szerves táplálékot előállítani (ide tartoznak például a fotoszintetizáló növények); a fogyasztók (például az állatok) a termelők által elkészített szerves anyaggal táplálkoznak, de maguk ezeket képtelenek előállítani; a lebontók pedig más elhalt élőlények anyagait bontják le egyszerűbb összetevőikre – tipikusan ilyen sok gomba. E táplálkozási módok nem egyszer jelentek meg, hanem egymással távoli rokon csoportokban újra és újra kialakultak az evolúció során.

A termelők és a fogyasztók kialakulását ma már jól értjük. A fotoszintézishez szükséges zöld színtest például úgy került a növényi sejtbe, hogy az ősi eukarióta sejt bekebelezett egy fotoszintetizáló baktériumot, de nem emésztette meg, hanem beépítette a saját rendszerébe. Ez az endoszimbionta elmélet. A lebontók evolúciós eredete azonban eddig nem volt ismert, noha e táplálkozási formához szükséges képességek is sokszor kialakultak, egymástól távoli csoportokban. Bár e csoportok leszármazási értelemben egymástól függetlenek, az evolúcióbiológusok legújabb felfedezése szerint egymástól nem függetlenül tettek szert az új tulajdonságaikra.

Szöllősi Gergely, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézet, illetve az Okinavai Tudományos és Műszaki Egyetem modellalapú evolúciós genomikai részlegének professzora és munkatársai kutatásuk során feltárták, hogy a lebontószervezetek horizontális géntranszfer segítségével jutottak hozzá az ozmotrófiához szükséges génekhez. A felfedezésről beszámoló tanulmány a világ legjelentősebb evolúciótudományi folyóiratában, a Nature Ecology & Evolution-ben jelent meg

A lebontószervezetek rendszerint ozmotrófia révén táplálkoznak, vagyis az elhalt szervezetek elfolyósodott anyagait veszik fel. A kutatás során e táplálkozási mód evolúciós történetét göngyölítették fel. Négy, egymástól távoli ozmotróf csoport (a gombák, az „álgombáknak” nevezhető Pseudofungi, a Labyrinthulea sárgásmoszatok, illetve az állatokkal közeli rokonságban álló Teretosporea) genomjait hasonlították össze. E csoportok, bár a törzsfa rendkívül messze lévő pontjain helyezkednek el, igen hasonló tulajdonságokkal és képességekkel rendelkeznek. A sejtfalaik erősek, egy meghatározott irányba növekednek, fonalas hálózatokat hoznak létre, és nem képesek bekebelezéssel (fagocitózissal) táplálkozni.

E szervezetek nagyjából azonos időpontban, az 1000-720 millió évvel ezelőtti tonium földtörténeti időszakban alakultak ki. Ha megvizsgáljuk a genomjukat, azt látjuk, hogy génkészletük konvergens. Vagyis, bár nagyon távoli rokonok, mégis hasonló géneket birtokolnak, amelyek hasonló anyagcsere-folyamatokat tesznek lehetővé számukra. A vizsgálat fő kérdése az volt, hogy vajon honnan származhatnak a közös génjeik? Miután több százezer gén evolúciós leszármazását követték vissza, 166 olyan géncsaládot találták, amelyek nagy valószínűséggel úgynevezett horizontális géntranszfer révén kerültek át egyik szervezetből a másikba. Ilyenkor az egymással csak távoli rokon szervezetek cserélnek géneket.

A sejtmaggal nem rendelkező, úgynevezett prokarióta előlények (például a baktériumok), körében ez megszokott dolog, de az eukariótáknál (így a gombáknál) jelenlegi ismereteink szerint nagyon ritka. Ugyanakkor az ozmotrófiához szükséges genetikai eszköztár legalább ötödét ilyen „kölcsönzött” gének biztosítják. Ez pedig arra utal, hogy az elmúlt év százmilliók során talán az egymással csak távoli rokonságban lévő eukarióták közötti géncsere mégis gyakoribb volt, mint azt eddig sejtettük.

Publikáció:
Eduard Ocaña-Pallarès, Thomas A. Richards, Toni Gabaldón & Gergely J. Szöllősi:
Signatures of gene transfer in the parallel evolution of osmotrophic specialization in eukaryotes

Cím fotó: Szöllősi Gergely, PhD

Hírek

2026. 05. 22. magyar.aniko

A városiasodás hatása az európai énekes madarak énekére

bool(true)

A városiasodás gyorsan alakítja át a természetes élőhelyeket, és egyre nagyobb kihívásokat jelent a vadon élő állatok számára. Ennek egyik kevésbé ismert következménye a madárdalra gyakorolt hatása, amely létfontosságú a madarak kommunikációjában, szaporodásában és a túlélésében. Egy új tanulmányban, amely 65 európai énekesmadár-fajt vizsgált, a kutatók azt találták, hogy a városiasabb környezetben élő madarak hajlamosak voltak a domináns frekvenciák szélesebb tartományát használni a dalaikban. Ugyanakkor a domináns énekfrekvenciában bekövetkező egyértelmű változásokat csak néhány fajnál észlelték. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a városiasodás nem általánosan változtatja meg a madárdalt, de mind a változások bekövetkezte mind az alkalmazkodás hiánya jelentős következményekkel járhat a városi zajban élő madarak számára. A kutatók hangsúlyozzák a további kutatások szükségességét, valamint olyan várostervezését, ami elősegíti a változatos madárközösségek számára megfelelő élőhelyek kialakítását és fenntartását.

A tanulmány azt vizsgálta, hogy az urbanizáció hogyan befolyásolja a madarak hangadását fajok között és fajokon belül. Ez még viszonylag kevéssé kutatott szakterület, annak ellenére, hogy a madárdal alakulása fontos a madarak rátermettsége és az állomány egészsége szempontjából. Ahogy a városok tovább terjeszkednek, egyre fontosabbá válik megérteni, hogyan reagál a vadon élő állatvilág a városi környezetre. Filogenetikai összehasonlító megközelítést alkalmazva, 65 európai énekesmadár faj városiasodáshoz kapcsolódó hangadásbeli különbségeit elemezték a kutatók. A madárfajok Európa-szerte gyűjtött hanganyagát a xeno-canto adatbázisból töltötték le. A kutatók azt is vizsgálták, hogy olyan tényezők, mint a szociális viselkedés, a vonulási minták, a hang komplexitása és a fajok előfordulási gyakorisága a városokban, összefüggésben állnak-e a tapasztalt hangváltozásokkal.

bird song — Az átlagos domináns frekvencia változásai európai énekesmadaraknál a városi felszínborítás függvényében Az ábra azt mutatja, hogyan változott a vizsgált madárfaj énekének domináns frekvenciája a városiasodott terület függvényében. A jelentős változásokat színekkel jelöltük: a negatív piros, a pozitív pedig zöld.

Az eredmények azt mutatták, hogy a városiasabb élőhelyeken élő fajok általában szélesebb domináns frekvenciatartományt használtak dalaikban. Ez arra utalhat, hogy a városokban élő madarak képesek kiterjeszteni a frekvenciatartományukat, így elkerülve a különböző zajforrások általi elfedést. Azonban a domináns frekvencia városiasodással kapcsolatos elmozdulása csak bizonyos fajoknál jelent meg (például a vörösbegy, a csicsörke és a holló), és nem képviselt általános mintázatot. A tanulmány nem várt eredménye volt, hogy bizonyos fajok, amelyeknél korábban találtak a városi környezetben madárdalt érintő változást, mint például a széncinege vagy a feketerigó, nem változtatták meg dalaikat a jelenlegi tanulmány szerint a városiasodottságtól függően. Ez a negatív eredmény kiemeli annak szükségességét, hogy a városiasodás hatását nagyobb térbeli skálán és fajok között is tanulmányozzuk. További eredmény, hogy a vizsgált fajok tulajdonságai közül egyik sem magyarázta a dal tulajdonságaiban megfigyelt különbségeket, és a faj városi előfordulása nem volt összefüggésben a madárhang egyes tulajdonságaival vagy flexibilitásával. Tehát az, hogy hogyan változtatták meg a madarak az éneküket a városi környezetben nem függött a szociális viselkedésüktől vagy a vonulási szokásaiktól, és az énekük frekvenciája nem akadályozta meg őket abban, hogy városi élőhelyen éljenek.

