Hírek

Megnyitott az MTA Fenntartható Technológiák Alprogram honlapja

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 195. közgyűlésének Díszünnepségét követő sajtótájékoztatón jelentette be Freund Tamás, az MTA elnöke, a nyilvánosság számára, hogy a tudós testület négy témában indít nemzeti kutatási programot. Egyik alprogram, amely az Ökológiai Kutatóközpont részvételével valósul meg, a Fenntartható Fejlődés és Technológiák Nemzeti Program Fenntartható technológiák alprogramja (FFTNP FTA) . Az alprogram a víztudományoktól az agrártudományokon és az újgenerációs környezeti monitoring rendszerek fejlesztésén át az energetikáig meglehetősen széles multidiszciplináris mezőben működik majd. Az ökológia területén az ökoszisztémák fenntarthatósága és helyreállítása, az ökológiai szolgáltatások biztosíthatósága a program kiemelt kutatási iránya.

A kutatási program szakmai kidolgozásával és megvalósításának vezetésével az MTA elnöke Bozó László akadémikust bízta meg. A négy éves kutatási program megvalósítására konzorciumi keretek között kerül sor. Megvalósító konzorcium: Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) (konzorciumvezető), Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), Agrártudományi Kutatóközpont (ATK), Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI), Miskolci Egyetem (ME), Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ), Pannon Egyetem (PE), Szegedi Tudományegyetem (SZTE). Az FFTNP FTA működésének időtartama: 2022. december 1. – 2026. november 30. (48 hónap). A támogatás összesen (négy évre szólóan) 3 626 835 882 Ft

Elkészült az MTA Fenntartható Technológiák Alprogram honlapja, ahol folyamatosan követhetők a program eredményei és a kapcsolódó események: https://fenntarthatotechnologiak.hu/

Forrás: MTA FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS TECHNOLÓGIÁK NEMZETI PROGRAM FENNTARTHATÓ TECHNOLÓGIÁK ALPROGRAM

Hírek

A közutakon bekövetkező állat-gépjármű ütközések emberi tényezőire fókuszálva vizsgáltuk a gázolások kivédésének lehetőségeit

A Lendület Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport tagjai a közúti állat-gépjármű ütközések hátterében álló emberi tényezőket vizsgálták egy kérdőíves felmérés segítségével. A gépjárművezetők válaszai alapján jelentős összefüggéseket mutattak ki az ütközések előfordulása, valamint a sofőrök attitűdje és vezetési szokásai között. Az eredményeket bemutató tanulmány a Journal of Environmental Management című tudományos folyóiratban jelent meg.

A dinamikusan fejlődő úthálózat jelentős terhet ró a szárazföldi ökoszisztémákra, növeli az ember és a vadon élő állatok közötti konfliktushelyzetek számát és súlyosságát, amelyek a legtöbb esetben állat-jármű ütközésekben nyilvánulnak meg. Ezek komoly problémákat vetnek fel mind természetvédelmi, mind közlekedésbiztonsági szempontból. Számokban kifejezve évente több százmillió gerinces állat esik gépjárművek okozta gázolások áldozatául világszerte, jelentős anyagi károkat és személyi sérüléseket okozva. A probléma természetesen nem új keletű, már évtizedek óta felfigyeltek rá a kutatók, és számos, főként terepi felmérésekre épülő vizsgálat is történt e téren. Segítségükkel sikerült listát készíteni az érintett fajokról, megbecsülni a természetvédelmi károkat, illetve beazonosítani úgynevezett forró pontként működő útszakaszokat, ahol az elütések gyakorisága nagyobb az átlagnál.

„Kutatásunk újdonságát az adja, hogy a közúti forgalomban részt vevő személyek szemszögéből vizsgálja a problémát. A gépjárművezetők tapasztalata és a témáról alkotott véleménye is sok, a balesetmegelőzés szempontjából hasznos információt tartalmaz, amelyeket így lehetőségünk van összegyűjteni és értékelni” – magyarázta Borza Sándor, a cikk egyik első szerzője, aki egyben a Kooperatív Doktori Program ösztöndíjas PhD-hallgatója.

