A Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjat 2010-ben hozták létre a tudományos élet területén dolgozó fiatal kutatók környezetvédelmi kutatási eredményeinek elismerésére. A Pályadíjakat Szathmáry Eörs, az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottság elnöke adta át 2023 június 12-én az MTA Székházában. A 2023-ban díjazottak egyike Kiss Réka, az Ökológiai Kutatóközpont ’Lendület’ Vegetáció és Magbank Dinamikai Kutatócsoport tudományos munkatársa.
Kiss Réka az elismerést a gyeprekonstrukciós módszerek fejlesztésével, tesztelésével és a gyepi növényzet biodiverzitásának növelésével kapcsolatos kutatásaiért kapta. Kutatásaiban Réka és kutatótársai fajgazdag gyepek létrehozását tűzték ki célul a lehető legkisebb energia- és költség ráfordítással. A gyepek létrehozásához fűmagot és kétszikű fajok alkotta diverz magkeveréket használtak. Arra keresték a választ, hogy a kétféle keverék vetésében mekkora az az időablak, amikor a legfajgazdagabb gyepek kialakulhatnak a legkisebb energia- és költségbefektetéssel. A kutatás eredményei kihangsúlyozzák, hogy a gyeprekonstrukció korai szakaszában befektetett nagyobb munkamennyiség megtérül: az egyidejű vetés eredményezi a legnagyobb fajgazdagságot, az ilyen vetésekben a legsikeresebb a vetett kétszikűfajok megtelepedése, és itt a legkisebb a gyomosodás mértéke. A vizsgált lehetőségek közül ez tehát a leginkább költséghatékony módszer, míg a későbbi, nem összehangolt vetések kevésbé eredményesek, és további beavatkozásokat tesznek szükségessé.
A pályázat alapjául szolgáló cikkek listája
Kiss, R., Deák, B., Tóth, K., Lukács, K., Rádai, Z., Kelemen, A., Miglécz, T., Tóth, Á., Godó, L., Valkó, O. (2022): Co-seeding grasses and forbs supports restoration of species-rich grasslands and improves weed control in ex-arable land. Scientific Reports 12: 21239. https://doi-org/10.1038/s41598-022-25837-4
Kiss, R., Deák, B., Tóthmérész, B., Miglécz, T., Tóth, K., Török, P., Lukács, K., Godó, L., Körmöczi, Zs., Radócz, Sz., Kelemen, A., Sonkoly, J., Kirmer, A., Tischew, S., Švamberková, E., Valkó, O. (2021): Establishment gaps: biodiversity hotspots to support the colonization of target species in species-poor grasslands. Restoration Ecology 29(S1): e13135. doi: 10.1111/rec.13135
Kiss, R., Deák, B., Tóthmérész, B., Miglécz, T., Tóth, K., Török, P., Lukács, K., Godó, L., Körmöczi, Z., Radócz, S., Borza, S., Kelemen, A., Sonkoly, J., Kirmer, A., Tischew, S., Valkó, O. (2021): Zoochory on and off: A field experiment for trait-based analysis of establishment success of grassland species. Journal of Vegetation Science 32: e13051. doi: 10.1111/JVS.13051
Az MTA nagy presztízsű, Lendület Programjának idei pályázati felhívására több mint 100 pályázat érkezett. A szakértői értékelések, a Lendület Zsűri és a Lendület Bizottság javaslata alapján az Akadémia elnöke döntött a támogatandó kutatócsoportok kiválósági rangsoráról és a támogatási összegekről. Az eredményeket az MTA 2023. június 7-én tette közzé. A nyertesek között, egyetlen ökológuskent szerepel Abonyi András, aki a „Folyóvízi plankton ökoszisztéma működése: egy folyó-holtág gradiens megközelítés a közösségszerveződés-működés kapcsolatának megértéséhez” c. pályázatával nyert jelentős támogatást kutatócsoport alakítására.
A Lendület Folyóvízi Plankton-ökológiai Kutatócsoport Abonyi András vezetésével a plankton biológiai sokféleségének szerepét vizsgálja majd az emberi tevékenységekre adott válaszban, beleértve a globális felmelegedés hatásait, nagy folyókban és holtágaikban. A globális felmelegedés fajvesztéshez vezet, ami a biodiverzitás-ökoszisztéma-működés (BEF) kapcsolatnak megfelelően gyengíti az ökoszisztémák működési hatékonyságát és stabilitását. A plankton biológiai sokfélesége kulcsfontosságú a folyóvízi ökoszisztémák stabil működéséhez, ugyanakkor a BEF összefüggés folyóvízi planktonra alulkutatott. A Duna planktonjának példáján a Lendület csoport tagjai a BEF kapcsolatot több trofikus szinten kutatják majd, valamint a lebegő algák és fogyasztóik közötti trofikus kapcsolat mentén a BEF hosszú távú trendjeit globális nagy folyó adatsorokon. A csoport további vállalása, hogy hazai holtmedrek példáján kutatják az emberi hatások következményeit a plankton közösség-szerveződésére és működésére a vertikális környezeti heterogenitás (hőmérsékleti rétegződés), mint mechanizmuson keresztül, valamint kísérletesen a plankton biológiai sokféleségének szerepét a megváltozott környezeti viszonyokra adott közösségi válaszban. A Lendület csoport várható eredményei növelik majd a folyóvízi kutatás láthatóságát a Duna középső szakaszáról, és evidenciát szolgáltatnak a biológiai sokféleség ökoszisztéma-működésben és szolgáltatások fenntartásában betöltött szerepére, így a köz javát szolgálva.
Fotó: Extrém alacsony Duna vízállás, Szentendrei-sziget, Kisoroszi, 2018. augusztus, készítette: Abonyi András
Az Academia Europaea pán-európai, akadémiaként működő nem kormányzati szervezet. Célja a kiválóság előmozdítása a bölcsészettudományok, a jogtudomány, a gazdaság-, társadalom- és politikatudományok, a matematika, az orvostudomány, valamint a természet- és technológiatudományok területén. A szervezet 1988-ban alakult, jelenleg több mint 5100 tagja van, köztük számos Nobel-díjas.
2016-ban magyar tudósok kapták az év legmulatságosabb kutatásáért járó rangos fizikai Ig Nobel -díjat. Díjazott publikációjuk címe igencsak meglepő volt: Miért vonzzák a szitakötőket a fekete sírkövek? Viccesnek hangzik, de nagyon komoly problémára világít rá. A magyar tudósok természetesen nem a „temető ökoszisztémáira” voltak kíváncsiak. Azt próbálták kideríteni, hogy egyes felületek miért vonzzák a rovarokat. Évekig tartó intenzív kutatásuk során kiderült, hogy a megoldás kulcsa a visszavert fény polarizációs mintázatában rejlik, mely az emberi szem számára alig észlelhető, de különböző rovarok számára látható. A polarizációs jelet használják például vizes élőhelyeik felismerésére.
Ezek a vizuális információk több millió évig segítették a rovarok túlélését, de mi, emberek, elkezdtük az optikai környezetük átalakítását, így az állatok egyre több hamis és gyakran halálos jelzést kapnak. A mesterséges felületekről, például napelemekről, aszfaltutakról, ablakokról, autókról, alapvetően minden fényes tárgyról származó fénytükröződések, napi szinten több milliárd állat ökológiai csapdáit jelentik. A „Poláros világ” című egyórás film betekintést nyújt a fent leírt jelenségekbe. A filmes kalandozások nyomán egyértelművé válik, hogyan válhatott rendkívül fontossá egy látszólag nevetséges és marginális felfedezés. A film végére kiderül, hogyan lehet megmenteni a veszélyeztetett vízirovarokat, megváltoztatni a városképet, biztonságosabb hidakat és kikötőket építeni, haszonállatainkat megvédeni a vérszívóktól – és még azt is megérthetjük, miért vannak csíkok a zebrán.
A „Poláros világ” című film az Innovációs és Technológiai Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a MEC_N_21 pályázati program finanszírozásában készült el.
A film alkotói: narrátor: Sztarenki Pál, operatőr: Kriska Ferenc, Lerner Balázs, Balázs Gergely, zene: Ruskó Péter, Székely Márton, vágó: Lerner Balázs, írta és rendezte: Kriska György, producer: Babinszki Edit
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének (ÖK VÖI) munkatársai Vad Csaba vezetésével egy nemzetközi együttműködésben végzett kutatásban arra keresték a választ, hogy mennyire ellenállóak az állóvízi ökoszisztémák egy hőhullám negatív hatásaival szemben. Szintén vizsgálták, hogy a környező élőhelyekről történő diszperzió, azaz más fajok érkezése képes-e gyorsítani az ökoszisztémák helyreállását. A mezokozmoszokban planktonközösségekkel végzett kísérletük során a kutatók megállapították, hogy a hőhullám drasztikusan csökkentette a plankton mennyiségét, az elsődleges fogyasztó zooplanktonra – például a vízibolhákra – gyakorolt negatív hatása miatt. A környező élőhelyekről történő diszperzió e kutatásban csak limitált hatásúnak bizonyult, és kizárólag a lebegő algák ‒ fitoplankton ‒ növekedését befolyásolta némileg pozitívan. A hőhullám következtében mind a közösségek összetétele, mind trofikus szerkezete megváltozott, ami hosszú távon is hatással lehet az ökoszisztémák működésére. Az eredményeket bemutató tanulmány az egyik vezető nemzetközi ökológiai szakfolyóiratban, a Global Change Biologyban jelent meg.
A globális éghajlatváltozás során egyre gyakoribbá váló és egyre intenzívebb hőhullámok komoly veszélyt jelentenek a biológiai sokféleségre, az ökoszisztémák működésére és az emberiségnek biztosított ökoszisztéma-szolgáltatásokra. Mindezek miatt fontos megérteni, hogy milyen mechanizmusok befolyásolják az élőlény közösségek szélsőséges hőmérsékleti eseményekkel szembeni ellenállását és az azokból való felépülést. Ez a tudás szükséges ahhoz, hogy pontosabban tudjuk előre jelezni, illetve ellensúlyozni a biodiverzitás-csökkenést és annak következményeit, valamint minél hatékonyabb stratégiákkal támogathassuk a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást.