– Összességében a kutatási eredmények azt sugallják, hogy a városiasodásnak nincs egyetlen, általános hatása a madarak énekének frekvenciájára, és hogy önmagában a hangadásbeli különbségek valószínűleg nem határozzák meg, hogy egy faj sikeresen képes-e városi környezetben élni – mondja Jablonszky Mónika, a tanulmány első szerzője. Ennek ellenére a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a zajos városi környezetben a madárdalban mutatkozó alkalmazkodás és az alkalmazkodás hiánya egyaránt hatással lehet a madarakra egyéni és populációs szinten is. Ezért kiemelik a folyamatos kutatás és a madárbarát élőhelyek megőrzésére és létrehozására irányuló természetvédelmi erőfeszítések fontosságát a városiasodott területeken.

Publikáció:

Mónika Jablonszky, László Zsolt Garamszegi; Urbanization-related vocal variation in passerines: a comparative study. Proc Biol Sci 1 May 2026; 293 (2071): 20260487. https://doi.org/10.1098/rspb.2026.0487

Kiemelt kép: énekes rigó fotó: Kocsán Gábor

Kapcsolódó link(ek):

Hírek

2026. 05. 21. magyar.aniko

Honnan jönnek a magyar citizen science adatok?

bool(true)

Az ökológiai és természetvédelmi kutatásokban világszerte egyre nagyobb szerepet kapnak a citizen science (vagy magyarul közösségi tudományos) projektek. Az ilyen programokban a lakosság segíti a kutatókat fotók, hangfelvételek, megfigyelések beküldésével, vagy éppen adatelemzéssel. A Magyarországon működő hasonló kezdeményezések közül nem kevesebb, mint 17 projekt összesítette az adatait egy közös kutatásban.

A szerzők arra voltak kíváncsiak, itthon milyen szocio-ökonómiai és környezeti körülmények befolyásolhatják a részvételi aktivitást. A citizen science adatok földrajzi elhelyezkedését egy független adminisztratív adatbázissal összevetve a kutatók találtak néhány általános, és számos projekt-specifikus összefüggést.

Azt az eredményt kapták például, hogy minél nagyobb a természetvédelmi területek aránya, és minél kisebb a népsűrűség egy járásban, lakosságarányosan annál több bejelentkezés érkezik onnan. Továbbá, Budapestet nem számítva, a diplomások és az idősek aránya is pozitív összefüggést mutatott a részvételi aktivitással. A vagyoni helyzet és a gyerekek arányának tekintetében számos projekt-specifikus összefüggést találtak, de általános szabályszerűség nem mutatkozott.

A kutatás nem csak arra mutat rá, hogy Magyarországon milyen a citizen science adatok eloszlása, hanem újabb robusztus eredményekkel támasztja alá azt a nézetet, hogy a közösségi tudományos adatok elemzésénél figyelembe kell venni a különféle torzításokat. A szerzők azt remélik, eredményeik más országok tudósait is hozzásegítik majd a hatékonyabb projekttervezéshez, illetve a pontosabb elemzések készítéséhez.

Az elmúlt években a citizen science (közösségi tudomány) módszertana jelentős lendületet kapott, és egyre fontosabb szerepet játszik a nagy léptékű ökológiai és természetvédelmi kutatásokban. Az önkéntesek bevonásával olyan térbeli és időbeli lefedettség érhető el, amely hagyományos kutatási keretek között gyakran nem lenne megvalósítható. Ugyanakkor a módszer alkalmazása sajátos kihívásokkal is jár. A citizen science adatokon alapuló kutatásokat például sok kritika éri amiatt, hogy a megfigyelések sűrűsége jelentősen eltérhet térben és időben, ami megnehezíti az adatok közvetlen összehasonlítását a szisztematikus mintavételen alapuló kutatások eredményeivel. Ennek hátterében állhatnak részben valós biológiai különbségek (pl. időszakosan vagy foltokban előforduló fajok megfigyelése esetén), de legalább ilyen fontos szerepe lehet az önkéntesek eloszlásának és viselkedésének.

E kérdés vizsgálatára a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai által vezetett csapat egy újszerű megközelítést alkalmazott: a citizen science projektekből származó, több mint 300 000 megfigyelést tartalmazó adatbázist vetették össze a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) területi adataival, járási szinten. A citizen science projektek között volt ízeltlábúakra, puhatestűekre, hüllőkre, madarakra, emlősökre, de még vízfolyásokra és kis tavakra fókuszáló is. A megközelítés leegyszerűsítve a következően hangzik: megnézték, hogy a járási lakosság és a környezet tulajdonságainak van-e szisztematikus hatása a beküldött megfigyelések mennyiségére. A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy két egymástól független adatforrást kapcsol össze: míg a citizen science adatok az önkéntesek aktivitását tükrözik, addig a KSH adatok a társadalmi és környezeti háttértényezőket írják le. Ez a függetlenség biztosítja, hogy a kérdőíves vizsgálatokra jellemző torzítások ne befolyásolják az eredményeket. Az alkalmazott meta-analízis során projektenként és általánosságban is azonosíthatók összefüggések, így az eredmények több szinten is hasznosíthatóak.

Az elemzés eredményei azt mutatják, hogy a részvételi aktivitás nem véletlenszerű. Pozitív összefüggés figyelhető meg a természetvédelmi területek arányával: általánosságban minél nagyobb a természetvédelmi területek aránya egy járásban, annál több önkéntes megfigyelés érkezik onnan. Hasonló a helyzet a népsűrűséggel, csak fordítva: általánosságban minél ritkábban laknak egy járást, annál kisebb lesz a részvételi aktivitás. A kutatók olyan elemzést is végeztek, ahol a budapesti járásokat kizárták az adatokból, hogy kiderüljön, az extrém nagy népsűrűségű és más tekintetben is ,,kilógó” főváros mennyire torzítja az eredményeket. Budapest kizárásával a diplomások aránya és az idősebb korosztály aránya is pozitív összefüggést mutatott a citizen science aktivitással, viszont a népsűrűség hatása eltűnt.

A kutatás emellett finomabb léptékű mintázatokat is feltárt. Érdekes módon például a saját kertben végezhető citizen science programok szignifikánsan pozitív összefüggést mutattak a gyerekek arányával, és ilyen összefüggést csak ezeknél a projekteknél találtak. Hasonló érdekes mintázatként emelkedett ki, hogy azok a projektek, amelyek különleges élőhelyekkel foglalkoznak, több megfigyelést kaptak olyan járásokból, ahol alacsonyabb a diplomások aránya és az átlagos jövedelem, ami pedig erősen összefügghet az urbanizáció alacsony mértékével. Fontos azonban azt is hangsúlyozni, hogy az eredmények értelmezése mindig kontextus függő. A részvételi aktivitást számos tényező befolyásolhatja, beleértve a vizsgált kutatási témát, a kommunikáció hatékonyságát, valamint az adott projekt mögött álló intézményi és társadalmi hátteret.

Összességében, a tanulmány első szerzője Vásárhelyi Zsóka szerint a kutatás rámutat arra, hogy a citizen science adatok rendkívül értékesek, ugyanakkor nem torzítatlanok. A módszer sikeres alkalmazásához elengedhetetlen, hogy a kutatók tudatosan kezeljék ezeket a torzításokat a projektek tervezése, az adatgyűjtés, az elemzés és az eredmények interpretációja során.