Nagyon fontos figyelembe venni továbbá, hogy az érintett gépjárművezetői társadalmi réteg mennyire érdekelt a témában, milyen hatással van rá az okozott természetvédelmi vagy anyagi kár, és milyen megoldásokat tart jónak vagy egyáltalán elfogadhatónak annak mérséklésére.

„A felmérés iránt rengetegen érdeklődtek, összesen 2123 ember töltötte ki a kérdőívünket, ami világviszonylatban is kiemelkedőnek számít” ‒ emelte ki Borza Sándor. „Arra voltunk kíváncsiak, hogy a sofőrök milyen állatokat gázoltak el életük során, keletkezett-e anyagi káruk, és legfőképp, hogy a vezetési szokásaik és attitűdjük befolyásolta-e az elütés valószínűségét.”

Az eredmények azt mutatják, hogy a sofőrök majdnem felének volt legalább egy ütközése valamilyen állattal élete során, és minden negyedik szenvedett anyagi kárt. Nagyobb eséllyel történt ilyen esemény férfiakkal, elsősorban azokkal, akik éves szinten nagy távolságot tesznek meg, főként másodrendű utakat használnak és nagy méretű gépjárművet vezetnek. A lassabb vagy dinamikusabb vezetési stílus nem befolyásolta az ütközés valószínűségét. „Ez nem jelenti azt, hogy ez a két dolog egyáltalán nem függ össze, hiszen a kutatások alátámasztják, hogy bizonyos sebesség felett nem lehet eléggé lassítani ahhoz, hogy elkerüljük az ütközést” – tette hozzá Borza Sándor. A sofőröknek a természetvédelemhez és a közlekedésbiztonsághoz való hozzáállását az állat-gépjármű ütközések kapcsán jelentősen befolyásolta, hogy korábban ütöttek-e el már valamit. A válaszadók több mint harmada osztotta meg a közlekedésbiztonság javításának lehetőségeivel kapcsolatos véleményét. A legnépszerűbb intézkedési forma a védelmi berendezések – vadvédelmi kerítés, vadátjáró – telepítése volt, emellett sokan jelölték meg a figyelemfelkeltő és közúti táblák hasznosságát, valamint a vadásztársaságok kiemelt szerepét, beleértve a vadászható nagyvadak egyedszámának kontrollját is.

Forrás: ScienceDirect-Better safe than sorry – Understanding the attitude and habits of drivers can help mitigating animal-vehicle collisions - 14 April 2023 https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0301479723007053

További megjelenések a témában:

origo.hu - Az ÖK kutatócsoportja a közutakon bekövetkező állat-gépjármű ütközések emberi tényezőire fókuszálva vizsgálta a gázolások kivédésének lehetőségeit - 2023-07-06

greendex.hu - Az állat-gépjármű ütközéseket vizsgálták - 2023-07-06

ng.24.hu - A gépjármű-állat ütközéseket vizsgálták - 2023-07-15

Hírek

Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Pályázatot nyert Halassy Melinda

A Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriuma június 8-ai ülésén döntött az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj elnyerésére idén benyújtott pályázatokról. A szakértői értékelések és a kollégiumok javaslatai alapján 155 fiatal kutató részesül a támogatásban.

A Magyar Tudományos Akadémia 1997-ben alapított, teljesítmény-központú, magas presztízsű, országos ösztöndíja a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj, amelynek célja a kiemelkedő kutatás-fejlesztési teljesítmény ösztönzése és elismerése a fiatal kutatók körében, valamint az MTA doktora cím elnyerésére való felkészülés elősegítése.

A Bolyai-ösztöndíj akadémiai támogatásként hidat képez a Magyar Tudományos Akadémia, az MTA doktorai és a fiatal kutatói generáció tagjai között. Fontos, hogy az utóbbiak számára a PhD-fokozat megszerzése után kiszámíthatóságot, tervezhetőséget biztosítson az önálló kutatói pálya megkezdéséig terjedő időszakban.

Idén 834 érvényes pályázat érkezett be. A pályázók közül 155-en részesülnek a támogatásban, az Ökológiai Kutatóközpontból Halassy Melinda, tudományos főmunkatárs, a Restaurációs Ökológiai kutatócsoport vezetője.

