Boomerek és Zoomerek találkoztak a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont ’Kert a köbön’ eseményén 2024. szeptemberében, a Nemzeti Botanikus Kert festői környezetében. A rendezvény fővédnöke a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt.
A rendezvény fővédnöke a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt. A program erősen kötődött az MTA Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Program (FFT NP) Fenntartható Technológiák Alprogramjához. Ez egy olyan nagyszabású kutatási program, amelyben nyolc hazai kiváló kutatóhely vesz részt a legszélesebb értelemben vett ’technológiák’ fenntarthatósági kérdéseit kutatva, amelyek az élet szinte minden területén komoly kihívásként jelentkeznek. A hagyományos energiahordozók és a nyersanyagok szűkössége, a jól detektálható jelenkori éghajlatváltozás, valamint ezek közvetlen és közvetett következményei különösen aktuálissá, és minden tekintetben megkerülhetetlenné teszik az Alprogramban kitűzött célok megvalósítását. A szeptemberi rendezvény célja az érdeklődő nagyközönség figyelmének felhívása volt a fenntarthatósággal kapcsolatos problémákra és megoldási lehetőségeikre úgy, hogy több tudományterület szakértőit is becsatoltuk az interaktív programokba és pódiumbeszélgetésekbe. A tudományos show mellett esti koncert színesítette az eseményt. A program kifejezetten a fiataloknak – mint a jövő generációjának – készült, és az életüket meghatározó ökológiai témákat érintettünk.
Beszélgetés Garamszegi László Zsolttal, a Szúnyogmonitor projekt vezetőjével a világ legveszélyesebb zümmögőiről
Ebben az epizódban azokról az idegesítő vérszívókról lesz szó, akik nyári estéken nem hagynak minket aludni. Óriási tévedésben van azonban az, aki azt hiszi, a szúnyogokról ennél többet nem érdemes tudni. Ezek az állatok ugyanis nem csak jóléti vagy járványügyi szempontokból érdekesek, de a táplálékhálózatokban megjelenő szerepük miatt is kiemelkedően fontosak. Éppen ezért foglalkozik velük a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontban egy egész kutatócsoport, sőt, több ezer önkéntes az ország minden táján. Hallgasd meg az epizódot és tudj meg még többet a szúnyogok terjesztette trópusi betegségekről, a mesterséges intelligenciával kutatott zümmögő-duettekről és a hatékony szúnyogirtás lehetőségeiről is!
MOLEKULÁRIS BIOLÓGIAI MÓDSZEREK AZ EVOLÚCIÓS ÖKOLÓGIÁBAN
Papné Klein Ágnes a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Evolúciós Ökológia Kutatócsoportjában dolgozik laborvezetőként. A kutatócsoport egyik szakterülete az inváziós csípőszúnyog fajok (jelen lévő és esetlegesen újonnan megjelenő) magyarországi elterjedésének vizsgálata, az elterjedésüket befolyásoló környezeti tényezők megértése. Klein Ágnes fő feladata a terepi szúnyog minták feldolgozása és kórokozók kimutatása molekuláris biológiai módszerekkel.
Első pillantásra a molekuláris biológia elég távol áll az ökológiától. Hogy kerül egy molekuláris biológus az Ökológiai Kutatóközpontba?
„Az MSc diplomámat a veszprémi Pannon Egyetemen szereztem, mint környezetkutató. Mindig is a reál tantárgyak felé vonzódtam, és a környezet védelme érdekelt. Két év után a nanotechnológia irányába indultam el, a Pannon Egyetem nagyon vonzó Nanotechnológia Tanszékén kezdtem a diplomamunkámat. Ennek készítése során szerettem bele a molekuláris biológia világába, abba, hogyan tudunk bármit megváltoztatni pipetták és reagensek segítségével, hogy aztán például egy egyszerű baktériumból egy zöld fluoreszcens baktérium váljék. A fő kutatási témám az volt, hogyan lehet előnyös tulajdonságú nanoszerkezeteket létrehozni a polimerizációra képes flagellin fehérje különféle funkciókkal felruházott variánsainak alkalmazásával. Diplomamunkám során a flagellin belsejébe a fluoreszcens GFP-t építettem be. Reggel mindig kíváncsian vártam, hogy világít-e majd a táplemezem zölden vagy nem, sikerült-e a jeladó tulajdonságú alegységet előállítani. Egyetemi éveim után a Pannon Egyetem Műszaki Kémiai Kutatóintézetének Bio-Nanorendszerek Kutatólaboratóriumában dolgoztam tovább. Részese voltam egy szabadalom elnyerésének, és a Bio-Nanorendszerek Kutatólaboratóriumunk 2014-ben Milleniumi Díjat nyert el.”
2016-ban ért véget a munkád a Pannon Egyetemen, elköltöztetek, megszületett az első majd a második kisfiad. A szakmai utad folytatásaként kedvesen kalandos út vezetett Vácrátótra az Ökológiai és Botanikai Intézetbe.
„Egyszer eljöttünk kirándulni a vácrátóti botanikus kertbe a kisfiaimmal. Nagyon megtetszett a kastély épület és azt mondtam a gyerekeknek, hogy anya egyszer itt fog dolgozni. Minden kívánság teljesülhetne így, mert rövid időn belül megjelent az álláshirdetés, hogy molekuláris biológiában jártas laborasszisztenst keresnek. Így kerültem közel 3 évvel ezelőtt az Ökológiai Kutatóközpontba.”
Miért van szüksége az ökológiának a molekuláris biológiai vizsgálatokra?
„Ma már szinte minden kutatás során fel kell tárni a genetikai hátteret, a vizsgált élőlények öröklött vagy szerzett tulajdonságait. A molekuláris biológiai technikákat alkalmazzák a természetes populációk genetikai szerkezetének, a fajok közötti kapcsolatoknak és az ökológiai folyamatoknak a vizsgálatában, pl.: DNS szekvencia meghatározása segíthet az élőhely használat tanulmányozásában, a fajok közötti kölcsönhatások feltárásában. A mi esetünkben az inváziós szúnyogok, mint vektorok számos kórokozót hordozhatnak és terjeszthetnek az ember vagy a háziállatok pl. kutyák felé. Ilyenek pl. a Dengue, Zika, Chikungunya, Nyugat-nílusi vírusok és a fonálférgek. Ezek kimutatása a szúnyogokban molekuláris biológiai módszerekkel lehetséges.
Másik témánk, hogy molekuláris biológiai módszerekkel hogyan tudjuk kimutatni például a szúnyogoknál a szúnyogirtó szerekkel szemben kialakult rezisztenciát, amikor hiába használjuk a megszokott kémiai szúnyogirtó szereket. A rezisztencia lehet szerzett vagy öröklött, erre is a DNS vizsgálatokból lehet csak választ nyerni. „
Miért fontos az inváziós szúnyogok kutatása?
Számos okból: mivel a fent említett vírusokat hordozhatják, ezért jelentős egészségügyi kockázatot jelentenek, és károkat okoznak az ökoszisztémában. Gazdasági szempontból is károsak, ide értve a turisztikai hatásokat is. Az inváziós szúnyogok nappal csípnek, ezért gyérítésük is jóval nehezebb. A napnyugta környékén jellemző szervezett szúnyogirtás az inváziós szúnyogok ellen nem hatékony, mivel egész nap aktívak. Kutatásunk célja az inváziós fajok terjedésének megértése, a terjedésüket elősegítő tényezők azonosítása, valamint hatékony ellenőrzési és védekezési módszerek kifejlesztése. A megelőző intézkedés és a korai felismerés kulcsfontosságú annak érdekében, hogy az inváziós szúnyogok által okozott egészségügyi, gazdasági és környezeti kockázatok megelőzhetők legyenek. Európa déli részén évek óta fordul elő Dengue és Chikungunya láz. Mivel a felmelegedés és az enyhe telek miatt várhatóan nálunk is át tud telelni a három inváziós szúnyog petéje, számítani lehet rá, hogy nálunk is megjelenhetnek ezek a betegségek. Azonban szerencsére Magyarországon még nem mutatták ki a vírusok jelenlétét a szúnyogmintákban, csak az utazásból behurcolt betegségek fordultak elő.