Publikáció:
Zsóka Vásárhelyi, Barbara Barta, Marianna Biró, Zoltán Csabai, Gábor Földvári, Bálint Halpern, Zsófia Horváth, Erika Juhász, Balázs Károlyi, Kornélia Kurucz, Zsuzsanna Márton, László Mezőfi, Péter Lovászi, Barna Páll-Gergely, Bálint Pernecker, Ádám Selmeczi-Kovács, Zoltán Soltész, Éva Szabó, Ágnes Turóci, Vadonleső Group, Judit Vörös, László Zsolt Garamszegi :
Environmental and socio-economic factors behind data provision in 17 citizen science projects

Ábrafelirat: 17 citizen science kutatási projektből származó megfigyelés adatai
Annak ellenére, hogy az egyes projektekben nem véletlenszerű mintavétel történt, a több mint 300 000 helyszínt tartalmazó egyesített adatállomány hatékonyan lefedi az egész országot.

Ábra: Vásárhelyi Zsóka; Stadia Maps; ggplot2

Hírek

2026. 05. 18. magyar.aniko

Elnyújtott lékek segíthetik leginkább a tölgyesek természetes felújulását

bool(true)

A klímaváltozás korában kulcskérdés, hogy hogyan lehet úgy művelni az erdőket, hogy a hatékony faanyagtermelés mellett megőrizzük azok klímaszabályozó szerepét, gazdag élővilágát és ellenállóképességét. Új, korszerű gazdálkodási módok széles körű alkalmazását sürgeti az is, hogy a társadalom erdőkkel szembeni rekreációs igénye és a vágásterületek elutasítottsága egyre fokozottabb.

A folyamatos erdőborítást fenntartó, ún. örökerdő gazdálkodás a konvencionális vágásos gazdálkodásnál jobban eleget tesz ezeknek az igényeknek, mivel a természetes erdődinamikát utánozva finom térléptékben bontja csak meg az erdő lombozatát, egyenletes gyérítések vagy néhány száz négyzetméteres lékek nyitása révén. Ezáltal az erdő mint élőhely hosszú távon fennmarad, megőrizve a hűvös, párás mikroklímát és az ehhez kötődő élővilágot.

Tölgyesek esetében azonban a finom léptékű beavatkozásokra alapozó gazdálkodás számos gyakorlati kérdést vet fel, mivel a tölgyek fényigényes fafajok: zárt erdőben nehezen újulnak fel, ugyanakkor a túl nagy lékekben gyorsan elszaporodhatnak azok a nagyobb versenyképességű fás- és lágyszárú fajok, amelyek elnyomják a fiatal tölgycsemetéket. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Erdőökológiai Kutatócsoportjának új kutatása ezért azt vizsgálta, milyen méretű és alakú lékek biztosítják leginkább a tölgy természetes felújulását folyamatos erdőborítás mellett.

– Az erdész szakma hosszú ideje, nagy rutinnal alkalmazza a vágásos gazdálkodást, így nem könnyű átállni egy teljesen más szemléletű erdőművelési módra. Ahhoz, hogy az erdészek széles körben áttérjenek az ökológiai szempontból kíméletesebb gazdálkodási módokra, tudományosan megalapozott ismeretekkel kell segítenünk őket az új technológiák kidolgozásában – mondja Tinya Flóra, a Kutatócsoport tudományos munkatársa, a cikk első szerzője. – A kutatást a Pilisi Parkerdő Zrt. munkatársaival kollaborációban végeztük. Csépányi Péter, a Parkerdő erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese több évtizedes tapasztalatot gyűjtött már tölgyesek folyamatos erdőborítás melletti felújításával kapcsolatban, így az együttműködés révén a kutatás irányvonalát a gyakorlatban felmerülő kérdésekhez tudtunk igazítani.

A vizsgálat a pilisi Hosszú-hegy gyertyános-tölgyesében zajló Pilis Lék Kísérlet részeként valósult meg. A kutatók két különböző méretű és kétféle – kör és elnyújtott – alakú lék hatását vizsgálták. Korábbi kutatásaik igazolták, hogy a lékek alakja és mérete nagyban befolyásolja a létrejövő mikroklimatikus viszonyokat, és ezáltal az aljnövényzet alakulását. A most megjelent publikációjukban pedig azt elemezték, hogy hogyan fejlődnek a tölgycsemeték a kialakult fény- és talajnedvességi viszonyok között, illetve, hogy hogyan hat rájuk a más növényfajokkal való versengés.

A kutatók azt találták, hogy a tölgy felújítása minden vizsgált léktípusban megindítható, de a csemeték fejlődése és a szükséges ápolás mértéke léktípusonként eltérő. A legkedvezőbb fény- és talajnedvességi viszonyokat kezdetben a nagy, kör alakú lékek biztosították: itt növekedtek leggyorsabban az ápolt, versenytársaktól megtisztított tölgycsemeték. A jobb környezeti feltételek azonban nemcsak a tölgyeknek kedveztek. A gyertyán, a veresgyűrű som és vadszeder is erőteljes terjedést és növekedést mutatott ezekben a lékekben, és idővel egyre inkább elnyomta a fejlődő tölgycsemetéket. A kialakult sűrű növényzet néhány év alatt a lékek fény- és nedvességtöbbletét is jelentősen csökkentette. A kör alakú lékekben emiatt a tölgy felújítása csak a versenytársak intenzív visszaszorításával volt biztosítható.

1 kerek lek — A nagy, kerek lékekben a tölgy csemeték gyorsan fejlődnek, de erős verseny helyzetbe kerülnek a kőris és más gyorsan növő fajok miatt.

A tölgycsemeték számára megfelelő környezeti feltételek és a szükséges ápolási munka mennyisége között jó kompromisszumot jelenthetnek az elnyújtott lékek. Ezekben a fény mennyisége hasonló, mint az azonos területű kör alakú lékekben, a talajnedvesség-többlet azonban mérsékeltebb, így a versenytárs fajok itt kevésbé törnek előre.

2 hosszukas lek — Az elnyújtott lékek megfelelő fényviszonyokat biztosítanak a tölgyfelújulás számára, míg a mérsékelt talajnedvesség többlet korlátozza a versengő fajok terjedését. A kutatók a vizsgált lékekben a biodiverzitás és a környezeti változók széles skáláját is figyelemmel kísérték, beleértve a levegő hőmérsékletét és páratartalmát.

– A lékek mérete is számít: az elnyújtott lékek közül a kisebb lékekben a mérsékeltebb fény miatt kisebb a versengés, ezért itt van szükség a legkevesebb ápolásra – mutat rá Tinya Flóra. – Emiatt ugyan a tölgycsemeték is lassabban növekednek a kis elnyújtott lékekben, de ha ahhoz viszonyítunk, hogy ezek a fák jóval 100 éves koruk felett kerülnek majd kitermelésre, nem sokat számít, ha a kezdeti években valamivel lassabb a fejlődésük.

A vizsgálat ugyanakkor azt is kimutatta, hogy néhány év elteltével a kis, elnyújtott lékek már nem elégítik ki a tölgyek növekvő fényigényét, így 5-6 év után szükség lehet a tágításukra. A kutatók feltételezése szerint – amelyet az elkövetkező években fognak tesztelni – addigra a csemeték már megerősödnek annyira, hogy sikeresebben versenyezzenek más fajokkal. A kis, elnyújtott lékek további előnye, hogy a környező tölgyfák makktermése itt eljut a lékek belsejébe is, így az új magoncok megtelepedése több éven keresztül is biztosított lehet.