Az ÖK VÖI munkatársa, Vad Csaba vezetésével végzett kutatásban a nemzetközi kutatócsoport arra kereste a választ, hogy a diszperzió általi összeköttetések a környező tavakkal elősegítik-e az ökoszisztémák alkalmazkodását a hőhullám okozta stresszhez („térbeli biztosítás hipotézis”). A másfél hónapig tartó vizsgálatot a kutatók mesterséges tavakban, úgynevezett mezokozmoszokban végezték. Ezekben a kísérletes rendszerekben a laboratóriumi körülményekhez képest sokkal realisztikusabban modellezhetők a természetes ökoszisztémákban zajló folyamatok, ugyanakkor egymástól elkülönítve vizsgálhatók az egyes stresszorok és hatásmechanizmusaik és, ami a természetes élőhelyeken azok komplexitása miatt nem lehetséges.
Az osztrák WasserCluster Lunz kutatóintézet mezokozmosz-rendszere, amelyben a kutatás zajlott
Az eredmények szerint a hőhullám következtében lecsökkent a plankton mennyisége, elsősorban a zooplanktonra, például a vízibolhákra gyakorolt negatív hatás miatt. Ez egy természetes tó esetében például azt jelentheti, hogy időlegesen kevesebb táplálék jut a halak számára, vagy akár algavirágzás is kialakulhat, hiszen e kis mikroszkopikus állatok fontos szerepet töltenek be az algák mennyiségének szabályozásában. A környező élőhelyekről diszperzió útján történő betelepülés hatása ebben a kísérletben viszonylag csekélynek bizonyult, és csak a fitoplankton hőhullám utáni gyorsabb növekedésében nyilvánult meg. Az eredmények szerint a közösség biomasszája a diszperziótól függetlenül is visszaállt a nem zavart szintre. Ugyanakkor a közösség összetétele és trofikus szerkezete megváltozott, ami az ökoszisztéma működésének akár hosszú távú változását is maga után vonhatja.
A vizsgálat alapján elmondható, hogy már egy rövid, mintegy egyhetes hőhullám is megváltoztathatja a vízi ökoszisztémák fajösszetételét és a köztük lévő interakciókat, ami potenciálisan hosszú távú következményekkel jár. Ezeket a hatásokat tovább súlyosbíthatja az ökoszisztémák élőhely-vesztésből eredő fragmentációja, ami a megmaradó élőhelyek térbeli elszigetelődését növeli, ezáltal az élőlények diszperzió általi visszatelepülését csökkenti. Az ökológusok további, hosszabb távú kutatásokat sürgetnek a hőhullámok hatásainak megértése és az esetleges alkalmazkodási stratégiák kifejlesztése érdekében.
A kutatás a H2020 AQUACOSM projekt keretében, valamint a H2020 AQUACOSM-plus és az Éghajlatváltozás Multidiszciplináris Nemzeti Laboratórium támogatásával valósult meg.
2023. május 22-én a Svájci-Magyar Együttműködési Program II. delegációját láttuk vendégül. A Miniszterelnökség kérésére mintaprojektként mutathattuk be az Intézet korábbi geotermikus fejlesztését. A Norvég Finanszírozási Mechanizmusok és a Magyar Tudományos Akadémia közel egy milliárdos támogatásával 2012-ben zárult beruházás a kutatóintézet és Vácrátót település energetikai fejlesztését célozta. A projekt eredményeként a Nemzeti Botanikus Kert üvegházaiban, a kutatóközpont épületeiben, valamint egyes helyi önkormányzati fenntartású létesítményeben a gázalapú fűtést egy új, innovatív geotermikus és biomasszán alapuló fűtési rendszerre cserélték. A találkozón megvitatták a rendszer kialakítása és 10 éves működése során összegyűlt tapasztalatokat, melyeket a Svájci Alap II. koordinálása során hasznosíthatnak.
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) vezetésével a közelmúltban alakult meg az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium (EBNL) Invázióbiológiai Divíziója. A részt vevő szakemberek fő küldetése, hogy felmérjék az inváziós fajok általi fenyegetettség mértékét, a probléma kezelésére egy egységes ökológiai keretrendszert dolgozzanak ki, és a tudományos eredményekre támaszkodva hatékony gyakorlati javaslatokat fogalmazzanak meg a döntéshozók számára az invázió elleni védekezési stratégiák kidolgozásához. A projekt további konzorciumi tagjai a Pécsi Tudományegyetem (PTE), az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont (ATK), a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE), az Állatorvostudományi Egyetem (ÁTE) és az ELKH Állatorvostudományi Kutatóintézet (ÁTKI).
A Föld növény- és állatvilága évmilliók alatt fejlődött ki. A populációkat óceánok, hegyláncok, tengerek és folyók választották el egymástól, így minden kontinensnek, és ezen belül az egyes különböző léptékű földrajzi egységeknek sajátos, az adott területre jellemző biodiverzitása alakulhatott ki. Történelme során az emberiség – különösen a nagy földrajzi felfedezések korától kezdve – tömegesen telepített át szándékosan vagy hurcolt be véletlenül növény- és állatfajokat olyan területekre, ahol azok eredetileg nem voltak őshonosak. Az elmúlt évtizedekben a globalizációval vált különösen nagymértékűvé az idegenhonos fajok valamilyen gazdasági célú betelepítése, illetve a szállítással, közlekedéssel vagy a turizmus során történő véletlen behurcolása. Ezeknek a fajoknak egy része – kiszabadulva az emberi ellenőrzés alól – új élőhelyén spontán terjedésbe kezd az őshonos flóra és fauna kárára. Az új fajok megjelenésével az eredeti közösségek tagjainak ökológiai kapcsolatrendszere átrendeződik, és e változások következtében a természetes ökoszisztémák összetétele és működése megsérül, számos őshonos faj visszaszorul vagy kipusztul.
Már a 19. században megjelentek szakcikkek például a behurcolt növények kivadulásáról, a probléma a 20-21. századra azonban olyan mértékűvé vált, hogy egy új tudományterület – az invázióbiológia, inváziós ökológia – foglalkozik ezekkel a kérdésekkel.
Napjainkban a földi ökoszisztémákat a klímaváltozás és a biodiverzitás rohamos csökkenésének kettős krízise fenyegeti. A biodiverzitás-csökkenés egyik legfőbb oka – az élőhelyek módszeres pusztítása és feldarabolása mellett – az inváziós fajok térnyerése. Az inváziós jelenségek alapesete, amikor a gazdasági vagy esztétikai megfontolásból betelepített növény- vagy állatfaj kikerülve a tenyésztés vagy termesztés körzetéből „özönfajjá” válik, eluralja a korábban változatos őshonos ökoszisztémát. Erre példa a méhlegelőként telepített selyemkóró (Asclepias syriaca) vagy a magas aranyvessző (Solidago gigantea), amelyek mára a védett és természetközeli gyepterületeink súlyos leromlását, pusztulását okozzák.
Az inváziós jelenségek köre azonban ennél sokkal szélesebb. Ma már sok példát ismerünk arra, hogy a betelepített vagy spontán betelepült fajok vektorként (hordozóként) olyan új kórokozókat hoznak magukkal, amelyek az adott területen korábban nem létező új betegségeket, potenciálisan járványokat okozhatnak. A közelmúltban például több inváziós csípőszúnyog- és kullancsfaj is megjelent Európában, amelyek számos, emberre és háziállatokra egyaránt veszélyes kórokozót – többek között vírusokat és fonálférgeket – terjeszthetnek, amelyek többféle emberi betegséget és például a kutyák szívférgességét okozzák. A mezőgazdaság számára új kihívást jelent az inváziós növények hatása a beporzóközösségekre vagy az inváziós szipókás kártevők, atkák, poloskák megjelenése és kártétele például szőlőkben, gyümölcsösökben, ami jelentősen csökkenti a mezőgazdasági termelés hatékonyságát.
A biológiai invázió tehát egy olyan komplex problémakör, amely a biodiverzitás csökkenésén túl közvetlenül hat a gazdaság és a társadalom számos szegmensére, a természetes élőhelyek csökkenésére, az őshonos fajok visszaszorulására és eltűnésére, a mező- és erdőgazdálkodás hatékonyságára, továbbá nem utolsósorban az emberi egészségre egyrészt a természetközeli, egészséges környezet elvesztése, másrészt közvetlenül az újonnan megjelenő kórokozók vagy allergének révén.
A több szinten jelentkező hatások súlyát jelzi, hogy az Európai Unió évente több mint 12 milliárd eurót költ az inváziós fajok elleni védekezésre, valamint az általuk okozott károk kiküszöbölésére, és ez az összeg évről évre nő. Az IPBES (Intergovernmental Science-Policy Platform on Biodiversity and Ecosystem Services) legújabb globális értékelése alapján az inváziós fajok országonkénti száma 70 százalékkal emelkedett 1970 óta, és a jelenleg számontartott inváziós fajok több mint egyharmada az utóbbi négy évtizedben jelent meg először egy az őshazáján kívüli biogeográfiai régióban. Világviszonylatban Európa és Észak-Amerika területén fordul elő a legtöbb inváziós faj, Magyarország is inváziós forrópontnak számít. Hazánkban az elmúlt évszázadban több száz új faj jelent meg, jónéhány közülük jelentős ökológiai változásokat idézett elő.
A biológiai invázióhoz kapcsolódó jelenségeket különböző szakterületek képviselői is intenzíven kutatják, köztük ökológusok, virológusok, növényvédelmi szakemberek, orvosok, azonban az egyes részterületeken még számos megválaszolatlan kérdés van. Ma még nem lehetséges az inváziós folyamatok olyan jellegű előrejelzése, mint ahogy például a különböző klímaszcenáriók eltérő feltételek esetén mutatják a várhatóan bekövetkező állapotokat.
A Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00006 számú projekt támogatásával a közelmúltban alakult meg az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziója. Az ÖK vezetésével, a PTE, az ATK, a MATE, az ÁTE és az ÁTKI konzorciumi tagokkal működő Invázióbiológiai Divízió fő küldetése, hogy a jövevényfajok általi tényleges fenyegetettség felmérésére és kezelésére egy egységes ökológiai keretrendszert dolgozzon ki, és a tudományos eredményekre támaszkodva hatékony gyakorlati megoldásokra tegyen javaslatokat. A kutatás során a szakemberek feltérképezik és dokumentálják az egyes, társadalmi hatásuk szempontjából kulcsfontosságú hazai inváziós fajok megjelenését és terjedését, ideértve az inváziós növényeket, csípőszúnyogokat, növényi kártevőket, vadfajokat. Az invázió folyamatának, hajtóerejének megértése nélkülözhetetlen a hatások megértéséhez, az invázió előrejelzéséhez és a védekezési stratégiák kidolgozásához. Kísérletes rendszerekben integráltan vizsgálják az inváziós fajok terjedési sikerét meghatározó tulajdonságokat és többek között azt, hogy az emberi mobilitás hogyan járul hozzá az inváziós fajok terjedéséhez. Szintén tanulmányozzák az inváziós fajoknak az őshonos fajokra, az ökoszisztémák működésére és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra gyakorolt hatását. Az invázió társadalmi és gazdasági következményeinek megértéséhez az érintett szakmai szereplőkkel közösen vizsgálják az invázió mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, vadgazdálkodási hatásait, továbbá növény-, állat- és humán egészségügyi vonatkozásait. A feltárt eredmények alapján prediktív modelleken, mesterséges intelligencián és molekuláris módszereken alapuló olyan új technológiákat fejlesztenek, amelyek azonosítják és előrejelzik a kritikus inváziós eseményeket, emellett az inváziós fajok elleni védekezéshez is új módszereket fejlesztenek és tesztelnek.
Az EBNL Invázióbiológiai Divízió tagjai kiemelt feladatuknak tartják az inváziós problémakörről és a veszélyek aktuális mértékéről való folyamatos, széles körű tájékoztatást, valamint javaslatok megfogalmazását a döntéshozók számára az invázió elleni védekezési stratégiák kidolgozásához.
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium projekt keretében az idegenhonos sárga kokárdavirág magyarországi elterjedését vizsgálták. A kutatók célja a faj helyi növényközösségre gyakorolt hatásának felmérése mellett inváziós potenciáljának meghatározása volt funkcionális tulajdonságain keresztül. Az eredmények szerint a sárga kokárdavirág egyelőre nem tűnik erős ökoszisztéma-átalakító fajnak, de fennáll a veszélye, hogy a klímaváltozás miatt a jövőben egyre megfelelőbb lesz számára a hazai környezet, így erősen terjedhet és invázióssá válhat. A kutatók ezért nem ajánlják a kokárdavirág fajok ültetését a kertekben, továbbá az idegenhonos dísznövényállományok felmérését, hosszú távú monitoring-ját és a terjedésüket befolyásoló tulajdonságaik részletesebb kiértékelését javasolják. Az eredményeket bemutató publikáció a NeoBiota tudományos folyóiratban jelent meg.
A dísznövények az invázióssá váló fajok egyik fő forrásai. Ültetésük során ugyanis új élőhelyre kerülnek, ahol az ember öntözéssel és gondozással számukra kedvező életkörülményeket teremt. Később a természetes élőhelyeken az emberi zavarások és az éghajlatváltozás okozta melegedés hatására létrejövő nyílt élettereket a kertekből kiszökve könnyen elfoglalják. Ilyen utat járt be a kokárdavirág is, amelynek ökológiai hatásaival az ÖK kutatói több más új, potenciálisan veszélyes faj vizsgálata mellett a nemrég elindult Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium projekt keretében foglalkoztak.
A sárga kokárdavirág és rokona, a kétszínű kokárdavirág, valamint hibridjük világszerte ültetett dísznövényfaj. A sárga kokárdavirág kertekből való kiszökéséről és meghonosodásáról különböző új élőhelyeken már több országban beszámoltak, ám inváziós viselkedése eddig viszonylag ismeretlen volt. Azonban úgy tűnik, hogy az elmúlt pár évtizedben ez a faj Magyarországon megtalálta a számára szükséges élőhelyfoltokat, és a meghonosodott fajból jó néhány helyszínen invázióssá vált. „Munkánk során célunk volt, hogy feltérképezzük a sárga kokárdavirág magyarországi elterjedését, felmérjük betelepedésének hatását a helyi növényközösségre, és funkcionális tulajdonságain keresztül meghatározzuk a faj inváziós potenciálját” – összegezte Dr. Süle Gabriella, az ÖK tudományos segédmunkatársa.
Az itt gyűjtött elterjedési adatok alapján a sárga kokárdavirág szerencsére egyelőre főként alkalmi kivadulásokként fordul elő Magyarországon. Az egész évben hosszan virágzó, rendkívül mutatós virágú faj kevés vagy sok esetben semmi gondozást sem igényel, ezért a tulajdonosok hagyják terjedni, sokszor láthatjuk kertek előtt egyre több teret elfoglalva. Az utóbbi években azonban már meghonosodott, és invazív populációk is jelentős számban találhatók szerte az országban. A faj elsősorban kertek és zavart élőhelyek közelében figyelhető meg, de természetközeli és őshonos gyepekben is megjelent, valamint a zavart, fajszegény, homoktalajú, nyílt élőhelyeken terjed sikeresen. Megtelepedése befolyásolja a helyi növényközösség összetételét, csökkentetve például a növények fajgazdagságát. Funkcionális tulajdonságai alapján inváziós terjedését a jó csírázási képessége, a rendkívül hosszú virágzási időszaka, a gyökerei által biztosított nagy felszívó- és tapadási felülete, valamint a legelő állatállomány – főként juhok – szőrén történő terjedése segítheti. A sárga kokárdavirág egyelőre nem tűnik erős ökoszisztéma-átalakító fajnak, de több figyelmet kell fordítani rá, mert fennáll a veszélye, hogy a klímaváltozás okozta szárazabb időjárás miatt a jövőben egyre megfelelőbb lesz számára a hazai környezet, így erősen terjedhet és invázióssá válhat, elsősorban a homoktalajokon.
„Mindezek miatt nem ajánljuk a kokárdavirág fajok ültetését a kertekben, mert könnyen kiszökhetnek onnan, és megtelepedhetnek természetes növényközösségekben, továbbá megfontolásra javasoljuk a magkeverékekben történő forgalmazásuk beszüntetését. A természetes területen lévő, inváziós viselkedést mutató állományok megfékezéséhez szükség lenne egy hatékony visszaszorítási módszer kidolgozására” – hangsúlyozta Dr. Süle Gabriella.
A sárga kokárdavirág és a hozzá hasonló idegenhonos dísznövényállományok felmérése, hosszú távú monitoringja és a terjedésüket befolyásoló tulajdonságaik részletesebb kiértékelése fontos lenne annak érdekében, hogy a kertekben ültetett növényfajok kiszökése a természetbe idejében megállítható legyen.
A sárga kokárdavirághoz hasonló inváziós fajok által okozott ökológiai, gazdasági vagy társadalmi fenyegetettség felmérésével és kezelésével többek között az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium projekt Invázióbiológiai Divíziója is foglalkozik. A kutatás a Széchenyi Terv Plusz program keretében az RRF-2.3.1-21-2022-00006 számú projekt támogatásával valósul meg.
Publikáció:
Süle G, Miholcsa Z, Molnár C, Kovács-Hostyánszki A, Fenesi A, Bauer N, Szigeti V (2023) Escape from the garden: spreading, effects and traits of a new risky invasive ornamental plant (Gaillardia aristata Pursh). NeoBiota 83: 43-69. https://doi.org/10.3897/neobiota.83.97325
2023 tavaszán került sor a 36. Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (36. OTDK), ahol a két évente megrendezett versenyen több ezer jól felkészült hallgató mérte össze tudását 16 tudományterületi szekcióban. A tudományos diákköri (TDK) mozgalom a magyar felsőoktatás legszélesebb bázisú, legátfogóbb tehetséggondozási formája, az önképzés, az elitképzés és a tudóssá nevelés színtere. A mesterek, témavezető tanárok, kutatók körül kialakuló TDK műhelyek ösztönző légkörében születik meg a legtöbb tehetséges diák első tudományos élménye.
Az Ökológiai Kutatóközpont kutatói több szakterületen is témavezetőként segítik elő a fiatal kutatói nemzedék szakmai kibontakozását. A 36. OTDK-n több tanítványuk ért el sikeres helyezést.
I. helyezést értek el:
Bioinformatika és evolúcióbiológia tagozat I. helyezett és a Turbine Kft. jutalmában részesült:Károlyi Adél Biológia BSc, (Állatorvostudományi Egyetem)
Témavezető: Dr. Scheuring István tudományos tanácsadó, Ökológiai Kutatóközpont – Evolúciótudományi Intézet
Természetvédelmi biológia tagozat I. helyezett és MÖTE jutalomban részesült: Szabó Márton Zoltán Biológus MSc, (Szegedi Tudományegyetem, Természettudományi és Informatikai Kar)
Téma: Egy új inváziós növényfaj (Sporobolus cryptandrus) hatása ízeltlábú-együttesekre
Témavezető: Dr. Torma Attila Gyula tudományos munkatárs, Ökológiai Kutatóközpont
Téma: A fragmentáció planktonikus pro- és eukarióta egysejtű közösségekre gyakorolt hatásának kísérletes vizsgálata
Témavezetők: Dr. Horváth Zsófia tudományos főmunkatárs, Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézet és Dr. Szabó Attila tudományos munkatárs, Svéd Agrártudományi Egyetem (SLU)
Műszaki Tudományi Szekció Víztudomány 3 Tagozat: Bódizs Dalma Környezetmérnöki BSc, (Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar)
Téma: Az eurázsiai hód (Castor fiber) térhódításának és gátépítő tevékenységének környezetanalitikai paraméterekre és vízminőségre gyakorolt hatásinak komplex elemzése és értékelése
Témavezetők: Bedő Anett egyetemi tanársegéd, Széchenyi István Egyetem, Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar. Külső konzulensek: Juhász Erika tudományos segédmunkatárs, Ökológiai Kutatóközpont és Vass István minőségügyi megbízott, Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal, Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály
III. helyezés ért el:
Hidrobiológia tagozat: Békési Csaba Hidrobiológus MSc, (Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kar)
Téma: A kiszáradás hosszának hatása a kisvízfolyások makroszkopikus vízi gerinctelen közösségeire
III. helyezése mellett elnyerte a hazai ökológusokat tömörítő MÖTE különdíját, így eredményeit bemutathatja a következő Magyar Ökológus Kongresszuson is. Békési Csaba témája szorosan kapcsolódik az ÖK-ban végzett kutatásokhoz, melyek során feltárják, hogy a klímaváltozás hatására bekövetkezett kiszáradások hogyan befolyásolják a közösségszerkezetet, ami segít megérteni a kiszáradó vízfolyások makrogerinctelen közösségét formáló alapvető mechanizmusokat. A kutatás során megszerzett tudásuk a közeljövőben gazdasági nyereséget és társadalmi hasznot teremt a Vízgyűjtő Gazdálkodási Terven keresztül. Vizsgálataik eredményei rávilágítanak az időszakos vízfolyások élőlény közösségeinek fontos szerepére a biodiverzitás fenntartásában és ökoszisztéma egészséges működésében.