BG-Sentinel szúnyogcsapda
Mi a feladatod a laborvezetői munkakörben?
A molekuláris biológiai laboratórium új a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpontban. Első feladatom volt kiépíteni és felszerelni a laboratóriumot, ami egy év alatt sikerült is. Sokrétű a feladatom, beletartozik a takarítástól a vegyszerbeszerzésen át a nukleinsav kivonásig minden. Szoros kapcsolatban vagyok azokkal a kutatási partnerekkel a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központban, akik a szúnyogokból kinyert nukleinsavból a vírusokat (Dengue, Zika, Chikungunya, Nyugat-nílusi ) kimutatják.
A vérvétel igazi hősei
Hogy kapcsolódik ide a Szúnyogmonitor program? Új utat jelent a kutatásban a „citizen science”?
2019 óta működik az ÖK „citizen science” vagyis közösségi tudomány programja a Szúnyogmonitor. Olyan kutatási módszert jelent, melyhez a lakosság segítségét kérjük, vegyenek aktívan részt a tudományos kutatásokban. Mi arra kérjük az embereket, segítsenek felmérni, hogy az ország területén hol és mikor jelennek meg az inváziós szúnyogok. A lakossági bejelentéseket (fogott példányok, mobilapplikáción vagy e-mailen keresztül küldött fényképek alapján) dipterológus szakemberek azonosítják be, majd a tudományosan igazolt észlelések összegzése a Szúnyogmonitor honlapon közzétett tájékoztató ábrákon mindenki számára elérhető. Az adatok további feldolgozásával a kutatók információt kapnak az inváziós fajok ökológiájáról és a kórokozók terjesztésében betöltött szerepéről.
Ugyanakkor a másik irányú kommunikációban azt is nagyon fontosnak tartom, hogy a lakosság részére tudatosítsuk, hogy mi magunk mit tudunk tenni a szúnyogok elszaporodása ellen. A tigrisszúnyogok nem kötődnek nagy vízfelülethez, ugyanis „konténerköltők”, vagyis a ház körüli edényekben, hulladékban, játékokban felgyűlt esővízben szaporodnak. A leghatékonyabb védekezés ellenük, ha ezeket a kis víztereket, mint potenciális tenyészhelyeket megszüntetjük.
A kutatáson kívül mi tartozik még érdeklődési körödbe?
Egyik hobbim a cukrászkodás. Mikor a fiaimmal otthon voltam, elkezdtem receptekből süteményeket alkotni, de a recept vagy nem mondott el mindent, vagy nem voltak jók az arányok és nem sikerült. Így beiratkoztam egy 1 éves cukrász képzőbe. Nagyon élvezem az alkotást, sokszor ismernem kell azt, akinek készítem a tortát vagy a süteményt, hogy biztosan azt kapja, amit szeret, ami jellemzi őt. A cukrászatban nagyon fontos a pontosság és a precizitás, a rend és tisztaság. Ez nagyon nagy hasonlóságot mutat a molekuláris biológiai munkával, hiszen, ha nem jó mikrolitereket mérek ki , és beszennyezem a mintát akkor a PCR nem fog működni vagy téves eredményt kapok és ha nem megfelelő hőmérsékletű a cukorszirup a macaronhoz, akkor annak se talpa, se roppanós külseje nem lesz.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont két előadó ülést szervez önállóan vagy társszervezésben a 2024 évi Magyar Tudomány Ünnepe programsorozatában, amelyre várjuk a tudomány legfrissebb eredményei iránt érdeklődőket.
Mesterséges intelligencia a hazai ökológiában és természetvédelemben: adatok és algoritmusok
Barta Zoltán, Garamszegi László Zsolt
Időpont: 2024. november 21. 9:00 – 12:00
Helyszín:Humán Tudományok Kutatóháza, Nagyterem 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4
Napjainkra, az Antropocén hajnalán világossá vált, hogy a földi bioszféra hatalmas nyomás alatt áll. Ez olyan mértékű változásokat okozhat, mely talán az élővilág jelenleg ismert formájának fennmaradását és az emberiség további fejlődését is veszélyezteti. E változások ellen csak a folyamatok pontosabb ismeretében vehetjük fel a siker reményében a harcot, ehhez azonban pontos és nagy mennyiségű adat szükséges a környezeti változókról vagy a fajok elterjedéséről populációméretéről vagy az ökoszisztémában betöltött szerepükről. Az adatok gyűjtése a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre gyorsabb, viszont feldolgozásuk egyre nehezebb. Ennek oka kettős lehet. Egyrészt, hatalmas adatmennyiségek generálódnak. Másrészt, az előzőektől nem függetlenül, az adatok összetettsége is hatványozódik. Korunk egyik jelentős innovációja, a mesterséges intelligencia talán lehetőséget teremt e problémák hatékony kezelésére. Az előadóülésen a mesterséges intelligencia hazai ökológiai és természetvédelmi alkalmazásának lehetőségeit szeretnénk áttekinteni.
Előadások:
Barta Zoltán & Garamszegi László Zsolt: Mesterséges intelligencia a természetvédelemben és az ökológiában: múlt, jelen
Csabai István: Mesterséges intelligencia módszerek alapjai és tudományos alkalmazásai
Zsebők Sándor: Állathangok és a mesterséges intelligencia
Garamszegi László Zsolt: Az inváziós csípőszúnyogok monitoringja citizen science és mesterséges intelligencia segítségével
Barta Attila: Faji elterjedési térképek prediktálása műholdképek alapján
Garamszegi László Zsolt & Barta Zoltán: Mesterséges intelligencia a természetvédelemben és az ökológiában: jövő
Az előadások összefoglalói a csatolt dokumentumban olvashatók.
Ezen felül az MTA Diverzitásbiológiai és az Ökológiai Tudományos Bizottsága rendezvényeként az „Év kiemelkedő szünbiológiai doktori értékezése díj díjátadója” a Magyar Tudomány Ünnepéhez kapcsolódó előadóülés keretében valósul meg 2024. november 12-én. Nyolcan fogják bemutatni a dolgozatukat, a díjazottakat ott hozzák nyilvánosságra. A zsűrit Ódor Péter, a HUN-REN ÖK Ökológiai és Botanikai Intézetének igazgatója elnökölte, így a díjátadót/előadóülést is ő fogja levezetni.
ÖKOLÓGIAI SZEMPONTBÓL AZ ÉDESVÍZI ÖKOSZISZTÉMÁK LEGALÁBB OLYAN ÉRTÉKESEK, MINT AZ AFRIKAI NAGYVADAK
Laskai Csilla, az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézet Biodiverzitás és Metaközösség-ökológia Kutatócsoportjának asszisztense. Dél-Afrikában született, Angliában járt egyetemre, és Madagaszkáron folytatta a diplomamunkájához szükséges kutatásai. Jelenleg főként a környezetből vett minták elemzése a feladata, de a kutatás minden fázisából kiveszi a részét.
Laskai Csilla saját bevallása szerint is „kacskaringós” úton jutott el az Ökológiai Kutatóközpontba. Szülei még a születése előtt kiköltöztek Dél-Afrikába, így Csilla ott született, és 12 éves koráig ott élt. A család 2002-ben költözött vissza Magyarországra, mert Dél-Afrika egyre veszélyesebb kezdett lenni, „és a szüleim azt akarták, hogy szabadon tudjunk felnőni” – emlékszik vissza. De sokáig nem szakadt el Afrikától. – „Én mindig tudtam, hogy szafari túravezető akarok lenni Afrikában, így a gimnázium után vissza akartam menni Dél-Afrikába, hogy ott tanuljak tovább. De anyukám nagyon bölcsen azt mondta, hogy semmiképpen sem mehetek (főként a rossz közbiztonság miatt), és mindenképp európai egyetemre kell járnom”.