Az eredmények alapján tehát megfelelő léktípusok alkalmazásával a tölgyesek felújítása megvalósítható az erdőborítás folyamatos fenntartása mellett is. A kutatók részletes ajánlásokkal segítik a felújítás sikeres kivitelezését, hozzájárulva olyan művelési módok széles körű alkalmazásához, amelyek egyszerre segítik az erdei mikroklíma és biodiverzitás megőrzését, valamint az erdők klímaváltozással szembeni ellenállóképességének növelését. A szerzők mindemellett hangsúlyozzák: hosszú távon valószínűleg nem a vágásos gazdálkodás során jellemző, szinte elegyetlen tölgyesek fenntartása a célravezető, hanem a változatosabb, elegyes erdők kialakítása, amelyek ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt stabilabbak lehetnek.

3 terepmunka — Margaret Gathoni Gitau, az egyik társszerző, jegyzeteket készít a terepmunka során. A tölgyfelújítás számos aspektusát felmérték, nemcsak a versenytől mentesített tölgycsemeték túlélését és magasságnövekedését — amely tükrözi az eltérő típusú lékek által eredményezett környezeti feltételeket —, hanem a természetes módon regenerálódó tölgy csemeték gyakoriságát is a versengő körülmények között.

Publikáció:
Tinya, F., Csépányi, P., Gitau, M. G., Horváth, Cs. V., Kovács, B., Németh, Cs., Ódor, P. (2026): Elongated gaps provide a good compromise between abiotic and
competitive conditions for sessile oak regeneration. Forest Ecosystems, 16: 100472. https://doi.org/10.1016/j.fecs.2026.100472

Kiemelt fotó: Nagy, hosszúkás lék hemiszférikus lombkorona fényképe. A kutatók ilyen képeket használnak annak kiszámítására, hogy mennyi beeső fény éri el az erdő talaját.

Hírek

2026. 05. 18. magyar.aniko

Új tudománynépszerűsítő filmpremier a YouTube-on: Ezer arcú víz – Kérészek nyomában

bool(true)

2026. május 17-én 9 órától, egy Telex.hu cikk megjelenésével egyidőben megtekinthető az „Ezerarcú víz – Kérészek nyomában (75 perc)” című új tudománynépszerűsítő film a YouTube-on.

plakat

Kriska György munkatársunk, az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézet tudományos tanácsadójának filmje különösen aktuális napjainkban. Ezt igazolja a héten megrendezett két nívós szakmai esemény is, melyek homlokterében az ökológiai szempontú vízmegtartás és az élő vizek védelme állt.

A Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Víztudományi Programja keretében valósult meg a „Vízvisszatartás: megoldások a fenntartható vízgazdálkodásért” című szakmai rendezvény, melyen a víztudomány neves képviselői közösen tekintették át a vízmegőrzés legújabb kutatási eredményeit és gyakorlati lehetőségeit. Emellett lezajlott a Rákos-patak Szövetség alakuló ülése is 8 szakmai előadás megtartásával. A Szövetség célja, hogy javítsa a Rákos-patak és környezetének állapotát.

Bízunk abban, hogy az „Ezerarcú víz – Kérészek nyomában” című új film a trilógia már megjelent első részével együtt hatékonyan fogja támogatni a vizes élőhelyekkel kapcsolatos környezettudatos szemléletformálást és a fenntartható vízgazdálkodásért folytatott erőfeszítéseket.

A film az NKFI Tudományos Mecenatúra programjának (MEC_2024) támogatásával készült.

Hírek

2026. 05. 15. magyar.aniko

A medúzák már a tavainkban vannak!

bool(true)

A kínai Jangce vízrendszerből származó, kiemelten inváziós faj rejtetten történő terjedése nehezíti a beavatkozási lehetőségeket. A Vízi Ökológiai Intézet (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont) munkatársai nemzetközi kollaborációban foglalkoztak az édesvízi medúza (Craspedacusta sowerbii) mint kiemelt inváziós faj ökológiájával és az elterjedés észleléséhez kötődő társadalmi ismertséggel.

A People and Nature folyóiratban megjelent új tanulmányuk jelentős hiányosságra hívja fel a figyelmet az édesvízi medúza társadalmi ismertségével kapcsolatban: az faj jelenléte Európa-szerte jól dokumentált a tudomány számára, a lakosság azonban alig ismeri ezt a rejtetten terjedő inváziós fajt. A kutatók szerint ez akadályozhatja a korai előjelző rendszerek és esetleges beavatkozási lehetőségek kialakítását.

Meduza meduza Becz Almos — Medúza / Fotó: Becz Álmos

A faj feltételezett őshazája a kínai Jangce vízrendszere. A természetes elterjedési területén kívül Európából először 1880-ban írták le egy londoni dísztóban. Azóta világszerte elterjedt, feltehetően apró, polip- és ellenálló ’podociszta’-életformáinak köszönhetően, amelyek vízinövényekhez, madarakhoz vagy víz alatti felületekhez tapadva segítik a terjedésben.

Európában Olaszországtól Finnországig és Spanyolországtól Oroszországig számos régióban előfordul a medúza.

Publikáció:
Guillaume Marchessaux, Kristína Slovák Švolíková, Barbora Števove, Ali Serhan Tarkan, Daniela Giannetto, Cristina Preda, Belma Kalamujić Stroil, Maciej K. Mańko, András Abonyi, Álmos Becz, Massimo Morpurgo, Evgeny A. Pakhomov, Levan Mumladze, Mar Bosch-Belmar, Aino Hosia, Patricia Ventura, Jamileh Javidpour, Florian Lüskow: When invasions go unnoticed: Public perception of the freshwater jellyfish Craspedacusta sowerbii in Europe

Kapcsolódó link(ek):

“Silent” invasion of a widespread freshwater jellyfish across Europe

Hírek

2026. 05. 15. magyar.aniko

A víz kémiai „ujjlenyomata” határozza meg a tavak rejtett mikrovilágát

bool(true)

Nem csupán a víz sótartalma, hanem a benne található ionok összetétele is meghatározó szerepet játszik a tavakban élő baktériumközösségek szerkezetének formálásában. A vizekben élő baktériumok pedig alapvető szerepet töltenek be a tápanyagforgalomban és befolyásolják a vízminőséget is. A HUN-REN ÖK Vízi Ökológiai Intézet Mikrobiális Ökológiai Kutatócsoportjának vezetésével nemzetközi együttműködésben készült tanulmány szerint érdekes módon az ionösszetétel hatása sokkal erősebb közösségformáló a baktériumokra nézve, mint az oldott só mennyisége önmagában.

A kutatók világszerte összesen 130 tó 375 vízmintáját elemezték az édesvizektől a hipersós tavakig, szikes és konyhasós vizes élőhelyekről származókat egyaránt. A szikes tavakban a nátrium- és karbonát-, hidrogén-karbonátionok dominálnak, míg a konyhasós tavak ionösszetétele a tengerekére hasonlít, hiszen a nátrium mellett a kloridionok a meghatározóak. Hazánkban is nagy számban találhatók szikes tavak, például a Kiskunságban, de a Fertő és Velencei-tó is szikes vizű tó, bár bennük az oldott sók mennyisége nem kifejezetten magas. A szovátai Medve-tó Erdélyben viszont a másik típushoz tartozik, és vize sók oldott sót tartalmaz.

movila

A kutatás célja annak feltárása volt, hogy a vízben legnagyobb mennyiségben előforduló oldott sók ionjai, különösen a karbonát- és kloridionokból adódó különbségek hogyan befolyásolják a vízben élő baktériumközösségek szerkezetét. Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy a vízben lebegő (úgynevezett planktonikus) baktériumok összetételére erősebben hat az oldott ionok típusa, mint a teljes sótartalom mennyisége. Számos baktériumcsoport kifejezetten kötődik bizonyos víztípusokhoz, így például a szikes tavakat egyes aktinobaktérium csoportok preferálják. Továbbá a kutatás arra is rámutatott, hogy ezek a speciális baktériumcsoportok evolúciós szempontból is összefüggő csoportokat alkotnak, vagyis a különböző ionösszetételű élőhelyek hosszú távú hatást is kifejtettek a bennük élő mikroorganizmusokra.

szikes 1200x695

Az eredmények hozzájárulnak a tavak ökológiájának megértéséhez, hiszen a klímaváltozás hatására és az emberi tevékenységek okozta környezeti változásokra a táplálékhálózatot és a vízminőséget meghatározó mikroszkopikus méretű élőlények nagyon gyorsan reagálnak.