Témavezetők: Dr. Nagy Sándor Alex tudományos tanácsadó, Debreceni Egyetem TTK és Dr. Boda Pál tudományos főmunkatárs, Ökológiai Kutatóközpont, Vízi Ökológiai Intézet, Tisza-kutató Osztály
Gratulálunk a hallgatóknak és a témavezetőknek az elért eredményekhez!
2000-ben az ENSZ Közgyűlése május 22-ét hivatalosan a biodiverzitás védelmének világnapjává nyilvánította, annak emlékére, hogy 1992-ben ezen a napon fogadták el a biológiai sokféleségről szóló egyezmény (Convention on Biological Diversity – CBD) szövegét. Az idén 30 éve érvénybe lépett nemzetközi egyezmény az emberi társadalom és gazdaság fennmaradásához szükséges javakat és feltételeket biztosító természeti örökségünk megőrzését szorgalmazza.
Ezüstös gyöngyház lepke, hegy- és dombvidékeink lepke faja
Bár a biológiai sokféleség napja minden alkalommal különleges jelentőséggel bír, az idei egy új kezdetet igyekszik minél szélesebb közönség számára ismertetni. 2022. december 19-én ugyanis, a Biológiai sokféleség egyezmény 15. döntéshozó ülésén, a világ országai négy éve tartó tárgyalások eredményeként fogadták el a kunming-montreali globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégiát. A keretstratégia céljai között szerepel a szárazföldi területek, óceánok, part menti területek és belvizek 30%-ának védelme; a túlfogyasztás, hulladéktermelés és veszélyes növényvédő szerek felére csökkentése, valamint a természetre károsnak ítélt támogatásoknak 500 milliárd dollárral való csökkentése. Mindehhez 196 ország vállalta évente legalább 200 milliárd dollárnyi hazai és nemzetközi finanszírozás mozgósítását. Ennek jegyében, az idei év biológiai sokféleség napjának mottója: „A megállapodástól a cselekvésig: A biológiai sokféleség visszaállítása”.
Henye boroszlán, sziklagyepeink védett növénye
Az Ökológiai Kutatóközpont és elődintézményei évtizedek óta a biológiai sokféleség megismerését, az ökoszisztémák magas színvonalú kutatását tűzték ki célul. Ezzel összhangban, az Ökológiai Kutatóközpont Báldi András, az MTA levelező tagja vezetésével 2022–2026 között részt vesz az Európai Unió által támogatott CO-OP4CBD – Cooperation for the Convention on Biological Diversity (Együttműködés a biológiai sokféleségről szóló egyezmény érdekében) projektben, amelynek célja a szakértők feltérképezése, összekötése és újabb szakemberek képzése.
Fürge gyík
Az utóbbi években az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai nemzetközi tanácsadói testületi tagokként is azon dolgoznak, hogy az alapkutatás, a tudományos alapú szakpolitikai kezdeményezések és a természetvédelmi gyakorlat kölcsönösen segítsék egymást. A CO-OP4CBD projektben is résztvevő kutatók közül, a globális biodiverzitás-megőrzési keretstratégia teljesítését számos indikátorral követő nemzetközi szakértői csoportba Közép- és Kelet-Európa képviselőjeként Molnár Zsolt, a Hagyományos Ökológiai Tudás Kutatócsoportja tanácsadójának jelölését fogadta el a CBD Titkársága. A Biológiai sokféleség egyezmény tudományos és szakmai együttműködéssel kapcsolatos informális tanácsadó csoportjának 33 tagja közé pedig Öllerer Kingát, a Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás és a Hagyományos Ökológiai Tudás kutatócsoportok munkatársát választották be.
Fotók: Öllerer Kinga
Kiemelt fotó: Dolomitsziklagyepek a Nagy-Kevélyen
Elindult az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium részeként működő Invázióbiológiai Divízió honlapja, az https://invaziobiologia.hu/.
A Divízió fő küldetése, hogy egységes koncepció mentén vizsgálja az inváziós fajok megtelepedésének és térhódításának ökológiai okait és következményeit, ehhez pedig nélkülözhetetlen a folyamatok rendszerszintű és távoli szakterületeket is átfogó feltárása. A munkában hat intézmény összesen 16 kutatócsoportja vesz rész, a honlappal egyik fontos célunk, hogy bemutassuk a csoportokat és az általuk vizsgált kutatási témákat, továbbá hogy rendszeresen beszámolunk az Invázióbiológiai Divízió keretében megjelent legújabb tudományos publikációkról és szakmai eseményekről. Fontosnak tartjuk, hogy az invázióbiológia témaköréhez tartozó legújabb tudományos eredményeink egy helyen, a szakmai és a laikus közönség számára is megfelelő formában könnyen hozzáférhetővé váljanak, így biztosítva azok további hasznosulását.
Az Ökológiai Kutatóközpont idén tavasszal indította el a Tudós túra nevezetű programsorozatát és először szervezték meg a kert madarainak viselkedését megfigyelő túrát, Krenhardt Katalinnak és Nagy Gergelynek, az ÖK fiatal ökológus kutatóinak vezetésével. A Tudós túrák célja, hogy a látogatók a szakember által vezetett séta során egy-egy élőlénycsoport, ebben az esetben a kertben élő énekesmadarak viselkedését, tulajdonságait, az ökoszisztémában betöltött szerepét részletesen és az „élő példán” bemutatva ismerhessék meg. A séta kezdetén a látogatók a Berkenyeház előtt kiállított madárodúkat tekintették meg, megtudták milyen típusú odúban milyen madár fészkel. A botanikus kertben 99 odúban fészkelnek széncinegék.
A továbbiakban a széncinegék költésének különböző fázisait sikerült megtekinteni a kerti séta során: olyan odút, amelyben a fészket építik, a tojásrakás, a még nagyon fiatal és a tollas cinege fiókákkal teli odúkat. A szakvezetők segítségével lehetőség volt a fiókákat közelről megnézni és azt is, hogy a kutatók milyen eszközökkel (tolómérő, Pesola) mérik a madarak különböző morfológiai bélyegeit. Parabola és fejhallgató segítségével a látogatók azt is megtapasztalhatták, hogyan gyűjtik és vizsgálják a kutatók az énekes madarak énekét és ennek milyen szerepe van a madarak társas viselkedésében.
A túra interaktív, a szakvezetőkkel folytatott beszélgetésekben kitértek arra, hogy ki milyen madarat ismer a környezetében, etetik-e a madarakat, van-e madárodú a kertjükben. A látogatók részéről főként arról érdeklődtek, hogy az emberek hogyan tudnak segíteni a madaraknak.
„A téli madáretetés fontos, de kevésbé ismert annak a fontossága, hogy a madáretetést tavasszal, március elején be kell fejezni, mert ha a madár a fiókákat eteti az etetőről származó maggal, akkor a fiókák elpusztulnak. Legalább ennyire fontos, ha törődni akarunk a környezetünkben élő madarakkal, a nyári itatás, hogy egy megfelelő itatóban folyamatosan legyen víz számukra végig a meleg időszakban. Az emlősállatokkal szemben a madaraknál nem jelent problémát, ha a fiókát megfogja az ember, emiatt nem hagyják el a szülők, ellentétben az emlősökkel pl. őzgidák. Ezért lehetséges az odúból kivett fiókákat megmérni majd visszatenni. Tavasszal gyakran találkozhatunk a fészket éppen elhagyó, gyámoltalannak tűnő fiókákkal, főleg rigókkal. A rigóknál a fészek sokkal kevésbé biztonságos, mint pl. egy odú, ezért a fiókák korán elhagyják a fészket, de a szülők továbbra is etetik. A legjobb, ha semmit nem teszünk az ilyen fiókákkal, legfeljebb egy bokorba lehet feltenni, ha veszélyes helyen van. Az ember nem tudja átvenni a madárszülő szerepét” – mondta el Krenhardt Katalin.
Az első madaras Tudós túra teltházas volt, mintegy 30 fő résztvevővel, családokkal, idősebbekkel. A kellemes hangulatú interaktív sétán a látogatók közvetlen ismereteket kaphattak környezetünk madarairól és hiteles válaszokat a hétköznapokban is felmerülő kérdésekre.
Az erdőkre a szomszédos fátlan területekhez képest kiegyenlített és jellegzetes mikroklíma jellemző. Az árnyékot adó zárt lombozat alatt a hőmérséklet és a páratartalom ingadozása mérsékelt, a törzsek között a szél sebessége alacsony, és a lombkoronákon áthaladva kevesebb csapadék éri el a talaj felszínét. Egy adott erdőállományra jellemző mikroklimatikus viszonyokat meghatározza a faállomány szerkezete: az erdőt alkotó fafajok, a faegyedek kor- és térbeli eloszlása, a cserjeszint gazdagsága, és legfőképpen a lombkorona borítás mértéke.