Így került a Szent István Egyetem vadgazdamérnöki szakára, ahol a kötelező féléves gyakorlatát az állatkertben töltötte, a gorillák és az orangutánok között. „Annyira szerettem, hogy amikor befejeztem az egyetemet, ott maradtam önkénteskedni. Mégis mesterdiplomára vágytam, hogy megfelelő tudást szerezzek az állatokkal való munkához – folytatja Laskai Csilla. – Azt akartam, hogy az állatkertben ne csak működtessem a folyamatokat, hanem értsem is, hogy mit miért csinálok, és esetleg javíthassak is rajtuk.” Így jutott el az angliai Nottingham Trent Egyetemre, ahol a veszélyeztetett állatok fenntartása és környezetvédelem elnevezésű mesterképzést végezte el. Közben pedig megtanult búvárkodni, ami „hatalmas szerelmévé vált”.
Az MSc-szakdolgozatához már Madagaszkáron végzett kutatásokat szifakák és más makifajták viselkedésével kapcsolatban. Azt vizsgálta, hogy hogyan hat az ember jelenléte a makik fajösszetételére és viselkedésére a falvakhoz közel, illetve távol az emberi településektől. „Nem volt éppen kényelmes környezet: sátraztunk, nem volt ivóvíz, mindig forralni kellett a vizet. Elektromosság sem volt, generátorok termelték az áramot. Telefonról, internetről szó sem lehetett. De nem egyedül voltam, hiszen egy nemzetközi kutatóhálózat tagjaként vettem részt a vizsgálatban, így biztonságban éreztem magam. De volt egy ijesztő pillanat, amikor az egyik este arra ébredtem, hogy egy veszett kutya ólálkodik a sátron kívül. Ettől az incidenstől függetlenül Madagaszkár az egyik legcsodálatosabb ország, ahol eddig jártam.”
Az angliai egyetem elvégzése után Laskai Csilla visszatért a budapesti állatkertbe, és több mint egy évig dolgozott ott. Ekkor azonban adódott egy lehetőség, hogy három hónapos felsőfokú búvártanfolyamon vegyen részt Balin. Így hát felmondott az állatkertben, és már épp felszállt volna a repülőre 2020 elején, amikor beütött a covid pandémia. A határokat lezárták, a repülőjáratokat leállították, így nem tudott elutazni, viszont az állatkertbe sem tudott visszatérni. Végül rátalált egy állásra a tihanyi Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben, de először nem akart jelentkezni, hiszen nem voltak az édesvízi ökológiával kapcsolatos szakmai tapasztalatai. Végül azonban, miután több barátja is elküldte neki az álláslehetőséget, mint olyasmit, amit neki találtak ki, mégis jelentkezett, és elnyerte az állást.
Ma már a Vízi Ökológiai Intézetben dolgozik, és fő feladata a környezeti minták feldolgozása. „Az intézet munkatársai rengeteg környezeti DNS-mintát vesznek a legkülönbözőbb projektekben, és én az időm nagy részében ezek feldolgozásával foglalkozom. Két éve elkezdtük a My Pond projektet, amelyben az épített kerti tavacskák vízi ökoszisztémák megőrzésében játszott szerepét vizsgáljuk. A tótulajdonosokat kértük meg, hogy küldjenek mintákat a tavaikból, és ebből mára Magyarország egyik legnagyobb ökológiai citizen science (közösségi tudományos) kezdeményezése lett. Ez azt jelenti, hogy ebből a kutatásból is hatalmas mennyiségű minta jött hozzánk. Ez zseniális, és nagyon örülünk neki, viszont a feldolgozása igen munkaigényes. De nincs két ugyanolyan nap, mindig újat tanulhatok. Részt veszünk az ökológiai kutatás minden részében, a mintavételezéstől a terep- és laboratóriumi munkán át a logisztikáig, az adminisztrációig. Igazából hihetetlenül változatosak a mindennapok.”
Laskai Csilla alapvetően a Biodiverzitás és Metaközösség-ökológia Kutatócsoport munkatársa, de rendszeresen közreműködik más kutatócsoportok, például a planktonökológiai vagy a környezetkémiai csoport munkájában is. „Ez egy nagyon-nagyon változatos munkakör, és meglepő, hogy mennyi ismeret kell a kutatáshoz és a minőségi munkához, még asszisztensként is.” Csilla időnként még visszavágyik Afrikába, hogy szafarikat vezessen a szavannán, de az afrikai veszélyekkel (az orvvadászattal, a polgárháborúkkal, a rossz közegészségügyi állapotokkal) is tisztában van. Természetesen az afrikai nagyvadak mindig is népszerűbbek lesznek a hazai életközösségeknél, pedig ökológiai szempontból az édesvízi ökoszisztémák legalább olyan értékesek.
„A mostani munkám rendkívül hálás feladatokat tartogat. Úgy érzi az ember, hogy tényleg van értelme a tevékenységének, hiszen hozzájárulhat, hogy jobban megértsük és megóvjuk a környezetünket – vélekedik Laskai Csilla. – Célunk az ökológiai tudás gyarapítása, és e tudás átadása az embereknek. Ezáltal változhat az emberek természetes vizek iránti hozzáállása, és én is része vagyok ennek. Ez szerintem nagyon szép dolog.”
Idén is jelentős poloskainvázióra készülhetünk nagyjából szeptember végén, október elején, mondta a 24.hu-nak Dr. Torma Attila biológus, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa, a poloskák szakértője:
„Megállíthatatlanul terjednek az idegenhonos rovarok, idén is jelentős számban veszik majd ostrom alá az otthonainkat – megállításukra nincs recept és nincs remény. A vándorpoloskák már természetes környezetben is elterjedtek, a márványosok még a települések körül összpontosulnak, a szélsőségesen polifág szipókások pedig borzalmas károkat képesek okozni.
Az elmúlt években szinte már hozzászoktunk ahhoz, hogy a hidegebb, őszi napok érkeztével tömegesen törnek be a lakásainkba-házainkba a „büdösbogarak”, azaz a poloskák. Betolakodnak az ablakon, bemásznak a réseken, hangosan döngve repülnek, bukdácsolnak, és ha ki akarjuk őket tessékelni, orrfacsaró bűzzel fejezik ki nemtetszésüket – ugyanez a kellemetlen szag csap fel, ha agyonnyomjuk valamelyiküket. A népi büdösbogár kifejezés rendkívül találó, de a tudomány nevében szögezzük le: a poloskák nem bogarak, hanem rendszertanilag egy különálló csoportot, a szipókás rovarokat alkotják a közeli rokonaikkal (a kabócákkal és a növénytetvekkel) együtt.”
Mindenkit akit érdekelnek a botanikuskertek, az őserdők és általában a növények, életünk megmaradt zöld oázisai, vár a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont a Kutatók Éjszakáján a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben. Programunk péntek esti séta a kertben kurátori vezetéssel, utána az őserdőkről, természet-helyreállításról és inváziós növényekről szóló előadásokkal, beszélgetéssel. Minden program ingyenes, de egyes programok regisztrációhoz kötöttek.
Helyszín: HUN-REN ÖK Nemzeti Botanikus Kert, Vácrátót Alkotmány utca 2-4.
Előadás. Napjainkra az öreg erdők szerepe gyökeresen átértékelődik, a klímaváltozás lassításában betöltött szerepük és különleges élőviláguk megőrzése miatt.
Előadás. Az előadó több évet töltött Bhutánban, fenyves köderdők természetes erdő típusait és szerkezeti tulajdonságait kutatva. Most első kézből mutatja be nekünk a Kelet-Himalájai őserdők varázslatos világát.
A programokon a részvétel ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük, regisztráljon a megfelelő programoknál:
A Kutatók Éjszakáján a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont egyik rendezvényeként ismét megszervezzük az Evolúció Éjszakáját, ezúttal az ELTE Természettudományi Kar együttműködő parnereként. Ha szeretné jobban megérteni az evolúcióbiológia és az ökológia mozgatóerőit, akkor jöjjön el az ELTE lágymányosi épületébe ahol egyszerű játékos példákon keresztül bemutatóinkon és előadásokon ismerkedhet közelebbről az evolúciós jelenségekkel.