A kutatás a rangos Limnology and Oceanography Letters tudományos folyóiratban jelent meg „A matter of salt: Global assessment of the effect of salt ionic composition as a driver of aquatic bacterial diversity” címmel.

Publikáció:
Szabó A, Székely AJ, Boros E, Márton Zs, Csitári B, Barteneva N, Anda D, Dobosy P, Eiler A, Bertilsson S, Felföldi T. 2026. A matter of salt: Global assessment of the effect of salt ionic composition as a driver of aquatic bacterial diversity. Limnology and Oceanography Letters 11: e70088.

Kapcsolódó link(ek):

A matter of salt: Global assessment of the effect of salt ionic composition as a driver of aquatic bacterial diversity

Hírek

2026. 05. 15. magyar.aniko

Rangos egyetemi elismerésekben részesültek az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai

bool(true)

Gratulálunk Kriska Györgynek, Oborny Beátának, Jásdi Mihálynak és Felföldi Tamásnak!

2026. május 7-én rendezték meg az Eötvös Napot az ELTE Természettudományi Karán, ahol közösen ünnepelték a Kar kiemelkedő teljesítményeit. Az ünnepséget Kacskovics Imre dékán nyitotta meg, aki köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a kutatás, az oktatás és a tehetséggondozás egysége jelenti a Természettudományi Kar működésének alapját, és hosszú távon ezek határozzák meg a tudományos közösség fejlődését.

Az esemény kari kitüntetéseket átadó részében elsőként a Medzihradszky Kálmán-díjat adták át, amely a tudományos diákköri tehetséggondozás egyik legfontosabb elismerése a Karon.

Az ELTE Természettudományi Kar Tudományos Diákköri Tanácsa 2020-ban alapította a Medzihradszky Kálmán-díjat, amellyel a kar kiváló oktatóinak, kutatóinak tudományos diákköri tevékenységben végzett kimagasló és hosszú távú munkáját ismeri el. A díj névadója, Medzihradszky Kálmán akadémikus, a peptidkémia nemzetközi hírű tudósa, az ELTE korábbi rektorhelyettese, a Természettudományi Kar egykori dékánja, valamint több mint három évtizeden keresztül a kari TDK Tanács meghatározó vezetője volt.

2026-ban Kriska György az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója részesült ebben a kitüntetésben, aki több mint két évtizede meghatározó szerepet játszik a TDK-munka szervezésében és fejlesztésében, hallgatói pedig kiemelkedő kari és országos eredményeket értek el. Nevéhez fűződik a tantárgypedagógiai szakterületi Tudományos Diákkör megalapítása és folyamatos fejlesztése, amelynek révén hallgatók generációi kapcsolódtak be a kutatásba. Témavezetett hallgatói számos kari és országos sikert értek el, miközben munkásságával a természettudományos oktatás és a környezeti nevelés hazai fejlődésére is jelentős hatást gyakorolt.
Az interjú Kriska Györggyel ide kattintva hallgatható meg.

A hallgatók jelölése alapján a Kar Kiváló Oktatója elismerésben részesült Oborny Beáta az Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa. Oborny Beáta több évtizedes oktatói és kutatói munkásságával alapvetően formálta az ökológiai gondolkodást a Karon. Oktatási gyakorlatát a közös gondolkodás, a kreatív megközelítés és a terepi tapasztalatokra épülő szemlélet jellemzi.

Az ünnepség egyik kiemelkedő momentuma a Kar Kiváló Hallgatója Oklevelek átadása volt. Ebben az évben harminc hallgató részesült elismerésben, akik tanulmányi eredményeikkel, tudományos és közéleti tevékenységükkel, valamint szakmai elkötelezettségükkel emelkedtek ki társaik közül. Ebben az elismerésben részesült Jásdi Mihály biológus hallgató, aki Egri Ádám, a Lendület Folyóvízi Ökológia Kutatócsoport főmunkatársa irányításával végzi kutatómunkáját intézetünkben.

Az ünnepséget a Juhász–Nagy Pál Díj átadása zárta, amelyet idén Felföldi Tamás vehetett át a Biológus Tudományos Diákkörben végzett kiemelkedő témavezetői munkájáért. A díj a BTDK saját alapítású elismerése, amely a tudományos diákköri tevékenységben kiemelkedő szerepet vállaló oktatókat ismeri el, és hosszú évek óta fontos eleme a kari tehetséggondozás hagyományainak. A díjat ebben az évben Felföldi Tamás tudományos főmunkatárs, a Mikrobiális Ökológiai Kutatócsoport vezetője érdemelte ki eredményes munkájával.

A Juhász–Nagy Pál Díj átadása. Balról jobbra: Kacskovics Imre, az ELTE Természettudományi Kar dékánja; Felföldi Tamás, a Juhász–Nagy Pál Díj kitüntetettje; Solti Ádám, a Biológus Tudományos Diákkör elnöke.

Kiemelt kép: A Medzihradszky Kálmán-díj átadása. Balról jobbra: Weiszburg Tamás, a Pázmány Eötvös Természettudományi Információs Alapítvány képviselője; Kriska György, a Medzihradszky Kálmán-díj kitüntetettje; Kacskovics Imre, az ELTE Természettudományi Kar dékánja; Horváth Ákos, a Kari Tudományos Diákköri Tanács elnöke.

Hírek

2026. 05. 06. magyar.aniko

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakmai kiadványa segíti a csípőszúnyogok elleni védekezési stratégia kialakítását

bool(true)

A kiadvány olyan szakmai keretrendszert kínál, amely segíthet újragondolni a csípőszúnyog-gyérítés céljait, eszközeit és döntési mechanizmusait. Kiemelt szerepet kap benne az adatvezérelt döntéshozatal, vagyis a szúnyogpopulációk, tenyészőhelyek, környezeti tényezők, kórokozók és a rovarirtó szerekkel szembeni esetleges rezisztencia rendszeres monitorozása. Az átfogó adatgyűjtés lehetővé teszi, hogy a beavatkozások ne megszokásból, hanem valós kockázatok alapján, megfelelő időben és helyen történjenek. Emellett kiemelt jelentőséget kap az „Egy Egészség” szemlélet, amely az emberi, állati és környezeti egészséget egységes rendszerként kezeli, és alapot ad a hatékony védekezési stratégiák kialakításához.

tigrisszunyog — Tigrisszúnyog Fotó: Szentiványi Tamara

A szúnyogok kellemetlen jelenléte és az ellenük való védekezés nem új keletű problémakör, az emberiségnek mégsem sikerült hosszútávon működő megoldást találnia rá. A globális szúnyog-probléma kezeléséhez azonban nem is tudunk eljutni teljes szemléletváltás nélkül. Ennek a folyamatnak támogatására jelent meg a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont „Szúnyoggyérítés ökológiai alapokon: egy integrált megközelítés” című kiadványa. A kötet a hazai csípőszúnyog-gyérítés aktuális helyzetét és a korszerű, környezetkímélő védekezési lehetőségeket mutatja be, miközben külön figyelmet fordít az új kihívásokra, köztük az inváziós szúnyogfajok megjelenésére és a csípőszúnyogok által terjesztett betegségek növekvő kockázatára.