A 2023-ban nyertes pályázatot benyújtó fiatal kutatóknak a Bolyai-ösztöndíj elnyeréséről kiállított okleveleket a szeptemberi Bolyai-napon adják majd át.

Forrás: mta.hu - Százötvenöt fiatal kutató nyerte el az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját

Hírek

FENNTARTHATÓ-E MÉG A FENNTARTHATÓSÁG?

Tudós-beszélgetés, interaktív kutatói-, és gyermekprogramok

A 2023. június 24-ei esemény témája a fenntarthatóság eszméje és ennek ütközése a valósággal, a beszélgetésen három szakavatott akadémikus professzor egy ökológia iránt nyitott humorista moderálásával járja körül a kérdést. A nyárestét a fantasztikus magyar zongoravirtuóz és zenei kuriózum Szentpéteri Csilla & Band koncertje zárja.

A fenntarthatóság eszméje, miszerint a jelen jólléte ne veszélyeztesse a jövő generációkét, már több évtizedre tekint vissza. Ennek ellenére, a most ránk jutó természeti erőforrások többszörösét használjuk fel. Ennek következménye, hogy a rendelkezésünkre álló „készleteket” kimerítjük. Egykor gyakori fajok állományai kihalnak, a globálisan növekvő fogyasztás miatt a javak előállítására felhasznált nyersanyagok kifogyhatnak, romlik a környezet általános állapota, felborulhat a gazdaság, a társadalom és a természet egyensúlya. A helyzet drámai voltát, illetve a megoldások lehetőségeit három hozzáértő segítségével vitatjuk meg egy kötetlen beszélgetés során.

Program

Tudományos interaktív és gyermekprogramok: 15.00-18.00

1) Kutatások a fenntartható erdőgazdálkodás és az erdők védelme érdekében
Az erdőkben megtalálható mohák-zuzmók, mikroklíma mérő műszerek bemutatása, és betekintés a fák méretének, a rajtuk megjelenő mikroélőhelyek mérési módszereibe.

2) A kis tavak élővilága: az algáktól a kétéltűekig
A kis tavak, mint például a kertekben megbúvó apró kerti tavak nagyon változatos élővilágot rejtenek. Titkaik feltárására és az őket érő emberi behatások megértéséhez hasonlóan változatos eszközökre van szükségünk. Bemutatjuk a környezeti DNS és mikroszkópos technikákon alapuló vizsgálatokat, a vízi ökológusok tradicionális eszköztárát és a kutatásunk középpontjából álló különféle élőlényeket.

3) Természetbarát kert: őshonos növényfajok a kertben
Mi magunk is hozzájárulhatunk a biodiverzitás megőrzéséhez akár a kertünkben, balkonunkon. A természetbarát kertek kialakításához szeretnénk gyakorlati segítséget adni az érdeklődőknek és az őshonos növényeink magjaival kapcsolatos érdekességekkel, játékokkal is készülünk.

4) Szúnyogmonitor: Szúnyogmonitor mikroszkópos program
Ismerkedjünk meg a szúnyogmonitor programmal, amely hazánk csípőszúnyog állományának folyamatos felmérését és monitorozását végzi. Kiemelten fontos az inváziós csípőszúnyogok monitorozása, mert e jövevényfajok potenciálisan számos, emberre és háziállatokra egyaránt veszélyes kórokozót terjeszthetik, így folyamatos járványügyi fenyegetettséget jelentenek. A monitoring során lakossági bejelentések és terepi csapdázásos mintavételezés révén gyűjtünk adatokat a fajok elterjedéséről és aktivitásáról egész évben. A begyűjtött mintákat folyamatosan szűrjük különböző kórokozókra genetikai módszerekkel, és az eredményekről mindenki számára hozzáférhető elterjedési térképeket készítünk.

5) Hogyan boldogulnak a városainkban fészkelő madarak?
Miért éheznek a városi madarak? Mit árulnak el a városi parkjainkban költő madarak életének nehézségeiről a fészekkamerás videófelvételek, a rádiótelemetriás nyomkövetés, a madárgyűrűzés és a madarak környezetében élő ízeltlábúak vizsgálata? A Pannon Egyetem Viselkedésökológia Kutatócsoportjánál mindebbe betekinthetsz!