Gazdasági erdőkben ezeket a tényezőket az erdészeti beavatkozások nagymértékben alakítják. A gazdálkodás így közvetlenül befolyásolja az erdei mikroklímát, és áttételesen a kiegyenlített erdei viszonyokhoz alkalmazkodott élőlények életfeltételeit is. A beeső napfény mennyisége, a léghőmérséklet, a páratartalom, a talaj hőmérséklete és nedvességtartalma, valamint ezek változásai mind hatással vannak a lágyszárúakra, a fás szárú fajok újulatára, az ízeltlábúakra, a talajlakó gerinctelen és mikrobiális közösségekre.
A környezeti tényezők átlagértékei és szélsőségei meghatározzák, hogy mely élőlények, élőlénycsoportok népesítik be a fahasználatok előtt és után a beavatkozással érintett állományrészeket. Egy vágásterületen a végvágást követően például jelentősen átalakul és az erdeitől eltérő lesz a mikroklíma, nyomában pedig az aljnövényzet is. A nagy véghasználati területeket kialakító vágásos üzemmóddal szemben a finomabb térléptékű lékvágásos beavatkozások helyén azonban kiegyenlítettebb, de a zárt erdőhöz képest fény- és talajnedvesség többletet biztosító környezeti viszonyok jönnek létre, amik például változatos erdei növényközösségeknek nyitnak teret.
Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai terepi kísérletekkel vizsgálják különböző erdőgazdálkodási módok környezeti és biológiai hatásait hegyvidéki gyertyános-tölgyesekben. A Pilisi Parkerdő Zrt-vel együttműködésben kialakított két erdőökológiai kísérletük, a Pilis Üzemmód Kísérlet és a Pilis Lék Kísérlet egyaránt Pilisszántó mellett találhatóak. A 2018-ban indult Pilis Lék Kísérletben a lombkoronaborítás folyamatos fenntartása melletti, hazánkban egyre inkább teret nyerő erdőgazdálkodási mód, az örökerdő üzemmód jellemző beavatkozásait vizsgálják. Ehhez különbözőképpen kialakított lékvágásokat vetnek össze egymással és a zárt erdővel. A mintegy tízhektáros kísérleti erdőterületen összesen 30 db lékben vizsgálják, hogy a lékméret, a lékalak és a lékek kialakításának időbelisége hogyan hat az erdei mikroklímára, talajra és különböző élőlénycsoportokra. A kísérletben két különböző lékméretet (150 m2 és 300 m2) kombinálnak kétféle lékalakkal (kör alakú és elnyújtott), valamint az egy- és több lépésben történő léknyitás hatását is vizsgálják.
A kísérleti lékek kialakítását követő első év vegetációs időszakában a kutatók folyamatosan nyomon követték a zárt erdei kontroll területeken és a lékek középpontjában a beérkező közvetlen és szórt fény mennyiségét, a levegő, a talajfelszín és a talaj hőmérsékletét, a levegő páratartalmát és a talaj nedvességtartalmát. Emellett a lékek teljes területéről is gyűjtöttek adatokat a talaj nedvességtartalmáról és a fény mennyiségéről. Az adatgyűjtés után összevetették a környezeti tényezők lékekre és a zárt erdőre jellemző átlag- és szélsőértékeit, valamint térképezték a lékeken belül az újulat és a lágyszárúak számára legjelentősebb tényezők térbeli eloszlását is. Eredményeikről a Science of the Total Environment című nemzetközi szakfolyóiratban számoltak be.
Eredményeik alapján a lékek mérete határozta meg a beérkező fény mennyiségét is: a nagyobb lékekben, a léknyitás hatására jelentősebb fénytöbblet alakult ki. A cserjeszint hőmérsékletét leginkább a lékméret határozta meg: ebben a szintben a legmelegebbek a nagyméretű lékek voltak, de a hőmérséklet a léknyitások hatására a kisebb lékekben is nőtt. Az aljnövényzet szintjében és a talaj felszínén azonban már a lékalak volt a kulcstényező. Ebben a szintben a léknyitás hatására a kör alakú lékekben az elnyújtott lékeknél, sőt még a zárt erdőnél is alacsonyabb volt a hőmérséklet. Elsősorban a lékalak határozta meg a talajnedvességet is: a kerek lékekben jelentős talajnedvességtöbblet alakult ki mind az elnyújtott lékekhez, mind a zárt erdőhöz képest. Ez a többlet talajnedvességtartalom a párologtatás hűtőhatásán keresztül járult hozzá a kör alakú lékek aljnövényzetére jellemző hűvösebb viszonyokhoz. A lékekben a levegő páratartalom-viszonyai a zárt erdőkhöz hasonlóak maradtak.
A mikroklíma műszereket és a zárt kontroll állományokat, illetve a nagy kerek lékeket illusztráló fényképek
A fényképek készítői: Horváth Csenge Veronika (bal lent és fent), Tinya Flóra (jobb fent és lent)
Egy zárt erdei mintaterület (fent) és egy nagy kerek lék (lent) a mikroklíma adatgyűjtőkkel, valamint a mintapontok középpontjában készített halszemoptikás fényképek.
A lékek teljes területére kiterjedő mérések segítségével a kutatók minden vizsgált léktípusban fel tudták tárni a fény és a talajnedvesség mintázatát, amely a fás- és lágyszárú fajok lékeken belüli környezeti igényeinek meghatározásában lehet hasznos. A direkt fény elsősorban a lékek északi részén növekszik meg, míg a beérkező szórt fény a lékek középponti zónájában – a zárt állomány felé csökkenő módon. A talajnedvesség a lékek középső, és a középponttól enyhén délre eső részein a legmagasabb, és a zárt állomány, és különösen észak felé haladva csökken. E három változó térbeli kombinációja változatos forráseloszlást biztosít a lékek területén belül – a leginkább a nagy kerek lékekben – amelyre várhatóan a lágyszárú és fásszárú növényzet és hozzájuk kapcsolódva más élőlénycsoportok is válaszolni fognak. A botanikai és zoológiai válaszok kimutatása és összevetése azonban az elkövetkező évek feladata.
A direkt és a szórt fény, valamint a talajnedvesség lékeken belüli általános mintázatának térképe léktípusonként
A kutatók eredményeikkel szeretnének hozzájárulni a tudományosan megalapozott, természetvédelmet és faanyagtermelést egyaránt szolgáló erdőgazdálkodáshoz, valamint a hazai hegyvidéki tölgyes állományokban a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás módszereinek fejlődéséhez. Vizsgálatukkal arra hívják fel a figyelmet, hogy annak ellenére, hogy a léknyitások változásokat idéznek elő az erdei mikroklímában, a nagyobb térléptékű vágásokhoz képest a változások mértéke csekély. Eredményeik alapján a legfeljebb egy fahossznyi átmérőjű lékek az aljnövényzet szintjében mind képesek fenntartani az erdőkre jellemző hűvös, párás, kiegyenlített környezeti viszonyokat. A klímaváltozás hatására egyre gyakoribbá és szélsőségesebbé váló nyári hőhullámok és aszályok nem csak az erdei élőlényeket veszélyeztetik, hanem az erdészeti szempontból jelentős és értékes tölgycsemeték növekedését is visszavethetik. Megfelelő gazdálkodási módszerek alkalmazása mellett azonban a (makro)klimatikus szélsőségeket a mikroklíma bizonyos mértékig mérsékelni tudja. A kutatási eredmények felhasználása pedig segítheti a gazdálkodókat a változó környezeti viszonyokhoz való minél gyorsabban alkalmazkodó gazdálkodási módok kialakításában.
Az Ökológiai Kutatóközpont Kert a köbön tudomány-kommunikációs eseménysorozata májusban folytatódik, ezúttal a beszélgetés az inváziós fajok által okozott problémák kialakulásának folyamatát és kezelési lehetőségeit járja körül. Az est hangulatát a Budapest Gipsy Swing kellemes francia jazz manouche zenéje emeli tetőfokára.
Az idegenhonos fajok megjelenése, megtelepedése Magyarországon is számtalan ökológiai, gazdasági és társadalmi konfliktus forrása. A betelepülő fajok sok esetben invázióra és az őshonos rendszerek gyors megváltoztatására is képesek lehetnek. A beszélgetés az inváziós fajok által okozott problémák kialakulásának folyamatát, kezelési lehetőségeit járja körül, bemutatva azok széles tárházát többek között a gerinctelen, a vadászható madár- és emlős-, valamint a különböző növényfajok példáin keresztül.
Program
Gyerekfoglalkozások és kutatói programok: 15.00-18.00
– Hódos sátor
– Magbemutató sátor
– Vadbiológia sátor
– Virológia sátor
– Szúnyogos sátor
– Kullancsos sátor
– Vízipók és barátai sátor – vízi makrogerinctelen bemutató program
– Viráginvázió beporzó szemmel (beporzós játék)
– Méz-ízbogozó sátor (Kislépték Egyesület és Szabó Adrienn méhész)
– Gyermekeknek GYIK Műhely és Mesetérkép foglalkozás
– Kötéltechnikai bemutató és játék a Dzsindzsa Nindzsa alpinistáival (korhatár: 8-18 év)
– Betekintés a kulisszák mögé: vezetett túra a szabadföldes kísérleti rendszerbe. A túra indulási időpontjai május 13-án: 12:30; 14:30; 16:30. A részvételhez előzetes regisztráció szükséges erre a linkre kattintva.
Tudós beszélgetés 18.00-19.00
Katona Krisztián, PhD – habilitált egyetemi docens Samu Ferenc – az MTA doktora Molnár Zsolt – az MTA doktora Moderátor: Élő Anita – újságíró
Gulyás Balázs orvost, neurobiológust nevezte ki a miniszterelnök az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnökének 2023. május 1-jei hatállyal.
Gulyás Balázs 42 év után tér vissza Magyarországra, hogy ezentúl ő irányítsa az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatot. Kutatóként és tudományszervezőként óriás teljesítmény áll mögötte – hangsúlyozta Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter a kinevezési okirat átadásakor a Karmelita kolostorban.
Gulyás Balázs 2012 óta a szingapúri Nanyang Technológiai Egyetem (NTU) Lee Kong Chian Orvostudományi Karán (LKCMedicine) a transzlációs idegtudományok egyetemi tanára, valamint az NTU Kognitív Neuroképalkotó Központjának (CoNiC) igazgatója.