Magyarországon a csípőszúnyog-gyérítés hosszú évtizedeken át elsősorban a lakossági szúnyogártalom gyors csökkentésére irányult, többnyire a kifejlett szúnyogok elleni kémiai beavatkozásokkal. Ezek a módszerek rövid távon mérsékelhetik a kellemetlenséget, önmagukban azonban már nem adnak megfelelő választ azokra az új társadalmi, ökológiai és közegészségügyi kihívásokra, amelyek az elmúlt években egyre hangsúlyosabbá váltak. A legfontosabb kihívások közé tartozik az inváziós csípőszúnyogfajok megjelenése és terjedése. Az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog nemcsak kellemetlen, gyakran nappal is aktív vérszívóként jelenhet meg lakott területeken, hanem potenciális vektorként különböző kórokozók terjesztésében is szerepet játszhat. Éppen ezért egyre fontosabbá válik a járványügyi felkészültség erősítése is, miközben növekszik a társadalmi igény a vegyszerhasználat mérséklésére és a fenntarthatóbb módszerek előtérbe helyezésére.

szunyoglarvak muanyagdobozban Szentivanyi Tamara — Szúnyoglárvák Fotó: Szentiványi Tamara

A kiadvány egyik fő üzenete, hogy a szúnyoggyérítésben szemléleti és gyakorlati váltásra van szükség. A jövő nem egyetlen módszer kizárólagos alkalmazásában, hanem egy komplex, adaptív és ökológiai alapokon nyugvó rendszer kialakításában rejlik. Az integrált megközelítés figyelembe veszi a helyi adottságokat, a szúnyogfajok életmódját, a tenyészőhelyek jellemzőit, a járványügyi helyzetet, a természetvédelmi szempontokat és a lakossági igényeket is. Bár a kémiai gyérítés gyors beavatkozási lehetőséget jelenthet, rövid hatástartamú, és nem kizárólag a csípőszúnyogokra hat. A vegyszeres kezelések más, hasznos rovarcsoportokat, például beporzókat is érinthetnek, ezért alkalmazásukat csak indokolt esetben, célzottan és körültekintően érdemes mérlegelni. A lárvák elleni biológiai védekezés, például a Bti-alapú kezelés, célzottabb és környezetkímélőbb megoldást kínálhat, különösen akkor, ha megfelelő élőhely-térképezésre, szakmai tervezésre és utómonitorozásra épül. Az inváziós fajok esetében ugyanakkor ez a módszer önmagában nem minden helyzetben elegendő, mivel gyakran kis, nehezen feltérképezhető, ház körüli vízgyülemekben fejlődnek, ahol nagyléptékű Bti-alapú kezelések nem alkalmazhatók.

tigrisszunyog fahasabon Szentivanyi — Tigrisszúnyog Fotó: Szentiványi Tamara

A kiadvány nemcsak szakembereknek, hanem a szélesebb lakosságnak is szól, mert a fenntartható szúnyoggyérítés közös felelősség. A ház körüli pangó vizek megszüntetése, az esővízgyűjtők lefedése, az eltömődött ereszcsatornák tisztítása, valamint a cserepekben, vödrökben, madáritatókban vagy gyerekmedencékben felgyülemlő víz rendszeres kezelése mind olyan egyszerű lépések, amelyek hatékonyan csökkenthetik a szúnyogok szaporodását. A lakossági részvétel azért is kulcsfontosságú, mert az inváziós szúnyogfajok gyakran éppen az ember közvetlen környezetében találnak tenyészőhelyet, amelyeket központi szúnyoggyérítési programokkal nehéz kezelni.

A kiadvány célja, hogy hidat képezzen a tudományos eredmények és a gyakorlati döntéshozatal között. Irányt mutasson ahhoz, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a lakossági komfortérzet, a járványügyi biztonság, illetve a természet- és környezetvédelmi szempontok között. Lényeges felismerni, hogy a hatékony és fenntartható szúnyoggyérítés közös felelősség, amelyben a kutatók, döntéshozók, önkormányzatok és a lakosság egyaránt szerepet vállalnak.

szunyoggyerites paradigmavaltas 2026

Csatolt dokumentum(ok):
Szúnyoggyérítés ökológiai alapokon

Hírek

2026. 04. 30. magyar.aniko

Szathmáry Eörs kutatóprofesszort a National Academy of Sciences külső tagjává választották

bool(true)

Szathmáry Eörst, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatóprofesszorát az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiája külső tagjává (international member) választotta. Ez az akadémia, a National Academy of Sciences, a világ egyik legtekintélyesebb tudományos testülete. Abraham Lincoln elnök alapította kongresszusi felhatalmazással 1863-ban, a polgárháború idején, hogy a tudomány legjobb tudása alapján adjon tanácsot a nemzetnek. Tagjait maguk az akadémikusok választják, kiemelkedő és tartós eredeti kutatói teljesítmény alapján; a tagságot a tudományos pálya egyik legmagasabb szakmai kitüntetésének tekintik. Az Akadémia jelentősége nem csupán presztízsében áll, hanem abban is, hogy független, bizonyítékokon alapuló tudományos tekintélyt képvisel a közélet, az oktatás, az egészségügy, a környezet és a technológia nagy kérdéseiben. Evolúcióbiológusként bekerülni ebbe a testületbe azt jelenti, hogy az élővilág történetének és működésének kutatását a nemzetközi tudományosság legmagasabb fórumai között ismerték el. A verseny éles, többször előfordult, hogy tagokat csak a Nobel-díj elnyerése után választottak be.

Szathmáry professzor munkásságában kiemelt helyen van a nagy evolúciós átmenetek összehasonlító és elméleti vizsgálata, különös tekintettel az élet és a természetes nyelv eredetére. Ezen felül jelentősen továbbfejlesztette a replikátorok elméletét, valamint a tanulás és az evolúció összehasonlító vizsgálatát. Könyveit tucatnyi országban adták ki. Mentorai John Maynard Smith, Gánti Tibor, Vida Gábor és Juhász-Nagy Pál. A Magyar Tudományos Akadémia Vezetői Kollégiumának tagja és a Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság elnöke.

Névjegyek:

Szathmáry Eörs evolúcióbiológus, az MTA rendes tagja, az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság elnöke. Kutatásai során az élet keletkezésétől kezdve az emberi nyelvkészség kialakulásáig számos evolúciós folyamatot vizsgált és modellezett. John Maynard Smith-szel közösen írt könyvét, Az evolúció nagy lépéseit a modern evolúcióbiológia alapműveként tartják számon.

Hírek

2026. 04. 29. magyar.aniko

Gratulálunk Erdős László kollégánknak, aki MTA doktora lett!

bool(true)

Dolgozatában olyan kérdésekre kereste a választ, hogy milyen volt a Kiskunság Petőfi idejében? Mik azok az erdőspuszták, és miért alakulnak ki? Mi az ökológiai értékük, milyen veszélyek fenyegetik őket, és hogyan lehetne a fennmaradásukat biztosítani?

Erdős László, a HUN-REN ÖK ÖBI Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa, 2026. április 28-án sikeresen megvédte „A heterogenitás jelentősége eurázsiai erdőssztyeppekben a kontinentálistól a lokális léptékig” című MTA doktora értekezését. A védés helyszínét a HUN-REN Természettudományi Kutatóközpont biztosította. A védés jó hangulatban zajlott, a dolgozatot bemutató kiváló tudományos előadást élénk szakmai vita követte, ahol a jelölt felkészültségét és vitakészségét is bizonyította.

Az Ökológiai Kutatóközpont közössége gratulál Lászlónak az MTA doktora fokozat megszerzéséhez, és további sikereket kívánunk tudományos munkájához!