6) Talaj = ÉLET! – A Talajtani Intézet bemutatója
A Talajtani Intézet tudományos kutatási eredményeivel segíti és támogatja a fenntartható, környezetkímélő talajhasználatot, illetve a talajok védelmét, lévén az egyik – ha nem a – legfontosabb természeti erőforrásunk. Az interaktív bemutató célja, hogy szemléltesse a talaj-növényzet-víz kapcsolatát, a talajok vízgazdálkodásának, szűrő-tisztító és tápanyag-szolgáltató funkciójának életünkben betöltött szerepét. Színes, interaktív programunk keretében lehetőség nyílik az érdeklődők számára egy ismeretlen világ, a parányi talajlakók felfedezésére is, melyek sok esetben szemmel nem is láthatóak, de annál érdekesebbek és izgalmasabbak.

7) Vízi makrogerinctelen élővilág, vizek felmérése – A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet bemutatója

8) Kertünk, a növények egyik „Noé bárkája” – bemutatjuk a sokféleséget – A Nemzeti Botanikus Kert ismeretterjesztő játékai
Varietas delectat – mi sem érzékeltetné jobban a sokféleséget, mint az öt kontinensről származó több mint 12 000 féle növény a Kert 22 hektárján a vizes élőhelyektől a trópusok őserdők fajain keresztül a sivatagok specialistáiig, s mindehhez gazdag állatvilág is társul. Ez az élő múzeum, mint ahogy más növénykertek is, egyben menedék: az élőhelyek gyors ütemű pusztulása rávilágít arra, milyen fontos az élőhelyen kívüli megőrzés.

Tudós-beszélgetés 18.00 – 19.00

A beszélgetést Garamszegi László, az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója és Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és az est fővédnöke nyitja meg.

Bozó László – akadémikus
Gelencsér András – a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
Báldi András – a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja
Moderátor: Litkai Gergely – újságíró

Piknikezés

Szentpéteri Csilla & Band koncert 20:30

 

Média

Van-e bármi értelme a menstruáció alatti szenvedésnek?

A természetben semmi nem véletlen, mégsem ismert, hogy lenne bármilyen evolúciós célja, indoka a menstruációt kísérő gyakori testi és lelki megpróbáltatásoknak. A fordítottjának viszont annál inkább, és az állatvilágban különlegesnek számít, hogy a nők még sokáig élhetnek azután, hogy a fogamzóképességüket elvesztették.

A havi rendszerességgel jelentkező menstruáció vagy menzesz (mindkettő a latin hónap szóból származik) minden termékeny korban lévő nőt érint. A vér távozása önmagában megnehezíti ilyenkor a mindennapokat, de egyes kísérőjelenségek kifejezetten komoly szenvedést okozhatnak: fájdalmak, görcsök, a lelkiállapot ingadozása, ingerlékenység – a sort hosszan és akár egyénre szabva folytathatnánk. Egyesek viszonylag könnyen túl vannak rajta, míg mások pokoli napokat élnek át, akár orvosi segítségre is szükségük lehet.
Ami a férfitársadalom hozzáállását illeti, a XXI. század e téren is változásokat indított el, de a történelem során nemhogy megértést nem tanúsított a nők iránt, még meg is bélyegezte az érintetteket. A középkor – részben épp a menstruáció okán – alsóbbrendű lénynek tekintette a nőt, teljesen indokoltnak tartotta az „asszonyállat” kifejezést, ami persze a gyakorlatban azért árnyaltabban jelent meg. A felvilágosodással csupán annyiban változott a helyzet, hogy megpróbálták tudományos érvekkel alátámasztani a megkülönböztetést. A menzesszel járó hangulatingadozás például hivatkozási alap volt arra, hogy a nők nem tudnak magukon uralkodni, ezért nem valók józanságot, higgadtságot igénylő pályákra – itt írtunk erről részletesen.
Laikusként felmerül, hogy a testi és lelki megpróbáltatások hátterében kell lennie valamilyen evolúciós célnak, indoknak, hiszen a természetben semmi nem véletlen. Talán épp a fájdalom, az ingerlékenység „segít” távol tartani a hím egyedet, hiszen ilyenkor a nászból úgysem születne utód? Az igazság viszont az, hogy nem tudunk ilyesmiről. Az viszont tény, hogy az ember azon néhány emlősfaj közé tartozik, amelynek nő ivarú tagjai még sokáig élhetnek azután, hogy a fogamzóképességüket elvesztették. És ez már nem véletlen.