Helyszín: ELTE TTK Déli Tömb (1117 Budapest Pázmány Péter sétány 1/C)
Kilencedik alkalommal szervezte meg a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Báldi András főszervezésével az SCCS Europe (Student Conference on Conservation Science) konferenciát 2024. szeptember 10-14-ig Balatonvilágoson. A nemzetközi, angol nyelvű konferencia a természetvédelmi biológia témakörével foglalkozó egyetemi hallgatóknak és fiatal pályakezdő kutatóknak kínált lehetőséget arra, hogy a szakma kiválóságaival találkozzanak, szakmai fejlődésüket elősegítő workshop-okon vegyenek részt, és bemutassák saját kutatásai eredményeiket angolul.
A konferencia kiemelt témái közé tartozott idén az állatökológiai, vízi ökológiai, restaurációs ökológiai témák mellett a beporzó szervezetekhez (pollinátorok) kapcsolódó eredmények bemutatása a Safeguard H2020 nemzetközi projekthez kapcsolódóan.
Másik új téma volt a Leuphana Egyetem (Lüneburg) közös szervezésében az a program csokor, amely azt vizsgálta, hogyan segítheti elő a biológiai sokféleség megőrzését a fenntartható fejlődés oktatása és a transzdiszciplináris tanulási módszerek. Ezek a kutatások a DBU (Német Szövetségi Környezetvédelmi Alapítvány) által támogatott ProBioTIC projekt keretében folynak.
Idén is díjazták a legjobb előadásokat és posztereket. A Pensoft kiadó ingyenes publikálási lehetőséget ajánlott fel a Nature conservation folyóiratban, Molnár Zsolt (HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont) felajánlásából pedig könyveket vehettek át a legjobbak, köztük a HUN-REN ÖK tudományos segédmunkatársa és PhD hallgatói. Köszönjük a zsűri alapos munkáját a poszterek és előadások értékelésében: Yann Clough (Lund Egyetem), Costanza Geppert (Padova Egyetem), Tamara Mitrofanenko (Kárpátok Keretegyezmény Titkársága), Deepa Senepathi (Reading Egyetem), Senan Gardiner (Leuphana Egyetem).
SCCS Europe 2024 konferencia díjazottjai és a zsüri néhány tagja
Legjobb Előadás díj/ Best Talk Awards
Ahlam Sentil: „The critical role of maintaining the native wild vegetation for pollinator conservation despite the use of habitat plants”
Réka Szilágyi (Ök-s PhD hallgató): „Social-ecological integration of corncrake (Crex crex) conservation in a Transylvanian cultural landscape”
Gergő Rák: „Plant community driven habitat choice of a grassland specialist: the Hungarian meadow viper prefers community transitions”
Legjobb Poszter díj/ Best Poster Awards
Ágnes Tóth (ÖK tud.segédmunkatárs):„The vertical distribution of the soil seed bank in wet meadows and implications for restoration”
Abdubakir Kushbokov: (ÖK-s PhD hallgató) „Soil seed bank assessments along degradation gradients in the Kyzylkum desert”
A korábbi évhez képest nagyságrendekkel nagyobb számban rajzottak a fehér kérészek. E csodálatos rovarokat magyar kutatók által kifejlesztett fénysorompók menthetik meg attól, hogy a hidak fölé repülve az aszfaltra csapódjanak a peték lerakása közben. Az Árpád hídra felszerelt szerkezetek jól vizsgáztak az elmúlt napokban.
Kriska György, a HUN-REN ÖK Vízi Ökológiai Intézetének tudományos tanácsadója kollégáival az 1990-es évek végén kezdett el a kérészekkel, közöttük a tiszavirággal (Palingenia longicauda) foglalkozni, azt vizsgálva, a vízirovarok miként találnak vissza élőhelyeikhez például peterakás után. A tiszavirág tájékozódását a vízről visszatükröződő, és emiatt polárosssá váló fény segíti. Korábban csak a természetes vizek voltak az ilyen, vízszintesen polarizált fények forrásai, s így megbízhatóan segítették a kérészek tájékozódását (is). Az emberiség azonban az elmúlt évtizedekben elárasztotta a világot a fényt visszatükröző mesterséges objektumokkal, aszfaltos utakkal, üveggel borított épületekkel, napelemekkel és mezőgazdasági agrofóliákkal. Ezek okozzák a poláros fényszennyezést, amely a problémát a világon először Kriska Györgyék írták le, kutatásuk eredményeit a Nature és a Science tudományos folyóiratok többször is méltatták.
A tiszavirágra a rajzás folyamán kétféle viselkedés jellemző: a vízkövető és a vízkereső. Az előbbire példa az, amikor a hímek a víz felett kis magasságban repülve keresik a nőstényeket, hogy párosodjanak, az utóbbi pedig akkor fordul elő, amikor a kérész nem látja a víz felszínét. Ilyenkor a kérész több tízméteres magasságba felrepülve próbálja megtalálni a folyót. Ezt a magasra repülést váltják ki a hidak, amikor a folyóvíz polarizációs jelét követő rovarok a keresztező műtárgy miatt elvesztik a jelet.
A HUN-REN ÖK kutatói mindezekkel már tisztában voltak, amikor 2012 augusztusában Tahitótfaluban – gyakorlatilag az 1960-as évek utolsó rajzásait követő fél évszázaddal később – sokak megdöbbenésére milliószámra tűntek fel a fehér kérész, azaz dunavirág (Ephoron virgo) egyedei. A kérész megjelenése egyfelől igen örömteli volt, mert a Duna vízminőségének jelentős javulását mutatta, másfelől viszont a hidak aszfaltburkolatai csúszóssá váltak a tájékozódásukat elvesztett rovarok millióinak tetemeitől. Hamar világossá vált, hogy hatalmas ökológiai kár keletkezett, amelynek jövőbeli megelőzésére szükséges lenne hatékony módszert kitalálni.
– Amíg a tiszavirág este 6 és 8 óra között, még világosban rajzik, addig a dunavirág 8 és 10 óra között, már sötétben. Ekkor már bekapcsol a közvilágítás, így a hidak lámpái is. A fény a víz felszínétől felfelé vonzza a kérészeket, amelyek a lámpavilágtól megzavarodnak. Ezt tetézi, hogy az aszfaltburkolat a vízfelszínhez hasonló módon polarizálva veri vissza a fényt, így a petéiket a vízben lerakni próbáló rovarok – abban a hitben, hogy a vízfelszínre érkeznek – szántszándékkal csapódnak bele az aszfaltba – magyarázta a HUN-REN portáljának kérdésére Kriska György, a kérészek életét bemutató filmek egyik készítője. Hozzátette, komplex ökológiai csapdáról van szó, hiszen maga a folyó vezeti oda a hidakhoz a dunavirágokat, így a tragédia nem csak a híd közelében élő rovarokat érinti.
A HUN-REN ÖK Folyóvízi Ökológia Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, Egri Ádám vezetésével a szakemberek megvizsgálták a kérész látását, s kiderült, hogy a hideg kék fényű, azaz a minél rövidebb hullámhosszú fények vonzók számukra. Ez alapján fejlesztették ki a hidak aljára szerelhető ledlámpákat, amelyek egyfajta sorompóként képesek meggátolni, hogy a dunavirágok felrepüljenek a közvilágítási lámpákhoz. Az első ilyen rendszert 2019-ben szerelték fel a tahitótfalui Tildy Zoltán hídra. Idén egyébként az elmúlt évet nagyságrendekkel meghaladó, kiemelkedő rajzás zajlik, az elmúlt napokban többmilliónyi dunavirág rakta le petéit jó esetben a folyó vizébe. A budapesti Árpád hídra 2023-ban telepített ledes rendszerek is jól vizsgáztak, s megmutatták, hogy további hidakra is szükség lenne fénysorompókat szerelni a folyók ökológiájában kulcsszerepet játszó, törékeny rovarok megmentése érdekében.
Fotó: Potyó Imre
A fehér kérészek életét bemutató filmeket itt nézhetik meg:
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont 2024. szeptember 2-án egy műhelytalálkozót szervezett ’Az ökológiai monitorozás szerepe Magyarország kulcs környezeti problémáinak megértésében és bizonyíték-alapú megoldások fejlesztésében’ címmel. A találkozón 75 résztvevő vett részt, köztük a HUN-REN ÖK és számos partnerintézmény kutatói, a Magyar Kutatási Hálózat (HUN-REN) Központjának munkatársai, az állami természetvédelem, a népegészségügy, a vízügy területének képviselői, erdészetek, civil szervezetek és magáncégek munkatársai.