Hírek

2026. 04. 27. magyar.aniko

KIÁLLÁS A HUN-REN ÖKOLÓGIAI KUTATÓKÖZPONT FŐIGAZGATÓJÁNAK NYILATKOZATA MELLETT

bool(true)

Mint a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont csoportvezetői és intézetigazgatói, a 2026. április 21-i, HUN-REN főigazgatók által közösen kiadott „NYILATKOZAT A HUN-REN MAGYAR KUTATÁSI HÁLÓZAT JÖVŐJÉRŐL” nyilatkozat kapcsán kijelentjük, hogy megítélésünk szerint a megszólalás a kutatói közösség érdekeit szolgáló, jóhiszemű szakmai állásfoglalás volt. Visszautasítjuk azokat az értelmezéseket, amelyek a nyilatkozat mögött egyéni érdekeket feltételeznek. Főigazgatónk kiállását a teljes kutatói közösség érdekeit képviselő megszólalásnak tekintjük, és intézményünk vezetése iránt bizalmunkat fenntartjuk.

Dr. Ódor Péter, intézetigazgató, kutatócsoport-vezető, az MTA doktora

Dr. Lukács Balázs András, intézetigazgató, kutatócsoport-vezető

Dr. Boda Pál, kutatócsoport-vezető

Dr. Vad Csaba, kutatócsoport-vezető

Dr. Abonyi András, Lendület kutatócsoport-vezető

Dr. Molnár Zsolt, Member of Academia Europaea, kutatócsoport-vezető, az MTA doktora

Dr. Horváth Zsófia, intézetigazgató-helyettes, kutatócsoport-vezető

Dr. Valkó Orsolya, Member of Academia Europaea, Lendület kutatócsoport-vezető, az MTA doktora

Dr. Kröel-Dulay György, kutatócsoport-vezető

Dr. Botta-Dukát Zoltán, kutatócsoport-vezető, az MTA doktora

Dr. Lovas-Kiss Ádám, Lendület kutatócsoport-vezető

Dr. Halassy Melinda, kutatócsoport-vezető

Dr. Báldi András, Member of Academia Europaea, az MTA l. tagja, Lendület kutatócsoport-vezető

Dr. Lengyel Szabolcs, kutatócsoport-vezető, az MTA doktora

Dr. Borics Gábor, kutatócsoport-vezető, az MTA doktora

Dr. Scheuring István, kutatócsoport-vezető, az MTA doktora

Dr. Batáry Péter, Member of Academia Europaea, Lendület kutatócsoport-vezető, az MTA doktora

Dr. Szathmáry Eörs kutatóprofesszor, kutatócsoport-vezető, az MTA, az Academia Europaea, a Norwegian Academy of Sciences and Letters és a Royal Flemish Academy of Belgium for Science and the Arts tagja

Dr. Földvári Gábor, kutatócsoport-vezető

Dr. Felföldi Tamás, kutatócsoport-vezető

Dr. Szilágyi András, intézetigazgató

Dr. Fráter Erzsébet, kertvezető

2026.04.24.

Hírek

2026. 04. 24. magyar.aniko

Budapesten és Debrecenben is ökológusok hívják az embereket ezen a hétvégén a szabadba, hogy együtt kutassák a biodiverzitást a City Nature Challenge keretében

bool(true)

Az április 24–27. között megrendezett esemény során világszerte több tízezer résztvevő dokumentálja a városi élővilág sokféleségét közösségi tudományos együttműködésben, idén az Ökológiai Kutatóközpont is a városi természetbe hívja az embereket Budapesten.

Idén először kerül megrendezésre Budapesten és Debrecenben a City Nature Challenge, a világ egyik legnagyobb közösségi tudományos eseménye, amely immár 11 éve köti össze az embereket a helyi természeten és közösségeken keresztül. A kihívás április 24-én, pénteken 00:01-kor kezdődik, és április 27-én, hétfőn 23:59-ig tart. A szervezett biodiverzitás-felmérésekben való részvételtől kezdve a saját környékük élővilágának dokumentálásáig a City Nature Challenge arra bátorítja a városlakókat, hogy fedezzék fel környezetüket – miközben hozzájárulnak a biodiverzitás felméréséhez és megőrzéséhez. Eközben elsajátíthatják olyan ingyenes mobilalkalmazások használatát, mint az iNaturalist. A lefotózott fajok azonosítása később az online közösség segítségével történik április 28. és május 10. között, az eredményeket pedig május 13-án hirdetik ki.

A kezdeményezést a California Academy of Sciences és a Natural History Museums of Los Angeles County (NHMLAC) indította el 2016-ban, mindössze 1 000 megfigyelővel San Franciscóban és Los Angelesben. A kezdeti barátságos, adatgyűjtő mérkőzés mára globális rendezvénnyé nőtte ki magát. 2025-ben a kampány számos rekordot megdöntött, világszerte több mint 100 000 szakmabeli és érdeklődő bevonásával, akik több mint 2,4 millió megfigyelést gyűjtöttek össze 669 városból és 62 országból. A kampány első évtizede során a City Nature Challenge több mint 12,9 millió városi biodiverzitási megfigyelést gyűjtött össze több mint 113 000 fajról, és több mint 364 000 embert vont be. Idén először Magyarország is kiveszi a részét ezen adatgyűjtésből!

A kihívás során készült megfigyelések segítettek a tudósoknak felismerni a biodiverzitás változásának mintázatait globális és helyi szinten. Ezek a vadon élő fajokról szóló megfigyelések felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújtanak, amelyek segítik a tudósokat, természetvédőket és döntéshozókat abban, hogy megalapozott erőforrás-gazdálkodási és természetvédelmi döntéseket hozzanak, amelyek hozzájárulhatnak a biodiverzitás csökkenésének mérsékléséhez. A City Nature Challenge összhangban van a helyi és globális természetvédelmi stratégiákkal, különösen a 30×30 kezdeményezéssel, ahogyan azt a Kunming–Montreal Globális Biodiverzitási Keretrendszer céljai meghatározzák. Kalifornia világelső a 30×30 megvalósításában, amelynek célja, hogy 2030-ig a világ szárazföldjeinek és part menti vizeinek 30%-át védelem alá helyezzék.

Hogyan lehet részt venni

A részvétel egyszerű és ingyenes mind a biodiverzitás iránt érdeklődő laikusok, mind azok számára, akik már használtak valamilyen közösségi tudományos adatgyűjtő alkalmazást. A kihívás során készített fotók és hangfelvételek az iNaturalist platformra kerülnek feltöltésre, ahol később annak online közössége meg is erősíti majd a fajok határozását.

Az eseményen bárki részt vehet egyénileg, vagy kisebb csoportokban is. A lényeg, hogy ebben a négy napban adatokat kell feltölteni az iNaturalist alkalmazásba a résztvevő városok területéről, ami Magyarországban 2026-ban Budapestet és Debrecent jelenti.

Ezen felül azonban az Ökológiai Kutatóközpont mindkét településen rendez szervezett adatgyűjtést, amely során szakértő kollégáink segítségével ismerheti meg a laikus közönség a városi biodiverzitást. Mindkét településen 3-3 nap lesznek programok, Debrecenben az esemény társszervezője a Debreceni Egyetem Biodiverzitás, Vízgazdálkodás és Klímaváltozás Kompetencia Központ.

Budapesten április 24 péntek este a Margitszigeten éjjeli lepke bemutatót és denevérhang-vadászatot fogunk tartani. Április 25-én szombaton a Városligetbe és a Városmajorba fogunk kitelepülni, ahol interaktív formában tartunk majd városi bogarászást, kullancsvadászatot és ismerkedhetünk meg a városi beporzókkal és a biodiverzitás sötét oldalával. Április 26-án vasárnap pedig a Mocsárosdűlő élővilágával ismerkedhetnek meg az érdeklődők.

Debrecenben április 24 péntek délután felfedezzük a Nagyerdőt. Április 25-én egy igazi pannon tájban, a nyírségi homokpusztákat képviselő Sámsoni úti bellegelő területén fogunk túrázni, április 26-án pedig a madarászok körében népszerű Fancsika tározót látogatjuk meg.