A menstruációval járó tünetek okáról és a témához kapcsolódó evolúciós háttérről dr. Várnagy Ákos szülész-nőgyógyász szakorvost és Dr. Scheuring István evolúcióbiológust kérdeztük.

A hormonok „gonosz” játéka

A női ciklus során nagyon leegyszerűsítve a méhnyálkahártya megvastagszik, felkészül a megtermékenyített petesejt befogadására, miközben nagyjából a folyamat félidejében az érett petesejt kilökődik a tüszőből. Ha a megtermékenyítés nem következik be, akkor a méhnyálkahártya leválik a méhfalról, és vérzés kíséretében – a petesejttel együtt – távozik a szervezetből. A folyamat átlag 28 naponta ismétlődik, egészséges határértékeknek a 21–35 nap elfogadott.
Mindezt nagyon bonyolult hormonális folyamatok szabályozzák, a főszerepet az ösztrogén és a progeszteron játssza. A ciklus végére a női hormonok szintjének esése váltja ki a méhnyálka leválását, és

ez a hormonszintesés felelős az összes, egyébként szubjektív, azaz mindenkinél változó sokaságú és intenzitású tünet megjelenéséért

– mondja a 24.hu-nak Várnagy Ákos, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika szülész-nőgyógyász szakorvosa.
Olyan hormonok irányította, természetes folyamatokról van tehát szó, amelyek ezekkel a hatásokkal járnak, vagy megfordítva: a hormonszint bármilyen egyéb okból történő megváltozása hasonló tüneteket produkálhat. Ide vágó példa a menopauzát megelőző, drasztikus hormonszintcsökkenéssel járó időszak, a klimax kísérőtünetei, amelyek változó mértékben, de minden nőt érintenek. A menstruációval járó fájdalmak és pszichés reakciók rendkívül egyénfüggők: a skála egyik végpontján az illetőnek csupán múló kellemetlenséget okoznak, a másikon viszont komolyan befolyásolhatják az életminőséget, akár a munkavégzést is.

Miért tesz ilyet a természet?

Ha már így adatott, jó lenne legalább azt érteni, hogy miért? Miért társított az evolúció ennyi kellemetlenséget, sokszor szenvedést egy teljesen természetes, elkerülhetetlen folyamathoz? Az őszinte válasz az, hogy nem tudjuk. Pontosabban:

Nem tudjuk, van-e evolúciós szerepe a hormonszint változásához kötődő tüneteknek, de jelen ismereteink szerint úgy tűnik, hogy nincs. A fordítottja viszont kimutatható

– mondja Scheuring István, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadója.
A peteéréskor végbemenő hormonális változások okán ugyanis a nőkben fokozódik a szexuális vágy, mi több, vonzóbbá válnak a férfiak számára. Érdekesség, hogy utóbbit egyes szaghormonok is segítik, vagyis hiába nem tudatosul a férfiakban semmilyen szaginger, a nők ilyenkor mégis szó szerint az orruknál fogva vezetik őket.
Rendkívül érdekes mellékszál, miszerint, amennyire nehezen érthető hogy egy sejt távozása a szervezetből miért kapcsolódik össze hangulatingadozásokkal, ingerlékenységgel és fájdalmakkal, evolúciós szempontból ugyanilyen talányos az egyed továbbélése a menopauza után. Hiszen a természetes szelekció a rátermettséget fogja maximalizálni, vagyis azt az energiát, amelyet a nem szaporodó életkorban lévő egyedek életben tartására fordítódik, előnyösebb lenne fiatalabb korban, az életképesség és/vagy a szaporodási siker növelésére fordítani. Ezért van, hogy a legtöbb állatnál a várható élettartam egybeesik a szaporodóképesség megszűnésével is. Nem így az embernél.