A délelőtti program során először Garamszegi László Zsolt főigazgató mutatta be a Kutatóközpont közcélú monitoring programjának küldetését és stratégiai koncepcióját. A közcélú ökológiai monitorozás olyan közcélú tudományos tevékenység, melyben társadalmi, gazdasági, környezeti szempontból fontos jelenségek folyamatos állapotfelmérése valósul meg. Ennek célja, hogy a gyűjtött adatok megfelelő elemzése és értelmezése révén a társadalmat, gazdaságot, környezetet fenyegető káros hatásokat mielőbb felismerjük és kivédjük, a kedvező folyamatokat támogassuk.
A HUN-REN ÖK ökológiai monitorozási tevékenysége többnyire olyan kulcsfontosságú hiányterületeket fed le, amelyeket az állami szervek programjai nem tudnak betölteni, és megfelelő adatokkal kiszolgálni. Vannak egész országra kiterjedő monitorozó programjaink, és vannak olyan monitorozó rendszereink, melyek regionálisan működnek, de adott a lehetőség a know-how országos kiterjesztésére is. A programok egy része teljes ökoszisztémák állapotát követi nyomon, míg más programokban specifikus, környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból kulcsfontosságú élőlénycsoportokra vagy fajokra fókuszálunk. A programokban közös pont, hogy az állami szektor, adott ágazatok és a társadalom számára releváns kulcsterületeket vizsgálnak és fontos gyakorlati kérdésekre adnak tudományos bizonyítékon alapuló válaszokat.
A délelőtt folyamán Szentiványi Tamara a Szúnyogmonitor programot, Ódor Péter és Horváth Ferenc az Erdőrezervátum-monitorozás programot mutatta be. Ezután a Folyóvíz monitoring program három alprogramját ismertették a kutatók: a Kiszáradó kisvizek monitoringjáról Boda Pál, a Nagy folyóink monitoringjáról Abonyi András, míg a Hódmonitorozásról Juhász Erika tartott előadást.
A délutáni műhelybeszélgetések során ezen fő témák mentén folytatódott a szakmai diskurzus. A három workshop témái a következők voltak: Folyóvízi monitoring program – vízhiány, biodiverzitási krízis, természet-ember konfliktusok; Az erdőrezervátum-monitorozás stratégiai kérdései; Szúnyogmonitor program – járványügyi vonatkozások és a szúnyoggyérítés gyakorlata. A szakmai találkozó egyik fő tanulsága volt, hogy korunk környezeti problémáinak kezeléséhez nélkülözhetetlen az ágazati szereplők, a kutatói közösség, illetve azon belül a különböző tudományterületek együttműködése.
AZ ANDOKI GLECCSEREK RENDKÍVÜL FONTOSAK, ÉS A SZEMÜNK LÁTTÁRA TŰNNEK EL A KLÍMAVÁLTOZÁS KÖVETKEZTÉBEN
Barta Barbara, az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézet Biodiverzitás és Metaközösség-ökológia Kutatócsoportjának munkatársa már középiskolában is a biológia és a kémia iránt érdeklődött. A gimnáziumban e tárgyakat már emelt szinten tanulta, így nyílt lehetősége arra, hogy külföldön, Skóciában kezdje meg az egyetemi tanulmányait. A St. Andrews-i Egyetemen választotta az ökológia szakirányt. Az egyetem fő profilja tengerbiológia volt, és ez a tudományterület Barbarát is rendkívül érdekelte, de a későbbi lehetőségeket figyelembe véve mégis a tágabb ökológia mellett döntött.
Így folytathatta a mesterképzést már Dániában, a Koppenhágai Egyetemen, ahol a természetmenedzsment lett a szakiránya.
„A természetmenedzsment már tágabb témakör volt, és lehetőségem nyílt a természetvédelem és az ökológia gazdasági és jogi aspektusait is megismerni. A képzés során nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a természet működésének milyen hatása van az emberek életére, illetve környezetvédelemre” – mondja Barta Barbara. De az igazi kaland csak ezután kezdődött.”
Az MSc diplomamunkájához* szükséges adatgyűjtést és mintavételt ugyanis már Ecuadorban végezte.
„Az ecuadori Andokban magashegyi és gleccsertavakat vizsgáltunk limnológiai szempontból. Vagyis ekkor már elindultam a limnológia és az édesvízi ökológia irányába – folytatja az ökológus. Az andoki gleccserek rendkívül fontosak, hiszen a szemünk láttára tűnnek el a klímaváltozás következtében. Pedig rendkívül jelentős a szerepük nemcsak a természet, de az ember vízellátása miatt is. A legtöbb ecuadori település (még a nagyvárosok is) ívóvízkészlete a gleccserekből származik. De a klímaváltozás legerősebb hatása ezeken a területeken érvényesül, ezért gyorsabban olvadnak, mint más gleccserek.”
Barta Barbara és munkatársai a gleccser végében képződő, olvadékvízből létrejött tavak jellemzőit és élővilágukat hasonlították őket az alacsonyabban fekvő tavakkal. Míg a lenti tavakban már több élőlény volt, a gleccsertavakban még épphogy csak elkezdett megjelenni az élet. „Akkor már a vízi ökológiában nagyon otthon éreztem magam, és így jöttem haza Magyarországra, ahol végül a Vízi Ökológiai Intézetbe kerültem, és most a Biodiverzitás és Metaközösség Ökológiai Kutatócsoportban dolgozom – mondja Barbara. – A metaközösség kifejezés azt jelenti, hogy nemegy élőhelyet vizsgálunk, például csak egy tavat, hanem a tavak összességét kutatjuk. Nagyon fontos ugyanis, hogy a kisebb vizes élőhelyek nemcsak önmagukban léteznek, hanem hálózatot alkotnak. Ezért fontos vizsgálni, hogy milyen kapcsolatban vannak a legközelebbi szomszédaikkal. Ez a megközelítés megjelenik az élőlények vizsgálatában is, hiszen nemcsak egy fajt vagy egy élőlénycsoportot, hanem különböző élőlénycsoportok összességét kutatjuk. A baktériumoktól az algákon keresztül a már szabad szemmel is látható gerincesekig, például a kétéltűekig. Meghatározzuk, hogy a vizsgált élőlényközösségek biodiverzitása hogyan változik az élőhelyhálózatokban, illetve hogy az ember milyen hatást gyakorol az élővilág sokféleségére.
Az ökológus szerint a vizes élőhelyeket különösen súlyosan érinti a klímaváltozás. Emiatt átalakul az ökoszisztémájuk, amit már ma is tapasztalnak a mindennapi munkájuk során, főleg a rendszeresen kiszáradó kisebb vizes élőhelyeken. Éppen a kiszáradás gyakorisága az a környezeti tényező, ami nagyon erősen hat a vízi diverzitásra. „Vannak olyan vizes élőhelyek, amelyek természetes állapota az időszakos kiszáradás. Viszont látható az is, hogy egyre több olyan tó is kiszárad, amelyre ez korábban nem volt jellemző, illetve a száraz időszakok egyre hosszabb ideig tartanak – folytatja a kutató. – Ráadásul még mi, emberek is sokszor betemetjük e tavacskákat így gyakran teljesen eltűnnek. Mindezek miatt az utóbbi időszakban nagyon feldarabolódtak ezek az élőhelyek, és gyakran megszűnik az ökoszisztéma fennmaradása szempontjából esszenciális kapcsolat közöttük.”
Barta Barbara három témakörben végzett kutatásokban vesz részt a Vízi Ökológiai Intézetben. Az egyik téma a vízzel telt faodvak kísérletes vizsgálata, a második a kiskunsági Apaj közelében lévő bombatölcsérekben kialakult tavak életközösségének vizsgálata, míg a harmadik témakör a kerti mesterséges tavak szerepe a vízi élőlények populációinak megóvásában. E témák hasonlóan fontos ökológiai jelenségeket tárnak fel, de az emberek érdeklődését rendszerint a bombatölcsérek ragadják meg leginkább – talán mert bennük a háború és az ökológiai kutatás találkozik egymással, ami mindenkit meglep.