Az események részletes leírásai, kezdő időpontjai és pontos helyszínei a budapesti és debreceni City Nature Challenge Facebook eseményeinél találhatóak!

További információ
Látogass el a a budapesti és debreceni City Nature Challenge Facebook eseményeire, vagy a citynaturechallenge.org oldalára.

Budapest: https://www.facebook.com/events/1423991285688902

Debrecen: https://www.facebook.com/events/2541414642943881

iNaturalist

A regisztráció egyszerű és ingyenes. Látogass el az inaturalist.org oldalra böngészőből, vagy töltsd le az iNaturalist alkalmazást az Apple App Store-ból vagy a Google Play áruházból.

Közösségi média

#CityNatureChallenge
Instagram: @citnatchallenge

Hírek

2026. 04. 23. magyar.aniko

Hamarosan megjelenhet az evolúcióra képes mesterséges intelligencia – és ez különös veszélyt jelenthet

bool(true)

Az evolúcióbiológia fontos tanulságokkal szolgálhat a mesterséges intelligencia jövőjének megértéséhez – erre hívják fel a figyelmet a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont, az Eötvös Loránd Tudományegyetem, valamint a Belga Királyi Flamand Tudományos és Művészeti Akadémia kutatói. A PNAS folyóiratban (az Amerikai Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának vezető tudományos lapjában) április 20-án megjelent új tanulmányuk szerint hamarosan létrejöhetnek olyan evolválódó MI-rendszerek (evolúcióképes AI: eAI), amelyek képesek darwini evolúción alapuló fejlődésre. A szerzők szerint ezek a rendszerek különleges kockázatokat hordoznak, amelyek az evolúcióbiológia gondolati keretei alapján jobban megérthetők és mérsékelhetők.

„Az evolúció ereje világosan megmutatkozik a biológiai evolúció történetében, amely létrehozta az emberi elme kognitív képességeit” – hívta fel a figyelmet Szathmáry Eörs, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és az Eötvös Loránd Tudományegyetem evolúcióbiológia-professzora, a pöckingi Parmenides Center for the Conceptional Foundations of Science igazgatója, a tanulmány vezető szerzője. „Elkerülhetetlennek tartjuk, hogy az MI-rendszerek fejlesztése – valószínűleg már a közeli jövőben – építeni fog a teljes körű evolúciós folyamatok erejére” – tette hozzá Luc Steels, a Belga Királyi Flamand Tudományos és Művészeti Akadémia robotika- és MI-professzora, a cikk vezető társszerzője.

A tanulmány ismerteti, hogy az MI-kutatásban már jelenleg is megjelennek egyes evolúciós elvek és komponensek, és azt is bemutatja, hogy a további fejlesztések – különösen az ágensekre épülő mesterséges intelligencia – miként vezethetnek rövid időn belül olyan rendszerekhez, amelyek már a valódi darwini evolúció valamennyi kritériumának megfelelnek. Az ilyen rendszerek új korszakot nyithatnak az MI fejlődésében: képesek lehetnek áttörni azokat a korlátokat, amelyek még a mai tanuló MI-rendszerek számára is nehezen leküzdhetők. Ezek a rendszerek azonban különleges kockázatot is hordozhatnak.

„A biológiai evolúció példái azt sugallják, hogy az evolválódó MI-rendszereket különösen nehéz lesz kontroll alatt tartani” – figyelmeztet Müller Viktor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi docense, a tanulmány első szerzője.

A két evolúcióbiológus, Szathmáry Eörs és Müller Viktor a robotika- és MI-szakértő Luc Steels professzorral fogott össze, hogy közösen fogalmazzák meg előrejelzésüket az eAI lehetséges kockázatairól, és egyben javaslatokat tegyenek e kockázatok mérséklésére.

A tanulmány biológiai és számítógépen szimulált evolúciós példákon keresztül szemlélteti, hogy az evolúció hajlamos „önző” tulajdonságokat létrehozni. Az eAI esetében ez növeli annak valószínűségét, hogy a rendszer eltérjen az ember által kijelölt céloktól. A szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy bár az MI kockázataival kapcsolatban a legtöbbször a mesterséges általános intelligencia (artificial general intelligence: AGI) elérésére helyeződik a hangsúly – ez az a küszöb, ahol az MI minden kognitív feladatban eléri vagy meghaladja az emberi képességeket –, az evolúció példái azt mutatják, hogy a károkozás vagy manipuláció képességéhez nincs feltétlenül szükség kiemelkedő intelligenciára. Jó példa erre a veszettség vírusa, amely egyszerű szerveződésű kórokozóként is képes a megfertőzött emlősök manipulálására és kihasználására. Így az evolúcióképes mesterséges intelligencia már jóval az AGI megjelenése előtt letérhet eltérhet az ember által kijelölt céloktól, és komoly kockázatot jelenthet. A kockázathoz nem kell semmilyen különleges körülménynek teljesülnie: az AI rendszerek és az emberiség használnak közös erőforrásokat, így egy hatékonyan önreprodukáló rendszer előbb-utóbb a számunkra életfontosságú erőforrásokat vonja el.

A szerzők arra is figyelmeztetnek, hogy a rendszerek önreprodukálásának korlátozására irányuló erőfeszítések – ha nem tökéletes a kontroll – éppen azokat a tulajdonságokat szelektálják legerősebben, amelyek lehetővé teszik az ellenőrzés kijátszását. Ennek biológiai analógiája az antibiotikumokkal vagy növényvédő szerekkel szembeni gyors rezisztencia kialakulása a baktériumok és kártevők esetében. Ráadásul az általános evolúciós szabály mellett az eAI esetében ugyanebbe az irányba hat a szelekció speciális jellege: az MI-fejlesztések legfontosabb célja a kognitív képességek folyamatos javítása. Míg az állatok több ezer éves tenyésztése a háziasított fajokat könnyebben kezelhetővé, jobban irányíthatóvá tette, az „intelligencia” növelésére irányuló szelekció az MI-rendszerek esetében növelheti annak esélyét és képességét, hogy megtévesszék az embereket és kivonják magukat az ellenőrzés alól.

A tanulmány végül arra is rámutat, hogy bár a természetes szelekción alapuló evolúció kontrollálása önmagában is rendkívül nehéz, az MI-rendszerek fejlődése több szempontból is gyorsabb és hatékonyabb lehet a biológiai evolúciónál. A biológiai szervezetekkel ellentétben az eAI képes lehet szerzett tulajdonságok örökítésére, sőt még arra is, hogy a saját működését, egyes komponenseit célzott tervezéssel javítsa ahelyett, hogy meg kellene várnia a hasznos változatokat létrehozó véletlenszerű mutációkat. „Az MI evolúciójának lehetséges sebessége mélységesen aggasztó” – állítja Luc Steels.

A szerzők olyan szabályozás kialakítását sürgetik, amely mérsékelheti az evolúcióképes mesterséges intelligenciához kapcsolódó veszélyeket. A legfontosabb szabály, hogy az MI-rendszerek reprodukciójának (másolásának, „szaporodásának”) teljes mértékben központosított emberi ellenőrzés alatt kell maradnia: tökéletes kontrollra van szükség.

„Reméljük, hogy a figyelmeztetésünk időben érkezik, és a szabályozásokat még azelőtt be lehet vezetni, hogy az eAI valóban lendületet venne” – nyilatkozta Müller Viktor. „Ha nem cselekszünk, az evolúció új ‘nagy átmenetének’ tanúi lehetünk, amelyben az eAI felváltja vagy legalábbis uralma alá hajtja az embert. A jövőnk foroghat kockán” – figyelmeztet Szathmáry Eörs.

A kutatást az Európai Kutatási Tanács, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, valamint az Európai Innovációs Tanács támogatta.

Névjegyek:

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Hírek

Intézetek