A nagymamák a siker zálogai

Tehát bármilyen állatfajról legyen szó, a nőstény egyedek élete is véget ér a termékenységi időszak lezárultával. Kivéve az embert, és még néhány fajt: a gyilkos bálnát, a gömbölyűfejű delfint, illetve némileg vitatott módon a narvált, a belugát és az elefántot – a közös bennük, hogy kiemelkedően intelligens, szoros és bonyolult szociális életet élő lények.
Az ember egészen egyedülálló abban, hogy még bő 20-50 évig „túlél” a menopauza után, a legmodernebb társadalmakban éppúgy, mint a vadászó-gyűjtögető természeti népek körében. Azért, mert az embernél (és az említett delfinfajoknál is) az idősebb nőknek kiemelt szerepük van az utódgondozásban.
Sokkal többről van szó annál, mint hogy mennyit segít a nagyi az unoka felvigyázásával, ha a szülők elfoglaltak. Az afrikai vadonban élő hadza népnél például a száraz évszakban a már nem anyatejen élő, de a teljes önellátásra még képtelen gyerekek túlélési esélyeit az idősebb nők biztosítják: összefogva, komoly munkával egy bizonyos növény (Vigna frutescens) gyökérzetét ássák ki és dolgozzák fel nekik táplálékként.
Egy másik, kiterjedt kutatás történelmi adatokat feldolgozva arra jutott, hogy a múltban több gyerek született, és közülük azok maradtak életben nagyobb eséllyel, akik olyan családban nőttek fel, amelyben élt a nagymama, de már nem születtek saját gyerekei. Az ilyen családokban a szülők újabb gyereket is hamarabb vállaltak.

A nagymamaszerep és az emberré válás

Ez az „unokafenntartó funkció” a szakember szerint jelentősen hozzájárult az emberré válásunkhoz is. A menopauza megjelenésével ugyanis a populáción belül lecsökkent a szaporodóképes nőstények aránya a hímekhez képest – ehhez az is kellett, hogy a férfiak élettartama is nőtt, ők pedig nem veszítik el megtermékenyítő képességüket –, így az emlősök túlnyomó többségével ellentétben az embernél „nőhiány” alakult ki. Ennek következtében egyre értékesebbé vált férfi őseink számára az állandó partner, mivel nem érte meg otthagyni a már megszerzett nőt, mert ugye nagy eséllyel nincs másik szabad hölgy.

Hosszú folyamat volt, de a „nőstény őrzése” okán stabilabb párkapcsolatok alakultak ki, eltűrték egymás közelségét immár hosszú távon is. Az őrzés pedig könnyen válik utódgondozássá, hiszen ilyen szaporodási körülmények között az utód nagy eséllyel az őrző hímtől (férfitől) származik. Ráadásul sok gondoskodást igénylő utódról van szó, tehát nagy haszonnal jár a gondozás, figyelem. Ehhez viszont társas toleranciára és fejlett kommunikációra van szükség.

Monogámabbak és empatikusabbak lettek az elődeink, fejlődött az együttműködésre való hajlamunk és a kommunikációs készségünk, ami az emberré válás egyik sarokköve

– emeli ki az evolúcióbiológus.
E tényezők kulcsfontosságú szerepet játszottak abban, hogy ma a Föld legdominánsabb emlős fajává váltunk, és bármilyen meglepő, de ennek egyik alapja a nagymamaszerep kialakulása volt.

Szerző: Bihari Dániel – 24.hu/Tudomány – 2023-06-11

Hírek

Kiss Réka az MTA Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíj nyertesei között

A Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjat 2010-ben hozták létre a tudományos élet területén dolgozó fiatal kutatók környezetvédelmi kutatási eredményeinek elismerésére. A Pályadíjakat Szathmáry Eörs, az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság elnöke adta át 2023 június 12-én az MTA Székházában. A 2023-ban díjazottak egyike Kiss Réka, az Ökológiai Kutatóközpont ’Lendület’ Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport tudományos munkatársa.