„Ezek a bombatölcsérek a világon szinte egyedülálló kutatási helyszínt teremtettek. Más vizes élőhelyektől el vannak szigetelve, vagyis önmagában álló hálózatként tekinthetünk rájuk – mondja Barta Barbara. – Lehetőséget teremtenek arra, hogy megvizsgáljuk, hogy hogyan működik egy viszonylag izolált víziélőhely-hálózat. E bombatölcsérek nagyjából hasonló méretűek, viszont a vízkémiai jellemzőik különböznek. Ezért meg tudjuk vizsgálni, hogy az adott tóban élő közösség működését és összetételét a vízkémiai és egyéb környezeti változók határozzák-e meg, vagy a tó hálózatban elfoglalt pozíciója.”
A kutatócsoport azt is vizsgálja, hogy a hálózat közepén elhelyezkedő tavak, amelyeknek több szomszédjuk van, vajon több fajnak adnak-e otthont, magasabb-e bennük a biodiverzitás, mint azon tavakban, amelyek a hálózat szélén vannak, amelyek izoláltabbak. Az eddigi eredmények szerint főleg a kisebb tavak esetében fontos az, hogy legyenek szomszédaik, ahonnan mindig érkezhet élőlény-utánpótlás. Ezeket a vizes élőhelyeket tulajdonképpen úgy kell elképzelni, mint a szigeteket a tengerben. A vízi élőlényeknek valahogy el kell jutniuk egyik élőhelyről a másikra. Vannak olyan vízi rovarok, amelyek a vízbe petéznek, és a lárváik is ott fejlődnek, de a kirepülő rovar már el tudja hagyni a tavat. A nagyon apró, mikroszkopikus élőlényeket pedig a szél tudja tóról-tóra szállítani. Ezek a lehetőségek összeköttetést teremtenek a tavak között. Így a távolságnak nagy szerepe van az összeköttetésben, és általánosságban is fontos az, hogy legyen olyan élőhely a közelben, ahonnan később vissza tudnak a fajok települni, ha az adott élőhellyel történik valami, például szennyezés, vagy időszakos kiszáradás történik.
Minthogy Barbara több külföldi kutatóhelyen is végzett terepi, illetve laborvizsgálatokat, megkértük, hogy hasonlítsa össze a magyar és a nyugati ökológiai kutatás gyakorlatát. „Valójában a csoport, amiben én dolgozom (a Biodiverzitás és Metaközösség-ökológia Kutatócsoport), igen nemzetközi, hiszen a témavezetőim is sok időt töltöttek külföldön, és a csoportban is több külföldi kutató dolgozik. Nálunk természetes, hogy angolul beszélünk egymás között, és sok kollaborációs partnerrel dolgozzunk együtt szerte a világon. Emiatt én nem érzem annyira a különbséget a tudományos megközelítésben.” – mondja Barbara.
2024 augusztus 18-án lép életbe az EU természet-helyreállítási rendelete, amelyet az EU Környezetvédelmi Tanácsa június 17-én szavazott meg. Ezzel elindul a visszaszámlálás – a tagállamoknak, így Magyarországnak is, 24 hónapon belül be kell nyújtania a Bizottság felé a nemzeti helyreállítási terv tervezetét.
A rendeletről röviden:
A rendelet az európai zöld megállapodás és a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia részeként jött létre.
A jogszabály célja az ökoszisztémák, élőhelyek és fajok helyreállítása az EU szárazföldi és tengeri területein.
A helyreállítások hozzájárulnak a biodiverzitás csökkenésének megakadályozásához, továbbá az EU éghajlatváltozás mérséklésre és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó célkitűzéseinek eléréséhez.
A helyreállító intézkedéseknek EU szinten 2030-ig a szárazföldi és tengeri területek legalább 20%-át, 2050-ig pedig az összes helyreállításra szoruló ökoszisztémát le kell fedniük.
Helyreállítást a rendeletben megjelölt szárazföldi, tengerparti, édesvízi, erdei, mezőgazdasági és városi ökoszisztémákban, valamint a folyók és a beporzó populációk vonatkozásában kell végrehajtani.
A rendelet egyedülálló, ugyanis a világon elsőként kötelező célokat tűz ki az ökoszisztémák, élőhelyek és fajok helyreállítására. A két éven belül esedékes nemzeti helyreállítási terv kidolgozásához és végrehajtásához azonban széles szakmai összefogásra van szükség.
Az első lépések a magyar ökoszisztémák helyreállítása felé
A rendeletben megjelölt célok eléréséhez a tagállamoknak először le kell írniuk az egyes ökoszisztémák alapállapotát, valamint meg kell határozniuk azokat az állapotjelző indikátorokat, amelyeknek javulását célozzák majd a nemzeti helyreállítási tervben. E folyamatok lépései a következők:
Élőhelyek: Meg kell állapítani és térképen bemutatni minden egyes, a rendeletben megjelölt élőhely országon belüli kiterjedését és állapotát: jó, gyenge, rossz, nem ismert. A jó élőhelyek megőrzendők, míg a gyenge vagy rossz élőhelyeket helyre kell állítani: 2030-ra a 30%-ukat, 2040-re a 60%-ukat, 2050-re a 90%-ukat. A „nem ismert” állapotú élőhelyek legalább 90%-ának állapotát 2030-ig meg kell állapítani.
Közösségi jelentőségű fajok: Meg kell állapítani a rendeletben megjelölt fajok kedvező életfeltételeihez szükséges élőhelyek mennyiségét, minőségét és összekapcsoltságát, és amennyiben szükséges, helyre kell állítani a megfelelő élőhelyeket.
Városi ökoszisztémák: Meg kell állapítani a városi ökoszisztémák kiindulási területét és a lombkoronával borított területek százalékos arányát, továbbá biztosítani kell összterületük folyamatos növekedését 2030-tól kezdődően.
Folyóvizek: Azonosítani kell és fel kell térképezni a folyók összekapcsolódását gátló akadályokat, és meg kell határozni, hol és hogyan biztosítható az összekapcsoltság növelése a hazai folyóvizeken.
Beporzók: Meg kell becsülni a kielégítőnek ítélt beporzó állomány paramétereket, s az állományok növekvő tendenciáját kell elérni 2050-ig.
Mezőgazdasági és erdei ökoszisztémák: Meg kell állapítani a kielégítőnek ítélt indikátor célokat a mezőgazdasági és erdei ökoszisztémákra, majd növekvő biodiverzitás tendenciákat kell elérni a mezőgazdasági vagy erdészeti művelés alatt álló ökoszisztémákban is.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatásai fontos alaptudást biztosítanak a rendelet végrehajtásához, és iránymutatóként szolgálnak a hazai helyreállításokhoz. Magyarország ökoszisztéma alaptérképe, a hazai veszélyeztetett élőhelyek kiterjedésének vizsgálata és a zöld infrastruktúra megőrzésére és fejlesztésére kidolgozott útmutató a fenti lépések elengedhetetlen hátterét biztosítják. Azonban a rendelet által megkövetelt nagyszabású helyreállítási erőfeszítések előfeltétele az ökológiai és természetvédelmi szaktudás mellett a különböző ágazatok nézőpontjának és szaktudásának egyeztetése és integrálása az Országos Természet-helyreállítási Tervbe. A felmerülő érdekellentétek feltárása, a reális kompromisszumok megkeresése és megvalósítása csak az érdekelt felek széles körű, méltányos és hatékony képviseletével és részvételével lehet megtenni.
A maga nemében első ilyen összeurópai tanulmány kiszámította, hogy Európa meglévő erdői akár évi 309 megatonna szén-dioxid megkötésére is képesek lehetnének 150 éven keresztül, ha ezeket az erdőket nem használnánk tovább, hagynánk azokat növekedni és visszavadulni. Ez az Európai Zöld Megállapodásban a LULUCF-ágazatban 2030-ra megcélzott CO2-csökkentéssel (310 Mt/ha) egyenértékű és nagyobb, mint a gazdálkodás alatt álló erdők jelenlegi elnyelésének mértéke Európában (289 Mt/ha).