Megbízása kapcsán az új elnök elmondta: „Nagy örömömre szolgál, hogy a jövőben az ELKH kutatóhelyek vezetőivel, tehetséges és elkötelezett kutatóival és az őket segítő munkatársakkal dolgozhatok együtt. Hiszem, hogy közös munkával, ötleteink megosztásával és együttes szakértelmünk kihasználásával kiemelkedő eredményeket érhetünk el, amivel közvetlen hatást gyakorolhatunk hazánk jövőjére, honfitársaink jólétére, egészségére, kultúrájára, és teljesítményünk hozzájárul az egyetemes tudomány további fejlődéséhez.”
Azelőtt, hogy az LKCMedicine egyik alapító professzoraként és az orvoskaron indított neurológiai és mentális egészség-program első vezetőjeként dolgozott, tudományos pályafutása nagy részét a svédországi Karolinska Intézetben, Stockholmban töltötte, ahol a Klinikai Idegtudományi Intézet Pszichiátriai Részlegén jelenleg is professzor.
Orvosi tanulmányait a Semmelweis Egyetemen végezte szülővárosában, Budapesten, ahol 1981-ben szerezte orvosi diplomáját, miközben párhuzamosan vendéghallgatóként fizikát is tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A Leuveni Katolikus Egyetemen BA- és MA-diplomát szerzett filozófiából (1982, 1984), majd ugyanitt a neurobiológia terén PhD-fokozatot szerzett 1988-ban. Ezt követően posztdoktori tanulmányokat végzett a Karolinska Intézet Klinikai Neurofiziológia Tanszékén és az Oxfordi Egyetem Kísérleti Pszichológia Tanszékén. Karrierje során több vezetői és vezetőfejlesztési képzési programban is részt vett a Londoni Egyetemen, az Oxfordi Egyetemen és a Harvard Business Schoolon. Emellett a Londoni Egyetem Heythrop College-ben BD címet (teológia, 2020), a Milton Keynes-i The Open Universityn CHEMS címet (matematika, 2022) szerzett, valamint a Leuveni Katolikus Egyetemen (1988), a Karolinska Intézetben (1997) és a Debreceni Egyetemen (1999) habilitált az orvostudomány terén.
Karrierje elején úttörő megfigyelésekkel járult hozzá a látásneurológia és az emberi agy funkcionális feltérképezése terén pozitronemissziós tomográfia (PET) alkalmazásával végzett kutatások fejlődéséhez. Később az érdeklődése a PET-alapú molekuláris neuro-képalkotás felé fordult, különös tekintettel a neurológiai és pszichiátriai betegségekre és ezek „humanizált” állati betegségmodelljeire. E tevékenység részét képezte a biomarkercélpontok azonosítása, valamint a gyógyszeres és diagnosztikai képalkotó eljárások fejlesztésére irányuló vizsgálatok. Az utóbbi időben többek között a neurológia, a pszichiátria, az alap- és kognitív idegtudományok és neuro-képalkotás területein végez kutatásokat, legújabban különös figyelmet fordít az emberi agy rendkívüli képességei neurobiológiai alapjainak vizsgálatára.
Gulyás Balázs szerzőként vagy szerkesztőként tizennégy könyvet, mintegy negyven könyvfejezetet és több mint 290 tanulmányt publikált tudományos folyóiratokban (forrás: Scopus és ORCID), továbbá hét szabadalom létrejöttéhez járult hozzá. Többek között az Academia Europaea (Európa Akadémiája, ahol az Élettani és Idegtudományi Szakosztály elnöke), a Magyar Tudományos Akadémia, a Belga Királyi Orvostudományi Akadémia és az Európai Kutatási Tanács „Advanced Grants Panel”-jének tagja és az Imperial College London Orvostudományi Kara Agytudományok Tanszékének tiszteletbeli professzora.
Tudományos munkásságát számos díjjal és címmel ismerték el, ezek közül a legjelentősebbek: Marie Curie-díj (2001, 2005, 2009, European Association for Nuclear Medicine), Arany János-érem (2005, Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság), Hevesi György-díj (2005, Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság), Guilleme Budé-emlékérem (2006, College de France), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2007), Dr. Szabó György-díj (2012), a Debreceni Egyetem díszdoktora.
Új növényházi kísérleti rendszert építettek az Ökológiai Kutatóközpont kutatói Vácrátóton a botanikus kerthez tartozó kísérleti területen, az ún. Tízholdban. Az polikarbonát növényházak egy olyan újonnan kialakított kutatási infrastruktúra fejlesztés részei, mely alkalmas nagy ismétlésszámú magbank ökológiai, csírázásbiológiai és fitométeres vizsgálatok kontrollált körülmények közötti megvalósítására. A növényházi rendszer mellett pedig a Tízhold kísérleti terében vízi ökológiai rendszerekben (mezokozmoszokban) is folytathatók majd ökológiai kérdéseket célzó kísérletek.
Az ELKH Infrastruktúra fejlesztés pályázatának és az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójának támogatásával összesen 5 új, 2,5 m X 10 m-es növényház készül el.
Az első kísérletek egyikében különböző élőhelyek talajainak magbank készletét hasonlítják össze, illetve a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatóival közösen azt vizsgálják, hogy a vaddisznó túrásoknak milyen hatása van a talajokban található magkészletre. A vaddisznó, bár őshonos állat, de spontán terjeszkedése hasonlít az invazív fajokéhoz. Fontos kérdés, hogy túrásaival hogyan befolyásolja az őshonos és invazív növényfajok terjedését, tehát a megfelelő kísérletek tervezésével fontos invázióbiológiai kérdésekre adható válasz. Egy másik most induló kísérlet sorozatban különböző növényi jellegek változását fogják vizsgálni kísérletes körülmények között.
Az üvegházakat a kutatók saját erőből építették fel a mintegy 1,5 tonna össztömegű, dobozokban leszállított elemekből, hasonlóan az IKEA bútorok összeállításához. A nagy munkához 15-20 fő lelkes, összehangolt munkája kellett, amely egyúttal csapatépítő tréningnek is megfelelt.
Az új kísérletes infrastruktúrával mintegy 125 m2-nyi szabályozott kísérletekre alkalmas terület jött létre, amely lehetővé teszi több kutatócsoport szinkronizált munkáját.
Új kulturális ökológiai programmal bővül az Ökológiai Kutatóközponthoz tartozó vácrátóti Nemzeti Botanikuskert kínálata, 2023-ban élménysétákkal és tudós túrákkal is várják a kert látogatóit.
A hagyományos botanikus kerti látogatáson túl tematikus élmény sétákra hívja a látogatókat az ország leggazdagabb élőnövény-gyűjteménye, az Ökológiai Kutatóközponthoz tartozó vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert. A kiscsoportos interaktív séták során, amelynek mottója, hogy – „Ne csak nézz, szaglással, ízleléssel, tapintással is ismerkedj a növényekkel!” – a kert kurátorai egy adott tematikához kapcsolódóan vezetik be a látogatókat a növényismeretbe és a hozzájuk kapcsolódó kultúrtörténetbe.
Megismétlődnek a tavaly elkezdett élményséták, mint pl. a Tulipánmánia, ahol megtudhatjuk mi a tulipánőrület és milyen utat jártak be a tulipánok az elmúlt évszázadokban, akár a mesékben és a művészetben is. Folytatódik a Biblia növényei élményséta is, ahol több érdekes, ismert és egzotikus bibliai növényt keresünk fel. Olyan kérdéseket is érintünk, hogy például mire használták a füge tejnedvét, miből készült a töviskorona, és mi lehetett a manna.
Az idén további három ázsiai témájú sétával bővül a lehetőségek sora, amely annak köszönhető, hogy Kósa Géza dendrológus, a Nemzeti Botanikus Kert korábbi vezetője a botanikus kertbe több évtizeden át számtalan különleges fát és cserjét telepített, amelyek jelentős részét saját kezűleg gyűjtötte távol-keleti és közép-ázsiai expedíciókon. Így a vácrátóti kert hazai és nemzetközi szinten is kiemelkedő jelentőségű kelet-ázsiai fásszárú gyűjteménnyel rendelkezik.
A Hanami – a japán cseresznyevirágzás séta alkalmával nemcsak a japán cseresznyevirágzás csodálatos ünnepi világába kapunk betekintést, hanem a szigetországban őshonos és gyakran ültetett növényekről is tanulhatunk. A botanikai kalandozás mellett, a japán növények és szimbólumok kapcsán megismerhetjük a szamurájok érdekes és titkos világát.
Hanami Élményséta Bárány Tiborral
A Bambusz és lótusz élménysétán e két, az ázsiai életben és kultúrában az élet szinte minden területét behálózó, ikonikus növénnyel ismerkedhetünk.
Bambusz és lótusz Élményséta – Halász Krisztiánnal
A növényvilág gazdagsága és ennek ismerete szorosan kötődik a gasztronómiához is: A Különleges zöldségfélék az asztalunkon és A fűszerek ízletes világa élménysétáinkon az ehető növényekkel kapcsolatos ismereteinket bővíthetjük.
Ha beköszönt az ősz, a Momidzsigari – színes őszi levélvadászat élménysétán a kert dendrológusa a japán juharokat, azok különböző változatait, illetve azokat a fákat mutatja be, melyek a lombszínezetük által ősszel mutatják meg igazán szépségüket, valamint szakavatott sétavezetőnk által bepillantást nyerünk a szamurájok hagyományaiba is.
Az idei évtől a botanikus kerti séták Tudós túrákkal is bővülnek, ahol az Ökológiai Kutatóközpont kutatói avatják be a látogatókat kutatási témájukba egy élmény dús kerti séta segítségével. A madarak hangja tavasszal hozzátartozik a kiránduláshoz. Miről énekelnek a madarak? – ezen a tavaszi túrán betekintünk a madarak viselkedésébe, szokásaiba, sőt, bekukkantunk egy-két madárodúba is.Tudta, hogy a denevérek a második legfajgazdagabb emlőscsoport a világon? Vagy azt, hogy a lepkék többsége éjszakai életet él és gyakrabban találunk gyors, vagy igen gyors röptű fajokat (ilyenek pl. a szenderek) az éjszakai lepkék között? Az Éjszakai lepkészés és a Denevérhang vadászat sétákon sötétedés után a kert éjszakai életébe pillanthatunk be, hasonlóan a szentjánosbogár túrákhoz.