Kiss Réka az elismerést a gyeprekonstrukciós módszerek fejlesztésével, tesztelésével és a gyepi növényzet biodiverzitásának növelésével kapcsolatos kutatásaiért kapta. Kutatásaiban Réka és kutatótársai fajgazdag gyepek létrehozását tűzték ki célul a lehető legkisebb energia- és költség ráfordítással. A gyepek létrehozásához fűmagot és kétszikű fajok alkotta diverz magkeveréket használtak. Arra keresték a választ, hogy a kétféle keverék vetésében mekkora az az időablak, amikor a legfajgazdagabb gyepek kialakulhatnak a legkisebb energia- és költségbefektetéssel. A kutatás eredményei kihangsúlyozzák, hogy a gyeprekonstrukció korai szakaszában befektetett nagyobb munkamennyiség megtérül: az egyidejű vetés eredményezi a legnagyobb fajgazdagságot, az ilyen vetésekben a legsikeresebb a vetett kétszikűfajok megtelepedése, és itt a legkisebb a gyomosodás mértéke. A vizsgált lehetőségek közül ez tehát a leginkább költséghatékony módszer, míg a későbbi, nem összehangolt vetések kevésbé eredményesek, és további beavatkozásokat tesznek szükségessé.

A pályázat alapjául szolgáló cikkek listája

Kiss, R., Deák, B., Tóth, K., Lukács, K., Rádai, Z., Kelemen, A., Miglécz, T., Tóth, Á., Godó, L., Valkó, O. (2022): Co-seeding grasses and forbs supports restoration of species-rich grasslands and improves weed control in ex-arable land. Scientific Reports 12: 21239. https://doi-org/10.1038/s41598-022-25837-4

Kiss, R., Deák, B., Tóthmérész, B., Miglécz, T., Tóth, K., Török, P., Lukács, K., Godó, L., Körmöczi, Zs., Radócz, Sz., Kelemen, A., Sonkoly, J., Kirmer, A., Tischew, S., Švamberková, E., Valkó, O. (2021): Establishment gaps: biodiversity hotspots to support the colonization of target species in species-poor grasslands. Restoration Ecology 29(S1): e13135. doi: 10.1111/rec.13135

Kiss, R., Deák, B., Tóthmérész, B., Miglécz, T., Tóth, K., Török, P., Lukács, K., Godó, L., Körmöczi, Z., Radócz, S., Borza, S., Kelemen, A., Sonkoly, J., Kirmer, A., Tischew, S., Valkó, O. (2021): Zoochory on and off: A field experiment for trait-based analysis of establishment success of grassland species. Journal of Vegetation Science 32: e13051. doi: 10.1111/JVS.13051

Fotó: MTA Kommunikáció – Szigeti Tamás

Hírek

Abonyi András a Vizi Ökológiai Intézet tudományos főmunkatársa Lendület pályázatot nyert

Az MTA nagy presztízsű, Lendület Programjának idei pályázati felhívására több mint 100 pályázat érkezett. A szakértői értékelések, a Lendület Zsűri és a Lendület Bizottság javaslata alapján az Akadémia elnöke döntött a támogatandó kutatócsoportok kiválósági rangsoráról és a támogatási összegekről. Az eredményeket az MTA 2023. június 7-én tette közzé. A nyertesek között, egyetlen ökológuskent szerepel Abonyi András, aki a „Folyóvízi plankton ökoszisztéma működése: egy folyó-holtág gradiens megközelítés a közösségszerveződés-működés kapcsolatának megértéséhez” c. pályázatával nyert jelentős támogatást kutatócsoport alakítására.

A Lendület Folyóvízi Plankton-ökológiai Kutatócsoport Abonyi András vezetésével a plankton biológiai sokféleségének szerepét vizsgálja majd az emberi tevékenységekre adott válaszban, beleértve a globális felmelegedés hatásait, nagy folyókban és holtágaikban. A globális felmelegedés fajvesztéshez vezet, ami a biodiverzitás-ökoszisztéma-működés (BEF) kapcsolatnak megfelelően gyengíti az ökoszisztémák működési hatékonyságát és stabilitását. A plankton biológiai sokfélesége kulcsfontosságú a folyóvízi ökoszisztémák stabil működéséhez, ugyanakkor a BEF összefüggés folyóvízi planktonra alulkutatott. A Duna planktonjának példáján a Lendület csoport tagjai a BEF kapcsolatot több trofikus szinten kutatják majd, valamint a lebegő algák és fogyasztóik közötti trofikus kapcsolat mentén a BEF hosszú távú trendjeit globális nagy folyó adatsorokon. A csoport további vállalása, hogy hazai holtmedrek példáján kutatják az emberi hatások következményeit a plankton közösség-szerveződésére és működésére a vertikális környezeti heterogenitás (hőmérsékleti rétegződés), mint mechanizmuson keresztül, valamint kísérletesen a plankton biológiai sokféleségének szerepét a megváltozott környezeti viszonyokra adott közösségi válaszban. A Lendület csoport várható eredményei növelik majd a folyóvízi kutatás láthatóságát a Duna középső szakaszáról, és evidenciát szolgáltatnak a biológiai sokféleség ökoszisztéma-működésben és szolgáltatások fenntartásában betöltött szerepére, így a köz javát szolgálva.