A szerzők a még fennmaradt európai őserdők és öreg erdők 27 országban, 7982 területen, 288262 fán végzett felmérési adataiból kiszámították a föld feletti, a föld alatti és a holt biomasszában tárolt szénmennyiségeket.
Felmért őserdők és öreg erdők Európa erdősültségének térképén
Az őshonos fákból álló, természetesen működő őserdők és öreg erdő-ökoszisztémák szénkészlete és szén-dioxid-megkötési kapacitása alapvető referenciaértékek, amelyeket a szerzők ökológiai zónák és erdőtípusok szerint elsőként számítottak ki az alacsony produkciójú északi havasi nyíresektől a legnagyobb növekedésű balkáni jegenyefenyves-lucos bükkösökig. Ennek alapján a mai gazdasági erdők 9790 MtC szénkészletéhez képest az őserdők és öreg erdők potenciális szénkészlete 22449 MtC.
A föld feletti hektáronkénti szénkészlet – a magyarországi adatok a „Temperate continental forest – broadleaf” csoportban szerepelnek (az oszlopokban az esetszámokat tüntették fel)
A GlobBiomass és GeoCarbon projektek minden erdőtípusban eddig szignifikánsan alul becsülték az erdők szénkészletét az őserdőkben és öreg erdőkben mért adatokhoz képest, ezért a globális modellek és paraméterek fejlesztése és újraértékelése szükséges. Az álló fák sűrűségének, átmérőeloszlásának és biomasszájának elemzése pedig kimutatta, hogy a szén tárolásában a vastagabb fáknak, a famatuzsálemeknek van a legnagyobb szerepe, mivel az összes biomassza felét a 60 cm-nél vastagabb fák hordozzák.
Őserdők és öreg erdők tősűrűsége (világos zöld) és széntartalma (sötétzöld) átmérőosztályonként a biomassza kumulatív grafikonjával
Az őserdők és öreg erdők védelme és helyreállítása tehát nem csak a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartása szempontjából kiemelkedően fontosak, hanem hatalmas széndioxid megkötő és tároló potenciáljuk révén a klímaváltozás enyhítésében is egyre nagyobb szerepet kaphatnak.
Az összeurópai helyzetkép megrajzolásában a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársai is részt vettek a Kárpát-medence természeti viszonyait reprezentáló erdőrezervátumok felmérési adataival.
Az erdőrezervátumok felmérését a HUN-REN ÖK közcélú monitoring programja és az Agrárminisztérium támogatja.
Kiemelt kép: Bükkös őserdőmaradvány a Kékes Erdőrezervátumban (Fotó: Bíró Attila)
A Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriuma a június 5-ei ülésén döntött az idei MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj pályázatokról a szakértői értékelések és a kollégiumok javaslatai alapján.
A Magyar Tudományos Akadémia 1997-ben alapított, teljesítmény-központú, magas presztízsű, országos ösztöndíja a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, amelynek célja a kiemelkedő kutatás-fejlesztési teljesítmény ösztönzése és elismerése a fiatal kutatók körében, valamint az MTA doktora cím elnyerésére való felkészülés elősegítése.
A Bolyai-ösztöndíj akadémiai támogatásként hidat képez a Magyar Tudományos Akadémia, az MTA doktorai és a fiatal kutatói generáció tagjai között. Fontos, hogy az utóbbiak számára a PhD-fokozat megszerzése után kiszámíthatóságot, tervezhetőséget biztosít az önálló kutatói pálya megkezdéséig terjedő időszakban.
Idén 792 érvényes pályázat érkezett be, amelyből 156 fő részesül támogatásban. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont 5 munkatársa nyert díjat:
2024. június 17-én úttörő jelentőségű döntés született Európa természete, az éghajlatvédelem, a polgárok és a jövő szempontjából. Hosszas vita után az EU Környezetvédelmi Tanácsa végül az Európai Uniós lakosság 66,07%-át képviselő 20 ország többségével elfogadta a természet helyreállításáról szóló rendeletet, ami az utolsó lépés volt ahhoz, hogy ez a régóta várt javaslat végre jogszabállyá váljon. Európa ezzel megmutatta, hogy hajlandó az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség válságának kezelésében élen járni, vállalva globális kötelezettségvállalásait.
A rendelet elfogadása hatalmas előrelépést jelent a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordítására és a leromlott ökoszisztémák helyreállításra tett erőfeszítések irányába. Az új rendelet megkönnyíti a nagyszabású helyreállítási erőfeszítések végrehajtását, ezzel elősegítve az olyan, az emberiség számára fontos ökoszisztéma-szolgáltatások, mint például a víztisztítás, az árvízszabályozás és a szén-dioxid-megkötés fokozását. Ezáltal a rendelet hozzájárul az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség és alkalmazkodás növeléséhez, a fenntartható gazdasági növekedéshez és az európai lakosság jólétéhez.
A tagállamoknak késedelem nélkül meg kell kezdeniük a jogszabály által előírt kötelezettségek végrehajtását az egyes tagországokban. Ehhez elengedhetetlen a felmerülő érdekellentétek feltárása, a reális kompromisszumok megkeresése és megvalósítása. Mindezt érdemben csak az érdekelt felek széles körű, méltányos és hatékony képviseletével és részvételével lehet csak megtenni.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont kutatásai alapján úgy látjuk, hogy a Természet-helyreállítási rendelet célkitűzései összhangban vannak a szükséges hazai beavatkozásokkal, melyek segítségével az élővilág állapota és ezzel az emberi életminőség hosszú távon javulhatna, és egyben a szélsőséges éghajlati és más környezeti események következményei is tompíthatók. Korábbi kutatásaink a hazai ökoszisztémák ökológiai állapotáról és a természetes és természetközeli állapotú területek működőképes hálózatának megőrzéséről és fejlesztéséről fontos alaptudást biztosítanak a rendelet végrehajtásához. A két éven belül esedékes Országos Helyreállítási Terv kidolgozásához és végrehajtásához azonban széles szakmai összefogásra van szükség, hogy a
Kutatóként meggyőződésünk, hogy az EU Természet-helyreállítási rendeletének hazai megvalósulása alapvető fontosságú a nemzeti közös örökség, köztük a természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, a honos növény- és állatfajok védelméhez, fenntartásához és a jövő nemzedékek számára való megőrzéséhez, ezáltal a jelenlegi és a jövőbeni nemzedékek jólétének biztosításához.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) kutatói a közelmúltban olyan új modell kiértékelési mérőszámokat fejlesztettek, melyek segítségével biztosabb képet kaphatunk az éghajlatváltozás természetes élővilágra kifejtett várható hatásáról. A kutatást bemutató tanulmány a rangos Ecological Modelling folyóiratban jelent meg.
A globális éghajlatváltozás nem csak a mező- és erdőgazdaságot állítja nagy kihívások elé, hatásaival éppúgy meg kell küzdenie a természetben előforduló növény- és állatfajoknak. Bár némely fajok a változásoknak inkább előnyét látják, a legtöbb fajt az éghajlatváltozás kényszerű alkalmazkodásra vagy akár kipusztulásra ítélheti. Ahhoz, hogy a hatékonyan segíthessük a fajok alkalmazkodását és így a túlélését, végső soron pedig támogathassuk az ökológiai sokféleséget (biodiverzitást), meg kell ismernünk az éghajlatváltozás fajokra kifejtett hatását. Ennek hatékony és napjainkban mind szélesebb körben alkalmazott eszközei a prediktív elterjedési modellek. E modellekkel előre jelezhető, hogy egy faj vagy közösség/élőhely lehetséges elterjedésére az éghajlatváltozás milyen hatást fog gyakorolni, például az általa potenciálisan elfoglalható terület összezsugorodik-e, vagy esetleg északabbra tolódik.