Éjszakai Lepkészés Tudós Túra – Mészáros Ádámmal
Egy másik, nyári túránkon beporzó barátainkkal, a méhekkel, legyekkel, pillangókkal, vagyis hazánk főbb beporzó csoportjaival ismerkedünk akik nélkül nehéz lenne az élet. Kutató túravezetőnk elmagyarázza a virágok és a beporzó rovarok csodálatos kapcsolatát, bemutatja, hogy miért van rájuk alapvető szükségünk, és konkrét példákkal szemlélteti, mit tehetünk a védelmük érdekében.
A botanikus kert sok hatalmas, öreg fát rejt, többnek saját titka, története van. A Fák-erdők titkai túra során megismerkedünk a kert legnagyobb, legöregebb és legérdekesebb fáival.
Az Ökológiai Kutatóközpont, – amelyhez szervezetileg a Nemzeti Botanikus Kert tartozik – a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák magas színvonalú kutatása mellett küldetésének tartja az ökológia és a fenntarthatóság témakörében a hiteles tájékoztatást és szemléletformálást. 2021-ben életre hívtak egy unikális tudomány-kommunikációs eseménysorozatot, a Kert a köbön-t, amely az idén is folytatódik.
A 2023. május 13-i esten A biológiai invázió problémái és megoldási lehetőségei lesz a beszélgetés témája. A beszélgetés az inváziós fajok által okozott problémák kialakulásának folyamatát és kezelési lehetőségeit járja körül. A júniusi esemény témája a fenntarthatóság eszméje és ennek ütközése a valósággal, vagyis, hogy a most ránk jutó természeti erőforrások többszörösét használjuk fel jelenleg is.
Az Élményséták és Tudós túrák hasonló célkitűzésekkel kínál beavatást a kertkultúrába és a természetesebb tájhoz, növényzethez kapcsolódó kutatási témákba kisebb baráti, családi csoportok részére.
Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársai a közelmúltban megjelent tanulmányukban arra a kérdésre keresték a választ, hogy hogyan lehet növényzeti tájosztályozást készíteni olyan területekre, ahol aktuálisan nincs, vagy csak korlátozottan van jelen őshonos növényzet. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával megvalósult projekt keretében a kutatók hazánk lehetséges növényzete alapján statisztikai módszerekkel elkészítették Magyarország tájtípusainak osztályozását, a kapott csoportosításokat pedig térképen ábrázolták. Az új tájosztályozás fenntartható, őshonos alternatívát kínál a városi zöldinfrastruktúra fejlesztéséhez, így hozzájárulhat az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséhez, emellett élőhelyek, élőhelyegyüttesek helyreállítását is elősegítheti. Az eredményeket bemutató publikáció a rangos Presliaszakfolyóiratban jelent meg.
A csoportosítások, osztályozások a mindennapjainkban is jelen vannak, és rendszerint a megismerést segítik. A tájak, pontosabban a táji mintázatok esetén is e célt szolgálják a különböző tájosztályozások. Ennek során egy lehetséges cél az úgynevezett tájtípusok, tehát egymáshoz hasonló foltok ‒ például kaszálórétek, lápok és üde erdők mozaikja, erdős tájak stb. ‒ megkeresése. Bár ilyenkor gyakran térben egymástól távoli területek kerülnek egy csoportba, az osztályozás értékét az adja, hogy – egy térképet magunk elé képzelve – az azonos színű foltok az egymáshoz hasonló területeket mutatják meg.
Gyakori probléma, hogy az aktuális, azaz a jelenben megfigyelhető (fél)természetes növényzet alapján az ember tájátalakító tevékenysége miatt csak olyan tájosztályozás készíthető, amelyet számos helyen „fehér foltok” tarkítanak. Az ÖK munkatársai a közelmúltban megjelent publikációjukban arra a kérdésre keresték a választ, hogy hogyan lehetne a növényzet alapján, de „fehér foltok” nélkül osztályozni a tájakat.
Erre kínál megoldást a „lehetséges növényzet” elmélete, mely az adott területen és körülmények között túlélni képes növényzetre vonatkozik. Ez elképzelhető akár egy térképsorozatként is, ahol minden egyes térkép külön-külön növényzeti típus „szemüvegén át” mutatja meg, hogy számára hol mennyire alkalmasak a környezeti viszonyok a tájban, például Magyarországon. A közelmúltban publikált tájosztályozás hazánk lehetséges növényzete alapján készült, a tájban rejlő teljes növényzeti lehetőségek, potenciál figyelembevételével. A tájosztályozás elkészítése statisztikai módszerekkel történt, a kapott csoportosítások pedig térképen ábrázolhatók (1-2. ábra), hiszen a téglalapok koordinátái ismertek.
1. ábra: A 6-15 csoportból álló csoportosítások térképi megjelenítése. A nyilak a 8-as és 15-ös csoportokat ábrázoló térképeket jelzik.
A csoportosítások vizsgálata során a 8 és 15 csoportos változatok bizonyultak különösen informatívnak. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az elkészített többrétegű tájosztályozásnak e két szintje mellett további érdekes, különböző részletességű felosztások is rendelkezésre állnak. Ezek célja, hogy lehetőséget adjanak jövőbeli kutatások számára, hogy a különböző részletességű szintek közül a kutatók a számukra legoptimálisabbat tudják kiválasztani és használni. Létrejöttek stabilabb ‒ például a hegyvidéki tájtípus ‒, illetve könnyen darabolódó ‒ köztük a (fél)száraz erdő-gyep mozaikok tájtípusa ‒ csoportok. Érdekes eredmény, hogy a lehetséges növényzet „szemüvegén át” például a Bereg-Szatmári-sík és az Alsó-Duna-völgy egyaránt olyan alföldies növényzetnek képes otthont adni, melyben a homoki növényzeti típusok nem képviseltetik magukat. Noha térben egymástól távol helyezkednek el, a részletesebb osztályozást tekintve is egy csoportba tartoznak ártéri erdők számára alkalmas területekként. Szintén érdekes, hogy a Külső-Somogy, a Zselic és az Őrség között is hasonlóságot jelez az osztályozás, így ezek is azonos csoportba kerültek.
2. ábra: A 15 csoportból álló csoportosítás térképi megjelenítése. Tájtípusok: 01 – löszös és szikes mozaik, 02 – dombvidéki, üde lombhullató erdők, 03 – nem értelmezendő, 04 – hegyvidéki, 05 – vizes, 06 – nem értelmezendő, 07 – alföldies, homoki, 08 – (fél)száraz, dombvidéki erdő, 09 – nem értelmezendő, 10 – nem értelmezendő, 11 – ártéri erdők, 12 – nem értelmezendő, 13 – száraz erdő-gyep mozaik, 14 – nem értelmezendő, 15 – üde erdők, égeresek és lehetséges helyettesítő vegetációként savanyú gyepek (utóbbiak fenntartása aktív emberi kezelést, pl. kaszálást, legeltetést igényel, ennek hiányában becserjésedne, majd beerdősödne).
A kutatók a lehetséges növényzet alapján készített új tájosztályozást összehasonlították a hasonló módszerrel, de aktuális, (fél)természetes növényzet alapján készült korábbi osztályozással. Bár a főbb tájtípusok megfeleltethetők egymásnak, az aktuális növényzet alapján kisebb csoportok kerültek lehatárolásra. Fontos különbségként kiemelhető, hogy az új tájosztályozásban az ártéri erdőkkel jellemzett tájtípus jelentősen szélesebb sávban húzódik a folyók mentén. További jelentős eltérés, hogy a korábbi osztályozás során az első kettéválás a fás/fátlan szempont, most pedig a domborzati viszonyok alapján történt. Az eltérést magyarázhatja, hogy az emberi tevékenység hatására szinte az összes őshonos erdő eltűnt az alföldi területekről.
Az elkészült lehetségesnövényzet-alapú tájosztályozás fenntartható, őshonos alternatívát kínál a városi zöldinfrastruktúra fejlesztéséhez, így hozzájárulhat az éghajlatváltozás hatásainak mérsékléséhez, továbbá élőhelyek, illetve élőhelyegyüttesek helyreállítását is segítheti. A szakirodalomból ismert tény, hogy az élőhely-helyreállítás sikerességének a valószínűsége növelhető a helyreállítandó célterület környezeti tulajdonságaihoz hasonló körülményekhez alkalmazkodott növények szaporítóképleteinek, például magjainak használatával. A tájosztályozás emellett segítséget nyújthat a helyreállítandó célélőhely(-együttes) meghatározásához is.
A kutatást az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (támogatás száma: SA-64/2021) és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (ösztöndíj szám: NTP-NFTÖ-18-B-0456) támogatta.
A méhek és más beporzó fajok rendkívül fontos szerepet játszanak a legtöbb szárazföldi ökoszisztémában, így fontos szerepük van többek között a mezőgazdaságban is. Egyre több vizsgálat számol be a beporzó rovarok drasztikus csökkenéséről, melynek egyik oka táplálékforrásaik elérhetőségének beszűkülése. Az idegenhonos fajok erőteljes terjedése (az invázió) a biodiverzitás-csökkenés öt legfontosabb oka közé tartozik. Ahol az inváziós növényfajok megjelennek, és terjedni képesek, ahol egy területet elborítanak, elözönlenek, ott a diverzitás csökken, az élőhelyek homogénebbé válnak. Az invazív növény fajok sok esetben leuralják a virágkínálatot is, segítve egyes velük kompatibilis beporzó fajokat, míg mások táplálékforrásait kiszorítják a tájból. Az inváziós növényfajok jelentős, de tulajdonságaik mentén, sok esetben, egymástól eltérő hatással bírnak az őshonos növényzetre és a beporzó rovarokra is.