Fotó: Extrém alacsony Duna vízállás, Szentendrei-sziget, Kisoroszi, 2018. augusztus, készítette: Abonyi András

Hírek

Batáry Pétert az Academia Europea tagjává választották

Batáry Péter tájökológust, az MTA doktorát, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadóját, a Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai kutatócsoport vezetőjét, az Academia Europaea tagjává választották.

Az Academia Europaea pán-európai, akadémiaként működő nem kormányzati szervezet. Célja a kiválóság előmozdítása a bölcsészettudományok, a jogtudomány, a gazdaság-, társadalom- és politikatudományok, a matematika, az orvostudomány, valamint a természet- és technológiatudományok területén. A szervezet 1988-ban alakult, jelenleg több mint 5100 tagja van, köztük számos Nobel-díjas.

Forrás: Academia Europaea tagság

Hírek

A „Poláros Világ” című film III. díjat nyert a gödöllői Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Filmfesztiválon

A „Poláros Világ” című film elnyerte a gödöllői Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Filmfesztivál III. díját. A film írója és rendezője: Dr. Kriska György az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos tanácsadója.

2016-ban magyar tudósok kapták az év legmulatságosabb kutatásáért járó rangos fizikai Ig Nobel -díjat. Díjazott publikációjuk címe igencsak meglepő volt: Miért vonzzák a szitakötőket a fekete sírkövek? Viccesnek hangzik, de nagyon komoly problémára világít rá. A magyar tudósok természetesen nem a „temető ökoszisztémáira” voltak kíváncsiak. Azt próbálták kideríteni, hogy egyes felületek miért vonzzák a rovarokat. Évekig tartó intenzív kutatásuk során kiderült, hogy a megoldás kulcsa a visszavert fény polarizációs mintázatában rejlik, mely az emberi szem számára alig észlelhető, de különböző rovarok számára látható. A polarizációs jelet használják például vizes élőhelyeik felismerésére.

Ezek a vizuális információk több millió évig segítették a rovarok túlélését, de mi, emberek, elkezdtük az optikai környezetük átalakítását, így az állatok egyre több hamis és gyakran halálos jelzést kapnak. A mesterséges felületekről, például napelemekről, aszfaltutakról, ablakokról, autókról, alapvetően minden fényes tárgyról származó fénytükröződések, napi szinten több milliárd állat ökológiai csapdáit jelentik.  A „Poláros világ” című egyórás film betekintést nyújt a fent leírt jelenségekbe. A filmes kalandozások nyomán egyértelművé válik, hogyan válhatott rendkívül fontossá egy látszólag nevetséges és marginális felfedezés. A film végére kiderül, hogyan lehet megmenteni a veszélyeztetett vízirovarokat, megváltoztatni a városképet, biztonságosabb hidakat és kikötőket építeni, haszonállatainkat megvédeni a vérszívóktól – és még azt is megérthetjük, miért vannak csíkok a zebrán.

A film elérhetősége

A filmhez kapcsolódó tudományos blog elérhetősége: https://polarosvilag.blog.hu/2022/12/21/bemutatkozas_966

 

A „Poláros világ” című film az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a MEC_N_21 pályázati program finanszírozásában készült el.

A film alkotói: narrátor: Sztarenki Pál, operatőr: Kriska Ferenc, Lerner Balázs, Balázs Gergely, zene: Ruskó Péter, Székely Márton, vágó: Lerner Balázs, írta és rendezte: Kriska György, producer: Babinszki Edit