Természetesen modell és modell között jelentős különbség adódhat: némely modell megbízhatóbb a többinél, ezért az általa készített előrejelzésre bátrabban támaszkodhatunk a természetvédelmi, élőhely-helyreállítási (restaurációs) és egyéb, természetet támogató döntések meghozatalánál. Ahhoz, hogy hihessünk egy elterjedési modellnek, ki kell értékelnünk azt, és közben valamilyen mérőszámmal meg kell mérnünk a modell megbízhatóságát (jóságát). Az elterjedési modellek kiértékelésére leggyakrabban alkalmazott mérőszámokat (mint amilyen pl. az AUC és a maxTSS nevű metrika) a szakirodalomban széles körben kritizálják – de jobb híján továbbra is ezeket használják a modellező szakemberek.
A HUN-REN ÖK négy kutatója összefogott, hogy megoldást kínáljon erre az méltatlan helyzetre. A Somodi Imelda és Bede-Fazekas Ákos vezetésével végzett kutatás eredményei az Ecological Modelling című rangos szakfolyóiratban láttak napvilágot tudományos publikációként. A kutatók olyan modelljósági mérőszámot, sőt, pontosabban egész mérőszámcsaládot alkottak, amely – reményeik szerint – kiválthatja az ezidáig használtakat. Ezt elősegítendő, a publikáció mellé egy olyan szoftvercsomagot is fejlesztettek, mely az ökológia, biológia – és számos további tudományág – területén széles körben használt R statisztikai programkörnyezetben végzi el könnyen és gyorsan a modell kiértékelését. Az új mérőszámok a modell előrejelzéseit nem a megszokott, kétféle kategóriába (hibás vagy jó) sorolják, hanem egy harmadik, köztes kategóriát is bevezetnek, amely a bizonytalan előrejelzést tükrözi. Ezáltal az új modelljósági mérőszámok árnyaltabb képet tudnak festeni a modell megbízhatóságáról.
Közleményükben a HUN-REN ÖK kutatói nem csak bemutatták az új mérőszámokat, hanem mind valós adatokon (Magyarország természetes növényzeti típusain), mind virtuális fajokon tesztelték is azokat összehasonlítva a hagyományos metrikákkal. Az eredmények meggyőzőek: az új mérőszámok a modellek olyan jellemzőit tudták feltárni, amelyekre a hagyományos mérőszámok nem voltak képesek. Habár az elvégzett munka erősen elméleti jellegű alapkutatásnak tűnhet (mivel az is), a gyakorlati alkalmazás által kifejtett hatása számottevő lehet. Gondoljunk csak mindazon előrejelzésekre, amelyek az utóbbi években sokkolták társadalmunkat! Például a kávécserje századvégi kipusztulását jelző tudományos közlemények is prediktív elterjedési modellekre támaszkodtak, melyek kiértékeléséhez – valós alternatíva híján – a már említett, AUC nevű hagyományos modelljósági mérőszámot használták. Akkor még nem álltak rendelkezésre a HUN-REN ÖK kutatói által egyszerűen csak megbízhatóságnak (confidence) és következetességnek (consistency) elkeresztelt új metrikák, melyekkel felelősebb döntést hozhatunk arról, hogy e modellek jók-e, és így az általuk készített előrejelzéseknek érdemes-e hinnünk. A HUN-REN ÖK kutatói most azon munkálkodnak, hogy az új mérőszámcsalád bekerüljön a tudományos köztudatba, és az új prediktív elterjedési modellek kiértékelésekor mind szélesebb körben használják.
NYÍLT NAP AZ ELEFÁNTCSONTTORONYBAN, AZAZ A KÖZÖSSÉGI TUDOMÁNY NAPJA
Tudósok és közösségi tudósok piknike, színészek és a közönség közös színházi előadása, közös kutatás a kertben, izgalmakkal teli előadás és beszélgetés a nagy platán alatt.
Program:
15.00-18.00 KÖZÖS KERTTÉRKÉPEZÉS
A botanikus kert élővilágát térképező iNATURALIST kampány, szakértő segítséggel
15.00-15.30
KIÁLLÍTÁS MEGNYITÓ: Fotók a közösségi tudományról/Kállai Márton fotográfus citizen science fotókiállítása
16.00-18.00 KÖZÖSSÉGI TUDOMÁNYOS PROGRAMOK KIÁLLÍTÁSA, JÁTÉKAI
16.00-17.00 TALÁLKOZÓK A KERTBEN
A kutatók és a „civilek” nagykövetei válaszolnak a látogatók kérdéseire, mesélnek az élményeikről.
17.00 KÖZÖSSÉGI ELŐADÁS
NEWTON, DARWIN ÉS MÁS HOBBITUDÓSOK – közösségi előadás a citizen science történetéről egy nagy fa árnyékában (Dr. Vásárhelyi Zsóka, biológus)
18.30-19.45 BESZÉLGETÉS
EGYÜTT CSINÁLTUK! – beszélgetés a közösségi tudományról, kívülről-belülről
Juhász Erika, Orbán Zoltán, Scheuring István, Lajtai László
Melyek napjaink legígéretesebb és legizgalmasabb kutatási témái a fizikában? Erre a kérdésre kaphattak választ az érdeklődők az MTA Fizikai Tudományok Osztálya tanácskozásán. A fizika fejlődési irányai konferencián a 2024. évi Fizikai Fődíjat, a Fizikai Díjakat, az Akadémiai Díjat, valamint a Széchenyi-díjat elnyert kutatók számoltak be élvonalbeli kutatásaikról.
Az MTA 197. közgyűléséhez kapcsolódó tudományos ülésen Fizikai Díjat kapott Szöllősi Gergely PhD, egyetemi adjunktus és a HUN-REN ÖK Nagy Evolúciós Átmenetek Kutatócsoport tudományos főmunkatársa. Az MTA Fizikai Tudományok Osztálya tanácskozásán a díjátadást követően Szöllősi Gergely Genomok mint az evolúciós történelem dokumentumai című előadásában mutatta be kutatási eredményeit.
Fizikai Fődíjban részesült Kürti Jenő, a Fizikai Díjat pedig kollégánkkal együtt Pásztor Gabriella és Asbóth János kapta meg. Gratulálunk!
A kutatóhelyek versenyképességének növelésére elindított Lendület Programot immár több mint egy évtizede évente hirdeti meg a Magyar Tudományos Akadémia. Kiemelkedő fiatal tehetségek és kimagasló teljesítményű kutatók innovatív, eredeti ötleteken alapuló kutatásait támogatja azáltal, hogy forrást biztosít új téma kutatására alakuló kutatócsoportok létrehozására és fenntartására.
A 2024-ben induló kutatócsoportok létrehozására kiírt pályázati felhívására 128 érvényes pályázat érkezett, 29 a bölcsészet- és társadalomtudományok, 43 az élettudományok, 56 pedig a matematikai és természettudományok területéről. A szakértői értékelések és a Lendület Zsűri javaslata alapján a Lendület Bizottság 2024. június 10-én döntött a támogatandó kutatócsoportok kiválósági rangsoráról és a támogatási összegekről.
A nyertesek egyike Lovas-Kiss Ádám, a Vízi Ökológiai Intézet Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoport tudományos munkatársa. Munkája során a vízimadarak különböző organizmusok terjedésében betöltött szerepét vizsgálja.
A vizes élőhelyek nagyon összetett élőhelyek, ahol a fajok sokféleképpen léphetnek kölcsönhatásba egymással. Egyik legfontosabb kölcsönhatás a terjedés/terjesztés, amely biztosítja a fajok túlélését az elszigetelt vizes élőhelyeken. A vízimadarak az édesvízi ökoszisztémákban élő valamennyi élőlény számára az egyik legfontosabb terjedési vektorok. A különböző élőlények, vízimadarak általi terjedése során történő kölcsönhatások feltárását egyedi és többrétegű hálózatelemzéssel tervezik megvalósítani. Céljuk, hogy különböző trofikus szinteken vizsgálódjanak: vírusok, mikrobák, magasabb rendű növények, édesvízi gerinctelenek. Ezzel a megközelítéssel azt várják, hogy fényt deríthetnek a vízimadarak által terjesztett organizmusok interakcióinak sokrétű kapcsolatrendszerére. Az éghajlatváltozás és az emberek által okozott élőhelyek pusztulása miatt nagyon fontos a vizes élőhelyek védelme, amihez az ott élő szervezetek kölcsönhatásainak ismerete nélkülözhetetlen.