Az Ökológiai Kutatóközpont és a Babeş-Bolyai Egyetem kutatói három nemrég megjelent tanulmányukban, tizenkét – különböző tulajdonságokkal rendelkező – lágyszárú inváziós növényfajnak a vegetációra (Fenesi et al. 2023 ), a beporzó-közösségekre (Kovács-Hostyánszki et al. 2022 ), és a beporzó rovarok funkcionális tulajdonságaira (Szigeti et al. 2023 ) gyakorolt hatásait tárták fel. Terepi vizsgálataik során, Magyarországon és Romániában elözönlött és természetközeli területek növény és beporzó közösségeit mérték fel és hasonlították össze. A megfelelő összehasonlítás és részletes feltárás érdekében azonos terepi módszereket, de számos különféle ökológiai indikátort alkalmaztak: az őshonos vegetációmagasságtól, a házi méhek gyakoriságán át, a virágok mélységéig és a beporzó rovarok nyelvhosszáig.
Asclepias
Eredményeik alapján a növényi inváziónak nincs egyetemleges hatása, néhány általános mintázatot kivéve, szinte minden vizsgált ökológiai indikátor esetében vannak eltérések az egyes inváziós növény fajok között. A legfontosabb mondanivaló talán pont az, hogy ahány inváziós növényfaj, és azoknak ahány tulajdonsága, annyiféle hatásuk lehet az elözönlött növény-beporzó közösségekre. A három publikáció kiemelendőbb eredményei, hogy az inváziós növényfajok borítási aránya erősen befolyásolja a megmaradó őshonos vegetáció borítási arányát, összetételét, diverzitását és például a magasságát. Ahogy szorítja ki az inváziós növényfaj az őshonos növényeket egy adott területről, úgy egyre kevesebb marad meg a potenciális és/vagy eredeti közösségekből a területen. Az évelő inváziós növényfajoknak, az egyéves fejlődésű fajokhoz képest, még erősebb a negatív hatása a virágkínálatra és a beporzókra. Ez valószínűleg az erőteljesebb elözönlési képességeiknek, domináns voltuknak, eltérő növekedési és virágzási stratégiájuknak, valamint a későbbi szukcessziós fázisban lévő élőhelyeken való jelenlétüknek köszönhető. Az időbeliség rendkívül fontos a növény-beporzó rendszerekben. Az elözönlött területek hasonlóan működnek, mint a repce- vagy napraforgótáblák: virágzásuk alatt igen jelentős mennyiségű táplálékot nyújtanak, az épp ott és akkor jelen lévő (az inváziós növények virágaival kompatibilis) beporzó rovaroknak, míg virágzásukon kívüli időszakban, ezek a területek rendkívül szegények beporzó táplálékban. Ugyanis, ahol az inváziós növényfajok megjelennek, ott előbb-utóbb uralkodóvá válnak az adott területen, amelyet az év jelentős részében beborítanak zöld növénytömegükkel, de csak rövid ideig virágoznak. Ebből sejthető, amit a vizsgálatok is alátámasztottak, hogy az év nagy részében a természetközeli területeken több és változatosabb a táplálékkínálat. Az invazív növény virágának és a vadméhek jellemző tulajdonságait összehasonlítva is találtak fontos és érdekes összefüggéseket, így például két mély virággal rendelkező inváziós növényfaj esetén több hosszú nyelvű és egyben nagyobb testméretű méhet, míg egy sekély virággal rendelkező inváziós faj esetén több kisebb testméretű méhet találtak az elözönlött területek beporzó közösségeiben. Ez a virágok és beporzóik közti erős méretbeli meghatározottságra utal, ami azt jelenti, hogy egy adott tulajdonság inváziója (pl. ha az invazív növénynek mély virágai vannak) befolyásolja az elözönlött területen fennmaradni képes rovarközösség tulajdonságait (azaz csak azok a hosszú-nyelvű beporzók maradnak meg, amelyek képesek a mély virágokból táplálkozni).
Solidago
A (fél-)természetes élőhelyek megfelelő természetvédelmi kezelése és az inváziós növényfajok elleni eredményes fellépés a beporzók védelme szempontjából is fontos, ugyanakkor egyes inváziós növények fontos táplálékot szolgáltathatnak a beporzó rovaroknak. Így a szimpla irtásuk helyett, inváziós fajonként, lokalitásonként és adott helyzetenként érdemes mérlegelni, hogy mi a legjobb megoldás. Például érdemes lenne megpróbálni úgy harcolni a növényi invázió ellen, hogy közben a beporzó (olykor védett) rovarok táplálékigényét is figyelembe vesszük. Az inváziós növények irtására fordított költségek egy részét megfelelő alternatív táplálékforrásra fordítani, például az elözönlött területek őshonos magkeverékekkel történő felülvetésével. A befolyásoló tényezők és a hatások összességében komplexek és egymásba ágyazottak ezekben a rendszerekben, ezért a részletes folyamatok, a fajok közti pontos kapcsolatok és a természetvédelmi megoldások feltárásához még számos további, részletekbe menő vizsgálatra lenne szükség.
Kovács-Hostyánszki, A., Szigeti, V., Miholcsa, Zs., Sándor, D., Soltész, Z., Török, E., Fenesi, A. (2022). Threats and benefits of invasive alien plant species on pollinators. Basic and Applied Ecology, 64:89–102; https://doi.org/10.1016/j.baae.2022.07.003
Szigeti, V., Fenesi, A., Botta-Dukát, Z., Kuhlmann, M., Potts, S.G., Roberts, S., Soltész, Z., Török, E., Kovács-Hostyánszki, A. (in press) Trait-based effects of plant invasion on floral resources, hoverflies and bees; Insect Conservation and Diversity; Res Journals – Trait-based effects of plant invasion on floral resources, hoverflies and bees – 2023-03-18
Az ELKH-hoz tartozó Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) és Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) kutatói a mezőgazdaságban hasznos szerepet betöltő pókok állományainak hosszú távú változását tanulmányozták egy 23 évvel ezelőtti kétéves vizsgálat megismétlésével. A vizsgálatok eredményeinek összevetése azt mutatta, hogy a pókállomány jelentősen, mintegy 50 százalékkal csökkent a hazai mezőgazdasági területeken a közel negyed évszázados időtávban. Bár az összfajszám csak minimálisan változott, számos korábban gyakori mezőgazdasági faj létszáma drasztikusan lecsökkent. A pókok esetében világviszonylatban is egyedülálló átfogó kutatást bemutató publikáció a rangos Scientific Reports tudományos folyóiratban jelent meg.
Hat éve sokkolták a közvéleményt azok a német kutatások, amelyek kimutatták, nem véletlen, hogy ritkábban kell autóablakot mosni egy hosszú úton, ugyanis a repülő rovarok egyedszáma 27 év alatt 75 százalékkal csökkent a németországi védett területeken. A „rovarapokalipszisnek” is nevezett jelenség valódiságát sajnos több további vizsgálat is megerősítette. A rovarok és más ízeltlábúak éppen óriási biomasszájuk és fajgazdagságuk miatt kulcsszerepet játszanak a földi bioszféra működésében, és különféle ökoszisztéma-szolgáltatások révén az emberiség létének biztosításában is, elég csak a beporzásra vagy a lebontásban, talajképződésben játszott szerepükre gondolni. A kutatók ismeretei azonban a téma fontossága ellenére is hézagosak maradtak. A korábbi kutatások ugyanis néhány gyakori, látványosabb rovarcsoportra koncentráltak, és az okokat illetően is sokszor ellentmondó eredményre jutottak, például azzal kapcsolatban, hogy mennyiben magyarázat erre a globális klíma- és tájhasználat-változás, vagy inkább helyi tényezők, így az intenzív peszticidhasználat és élőhely-átalakítás lehet a jelenség oka.
Az ATK Növényvédelmi Intézetének (NÖVI) Samu Ferenc vezette kutatócsoportja az ÖK Lendület Táj és Természetvédelmi Ökológiai Kutatócsoportja munkatársainak bevonásával pókok állományainak hosszú távú változását tanulmányozták. A pókok különféle mezőgazdasági kultúrákban számos rovarkártevő fontos természetes ellenségei. Ugyanakkor az ízeltlábúak e csoportjának populációváltozásai más rovarokhoz képest világviszonylatban is alulkutatottak, és ebben az esetben sem egyértelmű, hogy a változások a globális klímaváltozásra vagy a helyi tényezők megváltozására vezethetők-e vissza. E kérdés megválaszolásához a kutatók egy 23 évvel ezelőtti, két évig tartó vizsgálatot ismételtek meg egy peszticidekkel nem kezelt lucernaföldön és füves szegélyében, a helyi változások hatásainak kiküszöbölésére törekedve. A gyűjtési időszak, a módszerek és a mintavételi erőfeszítés tekintetében az akkor alkalmazott protokollt reprodukálták.
1. ábra. A pókok egyedszámának csökkenése lucernatáblában és füves szegélyében (Fotó: Lengyel Attila)
A vizsgálatok eredményeinek összevetése a pókállomány drasztikus fogyatkozását mutatta: a lucernában 45 százalékkal, míg a földet övező természetközeli füves szegélyben 59 százalékkal kevesebb pókegyedet találtak. Ugyanakkor a fajgazdagságot illetően csak minimális csökkenést, inkább egyes fajok kicserélődését és sok gyakori faj állományának megtizedelődését tapasztalták. E folyamat eredményeként a természetközeli és az agrárélőhelyek korábban markánsan elkülönült pókközösségei mára hasonlóbbá váltak, ami a változatosság csökkenését jelzi, különösen a hálóépítő mezőgazdasági pókfajok esetében. A vizsgálat nemcsak a hasznos pókok visszaszorulásának veszélyére hívja fel a figyelmet, hanem egyúttal arra is rámutat, hogy a jelenség nem vezethető vissza esetleges lokális változásokra, hanem nagyobb léptékű folyamatok leképeződésével állunk szemben. A klímaváltozás, az intenzív tájhasználat és a természet visszaszorulásának problémaköre jól ismert, a mostani kutatás azonban újabb érvekkel támasztja alá, hogy e kedvezőtlen folyamatok megállításához sürgős cselekvésre van szükség.
2. ábra. A természetközeli szegély és a lucernatábla 23 éve még jól elkülönülő pókfajösszetétele mára jól láthatóan hasonlóbbá vált egymáshoz
